Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
A RUHAGYÁRI PÉLDA (I.) Megérte a fáradságot a „3 M” Manapság, ha egy gazdasági vezetőt álmából ébresztenek, valószínű, hogy ezt a két szót mondja először: minőség, hatékonyság. A helyzetünkből adódó sürgető követelmény közhelyszerű szajkózása azonban édeskeveset ér. A tennivalók mélyére tekintve, s mindenekelőtt az előfeltételeket megteremtve lehet csak remény arra, hogy a munka megítélésében most döntő szerepet játszó elemekben előbbre léphessünk. A korszerű gazdasági építkezés fundamentuma a szervezés. Erre kerestünk és találtunk is példát, nevezetesen a „3 M” szervezést a Salgótarjáni Ruhagyárban. Mozdulatelemzésen alapuló munkatanulmány és munkakialakítás — e körülményesnek tűnő név adja a frappáns rövidítést, mely ma a munka- szervezés egyik legfelsőbb fokát jelzi. S bár ezúttal a tarján! „ruhásokról” lesz szó, most mégis a marcali farmergyár példája ötlik eszembe: egy nadrág megvarrásának hazai, több mint 40 perces normáját alig több mint 10 percre szorították le. Hogyan? Szervezéssel! Nem csupán az új üzemben kezdtek szervezéssel foglalkozni a ruhagyáriak. A vezetési stílus elemé volt ez már a régi, zsúfolt helyen is, de ott a műszaki-technikai feltételek hiánya gátat vetett egy sor, felismert fontosságú intézkedésnek. Az erdőalji új gyárban már a szervezést lehetővé téve épültek egymásra a technológiai folyamatok, lévén, hogy a beruházást a Textilipari Kutató Intézet tudományos mun. kaja alapján készítették elő. S, azzal egyidőben, hogy szervezett munkát feltételezőén alakultak a technológiai folyamatok, megkezdték a korszerű szervezés Igényét az emberi fejekbe is beépíteni. — Még az építők dolgoztak a gyáron, de már rendszeresen átruccantunk egy-egy munkáscsoporttal, hogy megmutassuk, mi hol lesz, hogyan kell itt majd dolgozni — mondja dr. Kaszás Józsefné, a ruhagyár igazgatóasszonya. — Persze ezek a kirándulások még csak ízelítőt adtak a várhatóból. — A „3 M” azt jelenti, hogy nemcsak a műveleteknek van percre megszabott útja, de magát a mozdulatot is pontosan tervezik, kalkulálják, le- nyesegetve mindennemű egyéni megoldást. Hogyan fogadták ezt a munkásnők? — Nem állíthatom, hogy mindenki tapsolt, sőt! A régi, családias légkör helyébe feszesebb tempó, szigorú fegyelem, racionális munkamegosztás lépett. Különösen kezdetben jelentett ez nagy idegi megterhelést. Az indulás éve volt egyben tűzkeresztségünk is. Győzködtünk, hadakoztunk, magyaráztunk. — S esetenként búcsúzkod- lak Is? — Igen, az is megesett. Az Indulás évében, 1976-ban — igaz, közlekedési nehézségek is belejátszottak — 20 százalékos volt a fluktuációnk. Volt hát, aki „megszökött”, a többség megszokott. Már csak azért is,: mert egyre inkább látták a süfgorú szervezés előnyét. Azt, hogy a minden egyes gépre kifüggesztett művelet- és mozdulatrajzok a lehető legcélszerűbb munkában igazítanak el. S, ki másnak érdeke ez, mint annak, aki a gépnél ül? Lecsitultak hát a kedélyek. Egyre-másra érkeztek a termelékenyebb gépek, speciál- gépeket szereztek be, műveletekre szakosítván a munka- folyamatot. Nemcsak a termelékenységben, hanem a minőségben is sokat jelentett ez. Nemkevésbé a 0 széria- gyártás bevezetése. Ami szervezést előkészítő munka, első szervezési tapasztalat is egyben. Tanulságaiból okulva kerül szalagra végül a termék. Szigorú alapanyag-bevizsgálási rendszert építettek a folya- jnatba. A szabászat! munka llfí'lüi if Varrógépek alatt alakul fodro sra-habosra a nyári blúz. fejlesztésére hazai és bérmunkából szerzett tapaszta- latokat_ hasznosították. Különösen a mintás, bordűrös anyagoknál nem könnyű megoldani, hogy a minta is illeszkedjék, de az anyagkihozatal se lássa kárát. Bevezették hát a tűre szabást, amely hazai módszer tökéletesítése egy igényes nyugatnémet cég képviselőjének segítségével. Speciális szalagokat hoztak létre, hogy csökkentsék az átállási időt. S a szervezés segítőjének állították a piackutatást is. Az 1977—78-as jó termékösszetétel hatásosan segítette a géptermi szervezést. Az idei, zömmel kedvező termékösszetétel hasanlóképpen köny- nyebbség lesz majd. — Sokat tanulunk a tőkés bérmunkából — szól az igazgatónő. — Az odakinn alkalmazott megoldásokkal kiegészítjük saját szervezésünket. Korszerű technológiájukat beépítjük a termelésbe, s a legdivatosabb modelleket kiajánljuk a hazai kereskedelemnek. — Ezek szerint a ruhagyár megoldotta szervezési feladatait? — Jó is lenne! — nevet dr. Kaszás Józsefné. — Nálunk minden tennék új, visszatérő széria nincs. Az eddigi alapozással mintegy rákénysze- rítettük magunkat a további, minden egyes új' terméknél ismétlődő . szervezésre. Erre most már kiválóan, „3 M”-re képzett szakembereink vannak, akik minden egyes szériánál ötletek tömkelegével jeleznek: hogyan lehetne korszerűbben, hatékonyabban. Okulva a tarjáni tapasztalatokból, a balassagyarmati új telep tervezésével egyidőben láttak neki a „3 M” szervezésének, hogy mindennemű tervmódosítás nélkül bevezethessék. S azonnal, az indulás napján. Tarjánban másfél év kellett hozzá. A jobbágyi üzem egy részében is nekiláttak már a „3 M” szervezésének — saját szakembereik gyümölcsöztetik a tanultakat. Íme a folyamat, mely nélkül a szándék, hogy divatos, jó minőségű, gazdaságosan gyártott ruhák kerüljenek a boltok fogasaira, merő illúzió, hamvában holt akarat lenne csupán. (Folytatjuk) Szendi Márta mérgelődnek a P Elf A-sok Mindenütt havas táj fogadja a látogatót Salgótarjánban, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat besztercei lakótelep építkezésén. Az egyik PEVA-technológiával készülő lakóház harmadik szintjén dolgozik az Ország József vezette komplexbrigád. — Ha az embernek van mit tenni, észre sem veszi, hogy hideg van kint, — vág a téma közepébe a brigádvezető helyettesé, Bóna Gyula. '— De amint látja, most nem nagyon csipkedjük magunkat. Péntek óta áll a daru. Pedig ez a lelke mindennek. Csak segítségével tudjuk helyükre tenni a 14 mázsás elemeket. Itt ilyenekkel építünk. No, de hagyjuk, mondja bosszankodva, kissé mérgesen. — Ügy látszik, hiába minden erőfeszítése a főnökségnek, ragaszkodnak a darukölcsönzők ahhoz, hogy hosszabb-kevesebb ideig álljunk. Nagyon ritka az a hónap, amit végigdolgozunk. Ha jól emlékszem, mióta ide átjöttünk, azóta nem is volt olyan hónap. Annak pedig májusban lesz egy éve. Három nap, egy hét, csaknem minden hónapban elvész a folyamatos munkából a daruk tönkremenetele miatt. — Az átmeneti időt mivel töltik el? — Javítunk, karbantartunk, vasszerelési munkát végzünk, egyszóval előkészítünk. Az előbbieket öntés közben is el tudnánk végezni. Mostani munkánkért órabért kapunk, de nekünk, no meg a vállalatnak is az volna a kifizetődő, hogy teljesítménybérben dolgozzunk. Egyébként ez a jó, amikor minden feltétel megvan, mert ilyenkor gyorsan telik az idő. Máskor, mint például most, úgy érezzük, hogy sohasem telik le a munkaidő. Aztán azt sem szeretjük, amikor a szemünkbe vágják: kiegészítettük a béreteket, ennyit meg ennyit tettünk hozzá, hogy ne károsodjatok. Mi azt mondjuk és kérjük:inkább- legyen mindig jó a daru — vélekedik a korábbinál emeltebb hangsúllyal a brigádvezető-helyettes. Az időközben körénk seregló brigádtagok közül Kovács Imre, Fekete János, Varga István fejük bólintásával fejezik ki egyetértésüket. A tíztagú brigádból, a jelenlevők közül egyedül Bóna Gyulának van PEVA-s múltja. A többiek ezen a 112 lakásos épületen kezdtek megismerkedni az új technológiával, innen számítják, mostani pályafutásukat. — Nem, nem idegenkedtem a PEVA-tól. Érdekelt, mert úgy látom a változás fejlődést jelent a korábbi technológiához képest, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Imre, aki kőművesként megjárta Mongóliát, Csehszlovákiát, és a Német Demokratikus Köztársaságot. Tőle kérdem: többet dolgozott ott mint nálunk? — Nem! Csak ott a munkaidőt egyfolytában végigdolgoztuk. Itt is megtehetnénk, csak adjanak nekünk olyan darut, amivel úgy termelhetnénk, ahogy mi szeretnénk. — Belevaló gyerekek dolgoznak a brigádban — veszi át a szót Fekete János. — A három idősebb szaktárs is közénk való. Példaképnek tekintjük őket. Egyiküknek se kell mondani, hogy mit csináljon, teszik maguktól a dolgukat. Mi pedig igyekszünk, hogy he nagyon maradjunk el tőlük. — Ha ilyen jó az egyetértés, az igyekezet, akkor ennek jelentkezni kell a minőségben is? — Szerintem jó, — válaszol Kovács Imre. — Elfogadható, lehetne jobb is — finomítja az előbbi véleményt a brigádvezető-helyettes majd hozzáfűzi: — Sajnos, nem mindig rajtunk múlik. Előfordult, hogy negyven köbméter beton helyett csak tíz-tizenötöt dolgozhattunk be. Ha félbemarad az öntés, akkor nem lesz jó a minőség. Ezt akkor látjuk, amikor a szerkezetet levesszük. — Ügy, mint ott, fönn a koszorúnál, — mutat a már elkészült épületrészre Fekete János. — Mióta a mixerkocsik hozzák a betont, azóta javult a helyzet — folytatja az előbbi gondolatot Bóna Gyula. Alig fejezzük be ezt a témát, az idevezető lépcső tetején feltűnik az üzemvezető, Angyal Sándor, majd mögötte Rigó Barnabás, a brigád művezetője. — Jó, hogy jönnek, mert éppen magukat szidják a brigádtagok — fogom tréfára a szót. Angyal Sándor veszi a lapot, mosolyogva a következőket válaszolja: ha van rá okuk, akkor jól teszik..-. Neki is gondot okoz a daru gyakori kényszerpihenője. Ugyanis február 20-ig készen kell lenni a hátralevő két és fél szintnek is. Ilyenkor, télen nehezebben halad a munka, tíz nap kell egy szint elkészítéséhez, míg nyáron elég öt is. — Ha az idő ilyen marad, akkor nekünk kedvez. Ameny- nyiben gyorsan kijavítják a darut, akkor van reményünk arra, hogy határidőre elvégezzük az öntést. Rájuk — mutat a brigád tagjaira, — mindig biztosan számíthatok. Az első két legjobb brigád közé tartoznak. Egyiküket sem kell ösztökélni a munkára. Szervezetten és jól dolgoznak, annak ellenére, hogy még egy éve tevékenykednek ebben az összetételben. A minőséget viszont javítani kell. Remélem, az Idén beneveznek a szocialista brigádmozgalomba is. Tőle Rigó Barnabás művezető veszi át a szót. ö sem fukarkodik az elismeréssel. — Szerencsés összetételű komplexbrigád az övék. A fiatalok jó hozzáállásukkal, az idősebbek pedig határtalan szorgalmukkal lendítik előre egymás munkáját. Vigyáznak testi épségükre, ők tartják be legjobban a munkavédelmi előírásokat. — Kevesen vannak, de erősek — folytatja az előbbi gondolatot az üzemvezető, ami azt jelenti nála, hogy a mostani feladatot a korábbi 14 dolgozó helyett jelenleg 10-en is jól elvégzik. Hidegben és melegben egyaránt. Mert vallják: csak az fázik a mostani időben, aki nem dolgozik. Eddig még nem fogott ki rajtuk a mínusz 18, 15 vagy a 10 fok. A leghőbb vágyuk, hogy egyszer már kapjanak olyan darut, amivel egész évben folyamatosan tudnának dolgozni. A látogatást követő harmadik napon, csütörtökön újra megindult a daru. Csaknem egy hétig állt. V. K. Jól alakul a januári széntermelés Jól alakul a Nógrádi Szénbányák januári széntermelése. Első havi tervét 25-én 104,4 százalékra teljesítette a vállalat, 3026 tonnával több szenet hozva ezzel a tervezettnél. Kányás-aknaüzem 114,3 százalékra, Szorospatak 116.1 százalékra, ’Tiribes 107 százalékra teljesítette tervét, Egyedül Méakes maradt el az előirányzott mennyiségtől, mivel az önjárós frontfejtés csak a hét végén indult meg. Tervteljesítése emiatt 82,9 százalék volt. A kedvezően alakuló szén- termelésre igencsak nagy szükség van, mivel az országos szénhelyzetből adódóan a Nógrádi Szénbányáktól is 10 ezer tonna túlteljesítést várnak az első negyedévben. Nincs csodaszer, holtbiztos módszer Sok függ a megelőzéstől Egyik üzemben, amely ezer fő körüli létszámmal dolgozik, tavaly egész évben tizennyolc baleset történt. Ez a szám — noha balesetre soha nem mondhatjuk, hogy kevés — első hallásra nem látszik soknak. S ha hozzá vesszük, hogy a sérülések túlnyomó többsége hamar gyógyult — három baleset járt nyolc napnál hosszabb betegállománynyal — még jobbnak tűnik föl előttünk a munkavédelmi helyzet. Az üzemben — a BRG salgótarjáni gyárában — híradástechnikai készülékeket gyártanak. Ebből következik, hogy hiba volna egy kalap alá venni mondjuk a bányavállalattal, vagy a kohászati nagyüzemmel. Mármint a bajelhá- rítás szempohtjából. Ugyanis a gyár munkavédelmi felelőse szerint a a fizikai dolgozók egyharmada olyan körülmények között végzi munkáját — a termelés jellegéből eredően —, amelyek közt egészen csekély a baleset lehetősége; nem sokkal több — ha több, — mint egy irodában, így hát már-már természetes dologként könyvelhető el, hogy csak héba-korba fordul elő valaminő sebesülés. Ám más oldalról is szemügyre lehet venni a kérdést; miképp álltak korábban a balesetekkel? Imigyen nézvést azt láthatjuk, rosszabb évük is volt a „béergéseknek”. Hogy ne menjük messzire: 1977. Akkor tízzel több sérülés történt, s százzal több munkanap ment — baleset miatt — veszendőbe, mint a múlt esztendőben. A javulás tehát — az arányokat tekintve — jelentékeny. Említésre érdemes az is, hogy a gyárban idén január első huszonöt napjában — ha babonásak lennénk, lekopognánk — senkinek nem érte kár a testi épségét. Épp az alatt a huszonöt nap alatt, amely során megyénkben majdhogynem egekbe szökött fel a balesetek száma. Ügy véljük, nem csupán a szerencse játéka volt, hogy a gyár kiesett a szórásból. Alkalmasint tudatos törekvések, intézkedések is megbúvnak valahol a háttérben. Ezekről faggatva a gyáriakat azonban semmilyen csodaszerről, holtbiztos módszerről nem hallhatunk. Egyszerűen: érezték, hogy a korábbi baleseti statisztikát nem tűzhetik a kalapjuk mellé, s több energiát fektettek a megelőzésbe. Egyebek közt — mint azt (elvileg) annyi más helyen is megtették — emelték az ismétlődő oktatások színvonalát. Az oktatás vezetőivel tematikát dolgoztattak ki, s meghatározták egy-egy foglalkozás minimális idejét: két órában. Fokozták a szigorúságot is a munkavédelem ellen vétőkkel szemben. 1977-ben négy fegyelmit „osztottak” ki az illetékesek azoknak, akik másokat, vagy magukat szabálytalansággal , veszélybe hozták. Ennek aztán lett is foganatja: a kövekező évben már egyetlen fegyelmi is „elég” volt. Ez utóbbit egy villanyszerelő kapts^ akiről megállapíttatott; ha ' előírás szerint .teszi dolgát, akkor nem szalad keresztül a testén 220 volt. Javították az üzemben a védőruha-ellátást. Azelőtt két évre adtak egy gumitalpú bakancsot, előbb nem cserélték ki a munkásnak, még ha ronggyá nyűtte, sem. Tavaly elszánták magukat a gyár vezetői arra, hogy a galván-, meg ,a lakatosüzem dolgozóinak tüstént kicserélik a lábbelijüket, mihelyt az nem nyújt kellő védelmet a láb számára. Ugyanígy a védőruhát is újraváltják a prés-, meg a lakatosüzem dolgozóinak a viselet idő előtti tönkrementékor. Védőruhára és -fölszerelésre több százezer forintot szán évenkint a gyár (igaz: ezeket a fontos jószágokat nem mindenkor használják a dolgozók, mert nem találják kényelmesnek). A baleset-elhárítási szabályok betartásáért, felelősnek, Bállá Bélának meggyőződése az, hogy a sérülések számának visszaszorításában igen nagy szerepe volt a munka- fegyelem javulásának is. Ám elégedettek soha nem lehetnek semelyik gyárban sem, amíg csak egyetlen baleset is előfordul. így állnak evvel Bállá Béláék is. Nemrég vizsgálták meg a gyárban a villamosszerelések állapotát munkásvédelmi szempontból. Az ekkor lelt hiányosságokat jelenleg javítják ki a tmk emberei. Kicserélik az edző- műhely szellőztetőberendezését is egy nagyobbra, újabbra. s ez nemcsak az egészség, hanem — közvetve — a test épségének óvását is szolgálja majd. Nem hanyagolják el a gyáriak a figyelem ébren tartását sem; húszezret szánnak propagandaanyagra; oktatótáblákra, brosúrákra, plakátokra. Nem közömbös az sem, hogy a munkavédelmi felelős napjának nagy részét az üzemben járva-kelve tölti. Másutt is hallottunk már ennek kedvező pszichikai hatásáról. Mind ezek segítenek elejét venni annak, hogy lankadjon a figyelem. Ám még fontosabb: minden dolgozó maga érezze, nem teheti kockára testét — restségből, vagy épp túlzott sietség véget. M. P. NÓGRÁD - 1979. január 30., kedd : ’vf ’ v’ kJZ* ;r" 1
