Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
BEMUTATJUK A Magyar Naiv Művészeli Múzeumát 'r"ssss"s-'sssss/ssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssss/sssssssssssssssss*sssssssssssssssssssssyss.'//sssssssssssssssssssjr*rrsssssssssssss,.' A múzeum épülete. Kecskeméten — a város szívében — hangulatos, szépen helyreállított múlt századi nemesi házban működik a Magyar Naiv Művészek Múzeuma. Elég hosszú és göröngyöktől, kitérőktől sem mentes utat tett meg a naiv művészet és sok naiv művész is, amíg néhány évvel ezelőtt állandó otthonra talált ebben az épületben, ebben a gyűj- tő, őrző és közkinccsé tevő intézményben. ■18 ^■HWii^KWUOiiC. .... ■ üJKKBSHHMHHin Mokry-Mészáros Dezső: Mezei csendélet. A naivakkal, a parasztfestőkkel először a néprajz- kutatók találkoztak, Ok gyűjtötték össze a pingáló asz- szonyok és rajzoló lányok munkáit. Ezekben a művekben természetesen még közvetlenül élt a falusi, paraszti közösség szokás- és formavilága, ezért jó részük a néprajz, népművészet világába tartozik. Ugyanakkor elszakadtak már a használati követelménytől és öncélúan, egyénien megoldott munkák is vannak közöttük, melyek már a naiv művészet körébe tartoznak. Századunk 20-as éveihez köthető a magyar naiv művészet első virágokra. Benedek Péternek rendeztek először 1923-ban önálló kiállítást Budapesten. A felfedező Bálint Jenő az első sikereken felbuzdulva folytatta az „őstehetségek” felkutatását és a későbbi években rendszeresen be is mutatta őket. Nem volt mentes azonban ez az ős- tehetség-kutatás bizonyos ideológiai zavarosságtól, nacionalista mellékzörejektől sem. A magyar naiv művészet második, máig tartó virágzása a 60-as években indul el. Az újra felfedezésben és tartósnak látszó virágzásban már egészen más tényezők játszanak szerepet. Korunk emberének sajátos helyzetében leli magyarázatát a naiv művészet iránt megnyilvánuló széles társadalmi igény. Az embert gépek szolgálják ki, készítik számára a termékeket és lassan már a levegőt is gép állítja elő számunkra. De az ember nem vált géppé, sőt, fél az elgépiesedéstől és nagyon hiányzik számára a „mese”. Vonzódik mindahhoz, ami esetleges, olykor esetlen is. de magán viseli az alkotó ember kezenyomát. Keresi a humort, a rácsodálkozó hitet, gyermeki bájt a művészetben is. Saját gondtalan gyermekkorát fedezi fel újra ezekben a festményekben, szobrokban, melyek új oldalról láttatják a természeti és emberi világot. Ezt az igényt ismerte fel Mol- dován Domonkos, a magyar naiv művészet értékmentője, propagátora, szervezője, e múzeum gondolatának magvetője és donátora. A Magyar Naiv Művészek Múzeumának állandó kiállításában az avatott, szakszerű rendezés — Bánszky Pál művészettörténész, múzeumvezető munkája —, jó, roko- nítottan csoportosította a különböző törekvésű műveket. Az anyag gazdagságát az is mutatja, hogy a kezdetektől, Benedek Pétertől a ma élő művészekig terjed a képek, szobrok közel másfél száz darabból álló bemutatott kollekciója. A rendezés helyesen szöveges elméleti eligazítás mellett a művészek rövid életrajzával is megismerteti a látogatókat. Ezekből kiderül, hogy néhá- nyan megismerkedtek ugyan, egy-két főiskolai félévben az egyetemes művészettel, de igazán csak az ott tanultakat teljesen vagy jórészt elfelejtve találtak magukra. A bemutatott festmények jó része életkép. Ezek a festmények nem közvetlen látvány vagy természet után készültek, hanem az emlékezet vagy ritkábban a fantázia segíti a művek világra j öttét, vászonra, papírra kerülését. 35 egyéniségévé. Eredeti mŐJ dón egymás mellé helyezett képsávjai csak fokozzák művei értékét, örömteli hatását. Mokry-Mészáros Dezső munkáiban, festményeiben és „ősállat”-plasztikáiban egyaránt érezzük utazásainak egzotikus élményét és fantáziájának erőteljes élénkségét. Szintén erőteljes képzelet munkál a salgótarjáni Balázs János határozottan körülírt, jórészt síkban megoldott festményeiben. A falusi világhoz, közlebbről saját községéhez, Galgamácsához kötődnek Dudás Juli rajzai, festményei. Élénk színekkel hozza elénk a régi szokásokat. Nemcsak az ünnepek érdeklik azonban, hanem a hétköznapok is. Ezt éppen az itt kiállított Mosás és a Kender megmunkálása című munkái is bizonyítják. Gajdos János művei intim hangulatúak, visszafogott színviláguk másfajta festőisé- get mutat. A mai közösség élménye adott ecsetet Pozsgai Pálné kezébe a Tsz-közgyű- lés című. a résztvevők egyéniségét is érvényesítő, de tömeghatást is érzékeltető festményeiben. ■ ' ■ '1H: í-g írj ii ! 'yíiljJ/f WWfflir Süli András: A parasztember megy a tanyára. özv. Gubányi Imréné: Meszelés búcsúkor. MISTER ÜZLETEI VI Fordította: Bába Mihály 16. Másnap Tomlinson úr üzletében ugyanolyan gyér forgalom volt, mint általában. A különféle apróságot vásárló emberek megfigyelhették, hogy a kereskedő rendkívül izgatott volt. Nem nagyon értette, mit mondanak neki, tévedett a számolásnál és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem jelentkezett a zeneszerszámáért. Végül is Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Carlton Szállodába. A telefonos lány azonnal kapcsolta Yehudi Menuhin aparteman- ját. A telefont a nagy művész személyi titkára vette fel. Kereskedőnk elmondta, hogy a hegedű átvételre vár, és ő — Tomlinson úr —, szeretné tud- .ni, hogy Menuhin úr mikor jelentkezik érte, és mikor hozza az összeg többi részét. A titkár udvariasan meghallgatta és kérte, hogy várjon egy pillanatig, mert ő semmiről sem tud, de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin. Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsánat, de kivel beszélek? Semmit nem értek. — Itt Tomlinson, a Jermyn Streetről. Arról a hegedűről beszélek, amelyet ön leelőlegezett nálam. A Stradivárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vettem és sohasem voltam a Jermyn Streeten. NÖGRÁD - 1979. január 17„ szerda — Hogyhogy? Hiszen előleget kaptam öntől! Háromezer fontot! — Semmit nem értek és nem tudom, miről van szó. Kérem, beszéljen világosabban, vagy egyszerűen jöjjön el a Carlton Szállóba. Tomlinson úr letette a kagylót. Nagyon sápadt volt. Felkapta a hegedűt és kirohant az üzletből, s még be sem zárta. Beugrott az első szabad taxiba és száguldott a Carltonba. Útközben sürgette a sofőrt, mire az csak morgott, hogy semmi szándéka büntetést fizetni gyorshajtásért. Végre megálltak a szálloda előtt. A kereskedő berohant a hallba és megkérdezte, hol lakik a hegedűművész. Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Elegánsan berendezett előszobában találta magát. Egy jól öltözött fiatalember állt fel üdvözlésére. — ön beszélt Menuhin úrral? Én vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pillanatig. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Roycon meglátogatta a Jermyn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt. — önnel beszéltem telefonon? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, magyarázza meg, miről van szó? Tomlinson úr halálosan sápadt volt. Félt, hogy egy pillanat múlva elveszti eszméletét. Abban a pillanatban, amikor megpillantotta az igazi Menuhint, megértette, nogy egy ügyes, agyafúrt áldozata lett, és hogy az üzletelés a hegedűvel ötezer fontjába került. De mit tehetett? Mondja el ennek a két úrnak, hogy szedték rá? Az anyagi veszteség mellett még nevetségessé is tegye magát? Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magán és elmondta, hogy van egy régi hegedűje, igazi Stradivárius, hallotta azt is, hogy a mester keresi a hangszereket és ezért bátorkodott telefonálni és elhozni a hegedűt. Jehudi Menuhin azt mondta: — Tulajdonképpen nincs szükségem hegedűre. Van néhány nagyszerű hegedűm, amihez már hozzászokott a kezem is, de szíves örömest megnézem. Kezébe vette a hegedűt, figyelmesen megnézte, majd játszott rajta néhány taktust. — Csalódást kell önnek okoznom. Ez egy egyszerű hegedű, nagyon is átlagos minőségű. Nem ér többet, mint tízegynéhány fontot. Még zenekarban sem lehet használni. Esetleg tanulónak. — De belül ott a felirat: Stradivárius — védte utolsó reményszálát Tomlinson úr. — Látszik a felragasztott lapocska. A hegedűművész elmosolyodott. — Régi vicc. TÍjbb tízezer hegedűben van ilyen lapocska. Ez nem arról tanúskodik, hogy régi mester kezemunká- ja, hanem csak arról, hogy annak pontos mása. Erről minden zenész tud. De mi van önnel? Talán vizet? ... (Folytatjuk.) Érthetően vonzódnak ezek a festők a szűkebb világnak, a falusi életnek nagyobb eseményeihez, közösségi, ünnepi alkalmaihoz. Ilyenek a lakodalom, körmenet, a búcsú, a szüret, a piac vagy olykór a vadászat. A már említett kezdeteket Benedek Péter, Győri Elek, Káplár Miklós, Süli András képviselik elsősorban. Benedek Péter lakodalmi képe mellett külön figyelmet érdemel Pótszemle című munkája, melyben a nagyon valóságos elemek arányát átírva, a fegyveres katona vagy csendőr felnagyított alakjával gondolati, társadalmi mondanivalót tolmácsol. Győri Elek bethlemesei és lakodalmasai ■már vidámságot sugároznak, megbújt kis házai pedig mesehangulatot idéznek fel. Káplár Miklós munkásságában fedezhető fel leginkább a „nagyművészet”, a grand art hatása. Szívesen választott hortobágyi festményeiben tudatos festői törekvések (ellenfény). nagyvonalú komponá- lás és rajzi biztonság fedezhető fel. Süli Andrást az áradó gazdagság, a miniatűr festészet részletező pontossága és sajátos színessége teszik naiv művészetünk kiemelke-1 A faragás, a szobrászat a naiv művészek világában később lép előtérbe, mint a festészet. Elsőként Markovits Horváth Antal hittel, áhítattal teli, gyöngéd archalizálás- sal faragott faszobrait kell említenünk. Másfajta megközelítést mutat Gyovai Pál, akinek a művei tömörségükkel, nyers erejükkel a Húsvét- szigetek ősi művészetével rokonok. Ugyancsak egzotikus világot faragott meg egyénien Csordás Ferenc (Alaktalan sziget lakói). Pályák Ferenc erőteljes formálása, rusztikus felületeinek monumentalitása országszerte ismert. Nyugod- tabb formázás jellemzi az ugyancsak Bács megyei Orbán István szobrait, akitől a színezés, .festés sem idegen. A történés, a cselekvés ragadta meg Katona Józsefet és Horváth Vincét (Tolsztoj vadászaton, Itatás). Az állandó kiállítás mellett a múzeum kisebb, méreteiben is kedves, intim hatású helyiségében rendszeresen mutatnak be egy-egy egyéni tárlatot. így az általános áttekintés után egy-egy művész munkájának mélyebb, szélesebb ívű megismerésére is mód nyílik. Dömötör János Felnőttoktatási továbbképzés Ma negyedik alkalommal találkoznak ebben a tanévben megyénk felnőttneveléssel foglalkozó vezető szakemberei, iskolaigazgatók és tagozatvezetők a továbbképzési kabinet tanfolyamán. Dr. Kovács Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet felnőttnevelési osztályának munkatársa azokról az új törekvésekről szól, amelyeket a tanulók tudásának ellenőrzésében, értékelésében alkalmaznak. Délután a beszámolók, vizsgák megyei tapasztalatait értékeli Diósi József, a megyei művelődési osztály munkatársa. Mai tévéajártlalunk 21.40: PARTY Vészi Endre drámáit, novelláit és más írásait bizonyára sokan ismerik. Ma este egy tv-drámáját láthatják a képernyőn. Hogy miről szól a Party? Röviden csak annyit: egy budai villában estélyre készülődnek, amelyet a frissiben kinevezett vezérigazgató rendez, s amelyre sokakat meghív. így hűséges sofőrjét is, aki azonban váratlan lépésre szánja el magát: elhozza a feleségét is. „Közhely ugyan, de újra el kell mondanom, nem az író határozza meg műfajait — vallja Vészi Endre — a műfajok keresik meg őt. Ha mégis el kell döntenem az eredendő műfajt, hát a költészetben hiszek, a gené- zishez térek vissza, az benne van minden műfajú munkámban elsődlegesen, vagy élet- tanilag”. A Party, amelyet Gábor Pál rendezett egy különös történet, ennyit árulunk el róla, s nem többet...
