Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

Reza Pahlavi Amerikába átázik Változó események, változó amerikai vélemények tíeltal András, az MTI tu­dósítója jelenti: David Newson, amerikai külügyminiszter-helyettes kedden este hivatalosan is megerősítette, hogy az iráni sah az Egyesült Államokba tart. Reza Pahlavit államfő­ként kezelik majd Ameriká­ban, és nem tudják, hogy meddig marad — jelentette ki az iráni válsággal foglalko­zó tárcaközi „akcióbizottsá­got” vezető diplomata a köz- művelődési tv-hálózatban. Newson egyébként rendkí­vül óvatosan nyilatkozott. Mint mondotta, Washington célja az, hogy „közelítse” egymáshoz az Iránban szem­benálló feleket kész „segíte­ni”, de „csak korlátozott sze­repünk lehet”. A külügymi­niszter-helyettes közölte, hogy „elővigyázatossági intézke­déseket tettek” az Iránban le­vő korszerű amerikai fegyve­rek, berepdezések védelmére. A tv-műsorban megszólal­tatták Rouhan Sahriart, Kho­meini ajatollah egyesült ál­lamokbeli megbízottját is. Sahriar közölte: Khomeini na­pokon belül kijelöli annak a tanácsnak a tagjait, amelyre Irán vezetését akarja bízni. Ha a Baktiar-kormány ellen­állna, ugyanarra a sorsra jut, mint a sah — mondotta — „hiszen Baktiarékat csak az Egyesült Államok támogatja”. Carter elnök kedden, az NBC tv-nek adott nyilatkoza­tában ugyancsak igen óva­tosan, a nyílt állásfog­lalást, elkötelezettséget ke­rülve foglalkozott az Iráni kérdéssel. Carter, aki még né­hány hete is teljes támogatá­sáról biztosította a sahot, most csak annak a reményé­nek adott hangot, hogy Irán „a változások után is” az- Egyesült Államok barátja ma­rad. Az Egyiptomban tartózkodó Reza Pahlavi iráni sah ked­den késő este zárt ajtók mö­gött kétórás eszmecserét foly­tatott vendéglátójával, Szadat egyiptomi elnökkel. A megbe­szélésről hivatalosan semmit sem közöltek. Az A1 Ahram értesülése szerint a legfrissebb iráni fejleményeket és a kö­zel-keleti helyzetet tekintet­ték át. Hírügynökségek emlé­keztetnek rá, hogy Reza Pah­lavi Szadat elnök személyes jóbarátja és, hogy Irán az 1973-as háború óta egymilli- árd dollár hitelt nyújtott Egyiptomnak. Sapur Baktiar iráni kor­mányfő rádióbeszédet intézett az ország népéhez és ebben nyugalomra intette az orszá­got. Az iráni népnek — mon­dotta — meg kell mutatnia, hogy méltó a szabadságra és a demokráciára. A kormányfő bejelentette: parancsot adott a fegyveres erőknek, hogy ve­gyenek őrizetbe mindenkit, aki „méltánytalanul próbálja a helyzetet a maga javára ki­aknázni”. Baktiar a nemzeti érdekekkel és a vallással egy­aránt ellentéteseknek minősí­tette a tüntetéseket és a sztrájkokat. Ssovipt—spn nyol kapcsolatok Gromiko és Oreja tárgyalásai Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere szer­dán délután megkezdte tár­gyalásait Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügymi­niszterrel, aki a szovjet kor­mány meghívására hivatalos látogatásra érkezett Moszk­vába. Oreja egyébként az el­ső spanyol külügyminszter, aki a Szovjetunióba látogat. A spanyol diplomácia vezető­je a repülőtéren adott rövid nyilatkozatában hangoztatta: útját a két ország közötti kapcsolatok fejlődésében tett újabb fontos lépésnek tekin­ti. A látogatás új lehetősége­ket tár fel a két ország vi­szonyának bővítésében — mondotta. Gromiko ugyan­akkor kijelentette: a Szovjet­unió minden téren fejleszte­ni kívánja kapcsolatait Spa­nyolországgal, mind politikai, mind gazdasági, mind pedig kereskedelmi területen egy­aránt. A két külügyminiszter tár­gyalásain, amelyek a kiadott közlés szerint tárgyszerű lég­körben folytak, elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról, a fejlesztés lehetőségeiről volt szó. Mindkét részről hangsú­lyozták, hogy mind politikai, mind egyéb területeken az együttműködés bővítésére tö­rekszenek. Ugyancsak szó volt nemzetközi kérdésekről is. így a leszerelés és az európai biztonság időszerű problémái­ról. Gromiko és Oreja tárgya­lásai csütörtökön folytatód­nak. (MTI) Katasztrófa Becslések szerint mintegy ezer ember vesztette életét az iráni földrengés következ­tében, amely — mint jelen­tettük — kedden rázta meg az ország északkeleti részeit. A katasztrófa sújtotta körzet­ben, Khoraszan tartományban, három falu esett a földmoz­gás epicentrumába. Itt ösz- szesen ezemyolcszázan éltek. A Vörös oroszlán és a nap, a Vöröskeresztnek megfelelő iráni szervezet mentőosztagai eddig 199 személy holttestét emelték ki a romok alól. A szervezet szóvivője közölte, hogy a három faluban körül­belül ezer épület dőlt össze. Szemtanúk beszámolóiból ki­tűnik, hogy a földrengés min­dent elpusztított. A kormány szállítóreoülőgépeken nagy mennyiségű sátrat, takarót és élelmiszert küldött a körzet­be. Teheránban közölték, hogy a jelenlegi feszült helyzetben Sapur Baktiar kormányfő nem utazhat a helyszínre. kambodzsai állásfoglalások Győri Sándor, az MTI Judo - sitója jelenti: A kambodzsai külügymi­nisztérium nyilatkozatot adott ki az ország külképviseletével kapcsolatban. Az SPK hírügy­nökség által közreadott nyilat­kozat bevezetőben emlékeztet rá, hogy a kambodzsai népfel­kelés teljes győzelmével a népi forradalmi tanács lett az ország egyedüli törvényes képviselője. Ennélfogva a bu­kott rezsim valamennyi kül­földi képviseletének, beleértve a nagykövetségeket, abba kell hagynia tevékenységét, A kambodzsai diplomáciai személyzetnek a helyén kell maradnia, várnia kell az új utasításokat. A képviseletek a köztes időszakban nem te­hetnek semmi olyat, ami ká­ros lehet a Kambodzsai Nép- köztársaság államának és né­pének érdekeire nézve. A kambodzsai diplomaták fele­lőséggel tartoznak a külkép­viseletek vagyonát és doku­mentumait illetően. A nyilat­kozat hangsúlyozza, hogy a Kambodzsai Népköztársaság megbünteti a méltatlan ma­gatartást tanúsító diplomatá­kat. A külképviseletek vagyona, dokumentumai, bankszámlái, házai és járművei a kambod­zsai nép vagyonát képezik, s a népi forradalmi tanács ille­tékességébe tartoznak. A kambodzsai népi forradalmi tanács egyidejűleg felkérte azoknak az országoknak a kormányát, ahol a Pol Pót— leng Sary-rezsim külképvise­letet létesített: tegyenek meg­felelő intézkedéseket a nem­zetközi joggal és gyakorlattal összhangban a szóban forgó képviseletek vagyonának és dokumentumainak megoltal- mazására, amíg a népi forra­dalmi tanács át nem veszi az intézményeket. Az SPK hírügynökség egyébként állásfoglalást tett közzé Kambodzsa belső hely­zetéről, s a Pol Pot-rezsim képviselőjének ENSZ-beli sze­repléséről. A kommentár rá­mutat, hogy az ország felsza­badulása óta eltelt rövid idő­szakban máris figyelemre méltó változások történtek az ország életében. A forradalmi egységek a lakossággal össz­hangban felszámolták a bu­kott rezsim koncentrációs tá­borait, kényszermunka-szer­vezeteit. A lakosság széles tö­megei üdvözölték a forradal­mi hadsereget, csatlakozva a falvak és a városok normális életének helyreállításához. A SÍRÓ HARMADIK TAJVANI DILEMMÁK A világpolitika színpadán sűrűn előfordul, hogy két or­szág között történt esemé­nyekből, változásokból valaki más, egy nevető harmadik húzzon hasznot. De előfordul ennek ellenkezője is — amint ezt Tajvan példája bizonyít­ja. Hiszen a szigetnek az 1979. január 1-i kínai—ameri­kai diplomáciai kapcsolatfel­vétel nem egyszerűen diplo­máciai presztízsveszteséget je­lent, hanem politikai jövőjé­nek és szerepének alkonyát Irreális szerep Tajvan szigete (amelyet a portugál hajósok először For- mosának kereszteltek) a szá­zad elejétől a második világ­háború végéig japán megszál­lás alatt állt. A kínai polgár- háborúban legyőzött reakciós Kuomintang-hadsereg 1949- ben szállta meg a Kínától 200 kilométerre sem levő, Bel­gium nagyságú szigetet. Így lett Tajvan a maga mindösz- sze 16 millió lakosával „Kí­nai Köztársaság”. Csang Kaj- sek diktátor a „kommunista lázadók kormányát” törvény­telennek ítélve Tajvannak követelte a jogot Kína egye­düli képviseletére, s politiká­jának alapjává tette a száraz­földi Kína visszafoglalásának meghirdetését. Ez az irreális politika kizárólag erőteljes nyugati segítséggel volt el­képzelhető: a tajpeji rend­szer bőkezű gazdasági segít­séget kapott a tőkésországok­tól; az Egyesült Államok pe­dig az 1954-ben megkötött ka­tonai szerződéssel a szigetek védelmére és fegyverszállítá­sokra tett ígéretet. Tajvant ma is önkényural­mi rendszerben kormányoz­zák, a kezdettől fogva fenn­álló rendkívüli állapot törvé­nyei alapján. A vezetésben — amelynek ideológiai alapja változatlanul a vak antikom- munizmus — mindössze any- nyi változás történt, hogy az 1975-ben elhunyt Csang Kaj- sek posztjára fia, a most 68 éves Csang Csing-kuo lépett. Pillanatnyilag ő Tajvan el­nöke, államfője, a Kuomin­tang vezetője és a hadsereg főparancsnoka egyszemély- ben. Üdvözlő távirat Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára táviratban üdvözölte az orenburgi épít­kezéseken dolgozó szovjet, bolgár, magyar, lengyel, ro­mán, csehszlovák és NDK- beli munkásokat, abból az alkalomból, hogy üzembe he­lyezték a „Szövetség” gázve­zeték fővezetékét és az oren­burgi gázkomplexum harma­dik egységét. A távirat egyebek között hangsúlyozza: ez a hatalmas építkezés meggyőző példája a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés fej­lődésének, különös tekintettel az együttműködés új formái­ra, amelyek biztosítják a kulcsfontosságú gazdasági fel­adatok megoldását az egyen­jogúság és a kölcsönös elő­nyösség alapján. (MTI) Válsághangulat Rómában Ma még nehéz megjósolni: kiállja-e eddigi legnehezebb próbáját az olasz ötpárti meg­állapodás. Kétségtelen, hogy a még Aldo Moro által létre­hozott parlamenti többség — amely Giulio Andreotti egy­színű, csupa kereszténydemok­rata politikusból álló kabi­netjét hivatott támogatni — az utóbbi időben rendkívül törékenynek bizonyult. A kereszténydemokraták, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták és repub­likánusok szövetségére az el­ső csapást Moro meggyilkolá­sa mérte. Azóta a keresztény­demokrácia látványosan eltá­volodott tragikus sorsú elnö­kének szellemi hagyatékától, s egyre inkább a párt jobb­oldala a hangadó. A szocia­listák igyekeznek megtépázott tekintélyüket visszaszerezni; ennek érdekében a múlt év ősze óta fontos kérdésben za­jos vitát provokáltak az Olasz Kommunista Párttal. Ügy tű­nik, a többi párt is megelé­gelte a többségben viselt sze­repét, s nemrég a szociálde­NÓGRÁD - 1979. január 18., csütörtök mokráták már nyíltan köve­telték Andreotti kormányá­nak lemondását. Római meg­figyelők kritikusnak minősí­tik a jelenlegi helyzetet. Meg­lehet, az úgynevezett Pandol- fi-terv csupán majd ürügyet szolgáltat a többség szétbom­lásához, de a jelekből ítélve, még Andreotti közismert haj­lékonysága sem lesz képes el­odázni a válságot. Az olasz kincstárügyi mi­niszterről elnevezett három­éves programot már eddig is sok bírálat érte. A kormány ugyan a múlt héten jóváhagy­ta, a pártok azonban óvakod­nak tőle. Elsősorban azért, mert a terv egyik sarkalatos pontja a munkabérek befa­gyasztása. Csakhogy a szak- szervezetek szerint semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a bérből és fizetésből élő mil­liók rovására a tőkések nem saját profitjukat növelik, ha­nem új munkaalkalmakat te­remtenek. Ami a mezzogiornot, vagyis az olasz délt illeti, a program meglehetősen szűk­keblűén intézkedik a várva várt beruházásokat illetően. Hasonlóképpen lassú ütemben számolnák föl a munkanélkü­liséget, ami pedig az olasz társadalom egyik legégetőbb problémája, lévén 1,7 millió az állást keresők száma. Baljós jelként értékelik Ró­mában, hogy a szakszerveze­tek fölhagytak eddigi vá­rakozási álláspontjukkal, s február 2-ára általá­nos sztrájkot hirdettek. Ugyancsak a kormányválság esélyeit növeli az a körül­mény, hogy az OKP vezetői közül többen a közelmúlt na­pokban úgy nyilatkoztak, hogy a kommunisták nem tartják örökérvényűnek az öt­párti megállapodást, s a tét­lenségbe merevedett kormány­zattal szemben esetleg ismét ellenzékbe vonulnak. Kétségtelen, hogy az OKP vezetőségének szerdai ülése meghatározó lehet a kabinet sorsára nézve. A kommunis­ták döntését viszont az a cseppet sem lebecsülendő kö­rülmény befolyásolja, hogy az újabb kormányválság be­láthatatlan következmények­kel járhat a társadalmi és gazdasági feszültségektől ter­hes Itáliában. Gyapay Dénes Apa és fiú: Csang Csing-kuo elnök Csang Eaj-sek képmá­sa alatt Sajátos feszültséget jelent a „szárazföldiek” és a helybe­liek ellentéte: a Kínából ér­kezettek és utódaik változat­lanul igyekeznek maguknak fenntartani a hatalom kulcs- pozícióit. Az utóbbi években több intézkedést kellett hoz­ni az ellentétek korlátozásá­ra, mivel csak a hatalom fo­kozott megosztása bírhatja az ipart és a kereskedelmet ke­zében tartó helyi burzsoáziát arra, hogy ne okozzon belpo­litikai katasztrófát a nemzet­közi tekintélyétől már amúgy is megfosztott kormányzat­nak. Problémát okoz a hatalmi szerkezet fenntartása más szempontból is: fiz eredetileg Kínáról jött és névleg most is azt képviselő politikusok zöme kiöregedett; a „nemzet- gyűlésben” az átlagos életkor 70 év körül jár. Mivel az anyaország „lázadása” tartós­nak bizonyult, országos vá­lasztások helyett az akkori mandátumokat hosszabbítot­ták meg. Ennek következmé­nye, hogy egy szavazásra vagy gyűlésre megjelenő képvise­lők aggok gyülekezetének hatnak, akik sokszor tolóko­csival, vagy kísérőktől támo­gatva érkeznek. Diplomáciai vereségek A nemz ».közi helyzet vál­tozásai Tajvan elszigetelődé­séhez vezettek: 1971-ben ki­zárták az ENSZ-ből és nap­jainkban mindössze 21 ál­lammal áll diplomáciai kap­csolatban. Nixon 1972-es kí­nai látogatása íf.ár jelezte: Tajvan leghűségesebb szövet­ségese is a Kínai Népköztár­sasághoz való közeledésre haj­lik. Az USA akkori elnöke ugyan még azt ígérte: „Kap­csolataink Kínával nem fog­nak barátaink rovására tisz­tázódni”, — s a közeledési fo­lyamatot valóban lassította a tajvani kérdés megoldatlan­sága — mostanra a jelek sze­rint elegendőnek ítélték Washingtonban a Kína által nyújtott biztosítékokat. S tel­jes joggal: számos diplomá­ciai nyilatkozat alapján biz­tosra vehető, hogy Peking nem fog erőszakot alkalmazni Tajvannal szemben, sőt a kö­zeledés módozatait keresi. Gazdasági és politikai gesztu­sok sorát teszí, hogy kifejez­ze: mindenképp békés úton akarja a sziget integrálását elérni. (Peking megszüntette a partjai közelében levő szi­getek ágyúzását, s nyugati hírszerző jelentések szerint a Tajvanhoz közeli területekről a szovjet és vietnami határ­hoz vezényelte csapatait.) Túlélési esélyek Tajvan nem tekinthető véd­telennek: félmilliós hadsereg­gel, s korszerű felszereléssel rendelkezik, Washington pe­dig az elkövetkező években is folytatni akarja hadianyag- és fegyverszállításait. Gyors ütemben fejlődik Tajvan sa­ját hadiipara és szakértők egybehangzó állítása szerint 1980-ra atombomba előállítá­sára is képesek lesznek! A költségvetés majd felét kato­nai célokra fordítják. A valódi támpontot még­sem a fegyverek jelentik; a gazdaság 1/jlyzete az az alap, amelyre támaszkodva a szi­get reméli sajátos helyzeté­nek megőrzését. A gazdasági segélyek, a munkaerő olcsó­sága, a következetes iparfej­lesztés valóban gyors fejlődé­si ütemet eredményezett. Az Egyesült Államok ugyan­csak sietett kijelenteni: a dip­lomáciai kötelék felbontása semmiképp nem jelent teljes szakítást; továbbra is széles körű kereskedelmi-, kulturális és egyéb kapcsolatokat akar­nak fenntartani Tajvannal. A jelenlegi helyzetben a tajvani fő kérdés: meddig le­hetséges a mostani státus quo megőrzése? Mennyire őszinte és menn? ire indokolt Csang Csing-kuo részéről mindenféle tárgyalás merev visszautasítása? Kibontakoz­hat-e az eddig teljes hallga­tásra kényszerített „Tajvan függetlenségéért” mozgalom? Mit ért Peking békés rende-, zésen ? Az ugyanis bizonyos, hogy hosszú távon nem képzelhető el olyan kompromisszum, amelynek feltételeit Tajvan­ról diktálhatnák. Rövid távon viszont úgy tűnik, hogy a je­lenlegi törékeny egyensúly az, amelynek fennmaradása faló­színű és ami belátható ideig az érintett feleknek leginkább érdekében áll. __^___ Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents