Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Elutazott Hafez Al-Asszad (Folytatás az 1. oldalról) re. De a régen Iparosodott, konszolidált tőkésországokban is — különösen a legutóbbi nagy gazdasági válság, az inf­láció, a munkanélküliség nö­vekedése óta — egyre több a vita és az élesedő harc akö­rül, milyen legyen a dolgozók demokratikus uralma, s ho­gyan, milyen úton és eszkö­zökkel érhető el. Mindezek pedig azt jelzik, hogy a szo­cialista megoldás gondolata terjed. A békemozgalom tehát ked­vezőbb talajon dolgozhat most, kedvezőbb lehetőségei nyíl­nak arra, hogy a közvéle­ményre hasson. E közvéle­mény nyomásával kell kény­szerítő erőt találnunk arra, hogy a kormányok ne tudják kivonni magukat a leszerelés parancsoló követelménye alól. Ez az előfeltétele a háború nélküli világnak. Mint azt előttem több fel­szólalás is kifejezte, már nem egyszerűen háború nélküli ál­lapotot óhajtunk — amelyet azonban még fenyegetések, gazdasági és szellemi veszte­ségek terhelnek —, hanem a nemzetközi kapcsolatok olyan új rendjét, amely a népek ön­álló döntési jogát garantálja a maguk választotta úthoz; amely a társadalmi rendsze­rek előnyei vagy hátrányai felől nem a harcmezőn vagy a légi csatákban — és az egy­re nagyobb költségeket fel­emésztő haditechnikában — kívánja meggyőzni a maga ér­tékeiről az embereket, hanem a békés építés, az alkotó munka lehetőségeivel és ered­ményeivel. E nagyszabású békemunka két döntő tényezője a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok tekintélye, ereje, va­lamint a szocialista eszme vonzásának növekedése. Mel­lette a harmadik tényezőt azok a nyugati, reálisan gon­dolkodó polgári erők jelentik, amelyek ugyan nyilvánvaló­an nem a szocializmus, ha­nem a tőkés rend hívei, mégis készek voltak a Szovjetunióval és velünk együttműködni az enyhülésért. Az a közvéle­mény, amelyet ezek a realis­ta politikusok képviselnek és befolyásolnak, helyeselte a helsinki záródokumentum alá­írását és várta kedvező hatá­sát. A fegyverkezésben érde­kelt monopolista csoportok és a tömegtájékoztatásban az ő érdekeiket szolgáló erők azon­ban helsinki után egy-egy ügyes manőverrel, a záródo­kumentum egyes szavait an­nak lényege ellen fordítva, el­lentámadásra indultak az eny­hüléssel szemben. Az enyhülés e három erő­forrására tekintve optimistán felelhetünk arra a kérdésre: van-e realitása ma a fegyver­kezés megállításának, majd olyan megállapodások ki­kényszerítésének, amelyek a jelenlegi erőegyensúlyt meg- tarriák ugyan, de egy alacso­nyabb szintre csökkentik a fegyverzetet. Innen vezethet az út a lefegyverzés, majd a nagy emberi cél, a fegyverek ,ís háborúk nélküli világ felé. Fegyverek és háborúk nél­kül is komoly gondjai van­nak az emberiségnek. A világ lakosságának nagyobbik fele mindennap éhezik. Kisebbik felén, különösen a tőkésorszá­gokban és ezen belül is Észak-Amerikában ijesztő nyersanyagpazarlás folyik. Ennek és a környezetszennye­ződésnek a veszélyei mellett nem kisebb világprobléma a gazdasági fejlődésben elma­radt és mindmáig akadályo­zott népek sorsa. Nekik csak a szocialista közösség országai segítenek önzetlenül, de mi is sokkal többet tudnánk nyújta­ni, ha nem nehezednének ránk a fegyverkezési verseny terhei. A stockholmi békeku­tató Intézet adataiból tudjuk, hogy a NATO fennállása óta fegyverkezésre fordított ösz- szegekből a földünkön éhező 250 milliónyi gyermeket 40 évig el lehetne látni minden szükségessel. De ugyanakkor — mint azt magának az ENSZ főtitkárának kimutatá. sa jelzi — a világ tudósainak több mint a fele olyan fel­adatokon dolgozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve ha­dicélokat szolgálnak. Ezért az emberiség egyetemes érdeke, hogy a józan ész felülkere­kedjék. Mint Kádár János elv­társ mondta, alig néhány nap­ja a Központi Bizottság ünne­pi ülésén: „pártunk és, a ma­gyar nép bízik abban, hogy ... az enyhülésért küzdők erőfe­szítését siker koronázza, hogy végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját és a viharos századok után béké­sebb korszaknak nézhetünk elébe”. Ebben az ünnepi beszédben ugyanaz az elhatározottság fo­galmazódott meg, mint amely pártunk és kormányunk min­dennapi tevékenységéit jel­lemzi a nemzetközi kapcsola­tokban: fellépéseink a nem­zetközi színtéren szolgáljanak a béke és a társadalmi hala­dás javára. Nemzeti ügyünk és internacionalista elveink együttes szolgálatát jelenti az, hogy hűséges szövetségesei va­gyunk a Szovjetuniónak, a szocialista országok közössé­gének, szilárd tagjai a bizton. Ságunkat és függetlenségün­ket garantáló Varsói Szerző­désnek. Külön kiemelem szolidari­tásunkat a hős vietnami nép­pel, amely oly’ hosszú és oly’ sok áldozatot követelő hábo­rús időszak után most a békés építés rövid évelt megtörő újabb támadásoknak vaui ki­téve — ezúttal a kínai vezetés részéről. A magyar kommunisták — együtt a többi hazafival, más társadalmi szervezetek tag­jaival és eltérő világnézetű honfitársainkkal — kezdettől tevékeny résztvevői voltunk, s leszünk ezután is a békemoz­galomnak. Miként a hazai mozgalmak, úgy kormányunk is minden alkalmat és lehe­tőséget megragad, ha hasznos lépéseket tehet a bizalmat és együttműködést előmozdító nemzetközi atmoszféra javitá. sára. Munkásosztályunk egyet­értő támogatása, egész né­pünk bizalma nagy erőforrá­sunk a hazai problémák meg­oldásában. Nemzetközi fel­lépéseink sikerét pedig itt­honi munkánk eredményei adják. A Magyar Népköztár­saság helyzetét elemezve pár­tunk Központi Bizottsága a közelmúltban a szocialista építés egész időszakát áttekin­tette, áprilisban pedig a XI. kongresszus óta eltelt három évét. Mindkét elemzés azt mutatta, hogy — kritikusan számot vetve tévedésekkel, hl. bákkal és nehézségekkel is — hazánk társadalmi fejlődé­sének mérlege pozitív. Szocialista épltőmunkénk eddigi eredményeként nép­gazdaságunk szilárd és jelen­tős termelőalapokat hozott lét­re. Ezek adták a lehetősége­ket, hogy a dolgozó lakosság életszínvonala az elmúlt idő­szakban számottevően emelke­dett; ezekre a meglevő ala­pokra támaszkodva dolgozhat­tak ki gazdasági és kormány­zati szerveink, fogadhatott el a párt Központi Bizottsága olyan gazdaságpolitikai prog­ramot, amely a világgazdaság negatív hatásainak ellensúlyo­zására és a további rugalmas alkalmazkodásra képessé te­szi vállalatainkat és szövetke­zeteinket. De mindig hangsú­lyoztuk: ehhez meg kell ta­nulnunk célszerűbben felhasz­nálni erőforrásainkat; a to­vábbi fejlődés feltétele az, hogy jobban gazdálkodjunk anyaggal és energiával, üze­mi épületekkel és termőföld­del, gépekkel, eszközökkel, de mindenek felett az emberi munkával. Ezeknek határozott érvényesítését most már nem halogathatjuk. A mai korszak kevesebb egyéni áldozatot kíván, mint a 30 év előtti indulás. De azt változatlanul megkívánja a társadalmi fejlődés, hogy kel­lő számban legyenek olyan emberek, akik abban a szel­lemben élnek, dolgoznak, amely a közösség javát szol­gálva keresi az egyéni boldo­gulást. Ezek közé tartoznak önök, a békekongresszus kül­döttei is. Ezért tekinthetünk bizakodóan a közeli és a tá­volabbi jövő elébe. Állampol­gáraink reménykedve tekinte­nek a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének minapi nyilatkozatából kicsen­dülő új békekezdeményezésre. E nyilatkozatból optimizmus sugárzik, azt realitás jellem­zi. Széles lehetőségeket kínál a béke, a haladás, az enyhü­lés erőinek konstruktív együtt­működésére, A fegyverkezés megfékezésére pedig kölcsönö­sen elfogadható programot ajánl. A Magyar Népköztársaság készséggel csatlakozott ehhez a közös nyilatkozathoz, né­pünk teljes támogatását maga mögött tudva kormányunk te­vőlegesen fogja szolgálni a benne foglaltak valóra váltá­sát. A békemozgalom minden hívének erőt, sikert kívánok ehhez a szép, emberi, nemes harchoz, hazánkért, az embe­riségért, gyermekeink jövő­jéért — zárta nagy tapssal fo­gadott beszédét Benke Valé­ria. Szombaton elutazott Buda­pestről Hafez Al-Asszad, az Arab Cjjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke, aki Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak és Losonczi Pálnak, a További felszólalók: Szakonyi János, egyetemi adjunktus, Veszprém me­gyei küldött, Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsá­nak elnöke, Apáti Zoltánná, a Dombóvári Kesztyűgyár munkása, Simái Mihály aka­démikus, az ENSZ Társasá­gok Világszövetségének elnö­ke, az OBT alelnöke, Hor­váth József, a Csepeli Szer­számgépgyár lakatosa, Az elnöklő Réczei László­nak, az Országos Béketanács alelnökének javaslatára, ez­után a kongresszus elfogad­ta azokat az alapélveket, amelyeket figyelembe véve az újonnan megválasztandó Or­szágos Béketanács majd új­jádolgozza, módosítja műkö­dési szabályzatát. A következő felszólaló Szabó Gyula, a Thália Szín­ház művésze volt. Szót kért Zsebök Zoltán egyetemi ta­nár, az OBT alelnöke, Szlobodnilc Endre, Komárom megyei küldött, az Oroszlá­nyi Szénbányák Vállalat vá­jára, Berencsy György, bu­dapesti kutató-orvos, Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára. A IX. magyar békékong- resszus — Szalay Zsolt bu­dapesti küldöttnek, a Magyar Rádió hírszerkesztősége ro­vatvezetőjének indítványára — állásfoglalásban erősítette meg Vietnam népe iránti szolidaritását. A vita utolsó felszólalója Nádor György, az Állami If­júsági Bizottság titkára volt. Kiemelte annak jelentőségét, hogy az ENSZ 1979-et a gyer­mekek nemzetközi évének nyilvánította. A szocialista or­szágok — köztük hazánk — is nagy figyelemmel fordul­nak a gyermekév eseményei Tisztelt kongresszusi A világ asszonyai, lányai egyre nagyobb részt vállalnak a gondokból, terhekből, mely- lyel napról napra meg kell küzdenünk. A nők számára a béke nem csupán egy szó, egy fogalom. Aki már várta ret­tegve, a naponta érkező híre­ket, s ritkán jövő leveleket, aki szívszorongva gondolt ar­ra, hogy tud-e másnap kényé, rét tenni az asztalra és egyál­talán mit hoz a holnap, az tudja azt is, a béke nem csu­pán olyan helyzetet jelent, amikor nem szólnak a fegy­verek, hanem az életet jelen­ti, az egyetlen módot, aho­gyan dolgozni, gyermeket ne­velni, családot összetartani le­het. Ezért számunkra a béke­harc, a mindennapi helytállás szocialista társadalmunkban, munkahelyünkön és ottho­nunkban. Én, a salgótarjáni öblös- üveggyár mérőhengerüzemé­ben egy huszonhárom fős női brigád vezetője vagyok. Név­adónk Furák Teréz, egy fia­tal kommunista lány, aki vá­rosunkban élt. Történelmünk legnehezebb időszakában a két világháború közötti évek­ben dolgozott, harcolt egy szebb jövőért, melyért a leg­drágábbat, fiatal életét áldoz­ta fel. Tizenkilenc éves korá­ban halt meg. önfeláldozása, helytállása példakép szá­munkra. Ügy érezzük, em­lékét őrzi a mi becsülettel elvégzett munkánk, társa­dalmi tevékenységünk. Előtte is tisztelgünk, amikor kom­munista műszakon, társadalmi munkán veszünk részt, vagy óvodát patronálunk. Brigádunk, hasonlóan az üzem sok más szocialista bri- gádjáhpz, tudatosan vállalja a brigádmozgalom hármas jel­Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A Ferihegyi repülőtéren Ká­dár János, Losonczi Pál cs más magyar közéleti vezetők búcsúztatták. (MTI) felé. S ha országainkban im­már természetes is, hogy a legújabb nemzedéket, a csa­ládokat sokoldalú társadalmi gondoskodás veszd körül, a gyermekek nemzetközi évé­ben számunkra is feladat, hogy összegezzük az eredmé­nyeket és kijelöljük további teendőinket. Ezután a vitát lezárták, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitká­ra összegezte az elhangzotta­kat, az 51 felszólalás gondo­latait, Sebestyén Nándorné vála­sza után a kongresszus egy­hangúlag elfogadta az Orszá­gos Béketanács jelentését a két kongresszus között vég­zett munkáról, valamint a szóbeli kiegészítés és a vita összefoglalóját. Darvas! István, a szerkesz­tő bizottság vezetője ismertet­te a IX. magyar békekong­resszus állásfoglalás terve­zetével kapcsolatban elhang­zott észrevételeket. A mó­dosításokkal a küldöttek egyetértettek, s a dokumen­tumokat egyhangúlag elfo­gadták. Hantos Jánosnak, a jelölő bizottság vezetőjének indoklá­sa után a kongresszus küldöt­tei megválasztották az új, 287 tagú Országos Béketaná­csot. Az ezt követő szünet ideje alatt megtartotta első ülését az újjáválasztott Or­szágos Béketanács, s megvá­lasztotta tisztségviselőit. Az ismét összeülő kong­resszust Hantos János tájé­koztatta a testület döntései­ről. Az OBT egyhangú szava­zással Sebestyén Nándornét, a Béke-világtanács elnöksé­gének tagját választotta új elnökévé. Hantos János hang­súlyozta, hogy olyan ember szavát, ennek szellemében él és dolgozik. A mindennapi munka mellett egyéb tevé­kenységekben is részt veszünk. Hogy a világ dolgaiban eliga­zodjunk, minden brigádtagunk valamilyen továbbképzésre, tanfolyamra, szemináriumra jár. Nyitott szemmel figyeljük hazánk és a nemzetközi élet eseményeit és a különböző fó­rumokon véleményünknek hangot is adunk. Brigádunk összetartó ereje a közösségi érzés és a kollek­tív felelősség. Ez nem csupán szűkebb környezetünkre vo­natkozik, kitérjed a gyárra, sőt ennél jóval messzebbre is. Bár szavakban soha nem fo­galmazódik meg, az emberi, ségért érzett felelősség és sze­retet megnyilvánulása példá. ul a rendszeres véradás, vagy tevékenységünk a Vöröske­reszt -szerv ezetb en. Hazánkban több mint har­minc éve béke van. A békés alkotó munka minden feltétele biztosított, jövőnket nyugod­tan tervezhetjük és tervezzük. Részei vagyunk egy erős, le­győzhetetlen nemzetközi kö­zösségnek, a szocialista orszá­gok táborának, mely eredmé­nyedre joggal lehet büszke, s féltve óvja mindentől, ami veszélyeztetné. Tiltakozik a háborúra való készülődés, s fegyverkezési hajsza, a tömeg- pusztító eszközök gyártása ellen. Felemeli szavát a ter­ror, az emberi szabadság és emberi méltóság megsértése, az emberi jogok sárba tiprása el­len. Segítő kezet nyújt min­den nemzet, minden ország, minden ember felé mely sza­badságáért, függetlenségéért küzd. A szocialista tábor hatalmas egységének mi csak kicsiny részei vagyunk. De tudjuk, hogy az erőt az egység ereje Ifjúságmozgalom- - történeti diákí*zeminárium Szombaton az Államigazga­tási Főiskolán megkezdődött a II. országos ifjúságmozgalom- történeti díákszeminárium. Dr. Vastag Pál, a KISZ kb inté­ző bizottságának tagja köszön­tötte a megjelenteket, majd dr. Nagy Sándor, a KISZ közpon­ti bizottságának titkára tar­tott előadást az ifjúságmozga- lom-történeti kutatások jelen­tőségéről. A konferencián felszólalt Ja­kab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője is. (MTI) Taglibei Fexencné felszólalása került az elnöki posztra, aki­nek az élete, munkája, ösz­szeforrött a magyar békemoz­galom fejlődésével. A hosszan tartó tapssal kí­sért méltatás után ismertette a jelölő bizottság elnöke az OBT további tisztségviselői­nek névsorát. Elnökhelyettesek: Boldi­zsár Iván, Állami-díjas író, a BVT tagja, Eckhardt Sándor professzor, az Országos On­kológiai Intézet igazgató fő­orvosa, Sztanyik B. László, az Országos Frederic Joliot- Curie Sugárbiológiai és Su- gáregészségügyí Intézet igaz­gatója. Főtitkár: Kovács Béla, az MSZMP Központi Bizottsága, agitációs és propagandaosz­tályának alosztályvezetője. Titkár: Sütő Gyula. Az Országos Béketanács elnökségének további tagja, Angyal Barnabás, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek mun­kása is. A IX. magyar békekong­resszus — amelynek máso­dik napján Nagy Mária és Réczei László elnökölt — az Országos Béketanács új főtitkárának és új elnökének zárszavával ért véget. Ko­vács Béla és Sebestyén Nán­dorné — a kongresszus állás­foglalásának szellemében — a 30 esztendős magyar béke- mozgalom eredményes mun­kájának folytatását jelölte meg a jövő feladataként. A kétnapos tanácskozás zá­róakkordjaként a kongresz- szusi teremben — a Magyar Rádió gyermekkórusának tol­mácsolásában — felhangzott, Kodály Zoltán békedala. Alábbiakban közöljük Tag- liber Ferencné, a szocialista munka hőse, a salgótarjáni öblösüveggyár dolgozójának a felszólalását. adja, s feladata van minden egyes embernek, minden egyes kommunistának. E gon­dolat jegyében vettünk és veszünk részt a különböző szolidaritási akciókban. Til­takozunk a hazafiak kivég­zése miatt, akciókat szervez­tünk a chilei események kap­csán, röpgyűlésen emeltük fel szavunkat és aláírásunkkal tiltakoztunk a neutronbomba, gyártásának amerikai terve ellen. Széles korú mozgalom bon­takozott ki a vietnami har­cok során és az első perctől kgzdve politikai, erkölcsi és anyagi támogatást adtunk a szabadságukért küzdő nép­nek. szívből örültünk győzel­müknek. Aggódunk azért a helyzetért, amely Kína Viet- nam-ellenes külpolitikája nyo. mán alakult ki és a kambod­zsai—vietnami nyílt katonai összeütközésekhez, a kínai- vietnami konfliktus kiélező­déséhez vezetett. Változatla­nul a vietnami nép mellett állunk és ha szükséges, to­vábbra is szívesen támogatjuk akár anyagilag is a békés or­szágépítő munkájukat. Tisztelt kongresszus! A világ békéjéért a harc tovább folyik, és e harcban egy percre sem szabad meg­torpanni. A küzdelemnek szá­mos formája van, s minden­kinek lehetőségéhez, erejéhez mérten kell hozzátennie önma­gát. S mint ahogy velem együtt sok száz és ezer mun­kásasszony teszi, jobb és egy­re eredményesebb napi mun­kánkkal, a közösségért érzett felelősség ébren tartásával, és nem utolsósorban gyerme­keink szocialista szellemű ne­velésével igyekszünk hozzájá­rulni hazánk erősítéséhez, és ezáltal békés életünk meg ve. déséhez. NÓCRAD - 1978. december 3a vasárnap Hazánkba látogat Mengisztu Hailé-Mariam Losonczi Pálnak, a Magyar Hailé-Mariam alezredes, a szo- Népköztársaság Elnöki Taná- cialista Etiópia ideiglenes ka­csa elnökének meghívására ma tonal kormányzótanácsának hivatalos, baráti látogatásra' elnöke, állam- és kormányfő, hazánkba érkezik Mengisztu (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents