Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár december 15-én teljesítette ez évi kiviteli tervét. Képünkön: az utolsó ez évi exportbuszt ünnepélyes keretek között adták át az NDK kereskedelmi képviselőinek. Carter tv-nyilatkozata SALT-megegyezés után csúcstalálkozó #y Ülésezett a Hazafias Népfront országos elnöksége Kállai Gyula elnökletével pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront országos elnöksége. Szentistványi Gyulá- né titkár előterjesztésében megvitatta a tanácsok és a n ipfrontmozgalom együttműködésének tapasztalatait. Az elmúlt évek során ki- szélesedett, tartalmasabbá vált a tanácsok és a népfrontbi- zottságok mintegy három évtizedes együttműködése, s napjainkban is hatékonyan hozzájárul az állampolgárok politikai, cselekvési egységének erősítéséhez, a szocialista demokratizmus gazdagodásához. a közéleti aktivitás fokozásához. A tapasztalatok ösz- szegezésekor az elnökség meg- á'lanította: a tanácsok és a népfront együttműködésének egyik legfontosabb és legeredményesebb területe a népfronttestületek közreműködése a tanácsok népképviseleti - önkormányzati feladatainak megvalósításában és fejlesztésében. A tanácsi és a népfrontszervek a város- és köz- ságpolitika megvalósításában kölcsönösen igénylik és közösen terem'ik meg az együttes cselekvés összhangját és formáit. Fwre eredményesebben munkálkodnak fontos társadalompolitikai, művelődéspolitikai feladatok helyi tennivalóinak megoldásában. Tevékenységük eredményeképpen számottevően erősödött a tanácsok és a lakosság kapcsolata. A népfront elnöksége hangsúlyozta, bngy a továbbiakban is a HNF országos titkársága és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által kiadott, 1976. évi közös irányelveknek megfelelően kell gazdagítani az együttműködés po'itlkai, gazdasági és kulturális tartalmát. Az országos elnökség a továbbiakban úgy döntött, hogy 1979. január első napjaira összehívja az országos tanácsot. A vitában felszólalt Bartha Tibor, Bencsik István, Juhász Ferenc, Kállai Gyula, Mezey Barna, Raft Miklós, S. Hegedűs László, Straub F. Brúnó, Szabó László és Trautmann Rezső. (MTI) Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Feltehető, hogy az amerikai és a szovjet külügyminiszter jövő heti genfi tanácskozásán előkészítik év eleji találkozóját Leonyid Brezsnyevvel — jelentette ki csütörtökön este az ABC-hálózatnak adott nyilatkozatában James Carter amerikai elnök. Carter a beszélgetésben közvetetten nyilvánosságra hozta, hogy 1980- ban másodszor is jelöltetni kívánja magát tisztére. Az amerikai elnök ismét határozott támogatásáról biztosította az iráni sahot. Carter az egyórás beszélgetésben a világpolitikai kérdésekkel is foglalkozott. Szólt arról, hogy december 21—22- én Genfben lesz az amerikai és a szovjet külügyminiszter újabb találkozója. A tanácskozás napirendjén az új SALT-megállapodás végleges kidolgozása szerepel — mondotta az elnök és mód nyílhat rá, hogy az 1979-es év elejére előkészítsék találkozóját Leonyid Brezsnyevvel. A szovjet és az amerikai vezetés korábh n kialakított egybehangzó álláspontja szerint a régóta tervezett csúcs- találkozó akkor időszerű, ha előzetes megállapodás született az új SALT-szerződés fő kérdéseiben. Ez a feladata a genfi külügyminiszteri találkozónak, amelynek sikere esetén várható a csúcstalálkozó előkészítése és összehívása. Carter kijelentette: véleménye szerint az izraeli kormányon múlik, megszületik-e most a különmegállapodás Egyiptommal. Nem látja be, miért né tudná Izrael elfogadni az (egyiptomi—amerikai) javaslatot, hogy vezessenek be 1979. végéig önkormányzatot Ciszjordániában. Carter szerint hiba volna, ha Izrael és Egyiptom újabb hármas csúcstalálkozóra számítana, a maga részéről más, ugyancsak sürgető nemzetközi problémáknak kell szentelnie figyelmét. Az amerikai elnök újólag határozott támogatásáról biztosította az iráni uralkodót. Azt állította, hogy az iráni Tudeh (kommunista) párt „szítja az erőszakot” az országban. Mint ismeretes, a párt évtizedek óta illegalitásban működik, s az amerikai sajtó egybehangzó jelentései szerint a sahellenes vallási mozgalmak, polgári demokratikus csoportok szervezik a rendszer elleni tömeges megmozdulásokat. Carter elmondotta, hogy az elmúlt hetekben üzeneteket váltott Leonyid Brezsnyevvel. Ezekben azt állította, hogy az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni Irán belügyeibe. Az amerikai elnök kijelentette: amennyiben Edward Kennedy szenátor jelöltetné fnagát a demokrata párt 1980-as elnökjelöltjének, ő, Carter, felül maradna a versengésben- Carter azt mondotta, hogy csak 1979. végén jelenti be, indul-e, de nem hagyott kétséget afelől, hogy újabb négy évre a Fehér Házban szeretne maradni. Portugália r Újra zsákutcában Meghalt a válság, éljen a válság! A régi mondás ilyetén átalakítása akár mottója is lehetne a portugál politikai élet következő időszakának. A kormányválság ugyanis jó félesztendős viharok, fordulatok és meglepetések után véget ért, de olyan módon, hogy az országnak ezután alighanem nem kevésbé súlyos — bpr némileg más jellegű — zavarokkal kell szembenéznie. Kedd éjszaka a parlament bizalmi szavazásában olyan kormány maradt talpon, amelyet okkal- joggal tartanak — elfogult és semleges szemlélők egyaránt — az 1974-es fordulat utáiú legjobboldalibb kabinetnek. Mota Pinto függetlennek nevezett, de nagyon is egyértelműen elkötelezett „csapata” tulajdonképpen a politikai kényszerhelyzetnek köszönheti első és egyben sorsdöntő csatájának megnyerését. A parlamentben ugyanis nemhogy többsége, hanem minden eddigi kormánynál csekélyebb kisebbségi tábora van. Teljes mellel a négy nagy párt közül csak a legjobboldalibb Demokrata Szociális Centrum (CDS) áll ki mellette. A magát — eszméit tekintve indokolatlanul — szociáldemokratának nevező másik jobboldali pártnak már jó néhány kifogása volt a Mota Pinto által beterjesztett kormányprogrammal kapcsolatban. 70 képviselője csupán azért szavazott a kommunisták bizalmatlansági indítványa ellen, hogy ne bukjon meg azonnal ez a számukra egyébként közel elfogadható kormány. S a Carneiro- pártja a parlamenti vita öt napja során váltig fontolgatta, hogy tartózkodik a szavazástól, s csak az utolsó pillanatban döntött másként. Valószínűleg azért, mert úgy vélték, hogy a Mota Pinto megbuktatása utáni politikai fejleményekben kínálkozó két lehetőség egyike sem szolgálja automatikusan a párt érdekeit. Csak valószínűleg. Annál viszont jobb egy jobbról befolyásolható kormány. Mert mi történt volna, ha a parlament nem szavaz bizalmat? A kevésbé valószínű lehetőség, hogy Eans államfő mégegyszer — utoljára — próbálkozik független kabinet megteremtésével. Ez újabb hónapokra elhúzta volna a kormányválságot, a kívánatosnál nagyobb lehetőséget adva az elnöknek a kormányzás irányítására. A másik kézenfekvő esély az új választások kiírása volt. S bár ez a jelenlegi népszerűségi mutatók szerint nem lenne kedvezőtlen a jobboldali pártoknak, a választási hadjárat során még sok minden történhetett volA parlamenti választásoktól való félelem sarkallta a legnagyobb portugál pártot, a szocialistákat is arra, hogy kénytelen-kelletlen elfogadják Mota Pinto kormányát. Soares pártjának volt igazán a kezében a bizalmiszavazás sorsa, hiszen 102 képviselőjével „lét és nemlét” felett dönthetett. Csakhogy az elmúlt két esztendőben kisebbségben kormányzó párt vészesen veszített népszerűségéből, ami ősszel az evorai helyi választásokon is látványosan bebizonyosodott. Ha tehát vállalja a kockázatot, s tavasszal a választópolgárok mérlegére áll, könnyen és valószínűen „könnyűnek találtatik”. Így viszont még mindig a legnagyobb parlamenti erő és ezzel jól-rosszul befolyásolhatja a politikai irányítást. Soaresék tehát belenyugodtak az általuk is mélységesen konzervatívnak nevezett új kormány létébe. Ezzel pedig mindabba, ami Mota Pinto vonalával együtt jár. A minden eddiginél keményebb takarékoskodásba, amely természetesen elsősorban a lakosság szegényebb rétegeit, a munkásokat, a parasztokat, a vagyontalan kispolgárokat sújtja. A tőkés- és nagybirtokos köröknek nyújtandó minden eddiginél nagyobb kedvezményekbe, az államosítások megtorpedózásába. Szóval olyasmibe, ami már nem csak az 1974. utáni haladó vívmányoknak, hanem a Szocialista Párt programjának is messzemenően ellentmond. Márpedig egy ilyen megalkuvó politika aligha növelheti a párt elégedetlen táborának lelkesedését. Nyilván Soaresék is látták ezt, csak éppen kiutat nem leltek a kutyaszorítóból. Mert az egyetlen lehetőséget makacs következetességgel elvetik: nem hajlandók együttműködni a baloldal másik fő erejével, a Kommunista Párttal. Pedig együtt még ma is biztos többségre számíthatnának nem csupán a parlamentben, hanem általában a portugál tömegek körében is. A párt zöme azonban egyelőre kitart a Soares-féle vonal mellett, s a baloldali egységet követő szárny kisebbségben van. Így aztán nem merész jóslás az, hogy Portugália új válságok küszöbén áll. A jobboldali kormányzat a maga módján kísérli meg gyógyítani a kínzó gazdasági kórt. A dolgozó tömegek már ma is nagyfokú elégedetlensége ennek hatására nyilván fokozódik, a szociális feszültség élesebb, a politikai légkör nyugtalanabb lesz. A pártok pedig alighanem áldatlan, késhegyig menő harcot vívnak majd a parlamentben és azon kívül. Míg aztán végül, mégiscsak az elkerülhetetlen választási csatában keresnek majd megnyugtatóbb megoldást. (-r-y) na. 2 NÓGRÁD - 1978. december 16., szombat A ceremónia elmarad? Ügy tűnik, a remények szétfoszlottak. Mind Washingtonban, mind az érintett fővárosokban: Kairóban és Jeruzsálemben kezdenek megbarátkozni a gondolattal, hogy december 17-én, vasárnap az izraeli—egyiptomi különalku aláírása elmarad. Camp David — vagyis szeptember 17 — óta hol derűlátás, hol borúlátás jellemezte az amerikai segédlettel cammogó tárgyalásokat. Most már bizonyos, hogy a Sínai- íélszigeten tervezett ceremónia egyelőre várat magára. Aki reálisan szemlélte az elmúlt három hónapot, semmi fajta illúziót nem táplált a külön-békeszerződéssel kapcsolatban. Az izraeli kormány ugyanis kezdettől fogva makacsul ragaszkodott merev elutasító álláspontjához: egyrészt nem mutatott hajlandóságot a palesztin kérdés ésszerű és mielőbbi megoldására, másrészt a vitatott területi problémákban is hajthatatlan maradt. Nem így Szadat. Az egyiptomi vezetés többször is engedményt tett bizonyos kompromisszumok irányában, más kérdés, hogy a következetesség erényét a Nílus partján újabban ritkán gyakorolják. Ami Washingtont illeti, Carter elnök — már személyes presztízse miatt is — megpróbálta a lehetetlent: összebákí- teni a gyakran homlokegyenest ellenkező álláspontokat, kizökkenteni a tárgyalásokat a holtpontról. A közvetítő kísérletek azonban sorra kudarcot vallottak. Egyszerűen azért, mert az USA sem a térség erőivel, sem a téma bonyolultságával nem vetett számot. A bagdadi arab csúcs világosan megmutatta, miként vélekedik az arab világ az egyiptomi—izraeli különalkuról. Washingtonban ott követték el a helyzetfelmérés alapvető hibáját, hogy túlontúl számítottak az Egyesült Államokkal rokonszenvező arab olajtermelő államok befolyásának súlyára. Ezzel szemben még Szaúd-Arábia is a különbéke ellen fellépő határozatot támogatta, jóllehet néhány más arab állammal egyetemben a leghaladóbb erőktől eltérő indokkal és szándékokkal. Jasszer Arafat, a PFSZ nevében nyilatkozva, ismételten hangsúlyozta: a térség helyzetének igazságos rendezése nem érhető el különalkuk utján. Ebben sommázható — persze nem egységes indokok alapján — az arab világ álláspontja. Szadat és Carter — végső fokon — alulmaradt az izraeli „héjákkal” szemben. Jeruzsálemben három hónapon át a kezében tartotta a tárgyalások irányítását, s a jelekből ítélve csak akkor hajlandó a különbéke aláírására, ha annak minden egyes pontja szolgálja Izrael érdekeit. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy Egyiptom és Izrael megállapodása — még ha majd várhatóan előbb-utóbb aláírják is — nem hozza meg a békét. Gyapay Dénes Kínában módosítják a kitelepítési politikát Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Csen Jung-kuj, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy módositják a középiskolát végzett városi fiatalok vidékre telepítésének politikáját és a jövőben fokozatosan csökkentik a falura küldendő fiatalok számát. Megfigyelők rámutatnak, hogy a hatvanas évek elején Mao Ce-tung által kezdeményezett politika keretében nem kevesebb mint tizenhétmillió városi fiatalt telepítettek a falvakba és a határmenti nemzetiségi körzetekbe azzal az ürüggyel, hogy a középiskolát végzett városi fiataloknak szükségük van a szegény- és középparasztok ideológiai és politikai „átnevelő hatására”. Valójában a városi fiatalok tömeges falura telepítése nem utolsósorban azt célozta, hogy a kommunákba irányítsák azokat a fiatalokat, akiknek nem tudtak munkát és megélhetést biztosítani a városokban és az iparban. Kínai források szerint az elmúlt években falura telepített fiatalok közül, sokan illegálisan visszaszöktek a városokba, s mivel elhelyezkedni nem tudtak, jelentősen növelték a munkanélküliek és a bűnözők számát. Az adminisztratív eszközökkel végrehajtott kiteleoítés határozott ellenállásba ütközött mind a fiatalok, mind szüleik részéről. Mi több, a vezető káderek körében kialakította az „emberkereskeVietnami Hoang Bich-son vietnami külügyminiszter-helyettes pénteken Hanoi határozott tiltakozását hozta Jang Kungsu kínai nagykövet tudomására a kínai részről az elmúlt hetekben végrehajtott sorozatos határprovokációk miatt. A vietnami politikus a találkozó során visszautasította azt a pekingi vádaskodást, amelyet Csurig Hszi-tung kínai köl- ügyminKz*er-he!yettes december 13-i állásfoglalása tartalmazott. (A kínai diplomata a VSZK pekingi nagykövetségénél a két ország határának és a Tonkini-öbölben bekövetkezett incidensek miatt „tiltakozott”.) Hoang Bich-son a kínai fél delem” gyakorlatát. A befolyásosabb városi káderek ugyanis a megvesztegetés módszeréhez folyamodtak, hogy vidéki párttitkárok közreműködésével „visszavásárolják” falura küldött gyermekeiket. A kínai vezetés most elhatározta, hogy módosítja Mao Ce-tung „parasztosítási” politikáját. Erre utalt Csen Jung-kuj miniszterelnök-helyettes a középiskolát végzett városi fiatalok falura telepítésének kérdéseivel foglalkozó országos értekezletén elhangzott beszédében. A kínai vezető szerint a jövőben a következe választási lehetőségeket biztosítják a középiskolát végzett városi fiatalok szár mára: 1. Folytatják tanulmányaikat. 2. Vidéken telepszenek le. 3. A nemzetiségi körzetekbe mennek. 4. A vámosokban vállalnak munkát. További változás, hogy a bányászati és az erdészeti kerületekben, a területi és a piacközpontokban élő fiatalok lakóhelyükön maradhatnak, ahol a helyi mezőgazdasági és ipari létesítményekben biztosítanak munkát és megélhetést számukra. Csen Jung-kuj pozitív jelenségnek minősítette beszédében, hogy az eddig vidékre küldött tizenhétmillió fiatal közül kilencszázezer megházasodott és végleg letelepedett. Nem szólt azonban arról, hogy mi a kínai vezetés szándéka azzal, a még mindig vidéken levő tízmillió fiatallal, akik vissza akarnak térni a városokba. íiliakosás állításait torzításoknak nevezte és erélyesen visszautasította őket. Felhívta Kína új hanoi nagykövetének a figyeímét arra, hogy a november elsején Cao Lang tartományban lezajlott rendkívüli súlyos provokáció után is folytatódtak a különböző kínai hat.ársérté- sek. A kínai hatóságok változatlanul fegyvereseket és polgári személyeket irányítanak vietnami területre, hogy szabotázscselekményeket kövessenek el és összetűzéseket provokáljanak. Ezekkel a provokációkkal párhuzamosan a kínai hatóságok további csapatokat vontak össze a Vietnammal határos körzetekben. (MTI)
