Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-08 / 289. szám
a szép magyar beszédet Tanítsuk Évről évre újra és újra megállapítjuk, hogy az iskolába érkező hatéveseink nem beszélnek helyesen és szépen, sokuknak nagyon fejletlen a beszédkészsége. Legtöbbjük képtelen egy S—4 mondatos kis történetet elmesélni, különösen azok, akik nem jártak óvodába. Nehezen formálják meg a mondanivalójukat és, hogy időt nyerjenek a gondolkozásra, sokszor ismétlik beszéd közben az „időtöltő” szavakat, mint: és aztán, és aztán, és akkor, és akkor, de az ugye, meg a hát, sokszor a nyögesszerű ööö is bekerül a szövegbe. A vontatott, nehézkes beszédükben is nagyon sok — és sajnos az utóbbi években egyre több — a nyelvtani hiba. Azt és ezt helyett az áztat, eztet járja, az őt öleinek, a mát mámának mondják. A névelőket rosszul használják: a asztalról, a anyukámról, a olvasókönyvemről beszélnek. A szó végi hangokat elnyelik, így lesz az azért, mert-ből azér, mer, nem is beszélve a heíyhatározó ragokról, amelyeket szinte egy gyermek sem használ jól. Helyesen: iskolában voltam, iskolába megyek, a táskámban van a könyvem, becsomagolok a táskába. A rossz beszédkészségen és a sok nyelvtani hibán kívül nagy bánatunk nekünk, pedagógusoknak, de az lehet mindannyiunknak, hogy egyre divatosabb a trágár beszéd. Igaz, ezeket csak egymás között használják, de halljuk a tízperqekben, a játszótéren, az ebédlőben, az utcán. Ügy tűnik, természetességet, őszinteséget éreznek — tévesen — a szabadszájúságban és felnőttesnek akarnak hatni azzal, hogy ők már a nagyok szótárából veszik át a vastagabbnál vastagabb káromkodásokat. A diáknyelv használata bocsánatos bűn. Van valami kedves titokzatosság, néha be- cézés abban, ahogyan diriről, suliról, vagy isiről beszélnek és ahogyan mateknak rövidítették le a túl komoran hangzó matematikát. Diáknyelv létezett mindig, ártatlan dolog, ezt ne üldözzük. Annál többet kell tennünk a gyermekek beszédkészségének fejlesztéséért, a hibátlan beszéd megtanításáért és a trágár kifejezések kiküszöböléséért. ' Beszélni tőlünk, felnőttektől, a család- tagjaitól, a környezetében élőktől tanul a gyermek. Minket utánoz, amikor beszél, ebből következik, hogy nagyon nagy jelentősége van a jó példának. Szép. tiszta, jól tagolt beszédet kell hallania már egészen kis kortól kezdve, mert azt és úgy mondja, amit és, ahogyan hallja. A legkisebb korban se gügyögjünk a beszélni vágyó másfél évesünknek. Ne mondjuk, hogy: „Dele ide édes.z Du- litám!” (Gyere ide édes Gyurikám!) Jól artikulálva, tisztán, felnőttesen ejtsük a szavakat és nyelvtanilag is helyesen beszéljünk. Ne mondjuk így, hogy: „Anyuka szomorú, ha Katika nem fogad szót”, hanem beszéljünk helyesen ragozott formában: „Szomorú vagyok, ha nem fogadsz szót”. Javítsuk következetesen a gyermek beszédét! Ismétel- tessük meg helyesen a hibásan mondott szöveget. Bármilyen bájos is a 3 éves Már- tika, amikor a „szépebb” ruhájáról beszél, tanítsuk csak meg, hogy az a „szebb” ruha, és, ha Pista azt mondja, hogy: „Ha nagy leszek, majd sok pénzét keresek”, akkor mondassuk el vele helyesen is, így: „Sok pénzt”. A trágár szavakat, mondásokat is a környezetében tanulja a gyermek. Tetszik neki, az ő szókincsétől eltérő, új hangzású kifejezés és már mondja is. A vasárnap délután borozgató család valamelyik tagja megfeledkezik a szoba sarkában játszadozó 3 éves Ferkóról. Kacskaringósan elkáromkodja magát. Ferkó felfigyel, s mint egy kis szajkó, máris mondja utána, kedvesen, selypesen. Jót nevet a társaság, a kicsinek több se kell! Sikere volt, egyre sűrűbben mondogatja otthon, az óvodában, a buszon, a villamoson, amikor szégyelljük érte magunkat, de már késő és bizony nehéz leszoktatni róla. Aki gyermekeket nevel, annak nagyon kell ügyelnie a beszédére. Mindig arra kell gondolnia, hogy előtte van egy magnetofon, — a tanulni vágyó gyermek —, aki visszajátssza a szövegét és, aki még nem tud válogatni abban, hogy mi a szép kifejezés és mi a trágár szó. Legyen időnk arra, hogy beszélgessünk a gyermekkel, javítgassuk türelemmel a hibákat, adjunk példát azzal, hogy tisztán, érthetően és trágár kifejezések nélkül beszélünk. ösztönözhetjük a szép magyar beszédre azzal, ha megdicsérjük, amikor választékosán fejezi ki magát. G. K. f A kamarazene remekei Bér'eti hangverseny Salgótarjánban A hét elején került sor a megyeszékhelyen, a megyei művelődési központban a filharmóniai bérletsorozat második koncertjére, melyen a kamarazene remekei kerültek műsorra, fiatal, ám élvonalbeli muzsikusaink, Jan- dó Jenő — zongora — Ligeti András — hegedű — és Med- veczky András — kürt — felléptével. A bemutatott zenedarabok előtt ezúttal is Fasang Árpád tartott érdekes ismertetést. Elsőként Beethoven F-dúr (Op. 17.) kürtszonátája hangzott el. A kürt a fúvósok fejedelme és egyben a rezek közül az a hangszer melyen legnehezebben lehet úrrá játékosa. A mű ugyanakkor a hangszeren játszók bravúrszámai közé tartozik, a zeneirodalom egyik legnehezebb kürtszonátája. Medveczky András játékán különösen az első két tételben indiszponáltság érződött. Ez csak a darab végére szűnt meg. A szonáta előadása ennek ellenére élmény volt, melyben jelentős szerep jutott Jandó Jenő kiváló zon gora játékán ak. Másodiknak Ligeti András hegedűje társult a zongora mellé, Schubert C-dúr fantáziája csendült fel. Mindkét művész kitűnő teljesítményt nyújtott, kulturált játékuk méltán vívta ki a nézők vastapsát. A tapintatos /éri — Miért fekszel? Beteg vagy? Pedig egészen egészségesnek .látszol. Szörnyen éhes vagyok. Csak feküdj szivecském, mindent megcsinálok magam. — Metélt tészta van itthon? De melyik üvegben — ebben csak öt szál van. Ne kelj fel, szivecském, majd megtalálom. Ebben liszt van, abban meg cukor . . . Nem mindegy, hogy mi szóródott ki? Nos. valamilyen kása . ■ ■ Minek jöttél ki a konyhába? Magam is fel tudom szedni. Te csak feküdj és ne izgulj. — Hol a konzervnyitó? Az asztalfiókban nincs. A pohárszékben sincs. A polcon sincs. Megint felkeltél! Hiszen beteg vagy! Hol találtad meg? Én már kétszer kerestem ott. Menj, én mindent megcsinálok. 70 ÉVI MUNKÁÉRT GRÄNITDIPLOMA. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem történetében első ízben nyújtottak át gránitdinlomát hetvenéves munkásságért. A nyilvános, rendkívüli tanácsülésen Antoni Ferenc rektor köszöntötte és tüntette ki a kilencvenéves Spcrgcly Béla budapesti gyógyszerészt. Szünet után mutatták be Brahms Esz-dúr (Op. 40.) trióját. Ez a zenemű is bővelkedik lehetőségekben azoknak az előadóknak, akik meg akarják mutatni milyen mértékben mesterük választott hangszerüknek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindhárom előadó brillírozott. Ezúttal a kürtszólam ellen sem merülhetett fel kifogás. A Brahms- mű tehát méltóképp koronázta meg a kamarazene legszebb alkotásaiból összeállított koncertet. A közönség hosszan tartó tapsa jutalmazta a három ifjú művész nagy. szerű teljesítményét. Sajnos, ide kívánkozik, hogy méltatlanul kisszámú nézősereg előtt zajlott a koncert. Talán negyed-, jobb eset. ben harmadház volt a megyei művelődési központ nagytermében. Ez arra enged következtetni, nem elég népszerű a kamarazene a megyeszékhely közönsége előtt. — r Léda a stúdióban — Jód van itthon? Kösd be, kérlek az ujjamat, de óvatosan, nagyon fáj. Megfájdult a fejem, mennek és lefekszem. Hozz fájdalomcsillapítót. Kapcsold ki a rádiót. Nyisd ki a szellőzőablakot. Nem. rántottét nem eszem, szívem, akkor már inkább palacsintát. Csukd be a kony- haaitót, nyugalomra van szükségem! Mai tévé aj aulaiunk 21.35: CSALÁDI KÖR. A Családi kör mindig gyermek- központú műsor; most ezzel a mottóval készült: A szülő is ember. És szemügyre veszi a szülő magatartását, botladozásait. hibáit is. Megpróbálja ugyanakkor kiszélesíteni a kört, magyarázni is a szülő nevelői magatartását, amely sokrétű feladat, és magába foglalja azt a példát is, amelyet a szülő gyermekének mutat. A gyerek ugyanis leggyakrabban és legerőteljesebben a példával tanul: nem lehet más a nevelői és más az emberi magatartás. A szülő lepleződik le legkönnyebben, ha vizet prédikál és bort iszik. A műsor nem felmenteni igyekszik a szülőket, hanem megérteni. És megértetni a nézőkkel a harmonikus emberi kapcsolat fontosságát, különösen, ha az a két „ember*’: szülő és gyermeA Lumumba utcai filmgyár gigantikus méretű stúdiójában gőgös homlokzatú, ridegszürke, hatalmas palota fogadja a belépőt. Szemközt vele a kopár színfalak mögött pedig pompás, gazdagon berendezett szecessziós szobabelsők rejtőznek, mozgó tv- kamerák társaságában. Forgatnak. Miroslav Krleza a jeles hor- vát író és költő regényének megvalósított díszlete: a Glembay-palota reális formákat nyert világának filmgyári falai között tucatnyi filmes sürög-forog. A feltűnő zsúfoltsággal, korabeli ízléssel berendezett fogadószalonban, Klanfar iparmágnás (Szilágyi Tibor) és felesége, (Szakács Eszter) Mehta készül a kiélezett, végső húrokat feszítő összecsapásra. Egyelőre csak próba folyik a színen, de ezúttal is teljes a csend. — Nem hagyom, hogy sértegess, mint egy szobalányt, — csattan keményen a ház úrnőjének hangja. — Ugyan kérlek. Alrinsk nem derogál, hogy a kenyeremet egye, annak ne derogáljon az sem, hogy a parancsomnak engedelmeskedjen. Én nem sértegetek, csak a becsületemet védem. A saját házamban csak van jogom rendet teremteni — emeli fel szavát keményen az iparmágnás. — Kettőnk élete végezetes tévedés... Nekem az derogál, hogy magával vitatkozzam. Semmi közöm magához, sem a becsületéhez. Én kész vagyok elhagyni ezt a házat, még ma este. M. Krleza a horvát regényírás nagy alakja, akinek drámai trilógiájából forgat most tv-filmet Dömölky János, rendező, A „Léda” talán legjelentősebb és legszebb része a trilógiának az „Agónia” és a „Glembay Ltd” mellett. A dráma az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlását követően Zágrábban játszódik. Szereplői egy sor korabeli jellegzetes figura: a lecsúszott diplomata, az egykori arisztokratanő, az új osztály képviselője: a feltörekvő iparmágnás és egy divatos festő. Az ő kapcsolataikat, hazugságaikat és embertelenségüket ábrázolja az író egy drámai ciklusban, amelyet „egy farsangi éj komédiája” alcímmel jelzett. A fényképek, a díszpárnák, a paravánok, és szecessziós bútorok között a pamlag felett egy rézkarc látható: „Léda hattyúval”! Lovag Oliver Urban (Darvas Iván) így fogalmazza meg a nemzedékét ért történelmi változásokat, a korabeli Lédák sorsáról mint önmagát erre leginkább hivatottnak tartó emberét: „Léda királynő volt s szerelmi játéka a hattyúval nem maradt következmények nélkül: ikreket szült. A mi demokratikus időnkben, amikor a nép az Olimpia helyett az Olimpia moziba jár a Lédák persze, korántsem királynők. Bármelyik külvárosi fruskából Léda lehet. Ez persze roppant zavaró”. Már késő délutánra jár... Végre felhangzik a forgatás kezdetét jelző, jól ismert dudaszó. .. Tímár Éva sápadt arccal néz farkasszemet a „gyűlölt férjjel”... A súlyosveretű dráma további szereplői; Haumann Péter, Szemes Mari, Takács Katalin. Gyöngyössy Katalin, Temessy Hédi és Kern András. sz. b. ke. é NOGRAD - 1978. december 8., péntek Somogyi József szobraiból cs Reich Károly grafikáiból nyílt kiállítás Budapesten a Műcsarnokban. Reich Károly: Fájdalmas emlék. »
