Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
Vasaló, húszezerért Nem tréfa. Valóban húszezer forintba került, hogy Kó- vácsné a fali csatlakozóba mélyesztette hőfokszabályozós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiadnia; beruháznia az energiatermelésben. Ennyit követel ugyanis egy-egy új vasaló villamosáram-felvételének az előteremtése. Számítások igazolják: egy-egy új háStartósi fogyasztó bekapcsolása a vii- lamosenergia-hálózatba százezer forint beruházási kiadással jár. Energiatermelő blokkok kellenek hozzá, nagyfeszültségű távvezeték-hálózat, atállomások — „trafók” —. elosztó vezetékek. Sok más mellett. f ,tUozó arányok Másfél évtized alatt hazánkban megháromszorozódott a villamosenergia-terme- lés —t 7,6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági fel- használás az 1962. évinek a 7.3-szeresére növekedett. A két adat összevetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörülményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, korszerűsödő termelőtevékenységünk miként hat mindennapjainkra. Az arányok szemügyre vétele sokat elmond erről. A teljes viila- mosenergia-f elhasználásból a lakosság 8,1 százalékkal rá-l ;e- sedett 1960-ban. A termelés nagyfokú növekedése —, s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bővült. iMejelősí ős ipari termeié»I Néhány pillanatra elidőzve a termelésnél: idén január és augusztus között a villamos- energia-ipar termelése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló időszakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe véve, a villamosenergia-ipar termelése minden esztendőben gyorsabban nőtt, mint az ipari termelés, s ráadásul —, ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle megtorpanástól. átmeneti visszaeséstől mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beruházások a teljes fejlesztési kiadásoknak — népgazdasági összesítésben '— a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje ennek a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energiaigények gyors növekedését, elkerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamos- energia-szükséglet — ésszerű! — bővülésének visszafogása kedvezőtlen hatások sorozatával jár mind a termelői, mind a nem termelői területeken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kínálkozik. Éppen ezért a tervező munka azzal számol, hogy a lakosság villamosenergia-fel- használása továbbra is a leggyorsabban emelkedik az ösz- szes fogyasztási területen belül, s a következő középtávú tervidőszakban eléri a telies felhasználás negyedét. S ez az adat azért érdemel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a rendelkezésre álló összes villamos energia 18,7 százaléka már külföldön megtermelt volt, importból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a partner igényel népgazdasága számára. Növekvő étvágy un k Gyorsan növekvő villa- mosenergia-étvágyunkat Korszerűbb életkörülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény jutott, míg 1960-ban mindössze 3,8 darab. A mosógépeknél 246, illetve 45,2, a televízióknál 240 és 10,4 a megfelelő adat. Évente 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű hálózatba, s emellett a korábban villamosított otthonok is többet és többet követelnek. Ma egy család 4,2-szer annyi áramot használ fel havonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már megnaladja a 100/ kilowattórát. Valamikor a szakemberek e bűvös határt a nyolcvanas évek végére tartották elérhetőnek . . . Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos energia lakossági átlagára tetemesen csökkent; ma 64,4 százaléka az 1960. évinek. Akkor — az ún. övezeti díjszabás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt közre — 1~21 forintot fizettünk egy kilowattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fillért. Az 1960-as ár sem fedezte a költségeket, még kevésbé teszi ezt a mostani, a különbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondokhoz, a dolgunk annyi, hogy bekapcsoljuk a tv-készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsinórját. Dolgunk az is, hogy előteremtsük a költségvetés adta ilyen támogatások fedezetét, s az szintén lehetőségünk, jogunk, de egyben kötelességünk is, hogy annyit használjuk a modern kor e nagyszerű energiaforrásából, amennyi szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. V. T. Elsősorban nem pénz kérdése Mezőgazdaság pályák elején inden kezdet nehéz. A jó kezdés, fél siker. E közmondásokat mindenki is-, meri. Pályakezdő és a pálya rögös útjait megjárt szakember egyaránt. Vajon megelégedhetünk-e azzal, hogy pusztán ismerjük, tudomásul vesszük e gondolatok tartalmát, vagy sokkal inkább azt tartjuk fontosnak, hogy akinek szerepe van e kérdésben „hétköznapi tetteinkkel” fejezzük ki hozzáértésünket. Mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pályakezdés időszakában jelentkező nehézségek sok esetben nem a véletlen művei, azok legtöbbször elháríthatok, ha jó a vezetői szemlélet, adott a kellő segítőkészség, törődés, a gyakorlati tapasztalatok átadásának igénye. A megyei tanács mellett működő ifjúság- politikai bizottság a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben dolgozó fiatal pályakezdőkkel való foglalkozás tapasztalatait éppen a közelmúltban tárgyalta meg és világos, egyértelmű irányt szabott a soron következő és a távlati feladatokra. Az utóbbi három-négy évben évi átlagban 200—220 pályakezdő fiatal szakmunkás, betanított munkás, szakközépiskolás, mérnök, közgazdász, gépész, állatorvos kezdte el „az élet iskoláját”. A statisztikák tanúsága szerint 51 százalékuk középfokú és szakmunkásképző intézményekből, 38 százalékuk közvetlenül általános iskolából, 10,6 százalékuk felsőfokú oktatási intézményekből került első munkahelyére. Döntő többségük alkalmazottként dolgozik, közel tizedük pedig tagként — új tulajdonosként — kötődik szövetkezeteinkhez. Az elemzések azt is megmutatták, hogy a pályakezdővel való tervszerű foglalkozás nem a munkakezdéssel, hanem már a pályára való irányítással kezdődik és folytatódik a pályára való felkészülés időszakával. A KISZ megyei bizottsága, a tanács, a TESZÖV és a gödöllői agrártudományi egyetem közötti jó kapcsolat eredményeként az egyetemen tanuló fiatalok közül a Nógrád megyei hallgatók között a legmagasabb a társadalmi ösztöndíjasok aránya, s a végzett fiatal szakembereknek csak jelentéktelen hányada helyezkedik el megyén kívül. A jogi háttér — az ifjúsági törvény alapján — jó alapot biztosít a pályakezdéssel összefüggő legfontosabb gazdasági feladatokra. A minisztériumok által kidolgozott ágazati jogszabályok „mélyebbre ásnak”, megszabva a sajátosságok által körvonalazott sokrétű tennivalót. Az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei az egyes szervek feladatait rögzítik. A gyakorlat jó és rossz példái ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy pusztán törvényekkel, jogszabályokkal, irányelvekkel e felelősségteljes kérdés megoldásához csak alapot lehet teremteni, a „felépítmény” az adott üzemben, a fiatalok iránti bizalmon, gondjaikkal való azonosuláson töltődik meg tartalommal. A gazdasági háttér a nagyüzemek megszilárdulásával, az anyagi javak gyarapodásával, az életszínvonal emelkedésével, a személyi jövedelmekben végbement jóirányú változásokkal megfelelő feltételeket teremt" a pályakezdő anyagi és pénzügyi helyzetének jelentős javítására. Ma nem ugyanaz pályakezdőnek lenni, mint akár egy évtizede. A nehézségek „fajsúlya”, természete változott meg. Egy felsőfokú végzettségű szakember jelenleg akár két és félszeresét is megkeresheti az akkori maximumnak. A lakáshelyzet is javult. Üzemi étkezdék, kulturáltabb szállítás teszi gazdagabbá az életet. 1 A pályakezdő helyzetének javítására tett intézkedések sora azonban korántsem egyszerűsíthető le egy-egy gazdasági-pénzügyi intézkedésre. Sok évi tapasztalat bizonyítja, kell a magasabb jövedelem, a nagyobb szakértelmet igénylő munka kellő anyagi elismerése, mégsem elsősorban pénz kérdéséről van szó, amikor a beilleszkedés, a megtartás, a fejlődés mozzanatait vizsgáljuk. Előtérbe kerül a legfontosabb, ami mindig előtérbe van, csak éppen a szükségesnél kevesebbet beszélünk róla, az „emberi tényezők”, szerepe. Az üzemi vezetés hátteréből is nagy fejlődés, változás következett be az utóbbi években. A tsz-ekben dolgozó felsőfokú végzettségűek száma elérte a 360-at, a középfokú- aké a 740 főt, a szakmunkásoké a 2550-et. Nagy erő rejlik a szüntelenül terebélyesedő szocialista brigádmozgalomban. Arra nincs statisztika, hogy a jó szakember mennyire vonzza az ifjú pályakezdőt, de a számok és tények mégis makacs bizonyítékok: Szécsénv, Érsekvadkert, Szurdokpüspöki tsz-ekben, hogy csak néhányat említsek. Lehet sikerélmény kedvezőtlen adottságok között is, a jó kezdést nem a mostoha adottság gátolja, hanem a jó vezetés biztosítja. Ha pedig a pályakezdés sikerélményekkel jár, még kevesebb lesz a „pályatévesztettek” száma, azoké, akik sok esetben „pályamódosítást” hajtanak végre. Oda kell figyelni a még tapasztalható nagy fluktuációra; különösen a fiatal szakmunkások körében. Mert előfordul olyan üzem, ahol egy év alatt minden második pályakezdő szakmunkás kicserélődik. Az okok között mindig van objektív is, a pályakezdő iránti közömbösség, nagyfokú türelmetlenség, esetenkénti féltékenység, azonban az már a vezetői munka része, és csak annyiban „objektív”, amennyiben nem tudnak ezen változtatni. Természetesen néhány esetben a pályakezdő részéről is előfordul magatartásbeli, szemléletbeli probléma, túlzott igényesség, túlérzékenység, amely az első munkahellyel való kapcsolat megszakításához vezet. Az életre való jó felkészítésben — úgy vélem — az oktatási intézményeink munkájában is vannak még tartalékok. Ahhoz, hogy a jövőben továbblépjünk, javítani kell a pályaválasztási propagandát és azt nem lehet elég korán kezdeni. Hasonlóképpen a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedését jobban figyelemmel kell kísérni, a feladatokat pedig minden üzemben a helyi sajátosságoknak megfelelően kell rögzíteni. Tervszerűbb és szervezettebb munka szükséges a segítés területén, s ebben a KlSZ-alapszervezetek és a szocialista brigádok is egyre nagyobb szerepet játszanak. M indez politikai háttér kérdése, a fejlődés egyik nagyon fontos tényezője: káderutánpótlás, vezetővé válás, beilleszkedés és még sorolhatnánk tovább. Minden hasonlat kicsit sántít, mégis úgy vélem, ma időálló az a megfogalmazás: a nagy hozamú magot, ha elvetjük, abból még nem lesz nagy termés. Sok függ a vetés és aratás közötti időszakban végzett ráfordításoktól, a jó szívvel, kellő odaadással és körültekintéssel végzett munkától, a ráfordítások „színvonalától”. Ez olyan kiadás, ami pénzben nem mérhető. Mert aratni csak az tud bőségesen, aki kellően figyel a vetésre és a vetés utáni időszakra. És az korántsem csak a búzavetésre jellemző. . . Dr. Gyöngyösi István ♦ Az újítómozgalom helyzetét értékelték Szécsényben A Salgótarjáni Kohászati Üzemek süllyesztékes kovácsüzemének termékei iránt egyre növekszik a kereslet a világpiacon. A korszerű, új berendezésekkel felszerelt csarnokban, minőségileg kifogástalan termékek készülnek. Képünkön Földi József lapkerckeket sorjáz. Késs ülni kell a téli forgalomra A gyors és biztonságos közúti forgalomhoz minden évszakban fönn kell tartáni a jó útviszonyokat. Ezt várják a járművezetők a KPM Közúti Igazgatóságától. Teimészetesen a tél okozza a legtöbb gondot. A jeges, a havas úttest sokszorosára növeli a balesetveszélyt. A baj elkerülése végett valamennyi gépjárművezetőnek — akár, vállalati, akár saját kocsival vesz részt a közlekedésben — kötelessége a téli fölkészülés: ki kell cserélni az elnyűtt abroncsokat! Sokasodik a felelőssége télidőben a közúti igazgatóságnak is. A hegyes-dombos Nóg- rád megye közútjain a jege- sedés legtöbbször hirtelen — 25—30 perc alatt — áll be. Sokszor csupán egyes helyeken keletkezik jégpáncél az úton, így a járművezetőket váratlanul éri, hogy csökken a kormányozás és a fékezés lehetősége. Ez a körülmény is hatványozza a veszélyt. Sajnos a hó- vagy jégbevonat nem távolítható el azonnal. A közlekedők elvárják a közúti igazgatóság embereitől, hogy a keletkezett síkosságot két-három óra alatt szüntessék meg a megye — összesen 960 kilométerre nyúló — közútjain. Ehhez azonban — a jelenlegi géppark kiegészítésére nem kevesebb, mint negyven darab szórókocsit kell bérelnie az igazgatóságnak. A bérleti díj tizenötmillió forint, ez az összeg pedig tizenkét kilométer hosszú aszfaltozott út megépítésére elegendő. A Nógrád megyei Közúti Igazgatóság — a mostani télen rendelkezésére álló eszközökkel — három órát tervez a főutak síkosságmentesítő anyaggal való beszúrására. Ezek után — fontossági sorrendben — az alsóbbrendű utak szórása következik. Az igazgatóság a szóróanyagokkal, a gépekkel és nem utolsósorban dolgozói lelki- ismeretes munkájával kívánja elejét venni a téli közlekedési baleseteknek. Ám a sikeres megelőzéshez — ezeken túl ’ — a forgalomban résztvevők fokozott figyelme és nagyobb óvatossága is nélkülözhetetlen. Az újításoknak a gazdasági élet valamennyi területén nagy jelentősége van. Hasznot hoznak, munkaerőt takarítanak meg, könnyítik a fizikai munkát, egyszerűsítenek bizonyos munkafolyamatokat. Az újítókkal, az újításokkal való törődés azonban, még mindezek ellenére sem minden esetben kielégítő. Az El- zett Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységében is, a közelmúltban, ezt állapították meg: az újítómozgalom irányítására, szervezésére, anyagi és személyi feltétéleinek biztosítására a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. A téma boncolgatása során, elismerve az eddigi eredményeket, főleg a hiányosságok felszámolására hívták fel at illetékesek figyelmét. Kérték, végre kerüljön összhangba a műszaki intézkedési terv az újítási feladatokkal, s az újítók kapjanak időben információt munkájuk elbírálásáról Ez a szécsényi gyáregységben sokakat érint, hiszen az utóbbi három évben esztendőnként negyvenötén nyújtottak be újításokat. S, hogy tevékenységük nem szűkül le csupán a termelési feladatok megoldására, bizonyítja: 1977- ben tizenkét olyan javaslatot, ésszerűsítést is benyújtottak, amelyek a munka- és egészségvédelemmel voltak kapcsolatosak. Az újításokból eredő megtakarítások értéke az idén már háromszorosa az 1975-ös évinek, s javulást mutat, de még mindig nem megnyugtató, hogy az újítások benyújtásától az elbírálásig és a hasznosításig eltelt idő az akkori négyszázhúsz napról csak kettőszázötvenre csökkent. — Igaz, nem minden esetben az elbírálók a „vétkesek” ebben, hiszen előfordul az is, hogy egyes témákban nem döntenek addig, amíg a kísérletek nem igazolják az újítás helyességét, eredményességét. Bár gondot okoz, hogy a gyáregységben nincsenek meg a feltételek az újítások kivitelezésére, hiányzik a kísérleti • és újítóműhely. A tájékoztatás, az információ- áramlás lassúságát jelzi, nogy napjainkban is több olyan ésszerűsítési javaslat áll kivitelezés alatt, melyek olyan gyártmányokkal kapcsolatosak, melyek iránt az utóbbi időben jelentősen csökkent a kereslet. A gyártmányszerkezet módosulásával — éppen a fentebb említett okok miatt — nem tudnak lépést tartani az újítók. Megtorpanástól, érdektelenségtől azonban nem kell tartani a szécsényi gyáregységben. Hiszen a soproni és a budapesti gyárakból átvett termékek is kínálják úz újítási feladatokat. Megoldásán máris többen fáradoznak. * ti Ötszáz birkát terelget hűséges kutyáival a kishartyáni dombokon Sztollár József .juhavő A közös gazdaság nyája a* őszi időben a réteken, legelőkön jut táplálékhoz. r «
