Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Meg mindig kísértenek a szemléleti ficamok | Közművelődési feladatterv termelőszövetkezeteknek Beszélgetés a 1LS2ÖV munkatársával A Nógrád megyei Mezőgaz. das ági Termelőszövetkezetek területi szövetsége — más szervekhez hasonlóan — a közművelődés-politikai párt- határozat és a közművelődési törvény óta átgondoltabb és tervszerűbb kulturális irá­nyító, szervező munkát vé­gez. A területi szövetség el­nöksége az elmúlt év őszén fogadta el a közép- és hosszú távú tennivalókat, egységben megfogalmazó közművelődé­si feladattervet, melyet idén áprilisban a küldöttgyűlés szentesített- Ezek után a TE- SZÖV az eddigi tapasztalato­kat összegző, a további te­endőket világosan számba vevő dokumentumot me­gyénk valamennyi mezőgaz­dasági termelőszövetkezeté­nek megküldte, s a gazdasági egységek most már útmuta­tásai alapján végzik kulturá­lis munkájukat. A közművelődési feladat­terv egyik megfogalmazója, Ivitz Zoltán, a területi szö­vetség közművelődési, oktatá­si és sportügyeivel foglalko­zó munkatársa volt. Vele be­szélgetünk a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó kul­turális tevékenység tapasz­talatairól, a közeljövő leg­fontosabb tennivalóiról. — Milyen gondolat áll a közelmúltban megfogalma­zott közművelődési feladat­terv középpontjában? — A szemléletformálás. Tapasztalataink szerint ugyanis még mindig a hely­telen közművelődési szemlé­leten bukik meg a legtöbb, ne­mesebb sorsra érdemes tett, kezdeményezés. A szövetke­zeti vezetők zöme fölösleges rosszként tekint a kulturális munkára, olyanra, amit csi­nálni kell — külső, de nem belső késztetésből. Persze a pártbizottságok, az állami szervek, a mi belső ellenőrző apparátusunk egyre gyakrab­ban kéri számon a vezetők­től a végzetteket, de ennek a szemléletre gyakorolt hatása közelsem olyan erős- A köz- művelődési munka végzése in­kább kívánságként, mint ha­tározott követelményként je­lenik meg. A vezetők minősí­tésébe például egyáltalán be­le sem kerül, jó vagy rossz szintű kulturális tevékenység folyik az általa irányított üzemben. Ha a vezető sikere­sen gazdálkodik, szemet huny­nak a kulturális semmittevés fölött; ha pedig rosszul veze- zeti szövetkezetét, azt mond­ják, miért bántsuk még ezzel is, először tanuljon meg gaz­dálkodni és utána ügyeskedni a közművelődési szférában. — Számos személyes ta­pasztalatom igazolja az ön által elmondottakat. Mint azt is, hogy a szövetkezetek nem mindig veszik komolyan a szövetség leiratait... — Arról van szó, hogy ér­dekvédelmi szerv vagyunk, s a szövetkezeteknek csak java­solhatunk. A közművelődési feladatterv ugyanakkor ter­mészetesen tartalmaz minden egység számára kötelező fel­adatokat, mivel az érvényes központi és megyei párt-, il­letve állami határozatokon, törvényen alapszik, kellően építi be, megyei sajátosságok­ra átdolgozva a TOT ajánlá­sait. összességében azonban, mégis csak javaslatokat fogal­maz meg, amelyekből ha las­san, nagyobb erőfeszítések árán is, de egyre gyarapodó helyen, valóság lesz­— Milyen fontosabbnak tartott ajánlásokat említene? — Fontosnak érezzük, hogy a tsz-ek rendszeresen tekint­sék át kulturális munkájukat; legalább kétévenként. Ez for­mát és tartalmat ad a tény­kedésnek. Elsők között ajánl­juk a helyi oktatási és köz- művelődési intézményekkel, a tanácsokkal való kiépített kapcsolattartást, a tevékeny­ség közös tervezését A terme­lőszövetkezetek ugyanis rendszeresen anyagilag támo­gatják az intézményeket, de előtte nem tervezik meg, Logy mire adják a pénzt, s nem el­lenőrzik, mire használták fel. így fordulhatott elő, hogy a tanács az átutalt pénzt nem a. kultúrháknak adta, hanem járdaépítésre fordította. Nyil­ván szükség volt a járdára, de ez a pénz mégiscsak a kul­turális alapból származott- Az alapok felhasználása az el­múlt esztendőben esetleges volt. A tervezett összeg 61 százalékát használták fel, mondván, nem volt mire köl­teni a többit. Nos, ha a lakó­hellyel közösen terveznének, akkor ez a probléma nem áll­hatna fenn. Ideálisnak tartott célunk, hogy legalább a na­gyobb tsz-ek közös fenntartás­ban működtessék a közműve­lődési intézményeket. 38 tsz-ünk közül hat teszi ezt, noha az optimális 25—28 len­ne. így megvalósulhatna az ésszerű kívánalom: az anya­gi és szellemi erők koncent­rálása, ami a magasabb szín­vonalú, eredményesebb, haté­konyabb munkát hozná­— A célok, elképzelések megvalósításában kikre ala­poznak? — A szövetkezetek vezetői­re, vezetőségeire, különböző bizottságaira, mindenekelőtt a művelődésire, feltétlen szá­mítunk. Reméljük, sikerül a szemléletváltozásban gyor­sabb haladást elérnünk. Kár, hogy a művelődési bizottsá­gok, a rendelkezés ellenére, még nem alakultak meg csak a szövetkezetek mintegy felé­ben. A pásztói járásban vi­szont — ez követendő példa — mindenütt. Itt nagyon jó a kapcsolat az állami szervek­kel, intézményekkel is. Töb­bet várunk KlSZ-szervezete- jnktől, hiszen 17 ezer aktív dolgozónk közül 1 300 har­minc éven aluli- Nincs a me­gyében például egyetlen mű­ködési engedéllyel rendelke­ző tsz-ifjúságj klub sem. Több helyütt csak kifogás, hogy van a faluban, minek nekünk. A tapasztalat bizonyítja, a falusi klubokat főként a munkásfia­talok és a diákok látogatják. Terveink realizálásában nagymértékben számítunk a szocialista brigádokra. Nálunk is a kultúra alap-,, kisurgárzó sejtjeinek tekintjük. Egyéb­ként is jelentős erőt képvisel­nek; közel 500 bri vádban 4500 ember dolgozik. Űj kezdemé­nyezéseinkben, régi feladata­inkban rájuk és a fiatalokra alapozunk. — Milyen új kezdeménye­zésre gondolhatunk? — Októberben második al­kalommal rendezünk olvasó­tábort. A tavalyi tapasztala­tokat hasznosítva, az idén, egységesebbé tesszük — az irodalom, a művészetek köré fűzzük — a tematikát, foko­zottabban támaszkodunk a fi­atalokra, általában a kultú­ra terjesztőire, hangadóira Mondhatják, szűk rétegnek szól ez a tábor, igaz, de meg­éri: ez a réteg kisugárzásával mind több embert nyerhet meg az ügynek. — Október után hamarosan, ránk szakadnak a téli hóna­pok; a mezőgazdasági munká­ban csendesebb időszak követ­kezik. Milyen kulturális ten­nivalókat ajánl ez időre a szö­vetkezetieknek? — A régi formák — isme­retterjesztés, szakkörök, fel- nőttklubok stb- — beváltak, csak még több helyen kellene alkalmazni őket- Tevékenysé­gükbe még jobban bekapcsol­ni az agrár- és egyéb értelmi­séget. Tudatosabb, szerve­zettebb, lendületesebb mun­kára lenne szükség. Vagyis, nem új formákkal célszerű nekünk kísérleteznünk, ha­nem a régieket kell megerősí­tenünk, tartalommal megtol - ténünk. A szövetkezetek fe­lelős embereinek a téli hó­napokban ezen szükséges munkálkodniuk. S. L. Czinke Ferenc gyűjteményes kiállítása Czinke Ferenc: Kiszebabák tánca (1) Czinke Ferenc, Munkácsy- díjas grafikusművész, a Ma­gyar Népköztársaság érde­mes művésze gyűjteményes ki­állítása az idei képzőművésze­ti világhét legreprezentatí­vabbnak szánt rendezvénye volt Nógrád megyében. A salgótarjáni József Attila Mű­velődési Központ üvegcsar­nokában október 30-ig várja az érdeklődőket a kiállítás. Az érdeklődés óriási. Szin­te a megnyitás óta példás szer­vezettséggel áramlik Salgó­tarján iskoládnak diáksága a kiállításra, hogy részletek­be menő tárlatvezetéseken is­merkedjen meg a művész törekvéseivel. Különösen ki­emelkedő e szempontból Kru- nák Elmésé fiatal művészet- történész fáradhatatlan te­vékenysége, aki a kiállítást is rendezte. De mások is tarta­nak tárlatvezetéseket. Ez an­nál inkább dicsérendő, mert arról vall, hogy a rendező szervek — a Nógrád megyei Múzeumok < Igazgatósága és a megyei művelődési központ — a művész munkássága iránti tiszteleten túl, felismer­ték a kiállításban rejlő köz- művelődési lehetőségeket, mindenekelőtt az esztétikai kultúra fejlesztésében. Ha tudjuk azt is, hogy például az idei salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításon nem volt tárlatvezetés, akkor különösen megnyugtató, hogy e hiányos­ságot sikerült pótolni. Czinke Ferenc elkötelezett művésznek vallja magát. Át­fogó igényű gyűjteményes ki­állítása ugyancsak erről kí­ván számot adni- A számadás szakmai értékelése helyett — jében. Mint írja: ,',Nem min­dennapi élmény, ha az ember barátja vállalkozásában nem­csak a sorsközösség próbát állt kapcsolatait — tehát az igazi barátságot — köszönti, hanem egy alkotót is; alkotót, akinek munkássága értékte­remtőén részese a kortárs mű­vészetnek.” A gyűjteményes kiállításon mintegy száz mű reprezentál­ja a művész törekvéseit, al­kotói módszerének alakulását. Grafikai lapok és sorozatok, valamint rajzok egész sora szól a változatos életútról. Ez a változatosság azonban alapvetően egy gondolatba sű­ríthető: Czinke Ferenc a nép szolgálatát vallja élete leg­főbb céljának. S mindezt a népi motívumok felhaszrálá- savai kívánja megvalósítani. Ezért tűnik fel korábbi lap­jain is a folklór színes virá­ga, vagy az ősi szerszámok sora, vagy még később a te­nyészet gazdagságát idéző jel. képek burjánzása, ahol már ,,a hagyományokból szület­hető aktualitás a döntő”, hogy ismét Bereczky Lóránd meghatározását idézzük. El ne lopd a léniát Mit jelent ez a könyveim? „DÉNES ZSÖFIA: Annak furcsa címe van: El ne lopd a léniátl Mikor iskolásgyerek voltam, az osztálynak volt jelmondata: »Isten szeme mindent lát, el ne lopd a lé­niát!-«. VITRAY TAMÁS: Ez még az én koromban is dívott. DÉNES ZSÖFIA: És ez ma­radt meg az emlékezetemben: hopy az ember mindig mond­ja az igazat, mert akkor nem lesz felsülés belőle. VITRAY TAMÁS: Tessék mondani, van ám egy másik mondás is: »Mond meg az igazat, beverik a fejed«!” Igen, ezt is ismeri és tapasz­talta Pé^es Zsófia. Ennek el­lenire az igazmondást tartja mindenkor elfogadhatónak. Legújabb, El ne lopd a léniát című könyvében is (Gondolat, 1978.). A fent idézett részlet a Magyar Televízióban 1976. augusztus 25-én és szeptember 17-én, végül 1977. január 7-én elhangzott beszélgetésből való, amelynek emlékezetes sikere volt. A könyv közli a teljes interjút, kiegészítésekkel. Még miről szól? Röviden összefoglalni szinte lehetetlen. Nemcsak azért, mert az írónőt hosszú élettel áldotta meg a sors, s jelen könyvében életének minden jelentős fejezetét sorraveszi a gyermekévektől az öregkorig. Márpedig ez a korszak — az ifjabbaknak, s lassan a közép­generációnak is — már tör­ténelem, s a szemtanú vallo­mása »ok újabb szemponttal gazdagíthatja erről a korról kialakult, vagy alakuló ké­pünket. Hiszen Dénes Zsófia azok közé tartozik, akik két világháborút, két forradalmat, két ellenforradalmat éltek át, tehát meglehetősen mozgalmas volt az életük, emberi válsá­gokkal is tarkított. „Ráadá­sul” mindig a haladó szelle­mi és művészeti mozgalmak körén belül élt, századunk ki­emelkedő művészeivel, írói­val, költőivel, zenészeivel tartott gyakorta igen szoros, meleg baráti, munkatársi kap­csolatot. Igen, a korabeli új művészeti mozgalmak bűvkö­rében élt, mégpedig, mint mondani szokták, a körön be­lül mind idehaza, mind kül­földön. Ady Endrével való kapcsolata közismert az iro­dalomtörténetből, ragyogó könyvet is közzétett erről, mostani könyvében is bő fe­jezetet szán a költőnek, illet­ve kettejük kapcsolatának. De aligha volna lehetséges a modern irodalom- és művészet- történet mindazon nagy alak­ját akárcsak felsorolni is, akik a századforduló körüli évektől kezdve baráti köré­hez tartoztak. így tehát szin­te élő irodalom- és művészet- történetet is olvasunk akkor, amikor az El ne lopd a lé­niát olvassuk, mégpedig leg­alábbis európai értelemben. A könyv fejezetei (Elöljáró üzenet. El ne lopd a léniát, Elindulás — háború, Ady-for- rongás — forradalom, Két világ­háború között, Emberek és tájak, Elköszönés) lépésről lépésre bontják ki a gazdag életet, amely Dénes Zsófiá­nak osztályrészül jutott. Em­lékezéseiben az írónő beval­lottan szubjektív, s ebben az esetben ez erénye a könyvnek. Csak arról 6zól ugyanis, amit átélt, amihez köze volt, le­gyen szó emberekről, mozgal­makról, vagy éppen tájak­ról. Legyen szó nagy köl­tőkről, írókról, művekről, vagy éppen zenéről, képzőművésze­ti alkotásokról. A tájak? Jó­formán bejárta Európa min­den jelentős vidékét, s termé­szetesen, Magyarország fon­tos zugait. S természetesen, nem önmagában érdekelte so­hasem a táj, amely történel­mével, nagyjaival, ünnepei­vel és hétköznapjaival együtt szólal meg számára és szá­munkra. Dénes Zsófia könyve ve­gén elköszön tőlünk. Remél­jük, még sokáig közöttünk marad. Tóth Elemér ezt a szakkritika már több alkalommal elvégezte, s bi­zonyára jelen tárlattal kap­csolatban is megteszi — itt inkább csak általában kívá­nunk röviden szólni a művész törekvéseiről, amelyet ön­maga így fogalmazott meg egy korábban adott nyilatko­zatában: „Mindennap új ál­mokkalúj feladatokkal kell ébredni. S tenni kell a napi feladatot. Ügy hiszem, amit eddig tettem, a dolgozó em­berért tettem. Űj esztétikai jelképrendszert kell megte­remtenünk, ez mindig is a művészetek feladata volt, ma is az. Kommunista művész­ként, a magam eszközeivel, én is ezért tevékenykedtem. 1944 óta veszek részt a mun­kásmozgalomban, amint ez párttagkönyvemben is áll.” Tiszteletre méltó szándék, s Czinke Ferenc eredményei a megvalósulás mikéntjéről val­lanak. Részletesen szól erről Bereczky Lóránd a kiállítás katalógusában írt Köszöntő­Ez a „jelképesség” Czinke Ferenc munkásságának jel­legzetességei közé tartozik, s kiegészül azzal, hogy éppen szimbólumgazdagságukból kö­vetkezően grafikai lapjai több­féle értelmezést tesznek le­hetővé. Ezáltal a tárlatláto­gatót is önálló szellemi tevé­kenységre késztetik Koski­rály I—IV., Tékozló tél, Té. kozló nap, Vágtató nyár, Gyö­kerek I—IV., Kiszebabák tán­ca, hogy csak néhány példát említsünk. Ez a gyűjteményes kiállí­tás a művész szőkébb hazá­jában, Nógrádban a legtelje­sebb igényű művészi számve­tések közé tartozik. A képző- művészeti világhét legnagyobb szabású rendezvénye a Ka­ran cs aljában- A megrendezés körülményei méltóak a vál­lalkozáshoz, s ahhoz a mű­vészhez, aki lankadatlan ener­giával vesz részt a művészeti közéletben, számos területen hatékonyan. T. E. Sziporkák Egyedülálló gyűjtemény Gyetkin gyűjtökollekciójá- ban egyedülálló pénzek akad­nak. Többek között egy 10 rubeles bankjegy, amelyet a szabász visszautasított; egy 3 rubeles, amelyet a vízvezeték­szerelő nem volt hajlandó el­fogadni; továbbá 7 kopejka aprópénz — ezt egy vendéglő­ben kapta vissza a pincértől. ér Ahol mindent a vendégek csi­nálnak. Mucsov városban önkiszol­gáló söröző nyílt. Az önkiszol­gáló vendégek maguk szá­molják le a visszajáró pénzt, maguk töltik ki a sört — és maguk is hígítják vízzel. ♦ Sportrovat A B. osztályvezető és be­osztottja, C. közti sakkmérkö­zést az erősebb játékos nyer­te. ★ Hasznos tanács Ha születésnapján, ezüst­lakodalma alkalmából, vagy más megfelelő alkalomkor beosztottjai értékes ajándékkal lepik meg — nyugodtan fo­gadja el. A feszélyezettség idő­vel elmúlik — az ajándék pe­dig megmarad. * Határidő előtt A Kuzovkin elvtárs veze­tése alatt álló házkezelőség közölte, hogy a javítási mun­kálatok miatt június 19-től kezdve szünetel a melegvíz- szolgáltatás. A meleg vizet azonban már június 16-án ki~ kapcsolták — vagyis határidő előtt három nappal.

Next

/
Thumbnails
Contents