Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
Üj év, új év, új esztendő Csak jobban, sokkal jobban Az eladónő Az igazgató Az állatorvos A postás A hentes Az osztályvezető ' Az ügyintéző „Üj év, új év, új esztendő...” Igen, igen. Milyen hosszúnak tűnik így, év elején az a tizenkét hónap. Aztán múlnak a napok, szaladnak az órák. Egykettőre azon vesszük észre magunkat, hogy máris a következő esztendőre, szilveszterre készülünk. Ilyenkor, esztendőváltáskor, mindenki csöppnyi számadást végez. Nem hivatalosat, nem. Csak olyan egyszerű, „családi” számadást. Mi az, ami sikerült a búcsúzó esztendőben és mit várunk az újtól. Ez ügyben indultunk útnak fotós kollégámmal, hogy kutassuk a „közvéleményt”. Sok embert kérdeztünk, mi jelentette a legnagyobb eseményt az Idén és mit vár a jövő esztendőtől? AZ ELADÓNÖ Szabó Lászlóné, a Pécskő Uzletházban mosolyog és válaszol azonnal a kérdésünkre. Ebben az évben négyes találatuk volt a lottón. — Hogyan történt? — Éppen szabadságon voltam, beszélgettünk az édesanyámmal. A rádió bemondta a számokat, mindössze a harmadik nem stimmelt. Azt hittem, nem hallok jól, el sem hittem. Amikor édesanyámnak mondtam, kiejtette a kezéből a tányért, csörrenve széttört. Végül igaz volt, hetvenezer forintot kaptunk. Garázst vettünk, a többit egyelőre takarékkönyvbe tettük. Mondhatok még valamit? A kisfiam, Lacika elsős. Nagyon jó tanuló, kitüntetést kapott. Az én számomra ez még nagyobb öröm volt, mint a lottónyeremény. Mit várok az új évtől ? Egy szép nyári külföldi utazást és ha minden jól megy, nagyobbra cseréljük a lakásunkat. AZ IGAZGATÓ Goes Tibor, az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatóságán kapásból válaszol. — Eredményként „könyvelem” el, hogy országos viszonylatban is a tavalyinál jóval rövidebb idő alatt jutottak ügyfeleink a kártérítéshez. Ez az igazgatói öröm. — Magánemberként? — A nyáron a feleségemmel két hétig utaztunk, pihentünk a tengerparton. Nagyszerű időt fogtunk ki, a két hét teljes kikapcsolódást jelentett. Mit várok az új évtől? Megértő embereket, akik nem a rosszat keresik elsősorban az ügyintézésben. És mindent ösz- szevetve, soha rosszabb esztendőt, mint az idei volt. AZ ÁLLATORVOS Dr. Tóth Árpádot szokott munkahelyén, a vásárcsarnokban találjuk. Rögtön azzal kez- dij hogy számára nagy örömet jelent az, hogy ebben az esztendőben állati eredetű élelmiszereknél súlyosabb kifogás nem merült fel. És ami döntő, az első év az idei, hogy szabálysértési eljárást nem kellett indítanunk. Ennyit a munkáról. A kislányom elsőosztályos lett, engem pedig felvettek a pártba. El ne felejtsem, hogy a megyei állategészségügyi állomás országosan első lett, jutalmunk adriai üdülés volt. — Jövőre? — Szívből szeretném, ha a Vasas végre talpra állna... A POSTÁS Pribisán Sándornét jól ismerik Nagybárkányban, ő a postás. Nem gondolkodik sokáig a kérdésen. — Áprilisban bevonult á férjem katonának. Mit várunk az idei évtől? Februárban remélhetőleg megszületik a hároméves Zoltánka testvére és persze, együtt várjuk, hogy édesapa hazajöjjön. A HENTES Oldal Sándor, a Karancshús salgótarjáni vásárcsarnoki üzletében dolgozik. — Zenész vagyok, basszus- gitáros, a Kordináta együttesben. Nagy örömet jelentett számunkra, hogy megnyertük a Nógrád és Heves megyei zenekarok vetélkedőjét. Jutalmul egy nagy vázát és babát kaptunk. — Emellett? — Az idei év krónikájához tartozik, hogy autótulajdonos lettem és április 4-én kineveztek üzletvezető-helyettesnek. Ami 1979-et illeti? A szüleimmel közösen Pásztón, a lakóhelyünkön szeretnénk venni egy telket. Legyen benne konyhakert, gyümölcsös, ahol az ember elpiszmog munka után. Megunt a megye legkisebb járása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 22/1978 számú határozatával a szécsényi járást 1978. december 31-vel megszüntette. Ettől az ^ időponttól kezdve az ott működő járási szintű párt-, társadalmi és állami szervek is megszűntetik működésüket. A szécsényi járáson kívül egyébként az Elnöki Tanács további nyolc járás megszűntetéséről is intézkedett. A járások átszervezése az országban 12 megyét érint. Ezzel egyidőben sor került várossá nyilvánításra, közös tanácsok alakítására és egyéb területátcsatolásokra is. Nógrád megyében a szécsényi járás megszűntetésén kívül más területi átszervezés nem történt, s egyben elmondható, hogy megyénkben a tanácshálózat lényegében kialakult. A szécsényi járás megszűntetéséről Illés Miklóstól, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesétől kértünk tájékoztatót. Tájékoztatója elején az általános elnökhelyettes szólt arról, hogy a szécsényi járás megszűntetésével kapcsolatban a megyei pártbizottság politikai intézkedési terve alapján az idén júliusban egy mindenre kiterjedő ütemtervet készített a megyei tanács. Az ütemterv, a járás megszűntetésével ösz- szefüggésben, valamennyi ezzel kapcsolatos feladat végrehajtását előírta és megfelelő alapul szolgált a munka gondos elvégzéséhez. A tanácsi ütemterv végrehajtása maradéktalanul megtörtént. Az Elnöki Tanács határozatát a tervben előírt ütemben és módon ismertették a megyei szak- igazgatási szervek vezetőivel az érintett járási hivatalok elnökeivel és az apparátussal. A szécsényi járásban működő községi tanácsok vezetőivel külön értekezlet keretében beszélték meg a teendőket. Illés Miklós lapunknak adott tájékoztatójában elmondta azt is, hogy külön felhívták a községi vezetők és az apparátus figyelmét a nagyobb öntevékenységre, a hatékonyabb munkavégzésre ebben az időszakban. Az átszervezéssel járó feladatokat összességében kedvező légkörben, zökkenőmentesen végezték. A feladatot meghatározó ütemtervtől elmaradás sehol sem volt tapasztalható. Az érintett járási vezetők között jó együttműködés alakult ki, s ez egyben biztosíték arra nézve is, hogy a változást követően a tanácsi igazgatási munkában semmiféle fennakadás vagy visszaesés nem következik be. A szécsényi járás apparátusa, az érintett községi tanácsok dolgozói fegyelmezetten végezték munkájukat, a községiek nagyobb öntevékenységgel segítették a munka folyamatosságát — hangsúlyozta tájékoztatójában a megyei tanács általános elnökhelyettese. Ezek után arról érdeklődtünk Illés Miklóstól, hogy a szécsényi járás megszűntetésével, a közigazgatási terület megváltozásával miként kapcsolódnak az érintett községek a balassagyarmati, illetve a salgótarjáni járáshoz. A balassagyarmati járáshoz került Szécsény nagyközség, Rimóc, Ludányhalászi—N ógrádszakál, Nagylóc—Hollókő, Varsány— Nógrádsipek valamint Endrefalva—Piliny—Szécsényfel- falu. Január elsejétől a salgótarjáni járáshoz tartozik Karancsság—Ságújfalu—Szal- matercs—Litke—Ipolytarnóc, Mihálygerge—Egyházasgerge, Nógrádmegyer—Magyargéc. A szécsényi járás megszűntetését indokolja, egyebek között az, hogy az ország területi tagozódásának — illetve a járások közigazgatási határainak — korszerűsítése keretében mindenütt megvizsgálták az országos átlagtól kisebb járások helyzetét. Ily módon került sor arra, hogy. a megyei tanács végrehajtó bizottsága — jogkörében eljárva — kezdeményezte a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsánál a szécsényi járás megszűntetését. Ez összefüggésben van a területszervezéssel, az optimálisabb államigazgatási egységek kialakításával, amely közismerten folyamatos tevékenység hazánkban. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják — mutatott rá tájékoztatójában Illés Miklós —, hogy ma már a kevesebb számú, de nagyobb egységekkel eredményesebben oldhatók meg a járási szintű feladatok és ez kedvezőbb hatással van a községi tanácsi munka színvonalára és önállóságára is. így vált időszerűvé a szécsényi járás átszervezése. Ez a járás a megye legkisebb járása volt, de az országban is a hat legkisebb járás között foglalt helyet, a legkevesebb községi tanáccsal. A megszűntetett járás. területének java részére a két város, Salgótarján és Balassagyarmat van természetes vonzással.' Szécsény nagyközség népessége 1960-tól folyamatosan, bár nem nagy ütemben növekszik, s így elmondható, hogy az átszervezés ellenére tervezik Szécsény ütemes fejlesztését, urbanizálódá- si folyamatának gyorsítását, a saját és a közvetlen vonzás- körzetében levő települések ellátásának fejlesztését is. A járási székhely megszűnése következtében felszabaduló épületek és egyéb tárgyi eszközök hasznosítására külön terv készült. A járási apparátus személyi állományát illetően az általános elnökhelyettes elmondta, hogy senkit nem érhet hátrány, mindenkiről megfelelően gondoskodtak. A két járáshoz került a- hivatal dolgozóinak egyharmada, a helyi tanácsokhoz a másik harmada, a fennmaradók pedig más szervnél helyezkedtek el. (T. Pataki) AZ OSZTÁLYVEZETŐ Levenda József, a Volán 2. sz. Vállalat üzemszervezési osztályvezetője a család legnagyobb élményének a háromhetes bulgáriai nyaralást mondta. — Románián keresztül utaztunk a tengerpartra. Csodálatos, addig csak könyvekből, televízióból ismert helyeken jártunk. Az Aranyhomokon nyaraltunk két hétig. Az együttlét, a tenger, a. napfény valamennyiünknek nagy élményt jelentett. Az új esztendőre különleges terveink nincsenek. Békességet szeretnék magam körül és a világban. Egészséget, hogy helytálljak a munkában. A lányaimnak pedig minél jobb bizonyítványt. AZ ÜGYINTÉZŐ Varga Gyula, a salgótarjáni ÁFÉSZ munkatársa. Örömmel számolt be arról, hogy idén lett területi ügyintéző, amely jóval nagyobb önállóságot jelent a munkában. Különösebb eseményt nem említ, egyszerűen, nyugodtan, boldogan él családjával. Mit szeretne? Focidrukker lévén a Honvéd nyerje meg a bajnokságot. A hatéves lánya mellé -pedig egy öcsikét. * Űj esztendő idején engedtessék meg, hogy rendhagyó módon a riportot készítő újságíró és fotós is nyilatkozzék. Az újságíró: Családostól barangoltam a nyáron Erdélyben, történelmi vidékeket, szép tájakat járva be. Az idén? Gyűjtögetni a forintokat egy új kocsira... A fotós: Legnagyobb élményem, hogy reszt vettem a nyáron a kéthetes művelődési táborban, ahol iskolás gyerekeket taníthattam a fotózásra. A másik, hogy a magyar sajtó napján megkaptam a BM Határőrség országos parancsnokának kitüntetését. Hogy jövőre mit szeretnénk? Ugyanazt csinálni, amit ebben az esztendőben. Csak jobban. .. Sokkal jobban... Csatai Erzsébet Fényképezte: Bábel László Ünnepi jegyzet Szivárgások A mnsmrntn csapjának tömítése mellett szidj USUgalU várog a víz — panaszkodtam ezermester ismerősömnek, aki az ügynek a szokottnál jóval nagyobb feneket kerített. Mint egy nyomozó, kikérdezgetett, hogy mikor hallottam először, egyedül vagy többen voltunk-e, a víz milyen forrásból származik, s biztos vagyok-e benne, hogy tényleg kiszivárog? Türelmetlenül válaszolgattam a számomra logikátlan kérdésekre, s magyarázatot kértem, mitől lett ennyire fontos a csapom. Halkan jegyezte meg, hogy ha valami egyszer kiszivárog, biztos lehet mögötte olyan dolog, amire érdemes felfigyelni. Mondtam, hogy van is: zöld csempével borított fal, de semmi különöset nem vettem rajta észre. Legyintett egyet, s bizalmasan suttogta, hogy őnáluk a gyárban, ha valami fontos döntés előtt állnak, bizonyos részleteket az elkövetkező változásokról „kiszivárogtatnak”. Így próbálják felmérni a várható fogadtatást. Ezzel világossá vált mitől tanúsított ekkora érdeklődést a vízcsöpögésnek. Ügy látszik, nem Csak a mi lakásunkban van baj a vízcsappal, máshol is előfordul szivárgás. Mostanában személyi változásokról hallottam szóbeszédet. Állítólag a „nagyfőnök” mandátuma hamarosan lejár, s annak ellenére, hogy mindenki a legnagyobb elismeréssel szól róla, mennie kell, még ha a szakszervezet nem ért vele egyet, akkor is. Illetékesek a távozás okát abban jelölik meg, hogy eljárt felette az idő, fiatalabbat szemeltek ki helyette. Most már bebizonyosodott, hogy ezekre a susmusokra néha érdemes odafigyelni, mert valóban lehet mögötte valami. Ezt igazolja a hír a személyi változásról, amelyet a világ összes hírügynöksége közölt: ma posztjáról végérvényesen leköszön és távozik 1978. Búcsúztatására mindenki, aki talpra tudott állni, megjelent. Az ünneplőbe öltözött tömeg színes szalagokat lengetett, s a Mundiálon látott apró papírdarabkákat hintett utána. Az eseményt a néhány száz főből álló fiatalok csoportja zavarta meg, akik az ilyenkor szokásos udvariassági formaságokat mellőzve, tüntetőleg kiabálták: éljen az új esztendő! Ám 1978. rá sem hederített, hiszen a közleményekben már korábban napvilágot látott, ho§y tisztségéből érdemeinek elismerése mellett mentették fel, s helyezték nyugállományba. Legfeljebb azért lóghatott az orra, mert az ilyenkor szokásos kitüntetésre senki sem gondolt, s nyugdíjának megállapításakor rosszul számolták ki az SZTK-ügyintézők az állagot. Figyelmen kívül hagyták, hogy másodállásban már utódja, az új esztendő érkezését, munkába állását készítette elő. A tömeg a dologhoz barátságos képet vágott, s tekintetével addig kísérte a távozót, amíg a szilveszteri ködbe végleg el nem veszett. Majd boldog-boldogtalan hurrázni kezdett, amikor feltűnt az új „nagyfőnök”: 1979! Az új év fogadta az örömtől is ittas, felsorakozott díszszázadok tisztelgését, s rövid programbeszédet mondott a megjelentek előtt.' Ennek lényege: töretlenül folytatni kívánja elődje politikáját, továbbra is bizalmat szavaz, s megtartja eredeti beosztásában mind a tizenkét hónapot. Hangsúlyozta, hogy kemény kezű lesz, s engedékeny, mind a 365 híve megtalálja számítását, de ezt az ígéretet ne vegyék készpénznek, mert abból kevesebbet hozott magával, mint 1978. Kifejtette, hogy , politikájának alapja továbbra is a greenwichi . megállapodásban lefektetett, mindenki által elfogadott és időtállónak bizonyuló tételek, s ebből még egy percet sem enged. Beszédének következő részében rámutatott: az idő drága, s mivel az ő napjai sem végtelenek, ezért szigorítja az ellenőrzést. A közbekiáltó februárt csendre intette, s közölte, hogy nem hosszabbítja meg, a határidők betartásával úgyis elég baj volt már az óesztendőben is. Külön felhívta a figyelmet elődjének nagy munkájára, amelyet az enyhülés érdekében fejtett ki, jól példázzák ezt a karácsonyt követő napok is, amikor a hőmérséklet a reggeli órákban is a plusz fölé emelkedett. Első lépésként az évszakhoz képest enyhe januárt ígért. Programbeszédének végén elérzékenyülten kívánt a jelenlevőknek egy jobb új esztendőt. után —, hogy a kiszivárogtatást ekkora változás követte —érthető, ha a szivárgó csapokról mélyen hallgatok, még a kivitelező építőipari szövetkezet szakemberei előtt is mélyeij eltitkolom. Ezek Mert ki tudja, mi lehet a szivárgás mögött? M. Szabó Gyula Derék Fickó Téli este volt. A férfi hazafelé tartott. Rótta a város utcáit, gondolataiba mélyedt. Gondok gyötörték: meddig maradhatnak még az albérletben, nemsokára megszületik a gyerek, mi lesz, a szoba szűkös, hármójuknak már nem lesz elég... A sarki talponállónál megállt. Zsebébe nyúlt, matatott benne, töprengett: bemenjen-e egy fröccsre? — Csak megérdemlek egy pohárral — gondolta és bement. Gyorsan megitta a fröccsöt. Aztán eszébe jutott, hogy másnap szombat lesz, valami húsfélét kellene vennie, mert drága a vendéglő, szombat-vasárnap főzhet a felesége a főbérlő konyhájában... Betért egy húsboltba. Csontot vett meg hatvan deka karajt. A húsbolt előtt mintha már várt volna reá a kutya. Amikor meglátta a férfit, két hátsó lábára emelkedett. A férfi önkéntelenül elmosolyodott. — No, mit akarsz, te bohóc? — kérdezte. — Nem adhatok enni neked, kell otthonra — mondta és elindult, sietős léptekkel. A kutya követte. Egy ideig nem törődött vele, majd hirtelen megfordult, hogy elkergesse. A kutya ismét a két hátsó lábára állt. A férfi megcsóválta a fejét, a kutya_ követte mozdulatát; lassan ingatni kezdte a fejét. A férfi kibontotta az egyik csomagot, elővette a cSontot és a kutya elé dobta. Az óvatosan a szájába vette. Nem ette meg, csak vitte a szájában, így követte tovább a férfit. Az asszony magából kikelve kiabált: — Megőrültél? Pontosan egy kutya hiányzott ide! Azonnal kergesd el! A férfi nehezen tudta elkergetni a kutyát. Másnap reggel, amikor munkába indult, az nyomban a sarkába szegődött. — Csinálj vele, amit akarsz — mondta az asszony; A kutya náluk maradt. Minden reggel elkísérte a férfit. Éjjel a bejárat előtt aludt, a lábtörlőn. így telt el néhány hét. Közben megszületett a gyerek. Az asszony gyakran vitte sétálni. Séta közben betért egy-egy boltba, vásárolni. Míg bent volt, a kutya a gyerekkocsi mellett állt, s mindenkit elkergetett onnan. Egy szombat délben a férfi azzal ment haza, hogy mozijegyeket vett az éjszakai előadásra. Az asszony nehezen egyezett bele, hogy moziba menjenek. — Mi lesz a gyerekkel? Még kiságya sincs, a kocsiból kieshet — aggodalmaskodott. — Majd összetoljuk a két nagy karosszéket, azokon alszik. A kutya vigyázni fog reá — így a férfi. Az előadás vége felé már mindketten nagyon nyugtalanok voltak. Rohantak hazafelé. Furcsa látvány fogadta őket.' A két karosszék szétcsúszott. A gyerek tes^p ívben megfeszült, alatta a kutya állt, két hátsó lábán. Fejét felemelte, az orrával támasztotta a gyerek derekát. Az aszony felkapta a kicsit. A kutya összerogyott. Másnap reggel a férfi arra ébredt, hogy felesége a kutya mellett guggol. Simogatta az alvó kis korcsot és halkan suttogta: — Derék, derék Fickó.. í Molnár Lóránt | NÓGRÁD - 1978. december 31., vasárnap
