Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
Zalai faragó pásztor A régi pásztorélet szokásai - szerint Széni Györgykor hajtották ki a nyájat, s Szent Mihálykor terelték be. Elmúlt már szeptember vége, Mihály napja, de a mai pásztorok nem alkalmazkodnak ilyen pontosan az időjárás változását a hajdan még töb- bé-kevésbé pontosan jelző névnapokhoz. Lehet, hogy Tőke Imre zalai juhász is ott' legel- ti negyvenhét juhát a nagytiiaji dombokon, mint ezelőtt hosszú éveken át, de lehet, hogy feladja nyugalmát, szabad óráit, s már nem legeltetés közben fogja kezébe a hársfagyökeret, fűzfát, szilvát, almát, diógyöke- ret, somot, s farag a maga örömére karnpós botot, ostornyelet, szobrot, hanem s hovatovább a pásztorfaragást gyűjtők kapzsiságát kielégítően. A Vas megyei Alsóújlakon, 1927. november 4-én született Tőke Imre, s farag már több mint húsz esztendeje. Nem tanulta senkitől, pásztorkodás közben faragott, előbb botot, szipkát, s aztán fejet és teljes alakot. Bojtárkodott disznópásztor mellett, s volt gulyás a „pógároknál”. 1943- ban került Somogyba, Erzsé- betpusztára. Ez hát az élete? Gyenge a tüdeje, de vidáman furulyái, eljár a szombathelyi művelődési húz szakkörébe, s első díjat kapott a megyei díszítőművészeti kiállításon Egerben, Szombathelyen. Meghívták a nyíregyházai országos népművészeti kiállításra, találkoztunk vele a munkásmozgalmi intézetben trendezett „Élő Népművészet” című kiállításon, s a kecskeméti példásan szép naiv művészek múzeumában külön tárlóban láthatjuk munkáit. Ez hát az élete. Ha megfárad, hazamegy pihenni kicsi házába, Nagytilajra, míg felesége őrzi a birkát megértéssel és türelemmel. Kívánjuk, ne akarjon megszabadulni ezektől a szelíd jószágoktól. Maga sem akar, dehát oly nehéz dönteni a csábító siker és a szerényebb valóság között. Megélhetne persze százszorta jobban, de a jó élet éppen azt venné tőle zálogul, ami művészetének értéke. Pásztorbotjai múzeumaink legszebb karnpós botjaival vetekednek. A kosfej, rajtuk a bot nyakának a faragó neve írásha oltott ornamentikával, s a pörgekalapos pásztorfejjel a népi szobrászat remeke. „Magvetője” a nyakán megkötött kötővel, s ostornyelei a mai szobrászat negatív tereinek térformáló erejét kihasználó lehetőségeivel egytől egyig valóságos plasztikák, szobrász! értékű alkotások. Tőke Imre ma még azMagvető zal a tiszta szemlélettel nyúl a kombájn kaszájából készített bicskával a fához, mint a Kapoli Antalok, Berze Janik, Lengyel Józsefek tették. Kiss Sándor szobrászművészünk, aki azon a tájon éli pihenőóráit, s most éppen a budapesti Csók Galériában volt kiállítása, feleségével, Lessenyei Mártával, egyszer Corpust kért tőle. Remekművet adott neki Tőke Imre, ott találjuk műterme legbecsesebb értékei között, Gauguin útmenti keresztjét, a nagy francia festő, Rounalt szenvedőit, a középkor faragóit tudnánk csak mellé helyezni. Pásztorfaragás? Szobrászat! — felelhetnénk rá. Mai szobrászatunk küzd az élményekért, a megKampős bot fogalmazható emberi tartalomért. Tőke Imrének kifogyhatatlan tára van belőle, s készségei is, hogy megfogalmazza, kifejezze. Tekintsük hát faragó szobrásznak, s ne szorítsuk le valamiféle régen elavult értékrendszer szerint a „művészkedő magyar pásztorok” közé. Kevés pásztor farag, így nő a megbecsülése teremtő munkájuknak. Nem „művészkedés” ez, de épp oly teljes értékű művészet: naivabb, közvetlenebb nyelven, az alkotó belső látását kifejezően, mint minden más térformálónak,. szobrászatnak mondott alkotás. Becsüljük meg ezt a művészetet, amíg ki nem hal egészen. Koczogh Ákos A hanglemezgyártás kulisszatitkai * Minősésellenörzés — ajakrúzzsal Rendkívül bonyolult, sok száz munkafázis egymásba kapcsolódó láncolatából áll a hanglemezgyártás. A hangokat magába fogadó és reprodukáló bakelitkorong készítésének minden mozzanatát csak e „mesterség” sokoldalúan képzett szakemberei tekinthetik át. A kívülálló, végső soron a vásárló csak egyre figyel: amikor lemezjátszójával életre kelti a hangokat, nem támadnak-e a műtől idegen, surrogó, kattogó zajok, hogy a felcsendülő ének, a megszólaló zene harmóniája kristálytiszta-e. Ha ritkán is, de előfordul, hogy a vételre kínált lemez nem kifogástalan. Apró recs- csenések, fátyolos, vagy torzuló tónusok rontják a műélvezetet. A szakmabeli ilyenkor tudja: a gyártásfolyamatból kimaradt egy fontos művelet, nevezetesen egy több évszázados szépítő szer használata. A végtermékkészítést, a lemezpréselést megelőző ellenőrök — szakkifejezéssel gravírozok — egyik legfontosabb munkaeszköze ugyanis a rúzs. Ezzel a hagyományos kozmetikai készítménnyel jelölik meg a matricán a próbalejátszáskor felfedezett hiba helyét. A matrica tudniillik nem más, mint maga az anyalemez, amiről a végtermékre sorozatban préselik át a sűrű spirálban futó barázdákat. Ahol anyagfölösleg, például, mikroszkopikus nagyságú cso- mócska kerül a barázdák közé, ott nyomban kattan, recs- csen a hang. Ezt a hibaforrást jelölik meg a gravírozok és azért rúzzsal, mert ez szemcsementes, ezredmilliméter- nyi karcolást sem ejt a roppant kényes felületen, a hangbarázdákat nem sérti meg. A rúzson kívül természetesen sok más munkaeszköz alkotja még a gravírozók műszerarzenálját. A legfontosabb maga az ember. A minőségellenőrzőnek kifogástalanul éles hallásúnak kell lennie, figyelme csak munkájára összpontosulhat. Ezenkívül tontos követelmény még az ügyesség, ahogy mondják, sebész finomságú ujjak szükségesek ehhez a feladathoz. Acéltűk, vékony pengéjű kések, nagyítók, speciális szerszámok. Ahol rúzsfolt pi- roslik, . az ezüstösen csillogó anyalemezen,, ott bevetésre kerülnek ezek az eszközök. A „műtét” néha csak egy-egy pillanat csupán, de gyakori, hogy öt percig is el kell „játszadozni” a mikrovilág hangbarázdái között. Zárka, zavarokkal Dicséretes, szép törekvésként érvényesült a televízióban a közeli napokban vetített film, amely valóságos történések feldolgozásával igyekezett emléket állítani a magyar kommunista mozgalom hatvanéves harcának. A Zárka című tévéfilm tulajdonképpen „második generációs” feldolgozása a megtörtént valóságnak, egy második világháború idején működött illegális, antifasiszta csoport harcának, küzdelmeinek, lebukásának. A német megszállás idején valóban működő csoport életéről eredetileg — első feldolgozásként — Hollós Ervin írt dokumentumregényt. A tévéfilm a regény alapján készült, s ily módon valóban többszöri áttétele annak, ami történt a negyvenes évek idején, az illegalitás nehéz éveiben. A tévéfilmet rangos gárda készítette: Hámori Ottó forgatókönyvét, segítőtársaival együtt, sok fiatal színész közreműködésével Rényi Tamás formálta élvezetes, érdekes- izgalmas televíziós alkotássá. A történet vezetése végig megfelelő ütemben, kellő bonyolítással valósult meg ebben a filmben is, csakúgy, mint Rényi Tamás más alkotásában. Maga a történet a Margit körúti katonai börtön II. emeleti, 73-as számú — tehát feltehetően valóban létező, de mindenképpen „azonosított” helyen — játszódik. A zárkában együtt vár sorsára a kisstílű vagány, a katonaszökevény, a feketézéssel foglalkozó szállodás és a kommunista párt néhány lebukott vezetője, a kettős illegalitásban lelepleződött kommunista vezető. Aki „hibát követett el” amikor az ellenállásból részt vállaló, ugyancsak lebukott és azonos zárkába került mozgalom vezetőjével nem vette fel a kapcsolatot. Akkor, amikor még lehetett. Amikor még mindketten és csoportjaik is, külön-külön ugyan, de szabadon, mély illegalitásban harcoltak. A tévéfilm célja elsősorban az lehetett, hogy bemutassa: volt ellenállás a fasiszta rémuralommal szemben, létezett az az erő, amely a sorozatos lebukások ellenére is, mindenkor talpra tudta állítani a mozgalmat. Akkor is, amikor a legsúlyosabb vérveszteségek érték, s hogy létezett egy másik, ma úgy mondanánk — népfrontos erő is, amely hasonló célokért küzdött, mint a kétszeresen is illegalitásba kényszert tett kommunista- mozgalom. Aztán megmutatta azt is, hogy az államapparátus milyen nagy erőkkel volt kénytelen küzdeni az antifa- , siszták ellen. S végül, az illegalitás, a földalatti harc mi- néműségének bemutatását, a harc módszereinek, veszélyeinek, a konspiráció buktatóinak felmutatására is vállalkozott. Ha meggondoljuk — talán túlságosan is sok mindenre, bár kétségtelenül mindez szorosan összefügg a témával: az illegális harc megmutatásával. Ilyen harc, ilyen csoport valóban létezett. S kétségtelenül a legeredményesebbek közül való volt azok közül, amelyek abban a korban működtek. A történetben végül nem sikerül felvenni a kapcsolatokat, félreértések, körülmények szülte gondok nehezítették, tették lehetetlenné a két csoport összekapcsolódását, még eredményesebb harcát. S ez a kapcsolat már csak a zárkában valósulhat meg, akkor tisztázhatják a félreértéseket. Elsősorban azért, mert valóban létező, csoportról, valóban ismert illegális harcról szól a regény, és a belőle készült tévéfilm — szükséges megjegyezni, hogy néhány filmbeli következetlenség sokat rontott a történet hitelén. A helyenként bosszantó „kis zavarok” éppen az ellenkező hatáshoz vezették a nézőt, mint amit a film alkotói elérni szerettek volna. Apró következetlenségek nem zavarják igazán az embert, ha egy másfajta történetről van szó, s ha a cél nem kimondottan az, hogy az illegalitás, a konspiráció „természetrajzát” adják meg. Itt azonban különös hangsúlyt kapott minden ilyen „kis következetlenség”. Minden, ami a logikának és a konspirációnak is ellent mondott. Kugliparti — mint fedőtevékenység! — alatt beszélni meg a harcot, s közben rendezőként nem is gondolni arra, hogy a fedett pálya végén ki állítja a babákat (!) kifejezetten lebukáshoz vezethet. Vagyis az állítófiúról nem vett tudomást — nem a konspiráló ellenállók, a rendező. Konzervdobozba szerelt robbanóanyaggal egy egész német szakaszt leteríteni és aztán a fegyverzetükkel elkarikázni kerékpáron, ugyancsak a nehezen hihető dolgok közé tartozik. S ha már egyszer a Margit körút a főhelyszín, nüt keresnek a főváros utcáin a csendőrök, akik köztudottan, főként vidéken tevékenykedtek? Sorolni hosszasan lehetne ezeket a zavarokat, helyette inkább néhány igazán, jó alakítást nyújtó színész nevét érdemes leírni: Gáti Oszkár, akire erősen „rájátszot- ták” maszkkal, jelmezzel, hogy ő a magyar Belmondó, Szirtes Ági, Koncz Gábor, Bencze Ferenc, aki nélkül mai magyar film már nem készülhet (?), Tomanek Gábor, Bujtor István — és sokan mások. <T. Pataki) HaM Irta: Dobrin Dobrev A legfontosabb az első lépést — mondták nekem. Megtettem az első lépést — Az a fontos, hogy milyen úton indulsz el! — tanácsolták. Kiválasztottam az utat. — De miért fordítasz nekünk hátat? — vontak kérdőre. Ekkor arccal feléjük dúltam. for— Szembeszállsz — kérdezték. A dorogi hanglemezgyárban — ahol ellestük a szakma sajátos kulisszatitkait — öt gravírozó ügyel a hangok tisztaságára. Napi „rúzsfogyasztá- suktól”, precizitásuktól nem kevesebb függ, mint az innen kikerülő lemezek hazai és i saját véleményed! világpiaci sikere. velünk?! — Dehát akkor, hogyan kell viselkednem? — Óh, hiszen neked nincs Ráb Erzsébet (Ford: Lipcsey Lászlódé) NÓGRÁD — 1978. november 28., kedd Mai tévcaj aulaiunk Az új iskolam 21.35: FILMSZEM. csehszloRészleles gépzongorára” című vák játékfilmről. A film világából ebben a beszámolót, filmrészleteket és hónapban is gazdag összeáll!- vitát láthatnak a veszprémi tást kínál a „Filmszem”. A szocialista országok katonai néhány nappal ezelőtt bemu- filmstúdióinak IX. filmfeszti- tatott „Egyszeregy” című új váljáról. A régi filmek műso- magyar játékfilm kapcsán rán ezúttal az 1914-ben re.i- eszmecserét hallhatnak ar- dezett „Pufi cipőt vesz” cí- ról, hogy hová lett a „magyar rnű némafilmet sugározza a filmvígjáték?” Bemutatjuk a televízió Kabos Gyula fősze- „Kinopanorámát”, a Filmszem replésével. A zongoránál Tóth moszkvai testvérműsorát. János szolgáltatja a zenét, ikiMajd Elbert János jegyezetét nek régi filmvetítőkből álló hallhatják a nemrégiben ná- múzeumáról egy riportban is lünk is bemutatott „Etűdök szó esik majd. Csehszlovákiában új iskola- rendszer kidolgozásán fáradoznak. A tudományos-műszaki forradalomnak, a társadalom átalakulásának jobban megfelelő iskolamodell tanterveit prágai és pozsonyi pedagógiai kutatóintézetek dolgozták ki, gyakorlati kipróbálása több kísérleti iskolában folyik. Az új típusú oktatás alapjait már az óvodában lerakják. A prágai kísérleti óvodában naponta kétszer 30 percet fordítanak az úgynevezett intenzív oktatásra. A cél, hogy a mozgás, a játékos torna mellett az értelmi, nyelvi, esztétikai és a munkára nevelést, valamint a matematikai gondolkodás elemeinek az elsajátítását segítse. Mindezt úgy igyekeznek megoldani a kísérleti óvodában, hogy a gyermekek ne fáradjanak el, hanem játékosan, képzelőerejükre hatva, nyissanak számukra kapukat a majdani ismeretek elsajátításához. Az „addig kell hajlítani a vesszőt, amíg fiatal” elv megvalósításán fáradoznak a kísérleti iskolamodell következő fokozatán, a kilenc osztályos általános iskola alsó és felső tagozatában is. A cél ugyanaz, mint korábban: jó ismeretekkel felfegyverezni a gyermekeket és ugyanakkor elősegíteni gyermeki személyiségük kifejlődését. Ami azonban a korábbi iskolához képest eltérő, az emlékezet mechanizmusának a tökéletesítése helyett, ami gyakran kívülről megtanulásban merült csak ki, itt az intellektuális képességek kifejlesztésére. helyezik a hangsúlyt. Ebben az új iskolában is vannak tankönyvek, szövegek, részletesen körülírják, ismertetik az egyes témaköröket, de amennyire csak lehet, önálló tevékenységre nevelik a fiatalokat. A gyermek itt nem kap mindenre osztályzatot, amit elmond vagy leír, mert nem az osztályzat elnyerése, hanem a tananyag elsajátítása a cél. A kísérleti iskola pedagógusainak az a véleménye, hogy gyakran többet ér a dicséret, a buzdítás, a pedagógusnak az érdeklődése, mint az osztályzás. Természetesen, erre is sor kerül később, de csak akkor, am.- kor a tananyag egésze megfelelő magyarázat, gyakorlat, megértetés után mindenkinek a sajátja már. A tananyag-elsajátíttatás új módszerének jó példája az iskolamodell következő fokozata, a prágai kísérleti gimnázium. Ha itt a tantermekbe, audiovizuális szobákba, laboratóriumokba belépünk, szinte kutatóintézetben vagy ipari üzemben érezhetjük magunkat. A kísérleti gimnázium a négy év során általános politechnikai képzést nyújt az itt tanuló diáknak, ugyanakkor a szakképzettség alapjait is megadja. A hagyományos társadalom- és természettudományi, nyelvi tantárgyak mellett sok fakultatív tárgy is szerepel. Érdekes és fontos az új iskolamodellben, hogy nemcsak önálló gondolkodásra, a műszaki ismeretek önálló elsajátítására serkenti a diákokat, hanem a közéletben, a politikai életben való aktív részvételre is; ez szintén benne szerepel a tantervben. Az új csehszlovák iskolamodell, amely szoros kapcsolatot teremt az élettel, a szocialista társadalomban colyó sokfajta tevékenységgel és e társadalom céljaival, már ebben a kísérleti stádiumban jó eredménnyel biztat.
