Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Modellező úttörők Vasárnapi jegyzet MINDENKI IGV KEZDTE A BŰVÉSZ |Vpm hiszek a varázslatokban, sem a bo- LvClll sZ<>rkányságban. Amit azonban a bűvész a porondon produkált egyenesen elképesztő volt, az ember szája tátva maradt a csodálkozástól, ami egyébként csak olyankor fordulhat elő, ha éppen sült galambra vár. Az aréna közepén viszont mutatványok röpködtek. A moszkvaiak vörösre tapsolták tenyerüket, s persze a szerencsés külföldiek is. Ami annak is szólt, hogy jegyhez jutottak. Mert a moszkvai cirkuszba belépőt szerezni nehezebb, mint idehaza paprikás szalámit. Kezdődött azzal, hogy a frakkos úriember a misztikus félhomályban, mellőzve minden hókusz-pókuszt, néhány kártyalapot kutyává változtatott. Ez önmagában véve nem is olyan nagy dolog, súgta a mellettem ülő magyar s hosszasan elmagyarázta, hogy náluk a 'kártyából várat is tudnak, ez ám az igazi mágia. Sőt figyelmembe ajánlott £y kártyavetőt, aki ugyan csak egy kis faluban él, de néhány forintért olyan jövőt jósol, amilyet csak akarok. Ezután következtek az igazi világszámok. Egy kardhegyeken előttünk letakart hölgy előbb bolyongott keveset a levegőben, mint a kifújt cigarettafüst, majd eltűnt, akár hat mázsa haszonvas a gyárudvarról. Hiába is meresztettük szemeinket, hogy ugyan mi lehet a lepel alatt, amivel gondosan beburkolták, még egy szál szegfű sem maradt belőle. Ebből is látszik, hogy nem olyan veszélyes, ha valakit lelepleznek, semmi bizonyság arra, hogy okosabb lesz tőle az ember. Egy ilyen parádé után már természetesnek tűnt. hogy a porondon egyik pillanatban a tenger hullámzott, a következő kézlegyintésre pedig az ukrán búzamezők. Az újabb kézlegyintés szomszédomtól származott. Hihetetlenül csóválta a fejét, de nem átallotta megjegyezni: az igazi bűvészek nem itt termenek, hanem odahaza, Magyar- országon. A mi szemfényvesztőink mellett, ha úgy igazán szereplési lehetőséghez jutnának, még maga Rodolfó mester is elbújhatna s titokban jegyzetelhetne. Mindjárt példákat is említett, elsőnek — nehogy elfogultsággal vádolja valaki — saját vállalatát. Az exportra induló bűvészkonténert csupa első osztályú termékkel pakolták tele, erre a minőségi ellenőrök esküdni mernének. S aztán kapták a levelet, amely a magyar mágusok dicsőségét volt hivatva öregbíteni, hogy mire a küldemény a címzetthez ért, csupa másodosztályú lett belőle. Pedig az ólomzárak is sértetlenek maradtak. E jól sikerült mutatvány után — mint arról az alkalmi beszélgetőpartner panaszkodott — nem értik, hogy miért nem érkezett meghívás újabb fellépésre. Magyaráztam neki, hogy biztos a munkaerő-túlkínálattal lehet összefüggésben, s mert arrafelé is megtanulhatták ezt a számot. Próbálják meg fordítva, hátha nagyobb lesz a siker. Említett egy másik attrakciót is. Röviden: bemennek reggel a munkahelyre, a kapunál a rendész tüzetesen átvizsgálja a műhelyben dolgozókat, s nem talál semmit. Mire eltelik tíz perc, valamelyikük elmormolja a bűvös szavakat s hipp-hopp ott terem máris néhány kétdecis tele üveg. Roppant kíváncsi voltam, hogyan is csináljálc. A föld minden kincséért sem árulta volna el, csak lakónikus tömörséggel jegyezte meg: „A siker titka a sok gyakorlás. Tudja, hányszor csináltam már? S hogy minden kétséget kizáróan meggyőzzön, a jobb belső zsebéből rögvest előteremtett egy ilyen bűvészkelléket. Rögtön látszott, hogy nem lehet igazi, a nagyobb porondokon elismert bűvész, hiszen azok cseppet sem fitogtatják tudásukat. Ellenkezőleg: ha eltüntetnek néha ezt, azt, még arra is ügyelnek, hogy a közönség lehetőleg távol maradjon. Ez a szerénység igazán példamutató. Akadnak persze máshol is bűvészek. Például a k.-i termelőszövetkezetben, ahol már esztendők óta ugyanaz a mutatvány megy, a nézők sem változtak közben, s mégsem únják meg. Csak a bűvésztársak morognak, hogy olcsó trükkökből miként lehet megélni. S közben törik a fejüket új számokon, tré- ningeznek, szerződések után loholnak, s jóval kevesebb taps jut nekik a nagyérdemű publikumtól. Nagyon elegánsak a bűvészek. Fekete frakk, fehér ing, csokornyakkendő, cilinder és a bűvészbot — csupa olyan dolog, amiről artistanövendékek álmodoznak. S milyen segítőtársaik vannak, akik körbeudvarolják őket, mint csitri titkárnők a mogorva főnököt, azzal a tudattal, hogy a székéig bármikor eljuthatnak, de a székébe aligha. FyPn a moazkval cirkusz ruhatáránál r 1J ácsorogva elmélkedhettünk bűvészszakértő honfitársammal, aki állandóan a sok gyakorlást emlegette. Amikor az üvegajtón búcsúzásul visszanéztünk, a plakátról a bűvész mosolygott ránk. Mintha kacsintott volna egyet pajkosan. Mint kolléga a kollégáknak. Moszkva, 1978. december. M. Szabó Gyula Naperőművek próbája Nyugdíjasok egyeteme Hányán és hányán vágyódnak' a repülésre, szeretnék szelni szabadon a kék óceánt, a levegőt... Sajnos, legtöbbjük vágya nem teljesülhet, hiszen a repülés sok körülményhez kötődik. Ha testben nem is, lélekben szárnyalhatnak azok, akik törékeny gépmadarukat — alig néhány araszos, legfeljebb öles modelljüket — kísérik gyakran csak néhány perces útján. Egyikben-másikban, éves munkát, sok gondosságot s a technika legújabb csodáit is felfedezhetik a szemlélők. Hosszú út vezet a papírból hajtogatott csókától és fecskétől a rádióval irányított műrepülőgépekig. Ennek első lépcsője az úttörőszakkör. Salgótarjánban a Nógrádi Sándor úttörőház ad otthont a jövő nagy modellezőinek, kiskamaszok, szőke, barna buksija hajlik a munkapad fölé, surrog a lombfűrész, ahogy a fogai a vékony lécekbe harapnak. — Mindenki így kezdte, én is — mondja Karsai Attila, a szakkör vezetője, maga is fiatal modellező. — Engem Havran Sándor vezetett be úttörőkoromban ennek a szép sportnak a rejtelmeibe. Akkor a bányászszakkörnek voltam a tagja. Persze ennek már van t’"z éve is. — Kikből, hogyan lehet repülő-modellező? — Évente indítunk ..kétlépcsős” tanfolyamokat. A kezdők ismerkednek az elmélettel, papírmodelleket készítenek — három előrenyomtatott típust ad az MHSZ — utána, akik ezt elvégezték, már valódi favázú, papírral bevont siklómodellt építenek. Az érdeklődés elég nagy, az idén, két csoportot is indítottunk párhuzamosan, mind a kettő számára heti egy foglalkozást tartunk. Ez a csoport — mutat szét a sürgölődő fiúkra — most fejezte be az első részt és nekifogott az építésnek. — Vajon akik ezekből a szakkörökből kikerülnek, milyen f elkészül tségűek? — Vannak, akik egészen kitűnő eredményt érnek el Tavaly egyéves tanfolyam után Nagy Péter országos negyedik lett. Tóth Gyuri az első tíz közé került Zánkán, ahol 12 repülő-modellező képviselte a nógrádi úttörőket. — Mit hasznosítanak, mit hasznosíthatnak a szakkörön tanultakból a gyerekek, ha netalán nem lesz belőlük versenyző? — Megtanulnak pontosan mérni, bánni az alapvető faipari szerszámokkal, s azon évek alatt, amíg a modellezéssel foglalkoznak, sok munkával ugyan, de nagyon szép élményekhez juthatnak. Karsai Attila teljes alappal mondhatja el mindezt. Nála már szenvedély a modellezés, érettségi idején 18— 11 óráig tanult este és utána egy-kéí órát még dolgozott, azt sem bánva, ha magára vonja szülei rosszalását. Szinte minden „műfajból” kivette részét, de a kedvence, a szabadon repülő vitorlázó. Többször volt megyei első, második helyezett, most országos bajnokságra készül. A közelmúltban részt vett egy tanfolyamon, ahol a sport magasiskolájával, a rádió irányítású modellezéssel ismerkedett. Nem ö az egyetlen, aki időt, energiát áldoz a kis repülőgépekre. Mondhatni „családi betegség” ez náluk, hiszen a testvére is modellez. Az asztalokon kialakult a siklómodell vízszintes csillapítójának — köznyelven szólva farkának váza. A milliméter pontossággal kiszabott lécecskék merevített keretté állnak össze. Lejárt a foglalkozás ideje. — Gyerekek, fejezzük be! Szedjük össze a szerszámokat! — Várjunk még egy kicsit. .. még valamit kellene csinálni... maradjunk még, Attila... — Látja, — fordul felém a szakkörvezető —, haza sem akarnak menni innen... Vajon melyikükből lesz megyénk jövendő bajnoka? — g. — A Szovjetunió Micsurin városának közelében épül fel az a telep, ahol a KGST-orszá- gokban készült napenergiahasznosító berendezéseket próbálják ki. Intenzív kutatásokat folytat például Bulgária, amely az úgynevezett napos övezetben fekszik. A bolgár szakemberek szerint a kis és közepes teljesítményű naperőműveket már az elkövetkező évtizedben üzemeltethetik Bulgáriában. Nem mindennapi előadás- sorozat kezdődött meg ebben a tanévben a berlini Humboldt Tudományegyetemen. A „veteránok - főiskolájának” vagy a „nyugdíjasok egyetemének” nevezett sorozat olyan sikert aratott, hogy eddig minden előadást kétszer kellett megtartani. A „nyugdíjasok egyetemének” tematikája igen széles körű. A legjobb előadók beszélnek nekik az öregkori higiénéről, a szociál-gerontoló- giáról, ismertetik az öreg” korral járó szervezeti változásokat, egészségügyi tennivalókat, megmagyarázzák a pszichológiai változások okát, segítenek a problémák megoldásában. Más, általános érdeklődésre számot tartó témák mellett szó esik az idősebbek munkalehetőségeiről, pihenőidejük hasznos, tartalmas eltöltéséről is. Itt a vizsgaidőszak! A Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán is a karácsony közeledte a félévi vizsgákat jelzi. A diákoknak eredményesen kell számot adniuk ismereteikről. — kj — v *i* **♦ *l* *i* *i* *i* *1* *1* *1* *1* ♦> *Z* ♦♦♦ v *í' *1* ♦<*♦ *1* K* *1* **• *** ♦♦♦ *♦* *«• *1* *1* *1* *1* *1* *1* *♦* v *«* *1* *»* *1* *•* *•* *•* v *♦* *1**1* *• Beszélgetések a városról Odalenn délen van egy ház • •• ermészetesen, sok min™ denről beszélgethetnénk Balogh Mihállyal, a salgótarjáni ifjúsági-művelődési ház (a továbbiakban, pusztán az egyszerűség kedvéért, ifjúsági ház) igazgatójával, mégis, elsősorban a ház szervező erejéről ejtünk szót. Különösen érdekes és fontos szerepe lehet egy ilyen intézménynek ott, ahol új lakótelep épült, s épül is tovább egészen a' városi alközpont méretéig-jelentőségé- ig növekedve. A városiasodó, egykor-volt önálló falu, aztán peremkerületi jelzőt kapott. Zagyvapálfalva ma, és főként holnap, korszerű munkáskerületté növi ki magát. Sokszorosan érdekes és jelentős lakókerülete ez a városrész a fejlődő Salgótarjánnak. Itt helyezkednek el a patinás, de ugyancsak a megújulás útját járó üzemek és azok a gyáregységek is, amelyek az ipar- telepítés sikeres vonulatával eresztettek gyökeret ezen a tájon. Aztán a Gorkij-lakó- telep, s a terv a Hársfa úti lakótelep építésére, a már meglevő Zöldfa utcai , „idetelepített” Pécskő-sor, amelynek nagyrészt munkások és cigány származású salgótarjániak a lakói — mind megany- nvi speciális, különleges körülmény. Mint ahogy az is helyi sajátosság, hogy a nagyrészt társadalmi munkával épített pálfalvai mozi ma szövetkezeti terület. Na, de nem hiába épült itt meg az ifjúsági ház! Balogh Mihály az egykori Zagyvapálfalvát jelentő faluban született. Szülei később a városias formájú pálfalvai házak egyikében kaptak lakást. Odaköitözéskor ruháskosárban vitték a kis Mihályt, kinek első szava ez volt: — Hol a nagymama? A nagymama ugyanis hasonló lakásban lakott már korábban is. Miért érdekes mindez? Mert éppenhogy az idekötődést formázza. Mint ahogy ugyanezt jelenti az is, miszerint a környék üzemeinek jó néhány jelenlegi vezetője, irányítója „egy- bandában muzsikált”, együtt rúgta a port az ifjúsági ház igazgatójával. Ilyenformán fél szavakból is megérthetik egymást. — Milyennek ítéli meg, kilenchónapos nyitvatartás után, az ön által vezetett ifjúsági házat, ifjúsági vagy inkább művelődési ház-e ez a szép létesítmény, már ami a tartalmat illeti? — Semmiféle szétválasztás nem lenne helyes. A ház ifjúsági és művelődési egyszerre. Ez meglátszik egész te- vékenvségén. Még az új emblémánk is olyannyira összevont, hogy a három kezdőbetű úgyszólván egyet alkot.; — Jelentős városi fórumokon. például a városi tanács ülésén, nagy elismeréssel szólt az egyik tanácstag a ház tevékenységéről, hozzátéve azt is, hogy bár még sok lehetőség létezhet, amit ki kell aknázni — máris szinte lehetetlen felsorolni, mi minden történik itt. — Elsősorban a bizalmat érzem ebben a felszólalásban. A bizalom pedig rendkívül jó dolog! Talán a legfontosabb az egészben, abban, hogy bármit is elérjünk itt közösen. Kétségtelenül, sok rendezvénynek adunk otthont. A munkás művelődési hetek ideje alatt volt olyan nap, hogy a már elfogadott hat rendezvényre még egy hetediket is fel kellett vennünk. Megtettük, de az üzem sem zárkózik el tőlünk, ha segítségre szorulunk. Közösséget vállal velünk akkor is. amikor adni kell. Ezek a kapcsolatok itt a környéken, a környék üzemeivel most vannak erősödőben. De a legfontosabb. hogy valóban léteznek. Ezért nem jó az a kérdés, hogy ifjúsági vagy művelődési ház-e ez itt. délen. — Van-e valami „titka” a gyors felfutásnak? — Titka ennek sincs, eredményei és kudarcai vannak. Ilyen például az a felismerés, hogy már jóval korábban nagyobb figyelmet kellett volna fordítanunk az itteni felnőtt fiatalok igényeire. Sőt, megkockáztatom ezt is — a gondolkodásuk, szokásaik, szándékaik megismerésére. (— Mire gondol? Mi az, ami elmaradt ? — Bejönnek ide naponta húszán, harmincán, mindig más és más összetételben a pálfalvai fiatalok. Mostanában igyekszünk jubban bevonni őket a közös gondolkodásba. Mik derülnek ki? Hogy az egy szem gyerek, akinek a szülei is jól keresnek, s maga egyik itteni üzemünkben háromezret kap a munkájáért, így vélekedik: éhbérért dolgozik. Ki érti ezt? Nem kell erre jobban felfigyelni, nem kell ezzel valamilyen formában itt, helyben foglalkozni ? Persze, nem a „lerohanás” a megfelelő forma, de igenis, lehet feladatunk a helyes szemlélet kialakításában. Mert talán nem egyedül vélekedik ilyen ferdén ez a fiú. Felfigyeltünk arra is, hogy felnőtt munkásgyerekek, milyen szívesen játszanak együtt, itt a házban, különféle társasjátékokon. Valósággal elkoptatták már valamennyit, újat veszünk helyettük- A társasélet iránti igényt nem nehéz felfedezni ebben a látszólag gyerekes jelenségben. A kielégítése megfelelő szinten már újabb feladatot ró ránk. — Hogyan jelentkezik ebben a házban az üzemek brigádjainak úgynevezett új típusú művelődési törekvése? — Tudomásunk van arról, hogy a környék üzemeiben több mint hatvan ifjúsági brigád dolgozik. Az indulást követően kiküldtük valamennyinek a meghívót egy közös beszélgetésre. Három brigád küldte el képviselőjét. Most majd sorra járjuk valamennyit. Sokáig fog tartani, de talán közvetlenebb lesz a kapcsolat is, azonkívül mindkét oldalról többet tanulunk majd egymástól. — Egy művelődési háznak nem tanítania kell inkább? — Ha ebből indul ki egy intézmény, esetleg eltéved abban, mire lenne szükség igazán. A macska-egér játék nem vezet eredményre. Meg kell ismerni a tanításra váró jelenlegi igényét ahhoz, hogy újabbat keltsünk fel benne. Szeretnénk például egy olyan színházi előadást, amelyet hivatásos művész vállalna, de az előadás előtt esetleg felkeresné a munkahelyeken a munkásokat is. Nem tud egy Ilyen színészt, rendezőt? — Számitanak-e arra, hogy esetleg más környékről is ide- vonzzák a közönséget, vagy kizárólag a helybeliekre gondolnak, amikor terveznek? — Elsősorban az itt élőkkel akarunk közvetlen kapcsolatot tartani, de nem titkoljuk, hogy bizonyos speciális rendezvényekre törekedve, szeretnénk egy kicsit mást is adni, mint „háztársaink”. Ilyen szándékunk például az emberi környezet és főként az otthoni környezet, vagy a társas-pihenő-játszó környezet esztétikájának terjesztése. Most játékkiállítást nyitottunk a házban, de meghívtunk egy neves játékkészítőt is, név- szerint Hídvégi Valériát, eav nagyon szép anyag bemutatására. Ebben a tárgykörben más neves művészt is várunk, így például a mi házunk belső építészét is. Tapasztalatunk, hogy a környéken élő fiatal házaspárok, s azok, akik még csak tervezik az új otthont — érdeklődnek a harmonikus, szép környezet kialakításának kérdései iránt. Ezen a környéken felépülhetne egv korszerű gvermekjátszófér is. olyan Játékokkal, amelyek nem am’- nyira a múltat, mint inkább a jövőt idéznék. A legszebb gyermekemlékmű lenne a nemzetközi gyermekév alkalmával. T. Pataki László NÓGRAD = 1978, december 17., vasárnap 5
