Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
Színházi est pit Legenda a lóról Szabadság, szerelem, halál. E három szó a szolnoki Szigligeti Színház előadása több szereplőjének ajkán is elhangzik, ily’ módon valószínűnek látszik az a vélekedés, hogy a Lev Nyikolajevics Tolsztoj elbeszéléséből írt Legenda a lóról című zenés játék az életről és értelméről szól. Az idézett fogalmak ugyanis alapvető meghatározói, tényei annak á létezésnek, amelyet életnek nevezünk. Tolsztojt a Holsztomerban. ebben a miniatűr remekműben is azok a gondolatok foglalkoztatják, amelyek sok száz oldalas. nagy lélegzetű írásaiban — például a Háború és békében, az Anna Kareniná- ban, a Feltámadásban —, .egész művészetében. filozófiai fejtegetéseiben; a létezés mámorító nagyszerűsége, elválaszthatatlan és lehetséges mellérendeléseként megnyomorító lealacsonyítása. az •ember és természet, az ember és ember közötti kapcsolat háborítatlan gyönyörűsége, vagy ellenkezőjeként, egymást sebző diszharmóniája. Holsztomer — a darabban Rőfös — egy tarka csődör. ahogyan megvetően beszél-. nek róla: foltos. Másmilyen, mint a többi állat, ezért közülük és általuk a lótársaságból kitaszított. De foltosságát nem csak a ménes nem tudja elviselni, hanem az ember sem. a gazda, a főlovász és az inas. ezért kitaszítottsága és megalázottsága (ha egy ló esetében szabad ilyet említeni! még mélyebb, egész további sorsára, életére kiható lesz. Kézről kézre vándorol, szeretett gazdája, Szerpu- hovszkoj herceg sem ismeri fel. ígv az elaggott, hajdan versenyeket nyert állat az is*áll*mester kése alatt semminek, „senkinek” nézve fejezi be életét. A történetnek ez a meglehetősen hézagos felvázolása is remélhetőleg érzékelteti, hogy a Legenda a lóról nem kifejezetten arról szól, amiről a címe beszél, hanem nagyon is emberi gondolatokat, örömöket és problémákat fogalmaz meg. mélységesen emberi tartalmakat közvetít. A lő a lényeget tekintve emberként járja végig léte stációit, noha előttünk, nézők előtt állatként jelenik meg. Ugyanígy a ménes is különböző típusú emberek csoportja. A darab megértését és élvezetét voltaképpen ez a kettősség nehezíti meg számunkra, olykor komoly erőfeszítésünkbe kerül az átváltás elfogadása lóból „emberré”, pontosabban önállóim gondolkodó, másokat megítélő, helyzetéről is véleményt formáló lénnyé. A ló és a herceg életének párhuzamos elmesélése viszont szerencsésnek mondható, mert lehetőséget teremt mindenkinek a látottak utólagos továbbgondolására, értékítéletének kialakítására. Egyben azt a napjainkban újra rendkívül időszerű gondolatot is kifejezi, amely az ember és terJelenet a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban bemutatott előadásból (a tábornok és a lovászfiú.) a szellemünket megtámogató „mankókra”. A második dal ráadásul megduplázza a befejezést. A rendezőnek színészei vezetését sem sikerült egységesre hangolnia, ami minden bizonnyal azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy ez az első munkája Szolnokon, teljességgel még nem ismerte meg a rendelkezésére álló színészanyagot. Más stílusban játszik például a Rőföst alakító, egyébként nagyszerű, Pákozdy János, másban a Szerpuhovsz- koj herceget megelevenítő Körtvélyessy Zsolt, megint csak másban —.se különbség éppen az ő esetében a legnyilvánvalóbb, leginkább feltűnő — a kettős szerepben is látható, s a maga nemében kiváló Hollósi Frigyes. Különben a színészi játékkal összességében elégedettek lehetünk. A régebbiek közül Szabó Ildikó (Szilfawág), Polgár Géza és Újlaki Dénes (mindketten kettős szelepben) ezúttal is remekel, mértéktartóan és illúziót kellően formálják meg figuráikat. A frissen diplomázott színészek között néhányra már most felfigyelhettünk. ígéretesen mutatkozott be az istállófiú szerepében Csák György, a garabonciást játszó Med- gyessy Pál és a kacér, állhatatlan műlovarnőt, valamint a bájos ifjú feleséget megformáló Jutkavics Krisztina. Úgy véljük, hogy Szolnokon, ahol remek művészi kollektíva dolgozik már évek óta, tehetségük gáttalanul kibontakozhat, jó szerepekben kamatozhat. . Rengetegen bábáskodtak ennek a rendhagyó előadásnak a megszületésénél, művészek, technikai munkatársak. Dicséret illeti küzdelmüket, hiszen a nézővel elhitetik: szabadság, szerelem nélkül az élet fabatkát sem ér, erre viszont egyik múlt századi nagy költőnk már megtanított. Így, később inkább az előadás különösségére — hogy lovakat játszanak emberek — emlékezünk, mintsem a művészi üzenetre, a tartalomra. Sulyok László A ménesből Rőfös és Szilfa- virág (Pákozdy János és Szabó Ildikó). —bábel-fölv.— mészeti környezetének viszonyában ragadható meg. Kerényi Imrének nem kevés gondot okozhatott ennek a — szovjet Rozovi'k'j áltar színpadra alkalmazott — műnek a megjelenít iss, s úgy érezzük, hogy fáradozásait csak félsiker koveUe. A bevezető és befejező dalokat (Szörényi Levente és Bródy János szerzeményei) fölöslegesnek érezzük, stílusukban el- ütőnek az egész darab oroszos hangulatot árasztó zenéjétől. E dalok nélkül is pontosan érthető, miről szól az előadás, nincs szükségünk ÚJ KÖlYfEI A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között jó néhány érdemel említést. Megjelent Marx és Engels Művei gyűjteményes kiadásának 36. kötete, a marxizmus klasszikusainak 1883—87. közötti levelezésével; e levelek között sok olyan van, amely elő' szőr lát napvilágot magyar nyelven. A német A. Bönisch és D. Reichelt közös munkája a Polgári társadalomfelfogások és a valóság című tanulmánykötet. Könyvük propagandistáknak, a marxista— leninista oktatásban résztvevőknek, a társadalomtudományi kérdések iránt érdeklődőknek íródott, azzal a bevallott céllal, hogy tömör, közérthető formában ismerkedhessenek meg napjaink divatos polgári elméleteivel, segítve nekik az ezek közt való eligazodásban, tájékozódásban. A bevezető fejtegetések. a marxi—lenini társadalomelmélet alapfogalmainak pozitív kifejtése után öt nagy csoportban (Ipari és posztindusztriális társadalom: Jóléti társadalom illetve állam; Középosztályi társadalom; Demokratikus szocializmus; Polgári prognosztikai, futurológiái kísérletek) tárgyalják a leglényegesebb polgári elméleteket A Marx előtti közgazdász gondolkodók életét, nézeteit ismerteti a szovjet Andrej Anyikin professzor rendkívül érdekes kö'nyve, amely már sok nyelven megjelent. A kötet könnyen érthető formában mutatja be az elmúlt századok legnevesebb közgazdászainak munkásságát és nézeteit, miközben érezteti a kort, a történelmi miliőt is, amelyben tevékenysé’- güket kifejtették. Sokak érdeklődésére tarthat számot az a dokumentumkötet, amely Magyar—brit titkos tárgyalások 1943-ban címmel látott napvilágot, egy sor eddig sehol bem publikált, forrásértékű anyaggal. Stromfeld Aurél születésének 100. évfordulója alkalmából harmadik kiadásban jelentették meg Földes Péter életregényét A túlsó partról rímmel. A Műszaki Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Bakó Ferenc Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén című, mintegy másfél száz fotóval, rajzzal illusztrált kötete. A tájjellegű építkezés sok érdekes dokumentumával megismertető kötet segít abban, hogy egyszerű lakóházakban is felismerjük a maradandó művészi értéket, falusi mesterek kitűnő ízlését. Szakemberek számára íródott William Feller Bevezetés a valószfnűségszámí- tásba és alkalmazásaiba című kötete. Sokak számára jelenthet segítséget Callme- yer Ferenc és Rojkó Ervin most újabb, bővített kiadásban megjelent könyve, Az én házam. A több más szakember közreműködésével készült kötet hasznos gyakorlati tanácsokat ad családi házak, víkendházak építéséhez, berendezéséhez, az épületeknek a környezetbe történő beillesztéséhez. A kiadó népszerű Hogyan tovább? sorozatában látott napvilágot, Tamás György autóskönyve, a Polski Fiat 126. p. Az Ipari szakkönyvtár új kötete. Szablya Ferenc Csatornázás című szakkönyve. A Röviden és tömören című sorozatban, látott napvilágot két ismert külföldi szakember —? W. Deppert és K. Stoll — közös munkája, a Pneumatika a gyakorlatban. Az Európa Könyvkiadó egyik legnépszerűbb sorozatában (Lyra mundi) jelent meg a nálunk is jól ismert Anna Ahmatova válogatott veiseinek kötete. Ismét a könyvesboltokba került a világirodalom egyik klasszikus értéke, Roger Martin du Gard A Thibault család című háromkötetes családregénye. A Világirodalom Remekei sorozatban látott napvilágot Graham Creene világsikert aratott regénye, A csendes amerikai; a most megjelent kötet a nálunk is népszerű Greene legjobb elbeszéléseiből is közöl néhányat. A Modem Könyvtár sorozatában jelent meg Sunir ner Locke Elliot Elmenőben című regénye; Az Európai zsebkönyvek sorozatában ismét kiadták William Golding A torony és A piramis című két regényét, ez alkalommal egy kötetben. „A közös sírokra nen tesznek keresztet és nem zokognak fölöttük asszonyok...” r n Timsm TIZENNYOLC BÁTOR KATONA A NÁCI ACÉLSZÖRNYEK ELLEN. Színes szovjet háborús filmdráma LEONYID BIKOV rendezésében. Főszereplők: Leonyid Bikov, Vlagyimir Konykin, Jevgenyija Uralova. A balassagyarmati MADÁCH és a salgótarjáni NOVEMBER 7. Filmszínház fesztiválműsorán! Film jegyzet A MÉM Végletesen kiélezett .szituációk közepette játszódik Kovács András új filmjének, a Gáli Istvány-regény nyomán forgatott alkotásnak a cselekménye. Az ötvenes évek elején vagyunk. Közismert, hogy ekkortájt megmerevedtek a politikai frentok és meglehetősen feszült volt a helyzet az országban. A „ki kit győz le” kérdése ugyan eldőlt, s a szocializmus alapjainak lerakása megkezdődött, az osztályharcban azonban felforrósodtak az indulatok. A lényeges problémák megoldásában és a napi — kisebb jelentőségű — feladatok meghatározásában gyakran prakticista tényezők érvényesültek. Noha új — minden korábbinál igazságosabb — világot kezdtünk építeni, a „szempontok” olykorolykor valósággal agyonnyomták az embert. A nyugati határszélen —, ahol A ménesgazda cselekménye kibontakozik — a lehető legélesebben elválnak egymástól a pozitív és negatív erők. A méntelepen egykori horthysta tisztek és altisztek a szakemberek. Szeretik a munkájukat és nyíltan eszük ágában sincs szabotálni. De azt nem rejtik véka alá, hogy nem szimpatizálnak a népi demokratikus rendszerrel. Vezetőnek egy tapasztalatlan fiatalembert neveznek ki a telepre: Busó Janit, a parasztkádert. Tűz és víz nem fér össze egymással: Busó Jani és beosztottjai sehogyan sem értenek szót. Az ideológiai és szemléletbeli ellentétekből adódó súrlódások, sőt összetűzések szinte mindennapossá válnak. Látszólag egyszerű és feloldhatatlan az ellentmondás. Az egyik póluson a levi- tézlett rend szekértolói, akik ott ártanak, ahol csak tudnak. A másikon egy tisztességes ember, elkötelezett kommunista. Közös nevező lehetetlen. Valójában sokkal bonyolultabb az alapképlet. Kovács —, mint Gáli is a regényben — tartózkodik a fekete-fehér sémáitól. Bazsi, Ághy és a többiek — a volt katonák — a lótenyésztés kiváló mesterei, munkájuk szerelmesei. Nem hitvány személyiségek és nem nem is ördögszarvakat viselő ellenségek. Viselkedésüket osztályhelyzetük határozza meg, ez motiválja reakciós szemléletüket, de bizonyos értékeket nem vitathatunk el tőlük. Ugyanakkor Busó Jani sincs jellemszeplők híján — arról nem is beszélve, hogy a fogós feladat végrehajtására többszöri nekirugaszkodás ellenére képtelen. Utasításai időnként meggondolatlanok, bizalmatlansága csak fokozza a légkör elmérgesedését. Pedig a két AZ tábor tagjai megpróbálnak közeledni egymáshoz. A ménesgazda többször — erélyesen — felemeli szavát a túlkapások ellen, melyek embereit sújtják és Bazsiék egy-két gesztusa is a permanens gyűlölködés feladását sejteti. Aztán mégis bekövetkezik a tragédia. A telepet felszámolják. Jani — a kétségbeesettek tehetetlenségével — szeretné menteni, ami menthető. Visszatér a felbolygatott darázsfészekbe, ahol gyilkos kés fogadja. A ménesgazda „sztorijának” ez csak az egyik vonulata. Nagy szerepe van Busó Jani kételyeinek és cselekvéseinek formálódásában, a háttérnek, a közvetlen környezetnek és — nem utolsósorban — a szomszédos termelőszövetkezet életének. Ott egyébként a ménesgazda bátyja az elnök, s neki sincs könnyű dolga, noha országgyűlési képviselőnek választották. Kovács András érzékletesen ábrázolja az akkori időket, s egész sereg olyan problémával foglalkozik, mely az „akkor és ott” levegőjét árasztja magából. Felsorolok néhányat az exponált kérdések közül. A gyötrő bizonytalanság még azokat is fenyegette, akik a szocialista hatalmat fenntartás nélkül támogatták. Nem volt összhang ideális vezetők és vezetettek között. Az intézkedésekből hiányzott a „hosszú távra tervezés” felelőssége. A film — eltérően a korábbi Kovács András-művek- től, például a Falaktól, A magyar ugarontól, a Stafétától — elsősorban a látvány sűrű kontrasztjaira épül, noha ezúttal sem kevés a verbális közlés. A jelenetek — operatőr: Koltai Lajos — hitelesen támasztják fel az ötvenes évek elejének atmoszféráját. A nyelv sokkoló, már-már naturalisztikus (a lovak élethalálharca, a kutyák kiirtása). A ménesgazda legjobb képsorai az emberi kétséget, a oe- csületes szándék és a külső körülmények között feszülő ellentéteket jelenítik meg (Busó Jani meghasonlása, illetve összeroppanása). Jó a horthysta tábor figuráinak jellemzése, bár nem minden figurának él igazán a karaktere (ez a megállapítás a kissé elmosódó női hősökre is vonatkoztatható). Néhány epizódban — a mindvégig komor hangvétel ellenére — oldottabb színek is felcsillannak (ilyen a parlamenti beszélgetés, melynek funkcióját vitathatónak érzem). Kitűnő a színészi együttes — s ami Kovácsot dicséri: sok az ismeretlen a szerepek megformálói között. Nekik is részük van abban, hogy A ménesgazda a magyar filmművészet jó hagyományait folytatja. Politikus indíttatású, analitikus mélységű, irodalmi alapanyagból merítő alkotás született, alkalmasint 1978. egyik legjelentősebb filmje. — S. I.- — | 4 NÓGiíAD — 1978. november 4., szombat
