Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

Gazdálkodási —

Obsitra váró matuzsálemek

kedvezmények nélkül

Szüntelen csatazajban

Napjainkban az iparvállalatoknál sokfelé mondogatják: ránk köszöntött a hét szűk esztendő. Néhány szabályozó módosításával az idén valóban nehezebbé válik a vállalati gazdálkodás. Pontosabban — és ez a lényeg ,■— nehezebb lett a vállalatoknak szükséges eredmény, nyereség és az ebből képezhető alapok előteremtése.

Minőségileg teljesen más munka kell ahhoz is. hogy egy vállalat akár csak az eddigi jövedelmeire szert tehessen. Emelkedik például (az 1979-es év után számított) nyereségadó. Egyben, széles körben csökken a nyereségadóból, kedvezményesen, különféle célokra visszatartható rész. Növekedett (már az 1978- as évre vonatkozóan is) a tartalékalapba helyezendő kötelező rész. Ráadásul ezután a tartalékalapból tilos az érdekeltségi alapok (részesedési, bérfejlesztési stb. alap) kiegészítése. Beruházás esetén a vállalat a tervezett fejlesztési költségek 30 százalékát köteles letétbe helyezni. (Tehát — egyszerűen szólva — egy 50 milliós beruházás elkezdéséhez 65 millióra lesz szükség.)

ÉVENTE 40—80 MILLIÖ ' KIESÉS

Az iparban megszűnik a« eddig évenként központilag biztosított 1,5 százalékos bér- fejlesztési lehetőség. A továbbiakban adómentesen csak akkor és ott lehet emelni a béreket, ahol a hatékonyság (hozzáadott érték, termelékenység) növekszik. Egy átlagos nagyságú vállalatnál e módosítások, évi 40—80 millió forint „kiesést” okoznak — a vállalatok, egy részénél vállalati és személyi jövedelemkiesést is.

Három évvel ezelőtt hasonló pénzügyi szigorításokra került sor. Azt azonban akkor a vállalatok viszonylag köny- nyen ellensúlyozták. Egyrészt, mert különféle címeken, különféle támogatásokat, visz- szatérítéseket, kedvezményeket kaptak, illetve jártak ki maguknak. (Az utóbbi 3 évben a vállalati nyereségek évi

növekedési üteme 14, a támogatások növekedési üteme 17 százalékát tett ki). Másrészt, szinte korlátlanul növelhették a termelés mennyiségét.

Eközben viszont az egyre nagyobb mennyiségben előállított termékek jó részéért a világpiacon egyre kevesebbet fizettek, a gyártásukhoz szükséges árukért pedig egyre többet kértek. Az ily módon keletkezett veszteséget a költségvetés fizette: a vállalatoknak olyan jó módot biztosított, mintha gyártmányaik egyre jobb áron lennének eladhatók.

KEVESEBB ÁRUVAL, TÖBB BEVÉTELT

A pénzügyi szigorítások mellé tehát most ezért párosul a kedvezmények megvonása, visszaszorítása, a támogatások csökkentése, illetve: az ipari termelés növekedési ütemének (az eddigi évi 6—7 százalékról) 4 százalékra mérséklése. A vállalatoknak tehát most nem a gyenge termékek gyártásának a bővítése, hanem a jó, jövedelmező, korszerű, termékek előállítása — hogy kevesebb áru, több bevételt hozzon — lesz a kifizetődőbb. S abban is nő az érdekeltség, hogy a bevételben több legyen a nyereség, amiért érdemes lesz, igen gyorsan, javítani a munka minőségét, csökkenteni a költségeket.

Lényegében erőteljes válogatásra lesz tehát szükség: a jó és a rossz, a többet és a kevesebbet jövedelmező gyártmányok, a költséges és az olcsóbb gyártási módszerek között, illetve a jó és a gyenge személyi és vállalati teljesítmények között is. Ez jelentősen felgyorsítaná a vállalati gazdálkodás minőségi átalakulását, amely nélkül a nemzetközi versenyképesség növekedésével nem lehet reálisan számolni.

GYÁRAT, SZAKMÁT VÁLTOZTATNI

A munkások és vezetők egységes álláspontja a vállalati belső intézkedések irányát,

Az utóbbi esztendőben mind több gép segíti a Nógrádi Szénbányák dolgozóinak a munkáját. Sikna József, a tiribe- si aknaüzem maróíienger-kezelője, már hosszú ideje irányítja a nagy teljesítményű berendezést, amely naponta több száz tonna szenet jöveszt. — bábel-felv. —

Szilárd gáz

A leningrádi geológusok azt javasolják, hogy a potenciális természeti fűtőanyagraktárak jegyzékébe iktassák be az örökké fagyott talajrétegek roppant tömegeit. A földkéreg hideg mélyében ugyanis szilárd gázkészletekre bukkantak.

Mint kiderült, az alacsony hőmérséklet és a magas nyomás hatására a földgáz úgynevezett kristályoshidrát-állapot- ba kerülhet, s külsőleg száraz jégdarabokra és pelyhekre emlékeztet.

jellegét, ütemét illetően most fontosabb, mint eddig bármikor. Nem lesz könnyű megválni, ott, ahol erre lesz szükség, a régi, jól begyakorlott gyártmányoktól, vagy szakítani a régi eljárásokkal, s új megoldásokat megtanulni. Nem lesz könnyű esetlég a hatékonyság érdekében szükséges átszervezések miatt új üzemrészbe, gyáregységbe települni, vagy, ha úgy hozza a helyzet — gyárat változtatni, vagy esetleg még szakmát is. Ezek az átszervezések érinthetik az eddigi kereseti szinteket is. Megfontolt, indokolt lépéseket szabad tehát csak tenni, s igen körültekintően. Ezért a vezetőknek most mindenütt érdemes lesz az eddiginél még jobban (vagy végre!) megosztani a gondokat a vállalat valamennyi alkalmazottjával: megindokolni, előre jelezni a tervezett intézkedéseket és javaslatokat kérni egy-egy sokakat érintő lépés előtt, hogy nincs-e más mód a változtatásra, amely esetleg kevesebb veszteséggel, „mozgással” jár. Oda kell figyelni, hogy az új teljesítménykövetelményeket, ne csak ott szülessenek meg, ahol azokat könnyű megszerkeszteni, vagy hagyományosak, hanem arra kell törekedni, hogy a vállalat valamennyi posztján egyformán, azonos eszközökkel serkentsék a munkát, hiszen a hatékonyságnak valamennyi munkahelyen nagy tartalékai vannak.

Sokfelé szokatlan lesz a beruházások nélküli szelektív, intenzív fejlesztés útján megtenni az első lépéseket, megfogni az eddig aránylag köny- nyen szerteguruló forintokat, hozzáfogni a termékskála szűkítéséhez, s azonos (vagy kevesebb) létszámmal, az eddigi (vagy kisebb) anyag-, energia-, időráfordítással nagyobb eredményt, nagyobb , (tiszta) jövedelmet elérni, vagyis többet fizetni be a költségvetésbe, de úgy, hogy azért a vállalatnál is maradjon annyi, amennyi szükséges a további fejlődéshez és az emberek életszínvonalának megtartásához.

%■ t.

A dupla ajtó és téglafal mögött is mintha távoli, folyamatos géppuska-kerepelést hallgatna az ember. Aki nem szokott hozza, már néhány óra elteltével is érzi, mennyire tompítja a figyelmet e szakadatlan háttérzene.

Pedig mi ez ahhoz képest, amit a két ajtó nyitása után hall! A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szögverő üzemében 100—110 decibelben mérik a környezet „erejét”.

*

A gyár egyik legkorszerűtlenebb üzeme a szögverő. A fülsértő zajjal dolgozó gépek legtöbbje 25—30 éves, de akad itt 60—80 éves, múzeumba kívánkozó matuzsálem is. S aki azon dolgozik, az aligha értékeli kuriózumát, helyette inkább a gyakori hibán mérgelődik.

— Sok a bajunk ezeknek a „régiségeknek” a karbantartásával — mondja Hollandi László üzemvezető. — Gyakran szorulnak javításra, s bizony igen hosszúnak tűnik az idő, míg újra munkaképesekké válnak. Nem beszélve arról, hogy minőségi gondokat is okoznak. Nehéz velük tartani a mérettűréseket. Egyszóval megérettek már az obsitra.

Való igaz, hogy a minőségi eltérésekben leggyakrabban az öreg gépek a ludasak, ezt azonban a vevő nem veheti észre. Két esztendeje, hogy a szögek nem kerülnek meós kezekbe, az üzem maga minősíti gyártmányait, méghozzá példás szigorral. Idejét sem tudják, mikor kaptak utoljára komoly reklamációt. Az önellenőrzés bevált.

Nem kevés fejfájás okozói az idős masinák, ettől is nagyobb gondot jelent azonban a szögverők utánpótlása. Bizonnyal a magas zajszint, meg a feszített tempó is hozzájárul ahhoz, hogy nem számít „menő” üzemnek a szögverő.

— Nézze, régen úgy volt, hogy a szegcsomagoló ifjúsági üzemben kezdték a munkát a gyárba kerülő fiatalok, jómagam is ott tanultam meg kenyeret keresni — mondja Bocsi József üzemvezető-helyettes — Néhány év után onnan ment ki-ki végleges vagy

annak szánt helyére, sokan éppen a szögverőbe. Most, nemhogy utánpótlási forrásunk, támaszunk lenne a csomagoló, hanem éppen azzal van a legtöbb bajunk. Képzettségénél, fegyelménél fogva is igen-igen labilis társaság. Lehet, hogy inkább hallgatni kellene róla, de az igazsághoz tartozik; még három analfabétánk is van, mindhárman fiatalok.

Ellensúlyként szolgál a szögverői törzsgárda. A 36 szögverő munkás zöme 25—40 éve hallgatja a szüntelen csatazajt. S nemegyszer megmutatta már, hogy a mostoha körülmények ellenére nemcsak keresete, hanem szíve is ideköti.

*

Toronyi István 38 éve dolgozik itt. Igazi, régi „acélgyári”, akkor került ide, amikor még hitelt is adtak az acélgyári munkakönyvre. Most hét gépet kezel, figyel.

— Az már biztos, hogy észnél kell lenni az embernek — szól, s végigszántja dús, deres hajét. — Beszélgetni, bámészkodni nemigen lehet, mert percek alatt lever a gép félmázsa selejtet. Sikta előtt a gyárkapu körül nem is lát szegverőt lődörögni!

A szögverő üzemet korkedvezményes nyugdíj engedélyezésére terjesztették fel. Valószínű, hogy Pista bácsi már élhet vele.

Kucsera Sándort úgy emlegetik, mint akit igencsak nehéz szóra bírni. A 26 éves bajuszos fiatalember hat gépre vigyáz, vele egyidős masinákra. Valóban, lassú beszédű, nyugodt temperamentumú. Pedig most éppen lenne oka az asztaldöngetésre.

— Három hónapja rossz az egyik gépem. Az állásidő miatt 4—500 forinttal soványabb a borítékom.

Havi 4500—5000-et keres.

— Itt sokat kell dolgozni, de van értelme. Anyagilag megbecsülnek, s nem beszélnek flegmán az emberrel.

*

Milyennek látja az 1979-es esztendőt az üzemvezető?

— Röviden: nehéznek. Fel

kell kötni a fehérneműt, ha jutni akarunk valamire — felel summázva, aztán sorolja:

— Jobban ki kell használni a munkaidőt. Ennek feltétele a folyamatos anyagellátás, a gyorsabb és jobb gépkarbantartás. Nálunk a termelési érték 80 százaléka anyag, egyti- zed százalék anyagtakarékosság is sokat jelenthet. Nagyobb mértékben feldolgozzuk a rövid erű huzalokat. A szögverőnek többletmunka ez, de kevesebb kerül a MÉH-hez és a lágyítóba, kisebb tehát a veszteség. Tavaly 0,1 százalékkal csökkentettük a hulladékot, ha idén újrázni tudunk, már megközelítjük az ideális szintet. És lépni tudunk az energiatakarékosságban is, ezek sem filléres tételek.

*

Vágvölgyi Tivadar huzalműi gyárrészlegvezetőnél már önként adódik a kérdés:

— Mennyi haladékot kapnak még a szögverő-matuzsále- mek?

— Napjaik meg vannak számláivá. 1979 és 1980 a korszerűsítés évei lesznek. Sőt, részben még 1981 is. Leszámítva a legújabb típusokat, az összes szögverőt kicseréljük, idén hat csehszlovák gép már megérkezik. Modernizáljuk a szögtisztítót és a csomagolót is. Csupán a csomagolóban 40—50 főnyi létszám felszabadul ezzel, s kerülhet át hatékonyabb technológiákra. A munkakörülmények javulása is számottevő lesz.

— Nyugatnémet és jugoszláv piacon is értékesítik a tarjá- ni szögeket. Hogyan látja a tőkésexport bővítésének lehetőségét ?

— Állítom, hogy a szög — minősége és kivitele alapján

— felveszi a versenyt a tőkéspiacon akármelyik országgal. Valamennyi gyártmány költségeinek a csökkentésére most dolgozzuk ki a tervet, erre tesznek vállalásokat a brigádok is. Ha sikerrel végrehajtjuk a tervet, akkor az ár oldaláról is kedvezőbb helyzetről tárgyalhatunk a tőkéspartnerekkel.

Szendi Márta

Napjaink témái

KNOW-HOW

Megpróbálták ugyan magyar keresztvíz alá tartani a kiejteni sem könnyű kifejezést, de azután maradt, ahogyan volt, fordításban: tudni hogyan, aminek viszont az értelme kétséges. Kétséges, mivel a know-how gyűjtőfogalom — műszaki, tudományos, vezetési-szervezési stb. ismeretek összessége. Egy-egy kisebb, vagy nagyobb tevékenységcsoporthoz — termékhez — kapcsolódva olyan ismereteké, amelyeknek birtokosa hajlandó azokat átengedni — tisztázott feltételek mellett — másoknak. Legtöbbször termékhez — áruhoz — kötötten ölt formát.

összetett jellegénél fogva az ismereteknek ez a köre felöleli a gyártási, minősítési stb. előírásokat, éppúgy, mint a személyes tapasztalatokat, azaz a begyakorlottságot, a végrehajtás során kialakított ésszerűsítéseket; summa summarum, azt mondhatjuk, a know-how szellemi termékek elvont, vagy tárgyiasult formájú értékesítése, illetve vétele. Célja kettős. Az eladó újabb jövedelemhez jut, hiszen — ^Italában — csak olyasmit bocsát a vevő rendelkezésére, aminek elsődleges' piaci hasznát már lefölözte. A vevő ugyanakkor a know-how — és az azzal ösz- szefüggő más ügyletek — segítségével fejlesztési kiadásokat takaríthat meg, olyan ismeretek — berendezések, termékek — birtokosa lesz,

amelyek neki szintén hasznot hoznak, s kisebb ráfordítás árán, mintha mindezt maga teremtette volna elő. A knowhow megállapodás legtöbbször kooperációs kapcsolatok forrása is.

Ezekből következően ritkaság, ha a „tiszta” know-how az adásvétel tárgya. Az általános eset, az, amikor licencia, vagy más hasonló szerződéssel kapcsolódik össze. így az a gyakori, hogy az értékesebb licenciamegállapodásokhoz egyben know-how tevékenység is társul. Példával élve: a hazai vegyipar nagy cége licenciaként megvásárolt egy komplett gyártósort, s a berendezéssel természetesen a rajta készíthető áru előállításának jogát is. Ugyancsak megvette — know-how-ként — a gyártósor váltakozó specifikációval történő működtetésének, karbantartásának, más gyártósorokkal történő összekapcsolásának ismeret- anyagát. Egyik a másik nélkül keveset érne, a termék továbbfejlesztésének, az áru piaci bevezetésének közös megszervezése, a termékhez kapcsolódó szervizszolgáltatások létrehozásának ismeret- anyaga mind-mind knowhow ügylet tárgyát képezheti.

Ezek után kézenfekvő, hogy a tényleges know-how megállapodás nem egyetlen dolog eladása, megvétele, hanem a megállapodásnak éppúgy alkotóelemei a beruházási tervek/ a szervezési modellek,

mint a betanítási programok,

az alkatrészszállítások stb. Egy „csomag” megvásárlásáról — vagy értékesítéséről — van szó tehát, amiben sok minden van, ám — zsákbamacska nem lehet. Alapos elemzésnek kell kiderítenie, megéri-e, kifizetődik-e a dolog a vevőnek, illetve, hogy az eladó miként garantálja a megállapodásban szereplő műszaki, gazdaságossági, értékesítési adatok elérhetőségét, teljesíthetőségét. Tartalmazhat a szerződés korlátozásokat is, hol adható el, s hol nem az áru, milyen elnevezéssel kerülhet forgalomba, időben meddig áll fenn a kapcsolat a cégek között, s így tovább. Lényeges tehát a feltételrendszer, az eladó nyújtotta garanciák éppúgy, mint az, hogy a vevő cég szervezete képesnek bizonyuljon a maradéktalan befogadásra, elsőként műszakilag, azután az anyagellátásban, a munkaerő képzettségében, azaz kamatoztatni tudja a vétel kínálta előnyöket.

Tavaly hazánkban az ösz- szes műszaki fejlesztési kiadásoknak mindössze öt-hat százaléka volt licenciavásárlások ellenértéke. Ez nagyon csekély arány. A licenc alapján készített termékek részesedése a teljes árukiböcsátás- ból alig haladja meg az öt

százalékot, az élelmiszeriparban például a két százalékot sem éri el. Annak ellenére van ez így, hogy a licenciakereskedelem —, s vele a know-how ügylet szerte a világon hosszú évek óta gyorsabban növekszik, mint az áruforgalom. Értékére ugyancsak becsült adatok vannak, de mértéktartó szakemberek szerint ez az összeg eléri az évi ötmilliárd dollárt.

Idehaza csupán kezdeti lépésekről, s eredményekről szólhatunk. Számítógépek és kiegészítő berendezések, gépkocsimotorok, különféle elektronikus működtetésű ipari tolózárak, pillangószelepek, hűtőszekrények, találhatók egyebek között a licencia és know- how-ügyletekkel összefüggő hazai termékek, eljárások között. De találunk enyhén szólva kevésbé sikereseket is, mint amilyen például az építőanyag-iparban némely tégla- és cserépgyár berendezéseinek, technológiájának

megvásárlása volt. Aligha véletlen: nemzetközileg a legélénkebb know-how tevékenységet az elektronika, a vegyipar, . a híradástechnika és a műszeripar mutathatja fel, azaz a dinamikusan fejlődő területek, míg az ugyanott hagyományos iparterületeken például a fafeldolgozásban — ez a tevékenység ~ szerényebb. Figyelmeztető tapasztalat ez, mert azt húzza alá: az ismeret ' nagy érték, megszerzésével időveszteség kerülhető el, s az idő alapvető termelési — gazdaságossági — tényező.

m. o.

NÓGRÁD — 1979. január 17., szerda

3

r

1!'»W