Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
A hét 3 kérdése Brezsnyev-látogatás Szófiában, tárgyalás Moszkvában a spanyol külügyminiszterrel, állásfoglalás a kambodzsai ügyben és ellenszavazat a Biztonsági Tanácsban; a szovjet diplomáciai aktivitás láttán sokan kérdezik, hogyan és miért élénkült meg a szovjet külpolitikai tevékenység? Az iráni események a sah távozása után — ha lehet — még izgalmasabbakká váltak. Felvetődik a kérdés: milyen álláspontra helyezkedik Amerika az iráni új fejleményekkel kapcsolatban? A Közel-Kelet ismét előtérbe kerül egyrészt a palesztin nemzeti tanács ülésezése, másrészt a Biztonsági Tanács vitája nyomán, de a problémák súlyos voltát a világ emlékezetébe idézhetik merényletek és izraeli megtorló kommandóakciók éppúgy, mint az sa Todor Zsivkovval is ezt támasztja alá. Az európai tőkésországokkal szintén a békés egymás mellett élés és az enyhülés jegyében kívánja fejleszteni kapcsolatait a Szovjetunió. Ennek jele a spanyol külügyminiszter moszkvai útja — először járt a spanyol diplomácia vezetője a Szovjetunióban. A kétoldalú kapcsolatokon kívül megvitathatták az európai biztonsági és együttműködési értekezletnek 1980-ra Madridba összehívott következő „fordulójával” kapcsolatos kérdéseket is. Milyen álláspontra he- lyezkezdhet Amerika az új iráni fejlemények láttán? Az iráni uralkodó távozásával az ország súlyos válsága berendezésük sorsa is, a legfontosabbakat már leszerelték és „biztonságos helyre szállították’” — ezekkel figyelték például a Szovjetunió rakétakísérleteit. Ugyancsak nyugtalanságra ad okot, hogy az iráni olajcsapból változatlanul csak cseppekben érkezik a fontos nyersanyag — a mai termelés még a belső fogyasztásra sem elegendő. Az USA és Nyugat-Európa több országának olajimportjában 10—20 százalékos az iráni olaj részesedése. Ma még tele van minden olajtartály az USA-ban, Franciaországban, az NSZK- ban, Hollandiában — a tőkés társaságok még az olajár emelése előtt megtöltötték. De mi lesz, ha az iráni válság még hónapokig eltart? Teheránban több millióan követelték a Baktiar-kormány lemondását éa a sah trónfosztását. Képünkön: felvonulók tömege az iráni fővárosban amerikai Atherton tárgyalásai. Mi jellemzi most a közel-keleti helyzetet? Hogyan és miért élénkült meg a szovjet külpolitikai íevékenység? •1 ————————“ A válaszért a legilletékesebbhez, Leonyid Brezsnyevhez folyamodhatunk, akinek a hét elején jelent meg az amerikai Time hírmagazinban egy nagy feltűnést keltő nyilatkozata. Az interjúban kiemelte a SALT—II. szerződés aláírásának a fontosságát és elemezte annak hatását a szovjet— amerikai kapcsolatokra, valamint a nemzetközi enyhülés folytatódására. Az SZKP főtitkára hangsúlyozta, hogy az enyhülés elsősorban a hidegháború leküzdését jelenti, az áttérést a normális, kiegyensúlyozott államközi kapcsolatokra, a készséget atekintet- ben, hogy a'nézeteltéréseket és a vitákat nem erővel, hanem békés eszközökkel oldják meg. A Biztonsági Tanácsban ellenszavazatával — vétójával — a Szovjetunió megakadályozta, hogy a világszervezetnek ez a testületé olyan határozatot hozzon, amelyet az enyhülés ellenségei (Pekingtől Washingtonig) a kambodzsai nép és a szocialista Vietnam ellen használhatnának fel. A szovjet vétó kifejezésre juttatta a szocialista nagyhatalomnak azt az elszántságát, hogy megvédi az igaz ügyért küzdőket, azok mindenkor ' számíthatnak a Szovjetunióra. Természetes, hogy a Szovjetuniónak a szocialista országokkal a legszorosabbak a kapcsolatai. Így Bulgáriával, amelynek a szerepe a Balkánon és a Fekete-tenger térségében az utóbbi időben megnőtt — Leonyid Brezsnyev szófiai látogatása és tárgyalátúljutott az első szakaszán. Jön a következő vagy — jönnek a következő szakaszok... Kétségtelen, hogy Mohammad Reza Pahlavi sah épp azért maradhatott és maradt a teheráni palotában, mert Washington mindeddig reménykedett abban, hogy talán sikerül megtartani a császárt a „pávatrónon”. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Reza Pahlavi bizalmi embere volt az USA-nak. (Érdekes részlet: amikor a sah megérkezett Asszuánba, hirtelen ott termett Gerald Ford, a korábbi amerikai elnök, hogy tárgyaljon vele. Miről? Senki sem tudja.) Egyes amerikai lapjelenlések szerint Brzezinski, az elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója volt az, aki a sah melletti kitartást javasolta Carter elnöknek... Washingtonban nyugtalanul figyelik a teheráni tüntetések folytatódását, azt, hogy Bak- tiar kormánya láthatólag szintén kevés népi támogatásra számíthat. Pedig — ha már sah nincs, jó Baktiar is — most a hivatalos amerikai álláspont az új kormány megsegítését helyezi kilátásba. Carter elnök nyílt felszólítást intézett Párizs melletti száműzetésében igen-igen tevékeny siita főpaphoz, Khomeinihez: csatlakozzék az új kormányhoz. Az ajatollah ezt ugyancsak nyíltan visszautasította... Khomeini korábban azt mondta, hogy az Egyesült Államok tudtával és segítségével készül puccsra az iráni hadsereg vezetése. Ezt pedig Washingtonban cáfolták. Az amerikaiakat idegesíti az Iránban levő számtalan kémMi jellemzi ma a közel* keleti helyzetet? Félénk próbálkozás a három érdekelt részéről (USA, Egyiptom, Izrael) a különbéke nyélbeütését célzó tárgyalások felújítására, a palesztin mozgalom sorainak újjárendezése, a libanoni ENSZ-erők megbízatásának megkérdőjelezése, mindezek alapján pedig a fegyveres cselekmények újra- jelentkezése — így foglalható össze tömören a pillanatnyi közel-keleti helyzet. Atherton amerikai utazó nagykövet ingajárata a különbéke dolgában még azt mutatja, hogy először ilyen alacsonyabb diplomáciai szinten kezdik újra a tárgyalásokat Washington, Kairó és Tel Aviv urai. Hetek, hónapok telhetnek el, míg ismét magasabb vagy éppen csúcsszinten tárgyalnának és megállapodnánakDamaszkuszban ülésezett a palesztin nemzeti tanács, a palesztin nép parlamentje, s elfogadta a mozgalom politikai programját, amely kimondja a saját állam megalakításának szükségességét. Az okmányban hangsúlyozták a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott szövetségi kapcsolat jelentőségét. Libanonban a francia és az iráni csapatok visszavonása után egyre kevésbé hatékonyak az ENSZ békefenntartó erői — amelyek mandátumát egyébként a BT pénteki ülésén öt hónappal meghosszabbította. Pedig tevékenységükre szükség lenne, ezt bizonyította az izraeli ejtőernyősök pénteki kommandóakciója is. Ellentétes hírek érkeztek a támadás kudarcáról vagy sikeréről: az izraeli hadügyminiszter elégedetten nyilatkozott, Arafat szerint az akció kudarcba fúlt. Az ENSZ erők megfigyelői 30 izraeli halottról tudtak... Pálfy József *2 NÓGRÁD - 1979. január 21., vasárnap Energiahelyzet Csehszlovákiában Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Csehszlovákiában évente mintegy 9 százalékkal növekszik a villamosenergiaszükséglet, ezért igen gyors ütemben kell bővíteni az ellátás belföldi és importforrásait. A hazai villamosáramtermelés 1937 óta — noha Csehszlovákia már ekkor is az iparilag fejlett államok közé tartozott — 16-szorosára nőtt, s 1977-ben már megközelítette a 70 milliárd kilowattórát. A felhasznált energia aránylag nagy hányadát, a nemzetközileg átlagos 30 százalékkal: szemben 70 százalékát hazai fekete- és barnaszénből, valamint lignitből állítják elő. Az ország energiaellátása és ezáltal egész gazdasági fejlődése tehát szilárd, megbízható alapokon nyugszik. Ennek ellenére most már néhány éve növekvő feszültségek jellemzik a csehszlovák energiahelyzetet. Ezek egész éven át, és különösen a téli időszakban kényszerű fogyasztási korlátozásokat okoznak, amelyek elsősorban a termelést fékezik, de a legnehezebb időszakokban — mint amilyen most az év eleji fagyhullám miatt kialakult — a lakosság mindennapi életét is érintik. Néhány napja az ipari üzemek a korábbinál lényegesen kevesebb áramot kapnak, országszerte csökkentették a közvilágítás mértékét, egyhetes iskolai szünetet rendeltek el, a televízió pedig a korábbinak töredékére volt kénytelen csökkenteni napi adásidejét. Az energiaellátási nehézségek részben abból erednek, hogy a téli időszakban ugyanis a nagyhozamú külfejtések termelése csökken, s a kisebb mennyiségű szén is nehezebben jut el az erőművi kazánokig, mert összefagy a szállítóeszközökben és a tárolóhelyeken. A mostani idényben fokozta a szénellátási zökkenőket, hogy a barnaszén legnagyobb részét szolgáltató észak-csehországi bányavidéken tavaly elmaradás vol* a termelésfejlesztő beruházásokban, több százezer tonnával kevesebbet termeltek, s emiatt az erőművek nem tudtak télire elegendő fűtőanyagot tárolni. 1971 és 1975 között az ország a szükséges energiatöbblet 90 százalékát még behozatalból teremtette elő, a jelenlegi ötéves tervben viszont a felhasználás emelkedésének már egyharmadát hazai forrásokból kell fedezni. Főként úgy, hogy az eredetileg tervezettnél gyorsabb ütemben növelik a széntermelést: ennek mennyisége tavaly már meghaladta a 123 millió tonnát, idén pedig várhatóan eléri az 1980-ra tervezett 125 millió tonnás évi szintet. Az állandósult energetikai nehézségek másik fő oka: az energiával való ésszerűtlen, hanyag, sőt helyenként pazarló gazdálkodás. Nemrég Lubomir Strougal miniszter- elnök figyelmeztetett arra, hogy Csehszlovákia az egy főre jutó évi, csaknem 7 tonnás tüzelőanyag-fogyasztás tekintetében a világ élvonalába tartozik, viszont népgazdaságában az energiaforrások fel- használásának hatékonysága egyharmaddal-egynegyeddel rosszabb, mint a többi fejlett ipari országban. Ennek egyik általános oka aiz, hogy a csehszlovák üzemek átlagos hatékonysága elmarad a nemzetközi élvonaltól, tehát adott — s többnyire csak egy műszakban kihasznált — állóeszközállománnyal, anyag- és energiafelhasználással a kívánatosnál és lehetségesnél kisebb termelési értéket állítanak elő. Amint azonban illetékesek rámutatnak, vannak ennél kézzelfoghatóbb okok is: már az erőművekben nem elég jó hatásfokkal tüzelik a szenet, vagyis a szükségesnél többet használnak fel belőle, továbbá az áramfelhasználó üzemekben nem törekszenek céltudatosan határozott műszaki és szervezési intézkedésekkel a fogyasztás csökkentésére és a lakosság sem takarékoskodik eléggé villanyárammal, amelynek ára egyébként világviszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozik. * A sajtóban' sok szó esett arról, hogy miközben Csehszlovákiában változatlanul igen olcsó a villanyáram, az energetikai ipar fejlesztése egyre költségesebb. Az új hőerőművek kapacitásainak létrehozása ma már kétszerannyiba kerül, mint a hetvenes évek elején, s ráadásul a széntermelés növelésének, új széntüzelésű erőművek létesítésének lehetőségei Csehszlovákiában pár éven belül kimerülnek. Az energetikai fejlesztés^ fő járható útja az atomerőművek építése marad. Pár héttel ezelőtt Jaslovske Bohu- niceben, az ország első nagy atomerőművében megkezdték az első 440 megawattos reaktoregység próbaüzemeltetését, és a tervek szerint 1990-ig összesen 8 ilyen egységből álló 3 atomerőmű szovjet segítséggel való megépítése révén mintegy 30 százalékra növeli a villamosánam termelésében az atomerőművek részesedését. Ezek az üzemek azonban az eddiginél is nagyobb összegű beruházásokat tesznek szükségessé. ' Legutóbb, tavaly decemberi ülésén a CSKP Központi Bizottsága is igen hangsúlyosan foglalkozott az energiatakarékosság égető feladataival. Célul tűzte ki többek között, hogy fokozottabban érdekeltté kell tenni anyagilag a dolgozókat az áramfogyasztási normák megtartásában, az erőművekben — a berendezések korszerűsítésével és más módszerekkel — számottevően csökkenteni kell a felhasználási hányadot, továbbá az országos tüzelőanyag- és energiafelhasználásban olyan állami műszaki fejlesztési és szervezési programokat kell megvalósítani, hogy 1979 folyamán a tervezetthez képest összesen 2 millió tonna fűtőanyagot lehessen megtakarítani. innen — onnan Anvar Szadat egyiptomi államfő szombaton magas rangú egyiptomi küldöttség élén kétnapos látogatásra Khar- toumba érkezett, hogy Gaafar Nimeri szudáni köztársasági elnökkel a nap folyamán megnyissa a két ország parla-, mentjének együttes ülését. A két ország mintegy 600 parlamenti képviselőjének együttes ülése javaslatokat dolgoz ki Egyiptom és Szudán politikai és gazdasági integrációjának előmozdítására.' X Az Afrikai Egységszervezet felszabadítási bizottsága 32. ülésszakán határozatot fogadott el. Megerősítette eltökélt szándékát, hogy megszünteti a kontinensen az imperializmus és a fajüldözés maradványait is. A felszabadítási bizottság munkájában részvevő küldöttek elítélték a Nyugat mindenfajta beavatkozását a földrészen és követelték, hogy az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, illetve szövetségeseik hagyjanak fel a Dél-Afriká- nak és Rhodesiának nyújtott politikai, gazdasági és katonai támogatással. X Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke és Gus Hall, a párt főtitkára a Pol Pót—leng Sary-rezsim megdöntése alkalmából táviratban üdvözölte Heng Samrint, a kambodzsai népi forradalmi tanács elnökét. X Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök szombati sajtó- értekezletén bejelentette: amennyiben a kambodzsai népi forradalmi tanács kéri, az indiai kormány kész elismerni az új kambodzsai vezetést. Norodom Szihanuk herceg pénteken este elhagyta azt a New York-i kórházat, ahol vasárnap óta idegklmerült- séggel ápolták. Szihanuk a hírek szerint rövid időn belül Franciaországba utazik. X Százezernél több érdeklődő kereste fel egy hét alatt a müncheni magyar kiállítást, ahol a Hungexpo rendezésében 35 külkereskedelmi, illetve exportjogú vállalat mutatta be a magyar ipar készítményeinek széles skáláját. A magyar vállalatok szakmai napjain új kooperációs és kereskedelmi kapcsolatok bontakoztak ki. A müncheni kiállításon igen nagy sikerük volt a magyar könyveknek és hanglemezeknek. Mozgalom a SALT-ért Vezető amerikai közéleti személyiségek, tudósok, üzletemberek, művészek országos mozgalmat indítottak az új SALT-szerződésért, annak washingtoni törvénybeiktatásáért. A mozgalom élén a többi között Clark Clifford korábbi hadügyminiszter, Henry Cabot Lodge volt szenátor és ENSZ-nagykövet áll. A hadászati fegyverzetkorlátozást támogatók hosszú névsorában ismert vezető demokrata és republikánus politikusok, egyházi és szakszervezeti tisztség- viselők is szerepelnek. A második SALT-egyez- mény törvénybeiktatása elsőrendű fontosságú az amerikai nép érdekei, biztonsága szempontjából. A szerződés egyenlően korlátozza a két nagyhatalom támadó nukleáris fegyvereit, mérsékli új fegy- ve-rendszerek kifejlesztését és döntő lépés további, még átfogóbb fegyverzetkorlátozási és -csökkentési megállapodások felé — hangsúlyozza a mozgalom ma nyilvánosságra hozott felhívása. Townsend Hoopes, az amerikai légierő volt miniszterhelyettese és Charles Yost korábbi ENSZ-nagykövet a zászlóbontó nyilatkozatában rámutat: amennyiben az Egyesült Államok nem iktatja törvénybe a (jövendő) új SALT-egyezményt, lehetetlen ellenőrizni, csökkenteni a fegyverkezési versenyt, növekedne a két nagyhatalom közötti politikai feszültség és meredeken emelkednének a fegyverkezési kiadások. A két ismert politikus emlékeztet rá, hogy a közvéleménykutatások egybehangzó tanulsága szerint az amerikaiak 70—80 százaléka támogatja a Szovjetunióval kötendő új SALT-szerződést és arra is utal, hogy Washington fő NATO-szövetségesei nyomatékosan sürgették az egyezmény megkötését, ratifikálását. A nyilatkozat megállapítja: a két nagyhatalom hadászati egyensúlya szilárd, ha stratégiai erőik különbözőképpen épültek is fel. A mozgalom állásfoglalásában sorra cáfolja a SALT ellenfeleinek híreszteléseit az Egyesült Államok állítólagos gyengüléséről, „a Szovjetunió részéről fenyegető veszélyről”. Az új mozgalom jelentősen segítheti az új SALT-egyez- mény ügyét — mutatnak rá megfigyelők és az ügy washingtoni állása valóban sok segítséget tesz szükségessé. A legújabb felmérések szerint a száztagú szenátusban jelenleg legfeljebb hatvan, talán még kevesebb támogatója van_ az új SALT-nak: a szerződés törvénybeiktatásához kétharmados többségre, 67 szavazatra van szükség. A kormány — amennyiben a szerződést, amint remélhető a következő hónapokban aláírják — szívós harcra készül a még „ingadozó” szenátorok megnyeréséért. Carter elnök máris katasztrofális következményekről beszél arra az esetre, ha a törvényhozás nem hagyná jóvá az egyezményt.
