Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

Műé ml éh I iiiiyri áraink A zirci Reguly Antal Könyvtár Az Országos Széchényi Könyvtár há­rom nagy múl­tú vidéki mű­emlék könyv­tár, a gyöngyö­si Bajza Jó­zsef, a zirci Reguly Antal és a keszthelyi Helikon Könyv­tár, rekonst­rukcióját. meg­őrzését és szé­les körű meg­ismertetését. is feladatai kö­zé iktatta. E gyűjtemények a kutatókon kívül a szép és értékes könyv, a művelődési, építészeti em­lékek iránt érdeklődő bél­és külföldi ki­-ándulókat egyaránt vonz­zák. A műemlék könyvtárak sa­játos feladata, hogy a jelentő­sebb régi gyűjteményeket ere­deti elrendezésükben és lehe­tőleg eredeti helyükön mutas­sák be. Ez a célja a zirci Re­guly Antal Könyvtárnak is. Itt, Zircen telepítette le III. Béla a Clairraux-ból érkező francia ciszterci szerzeteseket. A monostor 1810-ben bekö­vetkezett önállósulásával' egy- időben vállalta az egri. a pé­csi és a székesfehérvári, ko­rábban jezsuita gimnáziumok vezetését. Így váltak a külön­ben szemlélődő, a misztika fe­lé hajló ciszterciek hazánk­ban tanító renddé. Gépesített gazdálkodásuk révén pedig a feudális egyház kapitalistái­vá. Mindez könyvtárállomá­nyunkban . is tükröződik, amelynek alapját a Sziléziá­ból hozott könyvek képezték. A könyvtár nagyobb arányú fejlesztése Villax apát nevé­hez fűződik. Többek között megvette Hofman József szé­kesfehérvári orvosnak, majd Fehér György történettudós­nak, a pesti egyetemi könyv­tár igazgatójának hagyatékát, 4500 kötetet. 1857-ben készült el Leopold Peiss tervei alap­ján a könyvtár ún. „vörös- torony”-beli nagytermének berendezése. A fából készült bútorzat Wilde Mihály zirci asztalosmester alkotása. Az egyszerűbb berendezésű kis­termet a múlt század végén alakították ki. Tiz kódex, ősnyomtatványok A középkori zirci monostor könyveiből egy sem maradt fenn. A 60 ezer kötetes állo­mány története csak a XVIII. századdal kezdődik. A korábbi kéziratok és nyomtatott köny­vek mind későbbi gyűjtés eredményei. A könyvtárnak 10 kódexe van. Legjelentősebb a magyar nyelvű széljegyzetekkel is el­látott, Johannes Herolt mű­veit tartalmazó XV. századi kézirat, amelyet a szakiroda- lom Zirci glosszák néven tart nyilván. A kéziratok zöme részletes feldolgozás céljából az OSZK kézirattárába került. A kódexek, a többi — 890 kö­tet — kéziratos mű és a me­gyei levéltárban őrzőt*, g könyvtár kézirattárába tar­tozó analekták és levelek visszakerülnek eredeti he­lyükre, amint ezt a könyvtár tárgyi feltételei lehetővé te­szik. Az ősnyomtatványok szá­ma több mint hetven, túlnyo­mó részük latin nyelvű. Kö­A könyvtár története e felszabadulás óta A ciszterci rend 1950-ben megszűnt Magyarországon. A monostor épülete nemzeti tulajdonba került. Egy *deig kaszárnyaként, szociális ott­honként használták, majd szakmunkásképző intézetet és kollégiumot helyeztek el ben­ne. Művelődésügyünk irányí­tói idejében felismerték a könyvtár kultúrtörténeti je­lentőségét és felügyeletét 1953-ban az OSZK-ra bízták. A legfontosabb helyreállítá­si munkálatok elvégzése után mind a kutatók, mind pedig a látogatók számára megnyílt a könyvtár. Ekkor vette fel Reguly Antal nevét. akinek életét és munkásságát idézi a könyvtár folvosóián bemuta­tott állandó kiállítás. 1953 óta a könyvtár ún. nyilvános prezens könyvtár­\fj* mm ■ r t t tr m w ff mm v m ISI Bt 1 mm ' m ük* m IS mi m 1 BBA lAffifi H P HM BBC» ■n hí IBM Kacs Hm m mnc KÜRT 'Í-'SSBA bp vn Műsorhét az ünnep jegyében Készletek a műemlék könyvtár termeiből. zülük tíz egyedüli példány Magyarországon. A legrégeb­bit, Ambrosius De officiis cí­mű munkáját 1470. táján Ul­rich Zell nyomtatta Kölnben, Az ez idő tájban megerősödő nemzeti nyelvű irodalmat képviseli Petrarca olasz nyelvű költeményeinek 1491—92-ben nyomtatott velencei kiadása. A XV. századi magyar iro­dalmat reprezentáló kiadvá­nyok legjelentősebbike Thu- róczy János Magyar Króniká­jának 1488. évi augsburgi ki­adása. A természettudomá­nyi művek közül kerül ki a könyvtár talár» leglátványo­sabb kiállítású sorozata, a 47 kötetes, 1831-ben Jénában, David Dietrich által kiadott Flora Universalis. A XX. szá­zadi könyvritkaságok egyike Marx Tőkéjének Engels által gondozott, 1909-ben megje­lent hatodik kiadása. Külön figyelmet érdemel a kötéstáblák sokfélesége. Rit­kaságszámba^ megy például a nagyterem' tárlójában be­mutatott, 1696-os keltezésű ciszterci graduálé fatáblás kötése. Ugyancsak nagy érté­ket képvisel a hírlap- és fo­lyóirat-gyűjtemény. A régi hírlapok közül kimagasló je­lentőségű a Kossuth Lajos ál­tal szerkesztett Pesti Hírlap köteteinek teljes, a Pesti Nap­ló köteteinek pedig csaknem hiánytalan sorozata. A könyv­tár felbecsülhetetlen értéke még a hazánkban fennma­radt glóbuszok két legrégibb példánya. Az egyik földgömb, a másik éggömb. Sajnos, e XVI. századi Blaeu-féle gló­buszokban évek óta nem gyö­nyörködhetnek a látogatók, restaurálásukat ugyanis mindeddig nem végezték el. ként működik: fő feladata ré­gi állományának megőrzése es feldolgozása. Gyarapítása olyan művekre korlátozódik, amelyek kiegészítik a régi gyűjteményt. Ez elsősorban a folyóiratok és a segédkönyv- jellegű, forrásként használha­tó irodalom folyamatos be­szerzését jelenti. Üj feladat­ként vállalta a könyvtár a Bakonyra vonatkozó helyis­mereti-helytörténeti szakiro­dalom gyűjtését. A Reguly Antal Könyvtár elsősorban, mint idegenfor­galmi objektum vesz részt a közművelődésben. Az évi 50 —60 ezer turistán kívül azon­ban olvasókat is kiszolgál. Kölcsönzés nincs, a könyvtár anyaga csak a helyszínen hasz­nálható. Az 1977-es adatok szerint 105 olvasó 184 alka­lommal 858 kötetet tanulmá­nyozott. A legnagyobb érdek­lődés a Bakony irodalma iránt mutatkozott, pedig a könyv­tár régi anyagát úgyszólván minden latinul és gorgül tu­dó, bármely tudomártyág tör­ténetével foglalkozó kutató­nak méltán ajánlhatjuk. A könyvtár dolgozóira a közeljövőben nehéz felada­tok vúmak. A folyamatos re- katalogizálási és kötészeti munkák mellett az épület res­taurálása is nagy gondot je­lent. Hamarosan megnyílik a könyvtár barokk terme, ahol a XVIII. századi és az azelőt­ti könyvek kapnak helyet. Rövid időre tehát bezárja kapuit a Reguly Antal Könyv­tár, hogy utána teljes képet tudjon adni állományáról és eredeti pompájában tündö­kölhessen látogatói előtt. Mátraházi Zsuzsa Az ünnepet előző hét leg­jelentősebb összetevői ter­mészetszerűen november 7, a Nagy Októberi Szocialista For- radalbm gondolatait hordoz­ták közvetlen és közvetett művészi megközelítésekben. A közvetlen megközelítés egyik hangsúlyos eleme Alek- szej Tolsztoj Golgota című. n,agylélegzetű, a monumenta­litás igényére máig számot tartó regényének tizenhárom részes filmváltozata, mely­nek az ünneppel hosszúra nyúlt műsorhétben három izgalmas részét is követhet­tük. A sorozat biztonságos lé­lektani ábrázolást nyújtó sze­mélyei hiteles történelmi kor­szakot állítanak elénk a Nagy Forradalom válságos idősza­káról, s bizonyára hasonló szuggeszüvitású lesz a film­vállalkozás további része is. Igényes produkciót ismer­hettünk meg az elmúlt hét szerdáján abban az amerikai vállalkozásban, amely Shakes­peare Rómeó és Júliáját emelte ki a színpad kereteiből a film vásznára. Külö'n érde­kesség volt számunkra, hogy az 1936-os, tehát több mint negyvenéves film /rendezője, a magyar származású George Cukor, Rómeót, Leslie Ho­ward, Júliát Norma Shearer formálta. Ügy igaz a régi megállapítás, hogy a 14 éves, tinédzser Júlia megmintázá­sára, teljes lélektani ábrázo­lására 30 éves kor előtt rit­kán érnek be színésznők — ezt az amerikai film is iga­zolta. Norma Shearer ugyan nem az általunk elképzelt ideális Júlia volt, mindeneset­re közel járt a megközelíten* dőhöz. Ebben magyar hangja, a lótűnő Kútvölgyi Erzsé­bet is lényegesen közreját­szott. 1903-ban pereg az a histó­ria, amikor egy farmercsaiád fia, minden külső segítség nélkül, a világ technikai fej­lődésétől elzártan, úttörő lé­pést tett a kormányozható i'e* pülés terén. — Erről szólt A szárnyas ember című kana­dai film. az új-zéiandi te­levízió produkciója A tragi­komikus történet hőse tulaj­donképpen megelőzi korát, ez az egyéni tragédiája. A műsorhét összehasonlí­tási kínálatát a pénteki mű­sornap szolgáltatta, amikor két bűnügyi történetet követ­hettünk nyomon az első és második műsoron. Tulajdon­képpen egy krimihistóriát, s egy drámát, de a lényeg az, hogy mindkettőben gyilkos­ságról van szó, — de milyen más változatban! Az egyik: Georges Sime­non A börtön címmel mes­terien megkomponált, de az író önmaga képességein túl­méretezett lélektani történe­tet, melyben úgy futnak egy­be a történés szálai, mintha egy brilliáns ügyességű kéz felülről irányítaná és rendez­né az eseményeket. Véletle­nek egybeját§zása visz a drámai csúcsig, ahol a szex­magazin szerkesztője rájön, hogy nerhcsak ő csalt, hanem maga is a megcsalattak kö­zött van, s emiatti lelkizé­sében egy motorkerékpárral a legközelebbi eperfának hajt. Külsőre mutatós a történet, végül mégis becsapva érezzük magunkat, mert az ügyes írói adagolás ellenére rá kell eszmélnünk a valószerűség tel­jes hiányára, a mesters'égi kóklerkedésre. Annál szebb és maradan­dóbb élményt nyújtott az est második műsorában, sajnos. már csak ,,menet közben” el­érhető kínálata Az özvegy* ember című NSZK tévéfilm, Ludvig Thoma regénye alap­ján. Az író neve nálunk nem különösebben ismerős, de volt-e annak idején, néhány éve a lengyel Wladiszlaw Reymonté, akinek Parasztok című regényének filmsoro­zata máig emlékezetes élmé­nyünk. Nos, Thoma regényének film- változata valahol a Parasz* tokkal rokon, de tömörebb, s ezáltal érzésem szerint drá­maibb fogalmazásban is. A magántulajdonosi falusi vi­szonyokról, a szerzési ösztö­nök kíméletlenségéről, az el­öregedők kiszolgáltatottságá­ról. Ez a história is bűnügy, akár Simenoné, de micsoda ég és föld különbség a kettő minőségi értékében! Míg az előzőben áz író aka* rata viszi a7 cselekmény szá-' lát az íróasztal fölött, addig Az özvegyemberben a törté­nés a maga törvényszerűségei szerint érkezik végkifejlet­hez, a gyilkosságig. Ez utób­biban megrázó dráma szem­lélő részesei vagyu'nk, ahol a látottak felett magunknak kell ítélkeznünk. Azért örültem ennek az adásnapnak, mert két bűn* ügyi műsor révén tiszta ké­pet alkothattunk arról, hogy e műfajban mi az ocsu és mi a tiszta búza. Érdemes említést tenni a szombaton látott, Az eltűnő miniatűr című tévéjátékról is. Erich Kästner regénye a rádióban sokkal gazdagabb, élvezetesebb 'volt folytatásos sorozatában, mint a most lá­tott tévéjáték. (b. t.) j Látunk-e vagy csak nézünk ? Avagy ki a felelős? Hetedik emeleti lakásunk ablakában ritkán szoktam áll­ni a nézelődés kedvéért. Most is csak azért tettem, mert vendégeket várva illő le­menni a lifttel, mivel 136 lép­csőt megmászni gyerekekkel, csomaggal, idősebt} korban, vagy betegen nem egyszerű feladat, hanem komoly erő­próba. (Néha leküzdhetetlen!) Nézelődésem közben megdöb­benve látom, hogy a parkíro­zó autók mögül két tíz év körüli gyermek azzal szóra­kozik, hogy egy papírba cso­magolt, súlyosnak látszó va­lamivel dobál egy idős nénit. A nagy csomag szerencsére néhány centiméterre mindig a néni mellett süvített el. Az esetet a közelben levő gyer­mekeken kívül legalább 25— 30 felnőtt is nézte, s így lát­hatta is. Hogy nézni nézték, az egy­értelmű volt tekintetük irá­nyából, állásukból ítélve. Hogy nem látták, azt abból gondolom, hogy a pár méter távolság ellenére sem szóltak a gyerekekre . . . A 136 lépcsőn lerohanva — mivel a lift szokás szerint foglalt volt — még volt időm elkapni a két gyermeket, akikkel elbeszélgetve meg­tudtam nevüket, tettük okát stb. Futószalag Modern, kötöttpályás futó­szalagot helyeztek üzembe szerdán a Salgó Cipőipari Szövetkezet salgótarjáni üze­mében, amely a termelékeny­séget a jelenleginek mintegy harmadával emeli. Az új fu­tószalag felszerelése mellett, egyéb munka- és üzemszerve­zési intézkedések bevezetésé­re, valamint a munkahelyek egészségesebbé, derűsebbé tételére is sor került. A korszerűsítés nyomán az eddigi évi nyolcvan-kilenc- v én ezer pár cipőtermelés jö­vőre száznegyven-százötven- ezer párra növekszik. NÓGRÁD — 1978. november 9., csütörtök Kiállítások országszerte A Képcsarnok a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségeket követően november 9-én számos nagy­városunkban rendez érdekes­nek ígérkező képzőművészeti kiállítást. A debreceni Med- gyesi-teremben Félegynázi László, Munkácsy-díjas festő- művész, Pécsett Gráber Mar­git érdemes művész, Győrött Dér István festőművész tárla­tát nyitják meg. A fiatal Leit­ner Sándor festőművész mű­veit a nagykanizsai közönség az Egry Józsefről elnevezett kiállítóteremben láthatja. A szekszárdi Szinyei Merse-te- rem ad otthont Kondor Éva kerámiaművész alkotásainak; a művész munkáit 1973-ban önálló kiállításon megtekint­hette a balassagyarmati kö­zönség is. Valamennyi kiállí­tás november 23-ig fogadja a látogatókat. Az eset nem egyedi lévén, elgondolkodtam, ki a felelős, hogy gyermekeink, fiataljaink így szeretnek „szórakozni?” Kérem, még ne mondják ki, hogy az iskola, a peda­gógusok! Túl egyszerű és el­hamarkodott lenne a kijelen­tésük. Igaz, manapság divat lett felfedezni a nevelő isko­lát, holott neveléssel már idő­számítás előtt 300. körül Arisztotelész idejében is fog­lalkoztak. Felfedezzük a szük­ségességeit, bár úgy tanultuk, hogy a nevelés szükségszerű és örök társadalmi kategória. Sajnos, a nevelő iskolát új­ból fel kell fedezni. Ez tár­sadalmi szükségszerűség lett ismét. A felfedezésnek azon­ban nem szabad egyoldalúnak lenni! Fel kell fedeznünk a nevelő társadalmat és a szü­lői nevelést is! Még akkor is ha nálunk, Magyarországon mindenki ért a neveléshez. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Arról, hogy az iskolát nevelésközpontúvá kell tenni — végre, de nem arról, h»gv a nevelést csak az iskola old­ja meg. Az iskolának ezt a munkát irányítani kell. Ehhez a munkához szükséges a ma­gas követelmények elé állí­tott pedagógus, de nélkülöz­hetetlen a társadalom, az em­berek és elsősorban a szülők közreműködése. Az nem a pe­dagógus feladata, hogy ellen­őrizze, hol járkál egy-egy szü­lő gyermeke és mit csinál az iskolán kívül. Az sem a pe­dagógus feladata, hogy oda­haza a tv előtt mit, s meddig néz a gyermek, vagy a kor­határhoz kötött filmeket ho­gyan nézhetik meg a 10—14 év közöttiek is. A szülők, az utcán járó felnőttek ellenőr­ző tevékenységének elmaradá­sa a csavargáshoz, a huliga­nizmushoz, később a bűnö­zéshez vezethet. Ha nemcsak nézünk, de la­tunk, és szólunk is, egy ide­jében tett közbeszólás komoly tragédiák megelőzője, a ne­velésünk sikere lehet. Egy példát ennek igazolására • is. Egyik szép környezetű, jó vi­zű fürdőhelyünkön történt az eset, ahol 70 gyermekkel tá­boroztunk. A strand környé­kén dolgozó „kiskatonák” tár­sadalmi munkájuk fejében sört kaptak, mely oly jó han­gulatot teremtett, hogy egy­mást ruhástól és csizmástól lökdösték a medencébe, a fürdőzők közé. Az úszómester, fürdőmester és a strand sze­mélyzete pillanatokon belül eltűnt, nehogy kötelességüket kelljen teljesíteni. A vendégek pedig megszeppenten nézték a randalírozást. A felháboro­dástól szóltam az egyik par- . ton levő katonának, hogy vi­selkedésük felháborító, életve­szélyes és közegészségügyileg is büntetendő, s ezt felette­süknek is jelentem. Az egyik ittasabb katona csuromvizesen még köteke­dett, de arra a kijelentésemre, hogy „az itt fellépő fertőzé­sekért és esetleges vízbefulla­dó gyermekért ők lesznek a felelősek” kijózanodva csak annyit mondott: „Ha nekünk erről korábban így szóltak volna, nem csináltuk volna ezt a »játékot«. Erre nem is gondoltunk Bocsássanak meg nekünk. Soha többé nem is­métlődik meg a eset.” A nevelés eredménytelensé­ge, vagy sikere nemcsak a pedagógusokon múlik. A fia­talok ilyen, vagy olyan visel­kedésén, a bűnözésen nem­csak felháborodni kell, ha­nem tennünk kell ellene. Közvetlen, következetes mindennapi munkával kell tenni a humanista elvek és követelmények megtartásával, emberi szóval, emberi példa- mutatással. Lakatos Géza tanár, Salgótarján »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents