Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
Milyenek az építők? A közvélemény í;galmafvnaomeléggé vegyesen ítéli meg őket. Az új lakásba költözők a még mindig gyakori hiányok, minőségi hibák láttán ritkán foglalják imáikba az építők nevét, s az elhúzódó beruházásokért is nagyon sokan őket okolják. Egy építőipari vállalat igazgatója így sommázta az építőkről kialakult véleményt: — Az év háromszáz napján inkább szidnak, mint dicsérnek bennünket. Aztán van néhány ünnepünk, amikor szokás szerint számba veszik, hogy mennyit gyarapodott az ország az elmúlt években, hány lakást, bölcsődét. óvodát, ipari, mezőgazdasági létesítményt adtunk át, s akkor dicséret és elismerés illeti az ország építőit. Az igazság valahol a két véglet között, középen van. Mindehhez még hozzá kell tenni: Az ország körülbelül 600 ezer építőipari munkásának több mint a fele törzsgárdatag, s ugyan- ennyien dolgoznak szocialista brigádokban. A munkások {úl nyomó többsége becsületesen, szorgalmasan dolgozik és büszke keze munkájára. Az építőkről kialakítandó tiszta képhez hozzátartozik az is, hogy ennek a népgazdasági ágnak a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kevés gépe van, ezek jelentős része nem is korszerű, a feladatok mérete azonban nagy. fis nemcsak rajtuk múlik, hogy fel tudnak-e nőni a gyorsan emelkedő követelményekhez. Számos, az ágazattól nagyrészt független ok, például a beruházók rossz előkészítettsége, s anyaghiány is nehezíti munkájukat. Mindezek ellenére az építőipar termelése az elmúlt 15 évben több mint 2,5-szörösére, a létszáma pedig csak másfélszeresére emelkedett, tehát a növekedés nagyobbik hányada a termelékenység javulásából származik. Miért nem tud mégsem az építőipar lépést tartani a követelményekkel? A kérdésre adandó válaszok rengeteg ága-boga közül most csak eggyel szeretnénk foglalkozni: az építés személyi feltételeivel. Az építkezéseken — különösen a fővárosban és az iparilag fejlettebb megyékben — nagy a munkaerőhiány. Az építőiparban a létszám az utóbbi két-három évben stagnált, tavaly pedig csökkent. Ennek az egyik legfőbb oka az, hogy ezen ágazat számára is csaknem elapadt a munkaerőforrás. A korábbi években az új építőipari munkások többsége a mezőgazdaságból származott el. Az utóbbi években azonban lényegesen lelassult a munkásoknak a mezőgazdaságból az iparba való áramlása, bár teljesen még nem szűnt meg. Az elmúlt évtizedekben százezrek váltak munkássá az építőipar nagy iskolájában, s ők alkotják most az ágazat törzsgárdáját is. De nagyon sokan elmentek időközben az építőiparból, s szép számmal mennek el ma is. Ez részint az építők munka- és életkörülményeivel magyarázható. A statisztika szerint 60—70 százalékuk dolgozik kedvezőtlen körülmények között (az iparban ez az arány 40 százalék), s az állami építőipar 270 ezer fizikai munkásából 100 ezer munkásszállón lakik, 120 ezer pedig naponta ingázik a lakása és a munkahelye között. Az építőket általában jól megfizetik (az átlagbérük a bányászok és a kohászok után a harmadik a legjobban fizetett foglalkozások sorában), mégis egyre kevesebben vállalják az építkezésről építkezésre való vándorlást az ország egyik végétől a másikig. S ha nem kínálkozik más megoldás, inkább kilépnek a cégüktől, mintsem hogy több száz kilométerre a lakóhelyüktől kezdjenek új építkezésbe. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy az építőiparban a létszámfluktuáció — bár a nyolc évvel ezelőttinek csak a fele, 32 százalék — még mindig kétszerese az országos átlagnak. A hiányzó munkáskezeket persze egyre inkább gépek helyettesítik s ebben az ágazatban is egyre terjednek a munkaerő-megtakarító szervezési eljárások. A gépesítés és a szervezettség javulásának irama azonban elmarad a kívánatostól. S bár ez leginkább pénzkérdés, mégsem csupán az. Az új gépeket ugyanis emberek kezelik, az új módszereket emberek valósítják meg és egyáltalában nem mindegy, hogy milyen színvonalon. A munkások és a vezetők szakmai felkészültsége, szemlélete nagyon sokban tudja befolyásolni az ágazat előrehaladását, a népgazdaság építési igényeinek kielégítését. És ezen a téren sem sikerült még behozni minden lemaradást. A fejlődés azért jelentős. 1960-ban még az építőipar fizikai munkásainak háromnegyede nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát, s tizenöt évvel később. ez az arány 42 százalékra csökkent. S ma már az ágazat dolgozóinak több mint a fele szakmunkás. Mindez azonban kevés. A dolgozók, vezetők szakmai felkészültsége sokat behozott lemaradásából, de a gondok még most is feszítőéit, mert a technikai haladás következményeként egyre nő az egy-egy emberre bízott értékek nagysága, az egyén felelőssége. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium különféle szakmai tanfolyamain, az utóbbi három évben csaknem ötezren végeztek. De még mindig sok kívánnivalót hagy maga után a főépítésvezetők, művezetők, műszaki és közgazdasági szakemberek szakmai felkészültsége. Még most is igen magas azoknak a különböző szintű vezetőknek az aránya, akik nem végeztek egyetemet, főiskolát. Gond az is, hogy az újonnan végzett építészmérnökök, üzemmérnökök nagy része inkább a kutatói, tervezői munkát tartja vonzóbbnak, semmint a kivitelezést. Ügy hiszik, a tervező rangban magasabban áll a kivitelező mérnöknél. Ezért inkább tervezőintézetekben próbálnak elhelyezkedni, s csak kevesen vállalják el egy- egy építkezés irányítását. Milyenek az építők? KŐfstpofp|pn hogy — más ágaza- tveise^ieieu, ^khoz hasonlóan _ vannak közöttük vándormadarak és a társadalom perifériájára szorult elemek is. A többség azonban dacolva az időjárás viszontagságaival, a nehéz munkakörülményekkel, becsületesen, szorgalmasan dolgozik országunk építésén. S hogy vannak még gondok, hogy ezek közül nem egy mind .élesebben vetődik fel, jelzik: a dolgozók többsége érzi, tudja mennyire fontos az emberi, szakmai fejlődés és igyekszik is megfelelni az egyre magasabb követelményeknek. Karcagi László Cser, nyár, fenyő, akác Tízezerrel több rakodólap Hollóíiői hagyümányu’rzölt Bár manapság már nem jellemző a szőlőtermelés Hollókőn, a szüreti hagyományokat még őrzi néprajzi nevezetességeiről híres községük. Az idén a helyi népművelők szervezésében nagyszabású szüreti felvonulást láthatnak a helybeliek s az oda tévedő idegenek. Október közepén rendezik a látványos eseményt, melyen 10 óvodás, ötven iskolás, és húsz KISZ-fiatal vesz részt. Szekereken és lóháton, népviseletbe öltözve, gyalogszerre! pedig maskarába bújva vonulnak végig a falun, a majortól kiindulva, helyenként meg-megállva, hogy rövid népi játékokat mutassanak be. Lassacskán feledésbe merülne a bíróválasztás, a bábuégetós, a medvetáncolta- tás, ha nem őriznék gondosan. A felvonulás várhatóan vidám színes élménvt jelent nézőinek, résztvevőinek egyaránt. Űj repülőgép A legszigorúbb biztonsági követelményeket is kielégítőnek minősítették az AN—28 típusú új szovjet turbólégcsa- varos repülőgépet. Az- AEROFLOT járatain végzett próba- repülések után megkezdődik az új repülőgép sorozatgyártása Lengyelországban, a KGST-integráció keretében. Az új repülőgép ellenáll az eljegesedésnek, kitűnően elviseli akár a mínusz 40 Cel- sius-fokos hőmérsékletet is. Ezt figyelembe véve az AN— 28 az AEROFLOT távol-keleti és szibériai járatain közlekedik majd. Az óránkénti 310 kilométeres sebesség elérésére képes repülőgép fel- és leszállásához — akár egy hóval borított — labdarúgópálya-méretű területről is elegendő. Sigmund Jähn népszerűsége A Szojuz—31 fellövése kétségkívül ,,az év eseménye” az NDK-ban. A hír a hétvégi kirándulások ellenére szélsebesen terjedt az országban. A rádió és a tv külö eladásokban, a Neues Deutschland különkiadásban foglalkozott az eseménnyel. A sajtó különkiadásokban számolt be az első NDK polgár űrbe lépéséről. Egy fővárosi sajtóközpont még éjjel is rendelkezésére állt a bélés külföldi újságíróknak. A rádió és a televízió külön- adásai az első közös szovjet— NDK űrrepülésről a városokban és a nyaralóhelyeken egyaránt élénk eszmecserét, visszhangot váltott ki. Nem volt nehéz dolguk a riportereknek, hogy alanyt keressenek kérdéseikhez. Magától értetődő azoknak az embereknek az érdeklődése, akikkel Sigmund Jähn kozmonauta eddigi életútján kapcsolatba került. Büszkeséggel és örömmel ünnepelték például korábbi bajtársai a néphadseregből, az ,,öreg” repülősök, akik ,,Sigg”-et még az együtt töltött szolgálati időből ismerték. A nagybárkányi termelőszövetkezet sámsonházai fafeldolgozó telepének udvarán nagy az átalakítás. Felforgatott talaj, frissen rakott alap, leöntött sóderhalmok jelzik az építkezést. Kőművesbrigád betonozza a műhely előterét, betonkéverőbe lapátolják az adalékot. Sietős a munka, a szociális létesítményeknek, az irodának november végére állni kell. Az udvar túlsó végében kisebb hegyet emelt a fűrészpor, amit olykor-olykor a hideg őszi szél hord át a kerítésen. — Rakodólapot készítünk. Korábban ülőgarnitúrákat, parkettet is csináltunk, de 1976-tól kizárólag rakodólapot, főleg a Dunaújvárosi Papírgyárnak — tájékoztat Bölcső József telepvezető. A fafeldolgozók két műszakban egy szocialista brigádot alkotnak. Huszonhármán szorgoskodnak. Az elmúlt évben a kollektíva a „Hatvanadik október” nevet vette fel és elnyerte a szocialista brigád címet. Jó munkájukkal segítik az erdészeti ágazat éves tervének teljesítését, ami csaknem tízmillió forint. A szocialista brigád vállalta, hogy tízezer rakodólappal többet állít elő. Tervüket eddig időarányosan teljesítették. A műhely ajtaja előtt sín- oáron levő csillére rakják a mázsányi rönköket. A rakodásban, az anyagmozgatásban nagy segítség a csille. A súlyos szálakkal megrakva Köny- nyedén gördítik az egyszerű járművet a szalagfűrészig. Ketten markolják, s emelik a vágóasztalra, ahol három oldalát szélezik. A hasáb alakú fát a második szalagfűrészhez viszik. A kívánt vastagságra, deszkának szeletelik, majd Nagy Béla méretre szabja. — Két éve dolgozom itt. Tarról a tsz kocsija hord a munkahelyre és haza. A csert a legjobb vágni! Poros szakma, megszoktam — mondja. — A készrevágott deszkát az illesztés és szögelés követi — szól közbe Hímes Pál, a szocialista brigád vezetője, aki épp egy fűrészszalagot forraszt össze. — Leszabunk három hevedert, amire tőkéket szögelünk. Ezután' borítódeszkával fedjük be. Csert, nyárt, fenyőt és akácot dolgozunk fel. amilyent szállítanak. Mielőtt ide kerültem, a fakitermelésben dolgoztam, mint motorfűré- szes. Könnyebb a műhelypen és védve vagyunk az időjárás viszontagságaitól is. Nyugdíjig ezt a pár évet itt akarom eltölteni — mondja a brigádvezető. Egy éve szögeli a borítólapokat Glasza Béla. — Bányatechnikus vagyok, de jobban szeretem a fát. Egyhangú, naponta több száz szöget beverni, de maradtam. A kemény akácokat előfúrom a szögnek, nehogy széthasadjon. Bukran Márton és Ugran Albin is ezt a műveletet végzi — jegyzi meg. A szorgos kezek után raklapok magasodnak, várva a Szállítást. Naponta két műszakban csaknem kétszáz új munkadarab hagyja el a műhelyt. A közös gazdaság járművével küldik az árut a megrendelőnek. — Feladatunk a műhely tatatarozása és bővítése. Tervünk egy készárutér kialakítása és javítóüzem létrehozása, mivel jelenleg egy raktárhelyiségben újítjuk fel a hibás raklapokat. Ezzel lehetőseget kapnak azok, akik télen nem tudtak eddig dolgozni — fűzi hozzá Brunda Sándor ágazatvezető. A motorfűrész lapját figyeljük, ahogy belemar a rönkbe. A zajtól nem hallani egymás szavát. Akik itt a lapokat gyártják, cseppet sem zavartatják magukat. Megszokták. S értik a másikat a mosdulr.- tokból is. Biztosítós brigádok Az Állami Biztosító megyei Igazgatóságának Tessedik Sámuel kárrendező szocialista brigádja — mezőgazdasági kárszakemberek — a minap a szécsényi termelőszövetkezetben végzett társadalmi munkát. Teljes létszámban részt vettek az alma szedésében. Velük dolgozott osztályvezetőjük is, mint tiszteletbeli brigádtag. A Május 1. brigád képviseletében a salgótarjáni járási fiók néhány dolgozója a cserhátsurányi gyermekotthonba látogatott. 16 gyereknek vittek ajándékcsomagokat. Elbeszélgettek a ö—10 éves gyerekekkel, kellemes emlékekkel tértek haza. Vetélkedő Salgótarjánban szombaton az öblösüveggyár Kossuth Művelődési Házában az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Nóg- rád megyei Bizottságának szervezésében vetélkedőt rendeznek szakszervezeti bizal- mik részvételével. Akik ,.sorompóba állnak”, azok az épr tőmunkások évszázados szervezkedésének, a bizalmik jog-, hatáskörének, a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ kb 1038-as együttes határozatának ismeretével mérhetik ösz_ sze erejüket. Kő indul útjára Az ÉSZAKKŐ Pestvidéki Kőbánya Vállalat üzemeiben, az idén csaknem kétmillió tonna követ termelnek ki. Ebben nagy feladat hárul a szandai bánya dolgozóira, akik megfeszített munkával teljesítik a népgazdaság igényeit. Képsorunk mindennapjaikból ad ízelítőt. Naponta hatalmas mennyiségű követ mozgatnak meg a gé* pék. Munkában a kőfejtők. Kópián yi István, Bucsánszki József és Oravecz Mihály robbantáshoz fúrja a lyukakat. A korszerű kötélpálya-rendszeren Nógrádk'övesdre indul csillékben a kő. Bábel László képriportja Kodák István NÖGRÁD — 1978, október 6., péntek
