Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
»FESTETT mAr Gyermekkönyvek Csehszlovákiát IÜ1I Talányok a művészetben A közérthetőségi színe és visszája r Minden percben megjelenik egy új könyv a nagyvilágban; az utóbbi húsz év alatt több mint 25 millió különböző könyvet adtak ki. Csehszlovákia ezekhez öt év alatt 1700 hazai újdonsággal járult hozzá, s külön is büsz- be "az irodalmi művek legjavához tartozó gyermek- és ifjúsági könyveire. Az emberiség történetében az első gyermekenciklopédiát Jan Ámos Komensky (Co- meniu»), a világhírű pedagógus ajándékozta a világnak 1658-ban. Könyvének az „Orbis pictus” (Festett világ) címet adta, s ez volt a XVIII. században a Biblia után legtöbbször kiadott mű. A modem cseh és szlovák gyermekirodalom megalapítói a XIX. századbeli nemzeti megújulás irodalmi képviselői voltak, akik két évszázados elnyomás után ismét cseh nyelven szóltak a gyermekekhez, gazdagon merítve nép-' művészeti forrásokból. A két világháború között ezt a munkát Marie Majerova, Václáv Rezác, Vitezslav Nez- val és Karel Polacek folytatta, valamint a Capek-fivérek, akik rendkívül nagy hatással voltak a háború utáni Mi és ti A televízió Mi és ti című ötrészes vetélkedősorozat november 10-én kezdődik. A helyszín 10 város sport- csarnoka. A játékosok csak nők, illetve csak férfiak. A feladat minél többen, minél többet játszani. Az új vetélkedő minden második pénteken invitálja játékra a tv. nézőket. Tamás István: DOBOLNI akart de nem engedték Pedig úgy gyűltek és hulltak le az esték S egy ritmus pattant fel a rezgő bőrről Mint bársonyba olvadt súlyos tömör ököl És kigyóztatta éjszinúre megálmodott testét Még meleg volt a festék a szeptemberen S ő messzi tájak égövére gondolt És fagylaltot evett gyermekkönyvek irodalmi nyelvére. Ez idő óta szinte mindegyik nagy cseh és szlovák író alkotásainak egy részét a gyermekeknek szánja. Csehszlovákiában évente mintegy 450 gyermekkönyv jelenik meg, több mint 14 millió példányban. Két kiadóvállalat — az Albatros és a Mladé letá — kizárólag gyermek- és ifjúsági könyveket ad ki. Minden egyes könyv értékes műalkotás, nem csupán tartalmi, hanem képzőművészeti szempontból is. Kiváló írók és képzőművészek foglalkoznak a gyermekirodalommal. Munkájuk eredményéről a nagy példányszám, a különböző kiállításokon és könyvvásárokon elért sikerek tanúskodnak. Egy átlagos ember évente körülbelül 30 könyvet olvas el, egész életében tehát mintegy kétezret. A cseh és a szlovák olvasók állítólag a legszorgalmasabbak közé tartoznak. Ehhez többek körött a könyvek olcsó ára is hozzájárul. A gyermekkönyvek átlagos ára 10 korona (15 Ft) körül mozog, ami még a gyermekek zsebpénzéhez képest sem nagy összeg. Ezért nem is csodálkozhatunk, ha egy 13 éves olvasó könyvtárában 60—70 könyvet is találunk. Igen fontos szerepe van a könyvtárhálózatnak is. Csehszlovákiában összesen 13 635 kölcsönkönyvtár, s mindegyikben külön gyermekrészleg is működik. Ezeket a 6—15 éves gyerekek legalább háromnegyede látogatja. A könyvek kiválasztásában, a világirodalmi alkotások közti eligazodásban a szülőkön és tanárokon. kívül az ifjú olvasók tanácsot kapnak a kiadóvállalatok szakembereitől is. Hozhatta a társadalmi tudat fejlődése, hogy a kultúra szférájában rendre visszatérő fogalmainkról felismertük: időszerű kiterjeszteni azoknak nomenklatúráit valami általánosabb, kollektivebb tartalmú meghatározottságig. így emelte anyanyelvűnk szinte legye- zőszerűen a gondolkodás fogalmi kategóriáját a közgondolkodáséba, a szellemét a közszellembe, így válhatott — lassacskán a (köz) napi szó- használatban is már — a művelődésből közművelődés, az oktatásból közoktatás stb. Jórészt hasonló fogalomtágulás eredménye, ha adott művészeti teljesítmények mérlegelésekor közérthetőségről beszélünk. Legtöbbször, sajnos csak elvétve, hiszen az esztétikai megközelítés általában rangon alul kezeli, a hétköznapi pedig szemérmesen eltitkolja, hogy valamely alkotás közérthető, vagy sem, azaz érthető-e a nagyközönség számára, avagy birtokba vételéhez nehezen adja meg megát. Műelemzés rendszerint nem érzi feladatának, hogy az átlagolvasó (néző, hallgató) kapacitására, legalább, mint részleges szempontra is, hagyatkozzék — az átlagolvasó (néző, hallgató) pedig szégyenérzetből, vagy mázos sznobizmussal félretolja, odahagyja, amit nem ért, szívesebben letagadja, semmint szembenézne vele, s a tanácstalanságát megvallaná. Egyszerűen nem sikkes valamit nem érteni; így hát csillogó ruhát láttat a parvenü káprázat akkor is, ha a király meztelen. 1. Nines abban semmi röstellnivaló, ha bevalljuk, „igen sok igényes, iskolázott, érdeklődő olvasó kínlódik ma is, szembekerülve Thomas Mann Doktor Faustusával, Joyce, Proust műveivel”, vagy „sok múltbeli érték befogadása problematikus, ám mennyivel inkább az igen sok kortárs műé”, s hogy „gyakorta hallani, nem értem Juhász Ferenc, Pilinszky több versét, Mándy Iván szépprózáját, Páskándi Géza drámáját és így tovább”. Frappánsak a példák, célratartóak, hiszen az irodalom első vonalából ki- ragadottak. A tudatosított talány ugyanis nem talány többé, amennyiben lehet rágódni, töprengeni a megoldáson, még akkor is, ha az nem olyan gyors és kézenfekvő. Ha tudom, hogy mások se értenek valamit, amelynek pedig az értéke evidens, majd csak tesz azért a kollektív bölcsesség, hogy közeledjenek a mű és a befogadás ollószárai. Régi bölcsesség: előbb fölismerni, kivallani kell az ellentmondásokat, hogy tompíí- hatóak, megszüntethetők legyenek. És még nincs is szó a képzőművészeti, sőt a zenei közérthetőségről, noha benne gyanítom, itt keményebb fába vágna a fejsze. Laikus közelítéssel tudniillik a szépirodalom érthetősége természetesnek látszik. Aki ismeri az ábécét, tud olvasni, előbb- utóbb (magyarázó szövegekkel, segítséggel), majd csak megért egy verset, vagy regényt. Hanem a képzőművészet és a zene ábécéjét mennyivel kevésebben ismerik; ezen alkotásoknak jószerivel nincsenek olyan fogódzói, mint a betűk, szavak, mondatok, illetve ezeknek a „fogódzói”, a muzsika és a • képzőművészet ábécéi, kevésbé közismertek. Mai irodalmi művek elemzése az esztétikával vasbaöltözött tudós analizátoroknak is „rázós”, értékük az idővel alakul ki, s egy-egy adott mű elhelyezéséhez tudvalévőén a kortársi vonulat minél teljesebb fölszaporodása sem árt. Hát még a mai festészetben (szobrászatban, iparművészetben), vagy a kor zeneművészetében, ahol tetten érni a megszüntetve megőrzés dialektikáját, s ezáltal elhelyezni valamely alkotást az esztétika mérlegén, éppoly kockázatos vállalkozás, mint lemérni pusztán a közönség hatását, közérthetőségét. 2. A helyzetet bonyolítja, hogy az alkotás, a produktum is visszaélhet a közérthetőséggel. Ilyen folyamat tetszik föl a giccsben, amely szirupos felszínességével kelleti magát, a látvány mákonyával siet gyorsan meghódítani a befogadót. Ez a visszaélés elrettentő példája. Akadnak azonban manipulációs módszerek is, amikor például a realizmusnál vonják meg a közérthetőség szélső határait, azt privilegizálva, egyszersmind szembeállítva a modern művészeti törekvésekkel —, mint érthetetlen, zűrzavaros képződményekkel. Ezért illékony igyekezet mondjuk a vásárhelyi festészetet pusztán közérthetőségével, realisztikus hagyománytisztelete okán fölülbecsülni, — miként alábecsülni is az, holmi korszerűtlen jelenségként, realizmusát. De számos példa bizonyítja: a befogadásnak azt a természetét, hogy szégyellt, elhallgatja az ember, amit nem ért, kihasználhatja, meglovagolhatja a művészi koncepció gyengesége is. így születnek különféle esztétikai maszlagok, amivel nem tud mit kezdeni a közönség; hogy göncnek érzi magán, röstelli, inkább hallgat róla, s messzi ívben elkerüli. Ilyesmit tapasztalni a zenés népdráma színpadán, ahol a politizáló szándék kisajátítja, helyenként pedig üres bom- basztokkal félreérti a szerzőt, vagy klasszikus tragédiában a lisztporral befestett színészarcok látványa, mely netán egy zűrzavaros forduló történelmi kor indulatainak időtlenségét példázná, miközben, erőszakot tesz a drámán, aholis nagyon határozott szereparcok villannak elő. Félreértés ne essék, az interpretáció szabadsága több mint lehetőség. A teremtő és újjáteremtő művészet legbecsesebb igénye és adománya, ám, ha a produktumnak csekély a művészi hitele, mitsem ér a célzatos belemagyarázás. 3. A kiragadott példák persze esetlegesek. Tetszés szerint vitathatóak, vagy szaporítható- ak. Maga a közérthetőség sem holmi steril esztétikai kategória; társadalmi szinten mindig egy adott közösség értelmi-érzelmi állapotának függvénye. Ehhez szabad tehát igazítani az elvárások szempontjait is, mindkét oldalról, a közlőéről és a befogadóéról egyaránt. Nikolényi István Szamarkandi remekművek Szovjet Közép-Azsia egyik legszebb városa, Szamarkand több mint két és fél ezer éves. Az Európából Ázsiába tartó egykori kereskedelmi útvonalak kereszteződésében álló város rendkívül gazdag műemlékekben. Világhírűek a régi sírboltok türkizkupolái, a Bibi- Hanim mecset romjai, Gur- Emir pompázatos mauzóleuma, Ulugbek, a világ egyik legnagyobb csillagászának obszervatóriuma. A szamarkandi építők nagyszerű alkotásai, akárcsak valamennyi jelentős kultúrtörténeti emlék, az állam védelme alatt állnak. A műemlékek restaurálása tudományos alapokon történik. A szakembereknek sikerült megfejteni és rekonstruálni a színes csempék készítésének receptjét, s ezzel lehetővé vált- hogy Szamarkand és más közép-ázsiai városok számos építészeti emlékét eredeti formájában állítsák helyre. Bár a szamarkandi tudomány hagyományai olyan ne. vekhez nyúlnak vissza, mint a matematikus, filozófus és költő Omar Hajan, az orvos Avicenna, s a csillagász Ulugbek, az 1917-es forradalom előtt a városban csupán három iskola működött, s minden száz ember közül mindössze kettő tudott írni és olvasni. Ma a több mint 300 ezer lélekszámú területi központnak minden tizedik lakosa diák. Hat főiskola és Közép- Azsia egyik legnagyobb egyeteme működik itt Prosper Mérimée: A gáláns betyár Csak nézett a neonfényú éjben elsuhant árnyak után S egy kisfiú bután kormosnak vélte S a bál után a szőke hajon nem maradt korom 7akáfs Gyula: C^ak azt látom Ki jár a nádas folyosóján? Ki fürdik csendes öblibe? > Csak azt látom, remeg a nád és csattog hinaras vize... Csak jár a nád... Remeg... Lesem, reszket a folyosó s a varsák, mint eltűnt vén halászok arcuk lent Is iszapra hajtják. Hallgatják, mérik, hol lakik? Ki jár a nádas folyosóján s hiába vár fölöttük a ladik s tornyok titkán a néma gólyák... Menyegzőt ültek egy Andujar környéki tanyában. Az ifjú házasoknak barátaik gratuláltak és készülődtek asztalhoz ülni, amely a ház ajtaja előtti fügefa alatt díszelegve roskadozott minden jóval megrakottan. Ekkor váratlanul egy lovas férfi jelent meg; a háztól egy pisztolylövésnyire levő erdőből jött elő. Az ismeretlen könnyedén földre ugrott, kezével köszöntötte a vendégeket, és lovát az istállóba vezette. Senkit sem vártak, de Spanyolországban minden hívatlan érkező, szívesen látott vendég az ünnepi lakomán. Egyébként az Idegen, ruhájából ítélve, fontos személyiségnek látszott. A vőlegény utánament csakhamar, hogy a vacsorára meghívja. S miközben a vendégek halkan kérdezgették egymástól, ki lehet az idegen, az andujari jegyző, aki jelen volt a menyegzőn, s a menyasszony mellett ült, ha- lálsápadttá vált, megpróbált felállni a székről, de térdei összecsuklottak alatta, lábai nem bírták fenntartani. Az egyik vendég, akit már régóta csempészéssel gyanúsítottak, a menyasszonyhoz fordult és így szólt: — Ez Jósé Maria, és nagyon csalódnék, ha nem azért jött, hogy valami bajt csináljon. A jegyzőre haragszik. — De jegyző uram, mit követett el ellene? — Mit? Semmit, igazán 6emmit. Valaki tudni vélte, hogy a jegyző két hónappal ezelőtt a tanyásának olyasfélét mon. dott, hogy ha egyszer Jósé Maria hozzá jönne inni kérni. egy nagy adag arzént tenne a borába. Így meghányták-vetették a dolgot, anélkül, hogy hozzányúltak volna az előételhez, amikor az idegen megjelent a vőlegény kíséretében. Semmi kétség, Jósé Maria. Tigrisszemmel pillantott a jegyzőre, aki remegni kezdett, mintha hideglelést kapott volna egyszerre. Jósé Maria azután hódolattal köszöntötte a menyasszonyt és engedélyt kért tőle, hogy táncolhasson a menyegzőjén, majd széket kerített és minden különösebb teketória nélkül a menyasszony mellé ült, a menyasszony és a jegyző közé, aki minden pillanatban azon a ponton volt, hogy a félelemtől elájul. Hozzáláttak az evéshez, Jósé Maria elhalmozta figyelmességével , kedveskedésével a menyasszonyt. És amidőn a legfinomabb bort kezdték felszolgálni, a menyasszony fogott' egy montillai borral teli poharat, ajkaival érintette, aztán odanyújtotta a betyárnak. .. Jósé Maria elvette a poharat, elragadtatással megköszönte és kijelentette a menyasszonynak, hogy ezentúl tekintse őt szolgájának, és örömmel teljesíti minden parancsát. Ekkor a menyasszony resz- ketőn és félőn hajolt félelmetes szomszédja füléhez: — Egy nagy kegyet kérek öntől — mondta. — Kérjen ezret! — kiáltotta Jósé Maria. — Könyörgöm. felejtse el gonosz szándékait, amelyekkel idejött. Ígérje meg nekem, Irántam való szeretetére, hogy megbocsát ellenségeinek és hogy esküvőmön nem történik semmi baj. — Jegyző! — fordult Jósé Maria a törvény remegő emberéhez —, a menyasszonynak köszönje életét, nélküle megöltem volna, mielőtt megemésztette volna vacsoráját. Ezek után ne féljen, nem teszek önnel semmi rosszat. A vacsorán és az azt követő bálon úgy megkedvel- tefcte magát, hogy az asszonyoknak . könny szökött a szemébe, amikor arra gondoltak, hogy ez az elragadó fiatalember egy napon alighanem akasztófán végzi életét. Táncolt, énekelt, egészen átadta magát a társaság jó hangulatának. Éjfél felé, egy 12 évesnek •175 évvel ezelőtt született a nagy francia író, ez alkalomból közöljük ezt a rövid írást. látszó leányka, rongyokba csüngő öltözete félig takarta testét, közeledett Jósé Mariához, és néhány szót mondott neki a cigányok tolvajnyelvén. Jósé Maria megrázkódott, az istállóba szaladt, ahonnan csakhamar szép lovát vezetve előjött. Aztán a menyasszony elé lépett, egyik kezével a kantárt tartva, igy szólt: — Isten önnel, lelkem álma; sohasem fogom elfelejteni áz ön mellett töltött pillanatokat. Hosszú idő óta ezek voltak a legboldogabbak, amelyeket megéltem. Ugyanekkor átnyújtott a menyasszonynak egy igen szép gyűrűt. — Jósé Maria — kiáltott fel a menyasszony —, amíg ebben a házban egy falat kenyér akad, megosztjuk önnel. A betyár kezet szorított minden vendéggel, még a jegyzővel is —, aztán könnyedén felszökött lovára, és a hegyek irányába elvágtatott. Igazában csak a jegyző örülhetett távozásának. Egy fél óra múlva pandúrok érkeztek. de a férfit, akit kerestek, senki sem látta. (Fordította: Madácsy László) NÖGRÁD — 1978. október 1., vasárnap
