Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

I — Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Üjjongó dallal minden szál virágom! (Juhász'Gyula: Édesanyám) * Világszerte egyedülálló pél­daként vezette be hazánk a gyermekgondozási segélyt. Néhány más ország azóta pró­bálkozott hasonlóval, a ma­gyar kezdeményezés azonban mindmáig nemzetközileg elis­mert modell. A gyes életrehívásának esz­tendejétől fogva az a feltűnő és rendkívüli helyzet állt elő, hogy a kereső nők termékeny­sége meghaladta az eltartot­takét. Hatása a termékenység­re azonban mérsékelt és át­meneti jellegű volt. Lényeges változás a magyar népesség alakulásában 1974-ig nem kö­vetkezett be. S bár ma már tudjuk, hogy a gyes nem mentes bizonyos hátulütőktől, fenntartása és továbbfejlesz­tése népesedéspolitikai szem­pontból indokolt. Hat évvel későbbre dotáló- dik a magyar népesség repro­dukcióját szolgálni hivatott népesedéspolitikai határozat, mely számos kedvezményben részesíti a több gyermek^ ne­velésére vállalkozó szülőket. (Az 1973. évi teljes termé­kenységi mutató alapján ha­zánk húsz területi egysége közül Nógrád megye az ala­csony termékenységi területek közé tartozik.) A határozat napvilágra kerülését követően minden reményt meghaladó mértékben nőtt a születések száma. A születésszám emel­kedésének egy része (főleg a másodszülöttek esetében) a jövőbeli születések előrehozá­sának tudható be, melyek az 1977—go. évi születésekből Várhatóan hiányozni fognak. A sornak azonban folytatá­sa'is van, s ez már éppen el­lenkező tendenciájú. Míg 1970 es 1975 között 21 százalékkal növekedett a megyében a szü­letések száma, s a növekedés tetemes részét az 1974-es év hozta, addig 1975 és 1977 kö­zött 10 százalékkal csökkent a világra hozott csecsemők szá­ma. Idén várhatóan ismét ke­vesebb lesz a megyében az új élet. A születések számának tíz- százalékos csökkenését csak felerészben indokolja a szülő­képes korban levő nők meny- nyiségének megcsappanása. Ugyanakkor 1970 és 1977 kö­zött 60 százalékkal apadt a művi terhességmegszakítások száma, jelentős mértékben terjedt viszont a nem kívánt terhesség megelőzését szolgáló fogamzásgátlás. Hatását, erejét veszítette volna a népesedéspolitikai ha­tározat? A népesség egyszerű reprodukciójához kívánatos gyermekszám családonként 2,3 lenne, ehelyett mi most az 1,8-nél tartunk. A születés- szám-csökkenés okainak ku­tatásakor első állomásunk dr. Szabó Sándor megyei szü­lész főorvos. Hozzá indítottak az alábbi, döbbenetesnek tűnő adatok is: a terhes nők 41,6 százaléka veszélyeztetett me­gyénkben, kórházban ápolják a kismamák 22,5 százalékát!-* Dr. Szabó Sándor hosszan gondolkodik a válasz előtt: — Azt kérdezi, miért csök- *kent a megyénkben a születé­sek száma? Számos összete­vője lehet. Nem vagyok szoci­ológus, csupán a szakmámból eredő okokat vizsgálhatom. Legnagyob gondunk most a koraszülések magas arányá­nak leszorítása. Idén ősszel koraszülést megelőző megyei programot dolgoztunk ki. Számba vettük, pontoztuk az okozó faktorokat, mint pl. a megelőző vetélések, az anya kis testsúlya, szervi betegsé­gek. Az újonnan jelentkező terhesnél adatlapot veszünk fel, a pontok összegéből meg­állapítható, hogy kis-, közepes vagy nagymértékben veszé­lyeztetett a terhesség. Ezzel egyidőben egy svájci licenc átvételével végre gyarapodtak a gyógyszeres megelőzés lehe­tőségei is. A feltáró munka nyomán az erősen veszélyez­tetettek gyakrabban kerülnek terhespatológiai osztályunkra. A koraszülési gyakoriság az utóbbi három évben valame­lyest csökkent: 1976-ban 13 százalék, 77-ben 12 százalék, az idei várhatóan 11 százalék lesz, s ez már megfelel az or­szágos átlagnak. — Ide kívánkozik a kérdés: miért volt ilyen magas a ko­raszülési gyakoriság? — Régebben mindig azt mondtam, ebben a megyében abortuszjárvány van. Külö­nösen Salgótarjánban és kör­nyékén, ahol a vetélések szá­ma duplája volt például a rétsági járásénak. Az okok feltárásához ismét szocioló­gust kellene faggatni. Jóma­gam a bejárásra, a kétlaki életmódra, a szomszéd gyara­podásának húzó erejére, a ke­vés gyerek ,— nagy vagyon életeszményre gyanakszom. A koraszülések éppen abban a populációban a leggyakorib­bak, amely a megyében igen nagy számú, s ahol mindmáig a legkevesebb eredményt tud­tuk elérni, nevezetesen a ci­gányság körében. Nő az abor­tuszok száma a hajadonoknál, nem családi kötelékekben élők­nél. S ez annál is inkább ve­szélyes, mert mire indíthat­nák szülési programjukat, már túl vannak az első egy-két művi vetélésen, kockáztatva a már vállalt magzatot is. Nem megoldott a fiatal lányok fo­gamzásgátlása. Várhatóan ha­marosan forgalomba kerül az egyszeri alkalomhoz is megfe­lelő tabletta, amely nem tar­tós hormonális beavatkozás, s enyhíti majd a fiatalok gond­ját. A megelőző abortuszok nagy száma mellett veszélyez­tetettség! faktor a megelőző koraszülés, a nehéz munka, a sok utazás, járás, s szóba jö­hetnek humanista szempontok is. — Sok a panasz a mozgó szakorvosi szolgálatra. — Nem mondok ellent, az ok elsősorban az orvosok túl­terhelése lehet. Nem vagyunk elégedettek az egész terhesta­nácsadás színvonalával sem. Eddigi munkánkra egy bizo­nyos mennyiségi szemlélet nyomta rá bélyegét1 minél több terhest minél gyaki ab­ban akartunk látni. Ehelyett most a minőségi munkára tö­rekszünk, ennek egyik jele a már említett megyei program. — Véleménye szerint miért terjed nehezen a háromgyer­mekes családideál? — Talán nem is elsősorban egészségügyi probléma ez — vélekedik a megyei szülész fő­orvos. — Mindenesetre hosz- szabb kifutási időt, egész élet­formánk, anyagi álmaink re­formját igényli. Nem érezzük még talán eléggé, hogy a har­monikus, szép élet nagyobb ér­ték, mint amit forinttal vásá- rolhatóan magunk köré gyűjt­hetünk. (Bár a születések számát várhatóan vajmi kevéssé nö­velheti, figyelmeztetésül mégis ideírjuk: letelt az ötévi türel­mi idő, 1979. január 1-től két­gyermekes anyák harmadik terhességének megszakítását csak abban az esetben engedé­lyezik, ha az anya életkora meghaladta a 40 évet.) * Részlet egy salgótarjáni nagyvállalat kollektív szerző­déséből : — eltérő munkaidőben fog- lalkoztathatóak a nyolc év alatti gyermeket nevelő édes­anyák ; — ha mindkét szülő a vál­6 NŰGRÁD — 1978. december 24., vasárnap j lalatnál dolgozik, a kedvez­ményt az apa is igénybeveheti; — valamennyi nődolgozót a hét utolsó munkanapján men­tesíteni kell a harmadik mű­szak alól; — a többgyermekes édes­anyák szombati munkanapo­kon 2,5 óra időkedvezményben részesülnek. Üzemi zajtól távol eső épület. Sok-sok virág, a falakon kézi­munkák, 'képek. Mintha egy családi otthon tévedt volna véletlenül a gyárkerítésen be­lülre. A bejárat fölött lako- nikus tiltás: Dohányozni tilos! A Salgótarjáni Kohászati Üzemek rehabilitációs és gó­lyaüzeme ez. — 12 munkahelyen egy mű­szakban aprószeget csomagol­nak a várandós kismamák. Kis homokozólapátokkal nylonta- sakokba szórnak 10—25 dekás mennyiséget, lemérik, letűzik. Telj esítménykövetelmény nincs, órabért kapnak előző átlagkeresetük alapján — mondja Décsei Ferenc, a vál­lalat bér- és normaosztályá­nak vezetője. — Nagy teher a vállalatnak a gólyaüzem? — Nézze, tetemes befekte­téssel hoztuk létre, s egy ne­gyedév alatt 60 200 csomag ke­rül ki tőlük, gyors megtérülés­re tehát nem számíthatunk. De nem is nyereségességi, hanem kizárólag szociális szempontok vezettek benünket a döntéskor. Ezekre a kismamákra a jövő­ben is számíthatunk, érdekünk is azt diktálja, hogy tegyünk értük valamit. Mi nehézipari vállalat vagyunk, terhes asz- szonyoknak való, könnyű mun­ka kevés akad nálunk. Másfél év, a gólyaüzem létrejötte óta azonban nincs is többé ilyen gondunk. Rehabilitációs és gólyaüzem. A név arra utal, hogy a terhe­seken kívül súlyos műtéten, komoly betegségen átesett asz- szonyokat is foglalkoztatnak itt átmenetileg. Amíg megerő­södnek, eredeti munkájukra alkalmassá nem válnak. Most négy várandós fiatal- asszony dolgozik itt. Luspai Gyuláné második gyermekét várja, a hetedik hónapban van. Gagyi Kálmánnét már csak egy hónap választja el a nagy eseménytől. — Körollós vagyok a hen­germűben. Nehéz fizikai mun­kát végzek, sokat kell emel­getni. Itt akár végig is dolgoz­hatok. Viszkok Györgyné kolléga­nője, szintén körollós. — Anyagilag sem mindegy, hogy táppénzbe kényszerül-e az ember, vagy dolgozhat. Ez a munka igazán nem megeről­tető, közösségben lehetünk, s ez nagyon jó dolog. (Könnyű dolga van annak, aki gólyaüzemet keres a me­gyében, hiszen alig egy-két helyen működik ilyen. Azok a nagyvállalatok, üzemek, me­lyek nehézségeik első számú okozójaként a munkaerőmizé- riára mutogatnak, gondolja­nak arra: ez is egyik útja a munkaerő megtartásának. Sőt, „csábításnak” sem utolsó!) maradástik igazi célját, a gyermeknevelést. ’* Idézet a nők munkaügyi vi­szonyáról tartott bécsi szimpó­ziumon elhangzott, heves rea­gálást kiváltó felszólalásból, melyet Hoffmann Magda, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem adjunktusa mondott: „...meglepetést okozott az, milyen rosszul érzik magukat az otthonmaradott anyák, be­leértve a munkásnőket is. A nők megszokták, hogy szaba­don járnak a világban, most viszont el vannak szigetelve otthonukban. A gyermekgon­dozási segély azért káros, mert megszilárdítja a munkavégzés és a házimunka megosztásá­nak hagyományos gyakorlatát. A férjek a család „külső” kép­viselőivé válnak, s hajlamosak arra, hogy csökkentsék a házi munkában való részvételüket, míg a fiatal anyák munkájuk fontosságát bizonyítandó,' túl­zottan sok figyelmet fordíta­nak a háztartási teendőkre, s gyakran elhanyagolják otthon: Caeszkó Gézánét az isten is háromgyermekes anyukának teremtette. Nyugodt, türelmes. A salgótarjáni tízemeletes ház­ban, ahol lakik, közszájon for­gó a fiatalasszony csendes ki­tartása, mosolygós derűje. — Kezdettől fogva három picit terveztek? — Nem. Ügy gondoltuk, hogy két gyermeket minden körülmények között felneve­lünk, a harmadikat feltétele­sen vettük a programba. Ko­rábban a garzonházban lak­tunk, most kétszobás hálófül­kés lakásunk van, elférünk benne öten. Így hát megszü­lethetett Tündiké is. — Mi jelent ma nagy gon­dot egy háromgyermekes anyukának? — Örök perben vagyok az idővel. A nagyszülők távol él­nek. Ennek ellenére ritka sze­rencsésnek mondhatom ma­gam, mert szomszédasszonyom személyében pótmamára, nagy­mamára, lelkes segítőre leltem. Nem bánnám, ha a jobb mi­nőségű gyermekruhákat mér­sékeltebb árakon kínálnák, de ha már tekintélyes összeget fi­zet az ember, legalább színtar­tó holmit kapna. Mert bizony külön, kézzel kell mosni őket, ha nem akarom egyéni „ízlés” szerint megfesteni velük a többit. S ha már a gondoknál tartunk: szerettem volna a négy és fél éves Gabikát, a leg­idősebbet félnaposra óvodába adni. Sajnos, nem tudok vele annyit foglalkozni, amennyit kellene, nincs hozzávaló társa­sága sem. Elutasítottak, mivel itthon vagyok. — Miről kell lemondania? — Jelenleg minden szórako­zásról, kikapcsolódásról. Ügy gondolom azonban, nem lesz ez végleges állapot. Ha a gye­rekek kicsit nagyobbak lesz­nek, szeretnék újra olvasni, moziba, szinházba járni, egy­szóval: néha egy icipicit ma­gunknak is élni. — Tételezzük fel, holnaptól tejhatalommal felruházott Farkas András: Vonaton népesedéspolitikai miniszter­nek nevezik ki. Milyen intéz­kedésekkel segítené a három- gyermekes családeszmény ter­jedését? — Nem is tudom.. i Nem elsősorban anyagi kérdés ez, bár, nagyobb számú és hoz­záférhető áru. háromszobás la­kás építésével bizonyára le­hetne eredményt elérni. Kér­dés csupán az: vállaljon-e há­rom gyermeket az, aki első­sorban a nagy lakás csábítá­sának enged? Én azt mondom ne! Belülről fakadó érzés, családszeretet kell ehhez, s ezt semmiféle miniszteri utasítás nem adhat. Dr. Rados Sándorral és Mo­csári Zoltánnéval, a megyei tanács egészségügyi osztályá­nak munkatársaival is a sta­tisztikai adatok mögött meg­húzódó jelenségeket próbáltuk szóra bírni. A közös bölcses­ség néhány szemcséjét adjuk most közre. A népesedéspolitikai hatá­rozat megjelenése a még hiányzó második gyermek megszületését ösztönözte igen hatásosán. A harmadik, sőt, negyedik gyermeket ellenben már igen kevesen vállalják. Nemcsak az állami szervek hozzáállását módosította a ha­tározat, 180 fokos fordulat következett be a közvélemény megítélésében is. Egy 1973-as abortuszbizottsági rendelésen sírva könyörgött az anya: szakítsák meg harmadik ter­hességét, világcsúfja lesz a három gyerekkel! Ilyen ma már nincs, sőt, egyéni büsz­keség forrása — azt ne mond­jam, új státuszszimbólum — lett a három gyermek. Egy­értelműen a szülők vállalko­zási kedvén, viszonyain mú­lik a korszerű családideál elterjedése. Közhelyszámba megy, hogy 1—1,5 szobás lakásban vajmi nehezen fér el az öttagú család. Megváltozott a nő társadalmi funkciója is, kilépett a család­ból, munkát vállal, s amellett bizony nem könnyű a három gyermek ellátása. Azok a fia­talok, akik most válnak szü: lökké, nem ismerik a többgyer­mekes család képiét, hiszen nem olyanban nőttek fel. A saját maguk alapított család példája általában az, amely őket indította útnak. Emellett nagymamáink, dédanyáink, ha tudat alatt is, azért mégis „bekalkulálták” a magas csecsemő- és gyermekhalandó­ságot. Változtak az idők: az alig néhány ezrelékes csecse­mőhalandóság ma szinte tel - jes bizonyosság a szülőnek, hogy világra hozott gyermeke felnövekszik S még valami: a mai fia­talok mást várnak az élettől, mint egykor nagyszüleik. Ra­gaszkodnak az igényes életvi­telhez, engednek a technikai csodák bűvöletének, minden eddiginél vonzóbb számukra a világjárás. A gyermekek miatti lemondás a kivárhatat- lannak tűnő jövőre halaszja az áhított életforma megteremté­sét, s a fiatalok egy tekinté­lyes része úgy érzi, hogy 3—4 gyermek neveléséért túlzottan magas ár a családi mártírom- ságra kárhoztatás. * Sánta Imréné, Gálik Erzsébet Népesedéspolitika Magyaror­szágon ... című doktori disz- szertációjában ezt írja: tovább kell fejleszteni a családi pót­lék rendszerét úgy, hogy a társadalom a gyermeknevelési költségeknek a jelenlegi 15 százaléka helyett legalább 35— 40 százalékát vállalja át. Cél­szerű ezen belül a gyermekek számától függő progresszivi­tást oly módon megállapítani, hogy a háromgyermekes csa­lád részesüljön a legnagyobb összegű családi pótlékban. * A tér tél eleji nap melen­gette padján fiatal anyuka és kislánya az újonnan vásárolt könyvet lapozgatják. A kicsi a képeket nézegeti, a felnőtt a sorokat olvassa. Szépen szól­nak a nemes veretű szavak: édesanyám, virágosat álmodtam napraforgóvirág voltam ál­momban. Édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Szendi Márta

Next

/
Thumbnails
Contents