Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
A televízióból jelentjük A magyar tudomány arcképcsarnokából Aszlányi komédiáját forgatják Szőkefalvi-Nagy Béla A televízió legnagyobb stúdiójában, a hatalmas munkaasztal mellett, feltűnően csinos és elegáns milliomosnő éppen tönkremenés előtt álló frissen örökölt cégét igyekszik megmenteni a csődtől. A jó ötlet sokat segít! Aszlányj Károly váratlanul előkerült művében az Amerikai komédiában is álcád ilyen jó ötlet. Egy sze- ' rény, szegény, de jó megjelenésű fiatalember agyalja ki. A cégtől, bár nem ezért — hamarosan kirúgják. Körös-körül a harmincas évek stílusában festett reklámplakátok propagálják: i „Itt az alkalom. Próbálja ki szerencséjét. Legyen ön a százezredik utasunk, hátha ingyen utazhat Európába!” A La Paz nevű luxus óce- ónjáró a kikötőben várakozik. A színen a mílliomosnő és jogtanácsosa. — Jól sikerült reKlämöt- let — mondja a szobába belépő jogtanácsos (Szombathy Gyula) — két hét alatt pontosan 83 ezer dollárral emelkedett a tiszta bevétel. — A nyertesnek a hajón felmerülő összes kiadásait a vállalat fizeti. A 10 ezer dollár jutalom mellett, bármilyen ételt, italt is vásárolhat, amit a hajón kapni lehet — teszi hozzá az előbbiekhez a szép tulajdonosnő (Bencze Ilona.) A kamerák dolgoznak. A rendező Karinthy Márton, a monitor előtt figyeli a jelenetet. A harmadik színész még jelenésére vár. Ö az elegáns, már ősz fejű vőlegény (Szabó Gyula.) Néhány perccel később: — Csődbe jut egy nagy hajózást vállalat — mondja a felvétel után Szombathy Gyula — ezért kitalálják, hogy a százezredik utas 10 ezer dolláros csekket kap jutáimul, s ráadásul ingyen utazhat. A közönség persze tódul a ühjó- ra. Az ötlet kiagyalója egy szürke kis hivatalnok (Lukács Sándor), aki ráadásul szerelmes a szép milliomosnő- be, a vezér lányába. A tulajdonosad megköveteli a férfias magatartást, s maga is igyekszik férfi módjára viselkedni. A kishivatalnak elköveti azt a hibát, hogy elsősorban a nőt látja főnökében. Ezért kirúgják. — Á történet megoldása? — Rendkívül ötletes! Olyan „Aszlányias” megoldás. A kisember túljár a mílliomosnő eszén. — Mi a véleménye a darabról? — Ügy tudom, ezt a színművet már régen elfelejtették, porosodott valahol Karinthy Márton réndező érdeme, hogy megtalálta és felújította. Sok, benne a humor, s mi színészek élvezettel, szívesen játsszúk el ezeket a figurákat. A forgatás java a* hajón történik, ahol sokfajta ember, karaktér gyűlik össze. — Hol tartanak a felvételek? — Ez az utolsó forgatási napunk. — A stáb felkészült a következő jelenetre. A színészek ismét elfoglalják a helyüket. A milliomosnő luxus irodájának ajtaján ezúttal, Cole, a volt szürke kishivatalnok lép be. — Kössön velem üzletet, — ajánlja könnyed hangon. — Hogyan — csodálkozik rá a julajdonosnő. — Roppant egyszerűen. Az egész annyiból áll, hogy én, lennék a cég százezredik utasa. Szémann Béla Richard Strauss-dalokat hallgattunk, Szőkefalvi-Nagy Katalin előadásában. Erősítve egy szabályt: rha tematika és zene összetartozó fogalmak. A jelen esetben érthető a zene iránti érdeklődés, am matematikusokkal beszélgetve, ez a tétel mindig előtérbe kerül. Érthető, ha a kétszeres Kossuth-díjas professzort erről faggatom. A matematika iránti szenvedélyének, vonzódásának forrását kutatom mindenekelőtt. —7 Édesapám, Szőkefalvi- Nagy Gyula, a szegedi tanárképző főiskola matematika- professzora volt. A matematika iránti érzékemet én lenát hazulról hoztam. Családunk 1929-ben került Szegedre, ezt megelőzően Kolozsvárott éltünk. Ott végeztem 16 éves koromig iskoláimat is, de már Szegeden, az akkori Klauzál Gábor reálgimnáziumban érettségiztem. — Ha jól tudom, édesapja is a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. — Igen, tagja volt az Akadémiának, 1939-ig a tőiskola matematikaprofesszora is volty majd az egyetem geometriai tanszékét vezette, 1953-ban bekövetkezett haláláig. Számos jelentős matematikai művet írt. „A geometriai szerkesztések elmélete” című könyve és „Differenciálgeometria” című jegyzete napjainkban is használatos. Az utóbbi rövidesen könyv alakban is megjelenik. — önt kezdettől fogva érdekelte a matematika? — Fiatal koromban elsősorban a biológia, a kémia és a fizika érdekelt. Nagy igyekezettel, tanultam nyelveket is. Középiskolás korom vége felé és részben az egyetemen is, különösen a fizika és a kvantummechanika izgatott. Énnek az akkoriban kifejlődött forradalmian új fizikai elméletnek a tanulmányozása útján jutottam el a matematika modern fejezeteivel való megismerkedéshez is. Még egyetemista koromban Írott első dolgozatom német fizikai folyóiratban látott napvilágot. Ebben bizonyos fizikai kérdésekkel összefüggő matematikai problémákat oldottam meg. A matematikával véglegesen egy másik, még szintén hallgatókoromban írt dolgozatom jegyzett el, amelyben az úgynevezett Hilbert-térbe- li operátorokra vonatkozó matematikai kérdésekkel foglalkoztam. Professzorom, Ri- esz Frigyes, aki ennek a kérdéskörnek és általában a modern matematikának egyik legnagyobb szaktekintélye volt, dolgozatomat tetszéssel fogadta. Elismerő szavai egész további pályafutásomat meghatározták. Riesz professzornak később munkatársa lettem. Kilencévi tanárképző főiskola működésem után, 1948-ban lettem a szegedi egyetem rendes tanára, de a Magyar Tudományos Akadémia már 1945-ben tagjává választott. — Eddig hány tudományos müve jelent meg? — Hozzávetőlegesen 180 dolgozatom látott napvilágot. Az operátorok úgynevezett spektrálelméletéről írott első, német nyelvű könyvem 1942- ben jelent meg. A következő, Riesz Frigyessel közösen írt könyvem, az „Előadások a funkcionálanalízisről”, 1950- ben jelent meg először és nagy nemzetközi sikert aratott. Kiadására Szegeden került sor, franciául, majd kiadták németül, oroszul, angolul, kínaiul és japánul. — ön fontos szerepet tölt be többek között a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságában. — A Hazafias Népfront bizottságának alelnöke vagyok. Munkám során az egyetem és a Szegedi Akadémiai Bizottság közötti kapcsolat, valamint a népfront célkitűzéseinek összehangolása a célom. Jóllehet sokoldalú munkám miatt meglehetősen nehéz a vállalt feladat ellátása, ám mindenképpen hasznos és fontos. — Visszatérve munkásságára, kérem, szóljon az ezeket elismerő állami kitüntetéseiről. — Két ízben részesültem Kossuth-díjban. Először 1950- ben, a Hilbert-térre és a Fou- rier-sorokra vonatkozó kutatásaimért, majd 1953-ban, a Riesz Frigyessel közösen írt munkában foglalt eredményeimért, ezen kívül két alkalommal kaptam meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, egy ízben pedig az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. — Haár Alfréd és Riesz Frigyes a szegedi matematikai iskola megalapítói voltak. ön is aktív tagja ennek az iskolának. Hogyan foglalná össze erről véleményét? — A szegedi matematikai iskola világszerte ismert. Ez elsősorban a kiváló elődöknek köszönhető, akik közé Kerékjártó Bélát, Rédei Lászlót, Kalmár Lászlót is odasorolhatjuk. De a jelenlegi „gárda” is méltán folytatja az ő munkájukat. Matematikus kollégáim közül ketten, Tan- dori Károly és Leindler László, szintén tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. De a többi kollégák és fiatalabb tanítványaim között is szép számmal vannak olyanok, akiknek munkásságát nemzetközileg is számon tartják és elismerésben részesítik. — Professzor úr, a Szegedi Akadémiai Bizottságot is vezeti. Mit jelent ez az ön számára? — 197p óta vagyok a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. E tisztségemben szívesen foglalkozom a város és a Dél-Alföld tudományos életének különböző problémaival, valamint komplex tudományszervezési és -irányítási feladatokkal. 25 éve az Akadémia matematikai bizottságának is betöltőm elnöki tisztét. A felszaoadulás óta szerkesztője vagyok az Acta Sci- entiarum Mathematicerum tudományos lapnak, amely 1923; óta jelenik meg Szegeden; Nemzetközi folyóirat. legújabb számában amerikai, kanadai, cseh, román, Kuwait- ban dolgozó arab matematikus írása is olvasható. Hadd említsem meg, mint érdekességet, hogy nemrég két matematikus — egy román, egy amerikai, kínai — egymástól függetlenül oldott meg egv aktuális problémát, és dolgozataikat megjelentetés végett mindketten a mi folyóiratunkhoz küldték meg. Egyeztetnem kellett a véleményeket a megjelenés érdekében. Végül is a román matematikus dolgozata mellett döntöttünk, mivel az ő megoldása általánosabb érvényű. Fő- szerkesztője vagyok a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a Magyar Tudományos Akadémia közös gondozásában megjelenő „Analysis Mathematica” folyóiratnak is, amelyet itt szerkesztünk Szegeden. Tudományos munkásságom elismeréséül a Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1971-ben külföldi tagjává választott. De tiszteletbeli tagja vagyok a finn és az ír akadémiának. Díszdoktora a drezdai és a turkui egyetemnek. Szőkefalvi-Nagy Béla, aki már eddig is továbbfejlesztette a szegedi matematikai iskolát, munkássága újabb elismeréséül, hazánk felszabadulása alkalmából, . Állami Díj kitüntetésben részesült. Polner Zoltán Za*án Tibor: Vadludak Megbántotta titkon valaki a fákat!. Ágaikon minden levél hirtelen elsápadt. Esőt hoz az este. ezüst-csengők csengenek: valahol a felhők mögött csillagok merengnek. Alkonyégen vadlúd- csapat lassú V-je, szomorúan tűnik át a rejtő messzeségbe. S ok visszaemlékezést olvasok manapság régi híres iskolákról, kiváló tanárokról, tanítókról. A legendás alma materek legfőbb erényeként majd mindig azt említik: sajátságos szellemi légkört tudtak teremteni, amelyben kivirágozhattak a képességek, kibontakozhatott a tehetség. A szeretettel, megbecsüléssel emlegetett tanárok, tanítók pedig nemcsak szaktudásukkal jeleskedtek, hanem varázslatos, lebilincselő, emberi példaképül választható egyéniségek is voltak: becsületesek, igazságosak, sziklaszilárd jei" leműek, meleg szívűek, akik lángoló hivatástudattal végezték munkájukat. Fölmerülhet a kérdés: nem időszerűtlen-e , éppen ma, amikor döntő szakaszába lép az iskolareform, ilyen sokat beszélni a régi iskolákról, régi tanárokról. Ügy vélem, nagyon is időszerű. Igaz, nogy az új tantervek, az új módszerek lényege éppen az újítás: elvetik mindazt, -ami elavult a tananyagban s beépítik az évtizedek óta fölhalmozódott sok új ismeretet. S a reform véglegesén szakít a régi, besulykoló módszerrel, amely meghatározott meny- nyiségű tananyag bebifláztatá- sábót és visszakérdezéséből állt. Miért emlegetjük akkor mégis a régieket? Mert az iskolaügyre is érvényes tudaRégi és mai iskolák a NÓGRÁD - 1973. november 12., vasárnap tos haladásunk legfőbb szabálya: a megszüntetve megőrzés. Megszüntetjük, ami elavult, rossz régi, a haladás fekte-gátja az iskolában. De megőrizzük mindazt, ami érték, ami előremutató, ami haladó volt, a múlt legjobb hagyományaira, eredményeire alapozva építjük az újat. Ebben van nagy segítségünkre a múltidézés; a föl- használásra, követésre méltó iskolai hagyományok, a ma is példaképül szolgálható nagy nevelők, tanító- és tanáregyéniségek fölidézése. Az'iskolareformmal mást és másként akarunk tanítani, mint eddig, de legalább ilyen fontos, hogy nemcsak új ismereteket akarunk, az eddigieknél eredményesebb módszerekkel és eszközökkel tanítani, hanem azt is célul tűztük ki, hogy a megreformált tantervű iskola jobban teljesítse másik ‘nagy föladatát, a nevelést, az emberformálást is. Éppen ehhez nyújthat segítséget mindaz, ami a múltban, iskoláink és nevelőink múltbeli tevékenységében követésre, folytatásra méltó. Az új tantervvel. új tananyaggal, új módszerre! megbirkózni — lelkiismeretes, kötelességtudó nevelőnek — aránylag nem nehéz, ha nem is könnyű feladat. Jóval nehezebb azonban a nevelésben, az emberformálásban előrelépni, mert egy csomó régi és újabb keletű beidegződéssel kell szakítani. Hogy csak egyet említsek: nem lesz könnyű szakítani — az egyébként nemcsak a nevelésben jelentkező — eredményhajszolással. A tanár, az igazgató, az iskola munkáját hajlamosak voltunk szinte kizárólag az átlageredménnyel mérni: követelmény volt, hogy legyen minél kevesebb a bukás, £rjen el minden diák minél jobb osztályzatot És eközben könnyen korrigálódtak az átlagok, csökkentek a követelmények, hogy szebb legyen az eredmény. Az új tanterv a régi értékelési, osztályozási módszerek nagy részével is szakít, de valószínűleg hosszú idő fog még eltelni, afníg a lélektelenül ledarált jeles feleleteknél, többet nyom majd a latban, s magasabbra értékelődik a kiváló képesség, a különleges rátermettség egy-egy szakterületen, s nem lesz mellékes az osztályzat szempontjából, hogy a diák szerénye vagy stréber, szorgalmas-e vagy törtető, becsületes-e vagy érdekhajhász ügyeskedő. Az új tanterv, az új értékelési mód nagy lehetőséget ad például a becsületesség kinevelésére, hiszen szinte lehetetlenné teszi a puskázást, az idegen toliakkal való ékeskedést, a szomszéd házifeladatának lemásolását, vagy éppen megvásárlását. Ez. azonban csak lehetőség, élni vele a nevelők dölga lesz, szaktárgyuktól függetlenül. Eredményesebb, könnyebb lesz a tanítás az új tantervvel, de nem lesz könnyebb a nevelés, minden szaktanártól fokozott mértékben követeli meg, hogy ne csupán tananyagot adjon át, de minden órán, minden percben a teljes embert tartsa szem előtt, akivé növendékét formálnia kell. Ezt akkor végezheti jól, ha az iskola olyan szellemi műhely lesz, mint a híres régi alma materek és a pedagógus igyekszik olyanná válni, mint a manapság fölemlegetett régi nagy nevelők: egész emberi magatartásával, viselkedésével, jellemével, egyéniségével is nevelni tud, példaképpé tud | válni. Mindez még kevésbé valósítható meg a szülők, a család az egész társadalom cselekvő közreműködése néLkül, mint eddig. A legjobb tanár is hiába neveli egyenességre, őszinteségre a, gyereket, ha odahaza „kétféle nyelven” beszélnek: ha arra okítják a gyereket, hogy az előmenetel, az érettségi, a sima egyetemi fölvétel érdekében „okosnak” kell lennie, vigyáznia kell arra, mint mond és kinek mondja. Ha a gyerek odahaza azt hallja: az első én vagyok, a legfontosabb az én érdekem, minden más mellékes, akkor az iskola hiába próbál önzetlen, áldozatkész, közösségi embereket nevelni. És hiába akar egyenességre, igazmondásra nevelői a tanár, ha a szülő aláírásával hitelesítve igazolja a csemete lógását, lustaságát, kötelesség- mulasztását, betegségre, s egyébre hivatkozva. A régi iskolák, a régi tanárok jó példája sokat segíthet az iskoia- refórm megvalósításában. A sikernek azonban nemcsak anyagi és szellemi, technikai és személyi, hanem társadalmi előfeltételei is vannak. Csak össztársadalmi erőfeszítéssel léphetünk előre ezen a téren is, mint a szocialista építés bármely más területén. Hiba volna, ha erről megfeledkeznénk, s az iskola- reformot csak a pedagógusok próbájaként fognánk föl. Az iskolareform bem öncél: a tanítás jobb minőségével a nagyobb célt: a nevelés jobb minőségét kívánja elérni. És az iskola csak napi négy-öt órában nevelhet. HomoroUi József i
