Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
igazítsuk a munka tartalmát a O legváltozott helyzethez Irta: Devcsics Miklós Megyénk gazdaságában évtizedek óta meghatározó szerepe van az iparnak. Itt dolgozik az összes foglalkoztatott 41 százaléka, itt állítják elő a megye termelési értékének háromnegyed részét. Nem véletlen tehát, hogy a közvélemény nagy érdeklődéssel kíséri az ágazathoz tartozó üzemek helyzetének alakulását. Ez azért is indokolt, mert iparunk az elmúlt tíz esztendőben jelentős fejlődésen, nagy szerkezeti és területi átrendeződésen ment és megy keresztül. Ez a folyamat két szakaszra osztható. Az első, a harmadik és negyedik ötéves terv időszakára esik, aminek fő jellemzője, a szénbányászat visszafejlesztését ellensúlyozó, zömében extenzív jellegű ipartelepítés volt. A középpontba ekkor a foglalkoztatási feladatok megoldása állt. De már ebben az időben is napirendre került az ipar jobb területi elhelyezése, műszaki, technikai színvonalának emelése. A második szakasz, a most folyó V. ötéves tervvel kezdődött. Ekkor új helyzetből kellett kiindulni. Ez pedig a következő volt: A foglalkoztatás feladatait megoldottuk, előtérbe kerültek a hatékonyság és minőség követelményei. A középtávú területfejlesztési terv összeállításánál pártunk XI. kongresszusának határozatai voltak számunkra is mérvadók. A tennivalók megfogalmazását segítette az a kedvező helyzet, hogy 1974-ben az MSZMP Központi Bizottsága, gazdaságpolitikai bizottsága, a megyei pártbizottság jelentése alapján megvizsgálta a megye gazdasági szerkezetének helyzetét és állást foglalt a további feladatokban is. A kongresszusi határozatok és a tervtörvény is erőteljesen hangsúlyozták a hatékonysági követelmények középpontba állításának szükségességét. Ezt erősítette az a változás is, amely a világgazdaságban végbement és amely nehezítette egész népgazdaságunk helyzetét, előre nem látható veszteségeket okozva országunknak. * Korszerűbb termék- és gyártmányszerkezet Milyen eredményekről és tennivalókról adhatunk számot a most folyó ötéves tervben? A hatékonyság legfontosabb fokmérője a termelési és gyártmányszerkezet átalakítása, korszerűsítése., Ez a folyamat biztosítja gazdasági fejlődésünket, eredményes jelenlétünket a világpiacon, valamint a lakosság növekvő fogyasztási igényeinek kielégítését. Három év távlatából megállapíthatjuk, hogy mind a területi, mind a vállalati tervek többsége helyes, a termelési szerkezet átalakítását szolgáló szelektív fejlesztési cél- lutűzéseket tartalmaz. Az átlagosat jóval meghaladó fejlődésnek indult az üveg- és kerámiaipar, a kohászati és az alumíniumipari feldolgozás. Intézkedések történtek a bányászat és a könnyűipar termelésének stabilizálására. Néhány üzem, új gazdasági egységhez kerülve — például a MEZŐGÉP érsekvadkerti telepe — az eddiginél gazdaságosabb termékek gyártására állt át. A szelektív ágazati fejlesztés lehetőséget adott, hogy felerősítsük az ipar még jobb területi elhelyezésének folyamatát, igazodva az adottságokhoz. A jelentős salgótarjáni fejlesztések mellett tovább erősödik Balassagyarmat, Kisterenye, Romhány ipara. Az ipar ágazati és területi szerkezetének átalakítása mellett a termelés hatékonyságának meghatározó tényezője az üzemen belül a gyártmányszerkezet korszerűsítése. Kedvező folyamatként értékelhetjük, hogy kiemelt üzemeinkben felgyorsult a minőségileg is magasabb színvonalú új termékek gyártásának bevezetése. Növekedett a magasabb értékű versenyképes termékek részaránya. Jó példája ennek a süllyesztékes kovácsolt termékek, a hosszvarratú hegesztett csövek, a nagy keresztmetszetű kábelek, az alumínium bányatám, az új típusú gáztűzhelyek, a fal- és padlóburkoló lapok, a nyomdaipari termékek stb. megjelenése. A gyártmányszerkezet korszerűsítésére irányuló munkának új lendületet adtak a Központi Bizottság 1977. október 20-i irányelvei. A határozat felvázolta megyénk vállalatainak feladatait is. Ma mar úgy fogalmazhatunk, hogy a kezdeti jó irányú erőfeszítéseket, az eredményesebb előrehaladás érdekében meg kell gyorsítani. Ez irányú tevékenységünk gyengeségére utal, hogy nem minden vállalat ismerte fel tennivalóit, részben kényelmi okok, részben az ösztönzés gyengeségei miatt. Ezért az új esztendőben, több erőfeszítés és intézkedés szükséges, hogy vállalataink tevékenységének ez irányú kibontakozását meggyorsítsuk. Hatása az exporttevékenységre A termelési és gyártmányszerkezet korszerűsítésében, a minőség javításában elért eredmények tették lehetővé az export volumenének és gazdaságosságának növelését. A tervciklus elején elért 17—18 százalékos export- részarány a termelésen belül három év alatt elérte a 25—26 százalékot. Ez a fejlődés azért érdemel figyelmet, mert megyénket korábban döntően az energiahordozó és alapanyag-termelés jellemezte. Ugyanakkor az exportban bekövetkezett fejlődés meghaladja a termelés növekedésének éves ütemét. Kedvezőnek ítélhetjük meg — és a központi, a népgazdasági egyensúlyt javító intézkedéseket jól szolgálja —, hogy emelkedett a tőkésexport részaránya. Amíg 1975-ben ez az arány 57,6 százalék volt, addig 1978-ban már elérte a 65 százalékot. Ugyanakkor vállalataink — és ez is nagyon fontos — teljesítették L szocialista országok felé, szerződésben vál- íí kötelezettségeiket. A termékek minőségét legjobban exportképességükön keresztül mérhetjük le. Külön elismeréssel kell szólni a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a balassagyarmati kábelgyár, a ZIM salgótarjáni gyára ez irányú tevékenységéről. Ezek az üzemek nagyrészt önerőből, nagy beruházások nélkül értek el figyelemre méltó eredményeket. Az exporttevékenység minősítésénél meghatározó az export gazdaságossága, vagyis az, hogy mennyiért állítanak elő egy dollárt vagy rubelt a vállalatok. Az exportáló ipari üzemek zömének munkája megfelelő és javuló ezen a területen is. Különösen a salgótarjáni öblösüveggyár tevékenységét emelhetjük ki. A vállalatok termékeinek gazdaságosságában áronban még jelentős a szóródás. Ez felhívja a figyelmet a tartalékokra és a további tennivalókra. Jelenleg a megye exportáló üzemei is jelentős állami támogatásban részesülnek. Ez, valamint az árrendszer bizonyos fogyatékosságai még zavarják a hatékonyság helyes megítélését. Néhány termék indokolatlanul gazdaságtalan (egyes tűzhelyek, síküveg), mások gazdaságosnak, jövedelmezőnek tűnnek (például a könnyűipari termékek egy része.) Másik tényező — és ezzel eddig nem foglalkoztunk eleget —, hogy mennyi az export- termékekben az importalapanyagok és félkész termékek aránya. Népgazdaságunknak különösen kedvezőtlen, ha a vállalatok nagy mennyiségű tőkésimport felhasználásával állítják elő termékeiket. E tekintetben is van minden vállalatnak tennivalója. Példaként említem, hogy a ZIM salgótarjáni gyára tőkésexporttermékeinek 51 százalékát a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyára, szocialista országokba történő kivitelének 25 százalékát tőkésimport-alapanyag képezi. Az exporttevékenység bővítése, gazdaságosságának növelése fontos népgazdasági érdek és elsőrendű feladata megyénk vállalatainak. Valamennyi gazdasági egységnek meg kell vizsgálnia ez irányú lehetőségeit, folyamatos intézkedéseket téve a költségek csökkentésére, különösen ott, ahol jelentős az állami támogatás, ahol magas a tőkésimport-tartalom a termékekben. A termelésben növelni kell a korszerű, a jó minőségű és jól eladható termékek arányát, nagyobb figyelmet és gondot fordítva a vállait szállítási kötelezettségek pontos betartására. Javítani kelj az ármunkát és a külkereskedelmi vállalatokkal való együttműködést. Mivel a fizetési egyensúly problémái elsősorban tőkésvi szónylatban éleződtek ki, ezért az oda irányuló export növelése érdekében a vállalatoknak nagyobb erőfeszítéseket szükséges tenni. Előrelépés a műszaki fejlesztésben, a beruházásoknál A műszaki fejlesztés, a beruházás fontos eszköze a hatékony gazdálkodás megteremtésének, a gazdaságos termékszerkezet kialakításának, a munkafeltételek javításának. A most folyó fejlesztések, az előbbi célokat szolgálva minőségileg különböznek a IV. ötéves terv, döntően „munkahelyteremtő” beruházásaitól. Amíg a IV. ötéves tervben (folyó áron) 4 milliárd forintot fordítottunk fejlesztésre — nagyrészt új üzemek telepítésére — addig a most folyó tervciklusban a fejlesztések értéke megközelíti a 7 milliárd forintot. Döntően rekonstrukciós jellegűek és a legfontosabb területekre koncentrálódnak, szolgálva a termelési szerkezet átalakítását és a minőségileg magasabb szintű termékek gyártásához szükséges feltételek kialakítását. A IV. ötéves tervben létesült 13 új üzemre — amely 5800 munkahely létrehozását biztosította — 1,3 milliárd forintot fordítottunk. A most folyó ötéves tervben az összfejlesz- tések több mint fele mintegy 4 milliárd forint, öt üzem műszaki fejlesztését szolgálja. Most épülnek a megye szocialista fejlődésének legnagyobb ipari létesítményei. A össz- beruházásokon belül is megváltoztak az arányok. Míg az előző tervidőszakban az építési jelleg volt a meghatározó, addig ma az eszközök 65 százalékát gépi fejlesztésre fordítják üzemeink. A IV. ötéves tervhez képest javult a beruházási munka tervszerűsége, csökkent a beruházások átfutási Ideje. A síküveggyárban, a Zagyva III. 347 millió forintos fejlesztése 51 hónap alatt készült el, a 850 millió forintos új, továbbfeldolgozó részleg megépítése előreláthatólag már csak 42 hónapot vesz igénybe. Amíg a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára 297 millió forintos beruházása 91 hónap után került átadásra, addig a Rom- hányi Építési és Kerámiagyár 1,1 milliárd forintos új üzeme, a Romhány III., már 30 hónap alatt készül el. Egyre nagyobb szerepet kapnak a műszaki fejlesztésekben a külföldi licenc- és a know-how-vásárlások. Példa erre, hogy a síküveggyárban a Zagyva III. üzemben az üveghúzás japán, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a tűzi horgany zás csehszlovák, a CO., hegesztőhuzal svéd, a porbéléses hegesztőhuzal szovjet, a görgős szállítópálya gyártása amerikai licenc alapján folyik, illetve készül. A tartalékok azonban még a beruházásoknál is nagyrészt kihasználatlanok. Még jobb előkészítéssel, jobb szervezéssel, az erők koncentrálásával, hatékonyabban működő kivitelező szervezetekkel, az ilyen nagyságrendű fejlesztések átfutási idejét is jelentősen lehet csökkenteni. Az új év küszöbén joggal vetődik fel a kérdés: milyen irányba, hogyan haladjunk tovább. Erre egyértelműen választ adott az MSZMP Központi Bizottság 1978. december 6-i, és az ezt követő megyei pártbirottsági ülés. Tennivalóink középpontjában továbbra is az ötéves terv fő célkitűzéseinek teljesítése áll. Ügy kell előrehaladnunk, hogy gazdaságpolitikai gyakorlatunk mindig a legfontosabb követelményeknek legyen alárendelve. Ez pedig most a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, helyreállítása. Ami egyet jelent a termelési, és gyáriményszerke- zet még gyorsabb ütemű korszerűsítésével, a minőség, az exporttevékenység további javításával, a beruházások koncentrálásával, tervszerűbbé tételével. Jelenti a gazdálkodás sokoldalú fejlesztését, a takarékosságot a munkaerővel, készletekkel, anyaggal, energiával. Ezt szolgálják az életbe léptetett központi intézkedések, és ezt kell szolgálnia a konkrét cselekvésnek is. Mit tehetnek az előbbiek megvalósítása érdekében a pártszervezetek, tömegszervezetek, az ipari üzemek vezetői és dolgozói. Magasabb szinten Valamennyi ipari üzemünknél önvizsgálatot kell végezni és választ kell adni arra, hogy eddigi tevékenységük mennyire felel meg a hatékonyság és minőség magasabb szinten meghatározott követelményeinek. Mi a vállalati tevékenység eredménye: Tesznek-e vagy vesznek el a- népgazdaság asztaláról? Milyenek a vállalatok tényleges lehetőségei, a gazdálkodás, a szervezés, a takarékosság, a vezetés, az irányítás területén és ezeket miként használhatják ki a közös cél érdekében. A helyzet újraértékelése most a tervkészítés, jóváhagyás időszakában különösen fontos. A vállalati munka alapját az elfogadott tervek képezik. Ezek azonban csak akkor szolgálják céljainkat, ha összhangban vannak a népgazdasági követelményekkel, ha reálisan tartalmazzák, feltárják a vállalat lehetőségeit, tartalékait, építenek a vállalat dolgozóinak szakmai felkészültségére, alkotókészségére. A tervnek is a hatékonyságot kell a középpontba állítani, ami jelentheti a termelés dinamikus növelését — például gazdaságos export esetén — de jelentheti a gazdaságtalan, elavult termékek gyártásának! visszaszorítását is. A tervek komplexek legyenek, tartalmazzák a termelés a gazdálkodás, a takarékosság, a szervezés stb. elemeit és kapcsolatait, megszüntetve a terv melletti, sokszor annak ellentmondó intézkedési tervek sokaságát. Alkalmazkodni kell az új szabályozók által meghatározott követelményekhez, nem keresve a kivételt, hanem támogatva a hatékonyabb munkát. Csak így érhető el, hogy az eredményesebben dolgozó, saját lehetőségeiket kihasználó vállalatok jobban boldoguljanak. Üj alapokra szükséges helyezni a vállalatok! közötti kapcsolatokat. Javítani kell a szerződéses fegyelmet, nagyobb gondot fordítva a vállalt határidő és minőségi követelmények! betartására, a jobb vállalati kooperációra, a pontos és minőségi anyag- és alkatrészgyártásra. Mindez elengedhetetlen feltétele egész iparunk hatékony, eredményes munkájának,' melyet politikai eszközökkel is erősíteni kell.1 A megnövekedett feladatok új magatartást kivannak az ipari üzemek vezetőitől is. Itt abból kell kiindulnunk, hogy ők a munkásállam megbízottai a gazdasági egységek élén.' Felelősek azért, hogy a vállalatok tevékenységükkel megfeleljenek a népgazdaság követelményeinek, a tervtörvény szabta előírásoknak. Ennek csak akkor tudnak eleget tenni, ha a korábbi mennyiségi szemlélet helyett a minőségi követelményeknek tesznek! eleget. Ügy szervezzék meg az üzemekben, dolgozó kollektívák munkáját, úgy bánjanak a reájuk bízott eszközökkel, anyaggal, energiával, hogy annak eredményeként jelentősen járuljanak hozzá a népgazdasági tervek teljesítéséhez. "'"S' " A feladatok felsorolása önmagában is jelzi,1 hogy a népgazdasági érdek elsődlegessége a vállalatoktól, a gazdálkodás minőségi oldalának fejlődését igényli. Ennek megfelelően keli alakítani a vállalati kollektívák szemléletét, és ezen alapuló gyakorlati cselekedeteit. Ezt kell segíteni a vállalati pártszervezeteknek; és a dolgozók különböző rétegeit felölelő tö- megszerveaetekn ek. Az ipari vállalatok pártszervezeteinek munkájában a kialakult hagyományos keretek és módszerek még sok lehetőséget tartalmaznak az eddiginél tartalmasabb és eredményesebb munkavégzéshez. A megnövekedett tennivalók nem igényelnek merőben más módszereket, hanem a munka tartalmát kell jobban, a megváltozott helyzethez igazítani, segítve a vállalatok vezetőit, a megfontolt elemzések és átgondolt intézkedések megtételében. Ösztönözni kell a műszaki, gazdasági szakembereket, hogy konkrét javaslatokat dolgozzanak ki, kezdeményezzenek a termékszerkezet átalakítása, a gazdálkodás színvonala javítása érdekében. Többet szükséges foglalkozni a középvezetőkkel, hogy az eddigieknél nagyobb szerepet vállaljanak a minőség javításában, a technológiai fegyelem betartásában, a szervezett munka biztosításában. Mozgósítani kell a dolgozókat gazdaságpolitikai törekvéseink végrehajtására, hogy érezzék helyüket és felelősségüket a munkában, tudják milyen célokért dolgoznak. A politikai munkát bonyolultabbá teszi, hogy a vállalatok, a valós hatékonyság szerint differenciálódnak, s ez a helyzet különbségeket hoz létre a vállalati és egyéni jövedelmekben is. Mindez beleütközik a szóban elítélt, de gyakorlatban érvényesülő egyen- lősdi szemléletbe és magatartásba. A termelési szerkezetváltás pedig új helyzetet teremthet, aminek eredményeként embereket, vagy kollektívákat, munkakör-, vagy foglalkozásváltásra kényszeríthet. Ennek megértetésére, az ebből fakadó politikai, nevelő, felvilágosító, érvelő munka elvégzésére fel kell lcé- - szülni a pártszervezeteknek. Ugyanakkor a közösség, a szervezettebb munka érdekében határozottan fel kell lépni a pazarlás, a fegyelmezetlenség ellen is. Szükséges feltárni továbbá minden olyan lehetőséget, amely a magasabb színvonalú gazdálkodást segíti elő. Az előbbiekből is látszik, hogy a politikai munkában is magasabbak a követelmények. Határozott igen Az elmondottak alapján jogos a kérdés: Nógrád megye ipara képes-e megfelelni a megnövekedett követelményeknek? Teljes felelősséggel mondhatjuk, hogy igen. Biztosíték erre pártunk helyes gazdaságpolitikája, iparunk elmúlt hároméves fejlődése, teljesítménye, az ezekre alapozott 1979. évi reális gazdaságpolitikai program, vezetőink, szakembereink hozzáértése, és mindenekelőtt a megye munkásságának tenniakarása, cselekvőkészsége. Az Ikarus autóbuszokhoz nagy szériában készülnek a különböző méretű edzett üvegek a salgótarjáni síküveggyárban. A már méretre szabott táblák széleit edzés előtt le kell csiszolni. Ezt a munkafolyamatot nagyban megkönnyítik az olasz gyártmányú gépek, melyek segítségével műszakonként majdnem négyszáz darabot csiszolnak egyenként. A képen Tőzsér Zottan csiszoló, munka közben. (bab—)
