Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1*79. Otthon — Borislavicében ' Negyven gyerek lakja a Teplice észak-eaehonraági város közelében levő borislavicel gyermekotthont. Negyven gyerek, akik nem csupán fedelet, ételt-italt, ruhát kapnak, de megtanulják a társadalomban élés elemi szabályait itt. Cigánygyerekekről van szó, akiknek a számára vagy huszonöt évvel ezelőtt Iétesíteték ezt az otthont. Természetesen csak olyan gyerekek kerülnek ide, akiknek a szülei nem biztosítják a harmonikus családi életet, illetve, ahol a kicsinyek veszélyeztetett környezetben vannak. A borislavicei gyermekotthon egyedülálló Csehszlovákiában. Sajátos feladata, hogy a kis gondozottakat megtanítsák a cseh nyelvre, s elsajátíttassák velük a társadalmi együttélés és testi higiénia alapnormáit. A munka sikerrel jár — mondják a nevelők: az otthon ifjú lakói elvégzik az általános és középiskolát, sokan közülük egyetemre is kerülnek. Játékterem a napközi otthonban. Áll a bál! Alig pihentük ki a szilveszter „macskajajos” utóhatását, már itt a báli idény: az egész országban — a fővárossal az élen — egymást érik a hajnalig tartó vigasságok. Jogászbál orvosbál, vadászbál, cigánybál, gazdászbál, autósbál, megyebál . , . Szállodák, kul- túrházak, sportcsarnokok, lampionos, szerpentinfüzéres tarkaságában zsibong, kavarog a báli sokaság — elegancia, derű árad az üvegcsillárok sziporkázó fényében. A férfiak egy része bámulja a merész dekoltázsú nőket, míg mások főnökeik tekintetét keresik, hogy behízelgő mosollyal köszöntsék és egész este őket utánozzák. A nők meg egymást nézik könyörtelen aprólékossággal, s lebiggyesztett ajakkal súgják férjüknek: Pillants csak hátra, de ne feltűnően, na mit szólsz hozzá? M.-né rózsaszín tüllcsomagolásban, pedig túl van már a negyedik x-en, i nem éppen szitakötő termetű! Van, aki mézédes mosollyal fordul barátnőjéhez: Gyönyörű a ruhád, emlékszem, tavaly is ez volt rajtad. „Hiúság, asszony a neved!” Budapesten, a Mire nem képes egy nő a Hilton Szálló- szépségért? — juttatja eszünk- ban rendezték be a báli csillogás, melyet meg 1979. di- hetekkel előtte amazoni küz- vatbálját, s delem előz meg: szabadulni a megválasztot- felesleges téli kilóktól, eltűntök az év ma- tetni a „gömbölyű igazságot”! nökenjét és ío- Szigorú fogyókúra, aztán jö- 'tómodelljét. A hét a varrónő, a jelmezkölképen: András csönző bolt, majd a kozmeti- Judit (az év kus, a fodrász. Közben a fél fotómodell je), várost be kell járni Hamupi- Sütő Enikő (az pőke aranypántos topánkájá- év manökenje) ért. És még a gyűrű, a nyak- és Farkas Már- lánc, a karperec az ékszer- ta (manöken boltokból ... második helye- Na, de ne csak azt nézzük, zett). hogy mi van a báli kulisszák mögött, végül is: kell egy kis hacacáré, az élet nemcsak munkából áll. Az összecsendülő borospoharak, a fülünkbe húzott magyar nóta, a beatzene ritmusa feledtetnek gondot, bánatot. Ez az éjszaka az örök fiatalságé, mulassunk hát hajnalig! H. A. Budapesten, az Európa étteremben évről évre megrendezik a krumplibált. Az est fénypontja: éjfélkor illatozó sült krumplival teli kosarakat tesznek a pincérek a vendégek asztalára. Készül a báB frizura. Mai tévéaján latunk Számtanéra az első osztályban. 20.00: SZERELMESEK A Marcello Mastroianrri- filmsorozat legújabb 1968- ban készült „Szerelmesek” című alkotását láthatjuk ezúttal, főműsoridőben. A Giuseppe Orlandini rendezte film egy nagyvárosi mérnökről szól, aki igen közkedvelt a munkahelyén. Munkatársai, kollégái szeretik a kiegyensúlyozott, jó kedélyű Giovannit Magánéletében már kevésbé szerencsés, hiszen egyedül él mi— un mm n és neveli lányát. Mindeközben betekintést kaphatunk egy tipikusan olasz, mozgalmas bérpalota családjainak az életébe is. Mégismerkedhetünk gondjaikkal, bajaikkal, konfliktusaikkal stb. A film centrumában azonban egy szerelem áll. Giovanni mérnök a városi könyvtárban ismerkedik össze egy magas rangú katonatiszt meglehetősen szertelen lányával, Alleg- rával. A szerelemből házasság lesz. MISTER ÜZLETEI Vi ARECK” Fordította: Bába Mihály 26. Nagyszerűen szervezett kirándulás, mulatság és sok váratlan meglepetés közben az útitársak hamar megfeledkeztek arról a kedves útitársról, akinek oly hirtelen meg kel-*- lett szakítania utazását. Egyszerűen nem volt erre idejük. Dufay úr is alig talált magának annyi szabad időt, hogy magas biztosítási díjjal feladjon egy kis csomagot a postán az ismert gyémántkereskedő címére. A csomaghoz mellékelt egy levelet, melyben kérte, hogy csiszolják modemre, platinakeretbe foglalják, s díszítsék még öt két-három karátos gyémánttal. Dufay úr állandó kliense volt a gyémántcsiszoló cégnek. Ismerték már ízlését, tudták, hogy az általa megrendelt gyémántok csiszolás után a legdrágább gyémántüzletekbe kerülnek. Dufay úrnak az volt a véleménye, hogy a jó és drága árun lehet keresni. „Kis forgalom — nagy nyereség” — ez volt az elve a gyémántbánya tulajdonosának. Néhány nap múlva a „President Roosewelt” tovább indult a Hawaii-szigetekről. Legközelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két táviratot kapott. Az egyik arról tájékoztatta, hogy a Chase Manhattan Bankba benyújtottak egy 150 ezer dolláros csekkét, amit ki is fizettek. A másik távirat, melyet két nappal később kapott meg, a gyémántcsiszoló cégtől érkezett Megkérdezték a milliomost, hogy nem történt-e tévedés, hogy valójában csiszolják-e a zöld üveget, amelyet Hawaiiból kaptak. A második távirat után Dufay úr három napig nem hagyta el a kabinját. Felesége azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett, biztosan nem bírja a hőséget. Orvost azonban nem hívtak. A gyémántNÓGRÁD — 1979, jpnudr 28., vasárnap J bánya-tulajdonos gyógyulása után is rossz kedvében volt A társaság megpróbálta néhányszor felrázni, de eredménytelenül. A barátok egymás között úgy vélekedtek, hogy nagy gondban lehet, talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyémántpiac- konjunktúra miatt? Dufay úr azonban senkivel sem osztotta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült Minden útitárs hálásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény mister MacArecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen ember emlékezett rá sokáig. Amikor Henio befejezte az elbeszélést, szívből nevetett. — Csak azt nem értem, honnan vetted a zöld briliánst? Hogyan értékelte olyan magasra az ékszerész a hajón? — A briliáns valódi volt. New Yorkban egy ékszerésznél pillantottam meg. A gyűrű valóban indiai volt. Valamelyik indiai nábob fia köny- nyelműen szórakozott Floridában. Eladta a gyűrűt, vagy egyszerűen elajándékozta valamelyik „pin up girl”-nek, úgy, hogy végül is az üzletbe került. Amikor megpillantottam, eszembe jutott az elmesélt ötlet. Egyszerűen kölcsönvettem, persze elég magas összegért és megkértem, hogy csináljanak egy hasonlót, persze briliáns helyett üvegből. Akkor már komoly ismeretségeim voltak New Yorkban; egy bizonyos gazdag lengyel vállalt értem kezességet, hogy a zöld gyémántot a meghatározott időben visszaadom. A többi már csak egy kis rendezés és egy kis kézügyesség volt — Zárójelben megjegyezve — folytatta a barátom —, elég drága mulatság volt ez. Magas a kereskedelmi ár. A két fiatal gentleman, akiket kifosztottam a kártyajátékkal, természetesen az én asszisztenseim voltak. Ha Dufay úr nem kapta volna be azonnal a horgot, akkor a két fiatalembernek kötelessége lett volna új fickót felhajtani nekem. De hát megúsztuk enélkül. A hajó ékszerésze helyesen értékelte az ékszert. A vén cápa elhatározta tehát, hogy becsapja a kis naiv embert és szép összeget keres az üzleten. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha senkinek egy szót sem szól erről a históriáról. Nem volt kedvem lefeküdni, még nagyon korán volt. Kellemes, hűvös este ígérkezett. Megkértem a barátomat: — Henio, mesélj még nekem egy történetet a capávadásza- taidból. Sohasem gondoltál bosszúra? Henry MacAreck különös arcot vágott. — Bosszúra? — Azokkal az agyafúrtakkal szemben, akik eladták a csődbe jutott mosodát, s így meg fosztottak az angol kormánytól kapott leszerelési végkielégítéstől. — Nemcsak a végkielégítéstől. A megtakarított pénzemtől is megfosztottak. Tudod, a háború alatt Máltán szolgáltam és nem volt lehetőségem elkölteni a magas zsoldot. — Ez az! — mondtam. — Amikor már erősen álltái a lábadon, eljött az idő, hogy megbosszuld a rajtad esett sérelmet? — Még eszembe sem jutott — jegyezte meg. (Folytatjuk.) DICKI VANNAK MÁGIKUS hangzású nevek. Kosztolányi szerint az Ilona a nevek királynője, mások kedvesük nevét dicsőítik, s vannak olyanok, amelyek megmagyarázhatatlanul jókedvre derítik az embert. A címben olvasható furcsa név, pontosabban becenév, úgy érzem, ilyen. Far- meros, gitáros ifjúhoz illő, kamaszkori. emlékeket idéző. Hallatán derűs gondolatai támadnak az embernek, legyen bár öreg, az ifjúságot juttatja az eszébe. Ügy érzi, hogy a név — Dicki —, csakis egy mosolygós fiatalembert jelölhet . . . Ami a mosolyt illeti, nem tévedtem, a gitárban sem, ám a többi ... De szólaljon meg Dicki: '— ötvenéves vagyok í Jó néhány évtizede Dicki néven ismernek Tarjánban és a környékén. Hajdanán, kamaszkoromban ragadt rám a név, talán azért, mert az igazi nevemet nehéz megjegyezni. Schnéberger Róbert a „hivatalos” nevem. Német név, ami nem csoda, hiszen nagy- apámék grazi illetőségűek. Cirkuszosok voltak, vándorlásaik során kerültek Magyar- országra, jómagam már itt születtem. Nem titkolom: cigány származású vagyok, ha úgy tetszik „német roma”. Foglalkozásom: zenész, gitározom a „Salgóban”. Mi más is lennék, mint zenész? Nem hinném, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy a cigány származásúak legtöbbje született muzsikus. A szórakoztató zenészek túlnyomó többsége cigány származású, de vannak nálam „bátrabbak”, akik azt mondják, hogy egyáltalán a „zenésztársadalom” többnyire „romákból” áll, akár bárzené- szekről, akár koncertező művészekről van szó. Rögtön hozzáteszem: soha nem éreztem hátrányát annak, • hogy cigány származású vagyok. Igaz, a legtöbb ember nem is azonosít bennünket a putriban lakókkal, mondhatni, mi, zenészek, az „előkelő” kasztba tartozunk . . . — Ismeri a kottát? — Érdekes kérdés . . : Bizonyára arra gondol, hogy a legtöbbünk ösztönösen muzsikál, hallás után, pusztán a tehetségéből. Sokan vannak ilyenek, de meg kell mondani, egyre kevesebb esélyük van az „életben maradásra”. Az igényes zenésznek folyton tanulnia kell, még akkor is, ha „csak” szórakoztató zenész. Kottaismeret nélkül bajos a divatot követni — a mi pályánkon ez kötelező! —, valójában nem is lehet. Hogy a kérdésre válaszoljak: azt nem mondom, hogy a zeneelmélet tudósa vagyok, de biztos alapokkal rendelkezem. Egy bizonyos szinten megbízhatóan tudok harmonizálni, van fogalmam egyebekről is ... És még valami: szeretem a jazz- muzsikát. Jól tudom, hogy a jazz pódiumrangú művészet, s ne_m a „kocsmába” való, mégis: a szórakoztató zenészek „elitjének” mindig volt és van kapcsolata a jazzal, Ha úgy érzem, hogy a közönség „jó”, tehát eszpresszóban is „elviseli” az igényes muzsikát, szívesen játszom olyan darabokat, amelyeket a jazz- muzsikusok is játszanak. A közönség persze, folyton változik, de tapasztalatom szerint, azok a vendégek is felfigyelnek egy-egy jól sikerült improvizációra, vagy egy bonyolultabb témára, akiknek pusztán a szórakozás a céljuk. — Hány éve játszik a „Salgóban ?” — Tizenhetedik éve ! ! I ] — Soha nem gondolt arra,’ hogy itthagyja szülővárosát, hogy „fényesebb” helyeken játsszék, esetleg külföldön? — Ezen a pályán kinek ne jutna eszébe? Lehetőségem is volt, de a család, hét gyermekem van . . . Tomi fiam (neki ez a beceneve; ugyanis Ferenc az igazi), szintén gitáros, majd megvalósítja azt, amit én elmulasztottam. Pesten tanul a jazz tanszakon... Már- már én tanulok tőle, olyan dolgokat tud. Nagyon bízom benne! — Tervei? — Ebben a korban már nincsenek az embernek említésre méltó tervei. Játszom továbbra is a „Salgóban”. Kollégáim szeretnek, azt hiszem, a közönség is. Dickit mindenki ismeri ezen a tájon . . . Kell ennél több? Sárközi Gábor Aforizmák Sohase áss vermet másoknak — mert megrongálhatod a kábelt. (A New York-i elektromos művek igazgatóságának az ügyfelek számára szánt emlékeztetőjéből.J Aki nyílt sisakkal száll porondra — annak könyebb befogni a száját. (Lovagi tréfa) X Ha a boldogság csúcsán vagy — akkor se feledkezzél meg a balesetvédelmi rendszabályokról. (Sumér közmondás
