Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-08 / 289. szám
TA MIZÉRIA — MIÉRT ? Egy híján harmincévesek Dönteni — választani Elemzés az elemzésekről Háromezer cikk. kétszázmilliós forgalom Ugye, emlékeznek még a piros dobozos fogporra? És az Elida szappanra? És a Baga- rol cipőkrémre? A „Finom légy, terpentines Flórát végy!” reklámszövegre és az Asz- szonydicséret mosóporra? Mindezeket — s mi mindent még — forgalmazta hajdan, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat salgótarjáni telepe, ahol- immáron mosolyogva derülünk egyes cikkféleségek megemlítésén Gordos Imre igazgatóval, Kelemen Imre igazgatóhelyettessel és Hajek Sándorné' .ügyintézési vezetővel. — Önök ugye, a reklámszövegek, a márkajelek változásából is észlelik a kor változásait? — Hogyne! — bizonygatják. — Ám mindezek egyben a korszerűsödő, a külföldi vegyiparral is lépést tartó hazaigyártmányok versenyképessegét is igazolják. Nem érvényesül már az a mondás, hogy új név, új csomagolás is „eladhat” régi árut. Az anyag tulajdonságának kell dominálni, semmi másnak. — Igen — ellenkezem — ez a hivatalos álláspont. Mégis, jól dekorált, s azért mert tőkésország „felségjelzésével” ellátott a cikk, esetenként hóbortszámba menő vásárlási lázt vált ki. •— A Fa-mizériára gondol? — Arra is... — Ez esetben nincs igazai Az ezzel a márkajelzéssel ellátott nyugatnémet szappan- es illatszerkészítmények valóban világhírűek, hasonlóképp a svéd Jet cég áruihoz. Az áru adja el magát. Tény persze, hogy az ellenkezője is fennáll. — Ezek szerint a magyar vegyipar készítményei minden tekintetben kiállják a próbát? Hosszas magyarázat következik. Természetesen példákkal is fűszerezve. Hiszen évekkel ezelőtt mindenki csak holland mosóport volt hajlandó venni, mert „az aztán az igazi, a felülmúlhatatlan, a legjobb.” S mi történt? A Tiszai Vegyi Kombinát Tomi- gyártmányai szépen, csendben, s talán végérvényesen kiszorították a piacról a más államok mosószereit. Mert ebben mi lettünk a jobbak. — Beszélgetésünk elején említették: kétezerötszáz-, de inkább háromezerféle cikket forgalmaznak, s ezekkel kizárólagosan önök látják el a megye négyszázötven üzletét, boltját. Közülük mennyi az import? — Forgalmunknak alig tíz százaléka. Az idei évre tervezett kétszázmillióból még a húszat sem éri el. Ezek javarésze is szocialista állambeli. Tessék választani! — S mindez nem azért van, mert spórolnak a devizával? — Nem! Említettük már: a hazai készítmények — legyen az festék, kozmetikai • vagy háztartás-vegyipari termék, felveszik a versenyt, a külföldivel. Igaz, csak az utóbbi néhány esztendőben... A Pest, Nógrád és Komárom megyét ellátó Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat éppen mostanáig harmincéves, tarjám telephelye pedig egy híján annyi. Ha nem volnának, meglehetős nehézségekbe ütközne az efféle cikkek beszerzése, de hát vannak. S mekkora fejlődésről számolhatnak be! Példaként, csak a havi forgalmuk húsz évvel ezelőtt, alig érte el a két és fél, hárommillió forintot, most pedig tizenhat-, huszonegymillió között ingadozik. Amihez az ünnepek nagyban hozzájárulnak. Hiszen csak egy húsvét, karácsony, vagy más ajándékozásra okot adó nagy névnap kell, s a boltvezetők máris megrendelésekkel árasztják el őket. Persze a „tumultust” igyekeznek elkerülni. Helyes előrelátással, már több héttel ez- edőtt kiállítást rendeztek a telephelyen boltvezetők részére, akik a legújabb termékekből is válogathattak, s bejelenthették mennyiségi igényüket. vetik papírra igényeiket. Bábel László felvétele — Amiket mindig ki tudnak elégíteni? — Nézze, — vázolta körülményeiket Kelemen Imre igazgatóhelyettes. — Mi nagyon sok, közöttük néhány nagy hazai vállalattal állunk közvetlen kapcsolatba a központon keresztül, s árukészletünk az ő szállításaik függvénye. Hiába szidnak minket, ha raktárainkba nem érkeznek be a megrendelt áruk,. Ellene semmit se tehetünk — legfeljebb összeköttetéseinket vehetjük igénybe, hiszen nem gyártásra, hanem forgalmazásra rendezkedtünk be, Mindezek ellenére sem sok hiánycikk van a listánkon. Valljuk, a Budalakk, a KHV, a TVK, a Fabulon cég, s mások is arra törekednek, zavartalan legyen az ellátás. Főleg jó minőségű hazai termékekből. Leáldozóban lennének hát a Fa-, Jet-, Ghivenchy-mizé- riák? Nem hinnénk. Ilyen „pult alatti dolgai” lesznek még a vegyianyagosoknak. Akik a Fabulonra hivatkoznak. Mert szerintük az hamarosan nyeregben érezheti magát. Főleg, ha olyan dekoratív hölgy reklámozza termékeiket. Mert ugye, „a jó bornak is kell cégér...” Karácsony György A naptárban még csak 1978. at írunk, valójában már megkezdődött a nyolcvanas évek gazdasági fejlődését megalapozó javaslatok, elgondolások körvonalazása. Ez az előkészítő szakasz a tapasztalatok, tanulságok összegezésével, következtetések . levonásával, az erőforrások számbavételével jelöli meg a fejlődés lehetőségeit. Ehhez pedig jól végzett elemző munka kell a vezetői tevékenység minden szintjén. A termelőszövetkezeteknek is saját elemző munkájuk színvonalát kell megvizsgálni, hiszen e területen még jelentősek a tartalékok. A tervszerűen készített, s kellően felhasznált elemzések eredményei üzemenként eltérőek. Az okok között említhető a személyi feltételek különbsége, a vezetői igényesség, a gazdasági fejlettség színvonala, az üzemi elgondolások kiforrottsága. Nem csupán regisztrálás Nem kell külön bizonygatni, hogy például a szécsényi tsz eredményeiben közrejátszott a mélyreható, folyamatos, elemző munka is. A szügyi termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságai ellenére nyereségében „rálicitál” több nem kedvezőtlen adottságú tsz-re. A képlet ebben az esetben is egyszerű: az adottságoknak megfelelő termelési szerkezettel növekvő bevételek, a költségek „megfogásával”. Ez pedig csak úgy érhető el, ha állandóan középpontba helyezik a gazdálkodása eredményt megalapozó pilléreket. A jó elemzés mindig érdemi, nemcsak megtörtént eredményeket regisztrál, hanem a várható lehetőségek között mérlegel, ösztönöz, vagy fékez valamit, de mindig előremutat. Az elemzés azonban nem csodaszer. A színvonalas, átgondolt gazdasági elemzés sem jelent megoldást gazdasági fogyatékosságokra, nem pótol el nem végzett munkát, nem ellensúlyozza a kieső termelést, nem tölti be az elpazarolt költségek közötti hézagokat. Szemléleti fogyatékosság len. ne ilyen követelményrendszert megfogalmazni. Elemző munka hiányában ugyanakkor gazdasági döntést hozni pusztán csak rutinmunka, nagy kockázattal, kis felelősségérzettel. Elemzés nélkül nem is lehet dönteni. Amikor döntünk végső soron választunk, a választás pedig mindig egynél több lehetőséget feltételez. Az elemzés gyakorlati haszna éppen e lehetőségek felismerése, felszínrehozása, feltárása. Amikor a gazdaságban valamit alaposabban bonckés alá veszünk, felszínre hozzuk a főbb összetevőket; valójában kritika tárgyává tesszük munkánkat. Kritikára pedig — legyen pozitív vagy negatív — szükség van. Az elemzést aktualizálni kell a központi feladatok megalapozására, fejlesztések előkészítésére, tervek, koncepciók megfogal. mazására, különösen nagy problémák gazdasági okainak „felderítésére”. Az MSZMP KB idei, márciusi határozata is erre ösztönöz. Magasabb termelési színvonalon, bonyolultabb feltételek mellett mindig nehezebb az előrelépés, hiszen vannak állandó, nem változtatható tényezők, de vannak olyanok is, amelyek változtathatók, mozgásba hozhatók, s a még nagyobb fejlődést alapozzák meg. Az idén számos gazdasági gondot kellett, illetve kell a mezőgazdasági termelőszövet, kezeteknek elemezniük. A zárszámadási mérlegbeszámolón túl lehetőség van üzemfejlesztési terveik célkitűzései és az elért eredmények szembesítésére, így a tervek „karbantartására” üzemen belülről kapnak választ. Azok az üzemek, melyek a főbb ágazatokban jó terméseredményeket értek el, elsősorban a költségráfordításokat, azok összetevőit, az ésszerű takarékosság lehetőségeit értékelhetik. Azokban az üzemekben, amelyekben gyenge terméseredményt „produkáltak”, ott a maga komplexitásában szükséges áttekinteni a mennyiségi kiesések, a minőségi problémák, s a költséggazdálkodás fogyatékosságait. A vezetői munka színvonalát legjobban a gazdasági tényeken keresztül lehet kontrollálni. Gyógyításhoz diagnózis... Mindenki tudja a betegség gyógyításának egyik feltétele a jó diagnózis. A gazdaságoknak nincs más érdekük: elsősorban „belülről” kell jól ismerni a helyzetüket. Az elemzés ,— megalapozott, pontos, precíz, naprakész információk, adatok alapján — kérdésekkel kezdődik. Tükre egyúttal a belső rendnek, harmóniának és fegyelemnek is. önmagában kevés ugyanis a területegységre vetített magas terméshozam, ha nem tudják, menynyiért állították elő, mi az elérhető tényleges lehetőség, hogyan viszonyul a tervelőirányzatokhoz, a korábbi évek eredményeihez, más hasonló adottságú gazdaságok mutatóihoz? Az elemzés során mindig hasonlítani, viszonyítani kell, a különbségek okait pedig feltárni és abból helyes következtetéseket levonni. A jó gazdasági elemzés soha nem öncélú. Az elemzés tárgya bármi lehet: termék, költség, eredmény, terv, termelési szerkezet, rendelkezésre álló gazdasági erőforrás, beruházás. A tervek összeállítását a múltban elért eredmények túlszárnyalása, vagy megtartása, az elkövetett hibák, hiányosságok kijavítása, a helyi lehetőségek és erőforrások reális számbavétele kell, hogy megelőzze. A reális tervnek mindig van kockázata i3, amely tükrözi a vezetés vállalkozókészségét, esetleg hiányát. Sok év tapasztalata jelzi, hogy az évközben jelentkező gazdasági problémák, pénzügyi és gazdasági egyensúlyzavarok már jóval előbb észlelhetők, de legtöbbször már a ..tervezőasztalon” jelentkeznek. Felismerés, elemzés kérdése az egész, A hetvenes évek elejének égjük fon. tos tanulsága volt, hogy a mostoha adottságú üzemeknél sem következett be máról holnapra veszteség, vagy alaphiány, csak ha a gondok, problémák felhalmozódtak, s „szétfeszítették” a normál kereteket. Két üzemben, ha hasonló arányban nő a termelékenység, az egyikben azonban a munkaerő nagymérvű csökkenése, a másikban a jobb munkaszervezés következtében, akkor utóbbinál zajlik színvonalasabb munka. Olcsó befektetés Az elemzés feltárja, melyik munka az eredményesebb és annak milyen összetevői vannak. Az elemzés módszerét mindig a cél határozza meg. Az a megfogalmazás látszik a leghelyesebbnek: az elemzés olcsó befektetés. A viszonyításhoz nem szükséges matematikai egyenletrendszer, bonyolult függvény, számítógép, nagyszámú szákapparátus. Elsősorban belső vezetői igény kell, az elemzés során feltáruló, , sokszor egy-egy vezető számára nem a legszimpatikusabb kritika igénylése, mindez a jobb munka érdekében. Természetesen vannak fej. lettebb módszerek is: programozás, modellezés, regionális elemzés. Ahol azonban a bajok oka egy kicsivel nagyobb figyelemmel felismerhető, feltárható, ahol a gazdaság egyik évről a másikra való átmentése a feladat, ott a módszert is ehhez kell igazítani. Az elemzés eredményei vis zonyszámok: termel ék eny. ség, gazdasági hatékonyság, jövedelmezőség. Ezek a gazdasági vezetés és a gazdaság- fejlesztés szempontjából nélkülözhetetlenek. Jó vezetői szemlélettel, ezeknek a fel-, használása az egész gazdasági fejlődés szempontjából számokban nem kifejezhető hasznot hoz. I)r. Gyöngyösi István NAPJAINK TÉMÁI Egészen más irányban kezdett — s céljaiban is eltérő — vizsgálódás derítette fel a nagy vegyipari beruházásnál, mekkora a közreműködők tábora. Akik nekiláttak az eredeti célú elemzésnek, mint nyomra bukkant vadászok, úgy követték a sokszoros ösz- szefonódások, párhuzamosságok, metszőpontok alakulását. Azt akarták megtudni, vajon milyenek a különféle beruházási munkák termelékenységi mutatói, s végül ott kötöttek ki, hogy a nagy létesítmény megvalósításán 163 cég emberei dolgoznak! Jogosnak látszik a kérdés: bonyolult beruházási feladatok megvalósítására régóta ismert lehetőség a fővállalkozás igénybevétele. Miért nem tették az említett helyen is ezt, miért maguk kínlódnak a seregnyi ilyen meg olyan céggel? A válasz meghökkentően egyszerű: azért, mert senki nem vállalta a szerepet. Ez lehetne talán kivételes eset. Nem az. Sőt, szinte jellemző. Holott kétségtelen, a fővállalkozás, mint tevékenység, nem újdonság a gazdasági életben. Működnek eleve ilyen rendeltetéssel létrehozott gazdasági szervezetek, s olyanok szintén, amelyek más feladataik mellett a fővállalkozást is teendőik közé sorolnak. Mindkettőre van példa az élelmiszer-termelésben és -gépgyártásban, ahol komplett tojóházakat, csirkenevelő telepeket, sajtgyárakat, datolyafeldolgozókat adnak így el. Az építőanyag-iparban ugyancsak eredményesen működik az a fővállalkozói iroda, amely mészműveket szállít ún. kulcsrakészen — azaz az üzemszerű munka megkezdésére alkalmasan — a megrendelőnek. El ne feled j*ük: a^ említett esetekben mindig külföldi megrendelőről van szó. Miért, hogy itthon ritka az, ami külföldi megbízásoknál természetes? A válasz tömören: a megszerezhető haszon nem áll arányban a kockázatokkal a belföldi munkáknál. A tömör választ azonban magyarázni illik, hogy érthetővé legyen. A fővállalkozás lényege, hogy a beruházó egyetlen szervezettel áll kapcsolatban, s ez a fővállalkozó. Az összes többi (al) vállalkozó, már a fővállalkozó partnere. A fővállalkozó gyakorlatilag a beruházás megvalósulásának összes munkafolyamatait felölelő tevékenységet folytat. Ebbe a műszaki-gazdasági tervezés, a hatósági engedélyeztetés, az építő- és szerelőipari kivitelezés, a gépek és más eszközök megvásárlása stb. mind beleértendő. Ami a beruházó számára kényelem, biztonság, s aminek fejében a fővállalkozónak megállapodás szerinti díjat — az esetleges megtakarításokból részesedést — fizet. Napjaink gazdasági tevékenységében egyike a legszigorúbb kötöttségeket összefoglaló forma a fővállalkozói szerződés. Érthető, hogy senki sem töri kezét-lábát ilyennek megkötésére. A szerződésnek ugyanis pontosan meg kell határoznia — mert csak akkor jogszerű — az összes részt vevő vállalkozó kötelességét, feladatai rendjét — s azt is, hogy azoknak végrehajtásához a fővállalkozónak milyen feltételeket kell megteremtenie! —. s ami a lényeg : a szerződés azt is kimondja, ki milyen mértékben viseli a kockázatot. (Ami általában megegyezik a haszonból való részesedés mértékével.) Példák között bóklászva: a tavaly üzembe helyezett nagyberuházások kivitelezési ideje meghaladta — átlagosan — a hat évet, s a befejezés, az eredetileg tervezettel szemben — ugyancsak átlagosan — tizenhét hónapot késett. A veszteségidők aránya az építőiparban 15 és 20 százalék között ingadozik, ezek java előkészítési, szervezési hibákra vezethető vissza. A kivitelező nem vesz részt a beruházás előkészítésében, a tervező a megvalósításban, s érdekeltsége sincs abban, terveiből mi és hogyan lesz... Ne folytassuk a példákat, inkább írjuk le azt a reményünket, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1978, október 12-i ülésének határozata alapján — az építőipar helyzetéről és feladatairól — változás következik be a hosszú ideje fennálló áldatlan helyzetben. Ennek a reménynek a gyakorlatban megvalósítását az sürgeti, hogy a fővállalkozás általános elterjedéséhez jelentős népgazdasági érdekek fűződnek. Vizsgálatok, számítások egyaránt bizonyítják, hogy a fővállalkozás keretében megvalósított beruházások költségszintje átlagosan tíz, tizenöt százalékkal kisebb a hagyományos módon lebo- nyolítottaknál, s az időmegtakarítás még ennél is nagyobb arányú. Aminek értékéből még az sem von le, hogy valójában itt a költség- és időtúllépések kisebb mértékéről van szó. Természetesen nem érdemes mindenfajta beruházásnál szorgalmazni a fővállalkozást, a nagy értékű, összetett — sok területet érintő — fejlesztéseknél azonban igen. Nemzetközi tapsztala- tok bizonyítják, hogy a beruházási tevékenység hatékonysága az előkészítés és a lebonyolítás szervezettségének szoros függvénye. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a meglevő jogszabályokhoz most már kellő gazdasági ösztönzők csatlakozzanak, s kifizetődővé tegyék egy-egy gazdasági szervezet számára is azt, ami a népgazdaságnak kifizetődő. Lázár Gábor NÓGRÁD — 1978, december 8., péntek 3
