Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

A barátság útja Kilométeres karácsonyfa — mázsaszámra beigli Ünnep Lenin tarádban Az utolsó napok Koszorúzás a Piszkarevi hősi temetőben. (Fotó: Kulcsár) A Moscow News című an­gol nyelvű hetilap •— 1930- tól adják ki — közölt« *z ide­genforgalmi hírek között, hogy ebben az évben több, mint 8 OOO külföldi látogató érke­zett Moszkvába a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójának ünnepségé­re. Több barátságvonat jött Lengyelországból, Csehszlová­kiából, az NDK-ból. A Nógrádból indult barát­ságvonat november 7-én a forradalom bölcsőjébe, Lenin- grádba érkezett. Utasait az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a város dolgozóival együtt ünnepelhették a forra­dalom 61. évfordulóját, részt vehettek a november 7-i ün­nepségen. Ez a résztvétel a barátság­vonat valamennyi utasának emlékezetes marad. A lenin- grádi dolgozók felvonulását önfeledt öröm, hatalmas lel­kesedés jellemezte, amely a magyar delegáció valamennyi tagjára is átragadt, s tetőzött, amikor a Palota téren külön köszöntötték a magyar dolgo­zókat képviselő felvonulókat. A több órán át tartó felejt­hetetlen felvonulás a Néva- sugárúton, a pompázatos Nyevszkij proszpekten zajlott, a Palota téri dísztribüh előtt tetőzött. Az ünnep estéién pedig Néva-parti szállodánk felső emeletéről gyönyörköd­tek sokan a tűzijátékban. Ezernyi színes rakéta világí­totta be 1978. november 7-én is a leningrádi estét, méltó záróakkordjaként az ünnep­nek. Pár nap múlva „fogadta” a barátságvonat utasait a Né- ván horgonyzó Aurora cirká­ló, orrában a jeladó ágyúval. Csöve körül sirályok röppen­tek ide-oda, a béke képét nyújtva az embereknek. Le- ningrádnak minden épületét ismeri az is, aki még nem járt a városban, a Téli Palotát, a Szmolnijt. Látni mindezt, mintegy a történelemmel való találkozással ér fel. A város műkincsei, műemlé­kei világhíresek. A Nagy Pé­ter cár által 1703-ban alapí­tott város' központi magja, a Péter-Pál-erőd, ezen belül a Péter-Pál-katedrális, a Téli Palota, az Ermitázs, az Admi- .ralitás épülete, az I zsák-szé­kesegyház, vagy Petrodvorec és Puskin felbecsülhetetlen ér­tékűek. Ennek megfelelően óvják őket. Észak Velencéjé­nek is szokás nevezni a Szov­jetunió második legnagyobb városát, s méltán, hiszen 110 szigetre épült, csaknem 700 hídja van. A szépségen túl, azonban a megpróbáltatásokból is kiju­tott a város lakóinál?. A blo­kád 900 napjáról mindenki hallott, vagy olvashatott róla. Azt is tudjuk, a Hős város címet elsőként kapta meg. Méltán. Lakóinak hősiessége a legszebb emberi példák kö­zé tartozik a történelemben. A szörnyű blokád, amelyet a fasiszta csapatok vontak a város köré 1941-től 1944-ig tartott. Hogy mit jelenthetett, azt talán leginkább a Piszkarevi temetőben érteni meg, ahol végeláthatatlanul nyúlnak el a blokád hősi halottainak sírmezői. Az éhség, a fagy, a bombázások, a harcok kö­vetkeztében mintegy hatszáz­ezren pusztultak el a város­ban, köztük igen sok asszony és gyermek. A barátság­vonat valamennyi utasa meg­rendültén állt, s a koszorúzá­son néma tiszteletadással adó­zott a hősöknek. Az emléke­zés gránitfalán Olga Bergholz szavai: „Itt nyugszanak a le- ningrádiak. A város lakói, férfiak, nők. gyerekek, mel­lettük vöröskatonák. Életük­kel védelmezték Leningrádot, a forradalom bölcsőjét. Olyan sokan vannak a gránit örök védelme alatt, hogy drága nevüket itt felsorolni nem le­het. De tudd meg — aki eze­ket a köveket nézed —, sen­kiről sem feledkeztünk meg, és semmit sem felejtünk el...” A fal előtt a Haza Anyács­ka, R. K. Taurit alkotása. Szomorú arc. Ez a temető 26 hektár területű. Leningrád a blokád után gyorsan talpra állt, napiaink- ban is folvamatosan épül, új városgyűrűt vonhak a régi köré. A szigetekre épült vá­ros élni tud, vitalitása is em­lékezetes az ide látogatónak. (tóth e.) 4 NÓGRÁD - 1978. november 26., vasárnap { MÉG NÉHÁNY NAP és eldördülnek a képzeletbeli startpisztolyok, megkezdődik az a nagy versenyfutás, amit talán ünnepi váltónak nevez­hetnénk a narancsért, a mák­ért, a csokimikulásért, sza­loncukorért és karácsonyfá­ért, szilveszterre virsliért. A neheze az idén is a háziasz- szonyokra vár, de lesz tenni­valójuk a „segélycsapatok­nak” : bevásárlókorú gyere­keknek, férjeknek, szülőknek is. Mi jut a bevásárló szaty­rokba, ez után nyomozva ér­deklődtünk a megye kereske­delmi és vendéglátó vállalatai­nál. A Pest, Komárom, Nógrád megyei FÜSZÉRT salgótarjá­ni nagy fiókjától megtudtuk, hogy 140 mázsát tesz ki a cso­koládé Télapó-figurák ‘súlya, melyek 95 százalékban már a megye boltjaiban kelletik magukat, már amelyik még nem talált gazdára. Ami a karácsonyfára valót illeti, 700 mázsa szaloncukor szállítása folyik, ezt december 15-ig szeretnék befejezni. Déligyü­mölcsök tekintetében a cit­romellátás folyamatos, grape- fruitból is ki tudják elégíte­ni az igényeket, megindult a banán szállítása, december elején, illetve karácsony táján pedig megjelenik a narancs. Az elmúlt esztendőben azok számára, akik a házi beiglit jobban kedvelik a készen ■ vettnél, gondot jelentett a mák beszerzése. Az idén ez sem okoz nehézséget, jut minden család asztalára, akár a te­kercsbe, akár mákos gubóhoz.- És ha már a beiglinél tar­tunk, a Nógrád megyei Ven­déglátó Vállalat 20 mázsát készít, s a mákost olcsóbban adja mint az elmúlt évben. Emellett 200 ezer egyéb süte­ményt, 10—12 ezer tortakari­kát készítenek és hoznak for­galomba az ünnepek előtt, hogy félkész és késztermékek­kel megkönnyítsék a háziasz- szonyok gondját. Az eszpresz- szókban megindul a csokolá­déáru és a szaloncukor árusí­tása. Több ezer ajándékcso­magot is összeállítottak. A megyében hat helyen tarta­nak az ünnepek előtt cukrász­sütemény-vásárokat. SZILVESZTERRE KÉSZÜL­VE, húsz helyen kívánnak ze­nés óév búcsúztatót rendez­ni, a tombolasorsolásokon 25 malac találhat gazdára és 30 kerül ugyanezen a napon sü­tőbe, hogy ropogós pecsenye­ként díszítse az asztalt. Aki szereti a korhelylevest fo­gyaszthat, és a szilveszter éj­jelén hagyományos virsliből is beszerzett eleget a vállalat. A Nógrád megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat 90 mázsa virslivel készül szil­veszterre, de — valószínűleg — szeretnének már ott tarta­ni, hisz addig még meleg na­pok várnak a dolgozó gárdá­ra. A boltokban megkezdő­dött a Télapó-vásár, több mint 15 ezer piros csomag össze­állítása folyik jelenleg is, a polcok roskadoznak a szalon­cukortól, van csokoládés és konzum, csokoládés függelék­ből több mint 5 tonna díszít­heti a nógrádiak fenyőfáit. Ami a fákat illeti, a vállalat 8 ezer folyómétemyit ren­delt, részben az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ságtól, részben pedig a koráb­bi évek minőségi kifogásait figyelembe véve, a Mátravi- déki Erdőgazdaság szilvásvá­rad! erdészetétől, ahonnan 2 méteres bükki fenyő érkezik. Fákat a ZÖLDÉRT is forga­lomba hoz, közel 8 és fél ezer darabot, ugyancsak két forrásból, a megyéből, illetve Szombathely környékéről származókat. Reméljük, hogy a múlt évihez képest mennyi­ségileg és minőségileg is na­gyobb lesz a választék. A .fe­nyőfavásárokra december 10-e után kerül sor. Salgótar­jánban a központban, üzen kí­vül Balassagyarmaton, Nagy- bátonybau és Kisterenvéu, to­vábbá a korábbi években megszokott többi helyen is válogathatnak a szülők. A kereskedelmi szakembe­rek az utóbbi időben megfi­gyelték, hogy a hét végeken igen nagy a zsúfoltság az áru- dákban, amit még a szükség esetén „bevetett” erősítéssel sem tudnak mindig zökkenő- mentesen lebonyolítani. Ezért a vásárlóközönségnek javasol­ják, hogy amennyiben idejét,' energiáját kímélni akarja, a nagyobb bevásárlásokat a hét első három napján bonyolítsa le. TERMÉSZETESEN hemcsak a kereskedelem, a vendéglá­tás, hanem a posta és a szol­gáltatások is kemény napok elé néznek. Az ő felkészülé­sükről a jövő héten számo­lunk be. — g. — Apró falvak, kis községek Divat? Korántsem. Az élet alakította kényszerűség, hogy egyre többször kerülnek szó­ba az apró falvak, kis közsé­gek. Családok ezrei élnek olyan településeken, ahol a kultúrát az italbolt, az ellá­tást és a szolgáltatást aprócs­ka vegyesbolt jelenti. Ha pe­dig komolyabb dolgokat sze­retnének vásárolni, utazniok kell ötven, vagy száz kilomé­tert. Az emberek mégis ragasz­kodnak a falujukhoz. Az egyik községben panaszkod­tak, nincs bekötőút, tavasz­tól őszig nehezen járható a meglevő. Az illetékesek elma­gyarázták, hogy utat építeni drága mulatság, egyébként is kevés család él a községben. Aztán javasolták, költözzenek be a közeli másik faluba, ak­kor majd lesz jó útjuk. A válasz mindenkit meghökken­tett. „Nem megyünk”... mondták. Itt élt már a nagy­apjuk, az édesapjuk, édes­anyjuk, nekik is nagyon jó. Való igazság. Jó néhány év­vel ezelőtt általánosan elfoga­dott nézetként hangzott, el­néptelenednek majd a kis te­lepülések, megszűnnek a ta­nyák. Az élet ennek ponto­san az ellenkezőjét bizonyí­totta. Nem szűnnek meg. Sőt mi több, a kisközségekben a fiatal házaspárok kétszintes, több szobás, kényelmes háza­kat építenek. Közel a szülők­höz, a rokonokhoz. Munkahe­lyükre busszal járnak, miért hagynák hát ott a szülőfalu­jukat? Élnek tehát családok ezek­ben a községekben. Nógrád megyében például az összla­kosság huszonöt százaléka. Ez több mint ötvenezer embert jelent. A körülmények mégis má­sok, mint a nagyobb helye­ken, hogy a városokról már ne is beszéljünk, önmagából adódik a tennivaló. Az itt lakó családoknak az életét könnyebbé és kényelmesebbé kell tenni. Amennyire igaz, hogy nem lehet egy háromszáz, vagy öt­száz lakosú faluban szaküzle­tet, ABC-áruházat,' nagy mű­velődési házat, vagy mozit építeni, annyira szükséges, hogy az alapvető, jó ellátást biztosítsák azok, akiknek ez a kötelességük. Mert nem szabad megengedni, hogy a tejet, vagy a kenyeret csak délután, vagy estefelé kap­ják meg. Hogy ötször oda­menjenek a bolthoz megnéz­ni, jött-e már a szállító ko­csi. A jó lakóhelyi közérzethez hozzátartozik, hogy a társ­községekben élő családok kö­rülményei megfelelőek legye­nek. Garábon mondjuk ugyanolyan feltételeket nem lehet teremteni, mint Pásztón. Erre nincs is szükség, pénz sem. De ezekben a községek­ben legyen mondjuk mozgó­bolt, amely helybe viszi a leg­fontosabb vásárolnivalókat. Az is megoldható, hogy egy hűtőszekrényért, szivattyúért ne a járási székhelyre, vagy a távol eső városba kelljen utazni. Ha a kis boltokban is lesz elegendő hűtőszekrény, a boltosok nem félnek több tejet, tejterméket rendelni, el­áll a hentesáru is. És szolgáltatni is kell. Nem olyan GELKA-szervizzel, mint Salgótarjánban, vagy Balassa­gyarmaton. De a lehetőségek­hez képest elfogadhatóan és biztonságosan. Ha ezek az emberek tudják, mikor jön a Patyolat, a GELKA, vagy bármilyen más javító cég gépkocsija, ha biztonságosan számíthatnak rá, akkor igény­be is veszik. A kisközségek, — társközsé­gek is — döntő többségében egyedül a népfrontbizottságok formálják a közéletet. A ta­nács a székhelyközségben van, 21.45: Schubertiáda. Az elmúlt században a schu- bertiádák egy meghatározott baráti kör, — és persze a nagy osztrák zeneszerző köz­vetlen részvételét —, össze­jöveteleit jelentették. Zené­szek, énekesek és irodalmá­rok mellett társaságbeli zene­rajongó hölgyek és ural? jöt­tek össze egy kis csevegésre és persze zenélgetésre is, amelyet aztán egy közeli ká­véházban folvtattak. Mintha a régmúlt támadna fel most valamennyi tradíciójával, a az iskolákat körzetesítették; az orvos hetenként egyszer vagy kétszer rendel... Tevékenykedjenek hát jobban a népfrontbizottságok. Vonják be az embereket az ügyek intézésébe. Ne úgy, hogy ismertessék velük a ha­tározatokat, hanem olyan mó­don, hogy először a vélemé­nyüket, javaslatukat, taná­csaikat kérjék. Ezek alapján készüljenek a tervek. Így az emberek jobban magukénak érzik. Az emberek tájékoztatása ma már elengedhetetlen. Ez alapigazság. De nemcsak ar­ról kívánnak tudni, hogy mi van Iránban, Franciaország­ban vagy Lengyelországban. Ezeket az eseményeket úgy is közvetíti és kommentálja a te­levízió, a rádió. Ugyanilyen fontos, hogy ismerjék a ter­melőszövetkezet legközelebbi terveit. Azt, hogyan állnak a betakarítással, vetéssel, vagy milyen eredményeket ért el az üzem, ahol dolgoznak. Minden szervnek, mozga­lomnak, így a kisközségek népfrontbizottságainak is — az eddiginél sokkal többet kell magára vállalnia, gazdasági ügyeink ismertetéséből. Mert az is igazság, csak annyit le­het az asztalról levenni; amennyit ráteszünk. Kis községek, apró falvak.' Családok ezrei, akik tűrhető körülmények között kívánnak élni. És nem mindegy ho­gyan... Csatai Erzsébet határ innenső oldalán nem is olyan messze az eredeti szín­helytől, Bécstől. Szombathe­lyen a Sportpalotában ezúttal tévékamerák előtt lépnek fel az osztrák és magyar művé­szek az idei Schubert-év meg­ünneplésére. A közönségük azonban jóval nagyobb lesz, hiszen a képernyő révén min­den társadalmi réteghez el­jutnak Franz Schubert dalla­mai. Az osztrák zeneszerző 150 évvel ezelőtt halt meg é\ a schubertiádákkal róla era^ lékezünk. Mai tévéajánlatunk i

Next

/
Thumbnails
Contents