Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Hegyek ölében — a salgótarjáni Pécsltő utca. Mozgalmasabb napokat várnak A vasúti „végvár »I EGYETLEN, SE VEGE se hossza tehervonat álldogál csak a nyolc vágány egyikén, nincs tolatás, nincs rendezés, nincs izgalom, úgyhogy meg is jegyzem Mocsári Ferencnek: — Mire fel e nagy nyugo­dalom? Széttárja kezét: — Mi magunk se tudjuk. Hosszú évek gyakorlata sze­rint most egyetlen üres sín­párnak sem szabadna lenni, hiszen így, néhány héttel év vége előtt, minden vállalat igyekszik megszabadulni kül­földre szánt portékáitól... Ta­valy azt sem tudtuk ez idő tájt, hol áll a fejünk, most meg, látja, nyugodtan elbe­szélgethetünk. Vélem, ezután indul majd meg a „lavina” és ünnepelhetünk szilveszter éjjelén is itt, a szolgálati he­lyen. Miként az nemegyszer meg­történt már. S idevág a So­moskőújfalui határállomás főnökének mosolygós-bosszú­sággal elmondott története. Van Egerben egy gyár, amely évekre visszamenő rendsze­rességgel a következőképpen teljesíti exportkötelezettsége­it: a szerződés teljesítését a küldemény határon át történt „kiléptetésével” regisztrálj ák, amit természetesen azok is tudnak. így hát az év utolsó munkanapján teherautókra rakják termékeiket, elfuvaroz­zák Somoskőújfaluba, s ha reggel érkeznek, százszor na­gyobb esélyük van áruik ide­jében külföldre jutására, mint ha egy héttel ezelőtt a heve­si megyeszékhelyen adták volna fel. Mert amire vagon­jaik eljutnak Füzesabonyba..., és onnan Hatvanba... és on­nan Tarján külsőre... és on­nan Somosra... és onnan to­vább. Szóval — fogalmazha­tunk így — nem tippet adva másoknak — csavaros-furfan­gos ez a magyar észjárás. — Aminek, gondolom, nem örülnek? — kérdem az állo­másfőnököt. — Valóban tapsolni nem szoktunk. De, lehet, hogy ez hivatalos szövegként hangzik, bár nem az, mi a lehető leg­messzebbmenőkig szem előtt tartjuk a népgazdaság érde­keit. Mi is ebben az ország­ban élünk, az ő teljesítmé­nyük is része a nagynak, amiből mindannyian részesü­lünk. Ismétlem, nem újjon- gunk szilveszter éjszakáján, de hát nálunk első a kötelesség, s csak, aztán jöhet az ünnep. Kinézünk megint szinte egy­szerre mintha összebeszél­tünk volna, a „néptelen” sí­nekre, s kérdem: — Akkor most mozgalma­sabb év végére számíthatnak? — ...Tavaly november vé­géig tízezer-hétszázhetven ko­csi „futott át” rajtunk. Most tíz sem volt. Pedig az átme­netileg a teherfbrgalom elől lezárt bánrévei állomás he­lyett az addig ott átment for­galmat is ránk kapacitálták. S mégis, így vagyunk, ahogy látja. Nem mondom, eseten­ként, mert lökésszerűen ér­keznek a szerelvények, tény­leg még oda kimenni sincs időnk, de huszonnégy óra alatt átvészeljük a dolgokat. A de­cember biztos mozgalmasabb lesz. MOZGALMASABB, s fe­szültséggel. idegeskedéssel, káromkodással telibb. Mert hétköznapjai akkor aztán egyetlen ' vonat­nak sem lenne szabad egyet­len percet sem késni. Füle­kig tizennégy, Tarján külsőig nyolc kilométer a távolság innen, s a két országot ösz- szekötő sínpárok száma mind­össze egy. Úgyhogy a pálya állandóan telített, mert a tizen­hat ezrelékes — vasúti körök­ben is igen nagyra tartott — emelkedő nem engedélyez két vonatot egymás mögött. Meg­követeli ezt a biztonság, a vasúti rendtartás. — Tehát egyetlen perc késést sem — mondogatom a főnök szavait, de bújkál bennem a kisördög, s megkérdem: — Még a Polónia expressznél sem? Szinte bosszúsan legyint, mint egy magyar átokra, Mo­csári Ferenc. — Az más és különleges téma... Képzelje, a lengyelek újabb, hasonló jellegű vonat beállítását kérték, s tudja, mekkora kő esett le a szí­vünkről, amikor értesültünk róla: Komáromon át közleke­dik majd az új menetrend­től...?! — Szóval, nem szeretik a Polóniát? — .. .Mennyi szidalmat, ért­hetetlen hántást kapunk mi­atta. Pedig a szokatlanul hosszú késéseket igazán csak az tudja okszerű érveléssel megmagyarázni, aki benne él a „vasút sűrűjében”. Mert mi is a helyzet? A vonat ülő-fekvő helyeinek száma hétszázhúsz. S tudja, hányán szoktak rajta utazni? Előveszi mindent tudó nagy­könyvét a főnök, s belelapoz, nem akarván csak az emléke­zetére hagyatkozni. — Például néhány nappal ezelőtt ezeregyszázhárman zsúfolódtak össze rajta. De ezzel még semmit sem mond­tam. írja le: a szerelvény összutasainak átlagszáma ezer- hatszázü S ezek után, ugye, következtethet a késésekre. Mert lévén közös határállo­más, felszáll ellenőrizni a cseh­szlovák határőr és vámos. Velük együtt a magyarok. Ez négy ember. Próbálja kiszá­molni, még abban az esetben is, ha létszámuk duplája, mennyi ideig tartózkodna itt a vonat, ha pusztán egyetlen utasra egyetlen percet szánna mindegyikőjük...! Márpedig annyi szükségeltetne. — Értem. így hát nem a vasutakat kell szidni! — Nem! Az efféle „utazta­tás” ellen kellene valamit ten­ni. Megnyugszik aztán a főnök, s csak akkor megy fel megint a vérnyomása, amikor a ren­dész belép, s közli: — Főnök elvtárs, ez már tűrhetetlen állapot! Néhány gyepmestert kellene felvenni, az expressz után a sínközt kitakarítani. Lépten nyomon sz...-ba lép az ember. Próbálja nyugtatni magát, s a másikat is Mocsári Fe­renc, érvel, de a rendész a közegészségügy veszélyének fennforgásáról kezd mondó­kába. Tény: a jelenlegi, hosszú Polónia-itt-tartózkodás követ­kezményeit el is lehetne tú­lozni — legyint a főnök. — Ez legyen a legnagyobb problé­mánk! Több gondot jelent ne­künk az, hogy nincs fürdőnk, mosdónk, nincs megoldva az étkeztetés, és az 1971-ben százéves volt épületünkre is ráférne a felújítás, korszerűsí­tés. Sajnos kérésünket hiába terjeszti föl minden esetben az igazgatóság, ha eggyel fel­jebb mindig kihúznak a költ­ségvetési listából. — De azért megvannak... — ÉS VALAMENNYI RÁNK háruló feladatnak eleget te­szünk -- fogalmaz hivatalos hangon a főnök, s felveszi a telefont. Odaátról kérdeznek valamit. Arckifejezéséből ítélve, meg­kezdődik egy addig nyugodt nap mozgalmasabb szakasza... Karácsony György Beszámoló taggyűlések előtt A z év végéhez közeledve a mezőgaz­daságban működő nógrádi pártszerve­zetek vezetőségei a napi feladatok mellett készülnek a beszámoló taggyűlések­re is. A Központi Bizottság titkárságának határozata értelmében az év végi beszámoló taggyűléseket 1979 január-február hónapok­ban kell megtartani. Újszerű követelmény: ahol pártvezetőségek irányítják az alapszer­vezeteket, ott előbb összevont taggyűléseket kell tartani és ezután kerülhet sor az alap­szervezeti beszámoló taggyűlésekre. A kedvező őszi időjárás segítette a betaka­rítást, az őszi mezőgazdasági munkák elvég­zését. Azonban nem kevés még a teendő. Meg kell oldani az értékesítési és tárolási nehézségeket is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között jelentős adott­ságbeli eltérések vannak. így eltérőek a meg­oldásra váró feladatok is. Az évi csapadéko­sabb időjárás egyes gazdaságokat kedvezően, másokat kedvezőtlenül érintett. A mezőgaz­daságban működő pártszervezeteknek ezekre a különbözőségekre is figyelemmel kell lenniük a saját munkájuk értékelésénél. Csak megalapozott elemzésből lehet helyes következtetéseket levonni. Ezért fontos meg­különböztetni azokat az okokat, amelyek kedvezően, illetve kedvezőtlenül járultak hozzá a gazdasági év idei eredményeihez. Nem helyes a tervezés, vagy a vezetés gyen­geségeit az időjárás számlájára elkönyvelni. Ugyanakkor fordítsanak figyelmet a dolgozók eredményes munkájának elismerésére. A pártszervezetek mindenütt vegyék számba azokat a gazdasági elemzése­ket, amelyek egyes üzemágakra és növényfé­leségekre vonatkoznak. Ha ilyen számítások nem készülnek, indokolt azt kezdeményezni. E munkában vegyék igénybe a mezőgazdasá­gi szakemberek véleményét, segítségét. Min­den esetben támaszkodjanak a gazdasági, szakmai megítélésekre is. A vitákat, a véle­ményeket jól lehet hasznosítani a következő évi feladatok megfogalmazásakor. Az 1978-as gazdasági év tapasztalatainak sokoldalú, önkritikus elemzése a következő év helyi gazdaságpolitikai tennivalóinak ki­dolgozása érdekében szükséges. A bonyolul­tabb közgazdasági körülmények indokolják, hogy az eddiginél alaposabban végiggondol­juk a jövő évi és a hosszabb távon megol­dandó feladatokat. A pártszervezetek e fel­adatok végrehajtásában nincsenek magukra hagyva. A Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata és a pártszervek kidolgozott intézkedési tervei minden pártalapszervezet számára nélkülözhetetlen irányítást adnak. E határozatok végrehajtásának segítése min­den kommunista fontos feladata és nélkülöz­hetetlen valamennyi mezőgazdaságban dol­gozó munkás, vezető erőfeszítése is. Ennek érdekében a pártszervezeteknek tovább kell javítani a politikai szervező munkájukat. Megtalálni minden kommunista számára azo­kat a pártmegbízatásokat, amellyel a leg­jobban elősegíthetjük a feladatok jobb meg­értését és végrehajtását a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Az ott dolgozó tömegszervezetek munkáját, felkészítését sem szabad számításon kívül hagyni. A KISZ- és a termelőszövetkezetek­ben létrejött szakszervezeti bizottságok érde­mi módon járulhatnak hozzá a gazdasági, a politikai feladatok megoldásához. A pártalapszervezetek 1978. évi munkájá­nak minősítése, a jövő év'legfontosabb fel­adatainak kijelölése érdekében nélkülözhetet­len, hogy a taggyűléseket sokoldalú eszme­csere előzze meg. A kommunistákkal folyta­tott egyéni beszélgetések és pártcsoportviták mindig hasznosan segítették elő az alapszer­vezeti vezetőségek ez irányú munkáját. A beszámoló taggyűléseken megfelelő figyelmet kellene fordítani olyan kérdések alaposabb megvitatására is, amelyek a Központi Bi­zottság 1978. március 15-i határozata feldol­gozása alkalmával a szükségesnél kevesebb figyelmet kapott. Ezek közé tartoznak a munka- és üzemszervezés; a munkaerő­gazdálkodás; a gazdaságok közötti együttmű­ködés; a gazdasági vezetés személyi feltéte­lei; az üzemi és szövetkezeti demokrácia to­vábbfejlesztésének időszerű feladatai; a szo­cialista munkaverseny-mozgalom. Helyes ösz- szegezni és a közvetlen irányító pártszervek­hez eljuttatni mindazokat a kérdéseket, problémákat, amelyek a helyi pártszervezet hatáskörét meghaladják és felsőbb párt-, ál­lami szervek intézkedését igénylik. A mezőgazdasági pártszervezetek beszámo­ló taggyűléseinek előkészítése a közvetlen irányító pártszervektől körültekintő munkát igényel. Ezek közé tartozik többek között az is, hogy a pártvezetőségek az összevont tag­gyűléseket a beszámoló taggyűlések előtt tartják. Ebben még a pártszerveknek nincs tapasztalatuk. A jól előkészített összevont taggyűlések követendő példát állítanak az alapszervezetek beszámoló taggyűlései elé. Ennek érdekében az összevont taggyűlések az alapszervezetek munkájának értékelésén túl fogalmazzák meg az alapszervezetek ten­nivalóit mindazokban a kérdésekben, ame­lyek a következő évben a feladatok megoldá­sa szempontjából fontosak és kiemelést ér­demelnek. A beszámoló taggyűlések előkészí­tését segíti az is, ha az összevont taggyűlése­ket megfelelő időben szervezzük meg, s ez­zel lehetőséget teremtünk az alapszerveze­teknek arra, hogy sajátos helyi feladataikat körültekintően alakíthassák ki. A pártszervek nagy felelősséggel köte­lesek előkészíteni az irányításuk alá tartozó pártvezetőségek és önálló alap­szervezetek 1978-as évi munkájának minősí­tését. A minősítéseket, amelyek lehetőleg testületi állásfoglalások legyenek, helyes, ha a taggyűlést megelőzően hozzuk a pártveze­tőségek, alapszervezeti vezetőségek tudomásá­ra, hogy mindazokat figyelembe véve dolgoz­hassák ki a következő évi feladataikat. E minősítések legyenek sokoldalúak, reálisak. Indokolt ez évben mindenütt kiemelten fog­lalkozni a vezetőségek munkamódszerének, munkaképességének javításával, a határoza­tok végrehajtását szolgáló operatív szervező- munka fejlesztésével. O. L. Nők a termelésben és a köséletben Az NDK-ban a munkaképes korú — 15—60 év közötti — nők 85 százaléka vagy dolgo­zik, vagy még tanul. Ez a foglalkoztatottsági arány vi­lágviszonylatban is igen ked­vező. A nők számára úgyszólván dául terhes nőt, szoptató anyát tilos beosztani. Hat éven aluli gyermek édesany­ja nem kötelezhető erre. A két- vagy többgyermekes dol­gozó anyák heti munkaideje 43 és háromnegyed óra, több szabadságot kapnak, és to­többek között a vegyiparban; a műszerészek, az automata­gépkezelők, az elektronikusok között. 1960 óta a szakisko­lákban és főiskolákon tanuló nők száma a háromszorosára emelkedett. A felsőoktatási intézmények nőhallgatóinak minden munkalehetőség elér- vábbtanulás esetén különféle aránya akkor 27 százalék volt, hető. Emellett az anya- és ’“J-------—' ' gyermekvédelem szellemében a dolgozó nők élet- és mun­kakörülményeit az üzemek­ben törvény szabályozza: éj­szakai műszakra, túlórára pél­kedvezményeket. A leányok és asszonyok „előretörnek” az élet minden területén: a szakmunkástanu­ló lányok aránya az elmúlt öt évben jelentősen megnőtt ma 59! A főiskolákon, egye­temeken ma több mint 62 ezer a lányok száma, közülük egyre többen választják a ter­mészettudományos és mű­szaki pályákat. Talán tréfás belemagyará­zásra ad alkalmat az elneve­zés: kikészítő brigád. A szó mögött azonban — legalábbis ebben a jelzős szerkezetben — A — más jelentés húzódik meg. szakos Szállításra készítik elő a gyár­ban előállított termékeket a kollektíva tagjai. Nevezetesen a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik mun­káscsapata, a Kun Béla nevét viselő szocialista brigád. A dolgozói közösség tagjai a re­dőnyrugókat, a különfajta vas- ős acéllemezeket csomagolják össze, mielőtt azok külföldre, PROLETÁRHŐS NEVÉVEL darabológép két mű- patnak. Tizenhét évvel ezelőtt — munkájára terveztünk _ miután a nyolcadik ál- kább — így Kiss Pál. — De úgy talános iskolai osztályt elvé- lek, nemigen tudom megítél- alakult a helyzet, hogy leg- gezte — került a Salgótarjáni ni az idősebbek munkáját — többször csak egy műszakban Kohászati Üzemekbe dolgozni, hangzott némi gondolkodás kell a masinának működni. Azóta csupán egyszer volt után a diplomatikus válasz. Ehhez igazítottuk a felaján- hosszabb ideig távol, amikor a * dolog. Járunk közösen kultúr^ rendezvényekre, meg kirándu­lásokra. Ezeken sokkal jobban . , ... . . érezzük magunkat, mintha . . .Műszak közben in- CSak kettesben-hármasban a sajat dolgomra ugye- volnánk. lást. Megesik egypárszor, hogy sok anyag gyűlik össze. Akkor két műszakban is dolgozunk. A kollektíva vezetője —, aki egyébként egy tizennégy éves leányzó édesapja — jó közös­Ma: becsületes munkával illetve a határokon belülre út- ségnek tartja a brigádot. „Leg­nak indulnak a vagonokban. Idén a bronzot A kollektívához tartozók mindnyájan — egybe számol­va tizenhármán, férfiak és nők — segédmunkát végez­nek. 1974-ben szerveződtek bri­gáddá, azóta háromszor nyer­ték el a szocialista címet utóbb az egyik társunk épít­kezésére mentünk segíteni. A gerendákat raktuk fel a ház­tetőhöz, mert egyedül nem bírt volna boldogulni vele” — mondta. Tiszteletben tartják a név­adó emlékét. — Én marxista egyetemet végeztem — hallottuk Kiss Páltól. — Ott tanultam mun­tudtuk meg Kiss Páltól, a bri- kásmozgalom-történetet, Az gád harminckilenc esztendős olvasottakat nemrég föleleve­— Mit lehetne javítani a brigád életében’ — érdeklőd­tünk. Nagy István összeráncolta a homlokát, de ezzel a válasszal se várt sokáig. Egy éve van a nyugdíjkor- — Jó lenne, ha az ide jövő határig Nagy Istvánnak, a fiatalokra erősebben tudnánk brigád nesztorának. 1943 óta hatni. Avégett, hogy itt ma­keresi kenyerét az acélgyár- radjanak. De ez nehéz dolog, a bri- ban. Az ősz munkásnak négy mert a fiatal mindjárt sokat lánya, és kereken tíz unokája akar keresni. Tőlem kérdik: van — idáig. maga mennyit visz haza. Mon­dom : tizenhat ötvenet. Látják, T~ j0. munkacsapat-e a Kun hogy harminc év alatt enn.yit Béla brigád? — kérdeztük tő- értem el, azt mondják, ők nem 'e- várják ki azt az időt. — Nézze, — volt kész azon- Az idős ember is tisztelet- nal a felelettel —, ami föl- ben tartja a névadó emlékét ______________=____............. adatot kiadnak, elvégezzük; Kérdeztük, szerinte ml „tizen­k akedve. Egyszer se volt olyan amit vállalunk, teljesítjük. kilenc” tanulsága, amit a mai eset, legalábbis én nem em- _ Ha nem volnának bri- fiataloknak ismerniük kell. most tizenegy éves — kis­fiát szülte. — Jól érzem magam a kol­lektívában. Ebben az is köz­rejátszik, — fűzte egyik mon­datot a másikhoz —, hogy a férjem szintén ennek gádnak a tagja. A dolgozó nő olyképp véle­kedik, hogy a csapat nem vé­letlenül nyerte el megalakulá­sa óta háromszor is a szocia­lista címet. — Ügy gondolom, jónak mondható a brigádtagok mun munkaver- hitettem, és egy brigádgyűlé- ,,ráö,.^.L^Sádban, másképp volna? vezetőjétől. Idén a ________ s eny-mozgalom ' díjainak sen elmondtam bronz fokozatát kívánják elér- Kun B^la életét saikaL®tették mes föIajánlá~ Nem véletlenül Ami az év elején készített Szalai Ferencné, vállalásokat jlleti: módosítani munkásnő is tagja kellett őket időközben. a tagoknak betanított a proletár­... . ... .. ---------, --------rr -------- — Az, h°ffy amiért ők ak­z olatlanul hiányzott, vagy it- , . . .kor harcoltak, azóta megvaló­tasság miatt haza kellett vol- , — Természetesen akkor is sult Ma becJü]pt„, na küldeni. A Tarjáni Acél- becsülettel kene dolgoznunk. ke„ a harcot £0iytatni ban olvastam, hogy ez máshol a brigádban nemcsak az * * előfordul . . . együtt végzett munka a jó —r —1 — Mi a hibája ennek a hős nevét viselő munkáscsa- brigádnak? — firtattuk. NÓGRAD — 1978. december 3.i vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents