Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

Kambodzsai tiltakozás a BT-nál fflozombihba 4 bukott rezsim a történelem legvéresebb diktatúrája volt •» A Biztonsági Tanács egy po­litikailag halott rendszernek biztosított fórumot a Pol Pót— leng Sary rezsim „képviselő­jének” meghallgatásával — állapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisz­tériumának vasárnap közétett nyilatkozata. A Biztonsági Tanács Kam­bodzsáról folytatott vitáját kommentálva a nyilatkozat rá­mutat: miként a kambodzsai népi forradalmi tanács már ko­rábban is tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökét, a Pol Pót—leng Sary rezsimet megdöntötte a kam­bodzsai nép, az nem létezik többé. A kambodzsai népi for­radalmi tanács az ország egész területét ellenőrzi már, és így a Biztonsági Tanács vitája ebben a kérdésben ellentmond a kambodzsai nép önrendel­kezési jogának, az ENSZ alap­okmányának és durva be­avatkozás az ország belügyei- ke. A Biztonsági Tanács — a kambodzsai vitával — egy po­litikailag nem létező rend­szernek, továbbá a kambodzsai néppel szemben ellenséges or­szágoknak adott szószéket. Ezek hangjukat a Pol Pót—leng Sary csoport bűneinek védel- mezésében emelik fel és el­torzítják a Kambodzsai Nem­zeti Egységfront, a népi for­radalmi tanács szerepét. A kambodzsai külügyminisz­térium nyilatkozata újólag em­lékeztet arra a közismert tényre, hogy a bukott rezsim a történelem egyik legvére­sebb diktatúrája volt. Ilyen brutális kormányzat nem ma­radhat fenn — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, rá­mutatva arra, hogy Kambod­zsa egész népe felkelt a gyű­lölt rezsim megdöntésére. A Kambodzsai Népköztársa­ság külügyminisztériuma nyi­latkozatában a leghatározot­tabban visszautasítja a Bizton­sági Tanács előtt elhangzott valamennyi olyan kijelentést, amely az igazság eltorzítására, a kambodzsai és a vietnami nép gyalázására irányul. Bár­milyen konklúzióra jusson is a tanácskozás, az téves és ér­vénytelen — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, nyo­matékosan leszögezve, hogy az ország népe senkinek sem fogja megengedni önrendelke­zési jogának megsértését. Ugyancsak vasárnap tette közzé a kambodzsai hírügy­nökség, az SPK, a népi forra­dalmi tanács külügyminiszte­rének Hun Sennek, a Me- kong-bizottság elnökéhez in­tézett üzenetét. A kambodzsai külügyminiszter táviratában sajnálkozását fejezi ki, hogy a }> Mekong-bizottság közelgő ha­noi tanácskozásán országa nem tudja képviseltetni ma­gát A népi Kambodzsa mint ismeretes, csatlakozott a Me­kong folyó közös kiaknázását célzó indokínai bizottsághoz. Miként Hun Sen üzenete han­goztatja, az ország a minap szabadult csak fel, és így egyelőre nem képes részt ven­ni a szerveze* munkájában. Phnom Penh megfelelő időben bekapcsolódik majd a bizott­ság tevékenységébe. Az új kambodzsai népi rendszer nemzetközi kapcsola­tai megszilárdulásának fontos fejleménye, hogy a szomszé­dos Laosz kinevezte Phnom Penhbe akkreditált nagykö­vetét. Kamphay Houpha laoszi ügyvezető külügyminiszter táviratban tájékoztatta kam­bodzsai kollégáját, Hun Sent, hogy az LNDK kormánya Khamphan Vilachit személyé­ben kinevezte az LNDK első, a Kambodzsai Népköztársaság­ba akkreditált nagykövetét. A laoszi államminiszter üze­nete rámutat, Vientiane célja a döntéssel az volt, hogy hoz­zájáruljon a laoszi és a kam­bodzsai nép hagyományos ba­rátságának és harci szolidari­tásának továbbfejlesztéséhez, a térség békéjének és stabili­tásának megszilárdításához. (MTI) Kínában kétféle a vélemény Brezsnyev Szófiában Tcmesl János, az MTI túdó- sitója jelenti: Leonyid Brezsnyev szom­baton este a Szófia melletti bojanai rezidencián találko­zott a BKP KB Politikai Bi­zottsága tagjaival. A találkozó után Todor Zsivkov vacsorát adott Leo­nyid Brezsnyev tiszteletére. A nagyon szívélyes, baráti lég­körben lezajlott vacsorán To­dor Zsivkov és Leonyid Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. Todor Zsivkov méltatta a bolgár—szovjet barátság je­lentőségét, és köszönetét fejez­te ki azért a támogatásért, amelyet a Szovjetunió a szoci­alista Bulgáriának gondjai és nehézségei megoldásához nyújt. A bolgár—szovjet kapcsola­tokról szólva az SZKP KB fő­titkára megállapította, hogy azok az együttműködés vala­mennyi területén — a politi­kában, a gazdaságban, az ideológiában és a védelmi kér­désekben — a cselekvő szo­cialista internacionalizmus példájául szolgálnak. Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: A kínai közvélemény, amely kezdettől fogva „a kulturális forradalom” torzszülöttének tekintette a Pol Pot-rezsimet és fölöttébb kényelmetlennek érezte a vele való szövetséget, minden különösebb megráz­kódtatás nélkül fogadta a Pol Pót—Jeng Sary klikk csúfos bukásának hírét. Nem így a kínai kormány, amely straté­giai terveiben fontos szerepet szánt a kambodzsai bábrend­szernek a szocialista Vietnam „megfékezésében”. Ez a terv a Pol Pot-rezsim váratlanul gyors összeomlásával zátonyra futott. Megfigyelők az emiat­ti csalódással magyarázzák a kínai kormány most közzétett nyilatkozatát, amely — fity- tyet hányva a tényeknek — azt igyekszik elhitetni mind a kínai közvéleménnyel, rnkid a Miliőiddel, hogy a Kambod­zsában rémuralmat gyakorolt Pol Pot-rezsim felszámolásá­ban nem az ország forradal­mi erői, hanem „vietnami hadosztályok” játszották a fő­szerepet, és, hogy a kambod­zsai változás „közvetlen fe­nyegetést jelent a délkelet­ázsiai országok biztonságára, káros hatással lesz az egész ázsiai és csendes-óceáni tér­ség békéjére és stabilitására”. A pekingi kormánynyilatko­zat szerzői úgy tesznek, mint­ha az általuk ajnározott re­zsimnek csupán „átmeneti ne­hézségekkel” kellene szembe­néznie és miután több mint három és fél éven át szemet- hunytak a saját népét megti­zedelő klikk garázdálkodása felett, most a nyilvánvaló bu­kás után, szorgalmazzák va­lamiféle egységfront létreho­zását és kínai típusú „népi háború” kibontakoztatását az egész országot hatékony el­lenőrzése alatt tartó népi for­radalmi tanács ellen. Az pe­dig, hogy Kína hivatalos nyi­latkozatban szögezi le, hogy továbbra is a bukott rezsimet tekinti Kambodzsa „egyetlen törvényes képviselőjének” mindennél meggyőzőbben bi­zonyítja, hogy a kínai vezetés nem okult saját tévedéséből és nem hajlandó levonni a helyes, logikus következtetést a saját maga és az általa tá­mogatott népellenes rendszer kudarcából. érteti az MSZMP küldöttsége Hétfőn Mozambik fővárosá­ba, Maputóba érkezett az MSZMP küldöttsége, amelyet Gyenes András, az MSZMP KB titkára vezet. A küldöttséget Joaqhim Chissano, a Mozambiki Fel­szabadítást Front (FRELIMO) állandó politikai bizottságá­nak tagja, a központi bizott­ság titkára, külügyminiszter fogadta a repülőtéren. A__ke' küldöttség hétfőn megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. Carter a SALT-2-röl Carter elnök vasárnap be­jelentette, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek kor­látozásáról kötendő megálla­podást, SALT—2 államközi szerződésként terjeszti a kongresszus elé ratifikálás vé­gett; így a megállapodás jó­váhagyásához kétharmados többségre lesz majd szükség. Carter egyben figyelmezte­tett arra, hogy a SALT—2 szenátusi elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke erősítését célzó törekvé­sekre”., ugyanakkor „lerom­bolná a világban az Egyesült Államokról alkotott képet”. Az elnök Atlantában egy baptista gyülekezet előtt fej­tette ki a SALT-tárgyalások- kal kapcsolatos, egyébként de­rűlátó véleményét, abból az alkalomból, hogy átvette a Martin Luther King-békedí- jat. A néger polgárjogi har­cos születésének ötvenedik évfordulójáról hétfőn emlé­keztek meg az Egyesült Álla­mok nagyvárosaiban és az egész világon. Carter egyébként beszédé­ben röviden kitért a közel-ke­leti helyzet értékelésére is. Ezzel összefüggésben közölte: ha a fejlemények úgy kíván­ják, a maga részéről nem ha­bozna újabb találkozóra az Egyesült Államokba ■ hívni Szadatot és Begint. (MTI) Spanyol nem A spanyol kormány megta­gadta a leszállási engedélyt, a spanyol területen levő tá­maszpontok használatának jo­gát azoktól az F—15 típusú amerikai harci repülőgépektől, amelyeket az Egyesült Államok szombaton kíván szállítani Szaúd-Arábiának —, erősí­tették meg hétfőn hivatalos madridi forrásból. Interjú a Time magazinban (Folytatás az l. oldalról) Mindkét fél biztonsága pedig nagyobb lesz, ha véget vetünk a fegyverke­zési versenynek, csökkent­jük a katonai előkészülete­ket, megjavítjuk a nemzetközi érintkezés politikai légkörét.” Az SZKP KB főtitkára érin­tette a Kínával kapcsolatos problémát is. „Az Egyesült Államokban és más nyugati országokban egyeseknek úgy megtetszett a jelenlegi kínai vezetésnek a Szovjetunióval szemben ellenséges irányvona­la, hogy felmerült bennük a kísértés: tegyék Pekinget a szocializmus világára gyako­rolt nyomás eszközévé — hangoztatta. — Ez a politika, véleményem szerint kalandor- politika, rendkívül veszélyes az egyetemes béke szempont­jából. Arról van szó, hogy gazdasági jellegű csalétkekkel, s most már egyre inkább kor­szerű fegyverzet, haditechnika és technológia szállításával akarják jutalmazni és ösztö­nözni azokat, akik a világ egyik legnagyobb országának élén állva nyíltan kijelentet­ték, hogy ellenséges érzülettel viseltetnek az enyhülés, a le­szerelés és a világ stabilitása iránt; akik területi igényeket tamasztanaK számos ország­gal szemben és provokációkat szerveznek ellenük; akik kije­lentettél»; hogy a háború elke­rülhetetlen, és megkezdték a tevékeny előkészületeket a há­borúra. Vajon olyan nehéz megérteni, hogy ez nem más mint játék a tűzzel?” Brezsnyev hangsúlyozta: ön­áltató naivitás minden olyan számítás, amely a pekingi re­zsim növekvő erejét a NATO- politika fegyvereként akarja felhasználni, a nyugat számá­ra előnyös mederbe akarja te­relni katonai törekvéseit. Elegendő arra emlékeztet­ni, mivel végződött a nyu­gati hatalmak számára az ugyanilyen jellegű müncheni politika. Lehet-e ilyen gyorsan elfelej­teni a történelem tanúságát? „Ami a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszo­nyát illeti, nincsenek sem te­rületi, sem más jellegű igé­nyeink ezzel az országgal szemben, és nem látjuk sem­miféle objektív akadályát an­nak, hogy helyreállítsuk nem csupán a jó, hanem a baráti kapcsolatokat is, természete­sen akkor, ha a Kínai Népköz- társaság álláspontja ésszerűbb és békeszerető lesz.” „Pekingből időről időre olyan nyilatkozatokat hallani, hogy az 1950-ben kötött szov­jet—kínai barátsági, szövetsé­gi és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezmény »minden jelen­tőségét elvesztette«, ma már »puszta papírlap« lett és így tovább. A kínai vezetők szem- melláthatólag arra provokál­nak bennünket, hogy tépjük el ezt a szerződést, mi azonban nem ülünk fel a provokáció­nak, saját akaratunkból soha­sem tépjük szét azt a doku­mentumot, amely a Szovjet­unió és Kína népeinek barát­ságát testesíti meg. Ha a pekingi vezetők meg­teszik ezt a lépést, akkor magukra veszik ennek sú­lyos felelősségét országuk népe, a béke és a haladás világméretű erői színe előtt.” A nemzetközi feszültség enyhítésének tartalmáról szól­va Brezsnyev aláhúztá, hogy a nemzetközi kapcsolatok olyan állapotáról van szó, amely el­lentétes a „hidegháborúnak” nevezett időszak állapotával. Az enyhülés mindenekelőtt azt jelenti, hogy le kell küzdeni a „hidegháborút”, át kell térni az államok között normális, kiegyensúlyozott kapcsolatok­ra. Az enyhülés egyúttal a bizalom bizonyos szintjét je­lenti, azt a képességet, hogy számításba vesszük egymás jogos érdekeit. „A Szovjetunió tevékeny po­litikát folytat annak érdeké­ben, hogy az enyhülés folya­mata megszilárduljon és ki­terjedjen a világ minden tér­ségére, köztük magától érte­tődően Afrikára és a Közel- Keletre is — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. A helsinki záróokmányt érintve Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió a záróokmány minden fejezetének teljes megvalósítását óhajtja. i,A Szovjetunió a2 egyet­len ország a világon, amely alkotmányába fog­lalta a záróokmánynak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tíz alapelvct — hangoztatta. — Nem kell azonban ugyanakkor megfe­ledkezni arról, hogy a záróok­mány éppen az államközi kap­csolatokat szabályozó doku­mentum. Egyetlen tétele sem ad egyik államnak sem jogot arra, hogy beavatkozzék más államok belügyeibe, beleszól­jon mások ügyeibe, sőt mi több, a záróokmányt aláíró országok kötelezettséget vállal­tak arra, hogy tiszteletben tartják egymásnak azt a jo­gát, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék ki politikai, társadalmi, gazdasági és kul­turális rendszerüket, szabadon alkossák meg törvényeiket és adminisztratív előírásaikat” — hangoztatta egyebek között a Time amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyev. (MTI) A válság epicentruma A Pravda behatóan elemzi azt a jelentést, amely szerint Robert Huyser tábornok, az Európában állomásozó ameri­kai csapatok helyettes főparancsnoka iámét meghosszabbí­totta teheráni tartózkodását. Eleinte az amerikai illetékesek azt állították, hogy a generális kizárólag technikai kérdé­sekről tanácskozik az iráni fővárosban és emlékeztettek ar­ra, hogy hatalmas mennyiségű amerikai hadianyag van az országban (a sah egy évtized alatt harminchétmilliárd dol­lárt költött a legkorszerűbb fegyverekre). Ma már a State Department, az amerikai külügyminisztérium sem tagadja, hogy Huyser politikai kérdésekről is tanácskozik Iránban, de ehhez a kényszerű beismeréshez Vance külügyminiszter sietett hozzátenni, hogy ez „nem jelent beavatkozást Irán belügyeibe”. „Hát akkor mi a beavatkozás? — teszi fel a kérdést a Pravda és hozzáteszi: — hogyan lehetne másképp értékelni azt a tényt, hogy az amerikai operatív parancsnokság oly nagykaliberű képviselője ennyire elhúzza látogatását a vál­ság epicentrumában?” Érdemes felfigyelni erre a pontos, a lényeget jól magá­ban foglaló kifejezésre. „A válság epicentrumában” — ezzel a kitétellel az SZKP központi lapja egy nagyon lényeges jelenséget jelez. Azt, hogy bizonyos vélt vagy valóságos amerikai érdekek szem­pontjából nemcsak Irán van válságban, hanem az egész kö­zép-keleti térség és a sah országa csak ennek az általáno­sabb krízisnek — a földrengéstudomány nyelvezetéből köl­csönvett kifejezéssel — csak az epicentruma. A térség a nyugat olajellátási útvonalának lényeges része. Ebben a térségben pedig az imperializmus és neokolonializ- mus pozíciói olyan országokban dőltek meg, mint Etiópia, Dél-Jemen; Afganisztán, enyhén szólva nem tartják egyér­telműen megnyugtatónak a helyzetet a washingtoni straté­gák Pakisztánban sem. Ilyen körülmények között nem elképzelhetetlen, hogy mi­közben a Carter-kormányzat szavakban támogatja Baktiar iráni polgári kabinetjét, Washington tűzben tart egy másik vasat, a CIA által szorgalmazott katonai puccs lehetőségét is. Huyser tábornok szüntelenül prolongált teheráni tartóz­kodása nyilvánvalóan és félreérthetetlenül ennek a koncep­ciónak a következménye — és ilyen értelemben nemcsak iráni, hanem sokkal tágabb katonapolitikai célokat szolgál. Harmat Endre A CIA tervei Iránban Katonai hatalomátvétel árnyékában Az amerikai központi hír­szerző hivatal (CIA) titokban fegyvereket osztogat Iránban — jelentette az IPS bejrúti diplomáciai forrásokat idéz­ve. Ezek szerint a források szerint a CIA sahellenes szél­sőséges csoportoknak fegyve­reket adott és ad, hogy ezek „provokációival” igazolják a sah uralma elleni népfelke­léssel szemben tervezett pucs- csot. A CIA ügynökei provoka- tőrökként tevékenykednek — mondotta egy diplomata. — Harmadik fél közvetítésével fegyvereket osztogatnak a szélsőséges elemek között, majd az iráni biztonsági erők tudomására hozzák, hogy a szélsőségesek fegyveres láza­dás céljából fegyvereket hoz­tak az országba. Az iráni biz­tonsági erők egy razzia al­kalmával rábukkannak majd a fegyverekre — tette hoz­zá —, s ezt egy készülő „kom­munista összeesküvés” bizo­nyítékának fogják tekinteni. A hír hamar eljut az iráni hadsereg tisztjeihez, akik úgy ítélik majd meg a helyzetet, hogy a nemzetet csak katonai hatalomátvétellel „menthetik meg”. Az idézett források emlé­keztettek rá, hogy az ameri­kai kormány megbízottja, Ro­bert Huyser tábornok, az Európában állomásozó ameri­kai fegyveres erők helyettes főparancsnoka állítólag bizto­sítékokat kapott magas rangú iráni tisztektől, hogy nem döntik meg puccsal Sapur Baktiar kormányát. A diplo­maták ugyanakkor arra is utaltak, hogy a Carter-kor- mány és a CIA között nézet- eltérések vannak az iráni vál­ság kezelését illetően, és hogy a CIA „rendkívül hevesen” viselkedik. Az Iránban tevékenykedő CIA-ügynökök elégedetlenek amiatt, hogy a Carter-kor- mány támogatja Baktiar re­formista terveit. Ezért olyan helyzetet akarnak teremteni, amellyel azt bizonyíthatják, hogy Baktiar nem képes úr­rá lenni a helyzeten, és hogy csak a hadsereg bevetése gá­tolhatja meg a „kommunista hatalomátvételt”. Ezért oszto­gatják a fegyvereket — mu­tatott rá a diplomata. Az ellenzéki nemzeti front felhívására az utcákat mint­egy százezer tüntető árasztot­ta el. A felvonulók sahelle­nes és Khomeini síita főpa­pot éltető jelszavakat kiáltoz­tak, az emigrációban élő val­lási vezető arcképét vitték transzparenseiken. A katonák békésen szem­lélték a felvonulást. A meg­mozdulás részvevői — jelen­tések szerint — több helyen barátságosan köszöntötték a katonákat. Az iraki Baath-párt lapja, az Al-Thaura* legújabb szá­mában hangsúlyozza, hogy Irak és Irán kölcsönösen tisz­teletben tartja egymás szu­verenitását és vállalt kötele­zettségeit. Emlékeztet rá, hogy Khomeini, aki tavaly októbe­rig Irakban élt, azért hagyta el az országot, mert az általa betölteni kívánt politikai sze­rep nem fért össze az iraki külpolitikával. (MTI) Összecsapások Blicaroguäban A Somoza-rendszer ellen küzdő sandinista gerillák és a nicaraguai nemzeti gárda egységei vasárnap két ízben is összecsaptak. A leghevesebb harcok Es­teli városa közelében voltak, Managuától 150 kilométerre északra. A hatóságok szerint tizenöten életüket vesztettéit, de nem közlik, hogy az áldo­zatok a gárda fegyveresei vagy a hazafiak közül kerül­tek-e ki. A másik összetűzés Cardenas körzetében zajlott le. A kormánycsapatok — hi­vatalos tisztségviselők szerint — repülőgépeket is bevetet­tek. Eközben a nemzeti hazafias front elnevezésű, nemrég ala­kult polgári ellenzéki szövet­ség szóvivője körvonalazta a front célkitűzéseit. Managuá- ban vasárnap tartott sajtóéra tekezletén hangoztatta, hogy a front sürgeti a parlament feloszlatását, új kormány és új hadsereg megalakítása . Élesen elitéit minden olyan kormányt és szervezetet, amely bármilyen segítséget nyújt a Somoza-rendszemek. Az O’Jornal című lissza­boni lap közölte, hogy egy portugál cég 600 ezer dollar értékben szállít fegyvereket a Somoza-féle nemzeti gárda részére. A nicaraguai hatóságok va­sárnap közölték, hogy „elfog­ták a január 9-én agyon­lőtt Luis Alberto- Medrano Florez szakszervezeti vezető gyilkosát”. Az illető tagadja, hogy bármi köze lenne a hír­hedt nemzeti gárdához és azt állítja, hogy „nem szándéko­san” ölte meg az ellenzéki po­litikust. (MTI) * i

Next

/
Thumbnails
Contents