Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

IVll*nktíwolf fort\fOttclt Kiadók én norp*n1ok Nem korszerűsködésl A laikus számára nagyon keveset mond a rajz — egy magas variálható szekrény, nagyobb rekeszekkel. Hogy mj köze van a pedagógiához, a korszerű neveléshez? Ezt igazán csak azok tudják, akik szemében több egy bútorda­rabnál — munkaeszköz, be­épül a nevelés-oktatás hét­köznapjaiba. Kabinetszek­rény: helyet kap benne szá­mos audiovizuális eszköz, a lemezjátszótól n tükrös meg­oldású diavetítőig, az írásve­títőig. A gépek mellett ott lesznek — tanmenet szerinti rendben — a hozzávalók is, lemezek, magnószalagok, mű­anyag lapokból készített mo­bil modellek. plexire írt, ra’zolt szemléltetőanyagok. De hiszen kablnetasztalt készen is lehet kapni, ez nem újdonság — kérdés az, hasz­nálják, alkalmazzák-e a pe­dagógusok? Van igazság az ellenvetésben, a hatékonyság az iskolák falai között is fon­tos. nem csupán a gazdasági életben. Ám ugyanígy az újí­tókedv, az ötlet, a gazdasá­gosság, takarékosság. Csoportmunka Pedagógusberkekben Ér- sekvadkertet a kísérletező is­kolák között emlegetik. Az ott töltött órák, az osztály- termek bebarangolása, a be­szélgetések meggyőztek ar­ról, nem alaptalanul alakult ki ez a vélemény. Réti Lajos igazgató maga tervezte a fentiekben emlí­tett bútordarabot. — „Csoportmunka” ez — a fizika szakos kollégának Hotzl Jánosnak, saját fűrészgépe van, Szabó József igazgatóhe­lyettes és Oszlánczi Ferenc gyakorlati szakos is orosz­lánrészt vállalnak a megva­lósításból. Eléggé előrehala­dott állapotban van ez a munka: a falapokat gyakorla­f 20.20: A KARD. „Igazi, vérbő, ötletes vígjá­ték” — irta a filmről a kri­tika, amikor bemutatták a mozikban. A film alapötletét Jékely Zoltán „A 212. mű­tárgy leírása” című költemé­nye 'adta az alkotóknak. A nem mindennapi történet hő­se Böjti Sándor, aki hazafi­as felbuzdulásában egy bécsi árverésen — történelmi kuri­ózumot fedez fel. Egy kar­dot,- amellyel annak idején lefejezték a Wesselényi-össze- esküvésben részt vett Zrínyi Pétert és Frangepán Kristó­fot. Elhatározza, hogy a ha­zai hivatalos szervezetek és hatóságok segítségével meg­szerzi a kardot valamelyik nagy múzeumunk számára. ti órán a gyerekek szabják le, a szülők is segítenek az összeállításban. Ügy számol­tuk, 15 ilyen kabinetszekrény­re van szükségünk. Az anyag nem drága és ennek g házi kivitelezésnek nagy előnye: egy-egy tárgy szükségleteihez igazítható a szekrény. Egyet­len darab beépített asztalunk van már — az ének-zene ter­münkben —, de nem elég praktikus, hiszen például sztereó készüléket nem lehet alkalmazni hozzá. És nagyon drága! — Ezeket a szekrényeket azután meg is kell „tölteni”.... — Az elkövetkező egy-két évben ez az egyik fontos fel­adatunk. De nem várják üres kézzel a kartársak —, sok lát­szólag apróságnak, semmiség­nek tűnő, ügyes eszköz már szerepel az órákon most is. Több mint dekoráció Közben kicsöngetnek. A hosszú szünetben mód nyílik egy kis sétára. A folyosó vé­gén a könyvtár kialakításán dolgoznak — a SZIM helyi gyáregységének lakatosbri­gádja vállalta, hogy polcokat készít a mintegy hatezres is­kolai könyvtárnak. A rajzte­rem a művészetek, múzeu­mok, a népművészet gazdag­ságából, színeiből Igyekszik minél többet bemutatni. Régi idők hangulatát idézik fel a történelemkabinet dekorá­ciói, a matematika, fizika, élővilág termében modellek, szemléltetőeszközök, tablók, ügyes táblázatok, saját ké­szítésű akváriumok segítik a tanulást.. Figyelemre méltó a földrajzteremben a sínekre helyezett atlaszsor: egyszerre több térkép használható így. Az oroszkabinetben üveges szekrényben sorakoznak a Ám, hiába minden kilincse­lés, esdeklés. Az idő rövidsé­ge arra készteti, hogy saját erejére támaszkodva vásárol­ja meg az annyira óhajtott nemzeti ereklyét. A következ­ményekért azonban viselnie kell mindenféle megpróbálta­tást. A társadalom ugyanis gyanakvással fogadja hősünk egyáltalán nem tipikusnak te­kinthető áldozatkészségét és ennek megfelelően bánik el vele. Dömölky János rendező ebben a filmben a vígjátéki ábrázolás törvényeinek kere­tei között, a karikatúra esz­közeivel ábrázolja társadal­munk fonákságait, az emberi gondolkodásmód torzulásait, amelyen nem feltétlenül kell nevetnünk. külföldi levelezőtársaktól ka­pott ajándékok. Az egész na­pos osztályok termei barát­ságos, otthonos hangulatúak, nem hiányzik a polcokról a játék sem. Sok-sok pedagógiai ötlet, gondosság tette ilyenné az iskolát. Nem véletlen, hogy a 29 fős tantestület pedagó­gusai átlagosan 14 évet töl­töttek egy kollektívában, hogy 97 százalékos a szakosan adott órák aránya (nyolc órát nem szakos ad rajzból...). évek óta nincs fluktuáció. GontloJkodá-ra nevelői A korszerűsödés veszélyé­ről, az eszközök használatá­nak pedagógiai nehézségei­ről és eredményeiről rögtön­zött „kerekasztal-beszélgeté- sen” sok tantárgy szóba ke­rül. Hotzi János kémia—fizi­ka—gyakorlati szakos, kö­zépiskolai tanári végzettsé­gű, Antal Gusztávné matema­tika-ének szakos, az utóbbit tanítja nagy óraszámban, Pá­linkás József szakfelügyelő magyar—történelem szakos, iskolájában idén történelmet tanít. A kérdezve válaszoló vélemények, a kibontakozó vi­ta arra utalnak, nem ritka itt a hasonló eszmecsere. — Hogy miért nem tudnak szélesebb körben elterjedni a drága eszközök? Nehezen mozgathatók, más és több munkát igényelnek a tanári felkészülésben. Az ideális az, hogy a tanár biztosítja a megfelelő szemléltetést és a tanuló dolgozik az eszközök­kel, önálló ismeretszerzést in­dítunk el. Leginkább az írás­vetítőt, az applikációs táblá­kat szoktam a történelem- órákon használni. A kabinet­szekrény sokat segít abban, hogy a miliőtermekböl igáid munkáltató, szaktantermek legyenek! — Matematikában még nem voltak központi eszközök, ki- sérletek, amikor mi már próbálkoztunk ezzel — a gye­rekek nagyon szeretik, meg­éri a belétfektetett energiát a készítésük. Az énekhez szin­te elengedhetetlen a szemlél­tetés — négyszáz lemezünk, zenei könyveink, a kották, partitúrák, hangszerek segí­tenek abban, hogy az évi egy-két „élő koncert” kiegé­szítéséül itt az iskolában is sok zenei élményt kapjanak. * Mi a titka az érsekvadkerti pedagógusoknak? Ha rövi­den, egy mondatban kell vá­laszt adni erre. ezt tudnám mondani: Az átlagosnál jobb munkafeltételeiket nagyrészt saját maguk teremtették meg. Közük van hozzá — és élnek vele! G. Kiss Magdolna Mai févéajánlatunlc Művészetről — mindenkinek A Corvina Könyvkiadó több mint húsz éve megjelenő és a századik kötetén is túllévő Művészet Kiskönyvtára soro­zata a különböző korok mű­vészetének legjelentősebb al­kotóival ismerteti meg a kép­zőművészet iránt érdeklődő­ket, pályaképeket vázol fel, rövidebb műleírásokat ad. Indulását nem kötötték szi­gorúan tematikai, időrendi fo­gódzókhoz, A sorozat a rene­szánsz szobrászat egyik veze­tő alakjának, Donatellónak a bemutatásával debütált, majd ezt a több mint négyszáz év­vel később élő francia imp­resszionista testő, Manet port­réja követte. ‘A cél nem is művészettörténeti korszakok, hanem egy-egy alkotó megis­mertetése volt Az első tucat könyv közül valók a szép Genthon-esszével bevezetett Cézanne-kötet, valamint egy Van Gogh- és a már azóta négy kiadást megért Gauguin- kismonográfia. E sokszínűség ellenére a so­rozat hiányosságának talán azt róhatnánk fel, hogy meg­torpan a kortárs képzőművé­szet előtt, pedig itt van a legnagyobb szükség orientáló segítőkészségre. (Jó példa­ként az Európa Kiadó Mo­dern Könyvtár sorozatát em­líthetjük.) Bemutatásra ke­rült ugyan a XX. századi mű­vészet néhány jelentős figu­rája (például Chagall, Schöf- fer vagy Kandinszkij), de a névsor nagyon is hiányos. A századunk művészetében való tallózás útmutató, a modern művészet ábécéje lehetne, hi­szen korunk képzőművészeti nyelvét éppúgy el kell sajá­títanunk, mint ahogy meg kellett ismerkednünk gyer­mekkorunkban az írás és ol­vasás rejtelmeivel, hogy ké­sőbb gyönyörködni tudjunk egy jó regényben, színdarab­ban vagy versben. A sorozat hiányosságai mel­lé természetesen erényei is odakívánkoznak. Megjelentek alapvető kötetek is: például 1964-ben Mándy Stefánia Vajda Lajos művészetét be­mutató kismonográfiája, vagy a Bálint Endre-kötet. Fontos feladatot teljesít azzal is a sorozat, hogy a kismesterek­ről (Czimra Gyula, llosvai Varga István stb.) szintén megjelentet jelentőségükhöz mért terjedelmű munkákat, feldolgozza életművüket. A műit év kiadványai kö­zül a Nagy Sándor művésze­tét taglaló könyvecske a mai magyar művészet izgalmas és viszonylag ismeretlen terüle­tére kalauzol el bennünket. A képzőművészet iránt érdeklő­dők meglehetősen keveset tudnak a magyar szecesszió mestereiről. Kivételt talán csak Lechner Ödön képez, akinek legszebb épületeit, az Iparművészeti Múzeumot, a Postatakarékpénztárt, a Föld­tani Intézetet ismerjük és nagy becsben tartjuk. A sze­cesszió képző- és iparművé­szeiről már kevesebbet tu­dunk, ezért jelentős a gödöl­lői művésztelep egyik vezér- egyéniségével foglalkozó kö­tet. Legalább ennyire hiányt pótló a sorozat Poussinről szóló kötete. A XVII, század legnagyobb francia festőjének művészete olyan, mint a mély kút, nyugodt és tiszta, alig fodrozódó tükrében mindig önmagunkat látjuk, eszmé­nyeinket, szenvedélyeinket és gondolatainkat. Poussin té­máit mitológiai jelenetekbe burkolta. Képfelépítése és for­mái már a klasszicizmust idé­zik, annak teatralitása, mes- lerkéltsége nélkül. A Louvre- ban őrzött önarcképe mond el legtöbbet művészetéről, sze­mélyiségéről, benne találjuk meg festészetének mélységeit és csúcsait. Szintén a múlt évben jelent meg a sorozat 124-ik, Berki Violát méltató kötete. Berki a mai magyar piktúra egyik egyéni hangú képviselője. Festészete a hatvanas évek közepén indult. A több mint hatvan jól válogatott szí­nes és fekete-fehér illuszt­ráción kitárul előttünk a mesék csodáit és realizmu­sát idéző világa, mi is belekerülünk, és bosszankod­va, vagy nevetve kénytelenek vagyunk szembesíteni vele a magunkét. Művészete tehát nem csak esztétikai, de erő­sen etikai jellegű is. Az egyé­ni kisvilágokat építő alkotók közül való Berki Viola. Szem­léletében Gross Arnoldéval, Kovács Tamáséval — és hogy ne . csak grafikusokat említ­sünk — a tőle fiatalabb Ga­lambos Tamáséval rokonít­ható. A Művészet Kiskönyvtára a képzőművészettel ismerke­dőknek, a .művészetet felfe­dezni akaróknak készül Kedv­csináló és ízlésformáló útika­lauz; felkészít a képzőművé­szet titkainak alaposabb meg­ismerésére. A több mint száz­húsz kötet megjelenése után bátran leírhatjuk, hogy a so­rozat egyedülálló missziót tel­jesít, különösen az egyetemes képzőművészetben tallózva. Lóska Lajos Könyvtárleltár Málranovákról az atomerőműhöz A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregysége a hazai nagyberuházások szinte vala­mennyijéhez gyárt acélszer- kezeteket, emelő- és egyéb be­rendezéseket. Idei nagy fel­adatuk közé tartozik a paksi atomerőműnek történő gyártás is. A jól szervezett munka eredményeként . a héten került sor a gyáregységben az atomerőmű 1. számú blokkja tizennyolc darabos acél fö­démszerkezeteinek átadására- ótvételére. A több mint negy­venhat tonnát kitevő termé­kek kiállták az igen szigorú minőségi és magas műszaki követelmények próbáját, meg­feleltek a szabványok előírá­sainak. Az átvevő bizottság elégedetten nyilatkozott a mát- ranovákiak munkájáról, akik a több ezer tonnás megrendelés eme első tételének kiszállítá­sát már meg is kezdték. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központ­jának könyvtára az elmúlt év­ben munkáját az intézmény centenáriumi ünnepségének jegyében végezte. A 100 éves évforduló több kiemelkedő országos és helyi rendezvény megszervezésére nyújtott le­hetőséget. Júniusban itt szer­vezték meg a vasasszakszer­vezeti könyvtárosok kétnapos országos tanácskozását. A könyvtár Keressük az írót! címmel háromfordulós irodal­mi vetélkedőt rendezett az üzem szocialista brigádjai számára, s a versenyben 24 kollektíva vett részt. Sikere volt a hagyományos decem­beri Váci Mihály szavalóver­senynek, mely a múlt évben a felnőtteket is bekapcsolta a nemes célú vetélkedésbe. A könyvtár az Olvasó mun­kásért országos nálvázaton kiemelkedő teljesítményéért elnyerte az első helyezést — az 1100 intézmény közül — további 39 társaságában. A 28 ezer kötetes könyv­tár lakóterületi és üzemi fel­adatokat lát el, a gyár rész­legeiben, a kisterenyei gyár­egységben és a munkásszál­láson összesen 21 letéti és brigádkönyvtárat működtet. Több mint húsz szocialista brigáddal van együttműködé­si szerződése. Olvasóinak lét­száma tavaly 1828 volt, s azt szeretnék, ha az idén leg­alább ennyien beiratkozná­nak. Az idei tervek egyéb­ként az elmúlt évi munka folytatását jelentik — maga­sabb szinten. Továbbra is tö­rekvés a munkásolvasók szá­mának növelése, a szocialista brigádok kulturális vállalásai teljesítésének, valamint a vál­lalat gazdaságpolitikai céljai­nak könyvtári eszközökkel történő segítése. Nem feled­keznek meg az idei Móricz- centenáriumról sem; az író műveinek Ismeretéből három- fordulós irodalmi vetélkedőt szerveznek. Fordította: Bába Mihály 42. — Túl sokat akarszt tudni — válaszolt a barátom. — A kereskedelmi titkot senkinek sem áruljuk el. De... már al- konyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot, és a teniszpályát. Vissza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ez az eset a hor­dóval már nagyon régen tör­tént. — Megígérted, hogy elme­séled a szürkéskék Merce- desed történetét ,— emlékez­tettem Henry MacArecket, amikor másnap találkoztunk. — A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egyszerű­en rögtönöztem, hogy ki ne jöjlek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérítsem ma­gamnak az európai, tartózko­dásom költségét. Miért fizes­sek szabadságért, ha mások is fizetnek érte? Az az el­vem, hogy bárhova elutazom, meg kell keresnem az ott- tartózkodásom költségeit. Franciaországban voltam, te­hát néhány francia kénytelen volt ezért egy keveset fizet­ni. « — Lengyelországban is gon­dolsz a keresetre? — Természetesen. Itt biz­tosan valamilyen jobb üzle­tet csinálok. Talán veszek va­lamit exportra? Talán vala­mit eladok? Még nem tu­dom, de meg vagyok győződ­ve arról, hogy adódik alka­lom. — Csak nehogy hosszabb időre kapj ingyen szállást, ellátást — jegyeztem meg gúnyosan. — Ó, ne félj. Semmi ilyes­mi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a tör­vénnyel. Hogy néha kihasz­náltam valakinek a kapzsi­ságát, amikor engem akart becsapni! Mindent úgy csi­náltam, hogy a jog az én ol­dalamon legyen, és az, aki ki akart zsákmányolni, drágán fizetett azért, és soha egyet­len szót nem beszélt erről. — De térjünk vissza a Mer- cedesed történetéhez. — A nizzai rendőrkapi­tányságon megcsörrent a te­lefon. Az ügyeletes rendőr felemelte a kagylót. Gyorsan feljegyezett valamit. „Távirat Párizsból. Francia- országban megjelent az is­mert amerikai szélhámos. A neve Mac. Személyleírása: magas, csinos, barna hajú. Speciális területe: fedezetlen csekkel szélhámoskodik. A hírek szerint a szélhámos a Riviérára szándékozik utazni”. A rendőr igazolta a vételét és átvitte a felettesének. Ez elolvasta és hangosan felne­vetett: — Kezdődik a szezon. A kék madárkák a világ min­den tájáról kezdenek hozzánk repülni. De súlyosan téved­nek. Kék manna helyett szo­lid kalitkára találnak. Külön­ben figyelemmel kell kísér­nem ezt a fickót, amint meg­jelenik. Ugyanebben az időben a rendkívül elegáns Ambasador Szálloda recepcióján az igaz­gató tájékoztatta a portást az utolsó foglalásokról. Az ango­loknak és az amerikaiaknak az volt a szokásuk, hogy az egész szezonra lefoglalják a szobákat. — Csak arra kell figyelni, hogy a szálloda megteljen. A szezon már megkezdődött. Két, három nap múlva meg­jelennek az első vendégek. — Minden elő van készít­ve. A szobákat felfrissítettük. Az étterem várja őket. Akár ma is megjelenhetnek. ó! Az első megérkezett — je­gyezte meg a portás, amikor észrevette a bejárat előtt megálló kocsit. Odaküldte ki­segítőiét, hogy köszöntse a vendéget és foglalkozzon a csomagjával. A jövevény amerikai volt. Magas, csinos, barna hajú. Elegánsan öltözködött, de rög­tön látni lehetett, hogy az At­lanti-óceán túlsó oldalán szabta öltönyét a szabó. A vendég franciául beszélt, ide- genes kiejtéssel, néha keres­gélte a szavakat, s összeke­verte az időket. — Szertenék valamilyen szobát kapni. — A tisztelt vendég hosz- szabb időre? — kérdezte a portás. — Néhány napra. Amíg más­képpen nem rendezkedem be. — Értem ,— bólintott a fő­portás. Sok külföldi szállt meg a szállodában, aztán később ke­resett magánlakást, vagy vil­lát a városban. Csak a leg­gazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy az Ambasa- dorban lakjanak, ahol 15 dol­lár volt egy szoba egy éj­szakára, de voltak olyan apartmanok is, amelyek 30 vagy 40 dollárba kerültek. — A szolgálatára, tisztelt uram. A 142-es szoba. Első emelet, kilátás a tengerre. Az ára 80 új francia frank. — Nagyszerű. Egy hétre előre fizetek. Kérem, vigyék fel a csomagomat. A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy az egyik bőröndön egy kis diszk­réten rajzolt kereszt volt. Nemzetközi jel. A szállodák portásai kölcsönösen tájékoz­tatták egymást a vendégeikről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező vendég nem fös­vény, nem takarékoskodik a borravalóval és nincs vele sok baj. Valószínűen londoni szál­lodában tették rá a keresztet, mert a bőröndre teljesen új szállodai címke volt ragaszt­va. — Kérem, írja be a nevét a vendégkönyvbe. Kérem az út­levelét a rendőrségi bejelen­tés miatt. Az új vendég kivette a zse­béből az elegáns tollát és nagy olvasható betűkkel beírta ne­vét a vendégkönyvbe: „Henry MacAreck, New York”. Aztán a pikolófiú kíséretében fel­ment a szobájába. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hall­ban. Ezúttal könnyű, szürkés­kék öltönyben volt. — Tessék az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeretnék be­szélni a szálloda igazgatójá­val. _ __ (Folytatjuk) 4 NOGRAD = 1979. február 16., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents