Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

\ Mai tévéajánlatunk Január 31. — szerda — 21.30 h. 2. Műsor III Valerie — film 20.00: Pókfoci. A két évvel ezelőtt bemuta­tott színes, magyar fllmvígjá- ték Kardos István novellája, nyomán és Rózsa János rende­zésében készült. A film cse­lekménye egy újonnan fel­épült budapesti szakközépis­kolában .játszódik. Fő figurája az Iskola öntelt igazgatója, aki nagyhatalom a maga kreálta világában. Arra irányul min­den törekvése, hogy az agyak­ba gyorsan bevésődjék iskolá­jának még malterszagtól illa­tos neve. Ami pedig a „pók­focit” Illeti; egy sajátos tor­natermi labdajáték, amelyet a gyerekek a szűkös helyviszo­nyok miatt hanyattfekve ját­szanak, „pókfociznak". Ez a fajta testedzés inkább béklyó- zottság, ahol kizárólag az erő­szakos egyéniség létezhet gól- ratörő eredménnyel. Megis­merkedünk az iskola tanári karával, többek között a ká- maszos lelkesedésű tornatanár­ral, aki lelkesedése révén vá­lik mások játékszerévé. A film valóságos főszereplője Sólymost tanár úr, szinte az egyetlen, aki valóban eredmé­nyesen tanít, mert a szünte­len önmagát ünneplő iskolá­ban ugyanis mindent csinál­nak, csak nem tanulnak. „A Pókfoci — Írták a filmről megjelent kritikák, — egyfaj­ta tükröt tart a néző elé, hogy a látottakhoz mérje magát és nevetésre bírja.” Továbbtanulási lehetőségek a művészeti szakközépiskolákban i A napokban kapják kézhez hogy a jelentkező ... , . a 8. osztályos tanulók a kon kíván továbbtanulni va- hítoek^el^ill “íb') ,,helyezked- továbbtanulasi jelentkezesi la- lamint, hogy alsó fokú zenei illetve bármely fel­pokat. Jó néhány pedagógus tanulmányait mióta hol és t^™**!*1 ln,te2meny felvételi és szülő érdeklődik a megyei milyen eredménnyel végezte zsgajara jelentkezhetnek, pályaválasztási _ tanácsadó in- A névsor alapján a zenemű- A táncművészeti szak szak- tezetben a művészeti szak- veszeti szakközépiskolák a je- mai felvételi vizsgájára - a középiskolákban való jelent* lentkezőknek megküldik az ál- ” ' ’ ' ' .......... k ezés lehetőségéről, módjáról, taluk rendszeresített kérdő A Művelődésügyi Közlöny íveket és közli” annak v^sz- 1979. januári első száma (33- szajutási határidejét. Egyide- 34. oldal) pontos tájékoztatást jűleg — zeneiskolai tanulók ad e témáról. Mivel a hivata- esetében — szakmai véle los dokumentum a szülők szá- ményt kérnek az állami zV- mára nehezen hozzáférhető, neiskolák igazgatóitól is Az így elsősorban őket tájékoz- állami zeneiskolák Igazgatói tatjuk a legfontosabb tudni- azonban — amennyiben tudó valókról. Az 1979/80. tanévre másuk van a tanulók ?ovább' a művészeti szakközépiskolák- tanulási szándékáról — külön ba jelentkezők névsorát és az felhívás nélkül is köteleseké alább megjelölt adatait az ál* felvételi vizsgára jelentkező talános iskolák igazgatói 1979. tanulójukról véleményt nd^I február hó 1-ig juttatják el az az illetéke. zTneművészet illetékes művészeti szakközép- szakközépiskolának ievkÍ iskolákhoz sőbb 1979. február 25-ig A művészeti szakközépisko- A . s' Iák a szakmai felvételi vizs- _ 1 VlZ8ga anyagát gákat a beküldött névsorok szetl ,ffn*müvé* és adatok alapján 1979. már- lgaZga’ “«■ >-15- StSJSS^A “}£&“& többi művészeti szakközépis­kola felvételi vizsgájához ha­sonlóan r- 1979. március 1— 10. között kerül sor. Pontos cím: Művészeti Szakközépis­kola, 7621. Pécs, Székesfehér­vár út 4. Szabó Ferencné Könyvkiadók és sorozataik Képes történelem A TIZENÉVES fiatalok kö­zött alighanem mindenkinek a kezébe került már a Móra Könyvkiadó Képes történelem sorozatának valamelyik da­rabja. A nagyalakú, kemény­borítású könyveket nem könnyű, de mint néhány ta­pasztalat igazolja, nem lehe­tetlen „ronggyá olvasni”, ön­magában is hízelgő kritika. A kiadónak ez a sikeres so­rozata lassan már maga is serdülőkorú, mint olvasóinak többsége. Több mint tíz év alatt huszonegy kötet jelent meg. Az első kiadások — tartva a könyvterjesztők kez­deti bizalmatlanságától, kétel­kedésétől — viszonylag ala­csony, 20—24 ezres példány­számban jelentek meg. Ma — harmadik, negyedik kiadá­sok idején — már százezer­nél is több példányban kerül­nek a boltokba az immár megszokott formátumú, köny- nyen megismerhető, jellegze­tes kiállítású és mindvégig változatlan áru kiadványok. Ez a jó értelemben vett ál­landóság egyben a sorozat ki­váló reklámja is. Ha a sorozat teljes lesz, s a kötetek egymáshoz illeszkedé­séből többé-kevésbé összeáll a magyar és az egyetemes törté­nelem, az ifjúsági ismeretter­jesztés egyik nagy eredmé­nyét jelenti majd. Az olvas­mányos, szórakoztató, de el­sősorban tudományos igénnyel írott könyvek nem az iskolai történelemtanítás helyett, s nem is annak esetleges hiá­nyosságai pótlására születtek. De az ismert és színvonalas ifjúsági írók és történészek munkáinak mégis helye van az oktatásban és a közműve­lődésben egyaránt; a könyvek szinte segédeszközként hasz­nálhatók a tanításban és a tanulásban, népszerűsítik, meg­szerettetik a történelmet A szerkesztők munkáját di­cséri a sorozat értelemszerű tagolása. Az egy-egy történel­mi korszakot lezáró, kiemel­kedő történelmi esemény, for­dulópont szerepét külön kö­tetek tárgyalják, így például a török uralom két évszázadával foglalkozó kötetet (Lengyel Balázs: A török Magyarorszá­gon; Magyarország a XVI— XVII. században) R. Várkonyl Ágnes: Két pogány közt cí­mű könyve követi, amely a Rákóczi-szabadságharc néhány évét mutatja be. Fekete Sán­dor a Haza és haladás-ban a reformkorral foglalkozik, amit Márkus István zár le külön kötetben (Forradalom és sza­badságharc 1848-49). Nem­csak a tagolás, hanem a ma­gyar és az egyetemes történe­lem aránya is szerkesztési kérdés. A sorozatnak több mint a fele foglalkozik a vi­lág történelmével, annak ki­emelkedő korszakaival, ese­ményeivel; — nyilvánvalóan átfogóbb kötetek ezek, mint a magyarság múltját tárgyalók, amelyekben több a részlete­sebb korrajz. A könyvek képanyaga — Képes történelemről lévén szó — épp olyan fontos, mint a szöveg. Néhány kötet eseté­ben ez természetes és nyil­vánvaló, mint például Makkai LásZló A reneszánsz világa című könyvében, amely a so­rozaton belül is kiemelkedő; 1977-es második kiadását re­mélhetőleg nemsokára követi a harmadik. A reneszánsz ki­alakulásának történelmi felté­teleit, körülményeit elemez­ve a kor és irányzat külön­böző változatairól is képet ka­punk, s emellett természete­sen „valódi” képeket is, el­engedhetetlen illusztrációként. A történelmi tájékoztatáson kívül az esztétikai, művészet­történeti, művelődéstörténeti ismeretek is szerves részét képezik a kötetnek. Michelan­gelo, Giotto, Leonardo egy- egy képe csak villanásszerűen mutathatja be az alkotókat, de ezek a részletek továbbol- vasásra, tájékozódásra ösztön­zők. A LEGFONTOSABB alko­tók legismertebb képei a kö­tethez illesztett mellékletben külön is megtalálhatók, fali­újság, tabló készíthető segít­ségükkel. Ez a gyakorlat álta­lános, a melléklet összetétele a kötet jellegének megfelelően alakul. Éppen ezért az il­lusztráció sok esetben tartal­maz szövegdokumentumokat, plakátokat, kéziratokat, is­mert történelmi alakok képe­it. A szöveg stílusa, az előadás­mód az ifjúsági irodalomban különösen fontos. Az olvasók életkorának figyelembevételé­nél alkalmazkodni kell egy­részt a mesékhez, ifjúsági re­gényekhez szokott közönség gondolat- és stílusvllágához, másrészt meg kell teremte­ni az ezen való túlemelkedés lehetőségét. A Képes történe­lem legtöbb kötete mindkét szempontnak eleget tesz; az írók nem mesélnek, de a megértetés érdekében stílusuk egyik alapeleme a vizuális adottságokra számitó képsze­rűség. A szövegben váltakoz­nak a dramatizált jelenetek és a megfelelő szintű magyaráza­tok, gondolati összegzések. A puszta tárgyi anyagot helyen­ként a fantázia segítségével kiegészített — de adatokra, tényekre támaszkodó — Jele­netek, leírások színesítik, él­ményszerűvé téve az egészet. A kötetek belső tagolása Is világos, áttekinthető. A témá­tól függően minden fejezet valamelyik alfejezete kulturá­lis áttekintést ad, esetleg no­vellaszerű kultúrtörténeti ösz- szefoglalást. Az egyes fejeze­tek az Időrenden kívül a fon­tosabb csomópontokra, törté­nelmi személyiségekre kon­centrálnak, s az alfejezetek- ben válnak szét aztán — ter­mészetesen mindvégig egymás­hoz „tartva” — a szűkebb ér­telemben vett eseménytörténe­ti, gazdasági, politikai, esetleg külpolitikai vonalak. A fejeze­tek és a könyv vége pedig az egészre irányulóan összefog­lal. A kötetek légvégén a mel­lékleten kívül egy időrendi táblázatot is találunk; ez — ha szükséges — szintén ki­szedhető, és a kötetek sor­rendjében egymáshoz illeszt­hető. A sorozat legjobb kötetei a történeti szakmunkák ismeret- terjesztő változatát nyújtva nemcsak a korról, hanem a könyv írójának történelem- szemléletéről, hivatása iránti alázatáról is tudósítanak. A sorozat szerzői (többek között Lengyel Balázs, Zalka Miklós, Varga Domokos, Makkai László, R. Várkonyi Ágnes) sikerrel bizonyítják, hogy az ismeretterjesztés keretében ki­adott művek ugyan szükség­szerűen tömörítettek, össze- fogottak, sőt, szórakoztatóak is, de mégsem a „felnőtt” is­meretterjesztés néhány példá­jához hasonlóan hevenyészett kivonatolások, rövidítés címén megcsonkított nagymonográfi­ák összeollózásai. A KÉPES TÖRTÉNELEM több adottság és kívánalom szerencsés találkozásának si­került produktuma. S mivel a kötetek legtöbbje a gyakori újrakiadások valamelyikében többnyire hozzáférhető — a sikert közkinccsé teheti. T. T. m<Az általános iskolák által feltétele a hangszeres tansza­...ibblS“ tóiorhoz a J- gj,* mmmtaiiSlmri ^nváhW«!^ zasi kör*«thatárok figyelem- han ieí^tk^és lanl nembL^n bevételével a Nógrád megyei «£■ « mhvi1 tanulókn»k a miskolci zene- ni6lléK6lni, mivel ezt & müve* miívpeyati j.— !?-. - , . ... szeti szakközépiskolák csak azon tanulók esetében fogják Bartók Béla 7..™ .clrrl: U«„; «érm, „W* , ».J- iSSÄa.Z,3“rV“M5; mai felvételi vizsga alapján kolc_ Bartók tér 1. felvételt nyertek. Ezért a ta* A képző- és iparművészeti "áLv szakközépiskolák a hozzájuk jelentkezőket 1979. február 26. és március 2‘a között rajz- iskolát tehát nem kell feltun faiTrófaií « tetnii). Erre tekintettel az ál- a blhívj^^tt a szak^ talános iskola igazgatója - közéDÍsko“ k az^ütáluk rend­függetlenül a művészeti szak­középiskolába való jelentke- k““k 1 * kérfőivSet a tTnu zéstől - a tanuló jelentkezési ! t r, ^ vk 1ÓK kitöltik, az altalános is“ loWo ton!f/^áHaiá vá?asztkott koláíuk igazgatójával és az is- tel“, a ja.n“1<? választott kola orvosával aláíratják, majd a rajzi felvételi vizsgá­másik középiskolába irányí­tani. hogy középiskolai to­vábbtanulása a szakmai fel­vételi vizsga sikertelensége esetén más középiskolában biztosított legyen. A művészeti szakközépisko­lák az általános iskolák igaz­ra — lezárt borítékban — sze­mélyesen magukkal viszik. A Nógrád megyei tanulók­nak a budapesti szakközépis­kolába kell jelentkezni. Pon­tos cím: Képző- és Iparmű­gatóit — zeneiskolai tanulók vészeti Szakközépiskola. 1093. esetében a zeneiskolák iaaz- Budapest, Török Pál utca 1. gatóit is — a szakmai felvé- Az 1979/80. tanévben tánc­teli vizsga eredményéről 1979. művészeti szak indul a pécsi március 31-ig értesítik. Művészeti Szakközépiskolá­A zeneművészeti szakközép- ban. A táncművészeti szak iskolába jelentkezők esetében tanulói tanulmányaik befeje- a névsorban fel kell tüntetni, zése után színházi táncosként 4c NÓGRÁD — J979. január 31., szsrda MISTER ÜZLETE Fordította: Bába Mihály 28. városaiban is. Akkor még a „racket” az Egyesült Alia- — Ne szakíts félbe, mert mokban is újdonság volt. Egy sohasem fejezem be — Henio nagy építőipari cég pénztár­iamét a pohár után nyúlt. — sára, ki a bérfizetéshez vet- Ti, európaiak, általában nem te fel az. összeget, a szó leg­ismeritek Észak-Amerika föld-- szorosabb értelmében a bank rajzát. Megengedem magam- épületének lépcsőjén támad­nak, hogy megmagyarázzam: tak rá. A bűnöző elnémította Vancouver város, mert van áldozatát, elvette tőle a nagy egy ilyen nevű sziget is, kö- barna táskát és a közelben rá rülbelül 800 ezer lakosú, a várakozó fehér Forddai el- Puget Sound-öbölben fekszik, tűnt. tíz-egynéhány kilométernyi- — Nem próbálták meg él­re az Egyesült Államok hatá- kapni? rától. Ugyanennek az öbölnek — A bank bejáratánál ál- a partján, úgy 250 kilométer- ló őr még csak meg sem nyíre Vanceuvertől, de már rebbent. Mindez legfeljebb ti- az USA-ban, fekszik a hat- zenöt másodpercig tartott. Mi­százezer lakosú Seattle kikö- előtt ráeszmélt volna, hogy tő. Kissé furcsa volt számomra ez a földrajzi előadás, de nem szakítottam félbe Heniót, aki folytatta tovább: — Egy napon Seattleben egy rendkívüli „racket” tör­tént. Ismét meg kell magya­ráznom, hogy a „racket” pénzszállítmány elleni bandi­tatámadás. Az effajta bűn­tény kezdetben az amerikai ez támadás, a banditáknak már nyoma veszett. A dél­utáni lap közölte, hogy száz- húszezer dollárt raboltak el. Rövid személyleírást is adtak a támadóról: magas, szőke ha­jú. Fehér Ford kocsin szökött meg. A kocsinak Oregon ál­lambeli jele volt. de a szá­mát senki sem jegyezte fel. A támadás áldozatának álla­pota súlyos. A pénz jellegze­gengszterek specialitása volt. tes pénzszállító bőrtáskában I de ma már egyre népszerűbb volt. A bankjegyek egy ré- llesz Nyugat-Európa nagyobb szének számát feljegyezték a bankban. Amint látod, a tá­madás majdnem százszázalé­kosan sikerült és kevés re­mény volt arra, hogy a ban­ditái elkapják. Éppen ezért a biztosító társaság, mely kény­telen volt a cég veszteségét kifizetni, rögtön hirdetést tett közzé és jelenős összeget, húszezer dollárt ígért a nyom­ravezetőnek, a kézrekerítés segítőjének. Nem dicsekedtem azzal, hogy Varsóban két merész „racket” is volt, amelynek a tetteseit a mai napig nem ta­lálták meg. — A támadást követő na­pon, korán reggel, Vancouver­ben a nyugat-kanadai bank előtt ,— így nevezték el az én régi „tanítóim” — meg­állt egy fehér, elég piszkos Ford, Oregon állami rend­számmal. Kiszállt belőle egy magas, szőke hajú férfi, kezé­ben a barna színű konott tás­ka. Gyors léptekkel bement a bankba. Nagyon ideges volt. Kérte a pénztárost, hogy 120 ezer USA-dollárt váltson át neki kanadaira. Az ügyfél megjegyezte, hogy nagyon si­et, ezért kész a pari alapon való beváltásra, bár így dol­láronként néhány centet ve­szít. — A pénztáros biztosan rögtön tudta, hogy azzal a banditával van dolga, aki teg­nap Se-dtlenben végrehaj­totta a támadást — szakítot­tam félbe Heinó elbeszélését. MarAreck szánakozva né­zett rám és folytatta elbeszé­lését : — A Pénztáros elnézést kért az ügvféltől. hogy nincs ilyen nagy összeg a kézi kasszá­ban és kénytelen felvenni a pincében levő páncélterem­ből. aztán becsukta a kisab- lakot és bement a bank igaz­gatójához. Eközben az ügyfél idegesen várakozott a bank kényelmesen berendezett vá­rótermében. Egy pillanat múl­va odalépett hozzá a portás és megkérte, fáradjon be az igazgató szobájába. A férfi nem akart menni. Közölte, hogy nincs ideje. Felállt és el akart menni. Ám a por­tás és az őr visszatartotta és erőszakkal betuszkolták egy szobába. A férfi ellenállt, ahogy tudott és segítségért kiáltott. — A bank tele volt ügyfe­lekkel? — Igen, de senki nem avat­kozott közbe, mert azt mond­ták, hogy a Seattleben elkö­vetett támadás tettesét fogták el. Az ügyet természetesen jól ismerték Vancouverben. Min­den helyi lap az első oldalon írt róla. — És mi történt azután? — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szo­bájába, könyörgött, hogy en­gedjék szabadon. Húszezer dollárt ígért, ha elengedik. — Éppen annyit, amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények fur­csa közrejátszása volt ez. Elvették tőle a táskát és ki­nyitották. Százdolláros bank- jegykötegek voltak benne. Együtt százhúszezer USA-dol- lár. E látványra a feltartózta­tott szívéhez kapott és elhaló hangon orvosságot kért, mert szívrohamot kapott. Természe­tesen senki nem törődött ez­zel a kérésével és senki sem sietett segítségére. A szegény ember elvesztette eszméletét és a szőnyegre zuhant. Még ekkor sem segítettek ra jta. Így találták a rendőrök, akiket a bank igazgatósága hívott ki. Szerencsére elég gyorsan meg­érkeztek. Az egyik rendőr fel­emelte a férfit, kért egy po­hár vizet és eszméletre térí­tette. íFolytatjukJ <

Next

/
Thumbnails
Contents