Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

Születéenapí fnárníék? Biztató esztendő egy 25 éves Nagybátony, bányaváros. Az útbaigazítónak öröm buj­kál a hangjában: „Ott van az iskola, ahol azt az épületszár­nyat vakolják...” Csak nem­rég került tető alá. most már a fréz és vajszín falfestékkel teli vakolókanalak csapód­nak az oldalához. Jól halad a munka. A tanácsi építők netán születésnapi ajándékot ké­szítenek? — Negyedszázada, 1953-ban egy 12 tantermes iskolaépü­letet adtak át, akkor 15—16 nevelő dolgozott az Iskolában — emlékezik vissza Gortva Pál. — Pestuka Sándorné és Balogh Gyula van még itt raj­tam kívül az akkori tantes­tületből. Egyszerre sajátos és általános az a fejlődés, ami a későbbiekben bekövetkezett: Nagybátony a kevés helyek egyike volt, ahol 12 évfolya­mos iskola működött pár évig, 1959-től. Az induláskor újabb tantermekkel bővültünk. Mégis, ma, amikor már 33 iskolai csoport működik (16 alsós, két kisegítő, 15 felsős) és 11 napközis csoport, kinőt­tük az intézményt. Volt már nagyobb létszámunk, mint je­lenleg: 1963-ban közel 1200 ta­nulóval — ma pedig 890-en járnak ide. 75 SZÁZALÉKBAN EGY MŰSZAK Az igazgatónő. Gyenes I,ász! óné szobájában beszél­getünk arról, milyenek a fel­tételek, mi változik az új épü- letszárny átadása után. — A régi iskola 14 tan­teremmel, két műhellyel, két tornateremmel azaz az egyik már az új részhez tartozik, de elkészült, öt napközis fog­lalkozási teremmel, úttörőszo­bával. több mint ötezer kö­tetes könyvtárral rendelkezik. Az új részben nyolc tanterem, egy nevelőtestületi szoba, egy nagyméretű szabadpolcos rend­szerűvé alakítható könyvtár- helyiség, két műhely lesz. Ez­zel együtt felszabadul a régi épületben is néhány helyiség, tanterem lehet belőle. — Akkor sikerül megszün­tetni a nehéz két műszakot? — Csak részben: a felsősök mind és az alsó tagozatosok közül az első osztályosok ál­landó délelőttösök lesznek. Kö­rülbelül háromnegyed rész­ben vezethetjük be az egy műszakot. (Egy műszak. két műszak... — eszembe jutnak az építők, az új szárny „bejá­rásakor” látott dolgok. A termek többsége már csak a parkettázókra, üvegesekre vár, a hófehér falakhoz illő színű melegpadlóra, a meny- nyezetről csüngő huzalok a világítótestekre, a folyosói szekrények a festésre, a lép­csőfeljárók nagy falfelülete a burkoló kerámiára. És az armatúrák dobozai is megér­keztek — úgy látszik, nem lesz akadálya, hogy határidő előtt befejezzék a munkát. A régi és új szárnyat folyosó köti össze — a korábbi épület nap­közis termeihez lehet átmenni a tanítás végeztével.) MITŐL JÓ HÍRŰ? — Bár közeli az átadás, ma­radjunk a jelenben, ön mivel magyarázza, hogy a nagy zsú­foltság ellenére olyan jó hírű az iskola? — örülünk neki. hogy sok helyen elismerik a munkán­kat. az innen továbbtanuló gyerekek felkészültségét, szé­les körű érdeklődését dicsé­rik. Szakmailag, pedagógiai­lag jó a tantestület. Az 56 nevelő között igazi képesítés nélküli már nincs is. Egy ta­nárjelölt, három tanítójelölt és egy másodéves hallgató tarul tovább, jelenleg száz- százalékos a szakosellátott­ság. Bár sok a cigánycsalád­ból származó tanítványunk, ez nem jelent olyan súlyos hátrányokat, mint korábban. Van ugyan öt-hat olyan család, éppen a sokgyermeke­sek, akikkel sok a probléma — de igyekszünk megoldásokat keresni. Felmentést csak igen komoly indokkal adtunk, a szülők munkahelyi vezetőitől is kértünk segítséget. Tájé­koztattuk a szorospataki bá­nyaüzemben az illetékeseket, velük együtt a dolgozók 7—8. osztályaiba beiskoláztuk a' tőlünk kimaradókat. Ez és a tanórán kívüli foglalkozások széles köre (tizenhét-féle isko­lai, két úgynevezett társadal­mi szakkör — barkácsolás és technika, a FÜTÖBER szo­cialista brigádjai segítségével, öt közéniskolai előkészítő, dif­ferenciált korrepetálások — se­gít a pedagógiai sikerek eléré­sében. Abban, hogy gyerekeink megállják a helyüket. A ,,jó hírű” jelzőre visszatérve: nem vagyunk elégedettek ma­gunkkal. Pár évvel korábban sokkal több helyet szereztek tanulóink a járási, megyei ver­senyeken, kulturális szemlé­ken. Igaz, hogy relatív, mit nevezünk sikernek: a szoros­patakiak szinte zökkenőmen­tes beilleszkedése, az úttö­rőcsapat jó munkája, de a tankötelezettségi törvény vég­rehajtásában elért eredmé­nyeinknek is nagyon örülünk. Megyénk egyik legnagyobb általános iskolája ebben a tan­évben átadásának 25. évfordu­lóját ünnepli — valószínűleg stílusosan. újabb átadással, javuló körülmények között. Az általános érvényű felada­tok, célok mellett itt, a Bar­tók Béla nevét viselő iskolá­ban egy nagy célkitűzés szab­ja meg a tevékenységet. Ahogy az igazgatónő fogalmazta: szeretnék megtalálni magu­kat, a folyamatos, becsületes munkán túl. a versenyeken is helytállni. Gondolatban a folyosókon, termekben mind­untalan felcsendülő köszönés­sel „Jó szerencsét!” kívánok hozzá! G. Kiss Magdolna Mat tó véa járt la fűnk 20.00: Illetéktelenek. „A micsoda fiatalok, micso­da öregek” című elbeszélés­kötetemben található meg eredetileg ez a novella, ame­lyet Mihályfy Sándor rende­zésében mutat most be a te­levízió — mondja az író, Kat- kó István. — Az ötlet a va­lóságból adódott. Arinak ide­jén, amikor ez megtörtént, szoros kapcsolatban álltam azokkal, akik e sajátos hely­zetbe keveredtek. Két fiatal egyetemistával, akik azzal a megbízatással látogattak egy pusztára, hogy szociológiai felméréseket készítsenek az ott lakók életéről. Látogatá­saik, beszélgetéseik révén jönnek rá, hogy az embere­ket egy kiskirálykodó veze­tő tartja a markában. A novella, illetve a film is azt a kérdést feszegeti, hogy van-e jogunk beleszólni egy nem szorosan ránk tartozó ügybe, a közösség érdekében. S nem utolsósorban cáfolni igyekszünk azt a tételt is, hogy egy rossz, leváltott, de áthelyezett vezető az új he­lyén már kevesebb kárt okozhat. A játékfilm bizo­nyos dokumentumelemekkel is keveredett. S ami a né­zők számára mindenképpen izgalmas lesz: mai képet for­málhatnak a tanyai emberek életéről.” Brecht-múzeum A helyreállítási munkák után az idén megnyitották a múzeummá átalakított Brecht- házat az NDK-bcli Buckowban. A nyaralót, ahol a drámaíró és felesége, Helene Wei­gel színésznő lakott, már korábban emlékhelynek nyilvánították. Képünkön: a „Kurá­zsi mama” híres ekhósszekere. Nagyszabású kiadói vállalkozás A szovjet könyvkiadás legújabb vállalkozása a Klasszikusok Könyvtára című sorozat megjelentetése. Ta­valy került az olvasók kezé­be az ugyancsak nagyszabá­sú sorozat, a Világirodalmi Könyvtár utolsó, 200. kötete. A sorozat az ókortól napja­inkig született legszebb alko­tásokat tartalmazta. Egy-egy kötet 300 ezer példányban jelent meg. Tavaly kapták kézhez az olvasók az Euró­pai Költészet című gyűjte­ményes kiadás 5. kötetét is. A két kötetgyűjtemény a világ prózairodalmának és költészetének gyöngyszemeit tette közkinccsé. A moszkvai Szépirodalmi Kiadó már a Világirodalmi Könyvtár kiadásának befe­jezése előtt hozzáfogott a Klasszikusok Könyvtára cí­mű válogatás előkészítéséhez. A kiadó tájékoztatása szerint a gyűjtemény elsősorban a XIX. és a XX. századi iroda­lom legkiemelkedőbb orosz és külföldi alkotásait foglal­ja magába. A sorozat kötetei 500 ezer—egymilliós példány­számban jelennek meg. A Klasszikusok Könyvtára három részből áll. Az első a forradalom előtti orosz irodalom leghíresebb alkotá­sait, a második a szfovjet iro­dalom legjelentősebb műveit, a harmadik rész.) pedig 47 külföldi író legismertebb munkáit gyűjti egybe. A nagyszabású vállalkozás remélhetőleg nemzetközi együttműködéssel valósul meg. Az egyes kötetek ösz- szeállításához szeretnék meg­nyerni az adott téma kül­földi szakértőit, és bíznak abban, hogy a kötetek il­lusztrálásában a különböző országok grafikusai is részt vesznek. Az új sorozat első két kö-' tete már megjelent. Egymil­lió példányban adták ki Gorkij elbeszéléseit, színda­rabjait és az „Anya” című regényét. A második kötet Stendhal „Vörös és fekete” című regényét és novelláit tartalmazza. 300 millió tankönyv Az első tankönyv Bdrdny Tamás: I milyen öröm nekem az önök tiszta, szívből jövő örömét lát­ni A mi foglalkozásunk néha olyan lehangoló . . . Gusztustalan perek, adóvég­rehajtás elleni fellebbezés, •olykor ádáz, késhegyig menő testvérharc egy-egy örökség körül . . . Fuj! Még a gyom­rom is forog olyankor . . . -— Megemeli poharát. — De önöknél szinte felüdülök, e meghitt családi körben, a tel­jes egyetértés láttán! Kedves mindnyájuk egészségére! Es erre a ritkaszép családi össz­hangra! 22. Odakint csengetnek. Az öreg fölhorkan, Janira san­dít. — Valamelyik kisasszony? Vagy — s egy szemvillanás Katira — ez a francia huli­gán? Jáni feláll, kimegy. Kati, duzzogva: — Az nem huligán? Van annak tisztességes foglalko­zása, és biztos kenyere! — Nofene! — nézi merőn az apja. — Már' erről is volt szó? Halk kopogás. És Jani be­tessékeli az. ügyvédet, aki a dúsan terített asztal láttán riadtan megáll az ajtóban­—• Elnézést... jóestét kí­4 NÖGRÁD - 1978, vánok, kezüket csókolom.. • És ismételted elnézést.. A ház ura feláll. — Csak nem valami rossz hír, ügyvéd úr? Minden ránc egyetlen olva­dó mosollyá ömlik össze dok­tor Hermányi arcán. — Egy poharat az ügyvéd úrnak, Janikám! — vedlik egy pillanat alatt házigazdá­vá a ház gazdája. — Igyék ő is egyet a mi kis házunkra! Van még a pezsgőből? — Éppen egy pohárral! — mondja Jani és ugrik, hogy töltsön. Gyöngyözve habzik a patakzó lé az üvegből. — Roppant megtisztelő — nyúl a poharáért a vendég — És roppant jóleső! . . . Nem is hiszik, kedves Ispánkiék, október 5., csütörtök — Egészségére, ügyvéd úr! — olvadozik a család. Az ügyvéd leteszi üres po­harát, órájára pillant és így szól: — Nos, akkor a tárgyra. Utánajártam a dolgoknak, kedves Ispánki uram. Mint már délután is jeleztem, az örökség megnyílásának az új körülmények között sincs semmi akadálya, hiszen a végintézkedésben kifejezésre jutott végakarat . . . — A végrendelet — súgja oda a ház ura a nagymamá­nak. — ... egyértelműen ren­delkezik. Az örökös minden­képpen Ispánki Károly! — Drága Arankám! — szi­pog megint a nagymami. A te rokoni szíved! . . . Az ügyvéd ránéz, biccent. — Hát igen, kedves néni... Pusztán ezzel a kis forma­sággal lesz némi probléma... — Probléma? — emeli fel szemöldökét Ispánki. Éspedig? Az ügyvéd rámosolyog. — Mert az ingatlant ugyan kétségkívül Ispánki Károly és neje örökli — ám ők, mint ez legutóbb sajnálatosan kide­rült, semmi néven nevezhető rokonságban nem állnak az örökhagyóval . . . Csend, a tűnődés csendje. — Ez tény — mondja az­tán megfontoltan a házigaz­da. — Ez faktum! Az ügyvéd legengesztelőbb mosolya mögé búvik. — így aztán értelemszerű, drága ügyfeleim, hogy az át­írási illeték sem részesül a szokásos, törvényileg előírt ro­koni kedvezményben . . . — Ez az egész probléma? — legyint a családapa megköny- nyebbülten. — Már valami komolyabb bajtól féltem . . . — Nem, kérem, nem. Mond­tam, hogy semmi nagyobb zűr! — És ilyenformán körülbe­lül mekkora összegre számít­sunk, kedves doktor úr? A vendég felemeli a kezét. — Kérem, semmi gond, pontosan utánajártam! Felhív­tam a bogárdi tanácsot — hálisten, hatig van ma foga­dóóra! — és megtudakoltam az objektum árát, amiből pontosan kiszámítható az örö­kösödési illeték . . . — Pompás! — veri össze tenyerét az öreg. — ön aztán előrelátó ügyvéd! Hermányi szerényen megha­jol. Igyekszik az ember, ha ilyen aranyos ügyfelekkel van dolga... — És mekkora lesz az 3sz- szeg? Mégis, hogy tudunk kalkulálni! A vendég zsebébe nyúl egy céduláért, s a hangja szinte elhal, ahogy leheli: — Háromszáznyolcvanezer forint, drága Ispánki úr. — Ót szempár mered rá moz­dulatlanul. — Mennyi? — kérdi aztán a mama, biztosra veszi, hogy valamit nem jól hallott. Vagy az ügyvéd úr nézett el egy nullát . . . Talán harminc­nyolcezer? — Mennyi — kérdi mégegyszer. — Háromszáznyolcvanezer. — Körülnéz, még mindig ezek a hüllőmerevségű szemek! Hát hol élnek ezek?! — Sok? — kérdi nagysokára. — Pedig tessék elhinni, igazán megéri! Gyönyörű kis ház, ahogy a lentiek mesélték . . . A családi sokk csak most oldódik, egymást nézik már. nem az ügyvédet. Előbb csak a mosoly, aztán már nevetnek, végül fuldoklón hahotáznak. A könnyük potyog, s a tér­dük csapkodják. •— Na, mama — öleli át fe­leségét a ház ura —, hát idén is a Dagályon nyaralunk! Ott se házasságlevelet nem kér a gondnok, se négyszázezret' az adóhivatal ... A nap viszont ugyanúgy barnít! — Vége — A szovjet iskolákban idén 50 millió általános iskolás kezdte meg tanulmányait, vagyis csaknem minden ötö­dik lakos. Most kezdenek át­térni az ingyenes tankönyvel­látásra. Az idén 4 millió 250 ezer elsős kapott így tanköny­veket. A kiadóknál a tanév meg­kezdésére 300 millió tankönyv jelgnt meg, több mint 2 ezer féle kötet — az elsősök ábé­céskönyvétől a tankönyve­ken át az űrfizika, a felsőma­tematika, a relativitáselmélet és a genetika alapelemeit is­mertető kiadványokig. Az idén a Szovjetunióban 56 nép és nemzetiség anyanyelvén jelen­tek meg a tankönyvek. Szer­zőik neves tudósok, írók, pe­dagógusok, az illusztrációkat híres művészek készítették. A forradalom győzelmének évében a lakosság háromne­gyede írástudatlan volt, sok népnél még az írásbeliség is hiányzott. Ma gyakorlatilag megvalósult az áttérés a tíz- osztályos középiskolai okta­tásra és a Szovjetunió alkot­mánya minden állampolgár­nak biztosítja a jogát az anya­nyelvi oktatásra.

Next

/
Thumbnails
Contents