Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

s ^ftönvvekről ■■■■MIMI MWWffH Tíz hónap Babilon Galló Olga 1978-ban magán­kiadásban megjelent láger­naplója viseli a Tíz hónap Babilon címet. A könyv Sal­gótarjánban külön is érdeklő­désre tart számot, hiszen író­ja innen indult. A régi tarjániak közül né- hányan még emlékeznek Gertnerékre, az özvegy édes­anyára és a gyerekekre, akik a Fő utcán a Zsebe-udvarban laktak. Zsebe Antal ruha-, kelmefestő és vegytisztító ud­varában, nagyjából a mai Ka- rancs Szálló helyén. Galló Olga a gránátok és golyók si- vítása közepette is gyakorta gondolt szülővárosára, a vá­ros közepén áthúzó vonatok füttyére, amely zeneként hangzott szívében, idézve az elveszített otthont. Bár őt és családját nem a salgótarjáni gettó 2018 lakójá­val (köztük 1250 tarjánival) együtt hurcolták el 1944. jú­nius első felében, mert már korábban Rákosszentmihály- ra költöztek. Onnan hajtot­ták ki otthonukból őket is Péter-Pál napjának reggelén, amikor a tarjáni gettót már rég kiürítették és vitték Bé­kásmegyerre, ahonnan Auschwitzba vezetett az út. Galló Olga ott kezdte írni naplóját, 1944 októberében, amelyben publicistaként, hi­teles tanúként és szenvedő asszonyként próbálja leírni a leirhatatlant. Az írásért egy ceruzacsonk és papírszelet birtoklásáért halál járt. A Népszava — s háború után a Világosság — egykori mun­katársa azonban úgy vélte, kötelessége leírni mindazt, ami 1944-ben és 1945-ben Né­metországban, s a náci meg­szállás alatti országokban milliókkal történt. Hivatásos újságíró lévén megfigyelő­készsége is több volt az át­lagosnál, édesanyjától és sze­relmétől elszakított fiatal le­ányként pedig különösen gvötrő, érzelmi viharokat élt át. Az írással járó életve­szélyt azonban nemcsak köte­lességérzettől vezérelve vál­lalta, ez egyúttal életbenma- radásának is záloga volt. Az írás segítette abban, hogy az embert nemcsak fizikai, ha­nem erkölcsi voltában is tá­madó brutalitással szemben embervoltát tudatosan meg­őrizze. Héra Zoltán, a Népszabad­ság főmunkatársa szerint, aki bevezető sorokat írt Galló Ol­ga lágernaplójához: „Arra jöhetett rá, hogy annyi min­den között, amit tehetett a maga eddigi életidejében, az volt legalább tettjellegű, ami­kor kezében egy szál ceruzá­val, vagy csak ceruzacsonk­kal, át tudta húzni, semmissé tudta tenni a ráparancsolt hali »atást. Amikor tanúvá — a megalázott, de mert dacolt, tulajdonképpen megalázha- tatlan emberi méltóság nevé­ben szavahihető tanújává — tudott válni olyan szörnyű­ségeknek és szenvedéseknek, amelyekről a megalázók, a könyörtelenek azt hitték, nem is akad rájuk élő, betűivel nem eleven tanú”. Igen, nem vé­letlenül üldözték az eleven betűt, ismerték hatalmát. Galló Olga Auschwitzból Hochweilerbe, majd pedig Breslauba, a mai Worclawba került. A koncentrációs tábor­ból való visszavonulás során sikerült megszöknie, így a breslaui nemzetközi munka- tábor életét is megismerhette, ahol francia, olasz, lengyel kényszermunkások között élt. Erről az időről szól a könyv második és harmadik, egyút­tal külön is érdekes része, hi­szen erről magyarul eddig még nem kaptunk híradást Ezekben a kényszertáborok­ban nem zsidók voltak, ha­nem olyan kényszermunká­sok, akiket erőszakkal hur­coltak ide a németek, hogy pótolják a hiányzó munka­erőt. A napló Breslau felsza­badításának leírásával ér vé­get. Befejező sorai az el­pusztított, szeretett édesanyá­ért kiáltanak: „Kereshetem elfolyó vizek­ben, porban, mit hátán hord a szél, földekből kibújó zöl­dellő vetésben, lángoló tüzek olvasztó hevében. Kereshetem, amíg a szívem él.” Nem lehet bocsánat ezért a Balilonért. Tóth Elemér Műemlék könyvtáraink Az egri föegy ház megyei könyvtár A volt Líceum épülete, amelyben ma a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola műkö­dik, 150 éve ad otthont a ta­nárképzés intézményeinek. A mostani főiskolát 1950-ben Debrecenből helyezték Eger­be, 8^,1969 óta viseli a Ho Si Minh'nevet. Az épület az alapító Esz- terházy Károly egri püspök terve szerint egyetemnek ké­szült. A munkálatok 1765-ben meg is kezdődtek, de mire az egyetem 1793-ban megnyit­hatta volna kapuit a tanulni vágyók előtt,' addigra napvi­lágot látott Mária Terézia Ra­tio Educationisa, amely töb­bek között kimondja, hogy az egyetemeket Pestre kell te­lepíteni. II. József pedig, ami­kor az építkezés megtekinté­sére Egerbe érkezett, a legen­da szerint azt mondta, hogy kaszárnyának fogja használ­ni az épületet Ha Eszterházy elképzelése megvalósulhatott volna, ak­kor az egri lett volna Magyar- országon az első négyfakul- tásos (teológia, bölcselet, jog- és orvostudomány) egyetem. Az egyre korszerűsödő ok­tatás követelményeihez iga­zodva nemcsak kápolnát és könyvtárt helyeztek el az egyetem épületében, hanem — a természettudományok ta­nításához segítséget nyújtó — csillagvizsgáló tornyot is. Itt, a régies szóhasználattal Spekulának nevezett obszerva­tóriumban az eredeti, a XVIII. században legmodernebbnek számító csillagászati műsze­reket tekinthetik meg az ér­deklődők. Eger városában tehát nem lehetett egyetemet létre­hozni, így az épületben más, főiskolaszintű oktatási in­tézményeket helyeztek eL Először hittudományi főis­kola, majd jogakadémia mű­ködött itt. Később, hat éven keresztül, a budapesti orvo­si egyetem megnyitásáig, a Magyar Orvosképző Főiskolá­nak adott otthont, 1828 - óta pedig tanárképzés folyik fa­lai között. Mivel a könyvtárt egyete­mi könyvtárnak szánták, a könyvgyűjtést a tervezett négy fakultás tananyagához iga­zodva kezdték el. A könyvtár a terv meghiúsulása után nem lett az egymást követő főis­kolák iskolai könyvtára, ha­nem az egyházmegye, illetve az érsekség tulajdonába ke­A Líceum épülete; Fényesség belülről Irányi Ödön képeiről Amint belépünk a salgó­tarjáni megyei művelődési központ üvegcsarnokába, kicsit szürke szívvel a szür­ke utcáról, meglepetésünk­ben csaknem felkiáltunk. Iványi Ödön festőművész gyűjteményes kiállításán valóságos fényözön fogadja a látogatót. Honnan jön e szuggesztív fényesség? Be­lülről jön. Nem napos nya­rak és őszök, vízparti tá­jak nyújtotta impressziók „lenyomatai” ezek a képek, egyik legjellemzőbb voná­suk éppen az expresszivi­tás. Belül kell fényesnek lennie az embernek, ha ilyen ragyogást ki tud ve­títeni. S egy kicsit már bölcsnek is, aki legalábbis Bejti már, hogy minden zaklatottsága, gyakorta ér­telmetlen viaskodásai elle­nére szép az élet. S a ké­pek sugárzásában ezt el is hisszük a festőnek. Iván jó Ödön — s ezt (gyűjteményes tárlata is bi­zonyítja — a lendületes, markáns kísérletezők közé tartozik. Nagyléptékű festő, kevés eszközzel monumen­tális hatást ér el. Nem 1 té­veszt arányt, keveset mar­kol, sokat fog. Bátorságát, már-már illetlen merészsé­gét a mindegyre újat ke­resésben néha szemére hányták. Voltak évek. ami­kor ma "am is úgy véltem, egyéniséget veszíthet sza­kadatlan kísérletei köze­pette. Úgy látszik, nem így történt. Különösen az utób­bi években festett képei (akvarelljei, rajzai) győz­nek meg arról, hogy Iványi Ödön 1977-ben, 1978-ban végkérp szuverén hangú festővé vált. Nagyot lépett előre a nonfigurativitás fe­lé, ugyanakkor az érthető­ség határain belül marad. Biztos kézzel alkalmazza a kompozíció örök érvényeit, a korábbi, tíz-tizenöt év előtti rajzosságot fokozato­san elhagyta, komorabb, sötétebb tónusa világosabbá vált. Ügy látszik, 1978 a mű­vész nagy éve. Kifényese­dett, expresszíwé vált. S voltaképpen a téma is csak ürügy számára. Ürügy arra, hogy a fényt fesse. A fényt, amely sokszor bizony nincs is jelen napjainkban és szívünkben, de jó lenne, ha volna. Ecsetkezelését megőrizte, valamint azt a sajátosságát Is, hogy a nóg­rádi tájban gondolkozik, nem is tud más lenni. De nem is akar. Nagylélegze­tű képein nincs zsúfoltság, tárgykiválasztása célratörő. A sok példa közül a Műte­rem II. című képét említ­jük, amelyen mindössze egy széket, egy állványt, egy falat látunk, mégis a teljesség érzését kapjuk. Ugyancsak a monumenta­litás hatását kelti Esti fé­nyek című képe is. A mű­vész itt síkokra tördelte fel a látványt, de a síkok vég­ső soron egységben van­^ NÓGRÁD — 1979. január 14., vasárnap J nak s a művész perspektí­vát is ad. Nem részletez, hiszen az esti megvilágítás lényege az, hogy egyes dol­gok látszanak, mások nem. Az esti fények tulajdonsá­ga, hogy itt-ott jelentkez­nek nagy síkokban és hoz­zájuk tartozik a sötét. Csillés című képén még annyira sem részletez, mint másutt, ipari szerkezetre utal meggyőző hatással. Talán legfényesebb képe a Színpad című, amelyet 1978-ban festett. Azt is mondhatnék, fényözön ön­magában. Aki már állt színpadon, ismerheti azt az érzést, amikor eltűnik az árnyék, eltűnik a közönség, csak a sugárzó, totál fény marad. Ez a téma, azt hi­szem, szintén ürügy arra, hogy ez egyszer megint csak ne fessen árnyékot a művész. Csakúgy, mint a Sárga víztükör, a Föld, víz, levegő, Salgói motívum cí­mű képeken, s még sorol­hatnám. Nagyméretű akvaralljel azonos rangon, azonos szemlélet hordozói. Ezeken is a fényt festi Iványi Ödön. Ez a hatalmas belső fény talán a megtalált öröm fénye, amely utat tör magának, nyugalmat áraszt, biztonságot ad, nem utolsó­sorban a mi szívünket is megfényesíti. A kiállítás február köze­péig várja a látogatókat, akikkel egvütt azt kíván­juk a művésznek, ne huny­jon ki sokáig a megtalált ragyogás. T. E. rült, s azóta is nyilvános tu­dományos könyvtárként mű­ködik. Az állományt tehát gyakorlati céloktól vezérelve, az oktatás elősegítésére ala­kították ki, ezért itt kevesebb a könyvritkaság, mint más műemlék jellegű könyvtá­runkban. Inkább arra töre­kedtek az egyetemes gyűjtő­körű állomány kialakítói, hogy minden jelentős, előre mutató XVI—XVIII. száza­di művet beszerezzenek. Így tett szert a könyvtár, a je­lenleg már 106 ezer kötetes, tudománytörténeti szempont­ból kiváló gyűjteményre, amely a teológiai, a filozófiai, a jogtudományi, a történeti és csillagászati tudományok te­rületén a leggazdagabb. Bőven akad azonban könyv­csemege is a könyvtár 33 kö­zépkori kódexe, 94 ősnyom­tatványa, 750 régi magyar nyomtatványa és nagyszámú kézirata között. Itt őrzik pél­dául az egyetlen Magyaror­szágon található Mozart-kéz- iratot, amelyet a híres zene­szerző 1787-ben, édesapja halála után írt leánytestvéré­nek. A könyvtár tárlójában állították ki Mikes Kelemen törökországi leveleskönyvé­nek egyik eredeti, kéziratos példányát. Szintén itt lát­ható Dante Divina Comme- diájának első latin nyelvű fordítása, a XV. század ele­jéről. A magyarországin kí­vül ennek a kódexnek még két példányáról tudunk, az egyiket a British Múzeum­ban, a másikat pedig a Va­tikán könyvtárában őrzik. A három közül az Egerben kiál­lított a legértékesebb. Ezt a példányt Serevalle, a fordí­tó a Tridenti Zsinaton, 1414- ben adta át Zsigmondnak.’ A magyar királynak címzett Ajánláson kívül kommentár, teológiai értelmezés is író­dott hozzá, amely különösen a humanizmuskutatók szá­mára nagy kincs. A kódexek közül jelentős még az 1400- as évek elejéről, vagy talán még korábbról származó, misztériumjátékokat és ezek kottáit tartalmazó Erlauber Spiele. 1966-ban adta M a Corvina Kiadó a Horae Beatae Ma­riae Virginis című miniatú- ra fakszimiléjét, amelynek eredetije szintén az egri fő­egyházmegyei könyvtár tu­lajdona. A természettudományok kö­réből az állomány legjelen­tősebb darabja a Sorbonne híres csillagászának, John of Hollywoodnak Európa- szerte híres De Sphaera Mun- di című munkája. A főiskola és a főegyház­megye könyvtára egy épület­ben működik. A két intéz­mény munkája azonban hom­lokegyenest eltérő. A főiskola könyvtárában is vannak régi, 1700 körüli könyvek, de ezek egyelőre feltáratlanok. A mint­egy 150 ezer kötetes állomány főleg pedagógiai és marxista —leninista szakirodalommal látja el olvasóit. Ezért a fő­iskola hallgatói, ha kutató­munkára adják fejüket, in­kább a ' főegyházmegyei könyvtárat keresik fel. Ezt a kölcsönzési nyilvántartás is bizonyítja, az érseki könyv­tár legtöbb olvasója a főisko­la tanára, vagy diákja. Egyéb­ként a könyvtár 400—600 be­iratkozott olvasója évente 30 —37 ezer kötetet kölcsönöz, tehát háromévenként „kiol­vassák” a könyvtárat. A köl­csönzést nem tévedésből ír­tam. A könyvtár olvasószo­bája ugyanis egyúttal a könyvtárosok dolgozószobá­ja- is. De ez a helyiség sem különül el kellőképpen a mű­emlék jellegű termektől. Így a könyvtárra kíváncsi évi 45 ezer turista zavarná az itt dolgozó kutatókat. Jobb meg­oldás híján még a folyóirato­kat is kénytelenek kölcsön \ adni. Az, hogy két könyvtár és a főiskola „osztozik” az immár 200 éves épületen, még in­kább fokozza a szinte minde­nütt jelentkező helyhiányt. Eredetileg csak egy díszes ki­vitelű könyvtártermet alakí­tottak ki. Berendezését Fell­ner Jakab tervezte és Lotter Tamás egri asztalos faragta. A Tridenti Zsinatot ábrázo­ló freskó — Kracker János munkája — az egyébként si­ma mennyezetet boltívessé varázsolja. Ebben a temp­lomszerű csarnokban helyez­ték el az állomány alapját képező húszezer kötetet. Ké­sőbb még két termet csatol­tak a könyvtárhoz, de ezek­ben csak 30 ezer kötet fért el. A múlt század végén szükség lett még egy könyv­tárteremre, melyet a mai tora naterem helyén hoztak létre. A háborúk sem az épület­ben, sem az állományban nem okoztak kárt. A debre­ceni főiskola ideköltözésekor viszont tornateremre is szük­ség volt. Ezért az új részben őrzött könyveket egy föld­szinti helyiségbe zsúfolták.’ Tíz év alatt 1200—1500 könyv, köriük néhány értékes kódé* is eltűnt innét. A megmaradt köteteket 1959-ben ideiglene­sen a már nem használt ká­polnába költöztették. A könyvtár modem anyagát a látogatók ma is itt találják. A kápolnában lévő állványok megteltek, az állomány vi-' szont évente 1000—1500 kö­tettel gyarapodik. A megoldás pedig várat magára. A távlati tervek szerint, ha t a főiskola új épületet kap, a volt Líceumban kulturális in­tézményeket helyeznek el. Éjekor a kápolnában levő könyvek külön terembe ke­rülnek, újabb raktárhelyisé­gekkel és egy 20—25 férőhe­lyes olvasóteremmel bővül a könyvtár. A kápolnát pedig — az esztergomi mintájára — egyházi múzeumnak lehetne berendezni. De e szép elképzelés meg­valósításáig is tenni kellene valamit. Hiszen mind több kutató keresi fel a könyvtár értékes, szinte minden Eger­ben nyomtatott és Egerre vo­natkozó művet magába fogla­ló helytörténeti anyaga miatt. Az olvasók kiszolgálása csak úgy oldható meg, ha a köny­vek annak rendje-módja sze­rint polcokon sorakoznak. Ezért néhány fémállványt vásárolnak. Ezek ugyan nerrv illenek a barokk környezet­hez, de „ideiglenesen” meg­oldják a helyhiányt. A távlati terv pedig, reméljük, hamaro­san valósággá válik. Mátraházi Zsuzsa A könyvtárterem.

Next

/
Thumbnails
Contents