Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

Megy mit tnnácai ganlúlhodánúról

Mi várható,

Se csavargás, se leányálom

mire

NÖGRÄD MEGYE Tanácsa a közeli múltban tárgyalta és fogadta el a tanács 1979. évi fenntartási költségvetésének és tanácsi fejlesztési tervének javaslatát, amely ily módon „törvényerőre növekedve” gazdasági alapja a tanács ez évi cselekvési programjának. Ha arról hallunk, hogy mi várható, mire telik 1979-ben, érthetően a legfontosabb részletekre vagyunk kíváncsiak — ezek megismertetése előtt azonban érdemes és szükséges néhány fontosabb megállapítást felidézni az ér eleji tanácsülésről.

Ez, a nemrég elkezdett új esztendő, számos tekintetben a korábbinál is fegyelmezettebb, előrelátóbb tervezést, hatékonyabb gazdálkodást követel mindenkitől. Az előrelátóbb tervezésnek ugyanakkor párosulnia kell a lehetőség szerinti maradéktalan végrehajtás szándékának komolyságával is — ezt hangsúlyozta egyebek között a tanácsi gazdálkodásról döntő testületi ülésen Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára. Érdemes felidézni azt a gondolatot is, amelyet Illés Miklóstól, a megyei tanács általános elnökhelyettesétől hallottunk: terveink teljesítése érdekében sokoldalúan szükséges segíteni a kivitelezés teljesítménynövekedését, ugyanakkor a rendelkezésre álló eszközök jó fel- használásával mielőbb be kell fejezni a folyamatban levő beruházásokat. Az idei tanácsi gazdálkodási év feladata az is, hogy a beruházások száma csökkenjen és tökéletesebb összhang teremtődjön a fejlesztés és a fenntartás között. Megalapozott az a megállapítás is, miszerint az 1979. évi megyei tanácsi fejlesztési terv beruházásainak előkészítése ma megállapíthatóan megfelelő színvonalon van. A fenntartás költségvetése és a fejlesztés terve Nógrád megyében 1979- ben megközelítőleg 1,3 milliárd forint, felhasználásáról intézkedik. Á fenntartási költségek mérlegébe az idén 28 millió forint állami hozzájárulással kevesebb kerül ugyan, mégis megállapítható, hogy néhány, elsősorban minőségi jellegű fejlesztés elhagyásával, az intézmények állóeszköz-beszerzési előirányzatainak visszafogásával, a fenntartás zavartalansága biztosított.

S HA MÁR A FENNTARTÁSI költségeket említettük, szükséges elmondani, hogy ez az összeg az idén több mint ötszáznyolcvankétmlllió forint. E költségvetés kiadásai között tallózva, néhány jellemző adat a kiadásokra: a legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló források növekedési ütemének csökkenése az intézmények alapellátását nem érinti. A már kialakult ágazati arányok továbbra is változatlanok. A kommunális feladatok ellátására, egyebek között az utak, hidak felújítására, a vízgazdálkodási munkára, a határátkelőhelyek további rendezésére, az idegenforgalmi körzetek, valamint a munkáslakta települések ellátási színvonalának javítására 159 millió

telik 1979-ben?

forint áll tanácsaink rendel- szakmunkás-létesítmény és a kezésére. Az egészségügyi és közműfejlesztés. Ily módon a szociális ágazat fenntartása az lakás, kulturális és közműágaidén 367 millió forintba kerül zatok fejlesztésére a rendelke- majd, amelyről szükséges zésre álló beruházási lehetősé- hangsúlyozni azt is, hogy gek mintegy 85 százalékát (!) mintegy 9 százalékkal tervezik felhasználni. A beru- haladja meg az 1978. évit. házás célú felhasználás je- Fejlesztik a járóbeteg-ellátás lentős részét, annak 54 szá- színvonalát, javítják az üze- zalékát a lakás és kapcsolódó mek egészségügyi helyzetét létesítményei építésére for- is. A kulturális ágazat fel- dítják. Megkülönböztetett fi- adataira a fenntartási költség- gyelem illeti a tanácsi tervben vetésből sok milliót szánnak, a célcsoportos lakásberuházá- Itt fontos feladat továbbra is sok megvalósítását, a feltételek a gyermek-jóléti intézményhá- biztosítását. A városok mellett lózat fejlesztésének ütemes a nagyközségekben is megkez- megvalósítása. A költségvetés dődik, illetve ütemesen folyta- 375 új óvodai férőhely és 19 tódik a célcsoportos lakásépí- általános iskolai napközis cső- tés. Az idén, a helyi tanácsok port üzemeltetési költségeit is számításai szerint, 375 lakás fedezi, hogy csak a legfonto- épitése -fejeződik be, amelyből sabbakat említsük. Minden- 319 Salgótarjánban, 28—28 képpen külön említést érdé- Pásztón és Nagybátonyban kernel, hogy a fenntartási költ- rül átadásra. További 240 épí- ségvetés a gyermekélelmezés tésének kezdési feltétele is bizhelyzetének javítását, a tér- tosított.

_____

v

ezeti száz általános iskolai HEFEJEZIK A RÉTSÁGI és száz középiskolai men zás százszemélyes óvoda építését, férőhelyfejlesztéssel is szol- megkezdik a salgótarjáni besz- gálja. tea ce-lakótelepi 16 tantermes, a

pásztói 12 tantermes általános Jelentős öasaeg, több mint iskola, a pásztói 60 személyes 200 millió jut a tanácsi fej- bölcsőde és a szolgáltatóház lesztési terv megvalósítására, építését, folytatódik a balassa- A fejlesztési alap felhasználó- gyarmati Dózsa György úti sának terveiből csupán né- nyolctantermes általános ishány fontosabbat kiragadva el- kola építése. A bányászkolóni- mondhatjuk, hogy szembetűnő ák pótlására 160 lakás átadá- a tervkészités rendező elve, sa és 91 lakás építésének meg- amely szerint továbbra is az kezdése is várható 1979-ben. első helyeken szerepel a lakásépítés, a gyermekintézmény, T. Pataki László

Jó ideje váltjuk már a szót Sáfár Ferenccel; szélfúvástól mentes hasadékban húzzuk meg magunkat, s csak sze-t műnk össze meg összeránduló pillái reagálnak a fölénk hajló kőmennyezeten túli hóesésre — minket nem csapnak itt arcul a szélkavarta pelyhek tűszúrásai; amikor azt mondja:

— Látja, mennyivel kényelmesebb lenne nekem is, ha gyári szerelő lennék. Jól fűtött, tiszta műhelyben végezném dolgomat, telefonhivásra mennék ide-oda. Itt meg? — törli vastag kesztyűs kezébe arcát — szenvedhetek. Ha zuhog az esó, köpenyben, ha fülemben lüktet a negyvenfokos meleg okozta szívdobogás hangja — félmeztelen, ha meg üvölt a szél, emígyen pufajkásan, hideg ellen vastagon beöltözötten.

— Mégis itt van, a maga

által kényelmetlenségnek

mondott állapotban.

— .. .Hát, itt. Mert engem ide szólított az életem.

Nagyszavakat mond — gondolom magamban —{’ ■ rákérdezek:

— Ide nótfkott.:: Mint Messiást, várták a beíveli kőbányában ?

— Hová gondol! Nagyszavakat én nem használok! Bár tudom, roppant szükségét érezték itt, mikor hetvenben idekerültem, a magamfajta szakmabélieknek. Mert, kevés volt az iparos, aki meg még itt dolgozgatott, közelebb állt

már a nyugdíjhoz, mint a pályakezdéshez. Kellettem ide, mint fiatal.

Bizony, kellett, s szükség is lenne még hasonszőrű,-korú szakemberekre a kőbányákban. Mert igaz ugyan, s szépnek tűnik a statisztika, miszerint a dolgozók egyhar- mada harmincéves, vagy az alatti, de a fennmaradó hányad, az öreg „veteránok”,

igen-igen közel állnak már a nyugdíjazáshoz, S lesz-e vajon majd elgendő számú fiatal, kik átveszik a jelképes "Stafétabotot?

— Én átvettem — néz rám

Sáfár Ferenc. — Tizedik esztendőmet húzom le itt, de

biztos, tizenöt évig még itt leszek.

i— Honnan e dolgok előre

tudása?

— Jelentős pénzösszeget kaptam a vállalattól lakásépítésre, melynek ez a feltétele, kikötése.

— Szóval, megállapodott.. 1

— Igen. Itt születtem Bérceién, ide is jöttem vissza, feleségestül. Hatvankilencben Pesten dolgoztam, de tizenkét hónap alatt is belefáradtam a csavargásba, az otthontól távoli életbe. Nem nekem való az, s másnak sem ajánlom. Mert tudja, úgy van Ilyen állapotában az ember, hogy könnyen kimegy a pénz a kezei között. Hisz’ az, hogy egyszerre szórakozni is járjon, öltözködjön, forintot félre is tegyen, úgy nem megy.

— Mégis sokan eljárnak a falujából Is másüvé.

— Majd rájönnek ók ls,‘ mennyivel nyugodtabb így.

— De nehezebb. Hisz’ említette a kőbányászkodás nehézségeit, itt pedig más munkalehetőség jószerivel nincs.

— ... Mondottam már, én is szívesebben dolgoznék fűtött munkahelyen. De azt tartom: az életben a keményebb, mostohább körülmények közötti dolgokat is el kell végezni. Gondolja, tíztizenöt fokos hidegben, mikor gémberedik az ember keze, s szinte ráfagy a vasra, ujjongva fekszem le a teherkocsi alá, hogy megjavítsam...? De csinálom, mert ez az én szakmám, s magam választottam.

Cigarettára gyújtunk a harmadik gyufaszálról, mert hiába óvjuk tenyerünkkel a lángot, másodperc alatt ellob- bantja a szél. A szerelő aztán életéről beszél. Elmondja, két évvel ezelőtt végezte el a dolgozók középiskoláját, most építettek szép házat, van egy öreg Skodája és — egy hároméves fia. Nyugodtan, boldogságban élnek. "

— Így hát, elégedett?

— Az vagyok. A kisebb- nagyobb bajokat leszámítva,' amik mindenütt akadnak, jól megvagyunk. Csak most ez a kemény hideg... — rázkódik össze fázósan.

— Majd lesz még napsütés

r— vígasztalom, soványul, mert keményen arculcsap megint a szél...

Karácsony György

A kertész próbatétele

A gyümölcsfát metsző emberek ollójának hangja messzire elhalta tszik a tóparton. Nincs ott egy bögré- nyi víz sem, még a völgyön kígyózó hajszálnyi erecske is befagyott. Valamikor lehetett, mert tómederhez hasonlít az a katlan, ahová a szécsényi- ek a gyümölcsöst telepitették. Szép hely egy szorosan, két domb között kilátni a Mocsárra, onnan meg az Ipoly felé, a határon túlra. De a gazdáknak nem ez volt a fontos, hanem talán a szélvédettség, a déli verő és jól számítottak. Gyönyörű életerősek az almafák. Azt metszik már decembertől és ahogyan a kertészeti brigádvezető, Engelberth Pista mondta:

— Hajtani kell, mert nyakunkon a tavasz...

Ez egy gyümölcsöt termesztő kertész türelmetlenkedése lenne? Nem, mert ahogyan a tekintetéből kivehető, ez a meggyőződése is. Vörösre marta a szél az arcát. Kezefején kifényesedett a bőre és finom ráncba gyűrődött a hidegtől, de hajt megállás nélkül, még tüzet sem raknak, ne kelljen vele vesződni, többségében benczúriak, Zsíros János üzemegység-vezetőhöz tartozván. De lévén most a disznóölések ideje, hol az egyik, hol a másik marad otthon. És a tóparton kívül ott van még az aranyosi gyümölcsös is, az is metszésre vár, ha jó termést akarnak. Engelberth pedig nagyon eltökélt szándékkal mondta:

— Nem, hogy akarunk, hanem kell™ — villogott a szeme.

Nagyon az ifjú korhatárban

jár még ez a kertésztechnikus, de olyan sok megpróbáltatással maga mögött, hogy egy éltes embernek is megtenné. Sümegi Sándor, a tsz egyik szakembere őrzi azt a jegyzőkönyvet, amelyet az elmúlt esztendő zárszámadó közgyűlésén írtak. Az áll abban, hogy a második Rákócziban három szocialista brigád munkáját nem értékelték, mert a vállalt kötelezettségeiket nem teljesítették. Sajnos, ez pénzt is jelentett, amit nem kaptak meg. Az egyik a gépészeti brigád volt és annak vezetője pontosan Engelberth István. Hogyan került a kertésztechnikus a gépészek közé? ö maga mondta, igaz még kipirultabban, mint a szél megcsípte, tekintetének is sebes járása közben.

— Itt volt hely és elvállaltam™

Csitárból jött át Szécsény- be, mert ide köti minden: a család, a barátok, az újonnan épült háza, meg leginkább a feleség, aki maga a Rákóczi csoport élére állítható más

ember. Ez a Pista pedig akár a szélvész, egész nap képes száguldani, de hasonlóan a gondolatai is. Egyet cselekszik, de már ezer más tennivaló foglalkoztatja. Ilyen embereket álmodnak ide, hát így került a gépészek élére, brigádvezetőnek. De sajnos, a gépkezelők sem angyalok, hamar megsejtették, Pistának kevesebb a tudása — már mint a gépekhez —, mint az akarata. Ee-betartottak neki. Volt egy Percze Pali nevezetű traktorvezetője, aki soha előtte annyit nem ivott, mint Engelberth ideje alatt. Persze, hogy a munka nem ment. Aztán Árva Sándor akkor hagyta abba a munkát, amikor éppen eszébe jutott, hogy jó lenne leállni. Ez a fiú pedig csak rohant, csak szaladt, hogy már azt kiabálták rá a beosztottjai, amikor feltűnt a telepen: „Meg van-e már negyven kilométer...?” — napjáéként ennyire hitelesítették.

Nem ment a munka ahogyan kellett volna és bizony a szövetkezet nagy nyilvánossága

elé került, ami igen kényelmetlen dolog. Néhány hónapra rá, mert van ebben az emberben sok-sok érték, hogy csupán a rettentő sziszéi jak, Hütter

Csaba hivatta. Ott kapta meg

az utasítást, hogy vegye át a kertészeti brigád vezetésért. Van egy közmondás, ha egyszer az emberre ráülepedik a baj, nehezen tudja levakarni magáról. Hát így járt Engelberth Pista is. Szinte rep- desett a lelke az örömtől, amikor a szaktudásának megfelelő helyre került. De még akkor ott volt főnöknek Kiss Gabi is, a kertészet akkori vezetője, igaz, legbelül már elmenőbe a közösből. így lett aztán annak a közös lónak túrős a háta, amelynek minden keservét később Engelberth Pista szenvedte el. Azt mondta azokra a napokra emlékezve:

— Az az igazság, hogy egymásra lestünk...

A kertészlegénynek a háta mögött ott volt a közgyűlés döntése. Nyomta a lelkét, bizonyítani akart. Dolgozott is mint a megszállott, mert nagyon tud hajtani. Hanem jöttek az elmúlt évi esős tavaszi napok, húzták-halasztották a permetezést. Meg Kiss várt Pistára, ő meg Kissre. Megkéstek, aztán pedig hajtottak. Dehát a dózis, a dózis, a permet dózisa, annak patikamérleggel Mmértnefts JlseJI

lennie, hiszen élő anyagra, a fára permetezik. Nem keverték rendesen, mert egyik a másikára várt. Árián a permetezés. Azt sem lehet csak úgy az ember kedve szerint végezni, mert nem jó, ha fúj a szél, ha esik az eső, de az sem, ha süt a nap. Permeteztek az emberek ahogyan jött. Most majd egy év távlatából látszik ezen az emberen, hogy mennyire bántja a dolog. Izeg-mozog a széken, jár a keze asztaltól fejéig, hajától füléig, egy fix pontot keres a szeme, amit nem talál, egyszóval teljes mozgásban van.

— Megpörasölődött a fa - aztán teljes nagyságra nyílik a szeme. — De nem mind, csak egy része! — mintha megkönnyebbült volna.

"p’s most itt az új észtén■LJ dő. Pistának eltökélt szándéka, hogy bizonyít. Kiss Gabi már nincs ebben a közösben. Ari mondják, magasabb tudományokért tanuk Engelberth István teljes jogot kapott és önállóságot a munkához a tsz vezetőitől. Pista viszont van olyan kertész, hogy jól tudja, ez a téri metszés milyen sokat jelent az idei termést illetően. Hát ezért hajtanak most teljes erővel ott a tóparton, aztán majd mennek át Aranyosra.

Mert mégis csak neki van igaza, a tavasz nem várat magárában tsz-tag. Tudtál?, azt róla, hogy kertész a szakmája, de való igaz, nem volt a gép- 'vosságáról

Bobál Gyula

NÓGRÁD — 1979. január 14., vasárnap 3

i