Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
Szegedtől Olaszországig szállítanak erdők féleser h eh táron Az építőipar, faipar, a különböző termelőegységek egyre nagyobb igénnyel fordulnak az erdő- és fafeldolgozó vállalatokhoz. Tért hódítanak a műanyagfélék, széles körben elterjedtek, de a fát nem képesek kiszorítani. Egyebek között ezt bizonyítja, hogy az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság idei eredménye az első háromnegyed évben kedvezően alaKUb. A múlt év hasonló ,dő-zaká- ban 2,9 milliónál tartónak, 1978-ban eddig 14.8 millió forint a nyereség. Az előkalkuláció szerint év végére várhatóan 17,2 millióra teljes'íik tervüket. Szembetűnő e nagy különbség a két gazdasági év között. Hogy minek köszönhető mindez, erről kérdeztük Fodor Ferenc gazdasági igazgatóhelyettest. — A legfontosabb, hogy az idén kevesebb létszámmal, jobb szervezéssel, nagyobb területen végeztünk fakitermelést. Bővítettük gépparkunkat. Nagyobb teljesítményűeket vásároltunk. Azonos költ- ségfelhasználás mellett nőtt a termelése a több mint száz szocialista brigádnak, amelyek a szocialista munkaver- seny-mozgalom résztvevői. Növeltük áruink választékát, mennyiségét — sorolja Fodor Ferenc. A tar erdők pótlására, a jövő faellátására is gondol a gazda«ág. Hiszen tekintélyes területen, az idén ötszáz hektáron végez mesterséges erdőpótlást. Magról 200, természetes hajtásról 200 hektáron fakad rügy a csemetékről. Mindig a vágásiéi újítási kötelezettségnek megfelelően telepítenek. Részt ve z- nek a megyén belüli fásítási akciókban, saját termelésű csemetéket árusítanak. Gondjuk, hogy tizenöt éve nincs kocsánytalan tölgymag, ami hátráltatja a természetes szaporulatot. Ugyanez elmondható a bükkről is. Igénytelen, ezért elterjedt a sarjról felújított akác, bár minősége kissé elmarad a telepítettél. A vágásra érett öles póznákat a gazdaság tíz erdészetében csaknem 200 motorfűrész dönti, aprítja. Az idén 197 ezer köbméter vastagfa kitermelése a feladat, amiből eddig 150 ezer köbmétert teljesítettek. Legnagyobb a szécsényi erdészet, ahol termelésük mintegy 50 százaléka ipari fa. A gazdaság két Munkaerő Szibériában Szibériában, ahol körülbelül 22 millió ember él, a lakosság természetes szaporulata magasabb, mint az országos átlag. Ez mindenekelőtt az alacsony átlagéletkorral magyarázható, különösen az újonnan betelepített területe- ken. A munkaerő-vándorlás és * szakképzett káderek állandó letelepítésének a kérdé- se Szibériában élesen bár, de megoldható problémaként vetődik fel. Szibéria fejlődésének fő tényezője nem az lesz, hogy más területekről hozzuk ide a munkaerőt, hanem a munkatermelékenység gyorsított növelése, a helyi feltételekhez átalakított korszerű technika jobb felhasználósa. Már a mostani öteves tervben Szibériában a termelésnövelés több mint 80 százalékát a munkatermelékenység növekedésével érték el. Nem kell eltúlozni a szibériai időjárás nehézségeit, ai; emberi élet feltételeinek a szempontjából. Ami Szibéria déli részét illeti, itt az életfeltételek teljesen elfogadhatóak, bár ezt a klímát sem mindenki bírja. Meghatározott, mindenekelőtt magasan kvalifikált szakemberek és munkások idetelepítése természetesen szerepel terveinkben. Ez különösen vonatkozik az olaj- és gázlelőhelyekre, valamint a kialakulóban levő új területi-termelési komplexumokra az Angarán és a Jenyiszejen, a kanszk—acsinszki szénmedencében és a Bajkál—Amur vasúti fővonalnál. A fejlődés egyik alapfeltétele az is, hogy a dolgozóknak még kedvezőbb életkörülményeket biztosítsunk, mint amilyent a Szovjetunió európai területein teremtettünk. Nagy figyelmet fordítunk a szociális feltételekre is. A bérkiegészítést kiterjesztik a Szibériában dolgozó összes munkásra. Növelik az északi területek kedvezményeit és jelentősen meggyorsul a lakásépítés üteme. Ez nem kevés. Szükség van azonban olyan szociális intézkedések egész sorára, amelyek magukba fogják a lakással való ellátás jogát, a szociális, kulturális és szolgáltató hálózatot, a munkafeltételek javítását, különösén a téli időbén. Előttünk áll még az oktatás rendszerének tökéletesítése is. Nagy jelentőségűek lesznek a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó intézkedések, amelyek megjavítják Szibéria élelmiszerellátását. A mezőgazdaság alapvető termékeinek a termelése — gabona, hús, tej, tojás — Szibériában az országos átlagnak megfelelő színvonalon biztosítja az ellátást. Mindemellett ez nem elegendő, a távol-keleti területek élelmiszerrel való ellátásához, valamint ahhoz, hogy megfelelő kedvezményt alakíthassunk ki. az északi területek ellátásában. Ezért az SZJÍP Központi Bizottsága júliusi plénumán a mezőgazdaság további fejlesztéséről elfogadott határozatok különösen nagy jelentőségűek Szibéria számára. E legfontosabb kérdéscsoportok megoldása nagy szerepet fog játszani a szibériai és a távol-keleti münkaerő-vándor- lás leküzdésében. Abel Aganbegjan fafeldolgozó üzeme évente több mint harmincezer köbméter alapanyagot dolgoz fel. főleg csert, akácot és tölgyet. A kitermelt faáru mozgatását, szállítását a mostoha útviszonyok miatt még most i« tekintélyes számú lófogattal segítik. De megtalálhatók a terepjáró. csuklós traktorok, MTZ-k és ZIL- ek is. A kézi pakolást próbálják jobban csökkenteni, kiszorítani, áttérve a gépi rakodásra. Munkájukat nehezítették a gyakori esőzések. A felázott talajon nehezen mozgó gépek lassúbb ütemben termelhettek. Ezt gyorsították, segítették a kommunista szombatok, és a Volántól kapott szállítójárművek. Az összes kitermelt fa 25—30 százaléka saját feldolgozásra került. hat-hét százaléka bányafa, de jut belőle papírnak és tűzifának is. Az áru biztos vevői megtalálhatók a szocialista és tőkéspiacokon. Nincs gondiuk egy-egv termék, vagy akár az alaoanyag-értékesítésnél. — Aggasztó viszont a va- gonhiánv, ami késésekhez vezet. Ennek bizony nem örül a megrendelő. Annyi az igény, hogv nem tudjuk kielégíteni! — hangsúlyozza Bállá István, értékesítési osztályvezető. — Mit és hová szállítanak? — Ipari fát, rönköt Szegedre, Budapestre a fűrész- és hordóipari vállalatnak, pa- pírnakvalót Csepe'-e. Dunaújvárosba küldünk. Bányászati fát Tatabányára, Veszprémbe, a Mecseki Szénbányákhoz és a nógrádi szénmedence üzemeinek szállítunk. Törzsvevőink közé tartozik Olaszország, az NSZK, Jugoszlávia. Előszeretettel vásárolják az állami gazdaságok a szőlőoszlopokat. Csaknem ötezer köbmétert rendelt a kunbajai és más termelőszövetkezet. Ellátjuk tűzifával a Pest megyei és a nógrádi TÜZÉP-eket, de az ország több vállalata is benyújtotta tűzifaigényét. A gyöngyösi parkettagyárral is együttműködnék, 4500 köbméter nyersanyagot szállítanak, de a kecskeméti parkettagyárat is ellátják alapanyaggal. K. I. Uiszalyfelö szemhunyösdi Majd csak kivágódik valamerre a kocsi rúd ja — hangzik a régi szólás. Elődeink panelmondata a tunya beletörődést fejezte ki egyszerű, hétköznapi képpel. Vagyis maradva ennél a képnél, sorsunk gyeplőjét elengedtük, hadd menjen velünk a szekér ágy, ahogy a kátyúk, csapások egyengetik az útját. A mondás akkor jutott eszembe, mikor a minap egy ismerősöm elbeszélte: miért nem zavartatja magát — középvezető létére — amiatt, hogy üzeme veszteséggel dolgozik, rossz minőség okán exportra szánt áruk maradnak a nyakukon, sőt: az elektromos eszköz elkészültekor kezdenek azon töprengeni, tényleg kétszázhúsz voltos áram van-e a megrendelő délamerikai országban. „Én már megpróbáltam korábban szóvá tenni egy-két dolgot, nem mondom lett is látszata, de ki is maradtam a prémiumokból. Sanda szemmel néztek rám, fekete bárány voltam, ebből pedig nem kérek többet” — mondta magabiztos mosollyal ismerősöm, s az utolsó félmondat közben még jobb karját is fölemelte, és csuklóból ide-oda ingatva kézfejét, gesztussal is nyoma- tékot adott szavainak. Készséges, rokonszenves ember, ezért ösztönösen is megpróbáltam megérteni, és igazat adni. neki. De ezúttal sehogy sem sikerült. Nem fért a fejembe, hogy egy jóeszű. életvidám ember (akit némi engedménnyel még a „fiatal” jelző is megillet), miképp süppedhet effajta mosolygós közönyösségbe: Még ha keserű legyintések közepette adja elő ugyanezeket a szavakat, tudtam volna hümmögve bólogatni, s vigasztaló vállvere- getésekkel, együttérző szavakkal még — talán — derűlátásra is hangoltam volna. De úgy beszélt, akárha viccet meselv volna, s evvel fölborzolta hátamon a szőrt. Jól. tudom — magamon is tapasztaltam —, hogy az emberben sok minden iránt kialakul a rezisztencia, ha ugyanazzal sokszor találja szembe magát, „önvédelemből” szükség is van erre, amikor nem nyílik mód a dolgokon való változtatásra. Mégis úgy véltem, hogy a bajok cinikus megmosolygása már- már túllép az „egészséges” immunitás határain. Nem láttám — nem is láthattam — át kristálytisztán az ügyet, mégis minden porcikám tiltakozott ismerősöm gondolkodásmódja ellen. Faggatni kezdtem. Véleménye szerint mi a fő oka az üzemben levő áldatlan állapotoknak. Erre nyakig begombolkozott. Nem mond inkább semmit, mert látott ő már karón varjút, valamint éjjeliőrt nappal meghalni. Széles mosolya továbbra is ott ragyogott a képén, tetszelgő rejtélyeskedése át- törhetetlen fal volt számomra. Harapófogóval sikerült kihúznom belőle egypár általánosságot, miszerint néhány gazdasági vezetőnek első és legfontosabb dolga az —lehet: utána semmi mást nem csinál —, hogy megtalálja az embereit, s klikket szervez belőlük, ami aztán az ő Kedvére furulyázik. Nálunk is ez van. Így hát elsőnek a klikket kéne szétugrasztani, utána lehetne kibillenteni a támaszát vesztett legfőbb rosszt. Ez azonban nem megy, mert ha valaki az üzemben elindít egy ésszerű, logikus kezdeményezést, annak tüstént á fejére koppintanak. Ö már ezzel próbálkozott, megjárta. Kikből áll a „lobby”, ki a legfőbb rossz? Ezeket — természetesen nem kötötte az orromra. Amit — bár teljes diszkréciót ígértem — meg tudok érteni. Még azt se árulta el, ő mivel próbálkozott. Ki tudja, miért rejti véka alá; lehet, okkal. Annyi azonban biztos — akár okkal titkolódzóit, akár ok nélkül —, hogy nem tudta szétoszlatni idegenkedésemet a mentalitásától. Babitsi szavak motoszkáltak a fejemben: a vétkesek Közti cinkos némaság egyfajta — enyhébb — változatát véltem föllelni az ‘eset mögött. Csupán azt várnám el tőle: ne húzódjon vissza egy kreén mosoly mögé, hogy amögtil nézzen át az orra előtt játszódó igazi kreténségeken. Mert ez a „módszer” végérvényesen azt jelenti, hogy — bár fölöttébb nincs ínyére, amit lát — bedobta a törülközőt. Kisujját se mozdítja akkor sem, ha üzeme évekig nem kecmereg ki a kátyúból. Nála még jobbnak látszik a keserű beletörődő is, mert abban inkább csak csitul, de nem alszik meg a „rebellis” vér; alkalomadtán mozgósítható. Viszont az afféle „nekem minden mindegy”-vigyor egy idő után beleeszi magát az ember fizimiskájába, és akkor is — önkéntelenül — az ugrik rá az ábrázatára, ha valós derűnek volna ott a helye. A mosolygós közöny talán a legsebesebben oltja ki a jobbító szándékot, ami Így akkor is nehezen bontakozik ki, ha szabad tér nyílik előtte. Ügy találom: nem egészen jól ítéli meg a helyzetet. Az a „klikk” ugyanis, ami nem rentábilis termelést erőltet, alighanem csupán pünkösdi királyságot élvez. Meg lehetne ingatni, vagy éppen jobb, Körültekintőbb, eredményesebb, munkára lehetne serkenteni. Ha nem csupán szólam volna az üzemi demokrácia még mindig jó néhány ember szemében. A kifogástalanul elvégzett saját munka mindenütt alapot kell, hogy adjon az embernek a hibák megbíráiá- sára. S a körültekintő, megalapozott, kulturáltan előadott őszinte kritika nemigen hozhat bajt a bíráló fejére. Ez persze, kicsit rázósabb és több fáradsággal járó módszer, mint a mosolygós közöny „módszere”. Mégis ez az egyik módja annak, hogy kézügyben legyen a „gyeplő”, ne kelljen tunyán arra várni, hogy — visszatérve az elöl írt szóláshoz — majd csak kivágódik valamerre a kocsi rúd- ja . . . Molnár Pál Üvc^Qx/ári piHanatok Képeinken a salgótarjáni öblösüveggyárba kalauzoljuk olvasóinkat, ahol korszerű körülmények között készülnek a különböző üvegtárgyak. A poharakra, díszített termékekre nagy teljesítményű, úgynevezett szitanyomé gépekkel festik a mintákat. Géczi Lőrincné, a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád tagja, a festő-égető szalagra helyezi a világítótesteket. Az üveg festéséhez újabban már nem ólomtartalmú festékeket is használnak, így az egészségre kevésbé káros e munkaterület. “ Hromada Károlyné, Kiss Lászlőné, Béres Katalin, Máth Józscfré és munkatársaik munkája aligha gépesíthető. Az exportáru minőségellenőrzését végzik és csomagolnak. | NÓGRÁD — 1978. november 4., szombat ó
