Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

„Emberek és népek közös kerítője* Pénz... pénz... pénz... A PÉNZRŐL RITKÁN böl­cselkedünk, legföljebb szá­moljuk, elköltjük, dolgozunk érte (ki sokat, ki keveset...), kuporgatjuk, cserélgetjük... De érdemes folytatni? Na­ponként tapasztaljuk: a pénz fontos szerepet játszik éle­tünkben. Egyesek szerint ki­zárólagos „főszereplője”, má­sok a pénz „ördögi” hatalmá­ról beszélnek. Kinek van igaza? Egyálta­lán: mi is a pénz? Közgazdászok a megmond­hatói, hogy az utóbbi kér­désre nem éppen könnyű a válasz. Ha például azt állít­juk, hogy a salgótarjáni gar­zonházban lakó Kovácsék „tele vannak pénzzel”, nem hinném, hogy bárki is ezt gondolná: az akasztós szekré­nyükben glédában állnak az ötszázasok... Inkább arra gon­dolunk, hogy takarékkönyvvel rendelkeznek, vagy pedig a család tagjai olyan munkahe­lyen dolgoznak, ahol tisztes­séggel megfizetik őket, magas a jövedelmük. Ha pedig ugyanez a család mondjuk Londonban élne, akkor a fenti állítás azt is magában fog­lalhatná, hospr a szóban for­gó család feje jó részvények­kel rendelkezik, esetleg föld­birtokos és jövedelmező bir­toka van... De maradjunk Salgótarján­ban, távol a részvényesek vi­lágától. Egy biztos: itt me­rőben más a pénz funkciója, mint Londonban. A legdön­tőbb különbség: az egyes em­ber kezében nem halmozód­hatnak „dáriuszi” vagyonok. A szocialista társadalmakban nem gyarapítható a pénz kor­látlanul, s főleg: nem játsz- hatja azt a szerepet, hogy föl­halmozásával mentesítse az embert a munkavégzés alól. A pénz nem válhat tőkévé, „nénzt szülő pénzzé”. Munka nélkül nálunk senki sem jut­hat pénzhez. (Azon lehetne vitatkozni, hogy mennyi pén­zért kinek, mennyit és mit kell dolgoznia — a fenti mondat igazságán azonban egy sze­mernyit, sem változtatna.) Mielőtt rátérnék másik té­mánkra — a pénz „ördögisé- gére” — ide iktatom egy hu­szonéves kányási bányász mi­nap lejegyzett szavait: „Gyengén állok most, ami a m a n i t illeti. Pár hónappal ezelőtt vettem egy tragacsot, régi Volgát; minden pénzemet elviszi, mert sem időm, sem tudásom nincs, hogy ma­gam bütygölgessem, folyton szervizbe járok vele. Utoljára is 4300 forintot fizettem ki...” Az ifjú bányász ecsetelgette még anyagi nehézségeit, de be­vallom: alig-alig tudtam rá­figyelni. Egy kis falu, Patak villant az eszembe. Pontosab­ban: a pataki öregek napközi otthona. A „napközisek” el­mondták nekem, hogy a havi jövedelmük még az ezer fo­rintot sem éri el. Nekik 4300 forint valóságos mesebeli va­gyonnak számít; öreg napjaik filléres gondokkal terhes. A pataki öregek mintha más pénzről beszéltek volna, mint az én alkalmi bányász­ismerősöm. Nem vitatom, hogy gond a régi autó, és gond lehet egy szerény va­csora előállítása is. A két gond között azonban van némi kü­lönbség. .. A pataki öregek számára a pénz egyszerűen az életet jelenti; kevéske pén­zükkel szűkös életük lehetsé­ges folytatását „veszik meg.” MERT TERMÉSZETESEN a pénz értelme csakis eszközjel­legében van, önmagában mit sem ér. Valamit mindig he­lyettesít, mert vásárolni lehet érte: „Rút vagyok, de megvásá­rolhatom a legszebb asszonyt. Tehát nem vagyok rút, mert a rútság hatása, elriasztó ereje a pénz révén megsemmisült”. Vagy: „... rossz, becstelen, lelkiismeretlen, szellemtelen ember vagyok, de a pénzt tisz­telik, tehát a birtokosát is”. Marxtól idéztem, de talál­hattam volna más filozófuso­kat, írókat is, akik hasonló­képpen elmélkedtek a pénz­ről. S a népi bölcsesség? Íme, néhány ismert közhely: „Az a Mai iévéaján latunk 20.05: Egy király New York­ban. Egy furcsa király történe­te ez a két évvel ezelőtt a ha­zai mozikban már bemutatott Chaplin-film. Shahdow ki­rály az országában kitört lá­zadás elől menekül Ameriká­ba. s nemcsak vagyonát, de egy tervet is magával visz az atombomba békés felhaszná­lásának céljaira. Kincseit el­lopja tőle saját minisztere. Ami pedig nagyszabású, az emberiség érdekeit szolgáló terveit, elképzeléseit érinti, ugyancsak kudarc vár rá. Az ex király végül is az Ameri- ka-ellenes Tevékenységet Vizs­gáló Bizottság elé állítják „kommunistagyanús” vád alapján. A film minden való­színűség szerint magáról a művészről szól, aki sajátos helyzeténél fogva joggal azo­nosíthatta magát egy királlyal, s akit Amerikában ugyancsak meghurcoltak állítólagos kommunista szimpátia mi­att; s ezért végleg elköltözött hazájából. Annak ellenére, hogy Chaplin távol állt a kommunista ideológiától, em­bersége és igazságszeretete kö. zel vitte azokhoz, akik tenni akartak a társadalomért. A film, bár sokat veszített ak­tualitásából, így is a Chaplin- remekművek közé sorolható, s a nagy művész életművét summázza teljes egészében. mienk, amit megeszünk”. „Ha pénzed van, mindened van”. Lehetne még sorolni, bár az is igaz, hogy az említett köz­mondásoknak ellenkező ér­telmű megfelelői sem kevésbé ismertek: „A pénz nem bol­dogít”. „Nemcsak kenyérrel él az ember”. Akár így, akár úgy, tény, hogy ahol a pénz a „minden”, ott ténylegesen a szegénység uralkodik. S akik­nek nem a pénz az „istene”? Az értelmes munka, hivatás stb. lehet az a többlet, amely a pénz mindenhatóságát „le­fokozza”. (Igaz, az ilyen em­berek többnyire nem a legala­csonyabb jövedelműek kategó­riájába tartoznak, kulturális szempontból pedig bizonyos, hogy nem állnak alacsony szinten). Csakhogy a pénzt — akár kevés, akár elegendő, akár sok — kezelni is kell. Nem akármilyen tudomány! Vala­mennyien ismerjük a „spóro­lós” típust, de a „gyűjtögető” sem ismeretlen, ők a saját keresetük által meghatározott szint alatt’ élnek. Valami rég­ről beidegzett társadalmi bi­zonytalanság, az egykori nyo­mor fojtogató emléke miatt képtelenek a mai helyzetnek megfelelően gazdálkodni pén­zükkel. Említsük meg a „tisz­ta szoba” problematikáját: né­mely parasztcsaládok „kacsa­lábon forgó kastélyt” építe­nek maguknak, ám gyakorla­tilag a konyhában élnek, lak­nak, alszanak... Találkoztam az ellenkező véglettel is, mégpedig egy ti­zenhét éves fiatalember képé­ben. A pásztói járás egyik kis falujából jár be dolgozni Sal­gótarjánba. — Mit szoktál reggelizni? — Szalámit, halkonzervet, mikor mit. — Szalonnát soha? — Azt nem! Még paraszt­nak néznének... — Mennyiért vetted a far­merodat? — Ezerkettőt adtam érte, egy gyarmati srác szerezte. — Fizetésed? — 2700 forint. Igazságtalan lenne elítélni a fiatalembert költekező élet­módja miatt, hiszen csak olyanná akar válni, mint a legtöbb „ősvárosi” kortársa. Egyelőre se nem falusi, se nem városi; a régi értékeket már nem tiszteli, újakat még nem tudott kialakítani. Mit tehet? Külsőségeket utánoz, mert az viszonylag egyszerűbb, akkor is, ha drága farmerén a szíjat néhol ugyancsak összébb kell húznia... SOK-SOK TÍPUSRÓL le­hetne még beszélni, a bohé­mektől az „egyik napról a másikra” élőkig, egy azonban bizonyos: a pénz csak akkor lehet „ördög”, ha megenged­jük neki... Behódolás helyett célszerűbb józanul megfontol­ni szerepét, olykor pedig nem árt bölcselkedni felőle... Sárközi Gábor Egy parlament krónikája Nem voltak babonásak... Baljós előjellel indult az ifjúsági parlament: toliamból kifogyott a tinta, éppen a Sal­gótarjáni írószer Szövetkezet eme fórumán. Azután folyta­tódott az ómenek sora azzal, hogy december 13-a volt, ti­zenhármán kértek szót; Bo- esó István üzemegység-vezető, aki a beszámolót mondotta, tizenharmadik évét töltötte be a szövetkezetnél, s 13 per­ces választ adott a felvetett kérdésekre. Ennyi éppen elég ahhoz, mondják a babonásak, hogy kudarccal végződjék egy ren­dezvény- S mit mondanak, akik ott voltak? Egyöntetű volt a vélemény abban, hogy az egyik legsikeresebb ifjúsá­gi parlament zajlott le az író­szer Szövetkezetnél- Jóma­gam tízegynéhány fórum ta­pasztalatának tudatában je­lenthetem ezt ki. Előbb néhány szót a külső­ségekről, amelyek ez esetben a tartalmi munkát nagyban segítették. Pontosan délután két órakor (nem előbb, nem utóbb a megjelölt időpontnál) kezdődött a per lament, me­lyen elsőnek a Csizmadia úti Martos Flóra úttörőraj. Kecs­keméti Sándorné vezetésével egy színvonalas, negyedórás műsort mutatott be a mun­kásfiataloknak. Bizonyára so­kuknak emlékezetébe véső­dött Paulovits Gabi kisdiák kitűnő versmondása, vagy ép­pen az énekszámok valame­lyike. Hangulatteremtésnek nagyszerű volt. Itt hadd em­lítsem meg, hogy az úttörő- testvérszervezet néhány tagja részt is vett a parlamenten, sőt Magyar Anikó szót is kért: papír nélkül elmondott, egyszerű, őszinte szavakkal köszönte meg a szövetkezeti KISZ-esek segítségét, támo­gatását, s kívánt jó tanácsko­zást. Azonban időben kanyarod­junk még vissza Bozsó István üzemegység-vezető beszá­molójához. Az előzetesen ki­adott értékeléshez és az in­tézkedési tervhez fűzött szó" beü kiegészítéséhez- Nem­NOGRÁD - 1978. december 17., vasárnap csak általánosságban minősí­tette a csaknem kétszáz fia­tal munkáját, hanem név sze­rint is kiemelt néhányat. El­ismerően említette Révai Aranka, Révai Julianna, Ora- vecz Erzsébet, Rácz Gyuláné és Dávid Ibolya tevékenysé­gét, de azt is elmondta, hogy Mészáros Zoltánnét fegyelmi úton kellett elbocsátani, Pá­pai Lászlót pedig a többszöri késés és igazolatlan hiányzás miatt írásban figyelmeztet-, ték­Hasznos ötletnek bizonyult néhány mondatban ismertet­ni a napokban tartott KB- ülés főbb megállapításait, irányelveit, illetve a szövet­kezet életére, munkájára ér­vényes szempontokat- A kitű­nő beszámoló és intézkedési terv megadta a lehetőséget az őszinte, nyílt vélemények, ja­vaslatok felvetésére. Elsőnek Tóth Antal KISZ- titkár mondotta el az érdek- képviseleti, -védelmi tudniva­lókat, s két konkrét javasla­tot is ajánlott elfogadásra. Ne­vezetesen, hogy az intézkedé­si terv időarányos értékelésé­ről évente tanácskozzon az üzemi négyszög, valamint kérte, hogy a szövetkezetnél is alakuljon egy ifjúsági bi­zottság, amely feladatául tű­zi ki a fiatalokkal való rend­A babona szerint a Lnca-szék készítését december 13-án kell elkezdeni. Jól értesült for­rásokra hivatkozva most megsúgjuk Önöknek, hogy bármikor elkezdhető a kissámli ösz- szeállítása, igaz, hogy boszorkát nem lehet majd rajta ülve lesni, de a gyerekek rászok­hatnak készítése közben a barkácsolásra, az egyszerű szerszámok használatára.- kj ­Jövő ősztől: Szabadon választható tárgyak a gimnáziumban ti-közismereti tantárgyak, tan. sáról, egyes tárgyak teljes el- tárgycsoportok, amelyek el- vetéséről. A választás ugyan- sősorban a továbbtanulásra is csak a harmadik osztályban készítik fel a tanulókat, il- lesz lehetséges és a minden letve olyanok, amelyek a tanulóra kötelező heti 33 órá- végzés utáni munkába állá- ból a harmadikban hét, a sukat segítik. Ilyenek például negyedikben pedig kilenc óra a közgazdasági és közigazgatá- jut a fakultatív keretbe. Ez si ismeretek, a műszaki rajz, két vagy három tárgy válasz- a gép. és gyorsírás, a kör- tását teszi lehetővé. Jogában nyékbeli üzemek igényei alap- áll a diáknak heti óraszámát ján meghatározandó speciá- 33-ról 35-re növelnie egy heti lis ismeretek stb. kétórás szabadon választható Sokan attól tartanak, hogy í^rgy tanulásával, a tantárgyválasztás valamiféle . .. tantárgyak: zűrzavarhoz vezet az iskolá- tobbsf§e elméleti: egyrészt a ban, hiszen ki-ki azt tanul S1Ituiaziumtaan egyébként is ezentúl, amit akar és a re­form nem szolgálja majd a se-’ íi1íi3eszlt,eset . szolgálják, hátrányos helyzetű gyerekek másrészt olyan stúdiumokra műveltségbeli fölzárkóztatásá. adnak lehetőseget, amelyek nak célját nem szerepelnek a kőtelező , anyagban (pl. pszichológia, lo­Ezeken az aggodalmakon gjkai ábrázoló geometria, nép- kivul jo néhány egyeb gond ra1z> szociológia), is jelentkezik a fakultatív Természetesen gyakorlat! tantárgyakkal kapcsolatban. jel]egű targyakat iTválaszt- Ámde a mintégy tíz eve folyó hatnak a tanulók. Ezek álta­li iserleti tamtas tapasztalatai ianosan műveiő szerepük mel- alapjan ezeknek egy részé lett mindenekelótt a munkaba nem általános jellegű, más állást segítö tudnivalókhoz, részük pedig gondos szerve- felkészültséghez juttatják SLaiT ^bad tÍrgny^ 5k-et «^-vezetés. gépjár- befktatásknak ° d Urgjak művezetés, postaforgalmi in- beiiitatasanak. tézés. kémiai anyagvizsgálat, A valóságban szó sincsen a számítógép-kezelés, államigaz. tanulók ötletszerű választá- gatási ismeretek stb.). A pe- ' _____________________________ dagógiai pályára készülők ne­velési alapismereteket is ta­nulhatnak. | H a csak a harmadikban kezdődik meg a fakultatív tárgyak tanítása, vajon milyen szerepet szánnak a gimnázium két alsó osztályának? — kér­dezi sok szülő. A továbbhala­dási esélyegyenlőségek meg­teremtése végett az első osz­tályban kiemelt feladat —■ persze később sem feledkez­nek meg erről — a hátrányos helyzetű gyerekek fölzárkóz­tatása, amit szervesen össze­kapcsolnak a diákok pálya- választásának előkészítésével. A második osztályban ez utóbbi tevékenység válik a legfőbb nevelési feladattá. Azt kívánják előmozdítani, hogy minden gimnazistában kiala­kuljon a pályairány eldönté­séhez szükséges érettség. (Csak a pályairányról van szó — egészségügyi, mező- gazdasági, műszaki, pedagógiai stb. —, mivel a konkrét pá­lya vagy szakma megválasz­tása később lesz időszerű.) Ezt heti egyórás foglalkozással külön is segíti az iskola. A kísérleti iskolák tapasz­talatai egyértelműen azt mu­tatják, hogy a szabad tantár­gyak jelentősen hozzájárulnak a nevelés erősítéséhez, jól szolgálják a tanulók szemé­lyiségének sokoldalú fejlesz­tését. A gimnázium a legrégibb is­kolafajtánk, ám most itt ké­szülnek napjaink pedagógiá­jának egyik jelentős változá­sára: az új tantervekkel egy­idejűleg szabadon választha­tó tantárgyakat vezetnek be a jövő tanévben. Ezzel fokozato­san megszűnnek a szakosított tantervű, népszerű nevükön a tagozatos osztályok. Mi az újítás lényege? A harmadikos-negyedikes gim­nazisták maguk dönthetik majd el, hogy néhány tantár­gyat akarnak-e tanulni vagy sem. A gimnázium alapvető fel­adata kétirányú: egyrészt az egyetemi-főiskolai továbbta­nulást választó növendékeit fel kell készítenie elméleti is­meretekkel, másrészt gon­doskodnia kell azokról a ta­nulókról is, akik közvetlenül az iskola befejezése után munkába állnak. A kettős igénynek csak akkor tud megfelelni a gimnázium, ha az egységes általános művelt­ség megalapozásán kívül differenciált ismereteket is nyújt tanítványainak. Ezt a célt szolgálja a szabad tan­tárgyválasztás, a fakultáció, aminek lényege: lesznek a gimnáziumban olyan elméle­szeres törődést testületi for­mában. Godó Tibor párttitkár elem­ző szavai után Antal Melinda lépett az emelvényre, s meg- kapóan szenvedélyes hangon beszélt munkába lépésének emlékeiről, a mai kollektívá­ról. „Félve vártam az első na­pot, az első találkozást, s most örömmel szólhatok ar­ról, hogy jól érzem magam az üzemben, sikerült zökkenő- mentesen beilleszkednem tár­saim közé.” Ezután mint a karikacsa­pás, úgy követték' egymást a pódiumra lépők, s rövid, de tartalmas hozzászólásaikkal mondtak véleményt. Vincze Lászlóné a tanulókéit, az utánpótlásért érzett felelős­séget hangoztatta, Domonkos Gyuláné, a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád eredmé­nyeinek ismertetésével csi­holt kedvet a jelenlevőkből, újabb kollektívák létrehozá­sára, Tóth Antalné, mint egykori „kismamás” a gye­sen levőkkel való kapcsolat- tartásról beszélt (egyébként a több mint félszáz kismama meghívót kapott a parlament­re, s közülük többen el is jöt­tek.) Halmosi Diána a KISZ-és a gazdasági vezetés kapcso­latát minősítette jónak, míg Valecsik Gyula, a szabad­idős-lehetőségekről tett emlí­tést. Vámos József esztergályos felszólalása némi derültséget okozott, amikor azt mondotta, hogy „nincsenek elég jól meg­fizetve a szakmunkások”, vagyis lehetne több is a pénz. A mellettem ülő megjegyez­te, bár mindenütt ilyen fino­man fogalmaznának bérkér­désekben. Farkas István, a fi­atal házasok lakásgondjait ecsetelte, majd az elhangzott" kérésekre Lózsiné dr. Dic­ker Anna jogtanácsos vála­szol is rögvest. Ekkor már iga­zi parlamenti hangulat volt, melyet Juhász Andrásnak, a KISZ Salgótarján városi bi­zottsága ifjúmunkás-felelő­sének felszólalása font keret­be. Elismerően szólt az elő­készítő munkáról, a beszámo­lóról és intézkedési tervről, a szövetkezetnél folyó ifjúság- politikai tevékenységről. Meg­jegyezte, hogy olyan parla­menten volt jelen, ahol a bér- és lakáskérdések nem vonták el a figyelmet más, nem kevésbé fontos területek­től. Pontosan két óra 13 percig tartott az ifjúsági parlament, s a fiatalok — mint azt né- hányan elmondották — azzal az érzéssel álltak föl az asz­talok mellől, hogy a jól sike­rült mérlegvonás, tulajdon­képpen a hétköznapok ifjú­ságpolitikájának gyümölcse. S ez biztató számukra, a jövő­re nézve. Tanka László P. Kovács laws

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents