Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
Kiváló társadalmi munkások Kettős arckép Szátokról A VÁLLALÁS, vagy MÉG INKÁBB: a felvállalás kettős példája előtt állok meg- hatottan, ha csak belülről is, kívül ugyanis, a mai kor megváltozott igénye szerint, igyekszem a krónikás majdnem hideg tárgyilagosságát magamra erőltetni. Hogy kedves ez a tereskei, szátoki táj, máskor is elárultam, most mégis annak is örülök, hogy lám csak, miért is ne lenne kedves, amikor ilyen emberek lakják? Mint amilyen Vigyinszki Vendel és Kalcsó József. A szátoki kis iskola néptanítói, a legnemesebb értelemben, ha nem is a legkorszerűbb fogalmazásban. Ketten tesznek ki egy tanári kart. Ketten tesznek ki egy egész művelődési házat — ha sok éves együttmunkálkodásuk történetét nézzük — egy egiész könyvtárat, ketten jelentették a szátoki színjátszók (hej, de jó előadások is voltak azok!) kelesztőjét, szervezőjét, rendezőjét, példaképét. Ki tudná felsorolni, mi mindent még? Együtt dolgoznak a két tantermes kis iskolában, együtt éppen tizennyolc esztendeje, szomszédos termekben, ame- Ivekben tisztaság és meleg fény és az emberi felemelkedés-tudás az úr. Ahol harmincegy a létszám, s ahol a harminc-egynéhány tanuló több mint a fele egy hátrá- nvos helyzetű csoport, a cigányság gvermeke. Erre mondja az idősebb tanító, Kalcsó József: — Számukra az egyetlen út a felemelkedéshez az iskolán át vezet... Ö maga éppen a negyvenedik tanévet kezdte ugyanabban a községben. A pályán negyvenegy esztendeje dolgozik már, az első év Erdőtarcsán telt munkában, azóta 1938 óta, a szátoki gyerekeket tanítja. Tanította valamikor mai tanítótársát, Vigyinszki Vendelt is. öróla meg éppenhogy érdemes elmondani, amit Makrai István, a Tereskei községi közös Tanács — Szátok társközsége Tereskének — elnöke felsorolt, amikor arról kérdeztem, miért kapott Vigyinszki Vendel, szátoki tanító, november hetedike tiszteletére miniszteri kitüntetést? Kitüntetés, amelyet az idén először adományoztak kiváló társadalmi munkásoknak. FELSOROLNI IS HOSSZAS LENNE, mi mindent vállalt és végzett Vigyinszki Vendel csak a legutóbbi években is! Kalcsó Józseffel együtt szervezte egy időben a színjátszókat, de Józsi bácsi még a régi világban is vezetett színjátszó- kört Szátokon. Vigyinszki Vendel meg felvállalta a klub. könyvtárat, megtölti jó programmal, motorja a tanácstagi csoportnak Szátokon, amelynek ő a vezetője, tagja a tanács végrehajtó bizottságának, pártmunkát végez, de elnök- helyettes is itt, a közös tanácson. Aztán a cigányszármazású gyerekek megszállott patrónusa. Volt nem egy eset, amikor bizony részeg szülők keze közül szedte ki a gyereket, felöltöztette és kerékpáron elvitte az iskolába tanulni. Aztán van még valami: kettejükre mindenben és mindenkor számíthat a tanács. Ügy kiegészítik egymást, hogy abból húsz-negyven éve „csak” a köz húz hasznot. Vigyinszki Vendel kitüntetett társadalmi munkással a hideg irodában váltunk szót. Szabadkozik, nem fűtöttek be az irodában nem tudták, hogy ma még vendégük érkezik. Ahol két tanítóból áll az iskola, ott nem jut ember az irodába. Minek is fűtenének? De bent, a tantermekben, simogató meleg, és „iskolaszag” fogadja az embert. A krétának, tanszereknek olyan illatkeveréke, amelyet mindenki ismer, de amit lehetetlen elfogadhatóan kielemezni. Vigyinszki Vendel az egykori szátoki kisiskolás, mai tanító, Balassagyarmaton tanult, öt- venhétben végezte a féléves tanfolyamot, aztán egy ideig Dorogházán, majd 1960 óta szülőfalujában, első tanítómestere mellett tanítja a gyerekeket minden szépre és jóra: Azt mondja: — Lassan mi is továbbkerülünk innen. Itt ma már csak az alsósok tanulnak, a többiek Tereskén, a kastélyiskolában. Ketten vagyunk tanítók, a kis dolgokban néha kicsit vi- tatkozgatunk, a nagyokban meg mndig egyetértünk. Akármilyen kis község is Szátok, nagy dolgok, itteni mérettel mérve jelentős események itt is történnek. A tanítók megszervezték a közeli hegyekről a fagyalbokrok letelepítését, kiásását, elültetését a szátoki utcákba. Sokezer forintot takarítottak meg így! Hatodik órában külön is foglalkoznak a cigán'yszármazású gyerekekkel, de meg is látszik a haszna! Kalcsó József így emlékezik a kezdetekre: — Volt idő, amikor földbe vájt putrikból érkeztek ide a cigánygyerekek. És milyen ruházatban! Azoknak a fiai, lánya ülnek most a padban, s a megjelenésük is egészen más. Persze, gond ma is van bőven. Hasznosított A réztermelés hulladékanyagainak hasznosítására, hatékony éljárást dolgoztak ki bolgár mérnökök és kohászati szakemberek. Az öntés után kristályosodni kezdő salakot darabolják egészen addig, amíg a réz- és vasrészecskék a masszából kivárézhultadék laszthatók. A salakot ezután rézkoncentrátum kinyerésére készítik elő, a flotálás — úsztatás — során nedves mágneses kiválasztással elkülönítik a vaskoncentrátumot. Az új technológia enpek 'a salakanyagnak a sokoldalú hasznosítását teszi lehetővé. Színes asztrahán szőrme ' Az asztrahán műszőrmét az eddigi technológia alapján csupán fekete és kevert szí- ben tudták előállítani, a bolgár textilüzemekben. A szli- veni Szabi Dimitrov textilkombinátban kidolgozott új eljárás — a meglevő gépekbe beépített szerkezet segítségével — lehetővé teszi a műszőrme színezését. Sztara Zagorában az Albena Divatház már meg is kezdte az új színes szőrméből kabátok, kucsmák készítését. — öröm is — mondja Vigyinszki Vendel. — Olyan gyerekek, mint a most leszerelt Orsós Jóska és a testvérei, egyre többen vannak Szátokon is. Jó velük elbeszélgetni. HOGY AZ ÉRTELMES, SZÉP ÉLET, a szellemi előrehaladás nyomon követhető Szátokon — abban a két tanítónak, és segítő társainak munkája fényesedik. Tóth Nándornénak, a pártalapszer- vezet titkárának, Tóbiás Jánosnak, az MHSZ titkárának, Nagy Lászlónak, a kisegítő iskola dolgozójának, Boda Sándor boltvezetőnek, Vinczellér Márta vöröskeresztes titkárnak és a többieknek. Gyakran megtelik itt a klubkönyvtár és az iskolába szívesen jön a szátoki gyerek. Jó helyre került az a kitüntetés. T. Pataki László Tiprsmése!*' . ......... K inek a nyomában ? Húsz évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon a világhírű angol író, John Osborne regénye — Ottlik Géza fordí. tásában — a Dühöngő ifjúság; két évvel később a műből készült színházi adaptáció már az Emlékezz haraggal címet viselte; majd egy évtized elmúlásával ismét az eredeti magyar cím került a színlapokra. Apró momentumok ezek, mégis árulkodnak arról, hogy a fiatal korosztály megítélésekor, bizonyos időben még egy regényeim is szerepet játszhat, jóllehet az elmúlt két évtized alatt nagykorúvá lett egy nemzedék, változtak élet- és munkakörülményeink, a többi között megszületett az ifjúsági törvényünk is... a twistet a shake követte, a Beatlest, az ABBA, az öltönyviseletet a farmemadrágos korszak, a hosszú hajból újra rövid lett és így tovább.' Valami azonban ismét megmaradt: gyakran hallani manapság is, amint „dühöngő ifjúságinak titulálják a nehezen fékezhető, a világot „sarkaiból” kimozdítani vágyó, az ambí- ciódus és lendületes illuzórikus és kiábrándult fiatalságot. Egyszóval, ez a fellengzős szemlélet idestova két évezreden át még mindig burjánzik. Nemrégiben megyénk egyik nagyüzemének gazdasági vezetője, G. J. hűen illusztrálta ezt: — A minimális tiszteletet sem kapom meg a fiata’októl — mondotta nem kis dühvei —, pedig valósággal a szájukba rágom, mikor mit kell ten. n»’k, hogyan csinálják... De azért bocsásson meg a világ, bennem is felmegy a pumpa, ha azt látom, hogy egy harmadéves villanyszerelő ötszö. ri magyarázás után sem képes megmérni a feszültséget! Akkor minek tanul?! Menjen inkább kapálni, vagy tróge- rolni... Higgadtabb volt az az idős és köztiszteletben álló felszólaló. aki a vállalati ifjúsági parlamenten így vélekedett: — Szeretem a fiatalokat és tisztelem lelkesedésüket, mondhatom, ifjú barátaim is vannak. Mégis aggaszt, hogy figyelmen kívül hagyják azt az utat, amelyen mi haladtunk mai társadalmunk, jólétünk építése során. Mert kérdem én: annyira rossz úton jártunk, hogy nem méltó követésre? Szó sincs erről, sőt arról sem, hogy egy harmadéves tanuló ötszöri elmugvarázás után se tudjon feszültséget mérni, de néhány dologban azonban valami félreértés történt. Kezdjük talán az utóbbi \esettel, . nevezetesen azzal a logikai bukfenccel, mely szerint ..ha más úton járunk nem érünk célba”. Éppen az ellenkezője igaz: jia valakinek a nyomában megyünk, úgy követjük, akkor nem tudjuk megelőzni, márpedig e nélkül nincs fejlődés, haladás; nemzedékünk is „.. .szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái”. (Lenin összes Művei, 30. kötet, 218. oldal). Ez nem szentségtörés, nem az előző nemzedék történelmi tapasztalatainak a megtagadása, az elvetése —, hiszen csak mindezekre építve juthatunk tovább —, hanem a megváltozott körülményekhez, helyzethez történő idomulás. Fontosabb kérdés az, milyen ma a nemzedékek közötti kapcsolat? (Egy megszorítást kell itt alkalmazni, hiszen az életkor szerinti kategorizálás veszélves kelepce lehet, mert kiderült már tizenévesről is. hos^y koravén, de ismerek olyan öt vénén felülieket is, akik gondolkodásukban legalább annyira ifjak maradtak, mint bármelyikünk; határként válasz- szűk most a harmincöt évet.) Kétféle szemlélet tartja magát erősen: egvik szerint a fiatalok keressék meg az idősebbeket. ' kérjék ki tanácsaikat, véleményeiket, míg a másik „elmélet” ennek ponVASÁRNAPI JECVZET Zavar a tél Környezetemben ,'m" lanságot észleltem. Aggasztó tünetként jelentkezett az idegesség, rövid, kapkodó kézmozdulatok kíséretében, gyorsan teltek a hamutartók félig szívott cigarettákkal. Ügy kellett kilesni, míg végre valaki arcán végre lopva megjelent egy mosolyfoszlány. Aztán a hét végére mindenki vigyorogni kezdett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen a szerdai nem első honvédgyőzelem volt. Annak idején az ezemyolcszáznegyvennyol- casnak nagyobb híre kelt, bizonyára azért, mert akkoriban a magyar csapatok jobban csatároztak. (S hátha még nem lett volna Világos!) A hangulatváltozás az időjárás következményének sem tudható be, mert szinte hetek óta egyforma álmosak a reggelek. A titok sűrű fátylát egy híradás lebbentette fel, amely arról szólt, hogy a KPM Nógrád megyei Közúti Igazgatósága előkészült a hó és a jég ellen. Kiderült, hogy ez nem is olcsó mulatság, már tavaly is hétmilliót emésztett fel. S ezt a pénzt nem kuporgatták. Ellenkezőleg, szétszórták útón-útfélen. Most már biztos, hogy nem lesz sótlan az idei telünk sem, hiszen több mint négyezer tonna sót képesek elhinteni útjaink biztonságának őrzői. Kár átszámolni, hogy ez hány adag leves ízesítésére lenne elegendő, mert szórhatnak még salakot is, amit viszont az átlagszakácsok mellőznek, ha főznek. Ettől hát a hirtelen megkönnyebbülés, hogy nyugodtan várhatjuk a zord napokat, amikor a kutyákat is illik beengedni a langyos levegőjű viskókba, hátha megeszik a telet hálából. Ennek a falánkságnak rendkívül örül a KPM, de annak még jobban, ha a fránya ebnek nincs mit megennie, mert el sem jött a tél. Jómagam — meg néhány, pesszimista — azért szurkolunk, hogy az NB I-es bajnoki labdarúgó-mérkőzéseket az év hátralevő idejében térdig érő hóban játszhassák kiváló futballistáink. Ugyanis nekik mindegy. süt-e^ vagy fagy, de a síelőknek nem. Ám a tél csökönyösebb a forró aszfaltra először lépő csacsinál. Kéreti magát, mint házias férj az esténkénti, szokásos mosogatás előtt. Késlekedése rengeteg bonyodalmat okoz. Maradjunk csak a tervszerűségnél. Mi lesz, ha megint csiak néhány hétig hull a hó? A KPM hiába készült fel, oda az előirányzatnak, mert a végén még annyi idejük sem marad, hogy útnak indítsák a hómarókat, nemhogy a pontosan tervbe vett sót szórják szét. Szerencsére a közúti igazgatóságnál sem most léptek le a falvédőről, s figyelmük —, mint azt a híradásból a vak is kiolvashatta — mindenre kiterjed. Elkészítették a dolgozók ’ pontos munkabeosztását jó előre. így az ember biztos benne, hogy ott. mindenki tudja mikor, mi a feladata. (Vajon erről a munkabeosztásról az időjárást tájékoztatták-e?) A tél késlekedése zavart okoz az AFIT salgótarjáni szervizében is. A szolgáltatásra számító,, annak rendje-módja szerint bejelenti a hibát: a hűtővíz úgy viselkedik, mint sivatagi kút, elfolyik. Aztán néhány nap múlva ugyanazzal a bajjal viszi vissza ugyanoda. S megérti: a ködös novemberben olyan nehéz már rátalálni egyből a hibákra. Persze, ha a tél már itt lenne, minfljárt más. A szerkezet az utántöltött víztől a mínuszban régen szétfagyott volna, s nem lenne ez a kölcsönös bosszantás. S a késlekedő tél az oka annak is, hogy olyan ritkán használható az a vacak mosóberendezés. A hidegebb hónapokban ugyan kinek jutna eszébe autót tisztogatni! A szervizben azonban roppant előzékenyek, még a csodálatos színekben pompázó emblémát is letisztogatják. Gondosan, hogy még használható legyen! S bizonyára a telet várják a MESZÖV_ garázsszövetkezeti ügyintézői is, hogy a hónapok óta fiókban heverő papírosra egy másik fecnin válaszoljanak. Az is lehet azonban, hogy felismerték: a népgazdaság jelentős devizát fizet ki a papírra, s ezúton igyekeznek importot megtakarítani. Ez esetben az igénylők természetesen nem türelmetlenkednek, hanem várják a fagypont alatti hőmérsékletet, s nézik az ablakot, hátha oda kiírják majd a választ néhány négyzetdecimé- temyi frissen belehelt üvegfelületre. A tél már útra indult. Mint mesélik, fogadására megjelent a kereskedelem. Szépen feltöltötték az áruházak polcait, jutott a kirakatokba is. S, ahogy látni: nyitástól záróráig zsúfolt a Pécskő és a Centrum. Áruház a megyeszékhelyen, mintha mindenki arra tartogatta volna szabadságát egész éven át, hogy november végén próbára tegye a kereskedelmet. Csak egyetlen mogorva férfival találkoztam. Szánkót keresett. Pedig ott volt előtte tíz is. Mustrálgatta a talpakon a felhólyagzott, rozsdás lemezt, fejét csóválta az eltörött merevítők láttán, felszisszent, ami. kor egyik-másik ülőkéjének görbe vonalaira tévedt tekintete. látszik, a tél késlekedése a szánkó- gyártókat is megzavarta. Meg a kereskedőket. Mert silány portéka manapság már nem kelendő sehol! Szabó Gyula SZETRA-bu sz Nyugatnémet licenc alapján, csehszlovák és magyar közreműködései készülnek az új SZETKA típusú bolgár autóbuszok. Az új járművet a távolsági szolgálatban fogják hasznosítani. A 11 méter hosszú, 49 üléses autóbusz kétkörös fékberendezése az eddiginél biztonságosabb vezetést tesz lehetővé a hegyi utakon is. A botevgrádi Csavdar Művekben az évben készülő 2000 autóbuszba csehszlovák és magyar aggregá- tokat építenek be. tosan az ellenkezője, oly’ formán, hogy az idősebbek figyeljenek az ifjúbbakra, ajánljanak, javasoljanak, bátorítsanak. de ne erőszakoljanak! Bármennyire látványosnak tűnik az első megoldás, avagy a kettő ötvözése: az „arany- középút”, legtöbbször a második . módszer vezet célra, természetesen erőszakmentesen (G. J. szájbarágós módszere idejét múlta már). — Igen ám! — hallom az ellenvetést. — így viszont megszűnik az önállóságunk, s nem véletlen, hogy napjainkban egyre több a konformista fiatal... elveszítjük egyéniségünket... nemhogy forradalmi tettekre, de még egyszerű döntésre sincs lehetőségünk. .. És a többi. Konformisták, „egyéniedének”, és döntésképtelenek mindig voltak, vannak és lesznek. Aki nem törekszik az önállóságra, nem feszíti a jó értelemben vett „világmegváltás” vágya, ehelyett elmerül a közömbösség penészében, avagy konyakforradalmár módra hadakozik — az megérdemli sorsát. De, szerencsére ezek vannak kevesebben. A többség nem téveszti össze a közösség érdekeit a kiszolgáltatottsággal az egyéni boldogulást a karrierizmussal, a meggyőződést a megalkuvással. Még. ha a nemzedékek közötti viszony néha. zördülésCserhátsurány sei jár is. Tanka László NÓGRÁD - 1978. november 26., vasárnap 5 I ’ N 01020153010201311601
