Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
Az igények nyomában Kiemelkedő eredmények — vonzó programok Az elmúlt esztendő jól kezdődött a Nógrád megyei IBUSZ-nál. A megyei iroda kollektívája előző évi munkája alapján elnyerte a „Kiváló munkabrigád” vállalati kitüntetést. Éves munkájukkal bizonyították, hogy nem voltak rá érdemtelenek. Több mint 165 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, mely 15 millióval haladja meg a tervezettet és 20 százalékkal az előző évi forgalmat. Nem volt könnyű pedig az 1978-as esztendő. Idény elején változott a valutaváltásrendszer és ennek kapcsán jelentős forgalomcsökkenésre számítottak, a tervet is úgy készítették. Az iroda a klasz- szikus idegenforgalmi üzletágak fejlesztésével eredményesen ellensúlyozta a kiesést. A belföldi társasutazások és egyéni üdülések terén több mint 63, külföldi társasutazásoknál 37 százalékkal szárnyalták túl az előző évi eredményeket. Általános üzletpolitikai célkitűzések szerint igyekeztek minél kulturáltabb, jobban szervezett szolgáltatást nyújtani, igények szerint biztosított szállással, a „nagy forgalom, kis haszon” vezérelv alapján. Ezt tükrözi az is, hogy 83 százalékos forgalom- növekedést értek el társas- utakkal, ugyanakkor az árrés — a haszon — 40 százalékkal emelkedett. A belföldre szervezett utak között legnépszerűbbek a színházi előadásokra és egyéb kulturális eseményekre szervezett közös látogatások voltak, ezek közül is kiemelkedett az „Egzotikumok a Budai Park Színpadon” előadássorozatra szervezett utak, melyek résztvevői felejthetetlen élményekkel tértek haza. Emellett igen nagyszámú iskolai tanulmányi kirándulás, illetve szakmai utat szerveztek. A külföldi forgalom során örvendetesen nőtt a szervezett keretekben lebonyolított egyéni utak forgalma, a szocialista országban két és félszer, fi tőkésországokba 40 százalékkal többen utaztak ilyen piódon. Kedvelt és rendszeresen Visszatérő igény a Szovjetunióba irányuló társasutazások sora. A történelmi vároNemcsak a salgótarjániak utaznak, hozzánk is szívesen jönnek az ország más tájairól és külföldről is. Salgótarjánban a Karancs Szálló sok száz vendégnek nyújt kényelmes pihenést. sokat, emlékhelyeket nagyon sokan keresik fel. Sikeres volt a nőnapi csoportok útja, valamint a béke és barátság különvonat, mely 350 résztvevővel indult Salgótarjánból. Sokan utaztak a közeli országokba, de látogattak me- gyénkbeliek Kubába, az USA- ba, az afrikai Tunéziába és a Távol-Keletre, Mongóliába is. Fejlesztették az iroda szolgáltatását, bel- és külföldi menetjegy-árusítással, ugyanezzel a céllal 3 ismeretterjesztő kiállítást rendeztek, kettőt külföldi utazási irodákkal, egyet a művelődési központtal és az autóklubbal közösen. Ugyancsak az autóklubbal együttműködve programfüzet is megjelent az autós turizmus szervezettebbé, gördülékenyebbé tétele érdekében. Az elmúlt esztendők eredményeit nem lesz könnyű túlszárnyalni. Mégis megvan a remény, hiszen az idén minden eddiginél gazdagabb programfüzettel jelentkezett az utazási iroda. A füzetet lapozgatva azt tapasztalhatjuk, hogy jelentősen bővült a Szovjetunióba irányuló utak száma, ami az Intourist-tál történt megállapodás tesz lehetővé. Fekete-tengeri üdülőhelyek, Kaukázuson túli köztársaságok, híres orosz városok látogatása mellett az utak résztvevői „átruccanhatnak” Finnországba, illetve a skandináv fővárosokba. Az idei meglepetés 80 fős csoport indítása lesz a napfényes Szocsiba. Ezen kívül Kijevbe és Moszkvába is mennek csoportok. A béke és barátság különvonat szokásos útját ez idén szeptember második felében teszi meg. Valószínűleg az előbbi távoli tájaknál sokkal gyakrabban fogják Igényelni a belföldi utakat az IBUSZ-irodák- nál. Több mint száz útiajánlat, 61 belföldi üdülőhely, kedvezményes balatoni üdülések elő- és utószezonban, iskolák, szocialista brigádok, vállalatok, intézmények részére tanulmányi és szakmai programok, kulturális rendezvények látogatása — köztük az idén is a Park Színpad egzotikumai és sorolhatnánk a számtalan lehetőséget. Autósoknak is többféle utat ajánlanak. Újdonság egy kiránduláscsoport, „Szállj ki és gyalogolj!” jelszóval. Ebben Cserhát-, Mátra-, Bükk-tűrák szerepelnek, személygépkocsival, autóbusszal, vagy vonattal és természetesen gyalog. A Nógrád megyeiek célja az. hogy az előző évnél magasabb szinten vegyék figyelembe és teljesítsék az utasok igényeit. Az előző év sikerei alapján az idén is rendeznek kiállításokat, márciusban az Intourist 50. „születésnapja”, illetve a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából, valamint tárgyalásokat kezdeményeztek egy az év folyamán Jugoszláviát bemutató összeállítás megrendezéséről. M ézga igen, Gusztáv nem Találkozás Nepp Józseffel Jelenet a készülő Mézga-sorozatból Huszonhat epzáódot követően továbbiakat „kiötleni” — ez bizony mindenképpen komoly teljesítmény. Márpedig a közkedvelt Mézga-sorozat esetében erről van szó. A te-, levízió képernyőjéről egy ideje hiányzó, kellemes szórakozást hozó Mézga-epizódokból ugyanis jelenleg készül az utánpótlás, az újabb 13 fejezet. Tizenkettőt már át is adott a Pannónia animációs és rajz- filmstúdió a megrendelőnek, a Magyar Televízió szórakoztató főosztályának, s az utolsó is dobozba kerül március végéig. Amíg Mézga Géza, Aladár, Paula, Kriszta, Máris szomszéd és társaik ismét megjelennek a házimozikban, még néhány hónapot vámunk kell. A Mézga, a Gusztáv, a Dr. Bubó-sorozatok társszerzője, a Mézga-sorozatok alapötleteinek „tulajdonosa”, Nepp József szívesen vállalkozott egy beszélgetésre. Először a most folyó munkáról esett szó. — Egy sor hasonlóság lesz az előző két szériához viszonyítva. Az ötletek és a szöveg ihletője — az elsősorban állatverseiről közismert — Romhányi József, valamint a zeneszerzők, Deák Tamás maradt ugyanaz A már jól ismert főhősök újabb bizonyítási lehetőséget kapnak. Az egyes fejeztek időtartama is változatlanul 26 perc lesz. Ami pedig az újdonságokat illeti, ilyesmivel is találkozhatnak majd a nézők. A legfontosabb változtatás az, hogy az eddigi 26, összefüggéstelen cselekményű epizódokat egymásra épülő történetű 13 rész követi. Mivel a cselekmény szála végigfut valamennyi részen, ezért az esetleg később bekapcsolódó nézők kedvéért minden adás kezdetén rövid összefoglaló eleveníti majd fel az addig történteket. sebbek az „Oxidia”, a „Holnaptól kezdve”, egyetlen gyermekfilmem, a „Kívánj akármit”, az Oberhausenben dijat nyert „öt perc gyilkosság” és az ezt a periódust lezáró „Yeti dala”. Ezután tértem át a sorozatfilmekre. Hogy milyen eredménnyel, arról az itthon és külföldön egyaránt nagy sikert aratott szériák — Mézga, Gusztáv, Bubó doktor — „vallanak”. De vajon lesz-e folytatás? — Ezeknél a filmeknél döntő, sikerül-e eltalálni azt a hangulatot, amely az éppen adott társadalmi szituációban szinte eleve biztosítja a kedvező fogadtatást. Erre a legjobb példa a Walt Disney cég 1929-es próbálkozása, amikor a világválság kellős közepén az elnyűhetetlen három kismalaccal jelentkeztek. Az sem mellékes, hogy mire az ötletből vetíthető film kerekedik, eltelik vagy másfél esztendő, ami a mai, gyorsan változó világban ugyancsak nem kis idő. A Gusztáv-fil- mek például már kifutottak, Mézgából még elképzelhető néhány további rész megrajzolása. — A harmadik Mézga-sorozat befejező munkálatai mellett még mi foglalkoztatja? — Évekkel ezelőtt sugárzott a rádió egy könnyűzenei műsort, melynek az összefoglaló címe „Kell egy kis bolyongás” volt. Ebben elhangzóit egy hétperces szám Hofi Géza és Koós Jápos előadásában, amihez rajzfilmet szeretnék csinálni. A rádiótól már megvettük a magnófelvétel használati jogát és a forgatókönyvet is elfogadták, így most már rajtam áll, hogy „A megalkuvó macskák”- ból mikor lesz rajzfilm. Jochs Károly Azután szóba kerültek a kezdeti lépések is. Nepp József 1957-ben szerzett diplomát az iparművészeti főiskolán. Ezt követően került első, s mindmáig egyetlen munkahelyére, a Pannónia animációs és rajzfilmstúdióba. Hátténa sszisztenskéní kezdte, ám 1960-ban már elf- készítette első játékfilmjét, a wSzenvedély”-t. , r- 1961-től vagyok rendező — egészen 1970-ig egyedi filmeket csináltam. EmlékezeteD/lai icvcajíí illatunk 21.40: A telefon. G. C. Menotti egyfelvonásos kisoperája már ismert az operák kedvelői előtt, hiszen nálunk Is bemutatták. Elég sokáig volt az Operaház állandó repertoárján. „A telefon mulatságos és szellemes operamű, — vallja a zseb- opera főszereplője Póka Balázs.— A tévéstúdióban énekelni persze egészen más mint fenn a színpadon. Az opera történetének magva a telefon körül forog. Egy szerelmes, amerikai fiü, meglehetősen bátortalan és hosszú utazás előtt áll. Túl szeretne esni egy szerelmi vallomáson, de az átkozott telefon mindig rossz pillanatban szólal meg. Az idő pedig megy. Végre eszébe jut a tökéletesnek ígérkező megoldás és elrohan. Talán mondanom sem kell. hogy telefonálni!... Menotti zenéje rendkívül izgalmas és modern. Pászthy Júliával együtt énekelni és játszani számomra pedig külön élvezet és szórakozás. Remélem a nézőknek Is az lesz”. MISTER ÜZLETEI Ji &RTCK= Fordította: Bába Mihály 20. ' Az indiai emlékül az Idősebb MacAreck úrnak adta a zöld köves gyűrűt, természetesen egyszerű üvegkővel. Hiszen szegény indiainak mi lehetett volna még más vagyona? A megmentett katona biztosította, hogy a gyűrűnek különleges tulajdonsága van, titokzatos erővel rendelkező talizmán, tulajdonosának anyagi sikerei lesznek, szerencsés lesz a szerelemben és megvédi minden veszedelm ellen. Az amerikai tiszt megköszönte az ajándékot és mert nem akarta megsérteni az indiait a gyűrűt ujjára húzta. Somma mellett történt ez. Néhány nappal később az eddigi nyugalmas szakaszon rettenetes harc kezdődött. Senior MacAreck hadosztályából alig kétszáz ember maradt, s ebből mindössze hét, aki nem sebesült meg. Közöttük volt a zöld köves gyűrű tulajdonosa is. Ami még érdekesebb: ettől kezdve mindig siker kísérte a talizmán tulajdonosát Még az 1929-es nagy tőzsdei katasztrófa idején is. Senior MacAreck egy centet sem vesztett. Különös sugallatra, három nappal a nagy válság előtt eladta az összes részvényét és kivette a pénzét a bankból. Maga sem tudta, hogy miért tette ezt akkor. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy amikor az egyetlen gyermekét a második világháborúban behívták katonának, apja ujjára húzta a zöld köves gyűrűt. A talizmán segített a fiának is. A legkisebb sebesülés nélkül megjárta a frontokat, számos kitüntetést kapott, pedig nagyon nehéz szolgálatban volt: A Málta-szigetén állomásozó egyik hadihajó parancsnoka volt. — A szerelemben is szerencsét hoz önnek ez a talizmán? j— kérdezte az egyik hölgy. Mister MacAreck elmosolyodott : — Nagyon bátortalan vagyok és félek a hölgyektől, így hát nem volt alkalmam kipróbálni a talizmán erejét A hölgyek nevettek. Nem egyikőjük hajlandó lett volna kigyógyítani bátortalanságából a csinos gentlemant Némelyik talán el is határozta, hogy kigyógyítja. A hosszú hajókirándulás alatt biztosan terem arra alkalom. Az általános beszélgetés az ékszer körül folyt. A hölgyek dicsekedtek ékszereikkel. Az urak a gyémánt világpiaci áráról, és a világ leghíresebb köveinek történetéről beszélgettek. A laikusok azt hiszik, hogy minden gyémánt színtelen. Szó sincs róla! Ezeknek a köveknek különböző árnyalatuk van. A legolcsóbb a sárga. A legnépszerűbb az egyszerű feliér. De a kékesfehér már drágább a színtelennél. Ezt követik a drágábbak, a világoskékek, a rózsaszínűek, és a zöldek. Az ilyen színű gyémántok nagyon ritkák és nagyon drágák. Egy kis rózsaszínű briiiáns, amely alig háromkarátos, sokkal drágább, mint a tízszer nagyobb sárga óriás. Legdrágábbak a zöld briliánsok. Ezeknek szinte áruk sincs. Ritkaságok. Legutóbb' egy nyakéket díszítő, alig két és fél karátos zöld briliánsért Du Pont asszony 115 ezer dollárt fizetett. — Talán ez szintén zöld briliáns — kiáltott fel Polnik asszony. — Mutassa meg, kérem. — Ugyan kérem, egyszerű üveg. Az indiai biztosan Kairóban vette a bazárban. De kérem, örömmel megmutatom önnek, asszonyom. — MacAreck úr levette ujjáról a gyűrűt és átnyújtotta a fegyverkereskedő feleségének. A gyűrű körbejárt az asztal mellet ülők kezén. Az elég nagy, zöld kő, széles, ma rnár nem divatos ékkker volt. Súlya több mint négy karát. Vörös aranykeretbe volt foglalva, Az egész gyűrűt beborította a furcsa hieroglifa, az ábrák között még lótusz is volt. Kétségtelenül nagyon eredeti munka. Legtovább Dufay űr nézegette érdeklődéssel a művészi aranymunkát. A társaságban egyedül ő volt briliánsszakértő, csak ő tudta, hogy menynyit ér. Hiszen a gyémánt az ő üzlete. Dufay űr így hát a szakértő szemével nézegette az átadott ékszert. Kipróbálta a fényjátékát, majd azt vizsgálta, hogyan van keretbe foglalva a kő. A „gyökér” aránylag elég hosszú volt és nagyobb veszteség nélkül lehetett az ékszert átköszörülni, új formát adni neki. Mindezt röptében értékelte Dufay úr, de nem szólt. A gyűrűt visszaadta tulajdonosának. Az hanyagul ujjára húzta és felnevetett : — Végül kénytelen leszek lemezre venni az ékszer történetét. Mindenki erről a kőről faggat. Már legalább há- romszázszor meséltem el a történetet. Ugyan, mit beszélek? Legaláb ezerszer. Ügy hozzászoktam ehhez a gyűrűhöz, hogy végül magam is hinni kezdtem titokzatos erejében. Ilyen ostoba vagyok. — Nem mutatta ön soha, egyetlen ékszerésznek sem ? — kérdezte Dufay úr. — Soha. Minek? Emlékszem, amikor még egészen fiatal ember voltam, a farmunkat meglátogatta néha egy Idős ember. A hátán egy önjátszó gépet cipelt. A zeneszekrényeink ősét, csak akkor még kurblizni lehetett. A gépen egy papagáj ült. Ha adtunk neki ötven centet, akkor a papagáj egy. dobozból kihúzott egy borítékot. A borítékon jóslás volt, és egy hasonló gyűrű. A farmon dolgozó nők mindegyike megvásárolta a jövőjét rejtő borítékot egy fél dollárért. A nővéremnek még nem is olyan régen volt egy ilyen kis kékköves gyűrűje. Ogy látszik, Indiában a férfiak vásárolnak gyűrűt a kintornástól. Dufay úr ezúttal sem szólt semmit. Másnap a tenger jelt adott azoknak, akik nem voltak hozzászokva a tengeri vagy a repülőúthoz. Az asztalokon megjelent a tengeri betegség elleni gyógyszer. Sokan nem jelentek meg az ebédlőben. Ellenben mások jól szórakoztak. Az úszómedencében versenyt rendeztek, a fedélzeten sétálók pedig sokan napfür- dőztek. Kialakultak az első flörtök. Nagy sikernek örvendett a néhány óránként kiadott hajóbulettin is. Közölte a nagy tőzsdék eseményeit. Az urak minden megjelent szám után rohantak a hajópostára, hogy táviratot adjanak fel a tőzsedei ügynöküknek. MacAreck úr, aki a Wheeler és a Dufay házaspár foteljei közé helyezett nyugágyon napozott, hanyagul belepillantott az egyik úr kezében levő újságba.. Felnevetett: — Ez igazán nagyszerű. Hajózom, nagyszerűen szórakozom. remek a társaságom, — itt a két úr felé meghajolt, — és ugyanakkor keresek is. New Yorkból való elutazásom előtt megbíztam az ügvnií- kömet. hogy vegyen nekem annyi ..Pacific Airlines” vényt, amennyit csak tud. garn sem *vÜom, miért, szerűen megtetszett a vá lat neve. És mit szólnak hozzá? A részvények ára, mint látom, tizenhét százalékkal emelkedett. Este meg kell ünnepelnünk. így aztán nehéz nem hinni a csodálatos zöld kőben. — Hogyhogy? — csodálkozott Wheeler úr. — ön úgy vásárolt részvényeket, hogy nem is érdeklődött felőle? Nem tudott semmit a légitársaságok konjunktúrájáról? — Nem. Én már becsomagoltam és Friscóba repültem. Itt az ügynököm untatni kezdett, hogy ezt adjuk el, abból meg vegyünk... Hogy a lehető leggyorsabban megszabaduljak tőle, megparancsoltam neki, hogy mindent adjon el, és a teljes összegért vegyen „Pacific” részvényt. Mert éppen azt a, nevet olvastam ki az előttem fekvő tőzsdei lapból. Biztosan a talizmánom súgta meg. Mindnyájan nevettek, de senki sem hitte el a történetet. Ellenben a hölgyek kénytelenek voltak elismerni, hogy az írnek nagyszerűen illik a fehér pulóver, napégetett arcához. — És most hogyan játszik? — érdeklődött Dufay. MacAreck egy pillanatig töprengett, aztán döntött: — Eladom a „Pacific”-et és veszek Szénbányászati Tröszt résztvényt. — Nos, azon ön nem keres! A szénbányászati részvények évek óta esnek. Itt az ön talizmánja már semmit sem segít. Á tőzsdét. fiatalember — tette hozzá Dufay úr —. ismerni kell. nem lehet a nevek után adni-venni. r F oly tatjuk.) reszMa\széo Egy-' la-