Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
Magyar film1978 JANUAR ELSEJÉTŐL az év végéig huszonegy új magyar filmet mutattak be a premiermozik, további kettőt pedig a televíziótól vettek át. E kettőt — Kemény kalap és krumpliorr, Hatholdas rózsákért — mérlegelésünknél figyelmen kívül hagyhatjuk. Számításba azt a huszonegy filmet vettük, amelyet a közönség az év során megismert, függetlenül gyártási évétől. A huszonegy Mm közül közvetlenül napjainkban tizenöt játszódott, kettő a felszabadulás után, az ötvenes évek elején, illetve 1956. őszén. A második világháború alatt egy, a háború előtt egy, a történelmi múltban egy, a századforduló dzsentrivilágában egy. A történési idő szempontjából tehát úgy tűnik, filmművészetünk szorosan kötődik a mához: Műfaji megoszlásban társadalmi dráma tizenegy, közte három doku- mentarista eszközökkel meg- jelenítettt történet is, krimi egy, tragikomédia kettő, vígjáték kettő, szatíra kettő, kémtörténet egy, történelmi kalanddráma egy, szorosabban vett dokumentumfilm kettő. Munkáskömyezetben játszódik hat, közte egy inkább a kispolgárság felé tendáló munkások között, paraszti környezetben három, értelmiségiben három, cigánykörnyezetben egy, egyéb társadalmi közegben egy, falusi társadalomban egy, dzsentrivilágban egy, kémek között egy, múlt századi történelmi események között egy, az ötvenes évek elejének társadalmában egy, a mai krimi környezete szinte közömbös, a Csatatér című dokumentumfilm pedig alighanem társadalmi rétegektől független. A száraz számadatok után érdemes azt megvizsgálni, a magyar film 1978-as esztendejének mik voltak a legfőbb jellemzői. Feltétlenül e vizsgálódás élére kívánkozik a dokumentarizmus felé való törekvés a játékfilmalkotáson belül. A Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban viszont szép számmal születtek és születnek olyan dokuméntumfil- mek, amelyek a játékfilmek izgalmasságával hatnak, -például A halottlátó, a Kilencedik emelet stb., de egyikük, a Két elhatározás meg éppen már a játékfilmek között szerepel ebben az értékelésben is, mert azokkal együtt szerepelt a mozik műsorán. A huszonegy film között öt dokumentum-, illetve doku- mentarista eszközökkel készült. filmet találunk. Szorosabban vett dokumentumfilm a Rózsa János-rendezite Csatatér, a mohácsi emlékpark körüli vita folytatására sarkalló, igen figyelmet érdemlően érvelő munka, valamint a külföldön igen sok sikert és díjbeli elismerést is megért Két elhatározás, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna alkotása egy idős rimóci parasztasszony, ról. Az év egyik legnagyobb meglepetése és legkiemelkedőbb filmjeinek egyike a Dár- day István alkotta Filmregény, amely egy munkáscsalád három lányának történetében ad igen széles körű képet sokféle társadalmi gondunkról. E film Dárday sajátos alkotó módszerével, a rögzített valóság alapján civil szereplőkkel való újrajátszatás eszközeivel készült, s négy és fél órás vetítési ideje ellenére megérdemelt sikert aratott. A hasonló jellegű Fagyöngyök, az elsőfilmes Ember Judit munkája, ugyancsak munkáscsalád életepizódjának tükrében mondott el fi gy elemremél- tóan érdekes dolgokat mindennapjainkról, de nem csak mondandóban és megoldásaiban, hanem technikai megvalósulásában is messze elmarad a Filmregénytől. Az év egyik legnagyobb figyelmet keltett és ankétok hosszú-hosszú során vitatott filmje volt a Cséplő Gyuri. A cigánykömyezet- ben játszódó film, ifj. Schiffer Pál kitűnő munkája nem cigány témájú film, hanem egy feltörekvő cigányfiú útjának tükrében azt kívánja megmutatni, hogy a felemelkedés, a jobb társadalmi körülmények közé jutás egyetlen útja a munka, a kölcsönös bizalom és megbecsülés. A MÁSIK VONULATBA a történelmünket vallató alkotások tartoznak. Négy művet sorolhatunk ide. Fábri Zoltán Magyarok című filmje egy kisebb mezőgazdasági munkáscsoport 1943—44-es németországi bérmunkás életén keresztül vizsgálja a magyarok helyzetét az akkori környezetben, s a film minden kiemelkedő erénye ellenére sem tudja elfedni az alapmű — Balázs József regénye — vitatható koncepcióját, miszerint, mi, magyarok, ártatlan, tájékozatlan, mindenkinek és mindig kiszolgáltatott, pusztulásra ítélt magánosok vagyunk. Sára Sándor történelmi kalanddrámája, a Nyolcvan huszár, amely a lengyelországi gar- nizonból a szabadságharc hírére hazaszökő huszárcsapat látványos történetében ugyancsak erősen érinti az előbb vázolt és.erősen vitatható gondolatkört. Még akkor is vitázni kellene ezzel a felfogással, ha Sára történelmi képeskönyvnek szánta volna-művét, nem pedig az utókorhoz, hozzánk is szóló alkotásnak. Közelebbi történelmi eseményt elemez Gaál István Le- gatója: a már csak szoborként egyéb emlékként élő mártírok és hősök emberi vonatkozásait életük kevéssé ismert mozzanatait, a hős utódaiban az önálló egyéniség és az elődök emlékeiből élés ütközését. Végül Kovács András filmje, A ménesgazda legújabbkori történelmünk talán legneuralgikusabb korszakának, az ötvenes évek elejének félelemteli, éberség ürügyén gyanúsító korszakát elemzi egy volt méneskari tiszteket foglalkoztató méntelep, annak munkásból lett vezetője, a kor sok jellemző motívuma ütköztetésében, de talán kevesebb differenciáltsággal, mint a film alapjául szolgáló Gáli Ist- ván-regény. Változatlanul gyengéje a magyar filmművészetnek a vígjáték. Még a legsikeresebbnek ítélhető Kihajolni veszélyes sem minősíthető közepesnél jobb filmnek. A két- fenekű dob kemény, de szórakoztató szatírát ígért első képsoraiban, s halvány falusi életképpé szelídült. Abszurd alapra építkezett az Egyszeregy, realista megoldásai ennek ellentmondtak felemás mű született. Egyértelműen sikertelennek minősíthető — még akkor is, ha több szocialista ország megvásárolta! — a Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Móricz Zsigmond aligha vállalná ezt a feldolgozást.. Szólni kellenne még, mint „sajátosságról”, az izgalommentes kaland nélküli kémfilmről (Dóra jelenti), az olyan krimiről, amelyben nem derült ki, mi is a bonyodalom (A néma dosszié). A további — eddig nem említett — hat film között olyan jónak mond- hatókat találunk, mint Rényi Tamás kellemesen tartalmas K. O.-ja, Mészáros Márta két filmje közül az elgondolkoztató Ök ketten; a további négy — A közös bűn, Amerikai cigaretta, Dübörgő csend, Olyan, mint otthon — tisztességgel megcsinált, több-kevesebb hibával terhes, nem hosszan maradandó értékű munka. MILYEN VOLT AZ ÉV? Figyelmet érdemlő új törekvések — például a dokumentarizmus — mellett jelen voltak régi bajok, mint például a vígjátékhiány. A színvonal hullámzó, a különbségek nagyok. Az év összképéből nem lehet arra következtetni, hogy 1978-ban jelentős lépést tettünk volna a magyar játékfilmművészetben. Benedek Miklós Idegenforgalom 1978. a bolgár idegenforgalom jubileumi éve volt. Harminc esztendő telt el a Bal- kanturiszt megalakítása óta, amelyet 1948-ban a Bolgár Minisztertanács határozata alapján hoztak létre. Az idegenforgalom most a bolgár népgazdaság egyik leghatékonyabb ága. Míg 1956-ban a Balkanturiszt csupán 1000 férőhellyel rendelkezett, ma az idegenforgalom anyagi bázisa: 364 szálloda, több mint 76 000 férőhellyel, 67 kemping 85 000 férőhellyel és 65 000 gépkocsi-parkolóhely. A Balkanturiszt a fizetővendégszolgálatban pedig mintegy 30 ezer ággyal rendelkezik. Évről évre nő a Bulgáriába igyekvő turisták száma. 1960- ban körülbelül 200 ezer, 1970- ben 2 500 000, 1977-ben pedig 4 500 000 külföldi kereste fel az országot. Érvényben van 26 idegenforgalmi együttműködési egyezmény más országokkal. Ez az együttműködés túlnyomó részt a szállodák és turistabázisok építésének tervesésével és finanszírozásával kapcsolatos. A francia cégekkel való kooperáció eredményeként két új luxusszálloda kezdte meg működését Szófiában, illétve Plovdivban. A Druzsba üdülőhelyen létesített „Varna” modern balneológiái gyógyhelyet svéd cég építette. 1978-ban nyílt meg a japán cégekkel közösen épített „Vitosa” Hotel is Szófiában. A külföldi turisták vízummentes beutazását 1980-ig meghosszabbították és az egy naptári évben lehetséges beutazások számával összefüggő, eddigi korlátozásokat is megszüntették. Mai tévéafání atunk 17.05: FORRADALMAK NEMZEDÉKE DUCZYNSKA ILONA A nagy hírű, történelmi múltú Galilei-kör első számú vádlottja volt annak idején a hajdani diáklány: Duczynska Ilona. A róla készített tv- portrérlportban 6 maga vall kivételesen érdekes és Izgalmas életpályájáról, a történelemről, nagy kortársakról, akik már elmentek. És arról, hogy nemesi származása ellenére már fiatal lányként miért kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Az 1973-ban Budapesten járt hajdani forradalmárral Révész László beszélget. MISTER MAQARECKM /ÉL Fordította: Bába Mihály 23. — Tudja, uram — mondta, amikor mindketten leültek az egyik fülkében — nem vagyok babonás, de valóban nem tudom, mit gondoljak az ön talizmánjáról. Ha nem lennék a dolog tanúja, amelyet nehéz elhinni, még ha a legjobb barátom mesélné is, az Egyesült Államok legnagyobb hazudójának vélném. — Igaza van, uram — egyezett bele mister MacAreck. — Sokszor én magam sem értem, de már oly’ sokszor kipróbáltam ezt a talizmánt — és sohasem csalódtam benne —, hogy ma már hiszek a zöld üvegben rejtőző bűvös erőben. — Tulajdonképpen erről van szó. Egy nagy kéréssel fordulok önhöz. Nagyon fontos ügy megoldása előtt állok. A döntésemtől függ, hogy ke- resek-e, vagy nagyon komoly összeget veszítek. Tudom, hogy ostobaság, de nem tudná nekem kölcsönözni a gyűrűt néhány órára? Ügy szeretnék állást foglalni, amikor kezemen a talizmán. — Szívesen, örömest szolgálatára állok. Akár holnap is önnél lehet. Ma nincs szándékomban pókerezni. És nem adok semmiféle diszpozíciót az ügynökömnek, így hát e néhány óráig nyugodtan élhetek a talizmánom nélkül is. Nagyon örülnék, ha a gyűrű ereje segítene önnek a helyes döntésben. 4' NÓGRÁD - 1979. januái 25., csütörtök Levette a gyűrűt ujjáról és átnyújtotta Dufay úrnak, aki azonnal ujjára húzta és megköszönte a baráti szolgálatot. Amikor Dufay úr elköszönt, mister MacAreck visszament kabinjába és a hajóinasáért csöngetett, aki rögtön megjelent. — Egy kérésem lenne — mondta a kabin tulajdonosa — egy százdolláros bankjegygyei játszadozva. , — Szolgálatára, méltóságos uram — a hajóinas - tekintete rátapadt a bankjegyre. — Az ügy kissé kényes és szigorúan diszkréten kell kezelni. — Ez természetes. — A hajóinas majdnem biztos volt már benne, hogy nem véletlenül került az ír úr kezébe a százdolláros. — A 63-as kabinban bizonyos Dufay úr lakik. — Tudom, ismerem Dufay urat — mondta. — Szóval, csak egy apróságról van szó, ami hallatlanul fontos számomra. Feltételezem, hogy Dufay úr ma meglátogatja a hajó ékszerészét és megmutat neki egy tárgyat. Egy ékszert. Szeretnék biztos lenni abban, hogy Dufay úr volt-e az ékszerésznél. Semmi többet. — Ez valóban . semmiség. Természetesen vendégeink titka számunkra szent, de az, amit ön szeretne tudni, egyáltalán nem titok. Hiszen véletlenül is észrevehetem, hogy az az úr éppen az ékszerészhez megy. — Fontos, hogy észrevegye. A többi nem érdekel. A költségekre. — A bankjegy villámgyorsan eltűnt a hajóinas kezében, aki megígérte, hogy elintézi az ügyet, és azonnal eltűnt a kabinból. Délután a hajóinas diszkréten közeledett MacAreck úrhoz. Egy pohár ital felszolgálásának leple alatt súgta: — Dufay úr két órával ezelőtt meglátogatta az ékszerészt. Megmutatta neki a zöldköves gyűrűt. Az ékszerész biztosította, hogy soha életében nem látott még olyan szép zöld gyémántot. Csiszolás után kétszázötvenezer dollárt ér, ha nem többet. — Nagyon köszönöm mister MacAreck láthatóan örült a hírnek és egy másik százas is eltűnt a hajóinas markában. Ezen az estén minden hölf elbűvölőnek találta MacAre két. Nagyszerűen táncolt, sol nem részegedett le, úgy anel dotázott, mint senki a világo és nagyszerű humora volt. I a férfi sokkal érdekesebb i amerikai férjeknél, akik ess az autókról tudnak beszélr és arról, ki mennyit keresel Esténként rendszerint fárai tak, s csak a tőzsde utolsó h reire várnak. Másnap Dufay úr sugárzó arccal látogatta meg mister MacArecket és visszaadta neki a gyűrűt. (Folytatjuk.) Több mint húszezren tanulnak Adatok és gondolatok a szakszervezeti politikai oktatásról A szakszervezeti politikai tanfolyamokon á szervezett dolgozók húsz százaléka tanul, képezi magát. A tanfolyamok valamennyi oktatási formán október közepén kezdődtek, s az előző évhez viszonyítva két-háromezer fővel nőtt a tanfolyamokra beiratkozottak száma. Ez annál is inkább jelentős, mert ebben az oktatási évben kezdődött el a szakszervezetek területén az új rendszerű oktatás, a témák szemináriumszerű feldolgozása, a hallgatók ebben az évben vásároltak először tankönyvet. A létszám növekedése a szakszervezeti szervek, az szb-k, propagandisták jó előkészítő munkáját dicséri, illetve azt mutatja, hogy a tagság érdeklődésével, igényével találkozott az új tanfolyamok tematikája. De emellett nyilván az is vonzotta a hallgatókat, hogy a szakszervezeti bizottság jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a foglalkozások tárgyi feltételei (terem, foglalkozás ideje stb.) javuljanak, jobb körülmények teremtődjenek az érdemi vitára. Több mint 700 propagandista segíti előadással, vitavezetéssel a témák feldolgozását. A szakszervezeti tömegpolitikai oktatás két tanfolyamtípusán, a Társadalmunk kérdései I. évfolyamán közel 130 ezer fő, a Világpolitika időszerű kérdései tanfolyamon közel 2900 fő tanul. E két oktatási formán tanulók abszolút többsége fizikai dolgozó, szocialista brigádtag és örvendetesen nőtt a harminc éven aluli fiatalok száma is. A megvitatásra kerülő témák aktuálpolitikai jelentőségük mellett a szakszervezeti tagság körében alapvető elvi, elméleti kérdések tisztázására, ismertetésére is hivatottak. Például a párt és a munkásosztály vezető szerepe; a gazdaságpolitika és életszínvonal; a szocialista életmódtémák feldolgozása, értelmezése, napi aktualitással bírnak, de egyúttal a szocialista gondolkodási mód és cselekvés terjesztését is szolgálják. Az alapszervezeti tisztség- viselői oktatáson résztvevők száma is növekedett az elmúlt évihez viszonyítva. Továbbra is a legtöbben a szakszervezeti bizalmiak tanfolyamán — 2400-an —r tanulnak. A bizalmiak jog- és hatáskörének gyakorlásához ismeretekre van szükség. Az ismeretek megszerzésének fontos színtere az oktatás. A szakszervezeti bizottságok e tanfolyamok szervezésével, a foglalkozások rendszeres, pontos megtartásával segíthetik a jövőben is, hogy a bizalmiak munkájukat, feladatukat értő funkcionáriusokként végezzék. A szocialista brigádvezetők képzése is rövid múltra tekint vissza. Most 1500-an kezdték el az alap-, illetve továbbképző tanfolyamokon a tanulást. E tanfolyamokon a brigádvezetés és általában a vezetés legfontosabb tudnivalóival ismerkednek meg a brigádvezetők. A tanfolyamok jelentőségét növeli, hogy a brigádmozgalomban a minőségi követelmények kerültek előtérbe, ami feltételezi, hogy a vezetés színvonalát isi emelni kell. A szakszervezetek alapszervezeti szintű választott testületi tagjai részére isalap- és továbbképző tanfolyamok működnek a megyében — majdnem 70 üzemben. E felsorolás, a számok, adatok azt bizonyítják, hogy a szakszervezeti politikai oktatás minőségileg is új szakaszába lépett, a szükségletekhez igazodik, azoknak a képzése, továbbképzése kezdődött el, akiknek munkájához az ideológiai ismeretekre a legnagyobb szükség van. Az alapszérvezetek a hatékonyság növelésére több intézkedést tettek. Javult a propagandisták összetétele, politikai felkészültsége. Informáltságukat, politikai, módszertani felkészültségüket segítették a megyei szinten szervezett előkészítő tanfolyamok is, amelyeken közel száz propagandista vett részt. Jelentősek azok az intézkedések, amelyek, alapján több üzemben is lakóhelyen tartják a politikai foglalkozásokat, ahol az időtényező nem sürgeti a gyors befejezést, a viták lezárását. Különösen a szénbányák területén szervezték meg példásan e tevékenységet. Hatvanhét oktatási körből ötvenötöt lakóhelyen tartanak. Mindezeket összegezve elmondhatjuk, hogy az új szak- szervezei oktatási forma zökkenőmentesen került bevezetésre a. megyében, s növekedett a szakszervezeti politikai oktatás presztízse. A szakszervezeti politikai oktatás nem hézagpótló szerepet tölt be, hanem tagságunk marxista—leninista nevelésének, ideológiai, emberi gazdagodásának fontos színterévé válik. Fontos szerepet töltenek be e munkában a propagandisták, akik két-három hetenként vállalják a propagandamunka nehéz, de megtisztelő feladatát; magyarázzák a párt politikáját, gazdasági célkitűzéseinket; hirdetik a szocialista emberre jellemző tulajdonságokat; formálják munkatársaik emberi jellemét, s közben ők is gazdagodnak, változnak. A propagandisták munkája, a szakszervezeti bizottságok részéről továbbra is nagy figyelmet, segítségadást igényel. Rendszeresen tájékoztatni kell őket az új határozatokról, a vállalati gazdasági tervekről, célkitűzésekről. Propagandamunkánk alapvető igénye, hogy folyamatos és rendszeres impulzust adjon a résztvevőknek, hogy a párt politikájának, célkitűzéseinknek folyamatos és rendszeres ismertetését végezzük. A szakszervezeti politikai oktatás a párt propaganda- munkájának a része, alapvető feladata továbbra is, hogy segítse a marxizmus—leniniz- mus elveinek, a párt politikájának és a szakszervezeti munka végzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalóknak a megismertetését és érvényesítését a mindennapi munkában. K. G. Kulturális szolgáltatások kísérlete Olyan kisközséges megyében, mint Nógrád, különös jelentőségű a megyei kulturális szolgáltatások rendszere, melynek keretében színvonalas, tartalmas szórakoztató, művelődési rendezvényekkel lehet segíteni a kis lélekszámú települések kulturális erőfeszítéseit. A megyei tanács művelődésügyi osztálya kísérletképpen négy megyei intézménynek — a Jjlzsef Attila megyei Művelődési Központnak, a Balassi Bálint megyei Könyvtárnak, a Megyei Múzeumok Igazgatóságának és a megyei moziüzemi vállalatnak — javasolta a kulturális szolgáltatások programjának kidolgozását, s erre a célra 655 ezer forintot biztosított. A szolgáltatási rendszer keretében, az alapellátást biztosítva — többek között — kiállítások, író-olvasó találkozók, amatőr csoportok fellépéseire kerül sor hét községben, Ho- mokterenyén, Karancslapuj- tőn, Nógrádmegyerben, Nagylóc—Hollókőn, Bujákon, Bercelen és Nógrádon. Az első rendezvényekét februárban tartják, s ha a kísérlet sikerrel járul, akkor a jövő évben a szolgáltatásokat a járási művelődési intézmények bevonásával kiterjesztik más közsér gekre is. i I l
