Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
Reza Pahlavi Amerikába átázik Változó események, változó amerikai vélemények tíeltal András, az MTI tudósítója jelenti: David Newson, amerikai külügyminiszter-helyettes kedden este hivatalosan is megerősítette, hogy az iráni sah az Egyesült Államokba tart. Reza Pahlavit államfőként kezelik majd Amerikában, és nem tudják, hogy meddig marad — jelentette ki az iráni válsággal foglalkozó tárcaközi „akcióbizottságot” vezető diplomata a köz- művelődési tv-hálózatban. Newson egyébként rendkívül óvatosan nyilatkozott. Mint mondotta, Washington célja az, hogy „közelítse” egymáshoz az Iránban szembenálló feleket kész „segíteni”, de „csak korlátozott szerepünk lehet”. A külügyminiszter-helyettes közölte, hogy „elővigyázatossági intézkedéseket tettek” az Iránban levő korszerű amerikai fegyverek, berepdezések védelmére. A tv-műsorban megszólaltatták Rouhan Sahriart, Khomeini ajatollah egyesült államokbeli megbízottját is. Sahriar közölte: Khomeini napokon belül kijelöli annak a tanácsnak a tagjait, amelyre Irán vezetését akarja bízni. Ha a Baktiar-kormány ellenállna, ugyanarra a sorsra jut, mint a sah — mondotta — „hiszen Baktiarékat csak az Egyesült Államok támogatja”. Carter elnök kedden, az NBC tv-nek adott nyilatkozatában ugyancsak igen óvatosan, a nyílt állásfoglalást, elkötelezettséget kerülve foglalkozott az Iráni kérdéssel. Carter, aki még néhány hete is teljes támogatásáról biztosította a sahot, most csak annak a reményének adott hangot, hogy Irán „a változások után is” az- Egyesült Államok barátja marad. Az Egyiptomban tartózkodó Reza Pahlavi iráni sah kedden késő este zárt ajtók mögött kétórás eszmecserét folytatott vendéglátójával, Szadat egyiptomi elnökkel. A megbeszélésről hivatalosan semmit sem közöltek. Az A1 Ahram értesülése szerint a legfrissebb iráni fejleményeket és a közel-keleti helyzetet tekintették át. Hírügynökségek emlékeztetnek rá, hogy Reza Pahlavi Szadat elnök személyes jóbarátja és, hogy Irán az 1973-as háború óta egymilli- árd dollár hitelt nyújtott Egyiptomnak. Sapur Baktiar iráni kormányfő rádióbeszédet intézett az ország népéhez és ebben nyugalomra intette az országot. Az iráni népnek — mondotta — meg kell mutatnia, hogy méltó a szabadságra és a demokráciára. A kormányfő bejelentette: parancsot adott a fegyveres erőknek, hogy vegyenek őrizetbe mindenkit, aki „méltánytalanul próbálja a helyzetet a maga javára kiaknázni”. Baktiar a nemzeti érdekekkel és a vallással egyaránt ellentéteseknek minősítette a tüntetéseket és a sztrájkokat. Ssovipt—spn nyol kapcsolatok Gromiko és Oreja tárgyalásai Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán délután megkezdte tárgyalásait Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszterrel, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra érkezett Moszkvába. Oreja egyébként az első spanyol külügyminszter, aki a Szovjetunióba látogat. A spanyol diplomácia vezetője a repülőtéren adott rövid nyilatkozatában hangoztatta: útját a két ország közötti kapcsolatok fejlődésében tett újabb fontos lépésnek tekinti. A látogatás új lehetőségeket tár fel a két ország viszonyának bővítésében — mondotta. Gromiko ugyanakkor kijelentette: a Szovjetunió minden téren fejleszteni kívánja kapcsolatait Spanyolországgal, mind politikai, mind gazdasági, mind pedig kereskedelmi területen egyaránt. A két külügyminiszter tárgyalásain, amelyek a kiadott közlés szerint tárgyszerű légkörben folytak, elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról, a fejlesztés lehetőségeiről volt szó. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy mind politikai, mind egyéb területeken az együttműködés bővítésére törekszenek. Ugyancsak szó volt nemzetközi kérdésekről is. így a leszerelés és az európai biztonság időszerű problémáiról. Gromiko és Oreja tárgyalásai csütörtökön folytatódnak. (MTI) Katasztrófa Becslések szerint mintegy ezer ember vesztette életét az iráni földrengés következtében, amely — mint jelentettük — kedden rázta meg az ország északkeleti részeit. A katasztrófa sújtotta körzetben, Khoraszan tartományban, három falu esett a földmozgás epicentrumába. Itt ösz- szesen ezemyolcszázan éltek. A Vörös oroszlán és a nap, a Vöröskeresztnek megfelelő iráni szervezet mentőosztagai eddig 199 személy holttestét emelték ki a romok alól. A szervezet szóvivője közölte, hogy a három faluban körülbelül ezer épület dőlt össze. Szemtanúk beszámolóiból kitűnik, hogy a földrengés mindent elpusztított. A kormány szállítóreoülőgépeken nagy mennyiségű sátrat, takarót és élelmiszert küldött a körzetbe. Teheránban közölték, hogy a jelenlegi feszült helyzetben Sapur Baktiar kormányfő nem utazhat a helyszínre. kambodzsai állásfoglalások Győri Sándor, az MTI Judo - sitója jelenti: A kambodzsai külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki az ország külképviseletével kapcsolatban. Az SPK hírügynökség által közreadott nyilatkozat bevezetőben emlékeztet rá, hogy a kambodzsai népfelkelés teljes győzelmével a népi forradalmi tanács lett az ország egyedüli törvényes képviselője. Ennélfogva a bukott rezsim valamennyi külföldi képviseletének, beleértve a nagykövetségeket, abba kell hagynia tevékenységét, A kambodzsai diplomáciai személyzetnek a helyén kell maradnia, várnia kell az új utasításokat. A képviseletek a köztes időszakban nem tehetnek semmi olyat, ami káros lehet a Kambodzsai Nép- köztársaság államának és népének érdekeire nézve. A kambodzsai diplomaták felelőséggel tartoznak a külképviseletek vagyonát és dokumentumait illetően. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Kambodzsai Népköztársaság megbünteti a méltatlan magatartást tanúsító diplomatákat. A külképviseletek vagyona, dokumentumai, bankszámlái, házai és járművei a kambodzsai nép vagyonát képezik, s a népi forradalmi tanács illetékességébe tartoznak. A kambodzsai népi forradalmi tanács egyidejűleg felkérte azoknak az országoknak a kormányát, ahol a Pol Pót— leng Sary-rezsim külképviseletet létesített: tegyenek megfelelő intézkedéseket a nemzetközi joggal és gyakorlattal összhangban a szóban forgó képviseletek vagyonának és dokumentumainak megoltal- mazására, amíg a népi forradalmi tanács át nem veszi az intézményeket. Az SPK hírügynökség egyébként állásfoglalást tett közzé Kambodzsa belső helyzetéről, s a Pol Pot-rezsim képviselőjének ENSZ-beli szerepléséről. A kommentár rámutat, hogy az ország felszabadulása óta eltelt rövid időszakban máris figyelemre méltó változások történtek az ország életében. A forradalmi egységek a lakossággal összhangban felszámolták a bukott rezsim koncentrációs táborait, kényszermunka-szervezeteit. A lakosság széles tömegei üdvözölték a forradalmi hadsereget, csatlakozva a falvak és a városok normális életének helyreállításához. A SÍRÓ HARMADIK TAJVANI DILEMMÁK A világpolitika színpadán sűrűn előfordul, hogy két ország között történt eseményekből, változásokból valaki más, egy nevető harmadik húzzon hasznot. De előfordul ennek ellenkezője is — amint ezt Tajvan példája bizonyítja. Hiszen a szigetnek az 1979. január 1-i kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvétel nem egyszerűen diplomáciai presztízsveszteséget jelent, hanem politikai jövőjének és szerepének alkonyát Irreális szerep Tajvan szigete (amelyet a portugál hajósok először For- mosának kereszteltek) a század elejétől a második világháború végéig japán megszállás alatt állt. A kínai polgár- háborúban legyőzött reakciós Kuomintang-hadsereg 1949- ben szállta meg a Kínától 200 kilométerre sem levő, Belgium nagyságú szigetet. Így lett Tajvan a maga mindösz- sze 16 millió lakosával „Kínai Köztársaság”. Csang Kaj- sek diktátor a „kommunista lázadók kormányát” törvénytelennek ítélve Tajvannak követelte a jogot Kína egyedüli képviseletére, s politikájának alapjává tette a szárazföldi Kína visszafoglalásának meghirdetését. Ez az irreális politika kizárólag erőteljes nyugati segítséggel volt elképzelhető: a tajpeji rendszer bőkezű gazdasági segítséget kapott a tőkésországoktól; az Egyesült Államok pedig az 1954-ben megkötött katonai szerződéssel a szigetek védelmére és fegyverszállításokra tett ígéretet. Tajvant ma is önkényuralmi rendszerben kormányozzák, a kezdettől fogva fennálló rendkívüli állapot törvényei alapján. A vezetésben — amelynek ideológiai alapja változatlanul a vak antikom- munizmus — mindössze any- nyi változás történt, hogy az 1975-ben elhunyt Csang Kaj- sek posztjára fia, a most 68 éves Csang Csing-kuo lépett. Pillanatnyilag ő Tajvan elnöke, államfője, a Kuomintang vezetője és a hadsereg főparancsnoka egyszemély- ben. Üdvözlő távirat Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára táviratban üdvözölte az orenburgi építkezéseken dolgozó szovjet, bolgár, magyar, lengyel, román, csehszlovák és NDK- beli munkásokat, abból az alkalomból, hogy üzembe helyezték a „Szövetség” gázvezeték fővezetékét és az orenburgi gázkomplexum harmadik egységét. A távirat egyebek között hangsúlyozza: ez a hatalmas építkezés meggyőző példája a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés fejlődésének, különös tekintettel az együttműködés új formáira, amelyek biztosítják a kulcsfontosságú gazdasági feladatok megoldását az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség alapján. (MTI) Válsághangulat Rómában Ma még nehéz megjósolni: kiállja-e eddigi legnehezebb próbáját az olasz ötpárti megállapodás. Kétségtelen, hogy a még Aldo Moro által létrehozott parlamenti többség — amely Giulio Andreotti egyszínű, csupa kereszténydemokrata politikusból álló kabinetjét hivatott támogatni — az utóbbi időben rendkívül törékenynek bizonyult. A kereszténydemokraták, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták és republikánusok szövetségére az első csapást Moro meggyilkolása mérte. Azóta a kereszténydemokrácia látványosan eltávolodott tragikus sorsú elnökének szellemi hagyatékától, s egyre inkább a párt jobboldala a hangadó. A szocialisták igyekeznek megtépázott tekintélyüket visszaszerezni; ennek érdekében a múlt év ősze óta fontos kérdésben zajos vitát provokáltak az Olasz Kommunista Párttal. Ügy tűnik, a többi párt is megelégelte a többségben viselt szerepét, s nemrég a szociáldeNÓGRÁD - 1979. január 18., csütörtök mokráták már nyíltan követelték Andreotti kormányának lemondását. Római megfigyelők kritikusnak minősítik a jelenlegi helyzetet. Meglehet, az úgynevezett Pandol- fi-terv csupán majd ürügyet szolgáltat a többség szétbomlásához, de a jelekből ítélve, még Andreotti közismert hajlékonysága sem lesz képes elodázni a válságot. Az olasz kincstárügyi miniszterről elnevezett hároméves programot már eddig is sok bírálat érte. A kormány ugyan a múlt héten jóváhagyta, a pártok azonban óvakodnak tőle. Elsősorban azért, mert a terv egyik sarkalatos pontja a munkabérek befagyasztása. Csakhogy a szak- szervezetek szerint semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a bérből és fizetésből élő milliók rovására a tőkések nem saját profitjukat növelik, hanem új munkaalkalmakat teremtenek. Ami a mezzogiornot, vagyis az olasz délt illeti, a program meglehetősen szűkkeblűén intézkedik a várva várt beruházásokat illetően. Hasonlóképpen lassú ütemben számolnák föl a munkanélküliséget, ami pedig az olasz társadalom egyik legégetőbb problémája, lévén 1,7 millió az állást keresők száma. Baljós jelként értékelik Rómában, hogy a szakszervezetek fölhagytak eddigi várakozási álláspontjukkal, s február 2-ára általános sztrájkot hirdettek. Ugyancsak a kormányválság esélyeit növeli az a körülmény, hogy az OKP vezetői közül többen a közelmúlt napokban úgy nyilatkoztak, hogy a kommunisták nem tartják örökérvényűnek az ötpárti megállapodást, s a tétlenségbe merevedett kormányzattal szemben esetleg ismét ellenzékbe vonulnak. Kétségtelen, hogy az OKP vezetőségének szerdai ülése meghatározó lehet a kabinet sorsára nézve. A kommunisták döntését viszont az a cseppet sem lebecsülendő körülmény befolyásolja, hogy az újabb kormányválság beláthatatlan következményekkel járhat a társadalmi és gazdasági feszültségektől terhes Itáliában. Gyapay Dénes Apa és fiú: Csang Csing-kuo elnök Csang Eaj-sek képmása alatt Sajátos feszültséget jelent a „szárazföldiek” és a helybeliek ellentéte: a Kínából érkezettek és utódaik változatlanul igyekeznek maguknak fenntartani a hatalom kulcs- pozícióit. Az utóbbi években több intézkedést kellett hozni az ellentétek korlátozására, mivel csak a hatalom fokozott megosztása bírhatja az ipart és a kereskedelmet kezében tartó helyi burzsoáziát arra, hogy ne okozzon belpolitikai katasztrófát a nemzetközi tekintélyétől már amúgy is megfosztott kormányzatnak. Problémát okoz a hatalmi szerkezet fenntartása más szempontból is: fiz eredetileg Kínáról jött és névleg most is azt képviselő politikusok zöme kiöregedett; a „nemzet- gyűlésben” az átlagos életkor 70 év körül jár. Mivel az anyaország „lázadása” tartósnak bizonyult, országos választások helyett az akkori mandátumokat hosszabbították meg. Ennek következménye, hogy egy szavazásra vagy gyűlésre megjelenő képviselők aggok gyülekezetének hatnak, akik sokszor tolókocsival, vagy kísérőktől támogatva érkeznek. Diplomáciai vereségek A nemz ».közi helyzet változásai Tajvan elszigetelődéséhez vezettek: 1971-ben kizárták az ENSZ-ből és napjainkban mindössze 21 állammal áll diplomáciai kapcsolatban. Nixon 1972-es kínai látogatása íf.ár jelezte: Tajvan leghűségesebb szövetségese is a Kínai Népköztársasághoz való közeledésre hajlik. Az USA akkori elnöke ugyan még azt ígérte: „Kapcsolataink Kínával nem fognak barátaink rovására tisztázódni”, — s a közeledési folyamatot valóban lassította a tajvani kérdés megoldatlansága — mostanra a jelek szerint elegendőnek ítélték Washingtonban a Kína által nyújtott biztosítékokat. S teljes joggal: számos diplomáciai nyilatkozat alapján biztosra vehető, hogy Peking nem fog erőszakot alkalmazni Tajvannal szemben, sőt a közeledés módozatait keresi. Gazdasági és politikai gesztusok sorát teszí, hogy kifejezze: mindenképp békés úton akarja a sziget integrálását elérni. (Peking megszüntette a partjai közelében levő szigetek ágyúzását, s nyugati hírszerző jelentések szerint a Tajvanhoz közeli területekről a szovjet és vietnami határhoz vezényelte csapatait.) Túlélési esélyek Tajvan nem tekinthető védtelennek: félmilliós hadsereggel, s korszerű felszereléssel rendelkezik, Washington pedig az elkövetkező években is folytatni akarja hadianyag- és fegyverszállításait. Gyors ütemben fejlődik Tajvan saját hadiipara és szakértők egybehangzó állítása szerint 1980-ra atombomba előállítására is képesek lesznek! A költségvetés majd felét katonai célokra fordítják. A valódi támpontot mégsem a fegyverek jelentik; a gazdaság 1/jlyzete az az alap, amelyre támaszkodva a sziget reméli sajátos helyzetének megőrzését. A gazdasági segélyek, a munkaerő olcsósága, a következetes iparfejlesztés valóban gyors fejlődési ütemet eredményezett. Az Egyesült Államok ugyancsak sietett kijelenteni: a diplomáciai kötelék felbontása semmiképp nem jelent teljes szakítást; továbbra is széles körű kereskedelmi-, kulturális és egyéb kapcsolatokat akarnak fenntartani Tajvannal. A jelenlegi helyzetben a tajvani fő kérdés: meddig lehetséges a mostani státus quo megőrzése? Mennyire őszinte és menn? ire indokolt Csang Csing-kuo részéről mindenféle tárgyalás merev visszautasítása? Kibontakozhat-e az eddig teljes hallgatásra kényszerített „Tajvan függetlenségéért” mozgalom? Mit ért Peking békés rende-, zésen ? Az ugyanis bizonyos, hogy hosszú távon nem képzelhető el olyan kompromisszum, amelynek feltételeit Tajvanról diktálhatnák. Rövid távon viszont úgy tűnik, hogy a jelenlegi törékeny egyensúly az, amelynek fennmaradása falószínű és ami belátható ideig az érintett feleknek leginkább érdekében áll. __^___ Szegő Gábor
