Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Mit hrr1 hifin* " gynrmnlv v'trol? Apadó kutak — erősödő tervek .ii,iwwiwqi,.n—wij 1 'l!lj!l,!l|tó!iiV!!l!||f,Í!^'!l: ll!'! "'!'!fv*!‘;i'- - "r’ ■*' %m, IP i''! •'•iíiSifc-- „»íjj 1 Az egykori kamionból átalakított víztisztító a kórház egy régebbi kútjának vizét teszi fogyasztásra alkalmassá. Balassagyarmaton ma minden csepp víznek értéke van! A MEGYEI TANÁCS év * eleji ülésén dr. Vass Miklós, a Balassagyarmati városi Tanács elnöke rendkívül kritikusnak nevezte a város Vízellátásának jelenlegi helyzetét. A Balassagyarmati városi Tanács idei első ülésén felszólaló tanácstagok elmon- ták, hogy a jelenleg is zajló tanácstagi beszámolók legtöbbet vitatott kérdése a városi vízellátásban bekövetkezett nagyon nehéz helyzet, s annak kutatása — mi lehet a kivezető út, miként lehet már most tenni valamit az áthidaló megoldások érdekében? Az egyik tanácstag vízhálózat-bővítésként említette a fokozott s mindenkire kiterjedő takarékosságot, a másik arról szólt, hogy a város üzemei áldozzanak saját kutak feltárására, az esetleges meglévő használaton kívüli kutak újrafelhasználására. Szorgalmazta, hogy készüljön egy, minden városi kútra kiterjedő gyors felmérés, s javaslat a vízellátásba történő bevonásukra. A városi tanács ülésén részt vevő Hoffer István megyei tanácselnök is foglalkozott felszólalásában a gyarmati vízellátás drámai helyzetével. Balassagyarmat a jelenlegi ötéves tervben nem tervezett vízhálózat-, illetve víztermelő- kapacitás-növelést, mert erre a tervidőszak előkészítésének idején nem volt szükség. A megváltozott helyzetben azonban arra kényszerült, hogy a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat segítségével az Ipoly partja mentén meglevő kútjai mellé újabbakat telepítsen. A kutak számának növelése azonban — ez a megyei szakemberek véleménye is —, nem hoz végleges megoldást. A vízhozam csak átmenetileg növelhető, hiszen, s ez is megállapított tény, az ottani kavicsmező nem ad több vizet a városnak. A megyei tanács elnöke . mondta azt is, hogy országos beruházásként folytatódik a nyugatnógrádi regionális vízellátási rendszer építése. A végleees meglodás errefelé mutat. Ehhez a lecsatlakoztatáshoz, ahogy szaknyelven nevezik, azonban szükséges a rendszer második ütemének megvalósítása is. Ez, miként a megyei tanács elnöke említette, nem új gondolat, de a mostani helyzetben újra felvetődött, s a megoldást ott kell keresni. APADÖ KUTAK. súlyos vízellátási gondok és erősödő tervek, valamint a legcsekélyebb víznyerési lehetőséget is fel h aszó ló városi gyakorlat — ezek jellemzik a jelenlegi helyzetet az Ipoly partján. Találóan fogalmazott valaki a tanácsülésen, amikor a tanácstagok különféle áthidaló javaslatára utalva, azt mondta: akinek nem folyik a víz a csapjából, kényszerűségből nagyon leleményes lesz. A lelemény azonban itt már nem elég. S tulajdonképpen a korlátozás sem. Hiszen jelenleg naponta mintegy kétezer köbméter víz hiányzik állandóan, tartósan a város ellátásából I Csőri Lajos,-a Balassagyarmati városi Tanács műszaki osztályának vezető főmérnöke egy — a megoldásra is választ adó — levelet tesz elém. A levélből értesülhet az olvasó, hogy a város párt- és állami vezetése, tekintettel a súlyos helyzetre, felkereste dr. Illés Györgyöt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesét. Az OVH gyors segítségként egy víztisztító berendezést bocsátott a város rendelkezésére, amelyet a kórház, egy régebbi kútjához csatlakoztattak. A berendezés teljesítménye napi hatszáz köbméter víz, más kérdés, hogy a kút, amelyen jelenleg áll, ennyit nem tud adni. A súlyos vízhiány, amely hovatovább a város életét is jelentősen, befolyásolja, azonban arra kényszeríti a gyarmatiakat, hogy a legkisebb víz- mennyiséget is örömmel fogadják. Mi az oka annak, hogy a több mint tízéves múlttal rendelkező, s tizenhat kútból álló — jelenleg négy kúttal bővítés alatt lévő — városi kútrendszer egyre kevésbé tudja kielégíteni a vábos vízigényét? A hosszabb ideje tartó csapadékszegénység, a tartós fagypont körüli hőmérséklet, amely a mostani kritikus helyzetet elősegítette, a növekvő igények s az a természeti jelenség, amelyről dr. Petrik János, a városi tanács vb-tit- kára is beszél: — Az Ipoly menti _ víznyerő kavicsmező1 vízszegénysége összefüggésben lehet a korábban végrehajtott Ipoly-rendezéssel. Amikor az árvízveszély elhárult ugyan, de úgy tűnik, a vízháztartás- is megváltozott. S ez a magyarázat arra, hogy a kutak számának gyarapítása nem jelenthet végleges megoldást. Naponta mintegy öt-hatezer köbméter víz a városi igény, s ebből szinte állandóan hiányzik kétezer köbméter, amely aligha pótolható a jelenlegi körülroénvek között. Súlyosbítja a dolgot, hogy a tavasz óta egyhuzamban fennálló vízkorlátozásnak, s az előírásoknak a város üzemei sem tesznek eleget. Inkább fizetik a bírságot! Négy gyarmati üzem vezetője azonban rövidesen szabálysértési bíi ágot is fizet. A négyszáz köbméteres víztározó — hiába zárják el a vizet éjjel kettőtől hajnali ötig — nem tud megtelni. Már a kora reggeli órákban kong az ürességtől. Egy újabb ötszáz köbméteres víztározó tervezése most történik, a tározókapacitás azonban mit sem ér víz nélkül. S már most időszerű arra gondolni, hogy a közelgő tavasz, a kiskertek locsolása akkor sem javítja a helyzetet, ha közben a kutak vízmennyisége megnövekedne. A meglévő, befedett, elfeledett kutak ilyen célú felhasználása városi közérdeknek számít! A VAROSNAK tehát vizet kell szereznie, s ez a regionális rácsatlakozással lesz lehetséges. A megyei szakemberek véleménye: a rácsatlakozás nem érinti kedvezőtlenül a regionális vezeték mentén lévő községeket, hiszen a második ütem megvalósítása bővítést is jelent. Es víz van bőven. Ha néhány éven belül ez a csatlakozás megvalósul, nyolc kilométer vezeték építésén is túl lesznek a gyarmatiak, akik méltán számíthatnak a megyei és országos támogatásra, a felelős döntésre mindazoktól, akik a város vízellátásának végleges megoldásában segíthetnek. Mert hiszen az ország-, világszerte a regionális vízrendszereké a jövő — miként a kórház udvarán dolgozó víztisztító kocsi Siófokról jött személyzete is vallja. Heinrich Pál mérnök, Keller Kálmán gépész és Szűcs Imre villanyszerelő hetek óta dolgozik a városért. Vállalatuk fél Dunántúlt ellátja a regionális rendszerek segítségével jó ivóvízzel. A nehéz helyzetben a vállalat dolgozóinak újítását hozták magukkal, a víztisztító kocsi ielenleg az egyetlen ilyen mobil berendezés az országban. T. Pataki László Vasárnapi jegyzet Zárszámadás j\| irodánk épülete még nem ké1TJ.I V Cl szült ei) s a beruházások körüli szigor miatt vajmi keyés a remény arra is,' hogy a következő tervciklusban hozzáláthatunk a kivitelezéshez, ezért a nagy jelentőségű tanácskozás színhelyéül egyik ismert közintézményünk különtermét béreltük ki. A zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésünk ünnepélyes körülmények között kezdődött, naptárunkban piros betűs ünnepként szerepelt, lévén vasárnapról szó. A jelenléti ívek aláírása után megállapítottuk, hogy a közgyűlés határozatképes. A beszámolóm elején röviden elemeztem közös gazdaságunkat: kétszáz négyszögöl a terület, a tagok száma kettő, de örvendetes ■az alacsony átlagéletkor, amely harminc év alatt van. így elmondhattam a későbbiekben, hogy nálunk tökéletesen érvényesül az elv, hogy az arra rátermett, felkészült fiatalok vezető beosztásba kerüljenek. A termelés tapasztalatainak taglalása előtt szólnom kellett arról is, hogy sajnos hétvégi telkünkön kedvezőtlen adottságok között voltunk kénytelenek gazdálkodni. Ugyan az erózió nem pusztított, s a föld átlagos aranykorona-értékével sem lehet bajunk, de a ■ nyáron gyakran megáztunk, csíptek a szúnyogok, a kapanyél feltörte tenyerünket, s ez nekünk cseppet sem kedvezett. Arra azért büszkék voltunk, hogy mostoha adottságok ide, vagy oda, egész évben mellőztük az állami támogatást, s üzemviteli hitelért sem kopogtattunk a nemzeti bankhoz. A növénytermesztésről szólva a beszámoló hangsúlyozta: a vetésterv későn készült el, s nem vettük figyelembe helyi adottságainkat, a termelés szerkezetét nem egyszerűsítettük. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a zöldségprogram végrehajtásából vegyük ki részünket, emiatt nem jutott energiánkból — ellentétben a szomszédokkal — az import- fehérjét pótló kukorica termesztésére, ami ugyancsak népgazdasági érdekeket szolgált volna. Ezért ezúton is.elnézést kérünk, s önkritikát gyakorolunk. Roppant jól alakultak terméshozamaink, kelkáposztából például annyi termett, hogy felvetődött egy kelkáposztát főzelékké fel-, dolgozó melléküzemág létesítésének gondolata. A paradicsommal viszont csúnyán megjártunk. A felvásárlóvállalatokkal többszöri tárgyalás ellenére sem kötöttünk értékesítési szerződést, bízva jobb lehetőségekben, magasabb árban. Sajnos, a betakarítás idején a munkaerőhiány nálunk is éreztette hatását, diákjaink pedig elfoglaltságukra hivatkoztak. A korai fagy így arathatott. S mivel biztosítást — takarékossági szempontból — nem kötöttünk, érzékeny veszteség érte az ágazatot. Nem spóroltunk viszont a műtrágyával. Az egy négyzetméterre jutó hatóanyag-felhasználás minden bizonnyal nálunk a legmagasabb, elérte a húsz kilogrammot, mert egy fél zsák vegyes műtrágya kiömlött a zsák. ból. A jövő évi termést ezzel megalapoztuk. Eleget tettünk más kötelezettségeinknek is. Termékeink nagy sikert arattak külföldön, nem dicsekvésként, de zöldhagymánkból jutott tőkésországba is, ahol nagy sikert aratott egy IBUSZ-út alkalmával. A kormányprogram szellemében intézkedési tervet dolgoztunk ki a háztáji és kisgazdaságok támogatására. A közelben lakó nyúl tenyésztőnek megengedtük, hogy lekaszálja a tápanyagban rendkívül értékes gyomot, s fuvarral is támogattuk, mert egyszer a városközpontból hazaszállítottuk. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának körlevele szellemében előtérbe helyeztük a kooperációt, a rendelkezésre álló eszközeink kihasználását. Együttműködtünk a közeli gazdaságokkal, több ízben adtunk kölcsön ásót, gereblyét. Beruházásainkat a mértéktartás jellemezte. A helyi, olcsó építőanyagok felhasználásával, házilagos kivitelezésben készült el egy asztal, két pad, s ideiglenes tűzrakóhely. A jövőre is gondolva néhány tő feketeribizlit telepítettünk. Nem kerülte el figyelmünket a termelés színvonalának emelése. Termelési rendszerhez ugyan nem csatlakoztunk, mert'a szakemberek meggyőztek: az nem cél, hanem eszköz, nekünk pedig elég abból két kapa iá, de többször tartottunk bemutatót főként a hagyma gyomtalanítás nélküli termesztéséből, s részt vettünk egy tapasztalatcserén a Pécskő-hegyen. Szakembereink úgy vélekedtek, hogy a jövőben jobban ki kell választani a látogatás színhelyét. A í'/11/ Äti wplni feladatot túlórában A lOKOnyyeioi ellátó asszonyokfelhívták figyelmünket a reprezentációs alap túllépésére, s közölték, ha ez így megy tovább: többe kerül a zöldség, mint a húsleves. Ezt követően elfogadtuk az éves tervet, s jutalmakat adtunk át. A közgyűlés közös ebéddel ért véget. M. Szabó Gyula Hazavárunk! Pest felé közeledvén egyre sűrűbb a forgalom, mind lassabban haladunk. Előttünk motorkerékpáron két tinédzser fiú tart a főváros felé. Megkíséreljük megelőzni őket, de ahányszor próbálkozunk, annyiszor kanyarodnak a felezővonalhoz, elzárván az utat. Jól szórakoznak a meghiúsult manővereken, hátra-hátra nézegetnek, vigyorgova méregetik kis Polskinkat, melynél lám, még ők is „erősebbek”. Végül a városi forgalomban válnak szét útjaink. Azóta valahányszor közlekedési balesetről olvasok, felrémlik előttem a két fiatal arc. Lehet, hogy éppen ők szerepelnek az aznapi fekete krónikában?... X A Pásztó közelében megtörtént, öt halált arató baleset hírére várakozom a rendőrségen. Még a mindennapi tragédiákon edződött rendőrök is sápadt arccal, döbbenten mesélik a szörnyű eseményt. A hamarosan érkező hozzátartozók erejük teljes tatbadobásával bizonyítják, erősítik; az nem lehet, hogy az ő szeretteik maradtak az országúton! Hiszen nem is errefelé indultak Hiszen ez lehetetlen, akárki beláthatja! Kétségbeesetten sorakoztatják az érveket. De aztán kirakják eléjük a pénztárcádat, irattárcákat, kulcstartókat, zsebkendőket, s több szó nincs. Zokogva borulnak a jelentéktelen tárgyakra. Ennyi maradt, nem több a férjből, az apából, a fiúból, a legdrágábból. Ennyit, csak egy kulcsot hagyott a szeretett ember... — Higgye el, ha száz évig is dolgozom itt, ezt akkor sem fogom tudni megszokni. — mondja a fiatal redőrtiszt. — Nincs annál borzasztóbb, mint bekopogni egy lakás ajtaján, megvinni a halálhírt, a gyanútlan családnak. Visszavonhatatlan tragédiát elmondani az ajtót nyitónak, aki talán éppen előtte nézett az órára; ejnye, de későn jön ma ez az apa... S egyáltalán lehet-e elhinni, elfogadni a szörnyű hírt? Lehet-e megérteni az űrt, a hiányt, ami megérthetetlen ? Ésszel talán igen, hiszen új fejfa emelkedik a temetőben, iratokat kell szerkeszteni, intézkedni, az ilyenkor szokásos tortúrán túljutni. De a szívnek nincs paran- csolója. A kéz még sokáig két személyre tölti, kétfelé önti a kávét. Az álomittas szem még sokáig a megszokott pillantással akarná végigsimítani a mellette vetetlenül maradt ágyat. S talán a fazékban is eggyel több személyre rotyog az étel, s a gazdátlan terítéket is utólag szedi le a feketébe öltözött gazdasszony. Természetes „festőüzem” Közel ötszáz, festőképességéről ismert növényt gyűjtött össze egy botanikus Azerbajdzsánban. A természetes festőanyagokkal színezett szövetek jól bírják a napfény és a mosószerek hatását. Az említett növények részben népi receptek szerinti feldolgozásával sokféle színárnyalat állítható elő. A festőbuzér nevű gyökérből nyert kivonatokkal például a gyapjú ötven különféle színárnyalatra festhető. A természetes festékanyagot tartalmazó növények közül többet a szőnyeggyártásban való felhasználásra is javasoltak. A Margit-híd pesti hídfőjénél aluljáróval tették biztonságosabbá a forgalmat. De csekély forgalmú az aluljáró, a gyalogosok továbbra is a gépkocsik között lavíroznak. Mielőtt nekivágnak az életveszélyes útnak, azért körülnéznek. Lehet, hogy az utat kémlelik, de lehet, hogy csak a járdaszélt pásztázzák: van-e a közelben rendőr? — Miért csinálják ezt? Miért nem használják az aluljárót? — kérdezte a tévé riportere. — Sietünk, kérem — volt a válasz. Ennyire?! X Alág néhány hete csak, hogy három testvér maradt árván. Édesanyjuk sétáltatja őket. Mélységes gyásza mellett kiáltó ellentét a kicsik csevegése, mutogatása, kérdezőskö- dése. Kisgyerektől idegen a gyász. Egész lényük, természetük elutasítja a tartós bánatot örülnek a találkozásoknak, az ismerősöknek. Édesanyjuk azonban nem beszél senkivel. Sem ismerőssel, sem kollégával, közömbös lett számára a világ. Ki tudja, mennyi idő múlik el, míg szóval, könnyel oldani képes a gyász merev görcsét? S este vajon mit mond a gyerekek kérdező szavára? Amikor a vacsorához terített asztal mellett naiv kíméletlenséggel nekiszögezik a kérdést: — Apuka ma sem eszik velünk? Mikor jön már haza apuka? Naptól fakult, esőtől áztatott koszorúk, csokrok az útmenti kilométerköveken, oszlopokon. Országúti tragédiák szótlan mementói. Az arra haladó jármű vezetője talán lassít néhány percre, talán azt gondolja: vele ez nem történhet meg. Talán így számított az is, aki helyett már csak a csokor figyeimeztethet: ne tedd! Vigyázz! Ütmenti tábla ez is. Két piros arcú gyerek integet a távozó autó után. Alatta, az egyszavas, nagybetűs szöveg: „Hazavárunk!” Autósok, motorosok, közlekedők! Hát olyan nehéz ezt megérteni?... Szendi Márta NÓGRÁD — 1979. január 28., vasárnap
