Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Fiatalon, Felelősséggel

„Életcélt találtam”

A salgótarjáni járásban

Ottörővezetők konferenciája

A KISZ—úttörő testvérkapcsolatok tovább mélyültek

Akkor jutott eszembe, hogy Kada Magdolnáról Írjak, amikor a meglehetősen zsúfolt autóbuszon akaratlanul is tanúja lettem két erősen festett csitri párbeszédének.

— A fene egye meg, soká lesz még az érettségi.

— Én is szeretnék már túl lenni rajta. Nagy meló lesz!

—■ Meló, meló! Ha sikerül letenni, megkapom a kis Polskit! Csak átmenjek, mondta az öregem. Nem tudom, miért olyan zsugori, igazán Ladát is vehetne.

— Ha „csak átmész”, nem nagyon vesznek fel sehová.

— Mondd már. A fene akar még éveket tanulni. Tudod, van az a kozmetikus Ismerősöm, az a jól menő maszek, megígérte, hogy Jövőre odavesz magához. Dugig leszek dohánnyal. Klassz, mi?

A választ már nem hallottam, leszálltam közben.

♦

A balassagyarmati Madách Imre városi-járási könyvtár legújabb dolgozója 10 éves. Csak novembertől dolgozik a létesítményben, helyettesként a gyermekkönyvtárral foglalkozik.

— Édesapámmal és a húgommal 1974-ben kerültünk ide Balassagyarmatra. Olvasója lettem a gyermek- könyvtárnak, s az akkor itt dolgozó Nagy Zsolt Csabáné szerettette meg velem a könyvtári munkát. Nagyon szerettem itt lenni, mindennap bejöttem, hamarosan igénybe vették a munkám is, apró feladatokat kaptam. A Balassi Gimnáziumban, ahol Jártam, az utolsó két évben népművelői képzést Is kaptunk. Választani lehetett ezt a tagozatot, s én azért választottam, mert gondoltam, rokon foglalkozás a könyvtárossággal.

Az érettségi után valóban megpróbálkozott a népművelői pályával, ez a kísérlet azonban jórészt személyes okok miatt kudarcba fulladt.

— Édesapám azt mondta, ideiglenesen próbáljak a kórházban elhelyezkedni. Orvosírnok lettem, rögtön KISZ- r'unkciót is kaptam, hiszen a gimnáziumban Is részt vettem a mozgalmi munkában. Körülnéztem, hátha akadna valami könyvtárosi tevékenység is. Társadalmi munkában elvállaltam a női ideg-elme osztály betegkönyvtárának kezelését, és segítettem a kórházi népművelőnek is kiállításokat, rendezvényeket összeállítani. Közben tovább jártam, most már a felnőttkönyvtárba. Itt hallottam, hogy munkaerőt keresnek. Először telefonon ajánlkoztam, és nagyon nagy örömömre szolgált, hogy azt a választ kaptam: várnak, szükség van

rám. Azóta elvégeztem egy alapfokú könyvtárosi tanfolyamot is. ügy érzem, pályán vagyok, megtaláltam a hivatásom. Ha lehet, szeretnék továbbtanulni, hogy még jobban láthassam el ezt a munkát.

Ha lehet.Ez esetben nem a tanulmányi eredmények kérdőjelezik meg a lehetőséget, hanem egy olyan tragikus fordulat, mely 1978 tavaszán állt be Magdi életében. Az életbe éppen csak kilépett fiatal lány néhány hónapos betegség után elvesztette édesapját. Ketten maradtak középiskolás húgával, aki — nem lévén nagykorú — gyámságra szorul. Szóba jöhető hozzátartozó a nógrádkövesdí nagymama lett volna, akkor azonban Annának naponta autóbusszal kellett volna Iskolába járni, s alapvetően új környezethez kellett volna alkalmazkodnia. A gyámügyi hatóságok a megfelelő körültekintéssel elvégzett vizsgálat után úgy döntöttek, nem a nagymamát, hanem a középiskolás diáklány nővérét, Magdit bízzák meg húga nevelésével. A szolgálati lakás az édesapa munkaadóinak jóvoltából ezután is a nővérek rendelkezésére áll, Anna mint nem kereső, a nyugdíjintézetből kap havi 1064 forintot, nővére jövedelme 2200 forint, ebből élnek.

— Anyagi gondjaink tulajdonképpen nincsenek. Mikor még édesapánk élt, akkor is az volt a rend, hogy hazahozta a fizetést, körülültük az asztalt és megbeszéltük hárman, mire van szükségünk. Most ugyanezt tesszük. Az én fizetésem kapjuk meg előbb, a hónap elején, ebből tesz- sziik félre a lakbérre, villanyra, rádió- és tévédíjra, fűtőolajra valót, és befizetünk 200—200 forintot az ifjúsági takarékbetétjeinkbe. A nyugdíjintézet a hónap közepén fizet. Ami hó végén megmarad, azt takarékba tesszük. Van egy kis füzetem, abba írom a bevételeket és a kiadásokat, így könnyebb az elszámolás a gyámügyi hatóságokkal is.

— Alig van maguk között korkülönbség. Hogy jönnek ki a húgával, mint gyámja?

— Úgy érzem, most sokkal jobban szeretjük egymást, mint a testvérek általában. A temetés után az első három hét nagyon rossz volt. Sokat veszekedtünk, aztán egyszer, egy átvirrasztott éjszakán megbeszéltünk mindent. Azóta nincsenek titkaink egymás előtt, és nagyon jól megértjük egymást.

Mint gondviselő, Magdi jár a szülői értekezletedre. Mióta először megjelent, volt osztályfőnöke abbahagyta a tegezését, és most már ma- gázzá.

— Érez-e valami különbséget saját maga és a többi fiatal között?

— Tizenkilenc éves vagyok, én is fiatalnak érzem magam, ugyanúgy, mint ő. Szeretek olvasni, néha, ha egykori osztálytársaim hazajönnek a főiskolákról, beülünk együtt valahová egy kólára, szeretek sokat ne-' vetni. Ami a különbség, az a felelősség súlya. Ez sokkal nagyobb.

— Milyen kilátásai vannak a továbbtanulásra?

— Amig a hugi tanul, csak levelezőn gondolhatok rá, ő pedagógiai szakot választott a középiskolában, ha leérettségizik és elhelyezkedik, akkor talán megpróbálkozhatnék átmenni nappalira. Ha ő Is továbbtanul, és én is nappalin tanulnék, én is kapnám a nyugdíjintézettől ugyanazt az összeget... Tulajdonképpen ezeket a dolgokat még nem gondoltam végig...

Tizenkilenc éves, arcán egy gramm festék sincs soha, ízlésesen öltözködik, és ha nem is könnyű, de emberhez méltó az élete.

— gáspár —•

A salgótarjáni járási úttörő- elnökség Salgótarjánban a Bányász Művelődési Házban tar- tóttá az úttörővezetők III, járási konferenciáját. E tanácskozás jelentőségét kifejezte az is, hogy a közel száz úttörővezető mellett ott voltak a járás párt- és állami vezetői

u.

Vincze Béla, a járási úttörőelnökség vezetője értékelte a mozgalom elmúlt háromévi munkáját. Elismerően szólt a szövetség társadalmi kapcsolatairól, amelyben nagy szerep jutott az úttörőmozgalmat pártoló tagságnak.

Az előadó részletesen szólt arról, hogy az úttörők világnézeti-politikai nevelésében jelentős fejlődés mutatkozott az elmúlt három évben. A „Riadó 77” során romantikus, Játékos formában Ismerkedtek meg a NOSZF eseményeivel. Széle* körű kutató munkát végeztek, harci játékokat szerveztek, történelmi eseményeket elevenítettek fel.

Az úttörővezetők VI. országos konferenciájának állás- foglalása alapján a csapatok sokat foglalkoztak a dolgos emberi életre való felkészüléssel. Az úttörő-korosztály legfontosabb feladata a tanulás, amely a munkára nevelés alapjait képezi. Ezt a tevékenységet segítette a salgótarjáni járásban a „Végezzük el együtt a nyolcadik osztályt” akció. E területen különösen szép eredményt értek el Kazáron.

A 29 úttörőcsapat figyelemre méltó eredményt ért el a teremtsünk értéket akcióban, lelkesedéssel vettek részt a

Űj szerepben a C-vitamin

Üjféle kutatás. Tengerimalacokkal kísérleteztek, s egyik alkalommal éppen csak annyi C-vitamint adtak nekik, hogy skorbutot ne kapjanak, a másik alkalommal jóval többet. Három hónap múlva kiderült, hogy azoknak az állatoknak a szervezetében, amelyek kevés vitamint kaptak, nagyon kevés koleszterin alakult át egyéb anyagokká, a másik csoport állataiban viszont sok. Ha ez a hatás emberen Is érvényesülne, akkor azt jelentené, hogy C-vitamin adásával csökkenteni lehetne a .vér koleszterintartalmát, s ezáltal megelőzni az érelmeszesedést. (A nagy koleszterintartalom elősegíti az érelmeszedést és a szívinfarktus kialakulásét.) Cukorbajos tengerimalacokkal is kísérleteztek. Különböző C-vitamin- adagok mellett ellenőrizték a vércukrukat. Ha naponként 11 gramm C-vitamint adtak nekik, akkor a megengedett vércukorszint tartásához 32 egység inzulin helyett elég volt 13 egység.

Február 5-én tartják zárszámadó közgyűlésüket a szurdokpüspöki termelőszövetkezet tagjai. A mérlegkészítés így már a befejezéséhez közeledik, melynek összeállításában könyvelők, pénzügyesek együttesen serénykedtek. Képünkön: Gambár Éva főkönyvelőhelyettes irányítása mellett Pintér Józsefné, Bakos Gyuláné, Szappan Józsefné, Szeles Sándor, Muzsik Kálmánná készítik a beszámoló alapját képező pénzügyi mérleget. — kj =

termelőmunkában is. Rend- gyermekek nagy lelkesedéssel szeresen takarékoskodtak, s vettek részt, mintegy 250 tonna fémet, 130 A járási úttörővezetői kon- tonna papírt gyűjtöttek. De ferencia szólt még arról is, egyre több segítséget nyújts- hogy a csapatok tevékenységi nak az őszi mezőgazdasási rendszerében egyre nagyobb munka elvégzéséhez is. Az szerepet kap a snort és a itt végzett 88 ezer munkaóra testnevelés, a táborozás, a utal e tevékenység népgazda- kirándulás, a túra, az országsáéi jelentőségére. járás. Az „Edzett ifjúságért”

A salgótarjáni járás úttörői mozgalom átfogó keretet bíz- — „Őrizzük a lángot” — ak- tosít a testi nevelés felada- ció keretén belül kutató mun- tainak hatékonyabb megoldá- kát végeztek a 30 év történe- Sára.

téből. Itt sok lehetőség nyílt A plenáris ülés után — Joő arra. hogy őrsi és rajfoglal- Jánosné tanulmányi felügve- kozások keretén belül talál- lő, Tóth Lászlóné és Somoskozzon a három nemzedék, kői Lászlóné elnökségi tagok Ennek következményeként to- vezetése mellett — szekció- vább javult a KISZ—úttörő üléseket tartottak. Az előter- testvérkapcsolat, amelynek jesztést követő vitában so- egyik szép megnyilatkozása kan nyilvánítottak véleményt, volt a születésnapi ajándék. György István járási műTöbb településen kaptak az velődésügyi osztályvezető az úttörők KRESZ-parkot, sport- úttörőcsapatok és az iskolaudvart, játékot. A 30 év tör- igazgatók helyes munkakao- ténetének felkutatott doku- csolatáról, a közös tevékeny- mentumaiból Nagybátonyban ségl formákról, a tárgyi és járási kiállítást rendezett a személyi feltételek javulásá- járási elnökség. ról szólt. Balázs Ottó járási

A beszámoló még kiemelte KISZ-bizottság titkára az azt is, hogy tovább erősödött ifivezetők megbecsülését, a az úttörők önkormányzati KISZ és az úttörőcsapatok jó készsége, javult a demokra- kapcsolatát, az úttörők dol- tizmus, hatékonyabb lett az gos életre való felkészítését úttörő-kisdobos tanácsok hangsúlyozta,

rendszere, tevékenysége, sze- a vita összefoglalója után

repe. A járási úttörőelnökség a ni. járási úttörővezetői kapcsolatot épített ki a rima- konferencia megválasztotta a szombati járás úttörőelnöksé- 22 megyei küldöttet és a 15 gével, amelynek eredménye- tagú járási - elnökséget. Az elkent lehetőség nyílt a csere- ső elnökségi ülésen megvá- latogatasokra, táborozásokra, lasztották a tisztségviselőket.

" 'narÍ Sírásban az a salgótarjáni járás úttörőeluttorőelnökseg es a Nógrádi nőkének Vincze Bélát, tit- Szenbanyak Vállalat meg- kárának Krakóczki Gyulánét hirdette a „Bányászmese” és választották meg. a „Jó szerencsét, vándor” bányászpályázatot, amelyben a — gyenes —

Ahány ház, annyi szokás. A környezet tisztaságáról, vagy tisztátalanságáról, úgy hiszem, mindenki idézhetne példákat. Rengeteget. Én se vagyok kivétel, láttam a salgótarjáni sportstadiont egy-egy sportesemény után (ronggyá tépett újságok, szotyolaszemét mindenütt), elhaladtam kiborított kukák mellett, ebédeltem már olyan étteremben, ahol pecsétes, piszkos volt az abrosz. Ugyanakkor tapasztaltam mindennek az ellenkezőjét is. Csakhát a rend, a tisztaság kevésbé tűnik fel, mint az ellenkezője. Mert ez a természetes, ez — sajnos —, még csak a követendő példa.

Sajnos, mert az előzőekben citált mondást kevesebben követik, mint szükséges lenne ahhoz, hogy elmondhassuk: munkahelyünk, otthonunk kömyeziete rendezett.

Aki vállalkozik rá, hogy szabad idejében a környezet védelméért szorgoskodjék, nem kell félnie tőle, hogy munka nélkül marad. Sok helyütt és sokszor tartanak előadásokat a témáról 1976-ban megszületett a II. törvény is az emberi környezet védelméről, mely általánosan rendezte a legfontosabb tennivalókat — a végeredmény azonban egyelőre még nem mondható ideálisnak.

Jogszabály határoz például arról, hogy a környezetet , szennyező vállalatok, üzemek bírság fizetésére kötelezhetők. Erről sokat beszélhetnének az SKÜ, a ZIM, a Patyolat vezetői. Fizetnek is rendesen, a teljesítésben nincs hiány, ám elgondolkoztató, mi helyett teszik ezt. Egy gazdasági vezető mesélte nemrég, hogy kifizetődőbb időről időre állni a büntetést, mint megrendelni, s működtetni a szennyeződést elhárító berendezést. Azt hiszem úgy mondta, a bírság köny- nyebben, egyszerűbben betervezhető a költségvetésbe, mint egy bizonytalan határidőre elkészülő, s ki tudja mennyire hatásosan működő szűrőberendezés. Jó példa erre az ötvözetgyár füstelszívó, több millió forintért épített berendezése. Inkább fizetnek. Helyreáll egyfajta egyensúly, s felborul egy másik. A követelés fizetést eredményez, ám az üzem, a gyár környékén lakók továbbra is kénytelenek szívni a kormot, a port.

Tennivaló tehát akad jócskán a környezet védelméért. A társadalmi szervezetek közül különösen a Hazafias Népfront érzi feladatának a lakóhely tisztaságát, rendjét. Munkabizottságokat alakítottak, környezetvédelmi őrsöket szerveztek, ankétokon számolnak be a változásokról és a változ- tathatatlanról. A leggyakoribb vétkek: a hulladékok eldofoá- lása, az autók a parkokban való szó szerinti „parkolása”, a kutyatartók felelőtlensége, az üres telkek gondozatlanul hagyása. És ezek csupán az észlelt környezetkárosítások. Mindehhez hozzászámíthatok még a „gazdátlan” parkrongálások, a fák, a bokrok megcsonkítása, a virágok „átültetése”.

A kép korántsem mondható rózsásnak, különösen, ha hozzátesszük mindehhez: a fenti tapasztalatok csupán a közterületekről mesélnek. A saját kert, a saját porta tisztasága, vagy gondozatlansága nem számíttatott be az összesítésbe. Mód sem volt rá, hiszen a háztulajdonosok többsége kikéri magának, hogy egy kívülálló —, ha hivatalos ember. h.a nem — szót emeljen az ellen, amit a kerítésen belül lát. Pedig, valljuk be, a kapun túl sem mindenütt az ápoltság, a gon- dozottság az úr.

Tippeket, tanácsokat szinte lehetetlen adni az esetben. Előadásokat már régóta tartanak a témában, jogszabály is született, megalakultak a környezetre vigyázó őrsök. A környezet nem tehet többet a környezetért. Kívülről aligha jöhet több segítség, ösztönzés, A minőségi fordulathoz most már az egyes ember közreműködése szükségeltetik. Haladéktalanul, mert a természet, a föld, a levegő, a víz egyszer - csak nem bírja tovább. Elveszti a „türelmét”, s megszűnik az lenni, ami. Deformálódik, eltorzul, a környezet beleolvad környezetébe. A por, a piszok, a szürkeség uralma pedig nem éppen az áhított biztató jövő.

M. P.

NÓGRÁD - 1979. január 31., szerda 3