Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
H pari munkastílusára! Beszélgetős Jfakais Sándorral, a Központi Bizottság osztálywezetöj&wci — Az utóbbi időben sok szó esik a Pórt munkastílusáról, fejlesztésének ről. Mivel magyarázható ez a megnövekedőit figyelem? Gyökeres változásra van-e szükség, vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesztéséről van szó? — Valóban, mostanában a korábbiaknál többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha az, amit eddig követtünk alapvetően a maga idejében nem felelt volna meg a követelményeknek, vagy fő vonásaiban ma rossz lenne. Nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy munkastílusunk alapvető vonásait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentes valóságszemlélet és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogékonyság, a haladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervativizmussal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyfokú rugalmasság a gyakorlati megoldásokba; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-politikai irányítás és az operativitás; a kollektivitás és a személyi felelősség; az élcsapat-, jelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége stb. Ügy gondolom, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően alkalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal összhangban továbbfejlesztjük. Tehát a kérdés második fele fejezi ki a munkastílussal kapcsolatos mai törekvéseinknek valódi mozgatórugóit. — A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztatva vizsgál - nunk az időszerű politikai feladatoktól. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a munkastílus mindig alárendelt szerepet játszik a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kifejező a kölcsönhatás, amiben feltétlenül a politikáé az elsődlegesség és a meghatározó szerep. A kettő között megfelelő összhangra van szükség. Akármilyen jó politikai vonal eltorzul egy rossz munkastílus által és nincs az a munkastílus, amely tartósan pótolni tudná a politika fogyatékosságait, következetlenségeit. Ezeket pártunk története számtalan példával illusztrálta, s ennek tanulságait a márá és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. — Melyek azok a legfonto- sabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus Ami a belső társadalmi viszonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amely önmagában is a gazdasági fejlődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló világgazdaság feltételei, nem utolsósorban a tőkés világgazdaság válságának hatásai. (Vz ellentétes tendenciák erőteljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésének körülményei között a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával társadalmunkban egy nagyon jelentős egységesülési folyamat bontakozott ki. A szocialista érdek- azonosság általánossá válásának talaján kiszélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, megnövekedett a közéleti aktivitás. Mindez kifejezésre jut szövetségi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egy. ség megerősödése, a fokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőségeket, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem azok közül, amelyeket a munkastílussal kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell vennünk. — Politikai munkánknak ezen általános _____feltételei k onkrétabban hogyan érintik a párt munkastílusát, mi- lycn főbb jegyeit helyezik job- ban előtérbe? Lehetne ezt né- hány példával illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastílus fejlesztésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni és a feladatot kizárólag öncélú szervezési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határozatok végrehajtására irányuló cselekvési egységre kell összpontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervező munka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre vajó ösztönzés, mozgósítás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gondjai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségleteit, lehető, ségeit, feltételeit stb. Ez viszont az adott terület valóságos viszonyainak alapos tanulmányozását, a felmérő, elemző munkát helyezi előtérbe. Egész politikai munkánk, szempontjából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékonyság mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastílusának hozzáidomítása a megváltozott gazdasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentő, ségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez előtérbe állítja a közgazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesítését, a széles körű kitekintést, a világszínvonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kéz. deményeaését. Támogatja az öntevékenységet, a haladót, az élenjáró termékeknek, technológiának az alkalmazását stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálás az anyagi-erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználásában, a preferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és kevésbé előnyös feltételek, az erőteljesebb differenciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgozórétegek, vállalatok munkáskollektívák között, sőt azokon belül is. Ezen a talajon feltétlenül várható a politikai élet spontán felélénkülése; a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számíthatunk. A megnövekedett politikai aktivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politikai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat a maximálisan a szocialista tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldalú ideológiai-politikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömegszervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági hatékonysággal összefüggésben felvetődő és a párt munkastílusával összefüggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségének, általában a termelési kultúrának, megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás jelentősége ; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési feladatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége és egyidejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politikai tendenciák szülik és hozzák felszínre. Egyszóval lényegesen befolyásolják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenységüknek sok tekintetben új, sajátos vonást kölcsönöznek. — Ügy gondolom, ez a fel- sorolás is eléggé meggyőzően bizonyítja a munkastílus to- vábbfejieszléscnek szükségességét és az elmondottak sok szempontból iránymutatóak is. Mindezek tükrében incg- ' inkább egyértelmű a bfírokra- tizmus káros hatása. A pártszervezetek felielhetők-e munkastílusában bürokratikus jelenségek és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílusára általában nem jellemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a különböző, érdekekkel és a dolgozók politikai vezetését az érdekek összhangjának felismerése és tudatos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnként a bürokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása tapasztalható. Valamennyinek közös a lényege; a dolgozók politikai vezetésének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülönült érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma sokféle formában nyilvánul meg. Mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus veszélyét az is, ha a pártszervezet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak mechanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkalmazásában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében, vagy azoknak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Meglehetősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmitmondó általánosságok túl- tengése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati javaslatokban. Súlyos bürokratikus torzulások melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az > érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között intéződnek Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, utasítgaló, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvények túlhajszo- lása és az emberek közötti párbeszéd; közvetlen eszmecserék elhanyagolása; a szükséges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges és a politikai munka szempontjából semmi értéket nem képviselői írásos munka stb. — Valójában „szép” reper- toár jött össze. A bürokratizmus elleni harc alapvető politikai érdekünk, és ez megkö- veteii, hogy mindenfajta megnyilvánulása ellen fellépjünk. Ügy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott ál- talánosítása különös figyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez A konkrétság elve a politic kai munkának mindig ^.lap- vető követelménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység és széles körű a társadalmi bizalom. Most az á feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Márpedig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása, a gyakorlathoz, annál inkább jelentkezik a konkrétság szükségessége. A hatékonyabb gazdái-; kodást segítő politikai munj kában is csak úgy tudunk előrehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyett konkrétan számba j vesszük teendőinket, ha számolunk a helyi körülmények és feltételek sokaságával, sa-; játos jellegükkel. — A párt munkastílusának továbbfejlesztésével kapcsolatban sokféle kővetelmény- röl esett szó. Viszonylag ke- vesebb figyelmet fordítottunk a káderfeltételekre. Vajon fejlesztése mellett szóinak? — Hosszúra nyúlna a megváltozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, ' valójában csak a legfontosabbakat lehet itt megemlíteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocialista épitésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges, újszerű vonások tapasztalhatók, amelyek nemcsak ösz- szességükben, de bizonyos mértékig külön-külön is érintik a párt 'munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek építőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valóságos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egyidejűleg jobban felszínre kerültek bizonyos negatív tendenciák. Eredményesen zárta az elmúlt esztendőt a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysége. Kollektívája 3 millió forinttal túlteljesítette tervét, amely 556 millió forint volt. Ebben az évben ezt a termelési értéket korszerűbb gépek beszerzésével és jobb munkaerő-, illetve munkaidő-kihasználással 17—18 százalékkal kívánják növelni. A képen Kopácsi Antal műszerész az emeletes 10 W-os rádiótelefon végmérését készíti. egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nem csak a negatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozatait, a politikai elveket nem csak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresén szembesítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett . szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztalni, s milyen követelmények vannak á jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségletelvnek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem elsősorban alapszervezeti betegség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben követeli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését^ a politikai felelősség szetnelyes meg- címzését. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső pártszervek munkastílusára, mint a „fent”-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hpgy ez nem vezethet a konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok előterjesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. ilyen szempontból biztosítottak-e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban vála-j szólva határozottan állíts hatom, hogy igen. A veze« tés különböző posztjain a politikai munkát értő, meg-, felelő gyakorlati tapasztalaid tál rendelkező, elméletileg i3 felkészült pártmunkások áll-j nak. Pártunkban megtalál-! ható a felnőtt lakosság mindd három nemzedékének színed java, a politijvaiíag-eszmeileg legelkötelezettebb része. ^ pártban uralkodó légkör, H úgy vélem — kedvező féH tételeket nyújt legjobb tulajt donságaik összeötvözésére. Ea a körülmény természetszerűen! maga után vonja a munkastí-J lus körüli vitákat, a különbözői nézetek ütközését és mindé-! nekelőtt a gyakorlat kritikáját! Azzal is számolhunk kellj hogy a szükségszerű cserék folytán (állami gazdasági, igaz-! gatási, tömegszervezeti terüJ létről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a követ-J kezmónnyel jár, hogy maguk-! kai hozzák az előző munka-! terület sajátosságaihoz kap-! csolódó munkastílusjegyeket; Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat belőle. Ám mechanikus továbbélésük 60k hibának lehet aj forrása. így a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseknek a párt egész tevékenységében & ezen belül a kádermunkában megfelelő fid gyeimet fordítsunk. Van a kádereknek egy viJ szonylag nem nagy szám aj akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a mun-! kastilussal kapcsolatosan változó követelményeket. Gondoskodnunk kell ezek áteső-; portosításáiról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával,' emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben mindenképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet követjük, hogy minél több olyan pártmunkással szaporodjanak soraink, aki széles körű áttekintéssel, a politikai tömegmunkában nagy jártassággal, jó adottságokkal, készségekkel rendelkezik. A kiválasztási feltételeket azokkal a konkrét körülményekkel összhangban mérjük, amelyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazott munkastílusnak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szülhet. Ahol viszont a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a kádernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a politikai veze-; tőknek. R. L
