Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
Kulturális alap oh tervezése, felhasználása Cél: képzett szakemberek mindenütt Egy /VLB-vissgátat ürügyén Ismét kétmillió fölött Beszélgetés a mozi üzemi vállalat Igazgatójával A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói — a részfoglalkozásúakkal együtt 550-en vannak — alaposan kitettek magukért az elmúlt évben is. A központi és helyi irányító, felügyeleti szervek által kidolgozott tervszámokat — beleértve a Kiváló vállalat cím elnyeréséhez szükséges mutatókat — kivétel nélkül túlteljesítették. A kiváló címhez viszonyítva a fő mutatókat az alábbiak szerint teljesítették: az összes mozilátogatói létszámot 106,3 százalékra, a magyar filmekét 134, a szovjetekét 115,4 az eszmeileg, politikailag fontos A kategóriájú alkotásokét 130,2 százalékra. Ősz- szesen 2 millió 20 038 néző látta a filmeket, apai azért különösen figyelemre méltó, mert Nógrádban a nézők száma kétmillió fölött utoljára 1966-ban volt Örvendetes továbbá hogy míg az országban több mint kétmillióval csökkent a magyar filmek nézőinek száma, addig megyénkben 116 ezerrel emelkedett. Ez, valamint a fentebb ismertetett mutatók voltaképpen azt érzékeltetik, hogy a vállalat mint művelődéspolitikai feladatokat ellátó gazdasági egység nem csak a mennyiségi követelményeket teljesíti, hanem a minőségieket is, sikeresen látja el kultúrpolitikai megbízatását Nógrád megyében az elmúlt esztendőben — a csecsemőket is beszámítva — egy lakos 8,6-szer váltott belépőjegyet Ezt a moziba járási gyakoriságot — pillanatnyi ismereteink szerint — csak Hajdú-Bihar megye és Budapest szárnyalja túl. Mindezek ntán, nem csodálkoznánk, ha a nógrádiak — akik az utóbi hét évben két alkalommal nyerték el a Kiváló vállalat címet, négy ízben kulturális miniszteri dicséretet kaptak — újabb magas elismerésben részesülnének elmúlt évi munkájukért EGY-EGY VIZSGÁLAT megszervezése és lefolytatása, az összesített eredmények és az azokból levont tanulságok mindig jó hasznot hoznak. Nemcsak a .vizsgálatba bevont egységek számára, de a felügyeleti szerveknek, az irányítóknak is. Ezt tapasztalhattuk az elmúlt éveben, amikor a Rétsági járási Népi Ellenőrvési Bizottság munkatervébe felvette az ipari üzemeknél, termelőszövetkezeteknél a kulturális alapok tervezésének és célszerű felhasználásának a Vizsgálatát. A munkát igen alapos tájékozódás előzte meg, majd követték a népi ellenőrök közreműködésével lezajlott helyszíni vizsgálatok. Az ipari üzemek közül a FIM Gránit Widenta gyáregységét Rom- hányban, a FIM csiszoló- és koronggyár telephelyét Tolmácson és ugyanott az Erdőkémia Vállalatot, Romhány- ban a Híradástechnikai Anyagok Gyárának telephelyét és végül Felsőpetényben az Országos Érc- és Ásványbányát vizsgálták, de ugyanezekre a kérdésekre kerestek választ két mezőgazdasági termelő- szövetkezetnél is, Nézsán és Nőtincsen. A vizsgálat egyértelműen megállapította: az egységek többsége elmulasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Közművelődési Tanács közös határozatának végrehajtását, s nem mindenütt alakították meg 1977 végéig a művelődési bizottságokat, melyeknek feladata a kultúrára, a művelődésre szánt vállalati pénzeszközöknek összehangolt, tervszerű felhasználtatása. A bizottságok hiánya három Üzemnél zavart okozott, s ezeken a helyeken csak a vizsgálat hatására alakították meg, vagy a népi ellenőrök ottjárta előtt egy-két héttel. Persze, az ilyen sebbel-lobbal elvégzett munkának nincs, vagy nem is lehet különösebb minőségi értéke. Itt azt is meg lehetett állapítani, hogy a bizottságok személyi összetételéből hiányoztak a KISZ-fiatalok, a nőbizottság, vagy éppen a szocialista brigádok képviselői. így aztán ezek a bizottságok nem is tudták ellátni a véleményező, javaslattevő, vagy éppen az adott helyen szükséges koordináló tevékenységet, inkább csak szervezték az eseményeket. A vállalatoknál kialakult helytelen értelmezésből következően az öt ipari üzemnél a művelődési tevékenység irányítását a szakszervezeti bizottság vállalta magára, a nőtincsi termelőszövetkezetnél öttagú szo- eiális-kultúrális bizottság, míg Nézsán a vezetőség gyakorolta. A budapesti, vagy a váci központú üzemeknél pedig elfeledkeztek a telephelyek képviseletéről. A többség a munkatervet sem készítette el. Egységes, mindenre kiterjedő közművelődési terve a tolmácsi Gránit üzemnek, az Erdőkémiának és a nézsai termelőszövetkezetnek volt. Így aztán a többieknél még akkor sem, ha pénzük van, nem várható átfogó változás. Ügy tűnt, hogy az üzemek és ezen belül a szakszervezet, a szocialista brigádok, meg az adott településen működő tanácsi fenntartású művelődési otthon, mintha külön- külön, egymástól függetlenül kívánnák megoldani a művelődési célkitűzéseket. Holott összehangolt programokra lenne szükség, az anyagi eszközöket koncentráltan kellene mindenütt felhasználni. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a szocialista brigádok többségének kulturális vállalásai sablonosak, sok helyen elintézik egy-egy több napos kirándulás szervezésével, vagy elviszik a brigádokat színházba, délutánonként megnyitják az üzemi, vagy a KISZ-klub ajtaját. Egy helyen, a nézsai termelőszövetkezetnél találkoztak a népi ellenőrök olyan követendő kollektív jutalmazási formával, ahol a jól dolgozó brigádok nagyobb összeget kapnak, melyet aztán közösen használnak fel. Náluk például a brigádkönyvtárat újabb kötetekkel gyarapították és szorgalmasan olvasnak. A TANULÁS, A SZAKKÉPZÉS sokszor hangoztatott és kiemelt feladatként jelentkezik minden gazdasági egységnél. Mégis jelentősen eltérő eredményre jutottunk a vizsgálat során. Adhatnának ösztöndíjat az üzemek a szakmunkástanulóknak, a szak- középiskolában vagy az egyetemen, főiskolán magasabb képesítést szerző dolgozóknak, de a lehetőséggel csekély számban élnek. Arra viszont már több figyelmet fordítottak, hogy az üzemben, a szövetkezetben dolgozókat képezzék és szakmunkás-bizonyítványt adjanak kezükbe. Felsőpetényben az ásványbányánál vájárokat, a FIM Gránit tolmácsi telephelyén vasipari szakmunkásokat, a nézsai termelőszövetkezetnél pedig mezőgazdasági szakmunkásokat képeztek. Nem találni rá magyarázatot, hogy miért, de több üzemben elkerüli a vezetők figyelmét a fizikai dolgozók, továbbtanuló, tehetséges gyermekeinek támogatása. Pedig főképpen a szakmunkásigények, az utánpótlás kielégítését segítené, ezért is kellene ösztönözni. A vizsgálat megállapította, hogy a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők száma még mindig számottevő, főleg a két termelőszövetkezetnél és az ásványbányaüzemnél. A többség negyven év feletti és így a hiányzó évfolyamok elvégzésére nehezen szervezhetők be. Az üzemek segítőkészségében ugyan nincs hiány, mert a dolgozók általános iskolájában tanulókat munkaidő-kedvezményben, anyagi támogatásban is részesítik. Az eredménytelenség inkább a szándék hiányában és a következetes szervezés elmulasztásában keresendő. A vizsgálat alapvető célja — mint említettük — a kulturális alapok tervezése és célszerű felhasználásának felderítése volt. Néhány szót a tervezésről. Furcsa és nehezen magyarázható meg, hogy az ipari üzemek — három évet visszafelé vizsgálva — 10—30 ezer forint közötti összegeket fordítanak évente kultúrál!«, művelődési feladatokra, addig a termelőszövetkezetek 200— 300 ezer forintot. Tehát a tervezés körül sincs minden rendben, a felhasználását pedig egyenesen szélsőségekkel tűzdelték tele a gazdasági egységek. Néhány kiragadott példa: a teljes alapok 48 százalékát kirádulásra, 4,8 százalékát sporttámogatásra, 8,7 százalékát munkások képzésére, 5,5 százalékát oktatási intézmények, 7,3 százalékát a községekben lévő művelődési házak támogatására, egyéb kulturális célokra az összegek 13 százalékát használták fel. A hiányzó összeget elaprózták: könyvtártámogatásra a több mint félmilliós összegből a vizsgált hét egység csak egy- tized százalékot fordított, ezer forint összegben. TIT-előadá- sokra sehol sem terveztek és nem is költöttek. FÉL ÉY ELTELTÉVEL — a közelmúltban — az MSZMP Rétsági járási Bizottsága is napirendjére tűzte a témakör átfogó érékélését. Megállapította, hogy a művelődési bizottságok működése politikai feladat, tevékenységüket törvény biztosítja. A feladatok megoldásában a közös egyeztetés hatására, az utóbbi években pozitív eredmények mutatkoznak. Járási szinten az alapok több százezer forintot tesznek ki, ezeket pedig a művelődés, a szakmai képzés és színvonal emelése érdekében, csak ösz- szehangoltan lehet és szabad felhasználni. Kiss János, a Rétsági járási NEB elnöke — Milyen tényezőknek tulajdoníthatók 1978, nagyszerű eredményei? — kérdeztük Kiss Imrét, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját — Kétségtelen, hogy eredményeink több tényező együttes hatásának tulajdoníthatók — feleli az igazgató. — Első helyen azonban vállalatunk dolgozóinak áldozatos, hozzáértő munkáját említeném. Filmszínházainkban, sokszor igen mostoha körülmények közt, lelkiismeretes, munkájukat szerető emberek dolgoznak, akik szabad idejük egy részét is szívesen áldozzák a moziért, szervezik a közönséget, nem éppen kiemelt bérért. Azt hiszem, ezért minden társadalmi elismerést megérdemelnek. Eredményeink további tényezői: munkánk fokozódó szervezettebbé válása, anyagi ösztönző rendszerünk tökéletesítése, a különböző rejtett tartalékok jobb kiaknázása, a mozik játékrendjének felülvizsgálata, a különböző szervekkel, intézményekkel való gyümölcsözőbb együttműködésünk — mint legfontosabbak. — Az utóbb említettek között mit jelent a különböző rejtett tartalékok jobb kiaknázása? — Minden olyan helyen, ahol az alapvető feltételeket biztosítani tudjuk, vetítünk. Például: kialakítottuk az is- kolamozi-hálózatot, kisebb településeken is szervezünk filrhklubokat, FBK-vetítése- ket, s ahol megtetszik, ott rendszeressé tesszük. Folyamatosan vetítünk a szociális otthonokban; minden lehetséges szerv, intézmény, rendezvényeihez filmvetítésekkel igyekszünk kapcsolódni. — A látogatottság növekedésében tehát ezek a partnerkapcsolatok döntő jelentőségűek? — Mondhatnánk azt is, hogy nélkülözhetetlenek. Az elmúlt évben — több évforduló esett erre az időre — rendkívül sok sorozatot, akciót kezdeményeztünk, s mindig megtaláltuk megfelelő partnereinket, akik átérzik, belső meggyőződésből vallják a filmművészet jelentőségét az emberi gondolkodás, személyiség formálásában. Sikeres sorozataink voltak — csak példaként i— a KISZ- szel a forradalmi ifjúsági filmnapok, a HNF-el a béke- és barátsághónap bemutatói, valamint a Fiinapok falun, a Munkásfilmnapok címet viselő akciók. — Tavaly emlékeztünk meg az államosított magyar filmgyártás és filmforgalmazás 30. évfordulójáról. — A magyar filmek forgalmazását kiemelten kezeltük. Augusztus 27. a magyar film napja volt, ebből az alkalomból mind a 150 filmszínházban magyar filmet vetítettünk, s a vetítéseket 15 ezer néző tekintette meg. Az előző évhez képest 5,1 százalékkal emelkedett a magyar filmek nézőinek száma, tehát egészében tekintve törekvéseinket siker koronázta. — Miiyen rendezvényekkel igyekezett a vállalat a nézők filmesztétikái ismereteit, vizuális kultúráját gyarapítani? — Alkotó, kritikus-közönség találkozókat szerveztünk, beszélgetéseket filmek szereplőivel. Megyénkben járt Gábor Pál, ifj. Schiffer Pál, Mol- dován Domonkos filmrendező. Bernáth László, dr. Veress József filmkritikus, Czinkóczi Zsuzsa, Tóth Sándor gyermekszínész. A Két elhatározás című világsikerű dokumentumfilm rimóci főszereplője, özv. Kiss Istvánná nyolc alkalommal találkozott a nézőkkel. Emeltük propagandakiadványaink színvonalát. Kétszer adtunk ki megyei filmújságot, rejtvény- és gyermek- rajzpályázatot hirdettünk. Mindezek elősegítették a látottak tudatos feldolgozását, az élmény elmélyülését, pozitív módon hatottak a filmízlésre. — A statisztika szerint 22 ezer előadást tartottak filmszínházaink. Ezek az előadások milyen külső körülmények között folytak? — Kiemelt, egyben nehéz feladat volt számunkra a munkavédelmi és biztonság- technikai szabályok betartásának felülvizsgálata. Bár bérleményeinkkel — 146 művelődési házról van szó számos gond adódik, a területünkön jó a helyzet. A salgótarjáni November 7. Filmszínház elkészülte óta évente mintegy kétmillió forint a fejlesztési alapunk, s ezt a keskenyfilmszínházak ' kino- technikai berendezéseinek felújítására, kicserélésére fordítottuk, illetve fordítjuk, 1980-t is beleszámítva 100 új 16 milliméteres vetítőgépet (eddig már 40-et) szerelünk fel, részben a kétgépesítéssel megoldva a folyamatos vetítést, valamint a hang- és képminőség javítását. A helyi tanácsokat, melyek bérleményeink fenntartói igyekszünk meggyőzni a helyiségek kulturáltabbá tételére, s összefogva évente 10—12 intézményt • tudunk esztétikusabbá, kényelmesebbé tenni. A vetítés körülményei tehát — ha lassan is — javulnak, s megítélésem szerint jó úton haladunk. — A filmforgalmazás legfontosabb mutatói közül egy még említésre kívánkozik; az összes bemutatott filmek 53.2 százalékát a szocialista országok alkotásai tették ki. Ebben olykor Szabolcs-Szatmár megye előzi meg Nógrádot, más területeken rendszerint éppen fordított az arány. A megyei moziüzemi vállalat vezetése bizonyára az idén is szeretné ezt az arányt megtartani, valamint az ismételten meghatározandó tervszámokat teljesíteni. E törekvéseket leszámítva, milyen lényeges tervek, elképzelések megvalósítására készülnek? — Köztudott, hogy az idei esztendőt nemzetközi gyermekévvé nyilvánították. — kezdi válaszát Kiss Imre. —- így kiemelt feladatunk lesz a gyermekek filmes szórakoztatása. Már most jelzem, nem lesz könnyű, mert viszonylag kevés kifejezetten gyerekeknek szóló alkotás áll rendelkezésünkre. Január közepétől rendezzük meg másodízben a Filmnapok falun programot. A XI. magyar játékfilmszemlével egyidőben. februárban 1978. kiemlekedő magyar műveiből adunk válogatást két városunkban. Sorozatokat tervezünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére is. Ugyanakkor hagyományos rendezvénysorozatainkon — például megyei nemzetiségi napok — szintén szeretnénk sikeresen szerepelni. Reméljük, az Objektív Filmstúdióval kötött szerződésünket a gyakorlatban sikerül megvalósítani. A felújított művelődési otthonokban, például Bánkon, Hugyagon, Kishar- tyánban, újra kezdjük a vetítéseket, s egy új mozit is nyitunk előreláthatólag májusban — Kazáron. Mindezek csupán ízelítők terveinkből; melyeket teljesíteni fogunk. Biztosíték erre dolgozóink túlnyomó többségének fegyelmezett, jó munkája, lelkese- désa Réti Zoltán: Beszélgetők Sulyok László
