Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

Gázprogram Nagybátonyban Korszerűsödés, városiasodás A megye egyik dinamikusan fejlődő települése Nagybá- tony, mely az egykori bánya- művelés mellett a megye fon­tosabb ipari központjai közé emelkedett az elmúlt tíz-ti­zenöt évben létesített üzemei­vel. Nemcsak a település gaz­dasági élete, külső arculata is folyamatosan fejlődik. Egyre újabb, korszerűbb lakások, lakóházak emelkednek, s ugyanakkor a korábban — az ötvenes-hatvanas években — épített lakótömböket is kor­szerűsítik. Ennek keretében indult meg a nagybátonyi gázprogram, mely mintegy ötéves múltra tekinthet visz­A megyei tanács 35/1973-as határozata a megye energia­helyzetéről és -ellátásáról szólva megállapította, hogy Salgótarján mellett több tele­pülésnek is törekednie kell a vezetékes gáz bekötésére, mint korszerű tüzelési mód elter­jesztésére. Nagybátony már a korábbiakban is „kacérko­dott” a gondolattal, így fel­vették a kapcsolatot a TIGÁZ hajdúszoboszlói tervezőivel és tanulmánytervet kértek. Mel­lettük szólt az is, hogy a tele­pülés térségében húzódik egy fővezeték, sőt a FÜTÖBER és a harisnyagyár már korábban bekapcsolódott a gázfogyasz­tásba. 1974. elején ezt a ta­Ketszá/.nyolcvanmillió forint értékben gyártanak az idén a Szovjetunió részére olajmérö állomásokat a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. Ezek a mérőállomások teszik ki a szo­cialista export közel 90 százalékát, és a gyár termelési ér­tékének a felét. Ebben az esztendőben 112 darabot készíte­nek. A képen Gynrcsik István és Papp István a mérőállomás összeszerelésén dolgoznak. —bábel-felv. — A fogyasztói érdekek védelméért A változatosan jelentkező igények mind teljesebb ki­elégítése mellett egyik legfon­tosabb feladatának tartja a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat az üzletekben meg­fordulók érdekének védel­mét. Számos témát magába foglaló ellenőrzési programot dolgozott ki az idén a válla­lat a fogásztól érdekek vé­delmére. Rendszeresen ellenőrzik a vendéglátó egységekben az árak alkalmazását, az ételkal­kulációkat, a felszolgált éte­lek és italok minőségét. Fi­gyelemmel kísérik a mérőesz­közök állapotát és hitelesíté­sét. Számon kérik a felszolgá­lóktól a számlaadási kötele­zettség teljesítést. Folyamato­san vizsgálják a vendéglátó üzletekben az osztályba soro­lás szerinti szolgáltatás szín­vonalát, az üzletek belső rend­jét, tisztaságát, a környezeti kultúra biztosítását. A társa­dalmi ellenőrökkel és az érin­tett hatóságokkal együttmű­ködve alkalmanként próbavá­sárlásokat végeznek és min­tákat vesznek a vendégek el­látására hivatott egységekben. Kipufogógáz-semlegesítő A plovdivi vásáron arany- szülék a gázokban levő szén­éremmel tüntették ki a Pasz- monoxidot és szénhidrogént kai Csomakov mérnök és katalizátorral való érintkezés munkatársai által készített során ártalmatlan snvangá neutralizatort, amely kinufo- t , ,. .( A gógázak ártalmas anyagának a _ ’’ • rr' f1 ,T" semlegesítésére szolgál. A ké‘ '>>í le-*! részből álló, cilinder alakú ké- ú,,. 0 ,,, nulmánytervet lehetett beter­jeszteni a megyei tanácshoz, így bizonyos mértékű helyzeti előnnyel indult a gázprog­ram felé Nagybátony. Megrendelték tehát a kivi­teli terveket, a megyei tanács pedig kiemelt településnek minősítve és a lakások bekö­tésének költségeit vállalva tá­mogatta az akciót. A gáz­program megindítása egybe­esett az időszerűvé váló nagy­mérvű lakóház-felújításokkal. Az első lakásokban 1977-ben helyezték üzembe a konvek­torokat, gáztűzhelyeket. Az eredeti elképzelések szerint az ötödik ötéves tervben 541 la­kást láttak volna el a korsze­rű energiahordozóval. Ez a későbbiekben úgy alakult, hogy 1977. végére 160, 1978. végére már 361 lakásban volt gázszolgáltatás, s a kivitelező a helyi községgazdálkodási üzem képes rá, hogy a hátra­levő 150 lakás bekötését az idén elvégezze. Amennyiben ennek feltételeit megterem­tik, az ötéves terv utolsó esz­tendejében további ugyaneny- nyi lakás bekötésével túl tud­ják teljesíteni a tervet! A je­len helyzetben elmondható, hogy a lakásoknak gázháló­zatba való bekötése ütemeseb­ben, gyorsabban halad a vele párhuzamosan folyó felújítási munkáknál is. A már meglevő lakótelepi lakások gázellátása mellett Nagybátonyban a jövőre is gondolnak. Az új lakóházakat eleve gázfűtésesre tervezik, s az ezekhez épülő közművek­kel párhuzamosan közel két kilométer összhosszúságú ge­rincvezetéket és kisnyomású hálózatot építettek. A program elindításakor támogatói féltek, hogy a la­kosság idegenkedni fog a gáz­fűtéstől. Különösen az idő­sebbek hagyományhoz kötődé­sétől tartottak. A tapasztalat mást mutatott. A nagy több­ség örömmel fogadta a válto­zást, ami érthető is, hiszen korszerűbb, kényelmesebb fű­téshez jutottak. Nagybátonyban tehát szép eredményeket mutattak fel a vezetékes gázellátás fejleszté­sével, s éppen ezért a megle­vő lehetőségek határain belül szeretnék a gázprogramot folytatni. 1980-ra további 168 lakás gázellátásának előkészí­tése történt meg. — s. — Az állami építők számvetése A lehetőségek nagyobb eredmény elérését biztosítják önkritikus, kritikus légkör­ben zajlott le a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat pártbizottságának ülése, ahol az elmúlt évi cselekvési program végrehajtását és az idei feladatok jó elvégzésével kapcsolatos tennivalókat tár­gyalták meg, új felfogásban, a mai követelményeknek meg­felelően. Szükség volt és továbbra is szükség van az ilyen magatar­tásra, mert az elmúlt évben kitűzött négy központi feladat közül csak a műszaki-techno­lógiai fejlesztésre utaló el­képzeléseket sikerült mara­déktalanul teljesíteni. A többinél — a termelés, a ha­tékonyság növelése, a minősé­gi munka és gazdálkodás szín­vonalának emelése — csak részleges eredményt vallhat­nak magukénak a vállalat kommunistái, annak ellenére, hogy több olyan fontos intéz­kedést tettek, amelyeknek tel­jes hatása csak ebben az év­ben jelentkezik, jól megala­pozza a magasabb követelmé­nyek teljesítését. Megvannak a feltételek A pártbizottság az ez évi cselekvési program vitája­kor, majd ezt követően elfo­gadásakor abból indult ki, hogy az idei, országosnál na­gyobb feladatok megvalósítá­sához biztosítottak a feltéte­lek: megvan a korszerű tech­nika és 'technológia, elegendő a fizikai munkásiétszám, nincs hiány a fizetőképes ke­resletben. Ahhoz, hogy az 1979. évre tervezett 540—560 milliós ér­téktervet, a 22,5—23,5 millió forint nyereséget elérjék, az egy főre eső termelési értéket a többi között 9,5—10 száza­lékkal kell emelni. Ezért alap­vető változást kell teremteni a termelés növelésében és mint Huszák Artúr, a megyei párt- bizottság osztályvezetője mondotta, a hatékonyság fo­kozásában. A pártmunka alap­vető területe most a gazdasági munka eredményességének mindenoldalú növelése. Elő­re kell lépni a minőség javí­tásában, a tervszerűség és programszerűség fokozásában, intézkedésekre van szükség a belső egyensúlyi zavarok felol­dása érdekében, szigorúbb költség- és eszközgazdálko­dásra van szükség, az eddigi­nél célratörőbb intézkedése­ket kíván a belső tartalékok feltárása és hasznosítása, kö­vetkezetes munkát a munka- fegyelem megszilárdítása és a tennivalók szolgálatába kell állítani a szocialista munka- versenyt. Az előbbiek jól tük­rözik a vállalattal szembeni népgazdasági és megyei kí­vánságokat. Más felfogásban és gyakorlattal A mai nagyobb követel­ményeket nem lehet a tegnapi felfogással és gyakorlattal megközelíteni, megérteni és annak szellemében cseleked­ni. Mint ahogy a felszólalók sokasága hangsúlyozta, szem­léletváltozásra van szükség mind a dolgozóknál, mind a vezetőknél. Vagyis kritiku­san mindenki vizsgálja felül eddigi tevékenységét, s ami rossz volt, azon változtasson. Pohánka Sándor alapszervi titkár érzékeltette az előbbi szükségességét a leg­jobban. Elmondta, hogy a ré­gi autódarusok, amikor van egy kis szabad idejük, akkor lelépnek, a nemrég vállalathoz került új dolgozók pedig meg­kérdik : miben segíthetnének még. Ez utóbbi alkotó szellem­nek és gyakorlatnak kell majd zöld utat biztosítani a kom­munistáknak és a munkájukat szerető dolgozóknak. Tóth József asztalos brigádvezető is hángsúlyozta, hogy csak ak­kor kérhet valaki a vállalat­tól, ha mindennap megtette a magáét, ha termelékenyen dolgozik. Be kell bizonyíta­nunk, hogy mire vagyunk képesek. A kitűzött célok elérése érdekében a vezetők ne féljenek, alkalmazzák fe­gyelmi jogkörüket, hogy ily módon is mindenki érezze: csak a jól végzett munka kap társadalmi elismerést. En­nek bizonyításához tág ' lehe­tőséget ad a szocialista mun­kaverseny, de csak akkor, ha minden feltételt biztosítanak a folyamatos munkához. Dr. Szittner'András, a vál­lalat igazgatója" a vezetőknél szükséges gondolati és cse­lekvési váltást így indokolta: ha a munkahelyen laza a fe­gyelem, nincs biztosítva a fo­lyamatos munka, azért alap­vetően az ottani vezető a fe­lelős. A mai feladatokat, a régebbi felfogásban és gya­korlattal megoldani ma már nem lehet. Ugyanakkor kévé* az is, ha csak egyetértünk a feladatokkal. Sorozatos tet­tekkel szükséges bizonyítani állásfoglalásunkat. Személyre szólóan Az előbbiekhez hasonló szel­lemben közölte véleményét Papp Sándor, a nyolcas számú alapszervezet vezetőségi tagja is. A pártbizottság vitájában Király Attila, a szakszervezeti bizottság titkára, dr. Szittner András, Huszák Artúr, Tóth József, Pohánka Sándor, Pe- rényi László, a vállalat fő­mérnöke hangsúlyozta, hogy a hatékonyabb gazdálkodás csak akkor lesz valósággá, ha a pártbizottság, a pártalapszer- vezetek, a szakszervezeti bi­zottság és a bizalmiak együt­tes ülésének állásfoglalása, a tennivalók jó elvégzését szol­gáló vállalati intézkedések tu­datosítása nem reked meg vállalati szinten, hanem a sze­mélyhez szóló agitáció során eljut minden dolgozóhoz. Ily ■ módon mindenki tudja, mit várnak tőle, mit kell jobban tennie, mikor, mire számíthat. Ennek megértetésében és elfogadtatásában fontos fel­adat hárul a párttagságra, de példát is kell mutatniuk. A társadalmi tisztségviselőktől azt kéri a pártbizottság, hogv sajátos lehetőségeikkel új módon mozgósítsák dolgozó­társaikat a mai követelmények elvégzésére. A testület támogatja azokat a gazdasági vezetőket, akik megkövetelik a fegyelmezett, becsületes munkát, akik a dolgozókra támaszkodva jó javaslataikat felhasználva oldják meg feladataikat. Egyetért azokkal az intézkedé­sekkel, amelyek gátat vetnek a munka nélküli jövedelem­szerzésnek. A pártbizottság az alapszer­vezetekben dolgozó kommu­nisták segítségével olyan po­litikai légkör kialakítására törekszik, ámely ösztönzőleg hat a dolgozó munkakedvére. Megteheti, mert a párttagság eszmei, politikai színvonala olyan, hogy képes a dolgo­zókkal együtt a feladatok jó elvégzésére, mivel a feltételek, a lehetőségek a mainál jóval nagyobb eredmények eléré­sét is biztosítják. V. K. Mit kell tudni az ecsegi vízről? A Dankóba lajttal hordják Ügy tűnik, a környező nagy­községekhez viszonyítva a pásztói járásban Ecseg került az utolsó helyre a vízellátás tekintetében. Pedig, miként er­re a tanácson emlékeznek, volt idő, amikor arról beszél­tek az illetékesek, hogy a já­rás nagyközségei közül első­ként Ecsegen szükséges meg­valósítani a korszerű vízel­látást. Aztán másként alakul­tak a dolgok, igaz, bizonyos kezdeti lépések és eredmények az eltelt évek alatt Ecsegen és a közeli, kilenc esztendeje Ecseghez tartozó Csécsén is létrejöttek. Erre emlékezik a községi közös tanácson egy igazán vízszegény januári na­pon a vb-titkár, Gergely Imre és Madlena József tanácsel­nök. Az elnök nemrég került a közös tanács elnöki tisztébe, Első hivatalos munkanapján, tavaly év végén, elsősorban mint helyi lakos beszélt ar­ról, hogy a távolabbi tervek­ben ugyan, de figyelembe kell venni a község vízellátásának végleges megoldását, s persze a szomszédos Csécse sem ma­radhat jó ivóvíz nélkül. Mi a helyzet ma Csécsén és Ecse­gen? Csécsén évekkel ezelőtt fel­merült egy vízműtársulás megalakításának gondolata, s nem csupán a gondolata, két­szer is „megszondázták” a csecsei lakosságot, mindkét •'?"',bsn több mint ötvenszá­: '!-os volt az eredmény, iá* szó.dl, törvényes alap volt már évekkel ezelőtt is arra, hogy ha vizet találnak, s pénz is kerül, létrehozzák a társu­lást egy hagyományos törpe vízműre. Az ügy ott akadt el akkoriban, hogy a magasabb szervek illetékei úgy véleked­tek — először a székhelyköz­ségben kell megvalósítani a társulást. Időközben komoly gondok jelentkeztek az ecsegi Dankó utca vízellátásában, negyven család volt víz nél­kül, a televízió is foglalkozott az üggyel. Ecsegre helyeződve a vízellátás súlypontja, vízku­tatás kezdődött. Ennek ered­ménye lett a meglevő két kút, amelyek kezdeti vízhozama ötven, illetve kilencven liter volt percenként. A Dankó ut­cában, egy részleges vízmű lét­rehozásával, s mintegy 1300 méter hosszú vízvezeték lefek­tetésével, megoldottnak lát­szott a helyzet. Egy kúttal, több-kevesebb sikerrel, leg­alább egy utcában folytonos volt a jó ivóvízzel történő el­látás. Időközben azonban a használt kút hozama 15 li­terre csökkent. A képhez tar­tozik az is, hogy erre a kútra van kötve a közeli gyermekin­tézmények vízellátása is. Ma azonban már ott tartanak, hogy salgótarjáni irányítással, szállítani kell a vizet a Dankó utcába, s már a legszüksége­sebbre is alig jut. Ez a rész­leges vízmű, s vele a község vízrendezési terve, mintegy egymillió forintba került. Ä Dankó utca családjai egyen­ként 3600 forinttal járultak hozzá a költségekhez, a me­gye kétszázezer forinttal segí­tette a kivitelezést. A részleges vízmű kezelését a tanács át­adta a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, ame­lyet az utóbbi időben levél­ben, telefonon többször is ér­tesített a vízhiányról. Vizet azonban valószűnűleg ők sem tudnak fakasztani. Ügy tűnik, kevés a megfelelő víz­nyerési lehetőség Ecsegen. Ez a szakemberek véleménye, s ha a másik kutat is bekapcsol­ják, azzal valószínűleg csak részleges eredményt érhetnek el. Ugyanakkor jelentős költ­ségekkel járna a kettes számú kút rákapcsolása a Dankó ut­cai rendszerre. A tanácsiak elmondják: van egy távolabbi terv, amely elő­reláthatóan, tízéves távlatban számol azzal, hogy a közeli Szuha patak mentén épülne egy tisztítóval, tározóval ellá­tott vízmű, amely mezőgazda- sági célokat és bizonyos árvíz- védelmi célokat egyként szol­gálna, s ebből a lakossági víz­ellátást is meg lehetne olda­ni. De 1990-ben?! Ecseg kút- jaiban rossz minőségű víz gyű­lik össze. Csecsemőknek nem ajánlatos a fogyasztása, a köz­ség kútjait az illetékes egész­ségügyi szervek azonban arra való hivatkozással, hogy Ecse­gen részleges vízmű műkö­dik (?) nem nyilvánították ve­szélyesnek. Így fordulhat elő, hogy fiatal apák, anyák a ta­nácselnöktől követelnek jó vizet. Előfordult, hogy az esti órákban arra kérték az elnö­köt, nyittassa ki az óvodát, hogy vizet vihessenek a cse­csemőknek. Ez bizony nehezen tartható helyzetnek tűnik, kü­lönösen tízéves távlatban. Ép­pen ezért, valamilyen közeleb­bi megoldás látszik szüksé­gesnek. Egy járási számítás szerint megközelítőleg egy­millió forintba kerülne ma egy megfelelő tervezés-feltárás, amely nyomán el lehetne kez­deni Ecseg és Csécse közös vízmüvének megalkotását. A szakembereit óvatos becslése szerint egyébként is Csécsén látszik nagyobb arányú víz­nyerési lehetőség. A tanácsiak véleménye azonban eltér et­től a számítástól, hiszen Ecse­gen már most van egy ki­sebb költséggel átdolgozható teljes terv, amely csökkentené a meglehetősen magas költsé­geket. Ugyanakkor tartja ma­gát az a vélemény is, hogy először a székhelyen kell meg­valósítani a vízellátást. De ha egyszer Csécsén van a víz, mért ne lehetne megfelelő se­gítséggel a két községben együttesen megszervezni a társulást? Csécsén a korábbi közvélemény-kutatások nyo­mán bebizonyosodott a meg­levő szándék, s akkor is ma­gasak voltak a költségek, amelyek évről évre tovább nő­nek. Ecsegen ugyancsak sokan igényelnék ma is a korszerű ellátást, jó minőségű és meny- nyiségű vizet. S ha most hoz­zálátnának, akkor is legalább öt évbe telne, mire víz folyna a vezetékekben. Talán több és jobb is, mint ma az ecsegi Dankó utcában. (T. Pataki) 1" NÓGRÁD - 1979. januái 23., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents