Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
Közhírré tétetik A Magyar Televízió „Ti és Mi” vetélkedőjének 1970. január 5-i adásában — sorsolás eredményétől függően —, Szombathely és Salgótarján nő-, illetve férfilakosai vetélkednek a kamerák előtt. Hogy a játék ne csupán az adásidő néhány órájára korlátozódjék, a „Ti és Mi” vetélkedő salgótarjáni előkészítő bizottsága és a NÓGRÁD szerkesztősége közös pályázatot, és több fordulós rejtvényjátékot hirdet lapunk salgótarjáni olvasói számára. Játékra hát, Salgótarján lakosai! Lássuk, hogy Nógrád megye székhelyén, melyik az „erősebb” nem! PÁLYÁZAT: A „Ti és Mi” vetélkedő salgótarjáni előkészítő bizottsága és a NÓGRÁD szerkesztőség pályázatot hirdet „Szombathelyen jártam” címmel úti élménybeszámoló írására. A pályaműveket 2—4 oldal terjedelemben írógéppel (2-es sortávolsággal), vagy olvasható kézírással kérjük beküldeni! (A legsikeresebb írásokat — szokásos honorárium mellett —, a NÓGRÁD január 3-i számában megjelentetjük.) Címünk: NÓGRÁD szerkesztőség, Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4. 3100. A borítékra kérjük ráírni: „Ti és Mi”! Beküldési határidő: 1978. december 30. * GYÜJTSD AZ EMBLÉMÁT! Mától kezdődően olvasóink rendszeresen találkozhatnak a NÓGRÁD-ban a „Ti és Mi” vetélkedő emblémájával. Holnaptól az embléma mellet, lapunk karácsonyi — december 24-i — számával bezárólag, egy-egy kérdést is közlünk, melyre a helyes válasz, lapunk aznapi számának valamelyik cikkében elrejtve megtalálható. (Természetesen a kérdésekre más forrásokból is megtudható a helyes válasz.) Azok az olvasók, akik legalább 7 emblémát összegyűjSalgótarjáni sikerek r A salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ művészeti csoportjai — többek között a néptáncegyüttes, a kamarakórus, a bábcsoport — júliusban mutatták be a Népművelési Intézet Komplex ’78 című pályázatára szerkesztett műsorukat, amellyel nem csak közönségsikert arattak, hanem elnyerték a kiíró szerv csoportdíját is. A pályaművet Tóth Ilus, a népművészet mestere, a megyei művelődési központ Főnix bábegyüttesének vezetője készítette, aki munkájáért nívódíjban részesült. A két díj együttes értéke 15 ezer forint. A díjakat ünnepélyes külsőségek között december 20-án a Népművelési Intézet audiovizuális stúdiójában vehetik át a sikerrel szerepelt csoportok képviselői, valamint Tóth Ilus. tenek és azokat — lapunkból kivágva — szerkesztőségünk címére beküldik, vagy a Salgótarjáni városi Tanács ügyfélszolgálati irodájába személyesen eljuttatják, ingyenes belépőjegyet kapnak két fő részére, a József Attila megyei Művelődési Központban — december 31-ón megrendezésre kerülő —, „Salgótarjáni nők-férfiak társasjátékának vidám szilveszteri műsorára”, amely egyúttal a televíziós vetélkedő főpróbája lesz. Azok között, akik az emblémákkal együtt a helyes válaszokat is beküldik, ugyanitt értékes díjakat sorsolunk ki! KERESD A TÁRGYAT! Főjátékunk nyertese, csupán egyetlen személy lehet! Az a nő, vagy férfi, aki megtalálja azt a tárgyat, amit valahol Salgótarján területén elrejtettünk. Azt azonban, hogy „mit” kell keresni, s hogy ez a tárgy pontosan „hol” található — nem áruljuk el. Ehhez lapunkban — rejtvények útján —, csupán némi segítséget adunk! . Vasárnap — a NÖGRÁD december IV—i számában — találnak az olvasók egy fény- képrészletet. Ezt követően minden egyes lapszámban (december 24-i lapszámmal bezárólag) közlünk egy-egy fényképrészletet, melyek összeillesztésével felismerhető az a helyszín, ahol a tárgyat elrejtettük. Így összesen hét fotó- részletet kap kézhez az olvasó. Csakhogy a fénykép eredetileg nyolc részből áll, a kép tehát nem lesz teljes. Nos, a tárgyat épp azon a területen kell keresni, amely a képből hiányozni fog! Hasonló feladatot jelent az elrejtett tárgy kitalálása. Olvasóink a fényképrószletek melleit minden alkalommal találnak bekeretezve egy-egy nyomtatott nagy betűt, összesen tehát ebből is hetet. Egy- gyel többet, mint amennyi a megfejtéshez szükséges. Azok, akik a betűket (a felesleges betű elhagyásával) helyes sorrendbe rakják, azok egy Nógráddal szomszédos megye hatbetűs községének nevét kapják Ennek a községnek postai irányítószáma azonos azzal n salgótarjáni telefonszámmal, melyet a rejtvényfejtőknek december 25-én (délelőtt 10-től éjjel 24 óráig) fel kell hívniuk ahhoz, hogy a „Keresek valahol, valamit!” jelizó bemondása után. a tárgy mibenlétére vonatkozó információt — találóskérdés formájában — megkapják. (A szerencsés nyertes, a további utasítást az elrejtett tárgyban találja mea!) Jó szórakozást, kellemes ünnepi fejtörést kívánunk! Színházi rendező filmje Nem élhetek muzsikaszó nélkül Sík Ferenc, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, a nyári Gyulai Várszínház művészeti vezetője ezúttal- filmrendezőként mutatkozik be a közönségnek. Móricz Zsig- mondnak a millennium évében, 1896-ban játszódó regényét — melyet korábban sikerrel vitt színre Pécsett —, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című 'művét filmesítet- te meg. A világ és a szereplők jól ismertek nem csak Móricz más műveiből, hanem Mikszáth Kálmán írásaiból is: ezek a dzsentri miliő, a vidéki kisbirtokosok. Az olvasók széles körében jól ismert regényt Thurzó Gábor írta filmre, jeleneteit Andor Tamás fotografálta. A főszerepekben legjobb színészeinket láthatja a közönség, többi közt: Tolnay Klárit, Gobbi Hildát, Szabó Sándort, .Máthé Erzsit, Bánhidy Lászlót, Ba- silides Zoltánt. Mellettük kapott jó szereplési lehetőséget több fiatal művész, mint például Oszter Sándor, Szirtes Ágnes, Vörös Eszter, Torday Teri, Szacsvay László. Sík Ferenc első filmjét, a A film szerelmcspárja: Oszter Sándor megformálásában és Szirtes Ágnes Nem élhetek muzsikaszó nél- ti Madách Imre Filmszínházkül című alkotást, megyénkben először a balassagyarma4 NÖGRÁD - 1978. december 16., szombat I ban mutatták be csütörtökön, s játsszák vasárnappal bezárólag. A salgótarjáni November 7 Filmszínházban december 18—20. között vetítik. „Hozzászoktam a sok munkához...” Portrévázlat egy „amatőr népművelőről A katedrán eltöltött évtizedek után a nyugdíjba készülődő pedagógusok többsége — mint az idős emberek általában, — nyugodt, csendes napokat tervezget. Végre sikerül majd bepótolni a mindennapos hajtás idején félrerakott, összegyűjtött könyvek elolvasását, hódolhat a kertészkedő, barkácsoló, gyűjtő foglalatosságnak, jut idő a családra, az unokákra. Persze, nem kell azért teljesen „visszavonulni”, elszakadni azoktól a közösségektől, amelyekhez évekig szoros szálak fűzték — időnként tart majd egy-egy TIT-elő- adást, esetleg a művelődési házban is folytatja a szakkör, csoport vezetését. Kérdezgetés nélkül is biztos vagyok benne, hogy Halmai István Bercelen sosem szövögetett ilyen terveket, nem foglalkoztatta a gondolat, miként „pihenget” majd. Azt hallottam róla: úgy él, mint aki nem is veszi tudomásul, hogy két esztendeje nyugdíjas ... Lakásuknál hiába keresem, de mondják, ilyenkor a vakok intézetében találkozhatunk vele, ott segít be adminisztrátorként. Persze, délután se lenne több szerencsénk . . . — Tréfálkozásnak hangzik, pedig majdnem igaz: reggel nyolctól estig tartanak a különböző elfoglaltságaim — bólint rá mosolyogva. Valóban, úgy igazából eddig nem éreztem magam nyugdíjasnak. Tavaly egész évben tanítottam, valószínűleg, mire lejár itt a szerződésem, egy közeli faluban újra „besegítek”. Tanítói és karnagyi diplomám van. A közművelődés nagyon sok területén dolgoztam az elmúlt négy évtizedben. Addig, amíg nem lett függetlenített igazgatója a művelődési háznak, tiszteletdíjasként én vezettem. Zongorát, citerát, hegedűt tanítok, pénteken délutánonként Galgagután szakkör keretében alsós-felsős gyerekeknek zongoraleckét adok, itt Bercelen kicsiket és felnőtteket egyaránt tanítok citerázni. Kétféle kórusom van: a hatodik éve működő pávakor és a társadalmi ünnepeken sokat szereplő kamarakórus. Hetente háromszor van vetítés a moziban, ahol üzemvezető gépész vagyok. Miközben hallgatom, egy kis röstellkedést érzek magamban: hányszor panaszkodunk mi. fiatalok időhiányra, túlterheltségre — közben vannak olyanok, akiknek az aktivitásából, lelkesedéséből, fiatalos tenni- vágyásából még a hatodik X után is ennyi mindenre jut idő, energia, ötlet. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: hogyan sikerül ez? — Tízéves koromtól lakom itt — mindig érdekelt, mit lehet nyújtani az embereknek. Tizenöt évig voltam Galgagután igazgató, közben itt laktunk Bercelen. Elég nehéz idők voltak azok, több község is hozzánk tartozott, jött az államosítás, sokféle társadalmi munkában volt szükség a pedagógusokra. Hozzászoktam a sok munkához — szerencsére bírom is. Unalomról még sosem panaszkodtam. — A pávakörüket a legjobbak között emlegetik, sokszor hallani vendégszereplésekről, cserelátogatásokról. Mi tartja együtt ezt a csoportot? — Amikor elkezdtük, tizennyolcán voltunk, most harmincötén vagyunk, jönnek már fiatalok is közénk. Még mindig nem apadt el a forrás, az asszonyok maguk hozzák a dalok zömét. A hagyományőrzés, egymás és mások megismerése, az éneklés csiszolása, a jó közösségi élet szoros szálakat jelent. A cserelátogatásokat én vezettem be — megyén belül és kívül is sok helyen jártunk már, voltak nálunk is sokan. Csak néhány községet említek: Hollókő, Cered, Zabar, Nógrádsáp, Nézsa, Legénd, Galgagyörk. Azt valljuk: jót ellesni, a rosz- szat elkerülni — ezért érdemes találkozni, közösen fellépni. Nógrádsápon érdekes dolog történt: az utolsó számunknál, amelyet a citeraze- nekar kísért, a közönség minden felszólítás, unszolás nélkül velünk énekelt . . . Egyébként a hallgatóság „meg- énekeltetését” ritkán szoktuk elmulasztani, jó érzés, amikor a teli nézőtéren zeng a dal! — A társadalmi esküvőkön nem szokatlan a kamarakórus szereplése? — Űj dolog ez falun — nem is lenne sikeres, ha sablonos műsort adunk, egy-két énekszám, egy-két szavalat. Azt hiszem, azért van mind gyakrabban Bercelen ilyen rendezvény, mert vállalkoztunk arra, hogy a hagyományt ötvözve a korszerű formákkal, igyekezzünk emlékezetessé tenni ezeket az alkalmakat. Mire gondolok? Az esküvőkön a régi szokásokat idézve menyasszony-búcsúztató, elköszönő strófákat mondanak a fiatalok, a nászinduló, orgonán csendül fel. Ezeket olyan „külsőségeknek” tartom, amik fontosak. — Amatőr népművelőként seregnyi tapasztalatot összegyűjtött az évek során, ön szerint mi a titka annak, hogy a televízió térhódítása mellett is bekapcsolódjanak az emberek a közművelődésbe? — Mindenekelőtt az igényeket kell alaposan felmérni, lehetőséget teremteni ahhoz, hogy ne legyen egysíkú a művelődési élet. Ha csak pávakor, vagy csak diszkózás megy igazán, az nagyon kevés. Kell a filmankét, az irodalmi színpad, a muzsikálás, a néptánc. A csoportokban pedig d jó légkör. És vállalni kell az újítás kockázatát is. Nehéz pálya ez — mondtam a fiamnak, amikor a balassagyarmati művelődési központ vezetője lett: Hát ezt választottad?! . . . Persze, azért nagyon nem csodálkoztam rajta...1 G. Kiss Magdolna Mai févéaján latunk 18.15: „Hogy nálam különb legyen” ül, gyermeknevelési sorozat Indul ma este a televízióban. a születésünk titkainak sikere után, bizonnyal ez a filmsorozat is népszerű lesz — állítja Szilveszter András főosztályvezető. — a tizenhárom részből álló tv-adás* megpróbálja követni a gyerekek szellemi fejlődésének útját egészen kamaszkorukig. Valahogy úgy, hogy miként látják maguk a gyerekek a világot, közvetlen környezetüket. Minden egyes adás a gyerek egy-egy tulajdonságának, kapcsolatának kialakulását tárgyalja, mint például a szülő és gyerek viszonya, a játék szerepe, a félelem és szorongás, a szeretet stb. A „Hogy nálam különb legyen” filmsorozat tulajdonképpeni célja: a szülők ismerjék fel a saját gyakorlati módszereik helyességét vagy helytelenségét. A legtöbb szülő arról van meggyőződve, hogy ő neveli gyermekét a legeslegjobban... s mire ráébred nevelési módszerének hatékonyságára, rendszerint már késő. Ennek az adásnak éppen az a feladata, hogy kitűnő szakemberek, dr. Ranschburg Jenő és dr. Popper Péter közreműködésével, megpróbálják velünk megértetni a gyerekek szellemi világát, szellemi fejlődésének állomásait. A sorozat szombatonként tizenhárom alkalommal jelentkezik. Filmrejtvénypályázat A magyar filmgyártás államosításának 30. évfordulója alkalmából rejtvénypályázatot hirdet a Nógrád megyei .Moziüzemi Vállalat. A pályázaton részt vehet, aki a napokban megjelent és a mozipánztáraknál ingyenesen kapható FILM ÉS REJTVÉNY című füzet öt keresztrejtvényét helyesen megoldja és a megfejtéseket 1978. december 31-ig eljuttatja a vállalat címére (Salgótarján, Május 1. út 70. 3100). Beküldendők: A 30 ÉV FESZTIVÁLDÍJ AS FILMJEI I—II. A 30 ÉV NAGY RENDEZŐI A VILÁGHÍRŰ MAGYAR OPERATŐR-ISKOLA ÉS A „BUDAPESTI 12” című rejtvények helyes megfejtései. A borítékra kérjük ráírni a pályázó nevét és pontos címét, valamint a pályázat jeligéjét: A MAGYAR FILM 30 ÉVE. A megfejtők között mozibérleteket, ajándék- tárgyakat, könyvutalványokat és reklámanyagokat (posztereket, sztárfotókat stb.) sorsolunk ki. Pályázatunk fődíja: 1 db egész évre szóló, Nógrád megye valamennyi filmszínházába érvényes 2 személyes mozibérlet és reklámcsomag. A nyertesek névsorát a NÓGRÁD január 4-i számában tesszük közzé.
