Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
FIATALOK ROL MÁK Iro és élet Az írók finom társaságából Z. úr kiemelkedett. Ö volt a modem író, aki aktuális problémákkal foglalkozott. Probléma volt mindig, s Z. úr —, aki aktuális problémákkal foglalkozott — éles szemmel meglátta őket. Azután szörnyű dolog történt: megszűntek a problémák. Az emberek művelődtek, kényelmesen éltek, és sokáig éltek. Mindenki dolgozott és munkájukkal elégedettek voltak. A festő festett, és képei tetszettek. A filmrendező színes revűfilmet forgatott „Éden- kert az élet” címmel. Az esztergályos fütyörészve nyomogatta a gombokat, mert olyan volt a technikai színvonal, hogy nem kellett mást csinálni, mint gombokat nyomogatni bizonyos időközökben. Ha éppen nem nyomogatta, akkor könyvet olvasott arról az időről, amikor még nyolc órát kellett nyakig olajosán dolgozni (vagy nem dolgozni. ..) Politikai helyzet nem volt, az államfők nem tanácskoztak, már csak azért sem, mert nem volt állam, nem voltak államfők. Z. úr —, aki aktuális problémákkal foglalkozott — kétségbeesett. Éles szeme nem talált semmiféle problémát. Kétségbeesésében már arra gondolt, hogy ő csinál problémákat, mert neki írni kell! Elhatározta, hogy bizonyos akciót fog végrehajtani. Elhatározását tett követte: vandál módra összetörte a Modern Múzeum csodálatos kincseit. Tette után boldogan hazament és arról álmodott, hogy nagy cikket fog írni a Föld újabbkor! történetének szenzációs esetéről, a Föld igazán aktuális problémájáról. „Vandálok a múzeumban!”. „Vannak még barbárok!”. Ilyen címekre gondolt. Másnap elment a tett színhelyére és meglepetésében majdnem elájult: az összetört szobrok, képek teljes épségükben és modernségükben ott álltak eredeti helyükön. Z. úr —, aki aktuális problémákkal foglalkozott — nem számolt a kor magas technikai színvonalával. Szomorúan beismerte az igazságot: probléma nincs és csinálni sem lehet. Leült íróasztalához, elővett egy kéziratpapírt és gondolkodott: — „Nincsenek problémák? Nem tudok írni?” kérdezte bánatosan magától. Azután hirtelen föl- egyenesedett, ajkán magabiztos mosoly jelent meg. Kezébe vette tollát, és hatalmas betűkkel ezt írta a lapra: „Én voltam a Föld utolsó problémája!” És Z. úr —, aki aktuális problémákkal foglalkozott — boldogan meghalt. Sárközi Gábor En szeretlek, — ő nem szeret. 1e szerelsz Az utolsó csata Hajdani falum vén harangoznia volt Pali bácsi. Ha emlékezetem nem csal, szája sarkában mindig ott volt a maga faragta meggyfapipa. Nekünk, nyolc-tíz éves kis sihedereknek igazi jó cimboránk volt, mígnem egyszer annyira megharagítottuk, hogy azontúl tudomást sem vett rólunk. A haragot a kötél okozta, a harangkötél, amelyet saját kézével vert jófajta kender- kócból. őrizte, féltette mindaddig, amíg el nem csentük tőle egy „nagy háború” hevében. .. Az öreg sokat mesélt nekünk a falu hajdani történetéről, a történelmi helyekről: a Rákóczi-kőről, a Kuruc-dű- lőről... Mi aztán a tanítás után eljászottuk a kuruc—labanc világot. Két csapatot alakítottuk. Mindig parázs vitára adott alkalmat, kik legyenek a labancok, mert azon a véleményen voltunk mindnyájan, hogy inkább leszünk talpasok, közemberek Béri Balogh Ádám brigádjában, Jegyzet a Hangjegy- és Slágerszövegtermelő Vállalat ifjúsági parlamentjéről Lázas készülődés előzte meg a címben idézett vállalat aktuális fórumát. A résztvevők között kottákat osztogattak a rendezők. Az elnökség asztalán „egy szál harangvirág” feszített mikrofonvázában. Az asztal mögött illusztris vendégek — a szakma (felfújt) habja — köszörülgették vagyont halmozó hangszálaikat. Az elnökségben foglalt helyet Skála Döme is, akinek — anno — maga Elvis Presley veregette meg a vállát, nem hiányzott azonban Refrén Etel sem, a hírneves slágerszövegíró. A fórumot Piánó Krisztiánó, meghívott olasz slágerológus nyitotta meg. Piánó beszédében — melyben szakszerűen váltogatták egymást a forték és a fortissimók — különösen nagy hangsúlyt fektetett egyes országok slágermonopóliumokra való törekvésére, majd a vállalati anyagcsere-kereskedelmet fejtegetve rámutatott: nem megengedhető a szabványok lekottázása, sőt ellopása. Senhor Piánó, a továbbiakban szólt még egy-két üres „kottafejről”, végül pedig a slágerek űrben történő békés felhasználását ecsetelte — andante. A külföldi vendég után 'Frász Előd, a vállalat igazgatója köszönötte a jelenlevőket, majd tartalmas, hozzászólásokat kért. A fiatalok mintegy tíz percig hallgattak, csak a folyosón serénykedő takarítónő dúdolása hallattszott, amit a fiatal éveire emlékező igazgató elmerengve hallgatott. A csendet Melódia Melánia törte meg, aki kerek perec kijelentette, hogy nem fényesíti tovább mások violinkulcsait. Az említett fiatal három műszakban dolgozik a „violin- kulcs-szidolozó-galvánozó- és helyrepofozó” üzemben. R.ím- falváról jár be nap mint nap, ami — táncdalszövegírók között legyen mondva — 50 kilométerre s egy erős kiáltás- nyira van a vállalattól. Mindezen nehézség dacára fényesíti a violinkulcsokat Melánia, s egyre többet, mert társai csak fütyülnek rá. Eleven Kiskoma Pál, a vállalat KISZ-titkára több fiatalt elmarasztalt amiért kottakenés közben a Beatles-bibliát olvassák. Mint mondta — „a munka nem egyeztethető össze a szórakozással”. Eleven (Kiskoma) Pállal sokan vitába szálltak, mert szerintük a tájékoztató jellegű irodalom nagymértékben elősegíti a sláger és „egyéb” szövegek közti eligazodást. A parázs vitát Skála Döme (akinek Elvis P. megveregette a vállát) szakította félbe. Érdemes beszédéből Idézni: „Kedves fiatalok, rohan az idő, s amikor én még kisrác voltam, azt mondta az anyukám, ha nem lennél ki kéne találni. A boldogságtól ordítani tudtam volna amikor 1958- ban Gedeon bácsi levitt egy boogie-woogie klubba. Mindenkinek van egy álma, de számomra ezután következtek az álmatlan évek. Akkoriban albérletem volt az emeleten a Kökörcsin utca 34-ben. Pókháló volt ugyan az ablakon, de állandóan szólt a rádió. A zenét szeretni kell boldondu- lásig. ennyi az egéisz. Mit várhatok még a történtek után? Talán csak a szél tudja a választ”. Ugyancsak időszerű kérdést vetettek fel a vállalat rímfaragói, akik kérték a rímen- kénti dotáció emelését. A kérdések egyelőre ugyan válasz nélkül maradtak, de Frász Előd igazgató megígérte, hogy a legújabb slágerfüzetben, minden kérdésre választ adnak. Benkő Mihály mintsem maga Schlick generál a labanc-osztrákok között. .. Történt, hogy egyszer reám esett a labancvezér szerepe. Csapatomat a kurucok jól elpáholták. Volt egy megállapodásunk az ellenféllel: a templomkert a labancok főhadiszállása volt, oda kuruc be néni tehette a lábát. Nekik is volt főtáboruk, a Ku- ruc-dűlő fölötti dombocska, az úgynevezett Ocskay-hegy. Oda viszont mi nem mehettünk... Megelégelvén az állandó vereséget, egyszer sikerült legyőznünk a kuruc sereget. A vezéreket — Béri Balogh Ádá- mot, Buga Jakabot, Szalon- tai Györgyöt — elfogtuk. Elhatároztuk, hogy a templomkerti főhadiszálláson kötöztük meg őket. Mint vezénylő tábornok, parancsot adtam segédtisztemnek, lopja el az öreg harangozó kötelét, amely éppen a templomajtó kilincsére volt felkötve, jó erős csomóval... Nagy hejenujával ünnepeltük győzelmünket, amikor.— talán felriadt lármánkra ebéd utáni szunyókálásá- ból — hirtelen közénk toppant a vén harangozó... Kirántotta segédtisztem kezéből a kötelet, kétrét hajtotta és — majd adok én nektek ellopni a harangkötelemet, beste, lator labancai! — felkiáltással maga köré gyűjtve az elfogott kuruc főtiszteket, kivert bennünket a templomkertből. .. Ez volt a gyermekkor utolsó csatájának csúfos végű története. Pali bácsi, a vén harangozó soha nem békéit meg velünk. A két ellenséges gyerektábor örök békét kötött, de ő haláláig tartotta az egykori „labancokkal” a haragot... Molnár Lóránt Húsz-egynehány évesen idegosztályon 'feküdni nem lehet valami fényes karrier. Ugyanakkor gyűlölni az embereket, félni a vádló 'szavaktól, a gyűlölő tekintetektől, a fájdalmas ütésektől, szenvedni a környezettől — ezzel sem igen lehet büszkélkedni. De azzal sem, ha valaki bő öt évtized alatt, „odáig vitte”, hogy gyermek- szeretet alatt saját akaratának, vágyainak, képzelődéseinek másokra történő rákény- szerítését érti. És, ha ellenállásra talál, megoldást egy kuruzsló asszonytól remél, aki természetesen — némi ellenszolgáltatás fejében, a butaság mértékétől függően — mindenre tud javaslatot, hiszen ez a „foglalkozása”: javasasszony. Ugye, milyen egyszerű? Mások számára igen. Aki bőrén érzi mindezeket, annak valóságos pokol az élet. És most már hadd áruljam el, miről' is van szó. A megyeszékhely járásának egyik kis településén, annak egyik zúgában, a falu legszebb házában (legszebb kerítés, legnagyobb ablak, leg- dúsabb kert, legcifrább kút etc.) az eladósorban levő lány beleszeretett egy „rangon aluli” ifjúba. Szószaporítás helyett, hiszen minden szerelmi dráma majd csak egyforma, csupán a következményeket nézzük. Szülők: — Megrontották a lányunkat, ezt még a haszno- si javasasszony megjósolta nekünk, amikor élt, de be is következett, amit mondott! Kitagadjuk a családból, ha nem hagy fel azzal a csavargóval, azzal a latorral. Miért, miért? Mert nem hozzá való. A mi lányunknak a föld alól is előteremtettünk mindent, taníttattuk, áldoztunk rá, érti? Áldoztunk rá! És akkor összeáll a falu Akárkijével... Semmije sincs neki. Hát, azt már nem! Ha fene fenét eszik akkor sem. Lány: Ha látogatni jönnek, akkor is csak mondják a magukét, hogy én micsoda szégyent tettem velük, hogy ők nem ezt érdemlik, s mennyit áldoztak rám . . . Nem így képzeltem én el a szerelmet, azt hittem, elég, ha én' szeretem őt, és ő engem. S olyan borzalmas, hogy kiderült, nem így van . . . Ügy szeretném elölről kezdeni az életem. Szegényen, de boldogan . . . Annyi nyugtatót szedek, azt sem tudom, ébren vagyok, vagy csak álmodom az egészet . . . Fiú: Fura grimasz, hogy minél többet szenvedtünk kapcsolatunk miatt, annál jobban szeretjük .egymást... Csakhogy az idegeink már tropára mentek, s még most sincs vége. Azt mondják, a szerelemhez két ember kell. Nem igaz, ketten kevesen vagyunk egy ilyen küzdelemhez . . . Talán, ha valahol, messze-messze innen újra kezdenénk? Olyan mondatok ezek, melyeket „kommentálni” vétek lenne. A történetben szereplők fogalomtárában annyira pontosak a meghatározások, tegyük hozzá, árulkodó meghatározások, hogy tulajdonképpen csak a jámbor szomorúság marad számunkra, egy „mik vannak, te jó isten!" fölsöhajtás. Nem igaz, ez nem elég. Hiszen ezek a drámák közöttünk zajlanak, szemünk láttára, beszélünk, vitatkozunk róla, aztán semmi nem történik. Mint, ahogyan a múltkoriban a salgótarjáni főtéren sem történt semmi, csak egy infarktusos beteg vergődött magatehetetlertül, miközben a sétálgató járókelők úgy bá- mulgatták, mint cirkuszban az akrobatikát. Tisztes távolságból lélegzetvisszafojtva, kíváncsian. Nem szeretünk mások dolgába avatkozni, mondják többen, mindenkinek szuverén joga azt tenni, amihez éppen kedve van, a többi pedig a hatóság dolga. És, ha éppen, aki így vélekedik, azzal esilc meg a főtéri, vagy netán szerelmi „jelenet?” És, ha nincs hatóság? Akkor kaméleonmódra véleményt változtat az illető, egészen biztosan. Ezért is „vádolom” azokat a közvetlen környezetben élő ismerősöket, rokonokat, barátokat, munkatársakat, akik a szájbiggyesztés, szánakozó bólogatás szinte semmit nem érő magaslatáról szemlélik az említett fiatalok (és még hány?) love storyját, előítéletekben, torz szemléletekben vergődő sorsukat, kilátástalan, gyógyszerekbe íulladó- hajszoló kínlódásukat. Mert, ahogyan a Fiú mondta: „Ketten kevesen vagyunk .egy ilyen küzdelemhez”. Ezt a tények is bizonyítják,’ Vígasztalhat-e az, hogy még nem dőlt el minden? Tanka László OLIMPIAI FALU „A Moszkvában épülő olimpiai falu a sportolók minden igényét kielégíti majd, és egyike lesz a hasonló céllal eddig megvalósított legjobb olimpiai létesítményeknek” — mondotta Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a moszkvai olimpiai falu építkezéseinek színhelyén tett látogatásakor. A falu a Micsurin sugárúton épül. A Lenin-stadion- tól, az olimpiai játékok fő küzdőterétől az út az olimpiai faluig autóbusszal mindössze 15—17 perc. Nincs messze a krilatszkojei sportkomplexum sem, ahol az evezős-, a kerékpáros- és az íjászversenyeket tartják. Az olimpiai falut Moszkva több olimpiai létesítményével is gyorsforgalmi utak kötik össze. Az olimpikonokat tizennyolc, egyenként 15 emeletes épület két- és háromszobás lakásaiban helyezik el. Ugyanitt rendezik be a nemzeti delegációk főhadiszállásait. A lakások közelében egy 4000 személyes étterem, szolgáltatóház, két kávéház, bár és ABC-áruház épül. A közeli sporttelepen futballpálya, több futópálya, nyitott röplabda- és kosáríabdapálya, három fedett terem és egy hárommedencés uszoda várja a sportolókat. Az olimpiai falu kulturális központjában 1200 férőhelyes hangverseny- és moziterem, két, egyenként 250 személyes filmszínház, valamint számos klubterem szolgálja a pihenést. Épül az irányítóközpont is, ahol információszolgálat, bank és nemzetközi telefon- központ kap helyet. Tervezik önműködő telefonállomás, valamint szervizszolgálat üzembe helyezését is. Emellett po- liklinikát is létesítenek; amelyben — az olimpiák történetében először — funkcionális diagnosztikai termett alakítanak ki. Az 1980-as olimpiai játékok rajtja előtt három héttel adják át a szobák kulcsait az olimpikonoknak. A versenyek után az olimpiai falu — kellő átalakítás után — a város új lakónegyede lesz. Tizennégyezer moszkvai tartja majd itt lakásszentelőjét. Popportré 1944 február 26-án született az angliai Dartforban. Szülei középosztálybeli emberek, de ő előkelő középiskolába jár. Itt ismerkedik meg Keith Richarddal, aki gitárosa lesz későbbi együttesükben. Mick már az iskolában különböző rockegyütteseket szervez. 1960-tól a londoni művészkerületben a Chelseben közös lakást 1 bérel Keith tel, s itt ismerkedik meg Charlie Wats dobossal Billy Woman basz- szusgitárossal és Mick Taylor gitárossal. Napjai jelentős részét azzal tölti, hogy rock and roll és blues számokat hallgat, eközben bukkan rá Muddy Waters egyik híres számára, a Rollingstonsra (Gurunlsr> Azt mondják, ő a legjobb lemezlovas! a városban Csuz Gábor rajza Mick Jagger ló kövek), ami együttesének a neve lett. 1962-ben elfogadja a híres gitáros Alexis Korner szerződési ajánlatát a Mar- guee klubba. Ebben az időben ez volt a leghíresebb jazz klub, de Mick Jagger és a Rollingstones megjelenésével a klub profilja a rock lett. Igazi pályafutása 1963-tól kezdődik, amikor is megismerkedik Andre Oldham menedzserrel, aki elindítja a világhír felé. Még ebben az évben megjelenik első kislemeze a „Gyere!” és eljut valamennyi popénekes álmának a színhelyére a londoni Éalladiumba. Első nagylemeze 1964-ben jelenik meg Teil Mi (Mond meg nekem). Második« nagylemezét már Amerikában készíti, s ekkor születnek híres számai, mint a Szállj le a felhőmről, Ugráló béka, Fesd feketére, Töltsük együtt az éjszakát. Ekkor már mint a Beatles konkur- rensét tartják számon, ha nem is személyileg, de zeneileg igen. Fontosabbnak tartja a zenében megmutatkozó magatartást, mint a dalt. A lényéből fakadó provokatív magatartásra igyekszik felhívni a figyelmet, de nem tagadható, hogy sajátos hangot, egyedülálló stílust képvisel. Merész hangon énekel az ördöggel való kapcsolatáról, s teljes sexuális szabadságot hirdet. Csak szeretni akarok veled szerzeményében, ugyanakkor gúnyolódik e témáról. Nem tudok kielégülnl című dalában. Sorra jelennek meg nagylemezei, melyekben világosan követhető a rockzene fejlődésének megannyi változata. A Sátán parancsára bonyolult dallamvezetésű szerzeménytől a Koldusok bankettje nehezen emészthető anyagával a könnyebben megjegyezhető klasszikus beatda- rabbal jelentkezik az Engedd ki a kiáltásod koncertlemeze már ebben a szellemben születik. 1972-ben adóügyi problémák miatt elhagyja Angliát, s a francia Riviérára költözik. Itt jelenik meg Ragadós ujjak és a Száműzöttek a főutcán című lemezei. Jagger szívesen dolgozik koncertjein, s a stúdióban vendégzenészekkel. Kecskefej leves lemezét lan Stewarttal, és Billy Preston- nal együtt készítette el. 1973 óta kevés esemény történik vele, egyre gyakrabban rándul ki a film területére. Gimie Shelter, (Adj menedéket), Performance (Előadás) és Tony Richardson filmjében 6 alakítja a híres ausztrál nemzeti hőst Ned Kellyt. 1976-ban hirtelen a slágerlisták élére került A Bleck and Blue (fekete és kék) lemeze, s ennek az anyagát énekelte a múlt év nyarán Zágrábban. Ideje java részét amerikai lemezfelvételeken vagy európai koncerteken tölti. 1977 végén a stocholmi koncerten bejelentette visszavonulását is... | NÓGRÁD - 1979. január 6., szombat
