Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-28 / 304. szám
Salgóiarjóni agytorna KERESD A TÁRGYAT! Kereste: félezer salgótarjáni... — és aki megtalálta: Karácsony másnapján, délelőtt háromnegyed tizenkettőkor középkorú férfi lépett a salgótarjáni Tarján vendéglő egyik asztalához. „Heuréka! Találtam valahol, valamit” — szavak kíséretében egy lakatot és két levelet nyújtott át, az asztalnál ülők egyikénék. A különös mondat azt jelentette, hogy — Menus Ferenc személyében — gazdára talált az az elrejtett tárgy, amit a NÓGRÁD-ban meghirdetett rejtvényjáték feladatai alapján, egy héten át több, mint félezer salgótarjáni nő és férfi keresett. * ! A KEZDET. I December 25., 10.00 óra. Életbe lép a 30-16-os telefonszám, hogy késő délutánig — óránként átlag ötven telefonálónak — felvilágosítást adjon az elrejtett tárgy mibenlétére vonatkozóan. (A betűrejtvényben ugyariis a Heves megyei Boldog község nevét rejtettük el, melynek postai irányítószáma: 3016). A „Keresek valahol, valamit!” jelszó bemondása után, következő szöveget hallhatták a telefonálók; „A tárgyban, vagy a tárgy mellett talál egy levelet. Más tárgyat tehát felesleges összeszednie. A találóskérdés pedig így szól: Abban a tokban a kincs, amiben félig sincs, aminek lenni kéne. Ez a kincs egy apró fémtárgy, mely rejtvényünk titkát nyitja.” A Tarján vendéglő környéke már a kora reggeli órákban benépesedett. Nők, férfiak, nagyszülők és unokák fésülték át a teret, jóllehet, ekkor még nem tudták, hogy pontosan mit kell keresni. Sokan kezükben tartották a NÓGRÁD-ban közölt fényképrészletekből összeillesztett helyszínrajzot A fényképből a Tarján vendéglő és a mellette álló tanácsköztársasági emlékfa hiányzott, legtöbben ezt a fát vették szemügyre. Tíz óra után újabb csoportok érkeztek, gépkocsival, motorkerékpárral, autóbusszal, avagy gyalogosan siettek a helyszínre. Néhányan a Tarján vendéglő asztalaihoz telepedtek és a találóskérdés megfejtésén dolgoztak. Odakint pedig vidám hangulatban folyt tovább a keresés. Tanárok nevettek össze tanítványaikkal, beosztottak találkoztak főnökeikkel a „kincskeresés” során. A salgótarjániak bebizonyították. hogy szeretnek és tudnak is játszani! S e<. még akkor is szép bizonyítvány, ha a játék ezúttal nem állt másból, mint keresni valahol, valamit... * A BONYODALOM, Fél órával a találóskérdés feladása után, szipogó kisgyerek jött a szerkesztőségi asztalhoz. Mögötte sugárzó arccal egy férfi lépkedett. A kisfiú arról panaszkodott, hogy egy bácsi felfeszítette kerékpárja szerszámostáskáját, a férfi pedig közölte, hogy megtalálta az elrejtett tárgyat. Tárgy helyett csupán egy levelet nyújtott át, mely Menus Ferenc. a játék győztesének szólt, annak, aki a szerszámostáskát záró lakat felnyitása után jut a levélhez. A gordiuszi csomó ilyetén való „átvágását” természetesen nem tekinthettük megoldásnak. A fiatalember sportszerűségét dicséri. hogy ezt megértette és tovább folytatta a keresést, azzal az előnnyel, hogy ő már A szerencsés megtaláló, a játszótársak gyűrűjében. Lehet, hogy itt van? Fotók: — bábéi — Szavazzon ön is! Ki nyerte el rokonszenyét? Nem vagyunk egyformák, s az ízlésünk sem az. Egyikünknek a széles vállú, atléta termetű, másikunknak épp ellenkezőleg a törékeny alkatú emberek szimpatikusak. Valakit arcvonásaiért, mást kellemes modoráért kedvelünk, látunk szívesen. Szeretnénk lehetőséget teremteni arra, hogy a „TI és MI” adásában a salgótarjániak a képernyőn is viszontláthassák a számukra legrokonszenvesebbeket. Ezért kérjük minden olvasónkat, hogy az itt mellékelt szavazólap kitöltésével segítsenek kiválasztani a legszimpatikusabb salgótarjániakat. Az alábbi szavazólapot úgy kell kitölteni, hogy a férfiak női a nők férfinevet írnak a pontozott vonalakra. A hat foglalkozás utáni három üresen hagyott sorba az önök tetszésére bízva bármely foglalkozás és az azt űző rokonszenves ismerős neve beírható. A legutolsó, kétszer aláhúzott sorba kérjük, hogy írják be a legszimpatikusabb salgótarjáni nő-, illetve férfilakos nevét. Ezután már csak a jeligét kell a megjelölt helyre felírni, a szavazólapot pedig pénteken délig a József Attila megyei Művelődési Központ előterében a felállított „TI és MI” feliratú ládába bedobni. Azok, akik a legtöbb szavazatot kapták, az olvasók rokonszenvén kívül meghívást nyernek a művelődési központ szilveszteri vetélkedőjére és nemüktő', illetve a sorsolástól függően a sportcsarnokba is, január 8-ra! SZAVAZÓLAP Jelige: ön szerint Salgótarjánban ki a legrokonszenvesebb fodrász felszolgáló eladó pedagógus kézbesítő ügyintéző És ki a legeslegrokonszenvesebb salgótarjáni (férfi, nő)? pontosan tudta, mit kell keresnie. A szipogó kisfiú — aki ez- idáig mit sem sejtett arról, hogy milyen „titkot” rejt kerékpárja — visszagyömöszölte táskájába a borítékot és — szintén nagyon sportszerűen — „kiállt” a játékból. Üjabb fél óra múlva az eset megismétlődött. Ezúttal néhány fiatal vélte megtalálni a tárgyat. Ök is belenyugodtak, hogy hiába van meg a repülő, ha nincs hozzá repülőjegy... Ekkor azonban már futótűzként terjedt el a hír; egy lakatkulcsot kell keresni. Újult erővel indult meg a kutatás, miközben a 30-16- os telefonon szünet nélkül érkeztek a hívások. Tizenegy óra 43 perckor végre kulcs fordult a lakat zárjában... * A MEGOLDÁS. Menus Ferenc — a tárgy megtalálója —, a Nógrád megyei Rendőrkapitányság alkalmazottja. Tizennyolc éves fiával indult el kora reggel „kincset” keresni. — Hogyan talált rá a kulcsra? — Feltűnt, hogy a tárgyat mindenki az emlékfa környékén k- esi, holott a hiányzó fényképrészlet, jóval nagyobb területet kellett, hogy magában foglaljon. Ehhez, a fényképrészletek alapján —, melyeket folyamatosan ellenőriztem — meg kellett keresnem azt a helyet, ahonnan az eredeti fénykép készülhetett. Átmentem az út túlsó oldalára és a sétányokat, a park bokrait kezdtem átfésülni. Észrevettem, hogy az egyik bokor tövében — az egyhe idő ellenére — viszonylag ép hókupac fekszik. Cipőmmel szétrúgtam a havat, s mikor megpillantottam benne a gyu- fásdobozt, már biztosan tudtam, hogy ebben lesz a tárgy. A í’vufaszálak alatt megtaláltam a kulcsot és a levelet. Ekkor újabb meglepetés ért. A levélben ez állt; „Gratulálunk! ön megtalálta a rejtvény kulcsát. Most már csak a hozzátartozó „kulcslyukat” kell — a már ismert helyszínen — megtalálnia!” Szerencsére a lakatot már tudtam, hol keressem. Mondanom sem kell, mit éreztem, mikor a kerékpár szerszámos- táskájának lakatét felnyitva, a játszótársak gyűrűiében elolvastam az ott talált levél első mondatát. „Gratulálunk! ön 1979. májusában egy hétig Szombathely vendége lesz!” őszintén szólva, kezdettől fogva, bíztam benne, hogy én fogom megtalálni a tárgyat, de ezzel gondolom más is így volt. — S ha nem ön találta volna meg? — Az sem lett volna nagy baj. Szeretem a rejtvényjátékokat és ez jó játék volt... — tér Az eredeti fénykép, a hiányzó részlettel, a kulcs „rejtekhelyével”.
