Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
Születéenapí fnárníék? Biztató esztendő egy 25 éves Nagybátony, bányaváros. Az útbaigazítónak öröm bujkál a hangjában: „Ott van az iskola, ahol azt az épületszárnyat vakolják...” Csak nemrég került tető alá. most már a fréz és vajszín falfestékkel teli vakolókanalak csapódnak az oldalához. Jól halad a munka. A tanácsi építők netán születésnapi ajándékot készítenek? — Negyedszázada, 1953-ban egy 12 tantermes iskolaépületet adtak át, akkor 15—16 nevelő dolgozott az Iskolában — emlékezik vissza Gortva Pál. — Pestuka Sándorné és Balogh Gyula van még itt rajtam kívül az akkori tantestületből. Egyszerre sajátos és általános az a fejlődés, ami a későbbiekben bekövetkezett: Nagybátony a kevés helyek egyike volt, ahol 12 évfolyamos iskola működött pár évig, 1959-től. Az induláskor újabb tantermekkel bővültünk. Mégis, ma, amikor már 33 iskolai csoport működik (16 alsós, két kisegítő, 15 felsős) és 11 napközis csoport, kinőttük az intézményt. Volt már nagyobb létszámunk, mint jelenleg: 1963-ban közel 1200 tanulóval — ma pedig 890-en járnak ide. 75 SZÁZALÉKBAN EGY MŰSZAK Az igazgatónő. Gyenes I,ász! óné szobájában beszélgetünk arról, milyenek a feltételek, mi változik az új épü- letszárny átadása után. — A régi iskola 14 tanteremmel, két műhellyel, két tornateremmel azaz az egyik már az új részhez tartozik, de elkészült, öt napközis foglalkozási teremmel, úttörőszobával. több mint ötezer kötetes könyvtárral rendelkezik. Az új részben nyolc tanterem, egy nevelőtestületi szoba, egy nagyméretű szabadpolcos rendszerűvé alakítható könyvtár- helyiség, két műhely lesz. Ezzel együtt felszabadul a régi épületben is néhány helyiség, tanterem lehet belőle. — Akkor sikerül megszüntetni a nehéz két műszakot? — Csak részben: a felsősök mind és az alsó tagozatosok közül az első osztályosok állandó délelőttösök lesznek. Körülbelül háromnegyed részben vezethetjük be az egy műszakot. (Egy műszak. két műszak... — eszembe jutnak az építők, az új szárny „bejárásakor” látott dolgok. A termek többsége már csak a parkettázókra, üvegesekre vár, a hófehér falakhoz illő színű melegpadlóra, a meny- nyezetről csüngő huzalok a világítótestekre, a folyosói szekrények a festésre, a lépcsőfeljárók nagy falfelülete a burkoló kerámiára. És az armatúrák dobozai is megérkeztek — úgy látszik, nem lesz akadálya, hogy határidő előtt befejezzék a munkát. A régi és új szárnyat folyosó köti össze — a korábbi épület napközis termeihez lehet átmenni a tanítás végeztével.) MITŐL JÓ HÍRŰ? — Bár közeli az átadás, maradjunk a jelenben, ön mivel magyarázza, hogy a nagy zsúfoltság ellenére olyan jó hírű az iskola? — örülünk neki. hogy sok helyen elismerik a munkánkat. az innen továbbtanuló gyerekek felkészültségét, széles körű érdeklődését dicsérik. Szakmailag, pedagógiailag jó a tantestület. Az 56 nevelő között igazi képesítés nélküli már nincs is. Egy tanárjelölt, három tanítójelölt és egy másodéves hallgató tarul tovább, jelenleg száz- százalékos a szakosellátottság. Bár sok a cigánycsaládból származó tanítványunk, ez nem jelent olyan súlyos hátrányokat, mint korábban. Van ugyan öt-hat olyan család, éppen a sokgyermekesek, akikkel sok a probléma — de igyekszünk megoldásokat keresni. Felmentést csak igen komoly indokkal adtunk, a szülők munkahelyi vezetőitől is kértünk segítséget. Tájékoztattuk a szorospataki bányaüzemben az illetékeseket, velük együtt a dolgozók 7—8. osztályaiba beiskoláztuk a' tőlünk kimaradókat. Ez és a tanórán kívüli foglalkozások széles köre (tizenhét-féle iskolai, két úgynevezett társadalmi szakkör — barkácsolás és technika, a FÜTÖBER szocialista brigádjai segítségével, öt közéniskolai előkészítő, differenciált korrepetálások — segít a pedagógiai sikerek elérésében. Abban, hogy gyerekeink megállják a helyüket. A ,,jó hírű” jelzőre visszatérve: nem vagyunk elégedettek magunkkal. Pár évvel korábban sokkal több helyet szereztek tanulóink a járási, megyei versenyeken, kulturális szemléken. Igaz, hogy relatív, mit nevezünk sikernek: a szorospatakiak szinte zökkenőmentes beilleszkedése, az úttörőcsapat jó munkája, de a tankötelezettségi törvény végrehajtásában elért eredményeinknek is nagyon örülünk. Megyénk egyik legnagyobb általános iskolája ebben a tanévben átadásának 25. évfordulóját ünnepli — valószínűleg stílusosan. újabb átadással, javuló körülmények között. Az általános érvényű feladatok, célok mellett itt, a Bartók Béla nevét viselő iskolában egy nagy célkitűzés szabja meg a tevékenységet. Ahogy az igazgatónő fogalmazta: szeretnék megtalálni magukat, a folyamatos, becsületes munkán túl. a versenyeken is helytállni. Gondolatban a folyosókon, termekben minduntalan felcsendülő köszönéssel „Jó szerencsét!” kívánok hozzá! G. Kiss Magdolna Mat tó véa járt la fűnk 20.00: Illetéktelenek. „A micsoda fiatalok, micsoda öregek” című elbeszéléskötetemben található meg eredetileg ez a novella, amelyet Mihályfy Sándor rendezésében mutat most be a televízió — mondja az író, Kat- kó István. — Az ötlet a valóságból adódott. Arinak idején, amikor ez megtörtént, szoros kapcsolatban álltam azokkal, akik e sajátos helyzetbe keveredtek. Két fiatal egyetemistával, akik azzal a megbízatással látogattak egy pusztára, hogy szociológiai felméréseket készítsenek az ott lakók életéről. Látogatásaik, beszélgetéseik révén jönnek rá, hogy az embereket egy kiskirálykodó vezető tartja a markában. A novella, illetve a film is azt a kérdést feszegeti, hogy van-e jogunk beleszólni egy nem szorosan ránk tartozó ügybe, a közösség érdekében. S nem utolsósorban cáfolni igyekszünk azt a tételt is, hogy egy rossz, leváltott, de áthelyezett vezető az új helyén már kevesebb kárt okozhat. A játékfilm bizonyos dokumentumelemekkel is keveredett. S ami a nézők számára mindenképpen izgalmas lesz: mai képet formálhatnak a tanyai emberek életéről.” Brecht-múzeum A helyreállítási munkák után az idén megnyitották a múzeummá átalakított Brecht- házat az NDK-bcli Buckowban. A nyaralót, ahol a drámaíró és felesége, Helene Weigel színésznő lakott, már korábban emlékhelynek nyilvánították. Képünkön: a „Kurázsi mama” híres ekhósszekere. Nagyszabású kiadói vállalkozás A szovjet könyvkiadás legújabb vállalkozása a Klasszikusok Könyvtára című sorozat megjelentetése. Tavaly került az olvasók kezébe az ugyancsak nagyszabású sorozat, a Világirodalmi Könyvtár utolsó, 200. kötete. A sorozat az ókortól napjainkig született legszebb alkotásokat tartalmazta. Egy-egy kötet 300 ezer példányban jelent meg. Tavaly kapták kézhez az olvasók az Európai Költészet című gyűjteményes kiadás 5. kötetét is. A két kötetgyűjtemény a világ prózairodalmának és költészetének gyöngyszemeit tette közkinccsé. A moszkvai Szépirodalmi Kiadó már a Világirodalmi Könyvtár kiadásának befejezése előtt hozzáfogott a Klasszikusok Könyvtára című válogatás előkészítéséhez. A kiadó tájékoztatása szerint a gyűjtemény elsősorban a XIX. és a XX. századi irodalom legkiemelkedőbb orosz és külföldi alkotásait foglalja magába. A sorozat kötetei 500 ezer—egymilliós példányszámban jelennek meg. A Klasszikusok Könyvtára három részből áll. Az első a forradalom előtti orosz irodalom leghíresebb alkotásait, a második a szfovjet irodalom legjelentősebb műveit, a harmadik rész.) pedig 47 külföldi író legismertebb munkáit gyűjti egybe. A nagyszabású vállalkozás remélhetőleg nemzetközi együttműködéssel valósul meg. Az egyes kötetek ösz- szeállításához szeretnék megnyerni az adott téma külföldi szakértőit, és bíznak abban, hogy a kötetek illusztrálásában a különböző országok grafikusai is részt vesznek. Az új sorozat első két kö-' tete már megjelent. Egymillió példányban adták ki Gorkij elbeszéléseit, színdarabjait és az „Anya” című regényét. A második kötet Stendhal „Vörös és fekete” című regényét és novelláit tartalmazza. 300 millió tankönyv Az első tankönyv Bdrdny Tamás: I milyen öröm nekem az önök tiszta, szívből jövő örömét látni A mi foglalkozásunk néha olyan lehangoló . . . Gusztustalan perek, adóvégrehajtás elleni fellebbezés, •olykor ádáz, késhegyig menő testvérharc egy-egy örökség körül . . . Fuj! Még a gyomrom is forog olyankor . . . -— Megemeli poharát. — De önöknél szinte felüdülök, e meghitt családi körben, a teljes egyetértés láttán! Kedves mindnyájuk egészségére! Es erre a ritkaszép családi összhangra! 22. Odakint csengetnek. Az öreg fölhorkan, Janira sandít. — Valamelyik kisasszony? Vagy — s egy szemvillanás Katira — ez a francia huligán? Jáni feláll, kimegy. Kati, duzzogva: — Az nem huligán? Van annak tisztességes foglalkozása, és biztos kenyere! — Nofene! — nézi merőn az apja. — Már' erről is volt szó? Halk kopogás. És Jani betessékeli az. ügyvédet, aki a dúsan terített asztal láttán riadtan megáll az ajtóban—• Elnézést... jóestét kí4 NÖGRÁD - 1978, vánok, kezüket csókolom.. • És ismételted elnézést.. A ház ura feláll. — Csak nem valami rossz hír, ügyvéd úr? Minden ránc egyetlen olvadó mosollyá ömlik össze doktor Hermányi arcán. — Egy poharat az ügyvéd úrnak, Janikám! — vedlik egy pillanat alatt házigazdává a ház gazdája. — Igyék ő is egyet a mi kis házunkra! Van még a pezsgőből? — Éppen egy pohárral! — mondja Jani és ugrik, hogy töltsön. Gyöngyözve habzik a patakzó lé az üvegből. — Roppant megtisztelő — nyúl a poharáért a vendég — És roppant jóleső! . . . Nem is hiszik, kedves Ispánkiék, október 5., csütörtök — Egészségére, ügyvéd úr! — olvadozik a család. Az ügyvéd leteszi üres poharát, órájára pillant és így szól: — Nos, akkor a tárgyra. Utánajártam a dolgoknak, kedves Ispánki uram. Mint már délután is jeleztem, az örökség megnyílásának az új körülmények között sincs semmi akadálya, hiszen a végintézkedésben kifejezésre jutott végakarat . . . — A végrendelet — súgja oda a ház ura a nagymamának. — ... egyértelműen rendelkezik. Az örökös mindenképpen Ispánki Károly! — Drága Arankám! — szipog megint a nagymami. A te rokoni szíved! . . . Az ügyvéd ránéz, biccent. — Hát igen, kedves néni... Pusztán ezzel a kis formasággal lesz némi probléma... — Probléma? — emeli fel szemöldökét Ispánki. Éspedig? Az ügyvéd rámosolyog. — Mert az ingatlant ugyan kétségkívül Ispánki Károly és neje örökli — ám ők, mint ez legutóbb sajnálatosan kiderült, semmi néven nevezhető rokonságban nem állnak az örökhagyóval . . . Csend, a tűnődés csendje. — Ez tény — mondja aztán megfontoltan a házigazda. — Ez faktum! Az ügyvéd legengesztelőbb mosolya mögé búvik. — így aztán értelemszerű, drága ügyfeleim, hogy az átírási illeték sem részesül a szokásos, törvényileg előírt rokoni kedvezményben . . . — Ez az egész probléma? — legyint a családapa megköny- nyebbülten. — Már valami komolyabb bajtól féltem . . . — Nem, kérem, nem. Mondtam, hogy semmi nagyobb zűr! — És ilyenformán körülbelül mekkora összegre számítsunk, kedves doktor úr? A vendég felemeli a kezét. — Kérem, semmi gond, pontosan utánajártam! Felhívtam a bogárdi tanácsot — hálisten, hatig van ma fogadóóra! — és megtudakoltam az objektum árát, amiből pontosan kiszámítható az örökösödési illeték . . . — Pompás! — veri össze tenyerét az öreg. — ön aztán előrelátó ügyvéd! Hermányi szerényen meghajol. Igyekszik az ember, ha ilyen aranyos ügyfelekkel van dolga... — És mekkora lesz az 3sz- szeg? Mégis, hogy tudunk kalkulálni! A vendég zsebébe nyúl egy céduláért, s a hangja szinte elhal, ahogy leheli: — Háromszáznyolcvanezer forint, drága Ispánki úr. — Ót szempár mered rá mozdulatlanul. — Mennyi? — kérdi aztán a mama, biztosra veszi, hogy valamit nem jól hallott. Vagy az ügyvéd úr nézett el egy nullát . . . Talán harmincnyolcezer? — Mennyi — kérdi mégegyszer. — Háromszáznyolcvanezer. — Körülnéz, még mindig ezek a hüllőmerevségű szemek! Hát hol élnek ezek?! — Sok? — kérdi nagysokára. — Pedig tessék elhinni, igazán megéri! Gyönyörű kis ház, ahogy a lentiek mesélték . . . A családi sokk csak most oldódik, egymást nézik már. nem az ügyvédet. Előbb csak a mosoly, aztán már nevetnek, végül fuldoklón hahotáznak. A könnyük potyog, s a térdük csapkodják. •— Na, mama — öleli át feleségét a ház ura —, hát idén is a Dagályon nyaralunk! Ott se házasságlevelet nem kér a gondnok, se négyszázezret' az adóhivatal ... A nap viszont ugyanúgy barnít! — Vége — A szovjet iskolákban idén 50 millió általános iskolás kezdte meg tanulmányait, vagyis csaknem minden ötödik lakos. Most kezdenek áttérni az ingyenes tankönyvellátásra. Az idén 4 millió 250 ezer elsős kapott így tankönyveket. A kiadóknál a tanév megkezdésére 300 millió tankönyv jelgnt meg, több mint 2 ezer féle kötet — az elsősök ábécéskönyvétől a tankönyveken át az űrfizika, a felsőmatematika, a relativitáselmélet és a genetika alapelemeit ismertető kiadványokig. Az idén a Szovjetunióban 56 nép és nemzetiség anyanyelvén jelentek meg a tankönyvek. Szerzőik neves tudósok, írók, pedagógusok, az illusztrációkat híres művészek készítették. A forradalom győzelmének évében a lakosság háromnegyede írástudatlan volt, sok népnél még az írásbeliség is hiányzott. Ma gyakorlatilag megvalósult az áttérés a tíz- osztályos középiskolai oktatásra és a Szovjetunió alkotmánya minden állampolgárnak biztosítja a jogát az anyanyelvi oktatásra.
