Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
Ősz óta tanulnak a diákok abban az új bogorodcsányi iskolában, amelyet az orenburgi gázvezetéken dolgozó magyar munkások építettek. A képen az új iskola diákjai az egyik magyar építővel, Winkler Jánossal rgyipiomi- izraeli tárgyalások Kairó amerikai in Ománban reménykedik Az izraeli kormány hazahívta a washingtoni béketárgyalásokon résztvevő katonai küldöttségét azzal az indoklással, hogy az Egyiptommal folytatott tárgyalások lényegében befejeződtek, s a kormány nem látja értelmét annak, hogy szimbolikus képviseletet tartson Washingtonban — közölte a Tel Avivi televízió vasárnap. A katonai delegáció hazahívásával Izrael újból megerősítette azt az álláspontját, hogy nem hajlandó megvitatni az Egyiptommal megkötendő. szerződéshez benyújtott , amerikai—egyiptomi módosító javaslatokat, hanem kizárólag a szerződéstervezetnek november elején elkészült változatát kész aláírni. A UPI hírügynökség magas rangú izraeli személyiségeket idéz, akik szerint, ha Egyiptom vissza akarja kapni a Sínai-félszigetet, kénytelen lesz felülvizsgálni álláspontját, s elfogadni Izrael nézeteit a szerződésről. Kairóban — ahol meglepően szelíd hangnemben reagáltak Izrael elutasítására — éppen az ellenkezőjét állítják a lapok. A hétfői Al-Ahram- ból kitűnik, Kairó az Egyesült Államok nyomásától reméli Izrael magatartásának megváltozását. A lap szerint az Egyesült Államok Izrael miatt nem áldozza fel gazdasági érdekeit — az arab kőolajat, az arab országokban befektetett tőkét, s az arab országokhoz fűző barátságát. „El fog jönni az a nap — írja az Ál-Akbbár — amikor a Fehér Ház Tajvanhoz hasonlóan fel fogja adni Izraelt is” ,— ad hangot reményeinek a kairói lap. Kuvaiti lapértesülések szerint Anvar Szadat elnök felkérte Szaúd-Arábiát és Marokkót az Egyiptom és a sza- dati politikát elítélő arab országok közötti közvetítésre. Gr »miko és Pahr tanác-kozái-a Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Szovjet—osztrák külügyminiszteri tárgyalások ' kezdőd1 ek hétfőn Moszkvában. Dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere a szovjet kormány meghívására érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és az osztrák diplomácia vezetője még a nap folyamán megkezdte tárgyalásait. A baráti, tárgyszerű légkörű megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatokat és továbbfejlesztésük távlatait tekintették át.. A külügyminiszterek kiemelték, hogy mindkét ország kölcsönösen törekszik az együttműködés kiszélesítésére' és elmélyítésére politikai, kereskedelmi-gazdasági és egyéb területeken. A felek érintettek néhány, kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdést is. Vance bízik a SALT-ban Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: „Remélem, hogy — az eddigi haladást figyelembe véve — megoldjuk a még fennmaradt kérdéseket és előkészítjük az új SALT-egyezmény megkötését” — jelentette ki Andrej Gromiko szovjet kül- ügyminszterrel való újabb tárgyalásai előtt Cyrus Vance, az amerikai diplomácia vezetője. Vance vasárnap, az NBC-televízióban sugárzott nyilatkozatában derűlátóan beszélt Gromikóval csütörtökön és pénteken Genfben folytatandó tárgyalásairól. A találkozótól, amint Vance is utal rá, általában azt várják: ha sikerül megállapodnia a második SALT-szerződés néhány, még nyitott kérdésében, már Genfben megszülethet a végleges egyezmény. — Ebben az esetben a két külügyminiszter a januárra Washingtonba tervezett szovjet— amerikai csúcstalálkozó előkészítéséről is tárgyal majd. A külügyminiszter igen magasra értékelte az amerikai— kínai kapcsolatok rendezéséi és kiemelte: a kínai kormány fogadta el az amerikai felté- telek_ a döntő kérdés, Tajvan vonatkozásában. Sztrájk Iránban Iránban hétfőn az ellenzék felhívására általános sztrájkot tartottak, tiltakozásul a múlt héten Isfahánban, Ned- jefabadban és Shirazban és Meshedeben lezajlott tüntetések kapcsán végrehajtott tö. meggyilkosságok miatt. A városokban zárva tartottak szinte az összes állami és magánintézmények, a bankok, bazárok és boltok és sztrájkolnak az ipari üzemek munká. sai is. Mint a nemzeti front hivatalos szóvivője elmondotta, az ellenzék vezetői úgy döntöttek, hogy a vérontást elkerülendő, ezen a napon nem szerveznek tüntetéseket. A UPI hírügynökség tehe- ráni tudósítójának jelentése szerint az iráni titkosrendőrség emberei Nedjefabadban letartóztatták annak a bizottságnak a tagjait, amely a békés lakosság ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálása céljából érkezett a városba. (MTI) ■milyen előjellel ? Mikor Carter, az Egyesült Államok elnöke ünnepélyesen bejelentette, hogy országa 1979 január elsejétől felveszi a teljes jogú diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, sietett hozzátenni: reméli, hogy a Szovjetunió „jól fogadja” majd a döntést. Nos, az Egyesült Államok mai vezetői is igen jól tudják, hogy hosz- szú évtizedeken keresztül éppen a Szovjetunió állott ki teljes nagyhatalmi súlyával azért, hogy a Kínai Népköz- társaságot elismerjék és felvegyék az ENSZ-be. Éppen most aktuális emlékeztetnünk arra is, hogy ez a szovjet magatartás jottányit sem változott, akkor sem, amikor — egyedül és kizárólag Peking hibájából — megromlott a szovjet—kínai viszony, sőt akkor sem, amikor a maoista külpolitika alapja a szovjetellenesség lett. Moszkvában a kétoldalú kapcsolatok rohamos hanyatlása ellenére sem tértek el attól az alapállástól, hogy külpolitikát csak reális alapokon lehet csinálni, a realitás pedig az, hogy Kína ügyeit Pekingből és nem a tajvani fővárosból, Tajpejből intézik. A Szovjetunió és a szocialista országok mindig is vallották a diplomáciai kapcsolatok, az államközi érintkezés fontosságát és most is azt teszik. Egészen más kérdés azonban az, hogy egy-egy ilyen kapcsolat milyen előjellel születik meg és mire kívánják azt felhasználni. Hogy a kérdés mennyire jogos, azt világosan mutatja a kínai—japán kapcsolatfelvétel, amelynek kapcsán Peking egy pillanatra sem csinált titkot abból, hogy a Tokióval létrejött kapcsolatot egy harmadik ország, a Szovjetunió ellen kívánja „értékesíteni”. Ha két ország felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat, abban önmagában nincs kivetnivaló. Ha azonban ezt hidegháborús, az enyhülést fenyegető célokra használják fel, akkor a helyzet egészen más. Peking részéről nyilvánvalóan ez a szándék, hogy valóban így lesz-e, az nagyban Washingtonon múlik. Harmati) Endre Drágább lesz Abu Dhabiban vasárnap véget ért miniszteri értekezletén a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) úgy döntött, hogy felemeli a kivitelre kerülő olaj árát. Az áremelést négy szakaszban valósítják meg. A kőolaj ára 1979. január 1-től 5 százalékkal emelkedik. Az év folyamán még három árváltozást hajtanak végre; áprilisban, júliusban, majd októberben. Ezek eredményeként végül is a kőolaj ára 14,5 százalékkal lesz magasabb a jelenleginél. Szepesi az MLSZ Hétfőn ülést tartott a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége, amely én részt vett és felszólalt Buda István államtitkár, az OTSH elnöke. Megköszönté a testület tagjainak a labdarúgás érdekében kifejtett munkáját abból az alkalomból, hogy az elnökség megbízatásának ideje lejárt. Az OTSH elnöke SzeDesi Györgyöt bízta meg az MLSZ elnöki teendőinek ellátásával. az OPEC-olaj Az áremelést azok a jövedelemkiesések teszik szükségessé, amelyeket az olajexportáló országok az amerikai dollár árfolyama esésének következtében szenvedtek el, emellett azonban a döntés meghozatalához hozzájárult a nyugati világban tapasztalható általános infláció is. Az infláció következtében ugyanis az olaj- exportáló országok számára rendkívüli módon megdrágultak a nyugati piacokról beszerzendő ipari termékek. (MTI) György új elnöke Az elnökhelyettesi tisztség betöltésére Zalka András; a főtitkári funkcióra Krizsán József kapott megbízatást. A labdarúgó-szövetség elnökségének személyi összetételére a sportági szakszövetségek működési szabályzatának megfelelően az MLSZ megbízott új vezetői tesznek javaslatot, egyben az elnökség megalakulásáig ők biztosítják a labdarúgás ügvének folyamatos intézését. (MTI) Faliújság a „négy „Pekingi vasutas” aláírással nagybetűs faliújság jelent meg a kínai fővárosban. A faliújság szerzője azt a sokakat foglalkoztató kérdést feszegeti, vajon a jelenlegi kínai vezetés a „négy modernizálással” milyen útra akarja terelni a kilencszázmilliós országot? A nagy érdeklődést felkeltett faliújság szerzője egyebek között a következőkre hívja fel a figyelmet : Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes úgy véli, hogy a kínai belpolitikai helyzetre a „stabilitás és az egység”, illetve a „négy modernizálás” egyöntetű akarása a jellemző. Nekem azonban személy szerint más a véleményem a helyzetről. Mindjárt felvetődik az első kérdés: — tulajdonképpen milyen fajta modernizálást készítenek elő Kínában? Mint egyszerű állampolgár erre a kérdésre nem tudok válaszolni önmagámnak. Szovjet, amerikai, japán, vagy jugoszláv típusú fejlesztésről van szó? És milyen végső célkitűzéssel? Mint egyszerű munkásnak, aki aggódik Kína jövője miatt, jogom van tudni, hogy mi a modernizálás útja és célja? Hogyan befolyásolja majd a modernizálás a kínai nép életszínvonalát, amely szinte semmit sem emelkedett a forradalom győzelme óta eltelt évtizedek alatt. Minden kínai joga, hogy megkövetelje: adjanak számára tájékoztatást az életszínvonal várható alakulásáról. Nagyon lényeges kérdés, hogy megvannak-e a szükséges feltételek a korszerűsítés politikájának tartós érvényesítéséhez. Ma azt mondják, hogy „Mao Ce-tung nélkül nem lenne új Kína”. Dehát Mao Ce- tung sem volt mentes a hibáktól, mi több, esetenként meglehetősen súlyos hibákat követett el. Ki garantálhatja, hogy Hua Kuo-feng, akit a gyakorlat még nem igazolt, nem fog hibákat elkövetni? Vagy hol a biztosíték arra, hogy Teng Hsziao-ping, aki maga is úgy értékeli saját tevékenységét, hogy az hatvan százalékban pozitív és negyven százalékban negatív volt, ezután majd nem követ el hibákat? A kulturális forradalom következményei azt bizonyították, hogy Kínában alacsony a marxista—leninista színvonal. A kínaiak határtalanul és vakon hittek Mao Ce-tungban és ennek alapján az általa személyesen kiválasztott utódban, Lin Piaoban és Mao Ce- tung feleségében, Csiang Csingben. És éppen ez a vakhit juttatta Kínát a jelenlegi helyzetbe. Vajon elfelejthetjük-e a kulturális forradalom tragikus és véres történelmi tapasztalatait? Mindenki, akit közelről érint Kína sorsának alakulása, újra és újra felkeli, hogy tegye önmagának a kérdést: kik irányítják és milyen útra terelik a modernizálódó Kínát? Miként lehet megakadályozni, hogy a modernizálás következményeként kiváltságos rétegek alakuljanak ki Kínában? Engels azt tanította, hogy a nép, ha úgy ítéli meg, hogy vezetői nem szolgálják többé, hanem uralkodni akarnak felette, távolítsa el ezeket a vezetőket a hatalomból. Es nem úgy, hogy a vezető jelöli ki saját utódját, hanem demokratikus választás útján. Ezt azonban csak egy valóban szilárd szocialista törvényes rend biztosíthatja Kínában. Es ebben az értelemben nem képezhet kivételt sem Mao Ce-tung, sem Csou En-laj, sem Hua Kuo-feng, vagy Teng Hsziao- ping. Csak a kivétel nélkül mindenkire egyformán kötelező szocialista törvényesség biztosíthatja a nép demokratikus jogainak érvényesülését. Mindenekelőtt azt, hogy a nép maga válassza, vagy távolítsa el a hatalomból saját vezetőit. Csak ennek a jognak az érvényesítése akadályozhatja meg, hogy ismét nagyratörő cselszövők kezébe kerüljön Kínában a hatalom. Gyakran hallani olyan véleményt, hogy Mao elnök valóban nagy volt, mert Hua Kuo- feng személyében a lehető legjobb utódot választotta ki. Ennek a véleménynek az alapját az a bizonyos mondat képezi, amely szerint Mao Ce-tung írásban közölte Hua Kuo- fenggel: „ha te viszed az ügyeket, nyugodt vagyok”. Nekem erről is eltérő véleményem van. Értelmezésem szerint Mao Ce-tung tényleg nyugodt volt, mert biztos volt benne, hogy Hua Kuo-feng nem fogja diszkreditálni, megvédelmezi a Mao Ce-tung személyes tekintélyét, nem másítja meg a <2 NÚGRÁD — 1976. december 19., kedd modernizálásról” Teng Hsziao-ping ügyében hozott döntést és nem távolítja el a hatalom színpadáról Csiang Csing asszonyt, Mao Ce-tung feleségét. Mao Ce-tung tehát nyugodt volt, de mindenekelőtt saját szerepe és presztízse szempontjából. De vajon nyugodt-e Mao Ce-tung, ha Hua Kuo-feng megengedi, hogy a tömegek nagybetűs faliújságon nyilvánítsanak véleményt hibáiról és erényeiről? Vagy talán elfelejtettük már azt az időszakot, amikor a kulturális forradalom „vörös terrorja” alatt beverték a fejét annak, aki Mao Ce-tung ellen szólt? Hány embert vetettek börtönbe és kínoztak halálra csak azért, mert csomagolásra használták a Mao Ce-tung portréját tartalmazó újságpapírt, vagy véletlenül eltéptek egy olyan papírdarabot, amelyen Mao Ce- tung-idézet volt? Nyugodt lehet-e Mao Ce-tung, amikor Hua Kuo-feng rehabilitálja Peng Tö-huaj marsallt és felülvizsgálat tárgyává teszi Liu Sao-csi egykori államelnök ügyét? Nyugodt lehet-e Mao Ce-tung. ha Hua Kuo- feng megengedi az üzemekben a prémiumrendszer és a kommunákban a háztáji parcellák visszaállítását? Ha van túlvilági lét, akkor Mao Ce-tung már régóta nem nvugodt és elhidegült a szíve Hua Kuo-feng iránt. A faliújság szerzője érveinek alátámasztására abból a levélből idéz, amelyet Mao Ce-tung írt Csiang Csingnek és amelyben rámutatott: „Az elmúlt évtized harcaiban megkíséreltem elérni a forradalom magaslatát, de kudarcot vallottam. Te azonban elérheted ezt a magaslatot. Ha viszont nem sikerül, akkor feneketlen • mélységbe zuhansz és ízzé-porrá zúzódik tested, lelked”. Ezt a levelet sohasem tették közzé Kínában. Mások értelmezik helyettük és értelmezésük gyakran változik. Azaz könnyedén becsaphatnak bennünket. Miért nem követeljük, hogy tegyék közzé Mao Ce-tung összes műveit, különösen pedig azokat a beszédeket és írásokat, amelyek a kulturális forradalom alatt hangzottak el, vagy születtek? Tény, ugyanis, hogy mindeddig csak Mao Ce-tung válogatott műveit hozták nyilvánosságra, pontosabban ezeknek a műveknek kijavított és átszerkesztett változa. tát, elhagyva a hibásnak ítélt részleteket. Egyesek azt mondják, mind. ez azért van, mert meg kell védelmezni Mao elnök presztízsét. Miféle presztízst? És miért a nép becsapásának és félrevezetésének árán. Felteszem a kérdést: Mao Ce-tung előbb halt volna meg, mint Lin Piao, akkor ma nem a „személyesen kiválasztott” utód lenne hatalmon? Hála a magasságos egeknek, hogy nem így történt és hogy Hua Kuo-feng rendes ember. De hol itt a nép és hol a nép demokratikus joga? Azt is gyak. ran hangoztatják, hogy Mao elnök óriási egyéniség volt és nem követett el hibát Lin Piao kiválasztásával, hanem Lin Piao csapta be őt. Mi több, nem Mao Ce-tung hibája volt, hogy bízott a „négyek bandájában”, hanem azok csapták be Őt. A kulturális forradalom amelyet Mao Ce-tung „személyesen kezdeményezett és vezetett” és amely gazdaságilag és társadalmilag több mint egy évtizeddel visszavetette Kínát, nem Mao Ce-tung hibája volt, hanem Lin Piao és a „négyek” szabotálásának eredménye. Erre az önmagunkat becsapó és félrevezető álláspontra helyezkedik Teng Hsziao-ping is, amikor nem tartja alkalmasnak a népet az egyetlen helyes következtetés levonására. Barátaim és elvtársaim azt tanácsolják, hogy ne foglalkozzak ilyen kérdésekkel, mert ezek megoldása nem az átlagemberre tartozik. Egyesek attól tartanak, hogy az Ilyen kérdések felvetése zűrzavart idéz elő és káros hatással lesz az „egységre és stabilitásra”. Nem értek velük egyet, mert meggyőződésem, hogy az egész ország jövőjét és sorsát érintő kérdések nyilvános megvitatása nélkül nem lehet modernizálásról beszélni. Kína történelmi fordulóponthoz érkezett. Többféle lehetőség áll előttünk és ahhoz, hogy helyesen válasz- szunk ezek közül, alaposan, komolyan és hideg fejjel kell mérlegelnünk nemcsak a lehe. tőségeket, hanem azt a kérdést is, hogy milyen úton és merre akarunk menni. Nem szabad megismételni a múlt hibáit és utólag okosnak feltüntetni magunkat... — írja egyebek között faliújságján egy „pekingi vasutas”. 00020202010100000201010023234802
