Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
Naponta két műszakban dolgozzák fel a különböző faféleségekct a ceredi termelőszövetkezet melléküzemágában. így 40 köbméter rönkfából rakodólapokat, bútoralkatrészeket, parkettalapanyagot készítenek, mely jó munkalehetőséget biztosít a tagoknak a téli időszakban is. — Kulcsár-felv. — Kérdések, válaszok, pótkérdések Feisőtoldon Mi került a képviselő naplójába ? A késői szombat estén Sirató Márton népfrontelnök házigazdaként kalauzolt a felső- toldi pártházba, a képviselői beszámoló színhelyére. — Szeretek ide jönni —, mondtam neki még odakünn az utcán. — A lakossági fórumok ebben a faluban mindig izgalmasak, itt mindig történik valami. — Remélem, most sem fogják nagyon simogatni mondandójukat az emberek — válaszolta. — Igaz is: a képviselők nem valami nagyon kényeztettek el bennünket. Ha jól megszámítom, tálán tíz éve is van, hogy találkozhattunk egy „eleven képviselővel”. Sirató Márton nem hallgatta el ezt a tényt akkor sem, amikor az érdeklődő helybélieket meg Dancsák Lászlóné, országgyűlési képviselőt köszöntötte a nagyteremben. Aztán hozzátette: — Gyanítom, hogy egy szövetkezeti gyűlésen jobban kiabálunk, hiszen ott elsősorban a mindennapi gondjaink jönnek elő. A mostani témánk sem zárja azonban ki, hogy bármi másról is szó essék. Mindenesetre Dancsák Lászlóné nagyon szerencsésen választotta meg beszámolójának témáját: a közművelődési és közoktatási határozatok végrehajtásának összetevői érzékenyen érintik a környék lakosságát. Így a felsőtoldiakat is. Számot adott az országgyűlés legutóbbi ülésszakának munkájáról, s amikor a következőkhöz ért, egymásra néztek az emberek. Helyben vagyunk, ez érdekel minket! — olvastam tekintetükből. — A nők munkavállalása nyomán nagyobb lett az igény a gyerekek egész napos ellátására, foglalkoztatására, — hallottuk a képviselőnő szavait. — A tervezettnél nagyobb, 85 százalékos a megyében az óvodai ellátás, ez jelentős mértékben a lakosság társadalmi munkájának köszönhető. Az iskolai előkészítésben mindez sokat segít, de fontos feltétele az oktató-nevelő munka magasabb színvonalának is. Hiszen, ha lenne óvodánk! — susogták egymásnak az emberek. A figyelem azért nem lankadt, így nagy érdeklődés kísérte a képviselőnő felnőttoktatásról; az iskolák körzetesítéséről; a továbbtanulásról; a kollégiumi ellátásról mondott szavait is. Az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban a tájékoztatót követő vitánál: Ebből következik, távirati stílusban, az alábbi szemelvénygyűjtemény. Siraki Márton: — A felnőttoktatásban még sok a tennivalónk. Nemcsak a bizonyítvány érdekében, hanem a növekvő követelmények miatt. Ami pedig az óvodát illeti, tanácsolom, hogy a hat község közösen építsen egyet. De nem valamikor a VII. ötéves tervben, mert ez igen sürgető feladat. Meg kell fontolnunk, hogy mi olcsóbb: ha otthon maradnak a munkából az asz- szonyok, vagy pedig, ha gondoskodunk a gyerekek elhelyezéséről ... Itt születtem, s mondhatom, hogy a nemtörődöm intézkedések következtében mi magunk is kiáltottuk: megszűnünk — mármint a falu — létezni. Nincs ma már ilyen vélemény. Ahogy a nóta mondja: lesz itt még 100 év múlva is élet és szerelem. . . .Autóbusz bezzeg nincs, ma sem. A garábi járat — ezzel megyünk sokan munkába — olyan, mint a mese: hol volt, hol nem volt. összevissza, megbízhatatlanul közlekedik. Körösi László: — Az óvoda hiánya nekünk, pedagógusoknak még nagyobb gondot jelent . . . Négy-öt évvel ezelőtt merült fel a pásztói körzetesítés terve, jó lenne tudni, hogyan is áll ez? Tavaly minden végzős gyerekünk továbbtanult, megállják a helyüket, a körzetesítés mégis indokolt. Nevelőtestületünk tanítóképesítésű, nem vagyunk szakosak, ez akadálya az új tantervek maradéktalan megvalósításának. Csoór József: — Az óvodákról szép statisztikát hallottunk, de ez nálunk csak nulla százalék. Pedig a hat községben 60 gyermek óvodáskorú, számuk pedig csak növekszik. Megnéztük a tanácson! A fejlesztési alap csupán 120 ezer forint, ebből nem építkezhetünk, a segítség nélkülözhetetlen ... A pálya- választásról már sok szó esett taggyűléseken is. Irányítani kell és mindenképpen I szükséges a szemlélet megváltoztatása ... A felnőttoktatás a téli estéken eredményes lehet, a népfront, a KISZ, és a TIT összhangját kell megteremteni. Sándor György: — Köszönöm, hogy itt, helyben is hallhattunk arról, ami abban a nagy házban, a parlamentben megfogalmazódott . . . 10—15 éve jobban tudtuk aktivizálni a falu lakosságát, hiszen itt volt a tanács, meg mindenféle más szerv is. Ma nicsen meg a hétköznapi kapcsolat, ami korábban volt... Felnőttek között kevesen vannak, akik nem végezték el a nyolc osztályt. De hogyan pótoljuk mégis ezt a mulasztást? Bokor és Garáb között 15 kilométer a távolság, este fél hat után nincs közlekedés. Segíthetnének a vállalatok is, erre minden indok megvan: a következő tíz-tizenöt évben beláthatatlan lesz a technika változása, erre fel kell készülni. *■ Számos észrevétel korántsem csak helyi ügyekre vonatkozott, így például egy rádióhír kapcsán Hídvégi Kálmán országos gondra, a munkaerővándorlásra hívta fel a figyelmet. Válaszolni tehát volt mire. Szerencsére, kellő előrelátásra vallóan, jó segítőtársat „hozott magával” erre a párbeszédre az országgyűlési képviselő. Molnár Béla, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője a következőkkel segítette a válaszadást: — A pásztói járásban még nyolc településen nincsen óvoda. Az itt elhangzott igények teljesen jogosak, ezért az elképzelések szerint a VI. ötéves tervben szerepelni is fog egynek létesítése, Alsótoldon. Ide azonban a másik öt községből be kell hozni a gyerekeket. — Mi is így gondoltuk! — értett egyet a hangos közbeszóló. — Mindez összefügg az iskolák körzetesítésével is — folytatta Molnár Béla. — A megalapozatlan híreszteléssel ellentétben, nem kívánjuk, hogy az 1—4. osztály is Pásztora járjon, de a felső tagozat körzetesítése tetemes költségmegtakarítást eredményezhet... Ami a felnőttoktatást illeti: osztályozó magánvizsgákra lehetőség van, erre felkészíthet például a TIT, a vizsgáztató tanárokat is kiküldjük, utazni sem kell. A hosszú válaszok közben —, úgy látszik, — semmi sem kerüli el az érdeklődők figyelmét. Erre vall egy pótkérdés is: — Milyen stádiumban van a pásztói körzeti iskola és kollégium előkészítése? — A kisajátítás befejeződött, néhány épületet már lebontottak, készen vannak a tervek, az építkezés 1979 elején megkezdődik. — A válasz így már megnyugtatóbb, elfogadják. Elszaladt az idő, a beszélgetés azonban még a „hivatalos rész” után is folytatódott. Fél füllel hallottam, amikor Dancsák Lászlóné országgyűlési képviselő, az új tanácselnöktől, Klátyik Gusztávtól érdeklődött: — Hogyan ízlik az új munkaterület, milyen gondjai vannak? Végül a képviselőnő figyelemre méltó szavait jegyezhettem meg: Minden észrevétel, így a most hallottak is, naplómba kerülnek. A rendszerességgel tudom figyelemmel kísérni megvalósításukat is. Jó munkát hozzá! k. g. így nem szabad Későn, de még nem elkésve Még élénken él bennem azoknak a vezetőknek a véleménye a salgótarjáni öblös- üveggyárban, akik az időközi termelési lemaradás, visszaesés okainak kutatásakor előszeretettel hivatkoztak a munkaerőhiányra. Azt nem állíthatom, hogy minden esetben így akarták palástolni a munkaszervezés hiányosságait, vagy így akarták leplezni mások, vagy saját maguk erőtlen munkája által okozott szervezetlenséget. Másra azonban, mint a látszólagos vagy esetenként jogos objektív okokra hivatkozás mellett, — nemigen gondoltak. Mondjuk arra, hogy megvizsgálják, miként hasznosítják a reájuk bízott munkáskezeket. Beszélő tények A gyár kollektívája az előzetes felmérések szerint valószínű nem teljesíti árbevételi tervét. Nem keseregnénk ezen, ha a helyzet nem érintené kedvezőtlenül a nyereség alakulását. Sajnos, ez utóbbi jó néhány millióval kevesebb lesz a tervezettnél, ami jelentkezik majd a következő évi bérfejlesztési lehetőségeknél. A terv nem teljesítésének, a nyereség csökkenésének a legnagyobb szépséghibája, hogy a lemaradást a tervezettnél nagyobb munkaerő-létszám fel- használásával érték el; más szóval nem dolgoztak eléggé hatékonyan. A gyári párt-végrehajtóbizottság elé kerülő jelentésben e téma kapcsán többi között ez olvasható: „az első három negyedévben »nem jött« a termelékenység. Ebben az időszakban 1,7 százalékkal, azaz 41 fővel több munkáskezet foglalkoztattak a termelésben, mint amennyire szükség lett volna. Ez a kedvezőtlen arány november végéig 1 százalékra mérséklődött, ugyanakkor a kifizetett bértömeg a tervhez képest 0,7 százalékkal nőtt. A növekedésből 2,16 százalékot nem fedeztek hatékonysággal. Mindez akkor következett be, amikor a közgazda- sági szabályozók erőteljesen a hatékonyság, a termelékenység növelésére irányították a vezetők figyelmét, erre kényszerítették őket”. Az elmondottakból mégsem lehet olyan következtetést levonni, hogy nem tettek intézkedéseket a meglevő munkaerők ésszerűbb kihasználása érdekében. Műszaki fejlesztéssel, a gólyaüzem megszervezésével. részleges átcsoportosításokkal, munkaműveletek összevonásával, új technológiák bevezetésével 26 fő megtakarítását mutatják ki a statisztikák. A nagy teljesítményű gépek kihasználását segítette a műszakpótlék bevezetése. Ma már nincs olyan gond, hogy miként szerezzenek ezekhez a gépekhez munkaerőt. Látva a helyzet tarthatatlanságát, a III. negyedév után, a gyár vezetői megszigorították a munkaerő-gazdálkodást. Az üzemektől elvették a jogot, hogy saját maguk vegyék fel az új dolgozókat. Ma már a munkaügyi osztály dönti el, melyik üzem mikor, és menynyi munkaerőt kap. Az előbbiek mellett egyéb más szigorító feltételeket is meghatároztak a felvételkor. A mostani helyzet nem tetszik egyik-másik üzemvezetőnek, művezetőnek, mivel nem kizárólag az ő hibájuk miatt, az elmúlt időszakban a vérükbe ivódott, hogy minden termelési gondot, új feladatot, bonyolultabb munkát, kizárólag új munkaerővel lehet csak megoldani. Pedig csaknem mindegyikük keservesen meggyőződött és meggyőződik arról, hogy azok, akik kívülről jönnek, többségük szakképzettség és munkamorál dolgában igen alacsony szintet képvisel. A felvételkor mindent elvállalnak, megígérnek, s nem sokkal később azzal hozakodnak elő: nem így gondolták. Ezeknek a jövő-menő embereknek nagy részük van abban, hogy december elejéig 316 fizikai dolgozót vettek fel, és 374-en számoltak le. Előlegezett béremelés Az előbb említett jelenségek," okok, korántsem fogják át a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának összes részkérdéseit, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de hozzájárultak a jelenlegi, nem éppen kellemes, de előnyösen megváltoztatható állapot kialakításához. Vajon milyen tanulságokat vontak le az idei esztendő munkaerő-gazdálkodásából a jövő évi tervkészítéshez, milyen módon akarják előnnyé változtatni a jelenlegi hátrányt ? 1979-ben 5 százalékkal kívánják növelni a termelési értéktervet. a meglevő létszám felhasználása mellett. Ennek az elképzelésnek a végrehajtása csak másfél százalékos bérfejlesztést tesz lehetővé. A gyár vezetői ennek ellenére úgy vélekednek, hogy januárban 3 százalékos bérfejlesztést valósítanak meg, mondván: megelőlegezzük a dolgozóknak a bért abban a tudatban,' hogy a szükséges hatékonyságot később megteremtjük.1 Ennek eléréséhez viszont a megnövekedett feladatokat a jelenleginél 36 fővel kevesebb létszámmal kell végrehajtani. Ezt a döntést sokféleképpen, és számtalan értelmezésben lehet felfogni. Szabad vele egyetérteni és támogatni, ugyanakkor létjogosultságát is illő megkérdőjelezni. Egy azonban biztos: ha a hatékonyság és termelékenység növeléséhez megteremtik a feltételeket, egymást követik az előbbi cél elérését szolgáló bátor, de megalapozott, körültekintő intézkedések, ha már az új esztendő első napjaiban szigorúan ellenőrzik a kiadott utasítások végrehajtását, és felelősségre vonják a mulasztókat, akkor a gyár dolgozói biztos, hogy előteremtik a kívánt hatékonyságot és termelékenységet. Másik lehetőség Hogy nem növelik az előbb" említett mértékben a termelést, hanem még egyszer alaposan felülvizsgálják a piaci lehetőségeket, kritikusan szelektálják a gyártásra kerülő termékeket, ennek birtokában minden figyelmüket a nettó termelés növelésére koncentrálják, amely egyetlen és megbízható alapja a kitűzött gazdaságpolitikai célok elérésének, a 3 százalékos bérfejlesztés megalapozásának. Máskülönben nehéz helyzetbe kerülhetnek a gyár dolgozói. V. K. Még mindig sok a fegyelmezetlenség! Több munkásvédelmi újítást! Javulóban a munkásvéde- — Nem akadt gazdája a lem eredményessége az EL- munkavédeimi őrmozgalom- ZETT Művek szécsényi gyár- nak korábban. A felelősök egységében. Márton Imrétől, egymásra mutogattak, amikor a gyáregység üzemi szakszer- a tevékenység színvonalának vezeti bizottsága munkavédel- visszaesését vizsgáltuk. Ma mi felügyelőjétől érdeklőd- már a munkavédelmi szaténre- elégedettek lehetünk-e bályzat mellékletét képezi az az eredménnyel? új munkavédelmi őrmozgalom — A munkavédelmi muta- szabályzata, amely tartalmaz- tóink idén jobbak, mint az za a gazdasági és a szakszerelmúlt évben. Csökkent a bal* vezeti vezetők föladatait is. esetek száma, így az ebből A kezdeti jelek biztatóak, de eredő kieső napok száma is. esetenként nem vagyok elé- De még mindig sok az olyan gedett a rendellenességek baleset, amely fegyelmezetlen- megszüntetésére irányuló ve- ségből, az előírások megsze- zetői intézkedések „gyorsasá- géséből ered — válaszolja. gával”. Tudna-e tanulságos pél* — a mostani időszak fon* dát fölhozni? __ tos föladata, a szocialista briA szerszámműhelyben a gádok munkavédelemmel ösz- síkköszörű asztalt üzem köz* szefüggő vállalásainak az érben szabályozták és ebből tékelése és a jövő évi irány* baleset következett be. Más- elvek kiadása. Miket ajánl a nap nem tanulva az előző na* műszaki és a termelőterüle- pi esetből, hasonlóképp végez- teken dolgozó brigádoknak? ték a szabályozást és újból — érdeklődöm, megsérült a gépen dolgozó. Nem voltunk eléggé szigorúak! — Csak „emberi” okok jelentenek balesetveszélyt? — Nem. A műszaki fejlesz* — Tartsák szem előtt, hogy sok múlik a gépek és a szerelőasztalok mellett dolgozó" kon. Hívják föl a figyelmet a saját és mások által végzett munka veszélyeire. Az tésekkel kapcsolatosan is eddigieknél hatékonyabban adódnak gondok. Késnek a támogassák a vezetői intézke- munkavédelmi jellegű beru- déseket és a munkavédelmi házások: például a festőfülke, örök tevékenységét. Több a vegyszer- és a festéktároló munkavédelemmel összefüg- raktár. Az anyagmozgatást gg újítást készítsenek 1979* könnyítő gépek beszerzését ben. Mozgósítsanak a munis csak ígérgetik. Két év óta kavédelmi ismeretek növelé- nem kaptuk meg a zár- és sére, a balesetek brigádon be- lakatgyártól a levágóműhely* ]u]j elemzésére és nem utol* beli anyagmozgatást megköny- sósorban a veszélyforrások nyitó targoncát. föltárására és megszüntetésé* — A gyáregységben újjá- re! Rácz András szervezték a munkavédelmi őrmozgalmat. Miért volt er* | re szükség? I NÓGRAD — 1978. december 19., kedd Újabb feltevések a Irákok eredetéről Bulgária területének őslakosságáról kevés adat maradt fenn. Egyes tudósok szerint ezen a vidéken különféle népek telepedtek meg. Mások úgy vélik, hogy a bronz* és a vaskorban itt élő trákokat megelőzően a területet más népességek lakták. A nyelvtudósok, az antropológusok azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak. hogy a trákok nem bevándorlók voltak, hanem őslakosok, akik már a korai kőkorszakban is itt éltek. A plovdivi régészeti múze* um kutatója, Peter Detev, aki munkatársaival a megyében, 104 településdombot, a Mari- ca medencéjében, az antik Hebros területén pedig újabb 300-at vizsgált meg, azon a véleményen van, hogy a bolgár területeken a korai kőkorszaktól kezdve a vaskorszakig egy és ugyanaz a néo élt, amelyet az első írásos emlékek a bronzkorban és a vaskorban tráknak neveznek. A professzor leleteinek a tanúbizonyságával állítja, hogy a trákok nyilvánvalóan Bulgária legősibb lakói, akik az akkori földközi-tengeri vidék technikai haladása és osztálydifferenciálódása közepette magasra fejlesztették a művészeteket is. Detev szerint tehát nincs, kizárva, hogy a tudomány azoknak az embereknek a számára, akik — a településhalmok tanúsága szerint — a kora kőkorszakban, a kőkorszakban és a rézkorszakban, ezeket a területeket benépesítették, a „prototrák” elnevezést fogja adni. 3 \
