Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
Teljes kapacitással dolgoznak a szerelők a gépek téli nagyjavításán az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet új, 520 négyzetméter alapterületű, korszerű javítócsarnokában. A képen Sándor János és Csábi József szerelők ZIL 130 típusú tehergépkocsi karburátorát javítják Napjaink témái MARKETING ' Kapitalista kitaláció, az szent igaz — évtizedekkel ezelőtt az Egyesült Államokban kezdték alkalmazni —, ám főbb keretei, elemei — legkevésbé: csakis a profitra koncentrált módszerei — haszonnal kamatoztathatók a szocialista vállalkozásban is, lévén, hogy a marketing: alapvető vállalati tevékenység. Mi ez a tevékenység? Tömören: a komplex piaci munka. Részletesebben: mindazon módszereknek, döntéseknek és cselekedeteknek a __ bonyolult szövevénye, amik elősegítik — vagy egyáltalán lehetővé teszik —, hogy a termelő a vevőkkel — a piaccal — folytonos, mindkét fél számára előnyös — olykor azonban csak annak vélt — kapcsolatot tartson. Fő alkotóeleme a marketing éppen ezért az üzletpolitikának, sűrítője a stratégiának és a taktikának, minden olyan feladatnak — a gyártás rugalmasságának állandó megújításától a piackutatáson át a reklámig és a vevőszolgálatig — ami a sikeres piaci szereplést szolgálja. A LÁNC ELSZAKADT A jónevű cég — gépipari fogyasztási cikkek előállítója — egy másik vállalat termelte részegységeket épített be áruiba, s úgy exportálta azokat. Csakhogy: nem vizsgálta rendszeresen e részegységek minőségét. így azután pontosan akkor, amikor jól előkészített kampánnyal három új típust kívánt bevezetni a piacra, reklamációk özöne zúdult a nyakába ; az áru kitűnő, de a részegység megbízhatatlansága miatt még jelentős árengedménnyel is alig kell a vevőknek! összeomlott a méregdrága hirdetési, piacmeg- dolgozási akció, mert — egy vagy néhány hozzáértő, lelki- ismeretes minőségi ellenőr híján — a marketingmunka logikus lánca elszakadt. A vevő a megszokott minőség helyett olyan árut kapott, aminél soha nem tudta: zavartalanul használhatja esztendőkön át, avagy két hónap múlva futkoshat szerelő után... Emiatt nemhogy az új termékkel nem lehetett megjelenni a nagy mennyiséget fölvevő külföldi piacon, hanem a már bevezetett áruk iránti bizalom is megingott. (Jól jött ez a lconkurrenciának.) Tágabbá téve a látóhatárt, külföldi példával élve: a világhírű illatszer és kozmetikai cég fölfigyelt arra. hogy a sok tucat ország közül, amelyekben áruit forgalmazza, akad egy, ahol ugyan nagy befektetésekkel alakították ki a márkaüzletek hálózatát, az eladások semmit nem javultak, sőt, csökkentek. Hetekig vizsgálódtak a marketingszakemberek, amíg rájöttek az okra. A márkaüzletek világítását egyazon cég tervezte, s valósította meg. Mivel egy bizonyos típusú világítótestre közben magas vámot vetettek ki, a világítástechnikai • cég más fényárnyalatot adó lámpa- és fénycső-kombinációt szerelt fel, ám ezek sugaraiban a rúzsok, púderek, kölnik, parfümök, visszatetszőén elszíneződ- ni látszottak... Kicserélték a világítótesteket: negyedév elteltével a forgalom harminchat százalékkal haladta meg a korábbit. A VÁLLALATI MAGATARTÁS KIFEJEZŐI Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a marketing különféle elemei befolyásolják és magukba foglalják a gyártás- és gyártmányfejlesztést, a megrendelések rugalmas, az előzetes megállapodásokkal együtti teljesítését, a piackutatást, az eladási és a szervizhálózatot, az optimális árak kialakítását. Ezek, s a hasonló, de nem említett elemék végső soron beépülnek a vezetési, gazdálkodási stílusba; piacra orientált döntésicselekvési láncolatként vállalati magatartás kifejezői. Éppen ezért veszélyes egyszerűsítés a marketinget a piackutatással azonosítani; utóbbi csak része az előbbinek. Idén a szocialista ipar egy- egy hónapban 49,3—73,4 milliárd forint érték között ingadozó árumennyiséget adott el. Ha most arra kellene felelni, mekkora részt segített ebből a kül- és belföldi vevőkhöz a marketing, s mekkora rész jutott el „csak úgy” a felhasználókhoz, nem jönnénk zavarba, bár nincsenek megbízható módszerek a két csoport különválasztására. Az azonban bizonyos, hogy a kisebb rész írható a marketing javára, mivel szerények, mert kezdetiek az eredmények. Persze, nincs is szükség mindenütt erre a tevékenységre. A havi 550—800 ezer tonnás lignittermelés elhelyezése — a meghatározott felhasználónál, a villamos erőműveknél — nem követel különösebb ügyködést, ám annál inkább megkívánja a marketinggel foglalkozók buzgalmát, a havonta átlagosan 17 ezer darab hűtőszekrény külföldi értékesítése, s a buzgalmon belül a mindenre ügyelő, a versenytársak lépéseit számon tartó, megelőző elemzésre jut a hangsúly. Az eladások bővítése, a növekvő — adott helyen, vagy mind több helyen — piaci súly, a kellő előnyök — erkölcsi és anyagi értékek — tartós megszerzése, az átmeneti és a hosszú távú értékesítési lehetőségek különválasztása — ez a marketing célja, s így fő teendője. Vannak erre szakosodott nagy világcégek, s más mellett ezzel is foglalkozó apró . vállalati részlegek. Sémája e tevékenységnek papíron egyszerűen fölrajzolható, gyakorlata azonban akkor jó irányú, ha semmiféle sémába nem fér bele, akkor működik eredményesen, ha szervesen beilleszkedik a vállalat egész tevékenységébe. V. T. f _______________________ E g y nagy bajunk van — mondja meglehetős rezignáltsággal megyénk egyik legnagyobb építőipari (szövetkezetének műszaki ve- Izetője: az, hogy a sok fegyelmezetlenség majdnem meghiúsította éves tervünk teljesítését. Nagyon sok volt idén is az igazolatlan hiányzás, a munkafegyelem ilyen-olyan mérvű megsértése, s egyáltalán: gondot okoz a munkamorál. Mondja még tovább is panaszos szavait, olyan elkeseredett képpel, hogy hajlamos lenne rá az ember, megsajnálja, de hát két oldala van e dolognak. Kérdem is tőle: próbáltak-e intézkedéseket tenni ezen állapot jobbítására. Hát, igyekeztünk, de nem sok eredménnyel. Ugyanis, ha valakit „megfegyelmezünk”, csak nevet. Mi az, ha megvonjuk tőle azt a mostanság kijáró egy-két hetes nyereséget? KiVesz két nap szabadságot és maszekolással ennek többszörösét viszi haza. Hangsúlyozom, ennyi idő alatt. Ha meg komolyabban foglalkozunk vele, veszi a kalapját, s még csak azt sem mondja, viszontlátásra! Hiszen annyi itt a környéken a nálunknál jobban fizető munkahely, vagy ha akar, annyi pesti állás között válogathat, amennyi éppen tetszik neki. A buszok meg tízesével indulnak hajnalonként a faluból a fővárosba, s környékére. Szóval — vetem közbe —, önöknél úgy mendegél a munKezdeménvczo, példa ulaté unkával Elfogadták az 1979. évi cselekvési programot Rétságon' Egy év munkájának ösz- szegezése nem kis feladat, főleg akkor, ha egy járás munkájáról kell számot adni. Az MSZMP Rétsági járási Bizottsága az elmúlt napokban elvégezte a számvetést. A tények azt mutatják, hogy a járás gazdasági fejlődése a tervekben foglaltaknak megfelelően alakult. Azonban elégedettségről szó sincs, mert az elmúlt év során számos ellentmondás kiélezettebben jelentkezett a gazdasági egységeknél. Így többek között nem sikerült minden ipari és mezőgazda- sági üzemnél a termékek minőségét, a tőkésexportot a népgazdasági igényeknek megfelelően javítani. A párt- szervek, az alapszervezetek nem tétlenkedtek. Szervező, irányító és ellenőrző munkájuk során olyan feladatokra mozgósítottak, mint a Romhány III. és a rétsági Globus Nyomda beruházásainak időbeni megvalósítása. Egész esztendőben nem került le a napirendről az ipari és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a növelése, a minőség javítása és az exportképes termékek fokozása, a vezetés színvonalának emelése. FELTÁRNI A TARTALÉKOKAT Az ipari üzemekben tizenöt százalékkal növelték a termelést, s ez az ütem nagyobb a megyei, az országos átlagnál. A sikeres termékváltás után a tolmácsi Erdőkémiánál ötvenhat százalékkal, a romhá- nyi HAGY-nál negyven százalékkal a rétsági Fémtechnikánál harminchárom százalékkal növekedett a termelés. Az üzemek többsége teljesítette exportkötelezettségét is. Sajnos, olyan üzemek is akadtak, mint a Globus Nyomda, az ásványbánya, és a rétsági fémbútor, ahol nem sikerült a kitűzött célokat megvalósítani. Anyagellátási, értékesítési és szállítási gondok nehezítették a tervek teljesítését. Az építőipart a járásban a Rétsági Építőipari Szövetkezeti Vállalat képviseli. A két TÖVÁL-ból, egyesüléssel létrejött szervezet az 1978-as évet a talpraállás esztendejének tekintette. Termelésük egy év alatt tizenegy százalékkal emelkedett, a termelés úgy növekedett, hogy a létszám csökkent. Nagyobb figyelmet fordítottak a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkára. Ezt dicséri a Romhány III., a Globus Nyomda, számos lakás felépítése és a diósjenöi' egészségügyi létesítmény. A JOBB GAZDÁLKODÁS ALAPJAI Az ötödik ötéves terv legeredményesebb évét zárták a rétsági járás mezőgazdasági üzemei. Gazdálkodásuk tervszerűbb, pénzgazdálkodásuk fegyelmezettebb volt, mint korábban. A mezőgazdasági üzemek között mérleghiányos, veszteséges nincs. A növény- termesztésben emelkedtek a hozamok, eredményesebbé vált a gazdálkodás. Búzából 37.3 mázsát, tavaszi árpából 34.3 mázsát, repcéből pedig 17,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Gondot okoz azonban, hogy a mezőgazdasági üzemek között — a hozamokat és önköltségeket tekintve — igen nagyok a különbségek. Van olyan közös gazdaság, ahol egy mázsa búzát százötven forintért, illetve kétszázötven forintért termelnek meg. A kukorica termelési költsége száznyolcvan -négyszáz forint, a cukorrépa negyvenkettő-száztíz forint között ingadozik. A tartalékok tehát jelentősek. Mint, ahogy a takarmánytermesztésben a minőség javítására még igen sok lehetőség kínálkozik. Az állattenyésztésben ugyancsak jelentősek az eredmények, a tehénállomány 5,6, az anyajuhállomány pedig 16 százalékkal emelkedett. A tejtermelésben a járás mező- gazdasági üzemei általában átlépték a bűvös háromezer literes határt és ez 258 literrel több mint az elmúlt évben volt. A legjobb eredményt Diósjenőn és Tolmácson mérték. A járás adottságainak megfelelően fejlődött a juhtenyésztés. A gyapjúértékesítés tizenhárom százalékkal, az expórtta alkalmas vágójuh-értékesítés ötvenhat százalékkal nőtt. Az elmúlt év során kezdeményezés történt a nézsai és rom- hányi gazdaságok bevonásával hízómarha- és üszőnevelési társulás létrehozására. FEGYELMEZETT HELYTÁLLÁSSAL Építési, fejlesztési munka is akadt bőven, hiszen a járásban 345 millió forint beruházás valósult meg. A Romhány III-nál mérséklődött az elmaradás, s úgy tűnik, nincs akadálya annak, hogy az esztendő második negyedében meginduljon a próbaüzemelés. Rétságon a Globus Nyomdánál elkészült az új üzemcsarnok és a szerelők máris birtokukba vették, hogy a gépeket előkészítsék a termelésre. Felsőpetényben a bányánál elkészült az V-ös táró és a Gránit romhányi telepén működik az új kemence. Nógrádon egy huszonnégy- ezres tojóházat, Nézsán és Borsosberényben százötvenhat férőhelyes tehénistállót, valamint Nagyorosziban egy hatszáznegyven juh befogadására alkalmas hodályt építettek. Természetesen az idei Siv is bővelkedik feladatokban. Az elfogadott cselekvési program a munka középpontjába a hatékonyságot és a minőséget állította. Gyorsítani szükséges a Központi Bizottság 1977. októberi határozata értelmében a termelési és a termékszerkezet korszerűsítését. A rétsági járás ipari üzemei ezért minősítik termékeiket és kidolgozzák a rövidebb és hosszabb távra szóló termékfejlesztési elképzeléseiket. A jövedelmező, exportképes termékek előállítása mindenütt a cél. Az sem mindegy, hogy a növekvő követelményeknek milyen módon mennyi és milyen munkaerővel tesznek eleget. Ezért szükséges javítani mindenütt a munkaerő-gazdálkodást, az üzem- és munkaszervezést. A mezőgazdaságban tovább folytatják az adottságokhoz igazodó termelési szerkezet kialakítását. Olyan növényeket termesztenek, mint a kalászosok, az olajosnövények és a bogyós gyümölcsök, amelyek, költségei alacsonyak és gazdag termést hoznak. Az állattenyésztésben továbbra is a szarvas- marha- és juhtenyésztés fejlesztése a legfontosabb feladat. A beruházásoknál az üzemi fejlesztések mellett nem kis munkát adnak a településfejlesztő építkezések. Rétságon 36 OTP-lakást építenek. Rézsűn pedagógusoknak, Teres- kén orvosoknak, Diósjenőn és Nézsán négy-négy termelőszövetkezeti szakember számára építenek lakást. A tervek szerint még ebben az évben átadják a rétsági száz és nógrádi hetvenöt gyermeknek helyet adó óvodát, Diósjenőn autóskempinget. Elkezdik a romhányi, a rétsági szolgáltatóház építését és előkészítik a Rétság, Romhány és Bánk vízellátását szolgáló regionális vízmű építését. K. Sz. I. Csak úgy, ahogy mások akarják? kafegyelem, ahogyan mások akarják? Tehetetlenül, s arcán röstellkedéssel tárja szét karját... Elgondolkodik az ember e (talán?) tehetetlenség hallatán, de aztán más valami is az eszébe ötlik: a kényszerűség, az immáron divattá vált emlegetősdi: a szakemberhiány végett kényszerülnek csak enyhe dorgálások meghozatalára az ipari szövetkezet vezetői? A bányászokból lett vasmunkások gyáregységének főmérnöke és párttitkára — ahol szinte megyei szinten is legkisebb mérvű a munkásvándorlás, s példás módon gondoskodnak az utánpótlás neveléséről — azt mondják: igen-igen nagy szükségünk van minden szakemberre, de sem mi, vezetők, sem — idáig fejlődtünk már — a brigádok sem tűrik meg maguk között a fegyelmezetlenkedőket. Azt tartjuk, hogy legyünk inkább kevesebben, de akik a gyárkapun belül vannak, adják tudásuk legjavát, s ne hátrál-l tassák: segítsék társaikat a munkában. Tehát, kérdem, a „kemény kéz” politikáját folytatják? Szó sincs róla! Csupán a mindenkire érvényes, s kötelező jellegű erkölcsi normatívák betartását-betar- tatását próbálják érvényesíteni. Ügy hangzott e mondat, magam legalább is úgy érzékeltem: érvényes vezetőre, beosztottra, végrehajtóra egyaránt. Vagy nem? De igen! Sőt, ránk nézve megkülönböztetetten! Ismeri azt a mondást, hogy a legjobb nevelési módszer a személyes példa- mutatás...? A szavak belénk vésődtek már, s mi ehhez is tartjuk magunkat. Ha pontos, megbízható, szavát nem felejtő a vezető, nem kétséges, hogy ugyanezt beosztottaitól is megkövetelheti. Igen, a leg- ínségesebb időkben is követelményeket kell támasztani, percnyi lazítást sem engedélyezve önmagunknak, másoknak sem. így vannak hát ők, s mily’ ellentét: megyénk legnagyobb ipari üzemének legnehezebb munkát végző, s így egyik legjobban fizetett kollektívájának vezetője eképp beszélt: kénytelenek vagyunk elnézni a fegyelmezetlenségeket. Itt négy-öt ember egymás keze alá dolgozik, s ha egyetlen igazolatlan hiányzás, vagy italozás miatt elküldünk közülük valakit, nemcsak mi; a másik négy is megnézheti magát. Nem olyan egyszerű ezekre a helyekre egyik pillanatról a másikra csak úgy a szegről leakasztani valaki tartalékot. Tűrünk hát, mert kell! S bár össze nem beszéltek, de eképp vallott töredelmesen másik megyeszékhelyi nagyüzemünk művezetője is. Aztán hasonló szavakat hallottam másutt is, de — jön a „kontra” —, a kábelgyárban és a bányászoknál is; köveseknél, szeneseknél, azt tartják: nem életbevágóan fontos a létszám megtartása! A serények, becsületesek, a kezdeményezők maradhatnak — a többi mehet! Csak hát munkáskezet, még ha fegyelmezetlent, könnyen másüvé hajlót is, pótolni nem könnyű feladat. De ha már ezt megengedhetik maguknak, intézkedéseik, rendszabályozásuk feltételezi a válasz magabiztos hátterét. A szervezettséget, a hatékonyságot, a jó gazdálkodást, s nem utolsósorban: a munkavégzés feltételeit biztosító, feladatokat megértő, s emberséges hangot megütő vezetőt. M ert — szerintünk — a munkafegyelem érvényesítése nem bátorság kérdése, Utóbbiak megléte tiszta vizet önthet a kényszerű elnézések poharába. Karácsony György j NÓGRÁD — 1979. január 16., kedd 3
