Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
Rómeó és Júlia — megyénkben A Népszínház társulata szeptember 18-án a rétsági Asztalos János Művelődési Központban országos vidéki bemutatón játszotta először megyénkben Shakespeare Rómeó Júlia című tragédiáját. A Ruszt József által rendezett darabot szombaton a palotás) körzeti művelődési házban, vasárnap a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban mutatják be. A címszerepet Pelsőczy László és Papadimitriu Athina alakítja, a fontosabb szerepekben Eszes Sándor, Gálán Géza, Kőhalmi Attila, Siménfalvy Lajos, Botár Endre, Várad! Vali és T. Nagy András látható. A díszleteket és jelmezeket Gombár Judit tervezte. Rómeó és Júlia drámai kettőse a második réskből (Papadimitriu Athina és Pelsőczy László) A tragédia beteljesült. Lőrinc barát elbeszéli a két fiatal halálát (Capulctné: Táncsics Mária, Lőrinc barát: Simcnfalvy Lajos). (Kulcsár József felvételei) Mai tévéajátitatunk Hasznos legyen és szép 20.25: Röpülj páva. Beszélgetés 1 hury Levente keramikusművésszel Jó félesztendeje már, hogy véget értek a Röpülj páva döntői. A csapatok azóta is készülődtek a végleges, utolsó fordulóra. Az eredetileg májusra tervezett, de később októberre halasztott döntőre kerül ezúttal sor. A bemutatók helyszíne ezúttal a Kőbányai Művelődési Központ lesz. A műsort egyenesben közvetíti a televízió. Űj, érdekes színfoltja á versenynek, hogy a nézők is beleszólhatnak a helyezésekbe. Pontszámainak értéke ugyanannyi lesz, mint a hivatalos zsűrié. A zsűri összetétele i-s jelentősen megváltozott: művészekből és alkotókból áll. A versenyek négy héten át, négy fordulóban zajlanak. A csapatok. bemutatkozásának sorrendjét sorsolással döntötték el. A nagydíj nem akármilyen: egy panorámás Ikarus autóbusz. Az eredményhirdetésre a gálaesten, azaz november 4-én kerül sor. A televízió minden egyes műsor után várja a közönség szavazatait! Havannai kongresszusi palota Havanna lesz a székhelye az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezletének. Az ez alkalommal a szigetországba látogató állam- és kormányfők már abban a palotában üléseznek majd, amelyet — mint az ország kongresszusi palotáját — most építenek a kubai fővárosban. A Havanna nyugati részén épülő létesítmény központi blokkja 200 méter hosszú, 60 méter széles, négyemeletes üveg- és betonpalota lesz, amelynek két oldalához alacsonyabb épületszárnyak csatlakoznak. Teljes területe — a kiszolgáló épületeket, utakat, parkokat is beleszámítva — 30 ezer négyzetméter. A főépület impozáns főbejáratán az előcsarnokba, onnan a kongresszusi terembe vezet az út. amely mellett tíz kisebb tárgyalóterem sorakozik. A plenáris ülések céljára szolgáló „nagy szalon” 1500 személyes, a résztvevőkön kívül megfelelő elhelyezést nyújt a megfigyelők, vendégek, újságírók számára is. A palota helyiségei légkondicionáltak lesznek. Titkárság gondnokság, megfelelő személyzet 1 gondoskodik a rendezvények lebonyolításáról. Két étterme, három kávézója lesz. A tanácskozások a palota bármely helyiségéből zárt. körű színes televíziólánc segítségével követhetők. Thury Levente műhelyében t — Az Iparművészeti Főiskoláról kikerülve a magányos keramikusok sorsát vállaltam. Addig is volt egy rossz kemencém a mosókonyhában, de komolyabb munkára alkalmatlannak bizonyult a hő- mérsékleti ingadozások miatt. Szerencsém volt, mert örököltem egy telket és rögtön el is adtam, hogy az árából jó égetőkemencét építessek. Azok után már valóban csak arra volt szükségem, hogy megkapjam az első komolyabb rendelésem, a péti óvoda kerámiaburkolatának elkészítésére. — Hol tart ma? — Tfz-tizenkét éve vagyok a pályán és úgy érzem már sikerült valamit megragadnom, de úgy, hogy minden kerámiadarabbal megkínlódom. — Az egyedi darabok mellett milyen nagyobb munkákat készített? — Mindig az óvodák kerámiai munkáit bízták rám. Pét után Százhalombattán. Mátyásföldön, majd Miskolcon... — S milyen kerámiaformák vonzzák leginkább? — Ezt nem tudom pontosan megmondani. Mindenesetre az a jó számomra, hogy kis szériákat csinálok. Annak van értelme! Mint, amikor egy birkapásztor megfaragja a botját és minden körülmények között ráismer. Így vagyok az én munkadarabjaimmal is. Az is lényeges számomra, hogy játszom a formáimmal. Örömet okoznak. Ezért van. hogy egyik-másik kerámiatárgyamtól nem akarok megválni. — Milyen szerepet tölthet be ma a kerámia? — Elsősorban a használati funkcióját kell érvényre juttatni, de vele együtt a díszítőfunkciója is nélkülözhetetlen. Együtt a kettő! Edényeket, poharakat készíteni, de úgy, hogy közben kielégíteni a kevésbé fontos, talán nem annyira szem előtt levő, de a szenélyiség kialakítását elősegítő játékos követelményeket is. — Megvásárolják a kerámiáit? — Bizonyos köröknek, embereknek bizonyára tetszenek az én kerámiáim is. Felháborodást mindenesetre nem okoznak, legfeljebb közönyt. — Mi a véleménye a saját szakmájáról? — Az ember gyúrja az anyagot, de azért meg kell kínlódnia az anyaggal, amelybe a keramikus belegyúrja az „eszét” is. Ezzel együtt is van némi háborúskodás ezen a pályán, de ez bizonyára szükséges. És izgalmas is. — Művészet, vagy mesterség a keramikusság? — Ügy hiszem, mind a kettő. Nem lehet szétválasztani. — Thury Leventének mit jelent a munka? — Részben kínlódást és részben a játék örömét. Az emberek többsége a munkahelyétől távol játszik. Máshol keresi meg a hobbiját. Egy keramikusnak úgy tűnik, jobbak a lehetőségei. Egyúttal ugyan megvan a büntetése is: mindig újat kell. kiagyalnia. sz. b. Jevtusenko filmszerepben A negyvenöt éves Jevge- nyij Jevtusenko, az egyik legismertebb mai szovjet költő, filmszerepet vállalt A Fölszállás című film főszerepét játssza. A hős, akit alakít, a nagy orosz tudós, Kónsztantyin Ciolkovszkij (1857—1935) a rakétaépítés, s a kozmosz meghódításának egyik megalapozója. Jevtusenko mi'ndig vonzódott a filmhez. Az „Én — Kuba” című film egyik forgatókönyvírója volt. (Ezt a filmet Mihail Kalatozov készítette, aki a Szállnak a darvak című művével világsikert aratott). A Fölszállás forgatókönyvét Oleg Osze- tyinszkij írta, a rendező Szawa Kulis. A filméi Jcvgcnyij Jevtusenko Ciolkovszkij szerepében. Könyvek között Nem a legkellemesebb foglalatosságok közé tartozik a házikönyvtár-rendezés. Nehezen is szánja rá magát az ember, s egy ilyen esős délután kell hozzá, hogy végre nekiveselkedjék a már tovább nem halogathatónak, behozza a szobába a porszívót, rongyot és toliseprőt ragadjon, s miután minden szükséges eszköz együtt van, nagyot sóhajtva hozzálásson a polcok lerá- molásának. A több mázsányi könyv megmozgatása közben már képtelenség ellenállni a csábításnak: megállók egy pillanatra, szemem megakad egy kosz- lott kis köteten; istenem, hiszen ez Horatius! Hány éve is annak, hogy kezembe vettem! Kinyitom, olvasom a lap tetején levő sort. Hevenyészett és prózai magyar fordításban így hangzik: „A. múzsa megadta a görögöknek a kerek■ szájú beszéd kiváltságát”. Hm... Tehát a kerekség maga volna a szépség, a tökéletesség? Ügy rémlik, hogy Platón is mondott valami ilyesmit, de ki fog most a könyvtornyok aljába túrni a Platón-kötetért? Biztos, hogy mondott ilyet, és annak idején a skolasztikusokról is tanultuk anekdotaként a gimnáziumban, két magyarázó mondat között; de jót is röhögtünk rajta: a kör tökéletes, térbeli megfelelője, a gömb tehát a legtökéletesebb test; következésképpen a feltámadás után az üdvözöltek egytől egyig gömb alakúak lesznek. Nem valami csábító perspektíva, ha jól meggondolom, de az ötlet elismerésre méltóan frappáns. És a mi kollektív magyar emlékezetünk, a mi nyelvünk nem tud-e valami ilyesmiről? Dehogyisnem! „Teg” — régi erdélyi íróknál annyit jelent, mint koponya. Lássuk csak, mit tud erről Kemény János. Kontrollként előkotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így használta. Egyébként pedig mai nyelvünkben is él ez a szó: teke, tök, tegnap (azaz befejezett, tökéletes, „tekéletes” nap). Node szőjük csak tovább a játék fonalát. Csak a nyelv dicséri-e a gömböt, a tÖKéle- tesség netovábbját? Vajon, mit tud erről az alkalmazott geometria? Miért gömb alakú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyagfelhasználással a legnagyobb társ fogatot képviseli. Elmélyedhet^ nénk most a szélsőérték-számí- tás szépségeiben, s aránylag egyszerű algebrai függvények differenciálásával ki is számíthatnék, hogy adott felületből hogyan lehet maximális térfogatú tartályt készíteni. A gömb tehát csakugyan tökéletesebb, mint mondjuk a forgási ellipszoid . . . Dehát biztos ez? Ellenzéki érzékem máris berzenkedik. Nem szeretem, ha valamit ellentmondást nem tűrően bebizonyítanak. Lássuk csak, egyelőre még mindig a matematikánál maradva. Püthagorasz szent száma a négy volt, mert az első négy természetes számnak összege — 1+2+3+4 — pontosan tizet ad. De az ókor társadalmi embere sem a kereket, a kör alakút, a gömb alakút érezte szépnek embertársában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — a négyszegletest. Szinonidósz, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négyszegletű, a tárgyilagos történetíró pedig, Suetonius Tranquillus dicséri Vespasianus császárt, akinek „statura fűit quadrata” — testállása hégyszegletű volt. S, ha már Ismét a nyelvnél, a szóhasználatnál tartunk, mi magyarok hogyan vélekedünk erről? A kerek-e az ideális (a „teg” ezt látszott bizonyítani), vagypedig a szegletes? „Derék ember” mondjuk. De mit jelent az, hogy „derék?” Ady szűkebb pátriájában, a Szilágyságban azt a názat, amely nem félház, s nem domboldalba mélyesztett kunyhó, így nevezik: „Derékra épített ház”, azaz olyan, amelynek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszögben” találkozik egymással. A derékszög pedig a teljes szögnek éppen negyedrésze, tehát . . . Hagyjuk. Hátha nem is igaz. Hátha csak én gondolom így. Hátha csak játék ez, egy esős délután megvidámítására . . . Hagyjuk. Rakjuk inkább rendbe a könyveket! (kemény) most Kalugában forgatják. Ciolkovszkij majdnem egész életét ebben a városban élte le. Itt tanárkodott, családjával egy kis házban lakott, s éjjelente dolgozott a szertárban, ahol mozdulni is alig lehetett a mo- dellektől, tervrajzoktól, s a könyvektől... Ma ez a ház múzeum, de pontos mását a MOSZFILM dekorátorai felépítették. Elkészült az épület környezete is, amely néhány ódivatú, a múlt század hangulatát idéző házikóból áll. — Egy zsenit játszani hihetetlenül bonyolult feladat — mondja Jevtusenkóról Kulis, a rendező. — Én szándékosan nem színészt kerestem erre a feladatra, hanem olyan valakit, aki művészetével már bebizonyította, hogy kiváló személyiség. Számomra nem vitás, hogy Jevtusenko ilyen. Maga Jevtusenko, amikor munkájáról beszél, szívesen rátereli a társalgást Ciolkovszkij személyére: „Ciolkovszkij nemcsak tudós volt — de gondolkodó! Filozófus!” ■— mondja .róla a költő. Jevtusenko most a felvevőgép Iránt táplált rajongás állapotában él. Számára ez az életnek egészen új területe, amit eddig nem ismert, s ami nagyon izgalmas. Némelyik felvétel néhány percig tart csak, de a kicsiny cseppekből összeáll valami igen nagy — a film. A felvételek a nap második felében is folytatódnak, de Jevtusenko szállodai szobájában minden este eredeti minőségében dolgozik: íróként. Már befejezte a Santiagói galamb című, hatalmas poémáját. Folytatja prózai munkáját is, amelyet valamivel több mint egy éve kezdett meg. Elbeszélésének címe: Magvas terület. Ciolkovszkijról is kedve támadt írni... Vajon milyen formát választ a költő? Jósolni lehetetlen, de egy biztos: elkészül a mű. A felvételek sok erőt, s időt kötnek lé, de mint látjuk, a költő irodalmi munkássága nem csökkent, sőt új impulzust kapott. v a. k 4> NOGRÄD — 1978. október 6., péntek
