Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Erdökürti esték Egy család — sok segítő Alighogy leesett, máris szén a Röpülj páva-kör, cite- társadalmi munkában szépíti megereszkedett a hó, s bizo- razenekar vezetője is), adta át a környéket. A KISZ-esek a nyára azóta elolvadt már Er- felnőtt leányának a könyvtár tartalmi tevékenységben, szer- dőkürtön is éppúgy, mint a vezetését. S Erdőkürt közmű- vezésben támogatnak, a KISZ megye legtöbb községében, velődésében még mindig talá- titkár a mindenkori helyette Akkor azonban, amikor a lünk további Budaiakat. A fe- sem. S nálunk a társadalmi 800 lelket számláló nemzetisé- leség a Röpülj páva régi tag- vezetőség nem formálisan lé­gi településen jártunk, még ja, az egyetemista Gábor, a tezik, ténylegesen segítik, ösz- javában a hóban gázoltunk, gyermektánckört vezeti, míg tönzik a munkát. A tanács, a csúszkáltunk, tipegtünk a le- a végzős szakközépiskolás Jó- községi pártvezetőség pedig pelfehérségű, hideg kristályta- zsef, gyakorló táncos, ö a tsz tervszerűen számon kéri; nem­karóban. ösztöndíjasa, ha hazajön a régiben számoltatott be mind­_T nyáron, utána rá is komoly két szerv Óvatosan szedi lábát Varga kulturális munka vár. Lajosné, az Erdőkürti Általá- Ágnes tesz-vesz, míg az ap­nos Iskola vezetője is, akivel oOo ja beszél, közben mindvégig a lejtős iskolaudvaron talál- , .. . . figyel. Könyvtárában nem cs.vk kozunk, visszafelé igyekezve Kicsi a község, de naPJal kölcsönöz hanem gyermek- az intézménybe. Faramucin si- mozgalmasak. Főként az estek, £oglalkozásokat; író-0lvasó ta- került találkozás; egyikünk amikor a klubkönyvtarban lálkozókat is tart Csak azt sem gondolta volna, hogy próbákra gyülekeznek az idő- fájlaljai hogy a 400 darab ..sinkozas” közben szorítunk ÄtI szlovák nyelvű könyvet rit kezet.----- -. , • . ..___.. „ __ kábban forgatják — megíté­A z épületben tipikus iskolai JJ khnw lése szerint — 3 kelleténél. hangulat fogad. Szemléltető olvasók mintegy 2500 könyv között válogathatnak. A szlovák nyelv és kul­táblákkal díszített, kockakő- pgL7 ívbpn túra ápolásáról szó volt vés, széles folyosó, a tantér- ~ Gyerekeink egesz evben nem„tis4fli knnorß«,no„r mekből kiszűremlő, mormolás- használják a kultúrházat — mondja Budai József, aki a sá olvadó szavak.’ A parányi -KoUégák vagyunk a megye egyik küldötte volt. _ nevelői szobában festői össze- veze:?'.. , ív Nekünk is fontos feladatunk, vezetőjével, jo a kapcsolatunk. anvanv„ivi t„it.-„á nemzetiségi kongresszuson visszaság árulkodik a zsúfolt Ságról, s arról, hogy a tanárok­nak van mit bemutatniuk az órákon szemléltetésül a diá­koknak. vezetujcvci, „«.ivet h°gy az anyanyelvi kultúrát fa vezetek™ péS ’ "kola! ^ több eszközzel segítsük, szakkör, de a klubkönyvtár óra — int türelemre Vargáné —, s akkor találkozhat a Bu­daiakkal. Budai József matematika­Jövőre tervezzük a szlovák , .. „ ... . . „ „ nemzetiségi nyelvművelő klub heívzet á megalakítását, amelyhez orszá- . , ^ szakkör. Fordított a helyzet a seöítsé^pf is kanunk — Hamarosan veget er az gyermektánckör esetében; azt gos gtgt ls kapunk ~ ~ a kuudrház működteti, s mi _ szervezzük, ösztönözzük a gye- r ekeket- Nincs okom semmiféle ^z.a fizika szakos tanár, s itt tanít panaszra — mosolyodik el Bu- e k u s azótJ is te­a leánya, Ágnes is. A Budaiak dai József tiszteletdíjas klub- P ' . k ,, És azonban nem azért híresek, könyvtárvezető, miközben kol- . . ’ ... . , Miérl/ Mi mert együtt tanítanak. Hanem, léganője szavait hallgatja. - ®zt f,1 Fzt kérdezzük a mert együtt vezetik a hat év- Minden segítséget megkapok. ^tLteletdüas vé­vel ezelőtt épölt, korszerű Tanártársaim csoportokat ve- bőiétől klubkönyvtárat. Az apa az el- zetnek, rendezvények lebonyo- J ső számú vezetője, aki két év- lításában segítenek. A tsz — Elhivatottság, aldozat- vel ezelőtt, mivel már kezdte Nógrádi Sándor és Mikszáth készség, megfelelő anyagi, soknak érezni a munkát (hi- Kálmán Szocialista Brigádja tárgyi és személyi feltételek. Augusztusban lesz 24. eve, "hogy a művelődési házat ve­zetem, úgy vettem át a taní­tómtól, aki akkor nyugdíjba ment. Nem dolgoztam ki sem­miféle hitvallást, csupán egyet: szolgálni azokat az em­bereket, akik itt élnek ebben a kis faluban és mindenüket odaadják egyetlen jó szóért. — Megéri ez? — Miért mondjak szép sza­vakat?! Megéri. Az egész élet bennünket igazol. Zöld árkusok vallomása Ez év a mérlegen Minden községben, város- hez menő ifjú hölgyek eseté- ban van egy kis hivatali he- ben 17—20, a vőlegényeknél lyiség, ahol a leghitelesebben 19—22 év körül mozog. Ter- meg lehet győződni arról, ho- mészetesen akadnak kivéte- gyan is élnek a településen, lek, akad például egy 71 éves Ez az anyakönyvi hivatal, ahol vőlegény, aki hatvanas évei- minden helybeli születést, ben levő arájával állt anya­házasságkötést és halálozást könyvvezető elé. Nemcsak beírnak egy-egy nagyméretű egymás iránt érzett rokon­kötet halványzöld árkusaira, szenvükről tettek tanúságot, A salgótarjáni anyakönyvi hanem arról is, bíznak a jö- hivatal tanúsága szerint az vőben, számot tartanak még idén a születések száma meg- néhány szép napra. Választá- haladta az ezerhétszázhatva- suk bizonyára meggondolt nat, a halálozásoké a nyolc- volt, ellentétben azzal az öt százharminchármat, s ami a páréval, akik a bejelentkezést két végpont között a legjelen- követő egyhónapos várakozá- tősebb esemény, háromszázki- si idő alatt meggondolták ma- lencvenegy házaspár mondot- gukat. Ehhez minden állam- ta ki a boldogító igent ebben polgárnak joga van, azonban az esztendőben. nem volt szép a fentiektől, Mind a három szám kisebb bogy megváltozott elképzelé- az előző évinél, amikor is ?«bet nem közöltek az anya- 1896; 812; illetve 491 volt a könyvvezetővel, s így csak az születettek, elhunytak és “kuyo eltervezett orajaban összeházasodottak száma. Ez derült ki: a frigy elmaradt, a csökkenő tendencia évek .Az ? , n 1S, kötöttek nemzet- óta megfigyelhető. k?z‘ házasságokat Salgotar­A születési anyakönyv el- ian ^y *y.u asszony sősorban a névadások miatt Ausríriaba, egy Olaszországba erdekes, tanulságos olvas- követte férjét. „Exportmerle­mány. Tovább tartja magát a divat, hogy a gyerek minél egyénibb, minél ritkább ne­vet viseljen. így terjedt el pél­dául a Norbert, az Ivett és még jó néhány idegen hang­zású keresztnév. Az idei sztár lányoknál a Zsanett. Mutató­ban akad Gina, Judit Filo- ména, Nikoletta Ingrid — bi­zonyítván. hogy a kettős ne­vek arisztokrata szokása sem ment még ki a divatból, sőt egy-egy alkalommal a Döniz, günk” mégis egyensúlyban van, ugyanis az év folyamán egy csehszlovák és egy NDK állampolgárságú hölgy mond­ta ki a boldogító igent, s lett helybeli lakos. Az életnek velejárója az ls, hogy egyszer — bármily fáj­dalmas — véget ér. Sokunk veszítette el a szeretett szülőt, nagyszülőt, nem egy esetben fiatal férfiakat és nőket raga­dott el a halál tragikus hirte­lenséggel. Az anyakönyvi be­illetve az Edva nevet adták Jegyzések tanusagtetele sze- kislányuknak a szülők. Ki r.l.?í.í**J7un?* hatvan ^ esztendő tudja milyen meggondolásból. £?!??!?, korban valtak meg az A fiúknál sem különb a heiy- f az ldei. elhunytak. Ha zet. Előretörnek ugyan a Ta- toyabb folytatjuk a statisztikai mások, akad Ferenc és Gábor ertekelest, kiderül, hogy a is, de még mindig vezet a most negyvenot-otven évesek Norbert, van, akinek a Bér- ílg^®1?c,SEíí „veszélyes korosz- told tetszik, akadt egy László *alyt. kepeznek. Korunk be- Doriárr, sőt Shakespeare mes- tegsege. a keringési rendelle- tertől kikölcsönözték az Ariel sora szedl közülük nevet is, gondolván, hadd le- amozatait. Születés, hazassag — gyer­gyen olyan fürge és ravaszdi, mint a vihar tündérkéje. Csak hogy fogják ezt a kisfiút be­cézni? Nos, ezt bízzuk talán a szülőkre. A házasságkötések száma is csökkent az előző évekhez képest. Az átlagéletkor a férj­mekeink születése — halál, íme az élet forgószínpada, mely napról napra, évről évre ismétlődik, s melyet híven tükröznek az anyakönyvek, rólunk mesélve. — g. — NÓGRÁD - 1978. december 31., vasárnap oOo Szép esztendőt zárt az erdő­kürti klubkönyvtár. öntevé­keny művészeti csoportjai az őszi pásztói járási bemutató valamennyi első díját haza­hozták. S mi kell a jó munkához? Hogyan mondta Budai József: elhivatottság, rátermettség, szervezési készség, embersze­retet. No meg — amiről meg­győződtünk — lelkes segítő­társak. Golyók az újévi korsóban F.^rprlpvf»« bölcsességgel méri Jjőirucvcs életét a távol-keleti ember, legalábbis, ha hinni lehet a tudósok, vallástörténészek szavának. A bölcselkedésre hajlamos tibeti, japán vagy kínai tart a há­zában egy míves korsót; ebbe az év minden napján, élete járása szerint belehajít egy fehér vagy fekete csontgolyót. Ha derűs volt a nap, sikerült minden, akkor fehér golyó ke­rül a korsóba, bánattal teli napokon meg fekete. Év végén aztán összetöri a korsót az ember és megszámolja a golyókat. így tudja meg, derűben, boldogságban, vagy pedig szo­morúan telt-e az év. Oktalanság, mondja a számolgató józan ész, hisz’ már azt se lehet biztonsággal eldönteni, jó-e vagy rossz a mai nap. Annyiféle törté­nik huszonnégy óta alatt, hogy a végső ered­mény is már átlagból származik. S a másik bökkenő: akit januárban elhagy a kedvese, szomorú. Februárban aztán megismerkedik az „igazival’*, pontosan a januári eseményeknek köszönhetően. Ki tudja tehát eldönteni, vi­dám, vagy szomorú, hasznos vagy haszonta­lan volt-e a január? A válasz csak egy lehet: nem objektív mér­ce a míves korsó, csak arra jó, hogy az em­bereknek mankója legyen az év végi szám­adáshoz, hisz a rosszat amúgy is hamar elfe­ledjük. Egy dologra jó a háromszázhatvanöt fe­kete és fehér golyó: emléket állít önmagunk­nak. A régi rómaiak nagy merészen császára­ik nevét adták a hónapoknak, így állítva emléket nekik, s így ragadva nyakon az időt. Később a télközépi évkezdés mellett dön­tött az ember, történelmileg visszamérhető időben. Egy azonban bizonyos: amióta em­ber az ember, mindig határt szabott az idő folyamának. Nem mindig decemberben, nem mindig évnek hívta ezt a szakaszt, azonban mindig kiragadott az időből egy részt a ma­ga számára, hogy emlékezhessen, élete csip- csup, vagy fontos eseményeit elhelyezhesse a nagy folyamatban. Csak sejteni tudom, miért az a bizonyos lábnyom a dunaújvárosi Intercisa Múzeum leglátogatottabb darabja. A kétezer évvel ezelőtti római mester kutat ásott, s ahogy egyre lejjebb haladt a földben, lépcsőfoko­kat vájt magának, hogy azokon állva lapátol­hasson, s hogy később ki tudjon jönni, de meztelen talpának nyoma ott maradt a kút oldalába vájt lépcsőfokon. Kétezer eszten­dővel később régészek óvatos munkával elő­bányászták a kutat, aljáról kiemelték a régi korok tárgyi emlékeit, s napfényre hozták azt a földbe dermedt lábnyomot is. Most ott látható a múzeumban, nem más, mint a strand betonján, a Balaton simaszemű ho­mokfövenyén levők, s mégis. A nézők némelyike megpróbálja a nyom fölé képzelni a mestert, hogy milyen lehetett. Mások azon tűnődnek, hogy nézd csak, ma se ássák másképpen a kutat, a többi meg arra gondol; no lám. ez az ember már ritká- sabb por, mint ami megőrződött a lábnyomá­ban. s ez a nyom még mindig látható. Mert a római kútásó lába nyomával örök emléket állított magának az időben. Igen, az idő: régi vágyunk. Emléket hagyni fekete-fehér golyókkal, lábnyomokkal, ke­zünk, agyunk munkájával. Sokszor még nem is tudjuk, mi az idő, úgy vagyunk éppen, mint a kishal, aki a vízben odaúszik az öregéhez, és azt mondja: te, én már sokmindent tudok, de annyit hallottam róla, mégse láttam még soha a vizet! Ugyanígy, ha csónakkal vagyunk, úgy lát­juk, a part mozog hátrafelé, pedig rá kén« jönnünk, mi mozgunk előre, visszavonhatat­lanul. Ismét év vége van. az utolsó oldalak vannak hátra az összefirkált naptárban, s nekünk megint elszámolásunk van. öregebbek let­tünk, vagy csak éltünk egy évet, elcsoszo- gott-e az év, vagv tettünk annyit, hogy gyor­san röppenjen el? IVfr»ttotok Kor» sok a vita arról, mi ivitxlanaDao volt mit csináltunk — mintha mindenki a saját memoárjait él­né. Néha közbeszólnék: javasolnám a korsó használatát körérzetmérésre, de mások tár­saságába belebeszélni illetlenség. No, és eszembe jut barátom véleménye. Gondoltam-e arra — kérdezte —, hogy az emlékezetpró­bához össze kell törni egy szép, értékes, ké­sőbb is használható korsót? Ok nélkül, mert ha nem csak voltunk, hanem léteztünk is az elmúlt évben, akkor emlékezetünknek leg­alább olyan jól kell őriznie a múltat, múltun­kat, mint a távol-keleti korsónak. Szántó Péter Bergeai anekdoták A HARAGOS FÉRJ A férj komor hangulatban tér haza a mun­kából. Felesége már megterítette az asztalt. — Szedd le a kását az asztalról így a férj. — Ugyan, miért? — Szedd le, ha mondom. Mindjárt nagyot csapok az asztalra — csuda mérges vagyok! anya •— oOo ELLENŐRZÉS Snlyok László Egy oslói lakos — roppantul előkelő úriem­ber — hírét vette, hogy a bergeni süvölvé- nyeknek jól felvágták a nyelvét. Így hát, amikor először Bergenben járt, elhatározta, hogy ellenőrzi a dolgot. Odalépett a pályaud­var előtt újságot áruló fiúhoz és megkér­dezte: — Idehallgass, holnapi újságod nincs? Az szemrebbenés nélkül így válaszolt: — Persze, hogy nincs. Már tegnap eladtam valamennyit, apuskám! A fennállásának 10«. születésnapját ünnepifi SKtT Művelődési Központ dzsessz-balettjának tagjai a különböző ünnepségeken, pódiumbemutatókon él­ményt adóan mutatkoznak be produkciójukkal. Ko- vácsné Juhász Irén irányítása mellett legutóbb a Kubai ritmusok című műsoruknak tapsolhatott a közönség, az előadók Izsó Anna, Molnár Katalin, Deák Györgyi, Belitzky Edit és Várkonyi Teréz voltak. — kulcsár — MISTER ÜZLETEI yj megváltozott, öregem, mió- — Az emberi mohóság és ta utoljára láttuk egymást, kapzsiság juttata kezembe. Emlékszel arra a kis erdőre Egy gazdag ember nem hagy Otwock közelében? Megpró- ki egyetlen alkalmat sem, háltalak rábeszélni, hogy gye- hogy a tőle szegényebbet meg re velünk. Ki tudja, lehet, ne fossza maradék kis vagyo- hogy ma te is ötdollárosokat nától. Ne gondold — bará- osztogatnál. tóm hangjából hirtelen el­— Honnan van ez a gyönyö- f»ní a szívélyesség, és olyan rű Mercedesed? * keményen ropogtak szavai, _ . • • , „ _ mint az acél csikorgása —, 7 Apr0?g! Megvehettem h ne:n szenvedtem sze- AKLLh— fvo magamnak de három génységt61. Az élet tekeri------ francia barátomtól Kaptam át nem babusgatott. Egészen i smeretségünk emlékére. Al- addiB , P7. kalomadtán elmesélem neked „4“nem értettem. A köz! ezt a történetet. Most azon­ban lássunk hozzá, mert ponti fűtés kazánjába dobál­tam a szenet, tudom azt is, Fordította: Bába Mihály a vodka mindjárt átveszi az mint jelent nyolc órán keresd üveg ízet. Latod, nem felej- tm Jenni egy szűk, fojtó légkörű helyiségben és szünet nélkül száz- és ezer- — De ez az autó ugye nem számra mosni a tányérokat, szériagyártmány? ‘ Az én egyetemem London rábukkantam’ “még megsértődne, ha ilyen kis bor- ~ Nem. Valamilyen gaz- nyomornegyedében volt és sem kérdezték hoev ravalót adnék neki, Szczecin- daS argentin rendelésére ké- az antverpeni kikötő csator­.... ... ’ -By i— —1:~ mindenki fincsor szült. Körülbelül 12 000 dől- naiban. De fogékony tanuló Az első benzinkútnál, lyikre csak meg kívánom-e tehát teljesen ér solygósak, vidámak. Néhány ötdollárost osztottam szét. ame- Franciaországban egy portás ben pedig tettem el a lengyel mondásai­tokat. dek nélkül megmosták az au- nélkül elfogadja. Még elége- arta járműért, de voltam. Ezért sikerült nekem tót és Kicserélték az olajat d^k is. Láttad, mennyire később olyan rosszul ment onnan kimenekülni, annak Számlát sem állítottak ki, csak igyekezett az a pasas, hogy neki a kartya a nizzai kaszi- ellenére hogy sok ezer hoz­meghajoltak és jó utat ki- szobát kerítsen neked? Mi- noban, hogy el kellett adnia, zam hasonló ember a mai vántak. Amikor pedig adtam csoda ország, micsoda nagy­nekik tíz dollárt, maga a ve- szőrű ország! zető ugrott elő kis irodájából, — Na. és sok van neked ba ilyen ajándékra telik ne- ós amíg a kocsi a kanyarban azokból az ötdollárosokból? — bib­éi nem tűnt, mindannyian in- kérdeztem, tegettek utánam. A szállodá- — Ö, ne félj, gazdag fele áron. így került hozzám. — Gazdag barátaid vannak, — Meg kellett tenniük. napig ott tengődik. Na, egész­ségedre, öreg! Az este hátralevő része a régi Varsóról, az iskolai idő­ről és emlékekről való be­szélgetéssel telt el. Mit csi­ban meg milyen kedvesek és gyök. Hozzátok, európaiakhoz adásul még benzinrevalót is-inak a régi kollégák, lök­ném élték túl a háborút és a rendesek! Egyenesen Francia- képest nagyon is gazdag. Tér- adtak! Nagyon elégedettek rnTiszállást7Már nanmn7-7 országból utazom, ahol bor- mészetesen, ha Amerikát vesz- voltak, amikor átléptem a sd vo]t amikor £urc|a ravaló nélkül senki semmit se szűk alapul, akkor csak azt francia—olasz határt, csinál. Mindenütt csak — lehet rólam mondani, hogy mára hagyjuk, „pourboire” és ..pourboire”. vagyonosodon^ Megközelítet- Itt azonban az emberek m«; tem az egymilliót. Sok minden De —x Mondd még legalább, hogyan szerezted a pénzt? ladozó lábon elhagytam az ét­termet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents