Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

Szárkisz és a békeíenntaztó ezők A norvég képviselők Kecskeméten Ä Magyarországon tartózko­dó norvég parlamenti küldött­ség, Guttotfn Hansen elnök ve­zetésével szerdán Kecskemét­re látogatott A delegációval együtt ér­kezett a megyeszékhelyre Raf- fai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Rolf Jerving, a Norvég Királyság budapesti nagykövete. A vendégeket a megyei tanácsházán Gajdócs István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke tájékoztatta az ország legnagyobb területű megyéjének életéről, gazdasági fejlődéséről, a tanácsok mun­kájáról. A norvég delegáció ezután Kecskemét és a környék ne­vezetességeivel ismerkedett. A norvég küldöttség kecskeméti programja ipari és mezőgazda- sági üzemek látogatásával fe­jeződött be. (MTI) Palesztin tanácskozás A PFSZ végrehajtó bizott­ságának kedden a Szíriái fő­városban tartott tanácskozásán részt vettek a PFSZ-hez tar­tozó különböző palesztin el­lenállási szervezetek vezetői is. A WAFA palesztin hírügy - nökség jelentése szerint a ta­nácskozáson megvitatták a PFSZ-hez tartozó összes nem­zeti és társadalmi erők teljes politikai és szervezeti egysé­gének megvalósítására vonat­kozó terveket. A tanácskozás pozitív eredményekkel zárult — közölte a WAFA. A PFSZ végrehajtó bizottsá­ga rövidesen ismét összeül, hogy a nemzeti egység megte­remtésére vonatkozó kérdések vizsgálatát befejezze és kije­lölje a palesztin nemzeti ta­nács (parlament) 14. üléssza­kának helyét és időpontját. Gyilkosság Hápolyban Nápolyban szerdán három terrorista agyonlőtte Alfredo Paolella professzort, a nápolyi egyetem igazságügyi orvostani intézetének igazgatóját, amikor lakását elhagyva autójához ment. Az elmúlt 24 órában a terroristák már másodszor gyilkoltak. A Vörös Brigádok­hoz közelálló „Első Vonal” elnevezésű terrorszervezet te­lefonon közölte az II Mattino című nápolyi napilappal, hogy ők követték el a merényletet. A gyilkos kommandó a vend­ors ég közlése szerint két fér­fiből és egy nőből állt. (MTI) Eliász Szárkisz libanoni ál­lamfőszerdán a kuvaiti emír- rel tárgyalt kőrútjának negye­dik állomásán. A megbeszé­lések után Abdel Aziz Husz- szein kuvaiti államminiszter bejelentette, hogy Kuvait kész részt venni az arabközi rend- fenntartó erők tevékenységé­ben szerepet vállaló arab or­szágok vasárnapra tervezett külügyminiszteri értekezletén. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek már közölte, hogy részt vesz a tanácskozá­son, amelyre egyes hírek sze­rint a Szíriái határhoz közel eső Staurában kerül sor. Szárkisz a nap folyamán Kuvaitból Ammanba utazott Jobboldali forrásokból szer­dán pontosították azokat a kérdéseket, amelyeket a liba­noni államfő körútja során felvetett: közöttük van az a törekvés, hogy a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó erők létszámát 2600- ról 10 000-re emeljék az arab­közi erők keretében, létesítse­nek arab pénzügyi alapot Bejrút újjáépítésére és dolgoz­zák ki az ország átfogó biz­tonsági tervét, illetve megva­lósításának menetrendjét. Szárkisz javasolta az arabközi erők mandátumának újabb fél évvel történő meghosszabbí­tását. A libanoni fővárosban szerdán délelőtt feszültebbé vált a helyzet, de súlyosabb incidensek nem voltak. A rendőrség közzétette a tűz­szünetet megelőző tíz nap veszteséglistáját. Eszerint 1288 libanoni meghalt és több mint 3000 megsebesült a véres ösz- szecsapásokban. (MTI) Elhunyt Friss István Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, akadémikus, életének 75. évében, szívroham következ­tében szerdán váratlanul el­hunyt. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) Szarka Káro'y felszólalása az ENSZ-ben Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, az ENSZ- közgyűlés 33. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség veze­tője — a kelet-európai álla­mok csoportjának nevében — kedden felszólalt az apartheid elleni . különleges bizottság ülésén, amelyet a dél-afrikai politikai foglyokkal való szo­lidaritás napja alkalmából tartottak. A tények sorával bizonyítot­ta, hogy a pretóriai fajüldöző rezsim — a gyarmati rend­szernek ez az utolsó és leg­rosszabb maradványa — egy­re brutálisabb eszközöket al­kalmaz a politikai foglyokkal szemben. 1963. és 1977. között a dél-afrikai börtönökben negyvenegyen haltak meg gyanús körülmények köze­pette, és negyvenegyük kö­zül tizenkilencen az elmúlt három évben veszítették éle­tüket. Az úgynevezett bizton­sági törvény értelmében csu­pán 1977-ben 180 kiskorút tartóztattak le, többen közü­lük még a tizenharmadik élet­évüket sem töltötték be. Szarka Károly felháborító­nak mondotta, hogy a leg­utóbbi az 1977. évi szolidari­tási nap óta a dél-afrikai re­zsim tovább fokozta elnyomó intézkedéseit. (Mint ismeretes az ENSZ- közgyűlés 1973-ban október 11-ét az apartheid elleni nem­zetközi tiltakozás napjává nyilvánította, három évvei ké­sőbb pedig ugyanezt a napot a dél-afrikai politikai foglyok­kal való szolidaritás napjává is deklarálta.) (MTI) Háromhatalmi értekezlet Genfben szerdán megtartot­ta soron következő tanácsko­zását a nukleáris fegyverkí­sérletek általános és teljes be­tiltásáról szóló egyezmérfy ki­dolgozásán munkálkodó ame­rikai, szovjet és brit küldött­ség. (MTI) Iránban a tüntetőkre lőttek Az iráni fővárosban szerdán rát. Az Ettelaat című délutáni több ezer diák vonult fel Kho- napilap egy ötpontos nyilatko- meini Ajatollah ellenzéki val- zatot tett közzé, amelyben a lási vezetőt éltetve. A katona- lap szerkesztősége egyebek ság és a rendőrség a tüntető között követeli a cenzúra diákok közé lőtt. Szemtanúk megszüntetését, az újságírók és szerint több személy meghalt, fotóriporterek szabad revé- 85 diákot a város különböző kenységének biztosítását, s azt, kórházaiba szállítottak. hogy a kormány tartózkodjék a lap ügyeibe való beavatko- Szerdan nem jelent meg az zástól. Az Ettelaat szerkesztő­angol nyelvű Kayhan és az sége 51, a Kayhan szerkesztő- Ettelaat, a két legnagyobb pél- sége 37 év óta első ízben lé- dányszámú iráni napilap, til- pett sztrájkba. A két lap tóságok bejelentették" ismét sztrájkjáról hivatalosan csak vissza akarják állítani a múlt tényszerű bejelentés hangzott héten feloldott katonai cenzú- el a teheráni rádióban. (MTI) Nagy Britanniában tárgyal Huang Hua kínai külügymi­niszter. Képünkön; vendéglátója dr. David Owen külügymi­niszter társaságában A Camp David-i találkozó után Begin, Szadat és Carter úgy tesznek, mint azok, akik „UFO-t_ láttak”. Mindhárman meglepően eltérő módon írják le azt, amit tapasztaltak, pe­dig állítólag ugyanazt látták és írták alá. A legérdekesebb az, hogy az értelmezésbeli eltérések a Camp David-i tanácskozáson megszületett két dokumentum közül főleg csupán az egyikre — „a közel-keleti béke kere­teire” — vonatkoznak. A „ke­retek” megalkotói 13 napig tartó eszmecsere után ugyan­is úgy váltak el, hogy a közel- keleti rendezés legfontosabb problémáit illetően, a jelekből ítélve, vajmi keveset tudtak meg egymás álláspontjáról. Szovjet vélemény a Közel-Xelelril AZ ALKU VESZÉLYEI o Jellemző példaként említ­hető a Jordán folyó nyugati partjának jövőjéről kötött megegyezés. Carter elnök úgy „emlékezik”, hogy a követke­zőképpen állapodtak meg: az izraeli települések létesítését ebben a körzetben befagyaszt­ják az autonóm közigazgatás megalakításának időszakára, azaz öt évre. Ezután vala­mennyi fél — Izrael, Egyip­tom Jordánia és „az állandó lakosok” majd eldöntik, hogy legyenek-e ott izraeli telepü­lések vagy sem. Beginnek egészen más a vé­leménye. Szerinte új települé­sek létesítését csupán arra a három hónapra függesztették fel, amíg az egyiptomi—izraeli szerződést megkötik. Ezután egyetlen arab félnek sincs jo­ga az izraeli kolonizáció elő­őrseinek jelenlétét vitatni. Szadat hallgat erről a kér­désről. A jövő e tekintetben úgy látszik kevéssé érdekli őt. Azt viszont saját történelmi érdemének tekinti, hogy Izrael beleegyezett fegyveres erői „kivonásába” a Jordán bal partjáról. Vance amerikai külügyminiszter szintén eb­ben látja a Camp David-i „diadalt”, de a hivatásával já­ró precizitás nem engedi meg számára egy érzékeny részlet eltitkolását. Kiderült, hogy a „kivonás” mindössze az izra­eli (negszálló csapatok lét­számának 10 000-ről 7000-re való csökkentését jelenti. A katonai szakértők ezekhez a sokat mondó számokhoz még hozzáfűzik, hogy az izraeli csa­patok további jelenlétével a nyugati part hadászati jelen­tőségű pontjain a katonai el­lenőrzés a létszámcsökkentés­sel mitsem változik­© nem alakult ki Camp David- ben. Voltaképpen nem is volt a résztvevőknek szükségük er­re. A közel-keleti béke olyan központi problémái, mint a palesztin nép jogai vagy a megszállt arab területek tel­jes kiürítése, csupán annyi­ban érdekelte őket, amennyi­ben ez váltópénzül szolgál Kairó és Tel Aviv különalku- jához. Z NÓGRAD - 1978. október 12., csütörtök Hogy pontosan mi lesz a helyzet az ötéves átmeneti időszak után a Jordán folyó nyugati partján, azt maguk a Camp David-j „békekeretek” sem tudják. Szadatnak az ABC rádióhálózat részére adott interjújából úgy tűnik, hogy legfeljebb két héten be­lül ez a kérdés tisztázódni fog. Begin számára az ügy már most tiszta. „Döntés született, hogy az izraeli fegyveres erők maradnak — jelentette ki az amerikai képviselőház tagjai előtt —, s ez nemcsak öt év­re szól”. Az általános rendezés Camp Davidben kidolgozott „ke­retei” kétségkívül Izraelnek előnyösebb. Erre lehet követ­keztetni Carter amerikai és Szadat egyiptomi elnök, va­lamint Begin izraeli kormány­fő egymáshoz intézett távira­tából levélváltásaiból. A meghökkentő értelmezés­beli eltérések arról tanúskod­nak: a rendezés közös elveit ijíetően semmiféle egyetértés © E problémák demonstratív elhanyagolása azonban heves tiltakozást váltott ki a haladó arab államokban, ugyanis a Camp David-i dokumentumok az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. és 338. számú határoza­tainak egyértelmű megsértését -jelentik. Október 10-én Izrael és Egyiptom képviselői ismét tár­gyalóasztalhoz ülnek, hogy hoz­zálássanak a második okmány — „az egyiptomi—izraeli bé­keszerződés megkötéséről” aláírt keretmegállapodás — gyakorlati megvalósításához Már most bizonyosra vehető, hogy ezúttal semmiféle értel­mezésben eltérés nem lesz. A Sínai-félsziget feletti (meg­nyirbált) szuverenitás vissza­adásáért Egyiptom azzal fi­zet, hogy áruló módon távozik az agresszor elleni harc front­járól. Vlagyimir Szimonov Carter 8a,jtőér1ehe*lete 4 törvényhozás elé terjeszti a SALT-ot Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: James Carter amerikai el­nök keddi sajtóértekezletén sajnálkozásának adott kifeje­zést, hogy Paul Warnke, az amerikai SALT-küldöttség ve­zetője a hónap végével —sze­mélyes okokból — megválik tisztétől. Az elnök ebben a vonatkozásban kijelentette: azt tervezi, hogy a jövendő új SALT-egyezményt, mint nem­zetközi szerződést terjeszti majd jóváhagyásra a törvény- hozás elé. Ebben az esetben a szená­tusban kétharmados többségre van szükség a szerződés jóvá­hagyásához. Washingtoni általános véle­mény szerint Warnke, akit a szenátusi jobboldal hevesen támad, azért vonul vissza, hogy megkönnyítse az egyez­mény majdani, jóváhagyását, amennyiben Carter — a má­sik lehetőséggel élve — a kormány hatáskörébe tartozó kérdésként kezelné a SALT-ot Carter világosan megfogal­mazta, hogy a csütörtökön Washingtonban kezdődő izrae­li—egyiptomi tárgyalások cél­ja a különbéke — függetlenül attól, mi lesz Ciszjordánia és a többi megszállt arab terület sorsa. Az elnök „Igen előzé­kenynek” minősítette az izare- li álláspontot a Ciszjordániá- nak ígért „önkormányzat” kérdésében, elismerve, hogy az ottani izraeli települések ügye „nyitva maradt”. Mint mon­dotta, Szadat egyiptomi elnök is közölte vele: Ciszjordánia problémája nem fogja aka­dályozni az Izraellel kötendő békét Az amerikai elnök egyéb­ként közvetlenül sajtóértekez­lete után fogadta Dajan izrae­li külügyminisztert. Carter elismerte, hogy meg­bízásából Vance külügyminisz­ter az elmúlt hetekben meg­próbálta New Yorkba össze­hívni a rhodesiai kérdésben érdekelt felek és az afrikai „frontországok” konferenciáját „Többen” azonban nem értet­tek egyet a javaslattal, ezért a terv meghiúsult — mondotta az elnök. Mint ismeretes, a zimbabwei hazafias front épp­oly kevéssé hajlandó tárgyalni Jan Smith-szel, a rhodesiai fajüldözők vezetőjével, mint a frontországok. A propaganda- úton az Egyesült Államokban tartózkodó Smith-szel Vance külügyminiszter hosszú tár­gyalást folytatott, ö maga nem kívánja fogadni Smith-t —; közölte Carter. * j A „héják” áldozata Politikusok jönnek, politikusok mennek... Megszoktuk már, hogy a nyugati világban sűrűn — sokkal nagyobb gya- korisággal. mint a szocialista országokban, ezt a tárgyilagos szemleírók is elismerik — változnak a diplomáciai élet sze- replői, olykor a főszereplők is. A változások okát általában a belpolitikában kell keresni: egy-egy választáskor helycsere történik, s a belső földcsuszamlás elsodorhat vezető állam­férfiakat is. Paul Warnke nagykövet távozása azonban rendhagyó.' Az amerikai SALT-küldöttség vezetője személyes okokból válik meg tisztségétől. Nem keveredett panamába, nem támadtak nézeteltérései közvetlen felettesével. Carter elnök­kel, mégis jobbnak látja, ha lemond. Hogy miért? Tisztes szándékok vezérlik döntését. Meg akarja könnyíteni a stra­tégiai fegyverzetkorlátozásról talán már a belátható időn be­lül aláírásra kerülő újabb szovjet—amerikai egyezmény, a SALT—2. törvénybe iktatását. Látszólag nehezen érthető, miért kell ehhez félreállnia? Elvégre ő tárgyalt az amerikai küldöttség élén a szovjet de­legációval, s nem kis személyes szerepe is van abban, hogy a korunk legbonyolultabb kérdésében idáig jutottak a két­oldalú eszmecserék. Csakhogy az Egyesült Államokban sokan rossz szemmel nézték Warnke ténykedését. A szélsőséges erők egyenesen azzal vádolták, hogy engedményeket tett a Szovjetuniónak, az USA rovására. Nos, Warnke valójában soha nem tett — nem is tehetett — ilyet. Ezzel szemben reálpolitikusként járt el, fölismerte, hogy a nukleáris fegyverzetcsökkentésnek nincs alternatívá­ja. Emiatt már akkor szembe került a ,,héják”-kal, vagyis az atomzsarolás fenntartás nélküli híveivel, amikor az ameri­kai kormányzat fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalá­nak az élére került. Hosszas viták után a kongresszus csak kis többséggel járult hozzá kinevezéséhez, pedig Paul Warnke jó szakember hírében állt, s a hatvanas években hadügymi­niszter-helyettes volt. Warnke személyén át a SALT-egyezmények ellenfelei az amerikai kormányzatnak a megértés, a realitás jegyében fo­gant irányvonalát támadták. Carter elnök keddi sajtóértekez­letén sajnálkozásét fejezte ki a nagykövet távozása miatt, ez azonban legfeljebb szépségflastrom lehet­Warnke helyett tehát már egy másik politikus áll majd a tárgyalások végső szakaszában az amerikai küldöttség élén. A „héják” tehát elüldöztek egy „galambot”. Mindez persze nem változtat a lényegen: az egyezmény ennek ellenére — reméljük -r- mielőbb tető alá kerül. Vagyis a „hájékkal” szemben mégiscsak a „galambok” diadalmaskodnak. Gyapay Dénes I Kínai .‘-zakszervezeti kongresszus Pekingben szerdán meg­nyílt a kínai országos szak- szervezeti szövetségnek IX. kongresszusa, amelyen a hír­adások szerint több tízmillió munkás és alkalmazott képvi­seletében 1967 küldött vesz részt. A megnyitó ülésen elhang­zott beszédében Teng Hsziao- ping a KKP KB alelnöke, mi­niszterelnök-helyettes „önzet­len, példamutató és élenjáró” szerep vállalására szólította fel a kínai munkásokat és al­kalmazottakat a „négy mo­dernizálás” megvalósításában. Kambodzsai akciók Győri Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: A kambodzsai hadsereg újabb támadó akciókra hasz­nálja fel Vietnam árvíz okoz­ta nehézségeit. Kambodzsai egységek a kö­zelmúltban tüzet nyitottak a Ho Si Minh-várostól délnyu­gatra fekvő Long An tarto­mány árvíz ellen harcoló la-; kosságára. Thai Tri, Vinh Hung és Moc Hoa térségében napokon át folytatták a Kam­bodzsai erők területsértő ak­cióikat és tüzeltek a csator­nákon és az elöntött földeken dolgozó emberekre. A helyi fegyveres erők. a lakossággal összefogva erélye­sen visszaverték a támadáso­kat, súlyos anyagi és embert veszteségeket okozva.

Next

/
Thumbnails
Contents