Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
ÉLÜNK —, DE HOGYAN? Szoba-konyhától az emeletes házig Az alapszervezetek kulturális nevelő Kulturális felelősök tevékenységének tapasztalatai Salgótarjánban A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i, valamint a megyei pártbizottság június 27-i határozatában fogalmazta meg a közművelődés helyzetét, határozta meg továbbfejlesztésének feladatait. A salgótarjáni városi pártbizottság ezt követően 1974. szeptember 4-i ülésén feladattervet fogadott el. A tennivalók meghatározásánál arra fordítottuk a fő figyelmet, hogy a közművelődési tevékenység még jobban megfeleljen a szocialista épitőmunkának, társadalmi célkitűzéseinek. A város munkásjcllegéből adódik, hogy a feladatok középpontjába a munkásság műveltsége került. Ehhez szorosan kapcsolódik a párttagok általános politikai és szakmai műveltségének emelése, hiszen a város több mint nyolcezer párttagjának meghatározó szerepe van a kulturális nevelő munkában, a város kulturális életében. ’ Gazdag ország vagyunk, bármennyire is igyekeznek egyesek az ellenkezőjéről meggyőzni. Akármilyen ékes szóval érvelnek is. én a szememnek hiszek. Látom magam előtt azokat a köly- köket, akik az iskolai nagyszünetben lekváros és vajas kenyérből gyúrt ga- lacsinokkal dobálóznak; azokat a meglett korú embereket, akik nemhogy súlyos kenyérmaradékokat, de (feledékenységből?) megszáradt túrós tekercseket, buktákat, gyümölcsszezon idején poshadt féldinnyéket, rothadásnak indult alma- és körteszeme- ket süllyesztenek bele a járdák, . utak mellé leállított szemmétartókba. Ezek után — ugye — meglehetősen sutának hat a kérdés: hogyan élünk? Hát így! Néha túlságosan is (jól, pazarlással, egy ma már szerencsére nagyon ritka „szakma” képviselői a kukabúvárok örömére. Halast — ez a beceneve, mert valamikor mindene volt a horgászás — közelebbről évtizede ismerem. Ez alatt az idő alatt nem tudom, láttam-e rajta két zakónál meg két pulóvernél többet. Nem törődik az öltözködéssel. Addig hordja a ruhát, amíg a szó csaknem igazi értelmében, le nem szakad róla. Télen sem hord nagykabátot. Ilyenkor zakója alá vastag garbót húz. Negyvenéves, 20 évvel ezelőtt két évig bírták együtt a feleségével. Azóta a vendéglátóhelyek — de kizárólag kocsmák — állandó törzsvendége. Havonta kétszer kap fizetést, s mint bányai, föld alatti iparos, nem is keveset. De a bérfizetések előtti napokban már hitelbe „szivattyúzik”. — Mi mást csináljak? — kérdez vissza a kérdésemre, halkan, mintha csak magától kérdezné. — Iszom, ameddig bírok- Ki'nek-minek zsugorgassam a pénzt? Egyszer élünk; szórakozom. Csak nem baj — mered vizenyős tekintete a szemembe. Miért lenne, mondom neki, ha az ember elvégzi a dolgát, nem molesztál, nem háborgat senkit, s meg sem kísérlem felvillantani előtte egy esetleges másfajta élet lehetőségét A véletlen néha egymás mellé hoz bennünket a reggeli vonaton. A 17 éves csinos, farmeros kislány 25 kilométerről jár be az egyik salgótarjáni szakközépiskolába. Voltaképpen a -beszédessége, a gyermekien nyílt, őszinte kitárulkozása ismertetett meg vele. Egyszer a megye történelmi, néprajzi látnivalóiról, s egyéb nevezetességeiről beszélgettünk. Megemlítettem a Palóc Múzeumot, a Forgách-kastélyt, a cseszt- vei, horpácsi kúriákat. A kislány még egyik helyen sem járt. De hiszen szüleidnek már régóta kocsijuk van. miért nem vittek el — mondom neki. Nem tudja. Mire használjátok a kocsit — kérdezem. Fuvarozásra — feleli. — Apuka meg anyuka hajnalonta fel- kerekednek a pesti piacokra, ott felpakolnak, aztán viszik az árut a tarjáni piacra, vagy a községekben kínálják. Az anya háztartásbeli, a férj betanított munkás. A négytagú család jó anyagi körülmények között, kényelemben, a Mátra alján él. De a gyerekek még nem voltak a Galyatetőn, sem a Kékesen. Az összekerülésükben nincs semmi rendkívüli. A férj, Matyi Gyula Somoskőújfaluban teljesített katonai szolgálatot, megtetszett neki az egyik helybeli kislány, s a leszerelés után megkérte a kezét. A borsodi autógépszerelő fiatalember Palócországban ragadt. A Ceredvölgye Mg. Tsz. Somoskőújfalui gépműhelyében dolgozik. — II éve vagyok a tsz- ben — meséli a fekete, barna képű fiatalember. — Ha kell, megfogom a munka végit. Volt úgy, hogy 10, sőt 14—16 órát is dolgoztam nyáron ráültem a kombájnra, hogy több legyen a pénz... Megszületett ugyanis a fiam, a feleségem szüleitől kapott szoba-konyhás lakásban éltünk, kicsi volt, nagyobbat akartunk. Vettünk is egyet, aztán, hogy a kislány megszületett, a feleségemmel arra gondoltunk, jó volna már építenünk, a magunk ízlése szerint. A család a határ közelében, egy domb oldalában építette fel a házát. Mai módi szerint: nyeregtetős, emeletes, tágas erkélyéről a Karancs-hegységre látni. Benne 4 szoba, konyha, éléskamra, fürdő, garázs közlekedőfolyosó. — Szeptember 28-án volt két éve, hogy az első követ lerakták — büszkélkedik a szőke, kék szemű, temperamentumos fiatalasszony, a helyi 89. számú élelmiszerbolt eladója. — Egy hónapja költöztünk be. Most már nagyon jó. Elképzelheti mennyi munka volt! A férjem betont kevert, csempézett, parkettázott, minden lehetséges munkát elvégzett. Még én is szö- geltem, fűrészeltem. Csak így lehet a költségeket csökkenteni.... No, meg aztán sokat jelentett a rokonok segítsége. — így is benne van a gyönyörű ház pár százezer forintban... — Az biztos — hagyja rám az asszony, anélkül, hogy a tényleges költséget pontosan elárulná. — Százezret vettünk fel az OTP- től, s megfogtunk minden pénzt. 11 éves házasok vagyunk, de még nem voltunk üdülni. Nemigen költöttünk szórakozásra. A ház lebegett a szemünk előtt, hogy a gyerekek kényelme meglegyen, ha már nekünk nem adatott meg annak idején. A férjék négyen, a feleségék hárman voltak testvérek. Szüleik munkásemberek. akik ha fényesen nem is, de becsülettel felnevelték gyermekeiket. Az új tulajdonosok megszolgált, mindent megmutatni igyekvő felvillanyozottsá- gával vezetnek végig a helyiségeken. A bútorok még az előző házból valók, de állapotuk megkímélt. — Még amikor összekerültünk — emlékezik a férj —, első dolgunk volt, hogy beszereztük a háztartási gépeket. Nincs hiányunk semmiben. Szerényen élünk, a szórakozást egyelőre a televízió jelenti. De ha szétszórtuk volna a pénzt, ha nem segítettek volna a rokonok, nem támogatott volna az állam aligha építettünk volna házat. — Pár év múlva csak rendeződnek anyagi dolgaink — mondja az asszony. — Üdülhetünk, szórakozhatunk mi is. A gyerekeinknek pedig, ha felnőnek, önálló útra térnek, biztos kevesebb gondjuk lesz. mint amennyi nekünk volt. Hármasban indulunk el a kacskaringéé földúton, a határ mentén. A forró, délutáni napfény a szemünkbe tűz. Meleg és ragyogás. Az élet féktelen, viháncoló öröme tölti el leikéinket, s majdhogynem tánclépésekben baktatunk lefelé. IDEOLÓGIAI, POLITIKAI TEVÉKENYSÉG Ahogy a pártmunka más területén, a közművelődés-politikai határozat végrehajtásánál is meghatározó jellegű a párt- alapszervezetekben folyó kulturális nevelő munka. A város pártalapszervezetei a határozat feldolgozása során nagy gondot fordítottak a közművelődés helyének, szerepének a társadalom életében betöltött funkciójának helyes értelmezésére. Erősödött az a felismerés, hogy a közművelődés ideológiai, politikai tevékenység, amelynek fontos szerepe van a szocialista tudat formálásában. A városi pártbizottság testületi üléseken, munkabizottsági, összapparátusi és titkári értekezleteken rendszeresen figyelemmel kísérte a közművelődés-politikai határozat egészének, részterületének végrehajtását. A következetes irányító, ellenőrző munka hatására az alapszervezetekben jól érzékelhető szemléletváltozás kezdődött. Folyamatosan módosult a közművelődés politikai jellegének, funkciójának, a művelődés, a műveltség növekvő társadalmi szerepének értelmezése. Mérséklődött azoknak a nézeteknek a hatása, amelyek a politikát és a kultúrát, a gazdaságot és a művelődést mereven szétválasztják. Fokozatosan visszaszorulnak a műveltség társadalmi szerepét lebecsülő, a művelődést, a kulturális nevelő munkát reszortfeladatnak tekintő nézetek. A pártalapszervezetek a korábbinál nagyobb gonddal, tervszerűbben foglalkoztak a közművelődés kérdéseivel, az alapszervezeti kulturális nevelő munka helyzetével. A közművelődós mind jobban a pártmunka szerves részévé válik. Erősödött a közművelődés irányításának testületi jellege. TÖBB KULTURÁLIS PÁRTMEGBlZATÁS Tapasztalataink igazolják, hogy elsősorban azokban az alapszervezetekben foglalkoznak rendszeresen a kulturális nevelő munka kérdéseivel, ahol művelődési intézmény működik, vagy az alapszervezet az oktatás, a tanács vagy művelődési intézmény területén tevékenykedik. Azoknál az alapszervezeteknél viszont, ahol nincs önálló művelődési intézmény, illetve a munkahely jellege nem jelent egyben rendszeres foglalkozást a művelődéssel, viszonylag több gondot okoz a közművelődéspolitikai határozat folyamatos végrehajtása. Általában az a gyakorlat, hogy az alapszervezetek valamilyen konkrét feladat kapcsán foglalkoznak kulturális kérdésekkel, a kulturális nevelő munkával. Ilyen többek között a munkások szakmai és politikai képzése, a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítése, e tevékenység ellenőrzése, TIT-előadások lebonyolítása, az olvasómozgalom segítése. Több üzemünkben a napi munka, a rekonstrukció kényszeríti a pártalapszervezetek vezetőit, hogy folyamatosan foglalkozzanak a művelődés- politika kérdéseivel. A város alapszervezeteiben nagy energiát köt le az általános iskolai végzettség szervezése. A hiányos iskolai végzettségű párttagok gyakran pártmegbízatásként kapják ismereteik pótlását. Általában megnőtt azoknak a pártmegbízatásoknak a száma, amelyek a kulturális nevelő munkához, a művelődéshez kapcsolódnak. A művelődéspolitikai határozat megjelenése előtt a város pártalapszerve- zeteiben a pártmegbízatások öt-tíz százaléka volt kulturális jellegű. Ez az arány húsz- harminc százalékra növekedett. Igaz, a kulturális megbízatások nagyobb része ma még alkalmi jellegű, egy-egy eseményhez, rendezvényhez kapcsolódik. Kedvező jelnek tekintjük, ha lassan is, de emelkedik az állandó pártmegbízatások aránya. Az alapszervezetek kulturális nevelő munkájában jelentős szerepet kap a szocialista brigádok művelődési vállalásainak segítése, ellenőrzése. Egyre több brigád ismeri fei a művelődés szerepét, a műveltség fontosságát. A brigádoknál az egyéni kulturális vállalások hatékonyabb formái kerültek előtérbe. Brigádkönyvtárakat alakítottak, rendszeressé vált a tévéműsorok vitája, több üzemben megalakult a brigádvezetők klubja, s kialakult a brigádok üzemi és városi vetélkedőjének rendszere. A párttagság, az üzem! dolgozók művelődéspolitikai szemléletének kedvező változását jelzi, hogy megnőtt az érdeklődés a kulturális kérdések tanfolyama iránt. A Központi Bizottság határozatának megjelenése előtt Salgótarjánban két-három ilyen tanfolyam indult évente. Az utóbbi években általában húsz, az idén pedig több mint harminc ilyen tanfolyamot szerveztek a pártalapszervezetekben. A párttagok a dolgozók politika: műveltségének gyarapítására minden alapszervezetben nagyobb gondot fordítanak. A tömegpropaganda-tanfolva- mokra. a káderkéüzés különböző formáira évről évre több párttagot, üzemi munkást iskoláznak be. * A MUNKÁSOK MŰVELTSÉGÉÉRT Az alapszervezeti kulturális nevelő munka hatékonyabb irányítása, segítése érdekében — a megyei pártbizottság ajánlására — több alapszervezetben választottak kulturális felelősöket. E megbízatásokat a közművelődés-politikai határozat végrehajtásának folyamatában kialakult szükséglet és igény szülte. Bebizonyosodott, hogy a határozattal egyetértő szemlélet jelentős feltétele ugyan a végrehajtásnak, de nem pótolhatja a szakmai hozzáértést, a kulturális felelősök munkáját. Néhány évvel ezelőtt — 1975 tavaszán — 17 pártalapszer- vezetben 32 kulturális felelős kezdte meg a munkáját. Jelenleg 30 alapszervezetnél, illetve pártvezetőségnél tevékenykednek kulturális felelősök. A Lampart ZIM salgótarjáni gyára, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Volán 2. sz. Vállalat pártalapszerveze- teinek tapasztalatai bizonyítják, hogy a kulturális felelősök munkája ott rendszeres és eredményes, ahol kiválasztásuk megfelelő körültekintéssel történt. Ahol ügyeltek arra, hogy a kulturális felelősök megfelelő általános műveltséggel, politikai képzettséggel rendelkezzenek, s lehetőséget teremtettek rendszeres, folyamatos munkájukhoz is. Ugyancsak több alapszervezet tapasztalatai bizonyítják, hogy a kulturális felelősök tevékenysége a legtöbb helyen része a pártvezetőség munkájának. Jó kapcsolatot alakítottak ki a szakszervezetekkel, a KISZ- alapszervezetekkel, segítségükkel nőtt a kulturális pártmegbízatások száma, amelyek teljesítését taggyűléseken, pártvezetőségi üléseken értékelik. A kulturális felelősöknek nem kis részük van abban, hogy egyre több dolgozó pótolja hiányzó általános iskolai végzettségét, s tovább tanul. Több üzemben jó szolgálatot tesznek az üzemi letéti könyvtárak, növekszik a munkásolvasók aránya. Több nagyüzemünk hatékony, jó kapcsolatot alakít ki éppen a munkások műveltségének fejlesztése érdekében az üzemi művelődési házakkal, a városi művelődési intézményekkel. Fejlődött a művészeti ízlésformáló munka, rendszeresek a képzőművészeti kiállítások, a munkás-művész találkozók, s több nagyüzemünkben üzemi galériát hoztak létre. A szocialista szerződések tartalmasabbá tették a művészek és az üzemek kapcsolatát. Szaporodik és tartalmában is gazdagabbak az üzemi TIT-elő- adások. TERVSZERŰBBEN, ™ FOLYAMATOSABBAN Az alapszervezetek kulturális nevelő munkájának, az alapszervezeti kulturális felelősök tevékenységének vizsgálata azonban nemcsak kedvező tapasztalatokat hozott. Néhány alapszervezetben azt tapasztaltuk, hogy a közművelődés-politikai feladatok ma még elkülönülnek más társadalom- politikai teendőktől. Nern vizsgálják, s így nem látják az összefüggéseket sem a politika és a művelődés, a szocialista életmód, a közgondolkodás, az üzemi demokrácia között. Nem vált általános gyakorlattá az alapszervézetek egy részében az sem, hogy minden kommunista folyamatosan bővítse, gyarapítsa ismereteit. Mindezek jelzik, hogy a kulturális nevelő munka továbbfejlesztése szükséges valamennyi alapszervezetünkben. Ez pedig indokolttá teszi a kulturális felelősök rendszerének kialakítását, hogv a kulturális felelősök önálló megbízatásként lássák el teendőiket. A városi pártbizottságnak, az üzemi pártbizottságoknak és pártvezetőségeknek egyaránt nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a kulturális felelősök munkájára. Rendszeres informálásuk, segítésük mellett hasznosítani szükséges azt a lehetőséget is, amelyet az üzemi művelődési bizottságok jelentenek e tekintetben. Nem szabad me’fe'edkezni arról, hogy a kulturális felelős tevékenysége a pártmunka szerves része, hiszen a párttagság, az üzemi munkások kulturális nevelését szolgálja. Vincze János Sulyok László Peter de Francia rajza
